Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-08 / 32. szám

1988. február 8. • PETŐFI NÉPE • 5 EXPORTNÖVELÉS ÉS REKONSTRUKCIÓ A BAJAI HÜTŐHÁZBAN oroméi Az év elejétől megváltozott a Magyar Hűtőipari Vállalat bajai gyárának neve. Januártól ez áll az új cégtáblán: Bajai Hűtőipari Vállalat. A névváltozás már önmagában is utal a szervezeti átalakításra: megszűnt az országos nagyvállalat, s belőle hét önálló gazdálkodó egység alakult. Miért született ez a döntés, és mennyiben teremt új helyzetet az önállóság a bajaiak számára? Erről kérdeztük Mari Tibor igazgatót. — Bár a nagyvállalat hatékonyan működött — magyarázza az igazgató —, ám a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium mégis megszüntette, hogy nagyobb lehetőséget adjon a gyá­raknak a szabadabb gazdálkodásra. Úgy vélték, hogy az intézkedés hatásá­ra a gyorsfagyasztott áruk termelésé­nek dinamikája növekedni fog. A ki­sebb vállalatok képesek majd jobban alkalmazkodni a piaci igényekhez, és ezáltal tevékenységi körük kibővítésé- val több áru kerülhet tőkés exportra. • • Ösztönzés a versenyre Az tény, hogy a Magyar Hütöipar- nál a korábban kialakított termékszer­kezetükön a vállalat különböző gyárai csak központi egyeztetéssel, rendkívül nehézkesen változtattak. Ez a helyzet már önmagában eleve kizárta az egész­séges versengést. A bajaiak feltétlenül élni akarnak bővülő lehetőségeikkel. Már az elmúlt esztendőben fokozták csemegekukori­ca-termelésüket. Az idén ezt mintegy 40 tonnával szeretnék növelni, s így elérik az 1100 tonnát, aminek 80-90 százaléka tőkés exportra került. Bizto­sítékot nyújt a felfutásra az a berende­zés, amit 20 millió forint értékben lí­zing-konstrukcióban szereztek be az Egyesült Államokból. A gyorsfagyasztott paradicsompap­rika ugyancsak keresett a nyugati pia­cokon. Ezért ebből is többet akarnak szállítani. A szamóca szintén sikerre számíthat a tőkés országokban. A bajaiak ezért a Szegedi Konzervgyárral közösen, kis­termelői integrációval az idén egymillió szamócapalántát helyeztek ki. Ebből erre az évre a bajai vállalatnál 80 ton­nányi gyümölcs beérkezésére számíta­nak. # Mari Tibor: Amennyiben sikerrel jár a kísérlet, a jövőben Baja térségében is megszervezzük a szamóca termesztését. # Készül az új szigetelés a régi hűtő- házban. • Bár a gyárban most szünetel a terme­lés, azért az asszonyok most is találnak munkát: sárga hüvelyű vágott babot osz- tálvoznak. Az önállóság és gondjai — Ezt a megoldást kísérletnek te­kintjük — szögezi le az igazgató. — Amennyiben sikerrel jár, ajövőben Ba­ja térségében is megszervezzük a sza­móca termeltetését. Hűtőházunk ter­mékei között egyébként nagyon kevés gyümölcs található. Ezen az arányta­lanságon mindenképpen javítanunk kell. Igaz, a gyümölcsök — ezen belül például a szamóca is — könnyen rom­lanak. Éppen ezért, ha beválik, rendkí­vül előnyös lehet számunkra a kister­melőkkel való együttműködés. A kis­kertekben lehet ugyanis legjobban megszervezni, hogy idejében és optimá­lis érettségi állapotban szüreteljenek. Alighanem arányaiban a vöröshagy­ma tőkés exportját akarja növelni az idén legnagyobb mértékben a Bajai Hűtőipari Vállalat, ugyanis a. tavalyi­hoz képest szeretnék megduplázni a termelésüket. Ehhez is kistermelői in­tegrációban termeltetnék az alapanya­got. A felújítás nehézségei A felsorolás korántsem teljes, de ennyi is bőven elegendő ahhoz, hogy érzékeltessük, a bajaiak számára nem­csak presztízskérdés volt az önállóság elnyerése. Bővülő lehetőségek, növek­vő export. Tehát most már minden rendben van? Nincs semmi gondjuk? — Ezt nem mondhatnám — válaszol Mari Tibor. Tavaly belefogtunk egy 300 millió forintos rekonstrukciós programba. Ez a lépés már halasztha­tatlan volt. A berendezéseink, gépeink jó részét ugyanis ki kell cserélni. A régi hűtőház pedig igen rossz állapotban van. Tovább már nem várhattunk: meg kell erősíttetnünk az épületet statikai­lag. A szigeteléseket, a csővezetékeket és az elektromos kábeleket mind ki kell cserélnünk. Ehhez a nagy munkához a múlt év végén láttunk hozzá. A munka tényleg nagy feladatot ró a kivitelezőkre. Erről a helyszínen is meggyőződhettünk. A futbailpályányi belső terű, ódon hűtőház most teljesen sötét (hisz jelenleg már nincs benne vil­lamos vezeték). A hatalmas sötét tér­ben nagy a sürgés-forgás. A feketeség­ben éles fénnyel pásztáznak a fürge markológépek reflektorai. Ezek az ügyes masinák időnként nagyokat ha­rapnak a kisebb hegyeket alkotó tör­melékcsomókba, majd terhükkel kiro­hannak az udvarra, kiürítik kanalukat és indulnak a következő „fuvarért”. Kint a szabadban a gyarapodó törme­lékhalmot alaposabban szemügyre le­het venni: valóban van itt minden. Rozsdás csövek, elaggott villanydró­tok és régi szigetelésre szolgáló papí­rok, gyűrött csomókban. — Lám, annak idején még papírt alkalmaztak a szigetelésre — jegyzi meg az igazgató. — Most hungarocell kerül a helyére. Ez lényegesen jobban szigetel. A kecskeméti „leány” szerepe Ismét belépünk néhány percre a sö­tét hűtőházba. Az egyik falnál már az új szigetelést rakja fel két munkás. A műanyag lapokra még vékony, fé­nyesen csillogó réteget ragasztanak. — Amikor nekikezdünk — mondja Mari Tibor —, a nagyvállalat támoga­tásával kedvezőbb feltételek között vé­gezhettük a rekonstrukciót. Most a ba­jai gyárnak önállóan kell megteremteni e munka folytatásához az anyagi felté­teleket. Nagy teher ez, de nincs más választásunk. Reméljük, 90-re végre si­keresen befejezhetjük a felújítást. A bajai hűtőház mellett az új vállalat­nál még egy jelentős rekonstrukció fo­lyik. Leányvállalatuk, a kecskeméti hű­tőház a múlt esztendőben volt 50 éves. A megyeszékhelyi létesítmény így alapo­san rászolgál a felújításra. Itt is elöreged­tek a tárgoncák, az épületek szigetelése, és a mélyhűtőt is rendbe kell hozni. A fel­újítást lépcsőzetesen végzik. — E munkák értéke 36 millió forint — tájékoztat az igazgató, majd hozzá­teszi: — A kecskeméti hűtőház egyéb­ként megalakulásunk pillanatától le­ányvállalatként működik. Úgy gondol­juk, ez a legmegfelelőbb forma szá­munkra a hatékony munkához. Ami­kor ez a döntés született, úgy ítéltük meg, hogy nem szabad egy évek óta eredményesen és jól termelő egység szakember- és vezetőgárdáját átszer­veznünk. A kecskeméti hűtőház — ellentétben a bajaival — egyébként árutermeléssel nem foglalkozik. Ők elsősorban keres­kedelmi és bérhűtési tevékenységet folytatnak. Ezért a két Bács-Kiskun megyei hűtőház korábbinál szorosabb együttműködése több szempontból is előnyös lehet. Egyrészt jó szervezéssel a jövőben hatékonyabban kihasznál­hatják hűtőtéri kapacitásaikat. Más­részt a megyében megtermelt nyers­anyagokat feldolgozva javítani lehet a lakosság ellátását gyorsfagyasztott áruval. ÁTALAKULÓBAN AZ ÉRTÉKPAPÍRPIAC A SZALMAZSÁKBAN VAGY BEFEKTETVE? Ismét szaporodnak a magyar érték­papírpiacról szóló hírek. A közelmúlt­ban tőzsdei napot tartott 22 magyar pénzintézet, és a találkozókat rendsze­ressé tették. Most már minden héten egy alkalommal egymás között adják- veszik a forgalomban lévő értékpapíro­kat. Az első nap mérlege 100 millió forintos forgalom volt, ennyi kötvény kelt el, a korábbinál reálisabb árfolya­mon, hiszen a kereslet—kínálat szabá­lyozta, hógy kinek mennyit ér a köt­vény. KÖTVÉNY IGEN, RÉSZVÉNY NEM? Az első napról szóló híradásokból az is kiderült, részvényeket nem tudtak vásárolni az érdeklődő pénzintézetek, mert nem volt kínálat. A vállalati köt­vényeknél viszont a kínálat sokkal na­gyobb volt, mint a kereslet, ezért az eddig közreadott árfolyamoknál vala­mivel alacsonyabb áron találtak gazdá­ra a vállalati kötvények. Az is az első nap krónikájához tartozik, hogy sok lakossági kötvényt kínáltak egymás­nak a bankok, de mégsem kötöttek üzletet, mert inkább a rövidebb lejárat­ra szóló értékpapírok iránt volt nagy a kereslet. Az összegzés jól mutatja, hogy átala­kulóban van az értékpapírpiac. Az el­múlt évben közel annyi kötvényt bo- csájtottak ki, mint amennyit a korábbi években összesen, értékük ma már meghaladja a 20 milliárd forintot. S az év végén rendkívül sok lakossági köt­vényt hoztak forgalomba, így túlkíná­lat alakult ki. Ráadásul az új adórend­szertől, inflációtól való félelem csök­kentette a vásárlási kedvet, a bankok­ban a korábbinál nagyobb készletek halmozódtak föl. Az értékpapírpiacot azonban nem lehet csak a vállalati és a lakossági köt­vényekre szűkíteni. Egymás után ala­kulnak a részvénytársaságok, a tulaj­donosok kezében tehát egyre több rész­vény halmozódik föl. Ennek ellenére ezek az értékpapírok alig cserélnek ma gazdát. Úgy tűnik, az érdekeltek vállal­kozásuk sikerében bízva, a nagyobb osztalékra számítva, inkább megtart­ják e papírokat. VAGYONJEGY, KINCSTÁRJEGY Az elmúlt évben hozott intézkedések hatására tovább bővül a skála, megis­merkedhetünk a vagyonjeggyel is. Ezt egy adott vállalat saját dolgozói vásá­rolhatják önkéntesen, és csak egymás között adhatják-vehetik a speciális ér­tékpapírokat. (Az árfolyam alakulása tükrözheti, ki mennyire bízik saját cé­gében.) A vagyonjegyre évről évre osz­talékot fizetnek, ami a vállalati ered­ményből függ. A vagyonjegy kibocsá­tásának alapvető feltételeit magasabb szjntű jogszabályok rögzítik, például a kibocsátott vagyonjegyek értéke nem haladhatja meg a vállalat saját vagyo­nának felét. Az egyéb feltételeket vi­szont, köztük azt például, hogy a jöve­delmezőség alapján mennyi legyen az osztalék, már a vállalat határozhatja meg. A vagyonjegy kibocsátásával elő­ször egyébként a Taurus próbálkozott meg. A vártnál kevesebbet vásároltak a dolgozók, de a premier így is jól sike­rült. Újfajta speciális értékpapír lesz majd a kincstárjegy. Ezt az állam bocsájtja ki a költségvetési hiány finanszírozására. Jellemzői közé tartozik, hogy mindösz- sze néhány hónapra' veszi igénybe a költségvetés /ily módon a pénzt. A kincstárjegy kibocsátásáról, és arról, hogy a költségvetési hiány hány száza­lékát lehet az értékpapír árából fedez­ni, mindig az országgyűlés határoz. (Egyelőre még nem kerültek ilyen ér­tékpapírok forgalomba.) A kibocsátás menete szerint először a bankok vásá­rolhatnak kincstárjegyet, majd tovább­adhatják akár a lakosságnak is. MINDENKI JÓL JÁR A paletta jóval szélesebb, mint gon­dolnánk; a piac tehát még közel sem érte el lehetőségének határait. Az már viszont egy másik kérdés, hogy a lakos­sági kötvények piaca a jelenlegi formák mellett nemigen fejlődhet dinamiku­san. Hiszen már most nagyobb a kíná­lat, mint a kereslet. De a készpénzfor­galmi adatok szerint változatlanul sok milliárd forint van a háztartásokban: kedvező megtakarítási formák beveze­tésével, újfajta értékpapírok piacra do­básával ezeket a pénzeket elő lehet csa­logatni. Az egyre erőteljesebben szerveződő magyar értékpapírpiac mind nagyobb szerepet játszhat a megtakarítási haj­landóság növelésében, a tőkeáramlás felgyorsításában. Mert hajói belegon­dolunk, ez a cél. Az átmenetileg egyik területen lecsapódó pénzek máshol kedvezőbb befektetési formát találhat­nak, és elősegíthetik a gazdasági növe­kedést. Lakatos Mária A MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP ÜJDONSÁGAIBÓL DR. HORVÁTH GYÖRGY Különleges kerti növények Hazánk zöldségtermesztő területe 120-130 ezer hektár, a szántóföldi nö­vénytermesztés területének 2,4-2,6 szá­zaléka. Az évi átlagos zöldségtermelés 1,6-2 millió tonna. Az egy főre jutó zöldségfogyasztás évente 85-90 kilo­gramm, ez sem mennyiségileg, sem vá­lasztékában nem elfogadható, hisz a nyugat-európai országokban igaz, más étkezési szokások mellett, 120-130 ki­logramm a fogyasztás, mely 70-80-féle zöldségből tevődik össze. Konyhaművészetünkre joggal Va­gyunk büszkék, mégsem elégedhetünk meg a zöldségfajták jelenlegi választé­kával, hisz háziasszonyaink többsége tíz-tizenöt féle zöldséget használ csu­pán rendszeresen. A hétvégi házak, kiskertek terjedése egyre több különleges zöldségnövény telepítését, termesztését eredményezte. A kiskertesek számára lesz hasznos ké­zikönyv Horváth György kötete, hisz 75 alig, vagy egyáltalán nem ismert zöldség- és fűszernövényt mutat be, de nem maradtak ki a kötetből a gyógy­szeripar, vagy a népi gyógyászatban használt különleges növények sem. Va­lamennyi bemutatott, termesztésre ja­vasolt kultúra ápolása, gondozása több időt, türelmet kíván, mint a már megho­nosodott, igazán elterjedt zöldségfélék, fűszernövények. Többségük csak kis- kerti -termesztésre javasolható, nagyü­zemi, iparszerű termesztésre nem. Horváth György kötete a növényta­ni leírás, a környezeti igények, a ter­mesztési tudnivalók mellett a megter­melt növény felhasználásához is javas­latokkal, az ételek elkészítéséhez recep­tekkel szolgál. A könyvet megvásárló olvasók örömmel fogják felismerni azokat a nagyanyáink által még használt fűsze­reket, amelyeket eddig csak' hallomás­ból, esetleg régi emlékeink között ke­restünk; most a termesztéshez, felhasz­náláshoz egyaránt segítségünkre lesz a Mezőgazdasági Kiadó új kötete. K. M. ' Lyuk a harisnyán F élfüllel hal­lottam a rá­dióban, hogy csöndes jubile­umhoz érkeztünk: ötvenéves a nylon. A „csendesség” valószínűleg abból adódik, hogy azért nem száz- százalékos az örömünk. Mert hol vannak a kezdeti szép idők, amikor a nők megtépték egymást, csak­hogy hozzájuthassanak a tartós, új anyagból készült holmikhoz, te­szem azt — a harisnyához. Mert kezdetben valóban biztató volt a helyzet. Akkor még abból az alap­anyagból szőtték a strimfliket, ame­lyikből az ejtőernyőket... De hol vannak már e dicső idők ... A harisnyaszemek zavartalanul leszaladnak manapság ... Mert — csupán legújabb ko­runknál maradva, — rakhatta a tu­dományos-technikai forradalom a hagyományos, selyem- vagy nylon- harisnyák garmadáját a hölgyek asztalára, hirdethette teliszájjal, hogy a varrásos, majd varrás nélkü­li, azt követően a csipke-, a necc- s végül a nylonharisnyák „elszakít- hatatlanok”, — azok biz’ szakad­tak, festettek, ezrével szaladtak ró­luk a szemek. Miért, miért? — te­szik fel a kérdést szakmánybán ál­dozatkész harisnyakutatók, ám a válasszal ők is eddig jutottak: csak. Pedig nem lehet panasz a haris­nyatudomány igyekezetére. A nők lába körül forgolódó kutatók iga­zán a gyökereknél kezdték vizsgá­lódásaikat, gondolva, hogy a lépés­ről lépésre módszerrel majdcsak rá­jönnek, hol támadt hézag a haris­nyafejlődésben. Hogy megörültek a régészek, mi­dőn egy kopt sírban megtaláltak egy — az i. e. V. századbó való gyermek-kötöttharisnyát! Mégin­kább nyomon voltak a harisnyafej- lődés-kutatók egyetlen mondat­morzsa felfedezésekor, amire kö­zépkori olvasmányszövegben buk­kantak rá: „Hozd elő a kötött kap- cácskámat!” Sok víznek kellett lefolyni mind a Dunán, mind a Temzén, mire sor került arra, hogy az angol William Lee feltalálja a harisnyakötő gépet. Anglikán pap volt őkigyelme, és mert hölgyismerőse, akihez buzgón eljárt, furtonfurt harisnyát kötöge- tett, így nem tudott vele elég oda- adóan foglalkozni. Mit tehetett mást szorongatott helyzetében, is­ten segítségével hurkológépet kon­struált . . . Most már tudják, ara­nyos nőtársaink, kinek a kezét áld­ják, valahányszor harisnyába öltöz­nek. E néhány kitérő is jelzi, mit meg nem tett az ember a női harisnyák tökéletesítése végett — mondhatni — évezrednyi messziségektől fogva. A harisnyák csak azért is romlottak! Pedig kemény módszerekkel pró­báltak őrködni épségükön, például hazárikban is. Kossuth Lajos lapjá­ból böngészte elő a kutató, hogy tudniillik az 1840—50-es években György-napon botozással büntet­ték a minőség ellen vétő harisnya­készítőket. Ha leszaladt a szem a kezükből kikerült harisnyákon, hu­szonötöt vertek a ... Nos, ez sem vezetett eredményre, a harisnyakérdés máig neuralgikus pontja nőink hétköznapi életének. Lányaink s mai asszonynemzedéke­ink fülébe már az anyáktól jutnak el — mintegy háborgásuk leszerelé­seként — olyan hírek, hogy az első nylonharisnyák vastagabbak meg drágábbak voltak. A nylonfuszek- lik hazai őskorában 1950-ben — egy munkásnő heti átlagkerese­tébe került egy pár. Kortársnőink tehát tapsikoljanak örömükben, hogy ők már az olcsóbbakat isme­rik. Chm-chm. Tényleg, hogy nem szakad le a csillár plafonostul efféle „megnyug­tatásokra”! Arról ki beszél, hogy milyen kényesek, szeszélyesek, ezek a mai „olcsóságok”? A netáni zokszóra a gyártóipar csak tárja a karját, húzza a vállát: „Kezeskedhetek én azért, hogy a tíz kilométernyi fonalból készült, két és fél deka körüli nyloncucc kétmii- liónyi hálószeméből egy se pattan­jon meg?” Nincs más hátra, mint rendelte­tésszerűen használni a nylonharis­nyát. Tehát ne szánjanak hölgyeink e leheletfinom lábékekben autó­buszra, mert a tülekedés árt nekik. Aztán bevásárlásra is inkább mez- téllábas cipőben menjenek, mivel a nylonharisnya-hálószemek rendkí­vül rühellik a szatyrok dörzsölését is; sokszor már az első érintésre megpukkadnak mérgükben, és se- regestől szaladnak lefelé. De rá se rántsanak, Hölgyeim. Tolnay Klári Kossuth-díjas' szín- művésznő jókedvűen vallotta be egyszer, hogy — „. .. ma már nem tudom, miért” — a háború előtt sokszor járt leszaladt szemű haris­nyában. Ami persze okot adott pletykaterjesztésre, harisnyagyáro­sok fiaival való apróhirdetéses is­meretségkeresésről. Amin viszont jót mulatott .Azért is nyilatko­zott így a Képes 7 induló számá­ban: „Szívesen olvasnék ebben a lapban akár pletykákat is, amit vé­gül is senki sem vesz komolyan, de remekül tehet szórakozni rajtuk”. Tóth István Gaál Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents