Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-25 / 47. szám

I 1988. február 25.* PETŐFI NÉPE* 3 Hol tart ma Szakmar? A jelen és a jövő képe egy közéleti fórum tükrében FÉLEGYHÁZI VÖRÖS CSILLAG TSZ: Nő a honvédelmi klub élén A szakmári falugyűlésen 250-en hall­gatták meg Tóth Jenő tájékoztatóját. A település tanácselnöke ezt az alkal­mat felhasználta arra is, hogy köszöne­tét mondjon a társadalmi munkát vál­lalóknak, így azoknak a kőművesek­nek, festőknek, KISZ-tagoknak, akik ily módon segítették az általános iskola bővítését. Mint a tájékoztatóból kitűnt, Szak- máron és Újteleken megszűnt a koráb­bi elvándorlás, de a szállásokon a la­kosság számának további csökkenése várható. Remélhetőleg mérsékli ezt a folyamatot azoknak a terveknek a megvalósítása, amelyek szerint Gom­bolyag és Kalocsa között szilárd bur­kolatú utat építenének, valamint úgy­nevezett farmergazdaságokat alakíta­nának ki. Nagy szükség lenne a lakosság helyi foglalkoztatási lehetőségeinek megte­remtésére is. Éppen ezért a tanács veze­tői tárgyalásokat folytatnak a kalocsai Rubin vállalattal annak érdekében, hogy az létesítsen üzemegységet Szak- máron. Egy-egy település gyermekintézmé­nyekkel való ellátottsága is a népesség- megtartó erők közé tartozik. Nos, Szakmáron háromcsoportos óvoda működik, de hiába jók a feltételek, a kihasználtsága csak 50 százalékos. Sőt, nyaranta előfordul, hogy a 75 szemé­lyes óvodába csupán 8—10 gyerek jár. Az általános iskolai oktatás feltételei hasonló módon szinte ideálisnak ne­vezhetők, annál is inkább, mert tavaly újabb kéttantermes iskolaszámyat avattak. A pedagógusok jó munkáját dicsérik a továbbtanulók középiskolai eredményei. A tanácselnöki beszámoló részlete­sen foglalkozott a mai kor igényeinek megfelelő művelődési ház tevékenysé­gével, kiemelve a népművészeti hagyo­mányok ápolásának fontosságát. Az egészségügyi és szociális ellátás szemé­lyi és tárgyi feltételei is megvannak, s a tervek között szerepel a szállásokon egyedül élő időskorúak beszállításának megszervezése a jól működő idősek klubjába. Egyébként igen népszerű az időskorúak körében — különösen a szállásokon — a szociális ebédeltetés, amit tavaly két és félszer annyian vet­tek igénybe, mint egy évvel korábban. A kereskedelmi ellátással viszont sok a gond Szakmáron, s ugyancsak akad­nak tennivalók a köztisztaság érdeké­ben. A tanács az ősszel 600 meggyfát, 80 gömbakácot és 100 díszszilvacseme- tét, valamint különféle díszcserjéket vásárolt, hogy csinosodjanak a közte­rületek. Megbotránkoztató azonban, hogy a parkból az ültetést követően a rózsatövek egy részét ellopták, a facse­metéket kitörték. Az elmúlt évben a tanács 4 millió 402 ezer forintot fordított különféle fejlesz­tésekre, s ehhez 1 millió 53 ezer forint értékű társadalmi munka is járult. A már említett iskolaszárnyon kívül az óbányai úttörőtábori építkezésre is költöttek, korszerűsítették a közvilágí- tást, videovetítőt vásároltak az iskolá­nak és a művelődési háznak, s ezenkí­vül 1300 méter szilárd burkolatú út készült. A tavaly elmaradt járdafelújí­tásokat az idén bepótolják. A falugyűlésen a községi tanács el­nöke ezután szólt az idei évi fejlesztési tervekről, amikben autóbusz-vásárlás és ezer méter betonút építése is szere­pel, majd Dóm Péter, a település párt­titkára ismertette a gazdasági-társadal­mi kibontakozás programjának szak­mári megvalósítására vonatkozó intéz­kedési tervet. A hozzászólók közül többen a köz- tisztaság javítása érdekében tették le voksukat, így Szabadi András, Tóth András és Szalontai Sándor is, de emel­lett számos javaslat hangzott el a közle­kedéssel és a tervezett új munkahely létesítésével kapcsolatosan is. Vitaszek Zoltán SPORT ÉS IFJÚSÁG r Uj bizottság a parlamentben Új országgyűlési bizottság alakult nemrégiben. Kezdeményezője dr. Géczi István országgyűlési képviselő, a Kerté­szeti és Élelmiszer-ipari Egyetem dé­kánhelyettese, a testnevelési tanszék vezetője, a Ferencváros hajdani, hu­szonháromszoros válogatott kapusa. Két gyermek apja. Negyvennégy éves. Ma ő a legfiatalabb bizottsági elnök. Az ifjúsági és sportbizottság megalaku­lása sugallja a kérdést: ti- Valóban szükség volt erre, hiszen felsorolni is nehéz, ki mindenki foglalko­zik az ifjúsággal, a sporttal? — Nagyon nagy szükség volt erre a bizottságra — válaszol dr. Géczi István —, hiszen a mai felnőttek felelősek a jövő nemzedékért. Látni kell: nemcsak a felnőttek, hanem a fiatalok egészségi állapota is megromlott. Okait több ol­dalról sikerült felderíteni, ezért is szüle­tett kormányprogram az egészség vé­delmére és megőrzésére. De említhet­ném a pályakezdő fiatalok elhelyezke­dési gondját, vagy hogy milyen nehe­zenjutnak lakáshoz.* A több minisztéri­um melletti sok szerv, szervezet, intéz­mény foglalkozik a fiatalokkal és a sporttal. De a legfőbb döntéshozásban először egységes a képviseletük, most először kerültek közös „kosárba” a tennivalók. — Mi a bizottság feladata? — Koordináló, javaslattevő, ellenőr­ző funkciója van a bizottságnak. Nem kívánjuk sem az ÁISH, sem más szer­vezetek, intézmények feladatát átvál­lalni. Szándékunk őszinte. Azt tűztük célul, hogy lelkiismeretesen, igaz szív­vel, tudásunk legjavát adva munkál­kodjunk a meglévő gondok, feszültsé­gek csökkentésén. Készek vagyunk az együttműködésre. Bizottságunk nyi­tott minden irányban. Úgy érzem: fele­lősséggel tudunk tenni azért, hogy a fellelhető negatív tendenciákat megál­lítsuk. Igaz, kitartó, folyamatos mun­kára lesz szükség. — Lassan egy hónapja, hogy létrejött a 26 tagú új bizottság. Mit tudnak tenni ilyen rövid idő alatt? — Elkészült az éves munkatervünk. Ebből kiragadva néhány dolog: április­Regrutabúcsú Gyerekkoromban a faluban még bálát rendeztek a katonának bevonuló legények tiszteletére; arról lehetetett őket megismer­ni, hogy nemzetiszín kokárdát tűztek a kalapjukra. Nem föltűnési vágyból — büszkeségből. Mert igazi férfiembernek csak az számított, aki bemaradt a sorozá­son. Kiveszett ez a szép hagyomány. Vagy mégsem egészen? A napokban Tiszakécskén olyan regrutabúcsúztatásnak lehettem tanúja, amelynek alig­ha volt párja mostanában a megyében — vagy még távolabb sem. Igaz, öten álltak csak a színpadon, ötük mellére tűzték oda — kinek-kinek az édesapja — a nemzetiszínű kokárdát, de felforrósodhatott társaik szíve is, mert a jelenet a jelkép erejével hatott. Az öt fiú az immár határainkon túl is ismert Tisza ’83 citerazenekar öt tagja: Urbán Zoltán, Sipos Pál, Nagy Zol­tán, Kiss Zoltán és Térjék József volt. Zsúfolásig töltötték a művelődési központ színháztermét a város lakói, akik eljöttek a búcsúzásra, amely egyben búcsúkoncertet is jelentett, több más citerazenekar — köztük a csehszlovákiai, peredi Csillag együttes — részvételével. A műsort Zoboki Józsefné tanár állította össze, igazán nagy hozzáértéssel és nagy szeretettel, hiszen a regrutákat valaha ő tanította meg citerázni. S amit ezek a fiúk ma tudnak—bizonyítottak már az Operaházban, a Zenea­kadémián, spanyolországi fesztiválon nyertek nagydíjat, elbűvölték turné­jukon a francia közönséget, oktatóként vizsgáztak több nyáron a Tiszakécs­kén hagyományossá tett nemzetközi népzenei táborban és még sorolhat­nánk tovább az alkalmakat—nos, ez már nem az amatőrök minden tisztele­tet megérdemlő magas színvonala — ez már művészet! Pribojszky Mátyás világjárt citeraművész évek óta féltő szemmel ügyel az együttesre; segíti a fejlődésben. A regrutabúcsúztatón elhangzott, hogy a fiúk második apjuknak tekintik, s ezt az apaságot Matyi bácsi szívesen vál­lalta. Nemcsak azért, mert művészi „befektetése” általuk szépen kamatozik a magyar zene dicsőségére, hanem azért is, mert erre ezek a fiatalok emberileg is méltóak. Szerénységre, felelősségteljes magatartásra, „kécskeiségük” megőrzésére kérte fiait életük új színterén, a hadseregben is. A közönség vastapsa fel-felzúgott, amikor Urbán Zoliék pengetője Brahms magyar táncait, Liszt II. rapszódiáját, a szlovák és a magyar népda­lokat előcsalta az ősi hangszerből. A Tisza ’83 együttes számai — melyek Pribojszky Mátyás szólójátékával, Petrozsényi Eszter színművész élményt adó versmondásaival stb. váltakoztak — stílszerűen a katonadalokhoz ve­zettek el, melyeket végül együtt énekelt az a több mint ötszáz tiszakécskei és környékbeli, aki az emlékezetes regutabúcsúztatóra eljött. A fényes csákóról éneklő öt fiú ma vonul be Félegyházára. A. Tóth Sándor bán a kulturális bizottsággal tartunk együttes ülést, ahol áttekintjük az álta­lános iskolák, a diákok helyzetét. Még ebben a hónapban Deák Gábor állam­titkár beszámol az ÁISH elmúlt kétévi munkájáról. Idei terveink között szere­pel, hogy tájékoztatást hallgassunk meg a lakáshoz jutás feltételeiről, a lehetősé­gekről; a bizottság egyébként javaslatot kíván tenni a jelenlegi helyzet könnyíté­sére. Foglalkozik majd az ifjúsági turiz­mussal, a szöuli olimpiára induló spor­tolók felkészülésével. Több bizottság je­lezte: szeretnék, ha együttes ülésen be­szélnénk meg a tennivalókat. — Milyen eredményekre számít a bi­zottság? — Ha kicsit is sikerül csökkenteni a problémákat, vagy lehetőséget találunk a megoldásokra, már érdemes volt dol­gozni. Az embereket ösztönözni kell a jó cselekedetre, arra, hogy harmónia ki­alakítására törekedjenek. Úgy érzem, megértő cselekvésre van most szükség, — mondta végezetül dr. Géczi István. H.T. NAGYOBB KÖLTSÉG HÁRUL A LAKOSSÁGRA Bővül a gázhálózat Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt tervei szerint az idén is gyors ütemben folytatódik a vezetékes gázhá­lózat bővítése. A lakosság változatlanul nagy érdeklődést mutat, s anyagi áldo­zatokat is vállalva, szorgalmazza minél több háztartás bekapcsolódását ebbe a szolgáltatásba. A tröszt anyagi erőfor­rásai viszont csak a hálózat rendszeres karbantartását és felújítását teszik lehe­tővé. Ezért az új vezetékek kiépítésének költségei csaknem teljesen az érdekelt lakosokra hárulnak.' A múlt évben az ilyen hozzájárulás családonként 20—30 ezer forint körül mozgott. Az idén már jóval nagyobbak a kiadások, mert emel­kedett a vezetékek anyagköltsége, to­vábbá a beruházások után általános forgalmi adót kell fizetni. így ebben az évben várhatóan családonként 30—40 ezer forint körül alakul majd a hozzájá­rulás. A tröszt gázszolgáltató vállalatainak jelzése szerint a magasabb költségek el­lenére is tömeges mértékű a hálózatbe­kötési igény. Ezért számolni lehet azzal, hogy a múlt évihez hasonlóan, a hálóza­tot bővítő új vezetékek hosszúsága az idén is megközelíti az ezer kilométert. Ez lehetővé teszi, hogy a vidéki települé­seken — tehát a fővárosi fejlesztés nél­kül — 74 ezer háztartást kapcsoljanak be a vezetékes gázszolgáltatásba. Ugyanakkor ezzel a bővítéssel az év vé­géig újabb tíz község lép be a gázvezeté­kekkel ellátott települések sorába. A gázszolgáltató vállalatok — szabad kapacitásuktól függően — részt vesz­nek az új vezetékek tervezésében és kivi­telezésében egyaránt. Amikor Kiskunfélegyházán a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség honvédel­mi klubjának titkárát bemutatták, za­varban voltam, ugyanis egy vékonyka fiatalasszony nyújtotta a kezét. Azt hit­tem, tévedés történt, de Ványi Istvánná gyors- és gépíró, aki özvegyen neveli két kisgyermekét, megnyugtatott: 1985 óta ő tölti be ezt a funkciót. — A klub 1974-ben alakult, én ak­kor léptem be, és nagyon szívesen jár­tam ki a lőtérre, aminek sok oklevél, kupa lett az eredménye. Később veze­tőségi tag lettem, majd kineveztek klubtitkárnak. A közös gazdaság hon­védelmi klubjának jelenleg 70 aktív és 420 pártolótagja van. Ez nem kevés. Vajon mitől ilyen nép­szerű ez a testület, miért vállalják a tsz-tagok, alkalmazottak a pártolótag­ságot? A klubtitkár elmosolyodott. — Olyan prog­ramokat szerve­zünk, amelyek népszerűek. A versenyeken kí­vül kiránduláso­kat, klubdélutá­nokat, vetélkedő­ket rendezünk, amelyekre szíve­sen eljönnek a közös gazdaság dolgozói, sőt a családtagok is. Vonzóak a verse­nyek, évente 14­et rendezünk, amelyeken 12—14 aktív sportoló küzd a helyezésekért. Két szakosztályunk van, a lövész tömeg­sport és a tartalékos. Ezek tömörítik az aktív tagokat. A lövész tömegsportszakosztálynak híre van. A klubszintű versenyeket a városban mindig más és más honvédel­mi klub rendezi, ez a költségek kímélé­sén túl közelebb hozza egymáshoz az MHSZ-tagokat, és természetesen a né­zőket is. Emellett évi két alkalommal lég-, illetve kispuskalövészetet szervez­nek. A tartalékosok — bár létszámuk Á *! % : ■ t * %i * * ' * > .1 0 • Ványi Istvánná klubtitkár: — Olyan programokat szervezünk, amelyek nép­szerűek. * Serlegek, elismerések garmadával. kisebb — minden alkalommal ott van­nak a tartalékosok honvédelmi verse­nyén és a városi pisztolylövészeten, amelyről általában ők hozzák el az első díjat. Számukra ebben a hónapban kezdődött meg a tájékoztató oktatás, amelyen 22-en vesznek részt. S ha már az eredmények felsorolásánál tartunk, az is ide kívánkozik: amióta Ványi Ist­vánná a klubtitkár, minden évben el­nyerték az élenjáró címet. Igaz, ezt a korábbi években megalapozták; 1985­A SZÜKSÉGLET 60 SZÁZALÉKÁT HAZAIBÓL Erélyes erdőfelügyelőségek Bírságok az újratelepítés halogatásáért Az Országos Erdészeti Egyesület el­nöksége megtárgyalta a hazai erdőgaz­dálkodás helyzetét és a fejlesztési elkép­zeléseket. A testület több határozatot hozott, ezek egy része szervezeti kérdé­seket érint — erről tájékoztatta az MTI munkatársát Gáspár-Hantos Géza, az egyesület főtitkára. A testület nem értett egyet azzal az elképzeléssel, hogy az erdőfelügyelőség a továbbiakban esetleg más főhatósá­gokhoz kapcsolódjék, kikerülve a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz­térium kötelékéből, a minisztérium Er­dészeti és Faipari Hivatalának hatás­köréből. Az egyesület, amelynek elnök­sége egyetlen tartózkodás mellett hozta ezt a határozatot, abból indul ki, hogy a fagazdaság kellően tervezett és jól szervezett működése csakis a jó bevált feltételek mellett képzelhető el; az erdő­felügyelőségek tevékenysége szervesen illeszkedik az erdők életével foglalkozó más szervezetekéhez. Annál is inkább, mert hatósági feladatokat ellátva mind fontosabb szerepet töltenek be az erdő­vagyon védelmében, a tervszerű gaz­dálkodási feltételek biztosításában. Az egyesület helyénvalónak tartotta, hogy a középtávú tervezés évente nyolcmillió köbméter fa kitermelésével számol. Ez az előirányzat egyúttal azt is jelenti, hogy a hazai szükségletnek mintegy 60 százalékát lehet itthoni alapanyagból kielégíteni. Az erdők szerkezetében tervezett átalakítás csak a későbbiekben hozhat látványos ered­ményeket, mivel az értékesebb fava- gyon „beérése” hosszabb időt vesz igénybe. Az erdőfelügyelőségek — a közvélemény sürgetésének is eleget téve — számontartják, hogy egy-egy erdő­rész fáinak kivágása után a gazdaságok ellátják-e a szükséges szakmai teendő­ket, azokat, amelyekre a hatóság is kö­telezi őket. Három éven belül ugyanis meg kell kezdeni a letarolt terület újra­telepítését, s amennyiben ez nem törté­nik meg, a felügyelőségek bírságot szabnak ki a gazdálkodókra. Jelenleg mintegy 1800 hektár hátralékuk van az erdőgazdaságoknak e tekintetben, az állami gazdaságoknak hozzávetőleg 600 hektár, a tsz-eknek pedig mintegy 2700 hektár. Ezekért az „adósságo­kért” már kártérítést fizettek a terme­lők, éspedig a korábbiaknál nagyobb összeget. A köbméterenkénti büntetést 700-ról ezer forintra emelte a MÉM. Ilyenkor a gazdaság a kieső fanöven­dék ellenértékét fizeti be az erdők köz­ponti alapjába. A hatóság szigorította a minőségi átvételt; az a gazdaság, amelyik a telepítéssel ugyan időre elké­szül, ám annak minősége nem látszik megfelelőnek, szintén büntetést fizet. Az erdővagyonnal rendelkező gaz­daságok tízéves erdőgazdálkodási terv­vel rendelkeznek, és évente meg kell jelölniük a kitermelési előirányzatot. Ebből csak a módosítás engedélyezése után térhetnek el. Évente átlagosan százezer köbméter fa kitermelésének tervmódosítását kérik az üzemek gaz­dálkodási okokból, a hatóság ezt több­nyire jóváhagyja. Amennyiben az üze­mek bejelentés nélkül térnek el a ter­vekben előírtaktól, úgy szankciónak néznek elébe. \ főtitkár azzal a kérdéssel kapcso­latban, hogy az országban sok erdőrész meglehetősen elhanyagolt, elmondta: valóban a szükségesnél kevesebbszer van lehetőség az erdők tisztítására, a faállomány karbantartására. Hiányo­sak a gépi feltételek és a kézi munka­erőben is szűkölködnek. Emiatt egy- egy erdőrészhez ritkábban jutnak el, ám akkor intenzívebb ritkításra, gyérí­tésre kerül sor. Az egyesület határozata különben arra is figyelmeztet, hogy er­re a tevékenységre a jövőben minden­képpen nagyobb gondot kell fordítani. ####################### # # # # # # # # # # # A Kecskeméti Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Gépgyártó Vállalat munkatársat keres utaztatási előadói munkakör betöltésére. Feltétel: felsőfokú, vagy középfokú végzettség, középfokú ide- génforgalmi szaktanfolyami képzettség, közép- vagy alapfokú angol nyelvvizsga, 5-10 éves gyakorlat. Jelentkezni lehet személyesen, részletes önélet­rajzzal a vállalat személyzeti és oktatási osztá­lyán (6000 Külső-Szegedi út 136.). Tel.: 76-27-666. (199 mellék) 542 # # # # # # # # # # # ig 332 egyéni, 165 csapathelyezést értek el, és az utóbbi tíz évben 19 kitüntetést és elismerést kaptak egyénileg az MHSZ-klub tagjai. ' — Sokat mozgunk a városban, részt veszünk laktanyalátogatásokon, és patronáljuk a bankfalusi általános is­kolát. Magam vezetem a lövészszak­kört, amely iránt óriási az érdeklődés a gyermekek körében. Minden rendez­vényünkre meghívjuk őket, és ők élnek a lehetőséggel, sőt visszahívnak ben­nünket ünnepségeikre. A termelőszövetkezet elnökét, Hor­váth Gábornét is megkértük, mondjon véleményt a honvédelmi klub munká­járól. — Az egyetlen olyan tömegszervezet nálunk az MHSZ, amelynek a rendez­vényeire szívesen elmennek az emberek — mondta. — Nagyon látogatottak a versenyeik, klubdélutánjaik, vetélke­dőik. Jól tudom, ezeket alapos szerve­zés előzi meg. Nagyon elégedett va­gyok a vezetőség, a klub munkájával, ezért is részesítjük a klubot anyagi tá­mogatásban. Eddig ez 15 ezer forint volt évente, de az idén ezt az összeget felemeljük. Öröm volt hallgatni az elnökasszony véleményét, amely bizonyította: a ter­melőüzemben igénylik, megbecsülik az MHSZ munkáját. Ami nem fért a fe­jembe: hogyan tudja beosztani az idejét a klubtitkár? — A jogügyön gépelek, ott mindig van bőven tennivaló. Az MHSZ-szel kapcsolatos teendőimet főleg munka­idő után végzem; segítenek a klubta­nács tagjai és a szakosztályok vezetői is. Erre azért is szükség van, mert az iskolában szülői munkaközösségi el­nök vagyok, és az MHSZ városi veze­tősége székházában szervezett alapfo­kú gépíró iskolában heti két alkalom­mal tanítok. Nem könnyű, de igyek­szem úgy beosztani az időmet, hogy a két gyermek nevelése mellett minden feladatomat ellássam .'.. Gémes Gábor SZÉCHENYI VÁROSI MOZAIK Kóbor kutyák ####################### 1988. február 22. Ha jókora késéssel is, itt a tél. Reggelre nagy pelyhekben hull a hó. Éb­redésem után ezt szemlélem az ablakból kinézve. $ amit látok, megdöbbentő: a-hóhullás füg­gönye mögött a kecskeméti Nyíri úton falkába verődve szá­guldanak a kóbor kutyák. Most éppen hat kutya. De megfigyelé­sem szerint a számuk legalább háromszor ennyi. Igazán tapintatos kutyák, kö­zel az új kórház, közel a Köjál; ha valakit megharapnak, a sér­tettnek nem kell messzire men­nie. Eddig mindig egy-egy kóbor kutyát láttam csak, falkájuk most még ijesztőbb. A terep két réme két farkaskutya forma és nagyságú korcs. Nemrégiben telefonáltam a városi tanács Gyepmesteri Tele­pére; jelentettem a környeze­temben elszaporodó gazdátlan kutyák ügyét. A következő vá­laszt kaptam: nem tehetnek semmi különöset, azt javasol­ják, a kutyát próbáljam befogni én, s akkor csak telefonáljak nyugodtan, az elszállításáról majd gondoskodnak. Na igen, de ki kapja ezért a munkáért a fizetést, én? Na igen, de hogyan fogjam be a kutyákat, mondjuk mind a tizennyolcat? Utánuk hajítsam a töltőtollam? A falkából majd várhatóan egy vérmesebb kiválik, s vala­melyikünket meg fogja harapni. Főműsoridőben mindezt be fogja mondani a televízió. A megharapott ember, vagy embernek gyereke megszeppen­ve mondja majd, hogy nem is tudja, melyik kutya harapta meg. Kérik tehát valamelyik kutya gazdáját, a beteg érdeké­ben szíveskedjék jelentkezni. Node ilyen logikai bukfencet: kóborkutyának gazdáját keres­ni! Nemrégiben hallottam a rádi­óban ezt a mondatot: ha egy kutya megharap egy embert, so­hasem a kutya a felelős. Eddig a mondat. Folytassuk. Hanem az az ember, aki mindezt enged­te.- P. — v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents