Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-24 / 46. szám
1968 KB 1 GYÜJTSD A TŐKÉT, NE SIRÁNKOZZ! jjb. «I ir.' 1988. FEBRUÁR 24. SZERDA Ára: 10 adóforint (ÁFA nélkül) Tfc a FF p | 1 j A Szovjetunióban egyre népszerűbb költő Petőfi Sándor. Az oktaCl0 M-Kll ITllSZ tási minisztérium az alábbi költemény kötelező irodalommá minősíPETŐFI SÁNDOR: Vizet iszom Érkeznek a magas szintű delegációk a KGST ülésszakára. Változatok Nem maradhat ez így tovább! Maradhat ez? így nem. Tovább! Tovább maradhat így? így tovább! Maradhat Nem öncélúan Hallottuk, hogy korábban egyik országos napilapunkat az a vád érte, hogy különkiadását külföldi szexlapokból kiollózott fotókkal ékesítette. Hát bennünket ez a vád nem érhet! Minek ékeskedjünk más tollaival, amikor van nekünk sajátunk is? A képen látható csinos lány ugyanis Bács-Kiskun megyei illetőségű. Aki nem hiszi, az a hétvégi estéken meggyőződhet erről (a fotón is ábrázolt eredeti pompájában) Kiskunfélegyházán, az Arany Páva étteremben. Krisztin — így hívják őt művésznevén — igazi sztriptízt mutat be, miközben a ma legmenőbbnek számító slágereket énekli. Sietve hozzátesszük: a meztelenség cseppet sem öncélú, nem a léha szórakoztatást szolgálja. Ellenkezőleg! Teljesen egybevág jelen gazdasági elképzeléseinkkel: megoldást kínál a fogyasztás visszafogásának egyik lehetséges módjára. Bruttósítsunk! Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a fizetésünket bruttósították. A bruttósítást — hasonlóképpen a peresztrojkához — az élet minden területére ki kell terjeszteni. Vegyük — példának okáért — a sokat szidott kereskedelmet. A bruttósítás itt még csak pénzbe sem kerülne: az eddigi nettó kiszolgálást ki kell egészíteni a köszönéssel, és kötelezővé kell tenni az olyan régi, bár már kissé elavult szavak használatát, mint „kérem”, „tessék”, „megnézem”, „köszönöm”, „viszontlátásra” — és kész is. Bruttósított bérünkért így brut- tósított kiszolgálást kapnánk — ami persze épp olyan földöntúli, megfoghatatlan valami, mint amilyen maga a bruttó bérünk. Haza ugyan nem vihetjük, de mégiscsak szebben hangzik a végösszeg. Nem nagyon nehéz a bruttósítás a lakásépítésben sem: jó előre összehívják a tulajdonosokat, megkérdezik őket, hogy milyen tapétát akarnak (ezek a bruttó igények), majd fölragasztják a falakra azt, ami éppen van. Nettó. Amiből az is kitetszik, hogy az igények és a lehetőségek úgy aránylanak egymáshoz, ahogy a bruttó és a nettó aránylik. A közéletet illetően már kissé bonyolultabbak a teendők, tudniillik egyszerre kell nettósítani és bruttósítani: most valahogy úgy festenek a dolgok, mintha a tervek már eleve bruttósítva lennének megfogalmazva, amikor aztán a megvalósulásukra kerül a sor, a végeredmény elég soványka nettó. Nettósítani egyébként inkább a történelem szokott: elődeinktől egy súlyos nettósítás után a bruttó kétharmadát vitte el az akkor még Versailles-ban székelő adóhatóság. Vannak bizonyos személyiségek, akik saját magukat bruttósították és csak évekkel később derült ki róluk, hogy már a nettójukat is túlbecsülték, amiből világosan kiviláglik: a bruttósítás nem egyszerűen számtani alapművelet. Száz (bruttósított) szónak is egy (nettó) a vége: a bruttósítás tovább nem halogatható. Aki pedig ennyiből nem értett volna, annak egy példával mondjuk el a lényegét. A tanítványok meglátogatják mesterüket, aki épp hogy fölépült betegségéből. — Hogy van mester? — — Jól — hangzott a válasz (nettó). — Bővebb feleletre szomjazunk — mondták a hívek. Mire a bölcs: — Nem jól. Hát körülbelül ez a bruttósítás. SEMMI SEM OLYAN BIZONYTALAN, MINTA MÚLT m i | Ülést tartott az állatközi koordinációs bizottság — Nagyon fontos, hogy tisz- — Célkitűzésünk a fogyasztás visszafogá- tán lássuk a helyzetet. sa. — Ne a régi dolgokon rágódjunk! Figyeljetek reám, És oh bámuljatok! Mert nem mindennapi Amit most hallotok. E dolgon magam is Nagyon csodálkozom. De mégis szent igaz; Nem bort. . . vizet iszom, Vizet bizon. A szőlőket tavaly Elverte tán a jég? Vagy a dér csípte meg S bor nem termett elég? Nem volt se’jég se’ dér, Bor terme gazdagon, De mindazáltal én Nem bort... vizet iszom, Vizet bizon. Vagy tán azt vélitek: Hogy szomjas nem vagyok? Dehogy nem! szomjaim Krisztustalan nagyok. S kizárólag pedig A borra szomjazom, De mindazáltal én Nem bort... vizet iszom, Vizet bizon. Hogy rajta senki ne Csigázza az eszét, Megfejtem röviden E találós mesét: Én a bort rendesen Kocsmából hozatom, Most pénzem nincs — vizet, S nem bort, azért iszom, Azért bizon! Pest, 1844. július — Ki ebben a ludas?
