Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-08 / 32. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 8. Művészet ma Művészet ma címmel nemzetközi kiállítás nyílt a Budapest Galéria Lajos utcai galériájában. Képeink a kiállításon készültek. • Hamaru Kamimoto (Japán): A réten • Samu Géza: Fa • Albena Mi- hailova (Bulgária): Illuszt- rácié ’87 • Misham Elzeiny (Egyiptom) cím nélkül KÜZDELMES ÉVTIZEDEK KRÓNIKÁI b o8 , T Könyvsorozat az állami gazdaságokról Ma is érvényes az 1970-ben kia-. dott megyei élelmiszer-gazdasági monográfia megállapítása: „Áz állami gazdaságok élenjárói és termelési tapasztalataikkal segítői lettek a magyar mezőgazdaság szocialista átalakulásának és fejlődésének”. Ahány nagyüzem, annyiféle utat jártak be a többnyire 30-35 éve alapított mezőgazdasági nagyvállalatok. Néhányról viszonylag sokat tud a közvélemény, más állami gazdaságokról keveset hallani. Mintha fakulna a népi bölcsesség — a jó hírnevet nem ^gátolja a sövény — igazsága. Ámulnak, ha szinte véletlenül tudomásukra jut, hogy milyen iszonyú nehézségekkel küszködött egyik-másik, ma méltán híres nagyüzem a kezdet kezdetén. Kiváló teljesítmények, ma is időszerű gondolatok felej- tődtek elképesztő hirjelenséggel. Veszendőbe mentek fontos tanulságok, emiatt elő-előfordult: ugyanabban a kátyúban zökkent meg újra és újra a nagygazdaság szekere, traktora, teherautója. Száz szónak is egy a vége: a gazdaságok történetének feldolgozása, a következtetések tudatosítása közérdek. Alapos munka Az állami gazdaságok Magyarországon című monográfia. Szerzői, dr. Molnár István és Szabóné dr. Medgyesi Éva hét fejezetben és függelékben, több mint négyszáz oldalnyi terjedelemben tekintik át a nagygazdaságok történetét, foglalják össze működési adataikat. Bemutatják a felszabadulás előtti állami birtokokat. Érzékletesen jelenítik meg a szocialista jellegű állami nagyüzem szükségességéről a felszabadulás után kialakult vitákat. Attól féltek a nincstelen agrárproletárok, hogy az új gazdaságok csökkentik földhözjutási reményeiket. A volt állami nagybirtokokon dolgozó szakemberek többségét széles körű ellenszenv övezte. Lenézték a gazdatiszteket, noha számos nagy tudású és tisztességesen dolgozó értelmiségi volt közöttük. Az egyre inkább központosított állami irányítás egyrészt a lakosság jobb ellátását követelte 1948 —49-ben a mezőgazdaságtól, másrészt meghirdette a tulajdonviszonyok gyors megváltoztatását. A célokkal ellentétes politika — elsősorban a mezőgazdaságból sajtolták ki a „vas- és acél országának” megteremtéséhez szükségesnek vélt tőkét — beláthatatlan károkat okozott. Már akkor szélesre nyílt az agrárolló, évről évre szigorodott az időnként és helyenként elviselhetetlen beszolgáltatás. Ezrek és ezrek hagyták el földjüket. A műveletlen területek nagy részét az állami gazdaságoknak ajánlották föl. E kötet megállapításai szerint (is) inkább ártottak, mint használtak az állami gazdaságok tömeges kialakulását követő átszervezések. A gépállomány látványos növekedése ellenére megnehezítették a termelőerők ésszerű összpontosítását, a távlatos gazdálkodást, de elősegítették a szakosodást. Az országos irányitó politikai testületek többször állást foglaltak fejleszté-N sük gyorsítása érdekében. Az MSZMP KB 1966 nyarán már fölismerte, hogy kimerültek a mindezt felülről meghatározó irányítási rendszer lehetőségei. Máig sem valósult meg maradéktalanl az 1968- as gazdasági reformnak az ipari és mezőgazdasági árak összehangolását sürgető javaslata. A néha késedelmes intézkedések, a? esetenkénti tőkehiány ellenére — mint ezt az MSZMP gazdaságpolitikai bizottsága öt esztendeje kinyilvánította — az ország területének 13 százalékán gazdálkodó nagyüzemek sokat tettek egész mezőgazdaságunk felemelkedéséért. A kötet elemzően összegzi az állami gazdaságok munkaerőhelyzetét, földterületük tagolódását, állóeszközeik gyarapodását, ágazatonként és termékenként vizsgálja a termelési költségek alakulását. Elismerő megállapításaik nem nélkülözik a kritikai elemeket sem. Megyénket közelről érintik a nagyüzemi szőlő- es gyümölcstermelés kialakítását tárgyaló távlatos erőfeszítések és az útkeresés bizonytalanságait egyaránt bemutató fejezetek. A könyv szerzői nem feledkeztek meg a közgazdasági környezet változásairól, az iparszerű termelési módszerek meghonosításáról, a termelési rendszerek hálózatáról, az emberi tényező mind meghatározóbb szerepéről. A sorozatban több állami gazdaság története olvasható. Jól megírt, olvasmányos, tanulságos a külföldön régóta elismert Bábolnát bemutató könyv. Összekapcsol múltat jövővel. A múltban is éltek itt tehetséges, tisztaszívű emberek, a történelmi, társadalmi hátrányok ellenére néhány nagyszerű gazdasági, kulturális teljesítmény növelte nemzeti önérzetünket. Az Árpád-korig vezetheti vissza krónikáját Bábolna. Dancs József könyvéből értesültem arról, hogy Mária Terézia és II. József milyen okosan buzdította elődeinket a minőségi lótenyésztés megszervezésére. A nagy francia forradalom évében alapitott bábolnai ménest meglátogatta 1910-ben Theodore Roosevelt, amerikai elnök is. Maga is lótenyésztő lévén, a szakember biztonságával méltathatta sikereiket. Az első kötet a bábolnai őrségváltásig, 1960-ig vezeti az olvasót. Remek munka Tóth István Mezőhegyes 200 éve című, a szerző halála után megjelent könyv. Érdeklődésre tart számot a Borsodban maradtam című és a Ceglédi Állami Tangazdaságot bemutató tanulmány. Az eddigi kötetek — készül a Helvéciái Állami Gazdaságot bemutató monográfia — megerősítik az előszót író Klenczner András megállapítását: „Talán kevés olyan ágazata van— a termelőszövetkezeteken kivül — a népgazdaságnak, amelyeknek az állami gazdaságokéhoz hasonló küzdelmes utat kellett volna végigjárniuk”. Heltai Nándor SAJTOPOSTA Bérlettel megkülönböztetve? CIKKÜNK NYOMÁN Nyugdíjas vagyok, kevés jövedelemmel, így hát muszáj spórolnom, ahol lehet. Mozibérletet is azért váltottam, hogy a kedvemre való filmet olcsóbban nézhessem meg, mint a teljes árat fizetők. Ezzel kapcsolatosan legutóbb csalódásban volt részem, melyről talán mások nevében is szólok, akik hasonlóan pórul jártak. Január 29-én, pénteken délután sorban álltam a Városi mozi pénztára előtt, hogy belépőt vegyek Ä Kobra című színes amerikai produkcióhoz. Körülbelül 50 perc elteltével jutottam az ablakhoz, s kértem jegyet másnapra, a fél 4-kor kezdődő előadásra. Ehelyett azonban elutasító választ kaptam, miszerint a birtokomban lévő bérlet csak aznapi jegyváltásra jogosít. Kissé megszégyenülve távoztam a helyszínről, óhatatlanul irigykedő pillantást vetve az utánam következőkre, a nem nyugállományúakra, akik simán hozzájutottak a szombati vagy vasárnapi vetítésre szóló bilétákhoz. Hátrányos megkülönböztetésemet ma sem értem, hiszen ilyesmiről a bérlet használatának tudnivalói nem informálnak. Vagy valamiféle belső utasítás van az eset mögött? Ha igen, akkor a nyugdíjasok mozibérlete nem egyéb a kiszolgáltatottak kedvezményénél ...— panaszolja levelében a Kecskemét, Népfront u. 17. szám alatt lakó: Özv. Góbi Istvánná Javul a nyúltáp- ellátás Január 25-én megjelent Sajtóposta rovatunkban szóvá tettük — özvegy Tokodi Károlyné levele nyomán —, hogy a kisszállási tapsifülesek tenyésztői közül csak azok vásárolhatnak táptakarmányt, akiknek nyúlértékesítési szerződésük van. E közérdekű bejelentést kivizsgálta a területi kereskedelmi ellátás gazdája, a Tompa és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, amelynek megállapításáról, intézkedéséről az alábbiak szerint tájékoztatott bennünket Marusa Ferenc elnök: Kisszálláson három takarmánybolt található, ebből egyik a miénk, ahová a vaskúti keverőüzemből szállítjuk rendszeresen az árut, így a nyúliápot is. Mivel a gyártói kapacitás szűkös, ezért ebből a tápból nem tudjijk maradéktalanul kielégíteni a keresletet. A szerződéses nyúlállomány tápigényének teljesítéséről azonban külön gondoskodunk. Persze érthető, hogy a nem szervezett nyúltartásban részt vevők is zökkenő- mentesebb takarmányellátást várnak, ezért megállapodtunk a megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalattal, ahonnan a jövőben kapunk ilyen tápot. Mennyiségi kínálatunk tehát javul, ami lehetővé teszi, hogy ezentúl az értékesítési szerződéssel nem rendelkező nyúlte- nyésztők is akadálytalanul vásárolhassanak szaküzletünkben. r Elet a tanyavilágban A meteorológiai naptár szerint még csak a tél derekán járunk, ám a szokatlanul enyhe napok következtében benépesültek az orgoványi szőlők is. Az előmetszés munkálatait végzik a helyi szakszövetkezet tagjai, mégpedig egy maszek gyártotta óriási, legalább fél méternyi hosszú ollóval, mellyel egyszerre több hajtás levágható. A napi teljesítmény ezáltal jelentősen növekszik, ami azért fontos, mert a megmetszett tőkék száma szerint alakul a dolgozók bérezése. Apropó, dolgozók. Hallom, hogy a tanyavilágban mind többen kezdenek új életet olyanok, akik korábban a városok ipari munkahelyein keresték kenyerüket. Szőkébb lakóhelyemen Balogh Imre az, aki a gyári világot felcserélte a gazdálkodással. A szövetkezettől 4 hektárnyi szőlőt bérel, emellett azonban vállalkozott nagy létszámú sertéstartásra is. Tervezi, hogy jövedelméből hamarosan befejezheti családi házának korábban megkezdett építését. Feltételezem, valóra válnak elképzelései, mint ahogy abban is hiszek: az ilyen szorgalmas emberek által produkált termelési értékek közcélúak, mindannyiunk boldogulását szolgálják. Horváth Emilné Cipőt küldött a gyár Feleségem évek óta cipő vásárlási gondokkal küzd, fájós lábán a forgalomban levő cipőket nem képes viselni. A reményt, hogy mégis kapunk számára lábbelit, nem adtuk fel: végigjártuk Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Cegléd, Nagykőrös számos cipőboltját, áruházát. Hasztalanul. Az egyik üzletben mégis megcsillant a remény, mert találtunk egy évek óta meglévő, divatjamúlt, kisméretű cipőt, amelyhez hasonlót feleségem már viselt korábban. Alaposan megnéztük ezt a lábbelit, és megtaláltuk benne a gyártó nevét, a Budapesti Cipőgyár emblémáját. Ezután telefonon hívtam a gyár titkárságát. Elmondtam gondunkat, kértem segítségét. Nem utasított el, udvarias volt és vigasztalt, hogy megpróbálnak segíteni. A megbeszélt fazonú és méretű cipőt Rend a ház körül... Megyeszerte gyakran tapasztaljuk, hogy az állami bérlemények, valamint a szövetkezeti és társasházi otthonok mentén enyhén szólva kívánni valót hagy maga után a tisztaság. Efféle jellemezte sokáig a kecskeméti Akadémia körút 13-as számú épület környezetét is, ahol nemrégen valami különös történt ... Minden azzal kezdődött, hogy új családdal gyarapodott a lakóközösség: a fővárosból ideköltözött a nyugállományban lévő Buda házaspár. Látva a házuk előtti járdát, hogy mennyire koszos, a papírgalacsinok, a tökmaghéjak, a cigarettacsikkek stb. mellett nem mentek el, hanem seprűt, lapátot fogtak és takarítottak. Persze nemcsak azért, mert idejükből futotta, hanem a környékbeliekért érzett felelősségből is. Azóta naponta tesz eleget önként vállalt kötelezettségének Buda Lajos bácsi, szorgos keze nyomán szinte ragyog a tisztaságtól az épület előtti térség, például a konténer tárolóhelye, valamint az autóparkoló is, amire természetesen most már nagyon vigyáznak a használók. Budáék rendszeretete alkalmas arra, hogy példaként állítsuk az olyan lakó- közösségek elé, ahol a környezeti higiénia még sokadrangú ügy. \ — ÜZENJÜK Agócsné Tóth Évának, Kunfehértóra: A jugoszláv tévéállomások műsorát a szerkesztő-,, ségünkbe érkező írásos tájékoztató alapján közöljük. Például a belgrádi I. és II. csatorna egész heti kínálata a szombatonként megjelenő Kép és Hang című rovatunkban olvasható, az újvidéki televízió programja viszont nap mint nap. Abban igaza van, hogy az általunk beharangozottaktól gyakran eltérnek a műsorok, tudnia kell azonban, hogy az ilyen jellegű változások jogát mindenütt fenntartják maguknak a központi és regionális tévéadók. Az ezzel kapcsolatos bosz- szankodások elejét veheti, aki rendszeresen figyelemmel kíséri e tévék következő napra három nap múlva kecskeméti lakásomra kézbesítette a posta. Érdemesnek tartottuk K. Károly kecskeméti lakos sorait közreadni, példaként arra, hogy a gyártók is lehetnek jó kereskedők. Fehér József, özv. Harangozó Istvánná, Kapitány Lajosné, Lakatos Sándor- né, Maros Péter, Pikó Lászlóné, Tóth Adám és még legalább 25 helyi lakos neve szerepel a Bátyáról minap érkezett levélben. Ebből kiderül, hogy a község belterületén áthaladó 51 -es számú főútvonallal párhuzamosan még nincs mindenütt járda. Körülbelül 200 méternyi szakasz olyannyira gidres- gödrös, hogy az idősek vagy a babakocsit toló kismamák egyáltalán nem használhatják. Ehelyett a forgalmas úttest szélén kénytelenek gyalogolni. így tett tavaly március 16-án a Paprika u. 4. szám alatt lakó Perity Márta is, akit éjszaka gázolt el egy személy- gépkocsi. Súlyos sérüléséből máig nem gyógyult fel. Olvasóink szerint csak a szerencsével magyarázható, hogy több baleset nem történt azon a veszélyes útszakaszon. Hogy mi a megoldás? Természetesen mielőbb meg kell építeni a hiányzó járdát. Csakhogy ekörül huzavona tapasztalható, melyről így számolnak be hz érintettek: „A tanács azt mondja, biztosít számunkra anyagot, s a többi a mi dolgunk. Nem értjük azonban, hogy miért kényszerítenek bennünket a társadalmi munkára, amikor évek óta pontosan fizetjük a tulajdonosonként 700 forintban megállapított tehót. Alighanem futná belőle a járdaépítésre is. . E közérdekű ügyben megkerestük a Bátyai Községi Tanács elnökét, Sáfrán Józsefet, aki készséggel válaszolt a kérdésekre: szóló műsorismertetését, ám a részletes ajánlat aznap is meghallgatható az újvidéki rádió magyar szolgálata jóvoltából, ami megyénkben a közép- és ultrarövid hullámsávban aránylag jól fogható. Árvái Jánosnak, Orgoványra: Kórházi ápolással járt közlekedési balesetével összefüggően megtudtuk az illetékesektől, hogy ön nem tartotta be az úgynevezett jobb kéz szabályt, vagyis az egyenrangú útvonalak kereszteződéséhez érve nem adott elsőbbséget motorkerékpárjával a jobb irányból érkezett személygépkocsinak. Erről rendőrségi határozatot kapott, melyet a jelzett időn belül megfellebbezhetett volna. Utólag legfeljebb panasszal élhet a szabálysértési hatóság büntető intézkedésének enyhítéséért. □ □ □ A kisszállásiak nevében köszönjük, hogy érdekükben gyorsan és hatékonyan intézkedtek a tompái áfész vezetői! — Megfelel a valóságnak a gyalogosok panasza? — A szóban forgó területrész valóban kiépítetlen, de ennek alapos oka van, nevezetesen, hogy az útvonal mentén még nem mindegyik télek gazdája kezdte meg a tervbe vett családi ház kivitelezését. Véleményünk: ezt megelőzően hiba volna drága pénzért kialakítani ajárdát, ami az építkezések során óhatatlanul tönkremenne. Egyébként arrafelé jelenleg is vannak kisebb betonlapok, következésképpen a gyalogosok részére rendelkezésre álló terep korántsem minősíthető járhatatlannak, tehát a nagy gépkocsi- forgalmat lebonyolító úttesten való közlekedésüket semmi sem indokolja. — A hiányzó telekbeépítésre végül is mikor kerülhet sor? — Úgy tudjuk, az idén. — Utána nem lesz akadálya a járdaépítésnek? — Ezt a munkát csakis a lakosság aktív közreműködésével tudjuk elvégezni. Az összes költség fedezéséhez ugyanis mincsenek meg a pénzügyi forrásaink. Mint ahogy az elmúlt hét év alatt — azóta töltöm be az elnöki munkakört — valamennyi érintett utcában kértünk és kaptunk segítséget a bátyaiaktól a járdaprogramunk megvalósításához, ilyen társadalmi munkára ebben az esztendőben is szükségünk lesz. Anyagról, gépről, szakemberről persze mi gondoskodunk. E közösségi akciót a tanácstagok szervezik. p- Levélíróink szerint a tehóból is lehetne bizonyos összeget a járdalétesítésre fordítani. Valóban? — A településfejlesztési hozzájárulás felhasználásáról a lakosság már korábban döntött, s attól nem térhetünk el. Egyébként megfelelő ütemben teljesítjük az ezzel kapcsolatos feladatokat, melyek sorában az óvodánk bővült egy foglalkoztató helyiséggel, s az általános iskolánk kapott tavaly központi fűtést. A teho többi forintjait az idősek klubja létrehozására fordítjuk— mondotta befejezésül a bátyai tanácselnök. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 GYALOGOSOK PANASZA NYOMÁBAN Folytatódik-e a járdaépítés Bátyán?
