Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-25 / 47. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 25. Maan“d«n. HOLNAP PREMIER kinek vannak ’’ élményei, sőt y y Szép előadást...” talán Othellóélményei is. Hogy a legújabb kecskeméti előadás is ilyenné váljék, megvan hozzá minden adottsága. A Katona József Színházban az idei évadban ez a darab képviseli Shakespeare-t, pénteken este találkozhat vele először a közönség. Rendezője, Angyal Mária már néhány éve nem számít idegennek Kecskeméten sem a színészek, sem a közönség körében. A legutolsó próbák közben ültünk le beszélgetni a többi között arról, hogy vajon a klasszikusokból illő, félig-meddig kötelező arány mellett mi volt az, ami meghatározó szempontnak bizonyult a darab kiválasztásában? — Jelenlegi színészgárdánk olyan alkati adottságokkal rendelkezik, amelyek nemcsak lehetővé tették, hanem szinte provokálták, hogy elővegyük ezt a fontos remekművet. (Nagy Attila például ideális Othelló, Barbinek Péter pedig legalább ilyen kiváló Jágó.) Bevallhatom, hogy több évtizedes szakmai múlttal a hátam mögött is akadt pillanat, amikor nyomasztónak éreztem a kihívás nagyságát. Ami tulajdonképpen rendjénvaló is, ha ilyen nagy feladat előtt áll az ember. Ráadásul a darab több szereplőjével most dolgozom együtt először. Az emberi tartalékok mellett igyekszem ezúttal, a felújított színház technikai adottságait is kihasználni. Szeretnénk a szó minden értelmében szép előadást csinálni. — Az Othellót mindenekelőtt lélektani drámának tartom. Annak ellenére is, hogy van egy minden korban aktuális társadalmi ve- tülete — vallja a rendező. — A darab számomra elsősorban a lelkekben dúló indulatokról, szerelemről, féltékenységről, bosszúról, hatalomvágyról beszél. Azt a Shakespeare-t szeretném az előadásban maradéktalanul visszaadni, aki e szenvedélyeket az emberi lélek minden titkának birtokában, a szemünk láttára növeli monumen-1 tálissá. Nem kívánom a darabot „átigazítani”, modernné „aktualizálni”, mert ez úgyis megtörténik. Aktualitásaink — mai érzékenységünk, mai sérüléseink :— ha akarjuk, ha nem, úgyis kiveszik a részüket az alakításból, a mű mindig csak a személyiség szűrőjén át vá• Nagy Attila lik a színpadon tragédiává. Nem mondom, hogy kortársaim többet, de bizonyosan mást is látnak ezekben az alkotásokban, mint a régmúlt korok emberei. Shakespeare mintha már a mi titkainkat is ismerte volna, melyeket meg is írt . hiánytalanul remekműveinek sorában. A címszerepben Nagy Attilát láthatjuk. Beszélgetés közben derült ki, hogy (Jágóként) találkozott már korábban is a drámával, ám Othelló most lesz először. — Nincsenek olyan előadói tradíciók, melyek segítségemre lehettek volna a szereppel kapcsolatos elképzeléseimben. Az általam színpadra állított Othelló elsősorban olyan jellegű emberi problémával Michele Crosta hangversenye Liszt Ferenc tetszetősen előadott VI. magyar rapszódiájának hangjaival ért véget a minap egy fiatal olasz zongora- művész hangversenye a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban. Óhatatlan, hogy ennek kapcsán ne jusson eszébe a hallgatónak, hogy .Liszt nemcsak korszakos jelentőségű zongoraművészetével vált ki kortársai közül, hanem erős szociális érzékről valló nagyvonalúságával is. Előadóművészetét, alkotásait gyakran állította jótékony célok szolgálatába. Segítette a rászorulókat azzal is, hogy hangversenyeinek tiszteletdíját a zenészek nyugdíjalapja, a különböző segély egyletek, egyesületek rendelkezésére bocsátotta. Az utóbbi években mintha Liszt szelleme ilyen formában is újraéledt volna a muzsikus-társadalomban. Muzsikáló fiatalok, az Operaház gyermekkarának tagjai kezdeményezték azt az alapítványt, amely gyógykezelésre szoruló gyermekek megsegítését és a szenvedélybetegségek megelőzését tűzte ki célul. Michele Crosta személyében jól iskolázott, tehetséges fiatalember állt az alapítvány szolgálatába, hogy szép műsorával, ígéretes előadásával szerezzen örömet hallgatóságának és mozgassa meg a szíveket (és pénztárcákat) a nemes cél érdekében. Kecskeméten teljes sikerrel járt a közelmúltban megtartott hangversenyén. Domenico Scarlatti szonátái költői világukkal és technikai problémáikkal szerzőjüket ma is az olasz billenytyűs muzsika legnagyobb mesterének mutatják. Beethoven C- dúr (az ajánlás nyomán Waldstein melléknévvel illetett) szonátája régen hangzott el kecskeméti hangversenyen. Egy ilyen mélyértelmű remekmű jól sikerült előadásának mindig örömmel tapsolunk. Crosta érezhető, látható szeretettel közeledik Chopin zongoraköltészetéhez. Fiatalsága is a romantikus művek előadására predesztinálja, de mentes minden túlzástól, szélsőséges formálástól. A hangversenyt méltóan koronázta meg a bevezetőben már említett Liszt-rapszódia virtuóz készségről is tanúskodó, színes előadása. Ráadásként Bartók Allegro barbarója hangzott el. Ittzés Mihály © Baja, Béke tér 2. szám alatt, ahol | | FÉRFI, NŐI, GYERMEK KÖTÖTTÁRUK, FEHÉRNEMŰK, f § HARISNYA- ÉS ZOKNIFÉLESÉGEK l bő választékával várjuk kedves vásárlóinkat. UDVARIAS, GYORS KISZOLGÁLÁS! 466 • Angyal Mária küzd, amit teljes mélységében megérteni tulajdonképpen csak századunk embere képes. Othelló szí- nesbőrűségét a szakirodalom számtalan tanulmánya csupán egy extrém alaptermészet jellegzetességeként tárgyalja, illetve magától értetődőnek tartja, ha ilyen meghatározottsággal Othelló nem úgy viselkedik, mint más, egy átlagember. Ez a klasszikus, színpadon általános megközelítés azonban számomra hamis, idegen. Othelló tragédiája semmiképpen sem személyisége szélsőségeire, hanem egyértelműen hozzánk, az átlaghoz való hasonlóságra épül. Nem rendkívüli temperamentuma miatt érzi magát, s találja környezete színesbőrűnek, hanem azért, mert egy fajgyűlölő korban él. Ez az alapja belső bizonytalanságának, megin- gathatóságának. Nem a szenvedő ember nagy szerelmét kívántam színpadra állítani, hanem azt a tragédiát, mely szerint lehet valaki bármilyen ember, legyen tele a szíve bármekkora szerelemmel, ha a faji megkülönböztetés légköre veszi körül, borzasztó könnyen szétdúlható a boldogsága. Hisz valamilyen módon mindannyiunk biztonsága megingatható. Károlyi Júlia Működésbe lépett a krumpli virágzása 99 Sietve írom le mielőtt bárki valami furcsát is gondolna, hogy semminemű biológiai beavatkozás nem történt, nyelvi annál inkább. Mert így is hangozhatna: „virágzik a krumpli". Sajnos elég sok — a címhez hasonló — nevetésre ingerlő kifejezéssel találkozunk napjainkban. Hivatali-közéleti nyelvünk meg mintha táptalaja lenne az effajta szörnyűségeknek. Pedig „a nyelv a köztulajdon legcsodálatosabb hajtása, mindenki részesül benne, s minél többen használják, annál gazdagabb". Vagy mégsem?! Van annak már jó két évtizede is, hogy Veres Péter arról panaszkodott, a gyakran hallott szófordulatok, -szerkezetek észrevétlenül lopakodnak nyelvünkbe, s ellenük alig védekezhetünk. ,, Annyiszor halljuk a hibás formát, fordulatot, hogy akaratlanul is rájár a szánk, — mondta. — Lustaságunkkal együtt járó helytelenségek megfertőznek bennünket, ránk ragadnak . . . s mi magunk végezünk ezáltal nyelvi környezet- szennyezést". * * * Ma igazán nincs okunk panaszkodni, hogy híján .vagyunk közéleti fórumoknak. amelyeken mindenki elmondhatja véleményét, vitázhat a másikkal. S egyre többen vannak azok, akik „Vállalják” ezt a közszereplést. De beszél- hetünk-e valamennyiünk igényességéről?! Már kevésbé. Mert amikor szót kapunk, valami nagyon érdekes történik velünk. Az addig tisztán és zavarmentesen „beszélő” egyszerre csak átcsap „makaróni nyelvbe”. Ránehezül a hivatali-közéleti nyaka- tekert nyelvezet homályosságával, túl- bonyolultságával, és feleslegesen fontoskodó megfogalmazásaival. Mindez nem a hivatal velejárója, de a hivatalnok szüli e nyelvi furcsaságokat. Nem sok fáradság kell ahhoz, hogy a példákat összegyüjtsük. Melyek ezek?! Gondolom, gyorsan rájuk ismerünk: már pénzünk sincs, csak pénzeszközünk, de nincs célunk se, csak célkitűzéseink. Az ügyet nem intézik el, mert az elintézést nyer, s egy-egy ügyet sem kell elemezni, csak vizsgálat tárgyává tenni. Elmaradnak az intézkedések (is) mert tudnunk kell: az intézkedések történnek. Ma egyre kevesebb a bírálat, a javaslat, a megjegyzés, az észrevétel, mert csak felvetés van. A biztosít ige is kiszorította a gondoskodik-ot, a szerez és megteremt-et. S mennyivel szürkébb a felfut a fejlődik-, az emelkedik-, a növekedik- a bővülnél! Miért van ez így? Mert sok a „talán”, a „hát”, az 99 — avagy közéleti nyelvünk furcsaságai „ugyebár”, a „mivelhogy”, a „pediglen”, és a „netalán”! Egymásra rakódnak hatalmas szókupaccá, s bénítják az élő nyelvet. Azt a nyelvet, mely tud leleplezni, de elfedni is, ezáltal alkalmat adva arra, hogy a látszatot, s nem a valóságot fejezze ki. Közéleti fórumainkon egyre több az általános, s nem a konkrét bírálat. Ezekből csakúgy hiányzik a címzett, mint a megoldandó probléma megnevesítése. S akik így fogalmaznak, kibontakozó demokratizmusunk gondolati és nyelvi vámszedői. Politikai kárt okoz mindenki, aki az ismeretlenség homályába burkolva elfedi a bajt és az eredményt. Az oly sok árnyalatra, pontosságra és a szép kifejezésre is alkalmas nyelv ne váljon színtelenné és unalmassá. „A világosság nemcsak az író udvariassága”, hanem a közéleti emberé is, vagyis mindannyiunké. Egyre többször tapasztaljuk, hogy a kétkezi munkásember inkább hallgat, mert a maga nyelvén nem mer, a másokén meg nem akar beszélni! Pedig de nagy szükség lenne arra, hogy ki tudjuk mondani azt, amit gondolunk, s úgy tudjuk kimondani, ahogy gondoljuk! Mert itt kezdődik önmagunk megújhodása, s vele együtt társadalmigazdasági — benne közéleti — megúju- * lásunk. Rákos Sándor költő nemes egyszerűséggel fogalmaz: „a puszta érvelés kevés! (Nincs meggyőzőbb érv, mint a tett!" Az előzőekben emlegetett „túlbe- széltség” — úgy gondolom nemcsak nyelvi bizalmatlanságot vált ki az emberekből. A szó és tett egységének igénye — ma alapvető követelmény, s nemcsak a.közéletben. Mert sajnos kopott a szó varázsa, meggyőző ereje. Épp az az erő, mely közelebb hozhatja egymáshoz az embereket. Ezért a jó közéleti nyelv ma nemcsak igény, eszköz az emberek megnyerésében, hanem politikai és vitakultúránk fokmérője is! „A beszéd tisztasága és rendezettsége a gondolatok tisztaságát és rendezettségét is jelzi, — mondta az egyik magyar nyelv hete megnyitóján Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára —, .v így válik nyelvünk a közélet tényezőjévé, a társadalmi méretű tanácskozás, a szocialista demokrácia gyakorlati érvényesülésének nélkülözhetetlen eszközévé". * * * Napjaink szürkén szikár köznyelve a „lélek mérnökeit”, költőinket is „megfogta”. A reájuk jellemző érzékenységgel fogalmazták meg kritikájukat erről is. Példáik — nekünk és a suta nyelvi megformálásaink ellen szólnak, melyek „híg szó-hordalékukkal" azt eredményezik legtöbbször, hogy „álvitákba állig temetkezünk" (Garai Gábor). S hány alibimondatot használunk, hogy a „fon- tosdit, lényegesdit" (Weöres Sándor) hangsúlyozzuk, s mellyel nemhogy élesztjük a figyelmet, hanem johasztjuk a kedvet. Mert sok az üresjárat, a lőcs- kaérték" felszólalásainkban, .fáradt gépolaj a pátosz" (Kányádi Sándor), nem is beszélve bonyolultságunkról: „öngörcsölt dumafonalakban" (Tamkó Sirató Károly) adjuk elő „közkeletű frázisainkat". melyek mint „akár az indák" hálóznak be mindannyiunkat. S mily szellemi tornamutatványokat tudunk az idegen szavakkal végezni! Egy-egy műkritika olyan önkellető tudálékosságba „megy át”, hogy azt felfogni is csoda. Példánk aZ íróját is minősíti, nemcsak tárgyát: „A variációk szisztémája koncentrált dekompozició, s bármilyen dekoratív szkéma inspirálta a konstrukciót, ez már a piktúra vegetációja, vagy éppen agóniája" . . . Nem furcsa, hogy több szavunk van, mint gondolatunk?! „Ki mondja meg, mért van az, hogy jLegtöbbet éppen az fecseg, / akinek a mondanivalója! A legkevesebb!" — foglalja egyetlen versmondatba véleményét Vargha Gyula. Bőbeszédűek vagyunk. Mindenütt és mindenkor. „A siralmas közhelyek sokszorosítása", a szólamok mesterséges megtermékenyítése" (Garai Gábor) helyett miért nem az egyszerű és logikus érvelést választjuk? S amikor már önmagunknak is „bonyolulttá” válunk, „mikor az ember nem leli a szót, pár pillanatra önmagára lel" (Pákolitz István) — a Csendben. Súlyos és kritikus megjegyzések ezek. Mert igazak, ezért fájók is. Úgy gondolom, örökérvényűek a költőfejedelem, Illyés Gyula szép szavai, melyeket az Ingyen lakoma c. kötetben írt: „Szépen az . .. beszél, akinek sikerül még bonyolult gondolatait is egyszerűen és világosan előadni. A művészet pedig ott kezdődik, ahol az ember az ilyen előadással még élvezetet is szerez hallgatóinak ... Az írás és beszéd módja tehát mindenkit leleplez. Jól beszélni és írni magyarul, ez tehát igazánból: jellemkérdés." S ugye nem lepődik meg a Tisztelt Olvasó, ha „az előttem szólóval értek egyet, köszönve .figyel műket!” Kovács István A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA M5PTÁNC_^^| BAJAI BEMUTATKOZÁS Érdekes, (vagy inkább elgondolkodtató?), hogy a Bajai Néptáncegyüttesnek saját városában be kell mutatkoznia. Ez most így van, és annyit már tudni, óriási az érdeklődés. 1985 szeptemberében alakult meg közép- és felsőoktatási iskolák diákjaiból a Bajai Néptáncegyüttes. Megismerkednek a magyar nép és az itt élő nemzetiségiek táncaival, hagyományaival, dalaival. Az együttes sokszínű műsorában a magyar tájak legértékesebb táncemlékeit felhasználó koreográfiák szerepelnek. Az ország legjobb szakembereitől tanultak és tanulnak: Tímár Sándortól, Foltin Jolántól, Farkas Zoltántól és Gyalog Lászlótól. Hetente kétszer öt órát áldoznak a néptáncra és a hétvégeken is dolgoznak. A megalakulás óta eltelt időszakban több mint hatvanszor lépett közönség elé a Bajai Néptáncegyüttes. Tavaly és azelőtt elnyerték a megyei néptáncbemutató különdíját. 1986-ban ezüst minősítést érdemeltek ki. A hatvantagú (utánpótlás- és gyermekcsoporttal együtt 140-en vannak!) csapatot a Baja és Vidéke Áfész, a Bácshús Vállalat, a Bajai Diákegyesület, az Eötvös József Tanitóképző Főiskola és a MÉSZÖV is támogatja. Tavaly Lengyelországban és a Szovjetunióban vendégszerepeitek a bajai táncosok. Az együttes művészeti vezetője Nagy Dezső (néptánc), Kishegyi Viktória, (népviselet) és Hegedűs Zoltán (népzene). A Bajai Néptáncegyüttes műsora hétfőn este 7 órakor lesz a helyi József Attila Művelődési Központ színháztermében. A színesnek, változatosnak, látványosnak ígérkező összeállításban egyebek mellett dunamenti, bagi, du- naszekcsői, sóvidéki, domaházi, lőrinc- révei táncok, bácskai német játékok, dél-dunántúli leánytáncok, kun ver- bunk, kecskeméti csárdás, rábaközi dús, szatmári verbunk lesz látható. (Képünkön: a Bajai Néptáncegyüttes egy emlékezetes kecskeméti fellépésen.) FOLYÓIRAT A Forrás legfrissebb, februári számában Emberkép—világkép témakörben olvashatók írások. Bosnyák Sándor Vekerdy Tamás pszichológussal beszélgetett, melynek során arra a következtetésre jutottak, hogy a megszűnt értékek helyébe új értékeknek kell kerülniük. Tóth Géza az ember tudományos világképben betöltött szerepét vizsgálja, Grandpierre Attila pedig Az En lehetőségei a ma kultúrájában címmel ad közre tanulmányt. Gyarmati György történész a társadalom államosításából az állam társadalmasítása felé vezető utat kíséri végig. Deme Tamás egy XX. századvégi archaikus emberképtorzót ismertet meg a Forrás olvasóival, Kamarás István szociológus pedig arra volf kíváncsi, hogy milyen emberképek léteznek Magyarországon a nyolcvanas években. Áz irodalom sem maradt ki a folyóirat fő témájából: Erdődy Edit és Veres András az ember- és életeszmény alakulását Vázolja fel az 1945 és 1956 közötti novellairodalmunkban. A februári Forrásban zárul az élet értékéről és minőségéről hónapokon át tarFoR RáS im tó vita. Kunszabó Ferenc és Hatvani Dániel összegzi a tartalmas vitasorozatot. Sümegi György Rékassy Csaba rézmetszeteit mutatja be. A művész néhány alkotása illusztrációként szerepel. Takács Imre és Gál Sándor versei is helyet kaptak a Forrásban, valamint mellékletként az elmúlt évi tartalommutató. amelyet Várszegi Lajos állított össze. LEMEZ LÍRAI HANGGAL Időközönként hasonló karakterű énekesek jelentkeznek a popzene világában. Gloria Gaynort, Donna Sürömért ezúttal Whitney Houston váltotta fel. A „fekete angyalnak” becézett énekesnő berobbant az / wanna dance with somebody című dalával, melynek videoklipjét a Magyar Televízióban is többször láthattuk. Néhány esztendeje még fotómodellként kereste a kenyérrevalót a színes bőrű Whitriey, ám milyen a szerencse, csodálatos hangját (is) felfedezték. (Az persze nem mindegy, hogy ki!) 1985- ben jelent meg első albuma, amelyből 14 millió kelt el és megérdemelten vehette át érte a Grammy-díjat. Új számait tartalmazó LP-jét nálunk is lehet kapni, a Hungaroton Gong márkájának védjegyével. A már ismert (I wanna dance . ..) slágeren túl hallható még néhány szép kompozíció, melyben az énekesnő bizonyítja kivételes képességeit. Három regisztert átfogó lírai hangjával egyaránt képes balladákat és könnyű slágereket előadni. Szerencsére nem ez utóbbival jegyezte el magát, hanem a komolyabb, igazából megkomponált dalokkal, melyeket tolmácsolni nem könnyű. (Didn’t we almost it all, So emotional, íknow him so well). í KÖNYV rt HKÍS/ ■ KÖNVU KLEPKÉK A William Collins and Sons cég (London. Glasgow) kiadásában 1981- ben jelent meg Brian Hargreaves—Michael Chinery Lepkék című könyve. A nyugat-európai siker-kiadványt hazánkban a Gondolat Kiadó adta ki a Fürkész könyvek sorozatában. Mintegy 450 válogatott lepkefaj leírását, rajzát adja közre a kötet, az Európában élő leggyakoribb és legszélesebb körben elterjedt nappali és éjszakai lepkéket bemutatva. Piciny, 12x8 centiméteres könyvecske a lepkehatározó, amely zsebben, kézitáskában könnyen elfér, kirándulásainkra magunkkal tudjuk vinni. A méret mellett külön dicsérendő ötlet, hogy a könyv rajzai az ismertetett lepkék átlagos méretéhez igazodnak (külön figyelmeztet a szerző, ha nem eredeti nagyságú a rajz). Valamennyi lepkénél jelzik, hogy hasonlítanak-e egymásra a különböző ivarú egyedek, s ha nem, úgy megadja a hím és a nőstény színes rajzát, egyben bemutatja a bábot és a hernyót is. Az első fejezet a Lepidopterák (Pikkelyes szárnyúak) általános jellemzőit sorolja, sorra veszi a lepke egyes részeinek funkcióit, szól életformájukról, eligazít a lepkék világában. A magyarországi kiadást Bálint Zsolt és Kertész Annamária fordította, a kötet elkészítésében közreműködött Gozmány László, Vida Győző és Pál János. A hazai kiadás az eredeti kiegészítéseként — jelzi a Magyarországon védett fajokat és közli a bemutatott lepkék magyar névmutatóját.
