Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-09 / 33. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 9. ZOMÁNCMŰVÉSZETI ALKOTÓMŰHELY Már újszülöttként talpra állt Két esztendeje kezdte meg működését a Bethlen körúti régi malomépületben a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely. Már az első évet is eredményesen zárták az itt dolgozó művészek, szakemberek, a tavalyi pedig még sikeresebbnek bizonyult: a felvállalt képző- és iparművészeti feladatokból, tervezői és kivitelezői munkákból mintegy két és fél millió forint bevétele volt e kicsi műhelynek. Kétségtelen, ha ide belép a látogató, a zsúfoltság az, ami leginkább szembetűnő. Kész és félkész alkotások, különböző gépek és anyagok között ügyeskedve lehet megközelíteni az emeletre vezető rozoga falépcsőt. A fenti, úgynevezett galériarészen is tárolnak alkotásokat, persze csak a könnyebbeket, nehogy eggyé váljon a két szint. Egy elkerített sarkot neveztek ki irodává, egy másikat meg főnöki „szobává”. Bár ez utóbbi elkerítve sincs. Az alsó szintről száll fel a por, a gépek zörgésének, visításainak kíséretében. Ne feledjük: nemzetközi alkotóműhelyről van szó! — Az ideális jelző nem éppen találó az itteni körülményeket szemlélve. — Szerintem sem — bólint Túri Endre, az alkotóműhely vezetője. — A legnagyobb gond a helyhiány. így még a gépeinket sem tudjuk megfelelően kihasználni. — Ha jól emlékszem, a kezdet kezdetén szó volt e régi épület felújításáról, sőt az alkotóműhely bővítéséről is. — Valóban, s ehhez az eredeti terv szerint mintegy 12 millió forint kellett volna, beleértve a szállások kialakítását is, az ösztöndíjas művészek részére. A megyei tanács végül ötmilliót ígért, amit fejlesztésre fordíthatunk ebben az ötéves tervidőszakban. — Ezt meg is kapták? — Eddig még nem. A minap pedig olvastam az újságban a megyei tanács idei terveit, költségvetését... Némi kutatás után előkerült a Petőfi Népe január 28-ai száma, s a harmadik oldalon rámutat az aláhúzott sorokra. Idézem: „Feladatok elhagyására, halasztására vagy lényegesen mérsékel- ’ tebb kiadást igénylő módon való megvalósítására kerül sor (például levéltárbővítés, zománcművészeti stúdió, vállalati támogatások szűkítése)." Elolvasom háromszor is a kacifántos mondatot, de tanácstalan vagyok. — Ön szerint ez mit jelent? Hát ez az! Mi sem tudjuk, hogy konkrétan mit értsünk belőle. — Mindenesetre nem bizakodásra ingerlő. — Mi azért bizakodunk, hogy ha megkésve is, de megvalósul az eredeti elképzelés, megoldódnak legsúlyosabb gondjaink. • Túri Endre: Pára Az említettek ellenére, ismét nyereséges lett az alkotóműhely, megduplázta bevételét. Mire számítanak ebben az esztendőben? — Mindenképpen szeretnénk elérni legalább a' múlt évi eredményt, bár a jelenlegi gazdasági helyzet sok jóval nem kecsegtet bennünket sem. A lényeg, hogy nincs hiány, ami a megbízatásokat illeti. A jelek szerint, egyre szélesebb körben ismerik ma már ezt a műhelyt, s igénylik is munkáinkat: igényesen tervezett és esztétikusán elkészített cégérekre, címerekre, portálokra, 'feliratokra, jelehlég is számos megrendelésünk van. — Említene néhányat konkrétan? — A megyei tanács épületére most készül öles, zománcozott betűkből a Bács-Kiskun felirat, a Móricz Zsig- mond utcában nyílt új üzletsor cégéreit, feliratait is mi vállaltuk, s hasonló munkákról tárgyalunk a Lestár téri üzletsort illetően. S persze a megye más városaiból is érkeztek, érkeznek ilyen megrendelések. A köztéri alkotásoktól a zománcképekig, az érmektől az ajándéktárgyakig sokfélére vállalkozunk. De a lehetőségeink — ez ma már nyilvánvaló — még mindig jóval nagyobbak, mint amennyivel élni tudunk jelenlegi körülményeink között. — Az alkotóműhely feladata a hagyományos nyári, Kecskeméti Zománc- művészeti Alkotótelep megszervezése, ahol minden évben számos kitűnő alkotás születik. De a műhely év közben, folyamatosan is fogadhat művészeket. — így van. Az elmúlt esztendőben 24 havi ösztöndíjat oszthattunk fel kilenc műves/ ko/ott. s körülbelül ennyire lesz lehetőségünk ebben az évben is. * * * Lehetőségek, körülmények, nehézségek. .. — Gyakran emlegetett szavak ezek, életünk legkülönbözőbb területein. Csoda, hogy a zománcművészeti alkotóműhelyben is hallani? Az viszont elgondolkodtató, hogy ha támogatás nélkül, ilyen körülmények között is nyereséget tud produkálni, egyetlen esztendő alatt a bevételét képes duplázni egy vállalkozás, akkor abban olyan üzlet van, amit mindenképpen érdemes finanszírozni. A pénzzel pontosan nem mérhető, létrehozott művészi értékekről nem is beszélve. Csak példaként említjük, hogy e műhely három művészének — Túri Endrének, Balanyi Károlynak és ifjabb Nagy Ferencnek — közös kiállítása volt látható a közelmúltban Moszkvában. A százhalombattai művelődési központban jelenleg is megtekinthető a Kecskeméten készült Zománcképek és -plasztikák egy része, a Soproni Tavaszi Napokon pedig reprezentatív tárlaton mutatkoznak be majd a zománcművészek. S persze az sem mellékes, hogy ha kilépünk egy város kiállítóterméből, milyen, mennyire szép, ízléses környezet fogad bennünket az utcán. E tekintetben is dicséretes szolgálatokat tesz a kecskeméti alkotó- műhely, hiszen cégérei, feliratai valóban nagy műgonddal, az adott épülettel, környezettel harmonizáló stílusban készülnek: esztétikusán funkcionálnak. Végül engedtessék meg egy hasonlat: ez a kétéves gyerek már újszülöttként talpra állt, s azóta szép utat megtett. Kis lábbal és nagy akarattal tipegett előre, dacára a mostoha körülményeknek. De mint minden gyerek, ő is gyá- molításra szorul, bármennyire elszánt, találékony, bármennyire életképes. Támogatásra, gondoskodásra van szüksége, hogy még gyorsabban haladhasson, hogy dicséretes tulajdonságai még jobban érvényesülhessenek. Megérdemli — és meg is éri —, hogy csupán azért, mert nem tehetetlen, mint egyre több társa, ne kezeljük mostohagyerekként. Koloh Elek KÖNYVESPOLC Az erózió ellen Szeli István jugoszláviai professzor, nyelvművelő, Szarvas Gábor, tizenkilencedik századi nyelvész nyomdokain haladva teremtette meg a mai jugoszláviai magyar irodalom, vajdasági írók, költők, esszéírók, kutatók, újságírók „magyar nyelvőrét". Szeli István január 17-én Újvidéken ünnepélyesen átvehette az elnyert vajdasági irodalmi díjat. Az erózió ellen című, 221 oldalas könyvével olyan nyelvvédelmező és nyelvművelő tanulmánnyal ajándékozta meg a jugoszláviai magyar irodalom képviselőit — nem utolsósorban tanítóit, oktatóit —, amelyhez hasonlóval előtte még senki. Szükség is volt már jó ideje erre a „bibliára”, mert a soknyelvű vajdaságban — különösen mióta az anyanyelvi oktatás mellett követelmény az iskolákban és az élet egyéb területein megtanulni az államnyelvet is, ugyancsak anyanyelvi szinten — az utóbbi húsz évben elkezdődött és egyre szomorúbb képed ad az erózió munkája! Védekezés ellene nem kevesebb, mint az anyanyelv,— ez esetben a magyar nyelv — megszabadítása az idegen ragadványszóktól, amely már az óvódáskortól kezdve burjánzik egészen a kamaszkorig. Nagy szerencse, ha olyan magyar nyelvű középiskolát választhatnak a serdülőkorban lévő fiatalok, ahol a nyelv tisztaságán szigorúan őrködnek a tanárok és a nevelők. Szeli professzor úr könyvében elsősorban nekik nyújt nagy segítséget, még inkább erőt, bátorságot, de biztonságot is a nyelvi erózió megfékezésében. Szeli István négy részre osztotta könyvét. Külön ciklusba sorolta a vajdasági művelődési élet időszerű kérdéseit, a második ciklusban foglalkozik irodalomtörténettel, a harmadikban pedig a vajdasági magyar írókról és alkotásaikról mondja el véleményét — nagyon is megszívlelendően! Könyve negyedik részében olvashatunk azután az otthoni írókról, publicistákról és azok sikeres (vagy éppen sikertelen) munkáiról. A szerző új kötetét jellemzi az az alaposság és tudományos igényesség, amelyet már korábbi könyveiben is megismerhetett az olvasó. Megkérdezhetjük: igényessége a kutatásban, műveinek előkészítésében, egész irodalomtörténeti munkájában mikor kezdődött? Meglepően hamar: még gimnazista korában, Zentán. Tanárai fedezték fel tehetségét, még korábban osztálytársai, amikor létrehozta a gimnázium önképzőkörét, s már akkori •tanulmányai is világosan láttatták, hogy milyen pályára készül. Diáktársai ékelődtek is vele emiatt, ám néhány év múlva — amikor már maga mögött tudta az alma matert — láthatták: a szeretett anyanyelv nagy mívelőjét, védelmezőjét és lelkes tanítóját tisztelhetik a „kis” Szeli Pistában! A könyv első fejezetének utolsó sorát idézem recenzióm záradékául: „Több mint egy évtizede az újvidéki bölcsésztudományi karon már elhangzott egy javaslat a vajdasági nemzetek és nemzetiségek irodalmának összehasonlító vizsgálatára, illetve egy ilyen tanszék megteremtésére. Ha ugyanis a komparasztikai kutatásokra bárhol is szükség mutatkozik, az elsősorban a Vajdaság lehet (.. .) a kultúrák és irodalmak együttlétezésének kutatására aligha lehetne méltóbb helyet találni.” Hadd említhessem még meg, hogy Szeli István professzor nagy tudását, munkájának eredményeit, törekvéseit az 1949-ben megújhodott Magyar Tudományos Akadémián is jól ismerik és nagyra értékelik. A szép könyv az újvidéki FÓRUM könyvkiadó gondozásában jelent meg, s ma már Budapesten is beszerezhető. Vass Imre Farsangra készülnek Kisfáiban Alig százan tartoznak a Homoki- Nagy István Általános Iskola kisfái tagiskolájának úttörőcsapatához. Bizonyára ez is magyarázza Összetartásukat, összehangolt, jó munkájukat. Ottjártunkkor az iskola előtt az áfész mozgóboltja állt, néhány gyermek — szülői kérésre és igazgatói engedéllyel — vásárolt, a markukban szorongatott listán a kenyér, a mosópor, és egyéb cikk szerepelt. A bejárat közelében megpillantottuk * a II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat híradóját, ahol a közérdekű tudnivalók mellett helyet kaptak a rajok által készített cikkek, rajzok. — Most mire'készülnek a gyerekek? — kérdeztem a csapat yezetőjétől, Tihanyi Andrásnétól. — A farsangi mulatságra! — válaszolta. A február 12-én sorra kerülő eseményen itt lesznek a szülők, a gyerekek jelmezt öltenek, lesz tombola és természetesen büfé is. A farsangi mulatság úgy hozzátartozik a csapat életéhez, mint az őszi és a tavaszi kirándulás. — Az elmúlt ősszel hova mentek? — Ötvenen indultunk autóbusszal Visegrádra és Szentendrére. Leányfalun ebédeltünk és mindent megnéztünk, megbeszéltünk — tananyaghoz kapcsoltunk! —, amit ezen a környéken láttunk. A gyerekek hosszú ideig emlegették a Fellegvárat, a Salamon- tornyot, és a visegrádi múzeumokat. A gyerekek életében fontos esemény a csapatzászló ünnepe, amit rendszeresen az őszi kirándulások után tartunk. Ezen az ünnepségen részt vesznek a hajdan itt tanult, most már ifiként visz- szajáró diákjaink és az egyik honvédalakulat KISZ-fiataljai. Mindig emlékezetes, Szép az ünnepély és természetesen a délután sorra kerülő akadályverseny is. Á honvéd KISZ-esek nagyon sokat segítenek nekünk. Az iskolához vezetett gázcsőfektetéskor éppen úgy, mint a papírgyűjtési akció lebonyolításában. A legutóbbi hulladékgyűjtés egyébként nagyon jól zárult, több mint 3 ezer forint értékű papírt, vasat, textilt adtunk át a MÉH-nek. A pénzt természetesen kirándulásra szántuk. — Tavasszal hova készülnek? Kétnapos túrára Sopronba, Kőszegre, Szombathelyre. Már tervezzük, mit fogunk megnézni, hol alszunk, eszünk ... — A csapat kis létszáma bizonyára nagy összetartó erő .. . — Feltétlenül! A gyerekek ismerik egymást, figyelnek egymásra. Mi pedig törekszünk arra, hogy egy-egy eseményen, ünnepélyen valamennyien ott legyenek. így történt ez az emlékezetes mandarin-ajándéknál. A fenyőünnepre ugyanis az Univertől négy láda mandarint kaptunk ajándékba. Minden gyermek számára négy szem jutott, ennyit vehetett ki a fa alá helyezett ládából. — Milyen szakkörökre járhatnak a kisfái gyerekek? — Számítástechnikaiba, rajz szakkörbe, lövészetre és.kézimunka szakkörbe. Sokan járnak gyalogosan iskolánkba, akár kilométerekről is, és jönnek autóbusszal, kerékpárral. Csak arra kell ügyelnünk, hogy a leli hónapokban a foglalkozások ne nyúljanak sötétedésig. Amikor idáig jutottunk a beszélgetésben, kicsöngettek. A szép, világos tantermekből kitóduló gyerekektől a tanulmányi versenyek és eredmények után érdeklődtem. Endre Mónika, Varga Csaba, Hajnal Kati szívesen szólt a szellemes iskolai versenyről: négy ötös feleletért egy kis „nyakkendőt” kapnak. Az összegyűjtött nyakkendők pedig félévkor egyértelműen jelzik tulajdonosaik teljesítményét. — Milyen volt a nyári tábor? — ezt már a körénk sereglőktől tudakolom. — Balatonmárián voltunk! Egy hétre megkaptuk a Keceli Nevelési Központ táborát — felelik. A kezek magasba lendülnek, egymás szavába vágva minősítik a balatoni hét napot: — Remek volt! — Jó lenne még egyszer . . . — Voltunk Keszthelyen. . . . — ... . meg a szigligeti várban! — És jártunk Badacsonyban . ..! Búcsúzóul egy fényképet kapok tőlük, az akadályverseny számukra emlékezetes pillanatáról. . __ T UDÓSÍTÓINK jelentik VIVU ESPERANTO! (Éljen az eszperantó!) - így kezdték levelüket a Kecskemét-Kertvárosi Általános Iskolába járó eszperantista gyerekek, akik közül negyvennyolcán Csehszlovákiában töltötték az óév utolsó és az új év első napjait. „Poprádra vonattal érkeztünk írják —, és arra számítottunk, hogy sok-sok havat látunk majd, de ehelyett kiadós esőt kaptunk. Barátaink, a szlovák eszpe- rantisták szeretettel vártak bennünket. Barátaink városnéző sétákra, kirándulásokra kísértek bennünket és gondoskodtak rólunk ottlétünk öt napján. Szilveszterkor a harangszó után együtt énekeltük a csehszlovák és a magyar himnuszt. Ottlétünk alatt a beszélgetés nyelve, lermészetesen, az eszperantó volt. Úgy érezzük, igazi barátokká fogadtuk egymást. Szeretnénk még velük találkozni!” — a levelet Szandra Anita, Kis Andrea, Koráik Szabolcs, Taskovics Gyöngyi, Zöldi Mónika és Árva Tóth Andrea írta alá. Jól szerepeltek a bácsalmásiak! Az elmúlt napokban rendezték meg Bácsalmáson a Baján és környékén levő kisegítő iskolák Ki mit tud?-ját. Az eseményen bajai, csávolyi és bácsalmási gyerekek vettek részt, nyolc kategóriában mérték össze tudásukat, százan. A legjobbak Az alábbiakban Szilágyi Andrea (Kecskemét, Lánchíd utcai iskola) levelét közöljük, némileg rövidítve. — Jaj de jó! Ma gyerektorna lesz — örvendezik elsős kisöcsém reggel, amikor felkel és sorolja napi programját. Pontosan tudja, hogy mikor milyen tennivaló következik, különösen akkor jegyzi meg, ha az számára fontos. Hatodikos vagyok, sporttagozatos. Az idén ez már nem lényeges, mert bevezették a mindennapos testnevelést! Ezen valamennyien részt veszünk, a szabadnéhány nappal ezelőtt a megyei döntőre, Dunavecsére mehettek. A bácsalmásiak a népi gyermekjáték kategóriában bizonyultak a legjobbnak. Képünkön a bácsalmási területi vetélkedő résztvevőit örökítettük meg. (Suhajda Lászlóné felvétele. I idő hasznos eltöltését pedig a sportköri foglalkozáson oldjuk meg. Fiúk számára Barátom, a foci elnevezéssel is módot teremtettek a mozgásra. Turisztikai csoportunk Schnell Kálmánná és Márkus Eniilné vezetésével főleg a hetedikeseket, nyolcadikosokat vonzza. Rögbicsoportunk jelszava: Nem minden labda gömbölyű! Természetesen van röplabda- és kosárlabdacsoportunk is — tízévesek már jelentkezhetnek! A legkisebbek foglalkozásait három testnevelés szakos tanárnő irányítja. PÁLYÁZAT A Magyar Vöröskereszt Bács- Kiskun Megyei Vezetősége, a Magyar Úttörők Szövetsége Bács-Kiskun Megyei Elnöksége, a Polgári Védelem Bács-Kiskun Megyei Parancsnoksága úttörőgárdisták, úttörő egészségőrök részére hirdet pályázatot: — elsősegélynyújtás — véradás — polgári védelem — úttörő egészségőr tevékenység témakörökben. Beküldhető pályamunkák: rajzok, akvarellek, kisplasztikák, plakettek, tűzzománcok, fafaragások stb. a következő címre: Magyar Vöröskereszt városi vezetősége, Kecskemét, 6000 Katona József tér 8., 1988. április 15- éig. A pályázatra írjátok rá a neveteket, életkorotokat, iskolátok nevét, címét. A díjazottak értékes sportszereket, játékokat, könyveket kaphatnak az eredményhirdetés alkalmával, az 1988. évi úttörőgárda-találkozón. Köszöntjük a Sárga Újságot! Megjelent a Kecskeméti Petőfi általános iskola egyoldalas, fénymásolással sokszorosított lapja, a Sárga Újság. A viszonylagos kis terjedelem mellett igazán sok mindent sikerült „belegyömöszölni”. Szepes Lajos igazgató Biztatója mellett jutott hely a Csapatalkotmány ismertetésére, ícisriportra, új /.eneszámok ismertetésére, diákhumorra. Kifejezetten jó ötletnek tartjuk a Szerintem ... rovatot, ahol arra a kérdésre adtak választ a lap ifjú olvasói, hogy mi a véleményük az úttörőmozgalomról. (Javaslataik, észrevételeik figyelemre méltóak!) Sulimozi A megyei moziüzemi vállalat és a kecskeméti úttörőház március 2-ától minden szerdán, fél 3 órai kezdettel az Otthon moziban SULIMOZI-t szervez általános iskolásoknak. A kötelező — és ajánlott — olvasmányok bemutatására vállalkozó, valamint a történelem- és az osztályfőnöki órákhoz kapcsolódó rövid- és játékfilmek bőséges listáját állították össze a szervezők. A bemutatásra váró filmek listája az úttörőházban megtekinthető. A pedagógusok javaslatait február 15-éig várják az úttörőház dolgozói. (A listán külön megjelölték a moziüzem szakemberei a kiemelten ajánlottakat. Csak néhányat sorolunk fel a kínálatból: Pál utcai fiúk, Kincskereső kisködmön. Aranyember, Tamás bátya kunyhója . . .) Bajara kirándultak a kecskeméti es a környéken ein. úttörőházba járó gyerekek . harmincötén, négy tanár kíséretében. — Ez tűnik ki a ménteleki Molnár Csilla leveléből, amelyet így folytat: „Először Baja nevezetességeivel ismerkedtünk meg, majd ellátogattunk az úttörőházba. Minden foglalkozásra bekukkantottunk, és mindenki azon vett részt, amire kíváncsi volt. Hazafelé a hosszú úton egy érdekes totót töltöttünk ki: Baja nevezetességeit kellett megjelölnünk. Örülünk annak, hogy a tavaszi szünet idején a bajai úttörőház gyermekküldöttségét fogadhatjuk — viszonzásképpen — Kecskeméten."
