Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-24 / 46. szám
FOGADÓSZOBA Nem lehet szó nélkül hagyni azt, ami tegnap az áruház élelmiszerosztályán történt. A feleségem ott járt, mint rendesen, bevásárolni. Amikor a pénztárnál fizetett és távozni akart, egy negyven év körüli nő megragadta a kabátja ujját és indoklás nélkül felszólította, hogy menjen vele. Feleségem — csodálkozva — eleget tett a felszólításnak, így érkeztek az áruház egyik irodájába, ahol egy 55 év körüli falatozó férfi fogadta őket. Ekkor a kísérő nő felszólította a feleségemet, hogy üritse ki zsebeit és bevásárlószatyorját. A várt eredmény hiányában a kutatás hamarosan véget ért. A rend kedvéért meg kell említeni, hogy a feleségem le- vetkőztetésére nem került sort, mert a buzgó dolgozók beérték a kabátja kigombolásával. (Elmondta K. K. K-méti olvasónk) — Iljics, Iljics, gondoltad volna? w ......................... .... m S zavazzatok a népfront jelöltjére! Cicciolina javaslata: Korai nekrológ Egy munkatársunktól búcsúznánk. El nem hunyta mélyen megrendített bennünket. Már korán, még serdülő kora előtt megszületett. Mielőtt beszélni tanult volna, kitűnően írt és olvasott oroszul. A bölcsőde és az óvoda sikeres elvégzése után, mint általában a többi magyar csemetét, őt is kötelezték a nyolc általánosra. Többek között itt felejtett el oroszul is. Az ifjúsági mozgalom iránti vonzalmával már a napköziben kitűnt társai közül. Nem sokkal az általános iskolába kerülése után szülői engedéllyel belépett a KISZ- be. Később a középiskolát is elkerülte, ahol elsősorban szimpatizált. Szerette, tisztelte az egyszerű, ugyanakkor roppant nagyszerű munkásembereket, ezért kombinált buszbérletet váltott a munkásjáratokra. De szeretett a munkásvillamosokon is közlekedni. Sokoldalú volt. Erre mi sem jellemzőbb, hogy doktori címe mellé érettségi bizonyítványt is szerzett. Egy ismerősétől! Hogy töretlen fejlődése, szellemi és szakmai gyarapodása biztosítva legyen, beiratkozott a szakmunkásképző intézetbe. A bizonyítvány megszerzése előtt azonban sürgősen behívták katonának. A hadgyakorlatokon sorra kilőtte az ellenséges tankokat és az alacsonyan szálló rakétákat. Természetesen érdemei elismerése mellett azonnal leszerelték. Ezt követően egy üzemben helyezkedett el bújtatott létszámban. Kollégái és főnökei szerény embernek ismerték meg, olyannak, aki állandóan bújkál előlük. Szerénységére jellemző volt, hogy a munkát is szívesen megosztotta kollégáival. Mindig rájuk hagyta a nagyobb részt. Jövedelmét gyakran táppénzzel egészítette ki. Jó I egészségben dolgozott tragikus hirtelenséggel bekövetkezett életben maradásáig. Munkájával elégedettek voltak vezetői. Ennek elismeréseként egyszer sem kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát, de az ezüstöt és a bronzot sem. Nem részesült Kiváló Munkáért miniszteri elismerésben és nem érdemelte ki a Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt sem. Egyszer viszont díjat kapott kiküldetése alkalmából: Napi Díjat. Emlékét kegyelettel megőriznénk. Magát saját élőjéI * nek tekinti, temetéséről később intézkedik. Tisztelt Szerkesztőség! Előre megkérem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy a levelemre nem kérek sem levélben, sem újságban választ. Amit itt leírok, mint tájékoztatást írom, de azért ne hagyják, hogy a levelem valakinek el- küldjék és megtudják, hogy ki írta. Én a címem és nevem aláírom, és mindenkor felelek, ha kell, amit írtam, azért, de remélem, ez ügyben nem lesz bosszúságom, titokban marad örökre. Levelemben a közeli szomszédomról kívánok ír„Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik” — kezdjük mi is sorainkat a velünk készült interjút olvasva. Mindhárman először találkoztunk újságíróval személyesen és meglepődtünk: hát így készül egy újságcikk? Három bajai diáklány Ha önök a válaszcikkemet megjelentetnék az újságban, akkor elhiszem, hogy valóban sajtószabadság van, amit oly merészen hirdetnek. A cikk megjelenése után én személyesen felkeresném önöket, és tisztelettel meghajolok önök előtt a kellemes csalódottságom miatt, de előbb nem fedem fel magam. Ki tudja, milyen bajom származhatna belőle... A K-i Fegyház és Börtön parancsnoki vezetése nevében köszönetemet fejezem ki az ön által írt cikkért, melyben törekvéseinkről ízelítőt adott a közvéleménynek. Az írás megjelenését követően többen csodálkozva kérdezgettek bennünket az intézetben folyó nevelőmunkáról, melyről igen keveset tudnak. A mielőbbi viszontlátás reményében az intézetparancsnok A jövőben az illetékes plébánosok tudta nélkül nem szabad és nem is illik az újságban tudósítást közzétenni, különösen akkor, ha az adatok nem felelnek meg a valóságnak. Folyó hó 12-én megjelent Saját kárunk más haszna — zugborkimérők című cikket olvastam. Közlöm önnel, hogy azon az estén az a felékszerezett Feketéné, aki a túrós tésztát készítette, a következőképpen nyilatkozott az ott poha- razgatóknak: — Bánom, hogy nem tartottam jól ezeket az éhes kopókat, akkor biztos nem jelent volna meg ez a cikk rólam. Kérdésem nagyon rövid: Mi az igazság? Hizlaljuk a malacokat vagy sem? A szerkesztő válasza az első kérdésre: Mi is szeretnénk tudni. A másodikra: Azért csak hizlalják! ÜZENJÜK AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Gördül az elefántcitrom Több alkalommal hangsúlyoztuk és a jövőre vonatkozólag is érvényes az az álláspontunk, hogy a sajtó észrevételeit, akár bíráló, akár segítő szándékúak, mindenképpen köszönettel vesszük, ha bármilyen jellegű közterületi mulasztás tányéré hívják fel a figyelmünket. Ebből az álláspontból kiindulva mégis észrevételezést kell tennünk, az „Elefántcitrom” címszó alatt megjelent észrevétellel kapcsolatosan. Ha megengedhetném magamnak a viccelés tényét, akkor úgy válaszolnék, hogy az érintett sajtómunkatárs részére valóban feladhatnék egy golyóbist postai úton, annak biztosítása érdekében, hogy gyermeteges játékainak tárgyi eszközt is biztosíthassunk. Ugyanis a konkrét tényállás a következő: Sajnálatos módon nem volt tudomásunk arról, hogy valószínűleg játszó gyermekek vagy egyéb van- dálkodó elemek néhány elefántürüléket, amelynek megnevezése talán találó az „elefántcitrom” megnevezéssel, elgörgetett vagy elszállítottak a Felszabadulás téri parkegység északkeleti részében levő temető melletti bokrok közelébe és alá, ahol azok lehet, hogy figyelmetlenség folytán nem tűntek fel a feladatellátást irányító művezetők részére és így valóban fellelhetők voltak. P. P. üzemvezető főmérnök Nem kell mindent mellre szívni NACCSÁGA! ÉN CSAK IMS Felsőbb utasításra Hosszú évek óta gyakran megfordulok a főtéri cukrászdában, ahol egy-egy kávé mellett szoktam kiolvasni a napi Petőfi Népét. E cukrászdában mindig jól éreztem magam, mert a felszolgálók kedvesek, figyelmesek: rendelés nélkül is kihozzák a szokásos kávémat. Tegnap is — rendelés nélkül — megkaptam. Legnagyobb meglepetésemre tejport is hoztak. Gondoltam, hogy tévedés történt. Udvariasan közöltem, hogy tejport nem kérek, mert azt nem szeretem. A felszolgálótól azt a felvilágosítást kaptam, hogy ,felsőbb utasításra” a kávét tejporral kell kiszolgálniuk, függetlenül attól, hogy a vendég kéri-e vagy sem. A történtek után nagyon keserű volt a kávé: nem volt hangulatom az újság olvasásához sem. Tisztelettel kérem, szíveskedjenek ezt az ügyet megvizsgálni és panaszom ügyében — levélben — értesíteni, mert félek a hatalmasságok megtorlásától. B. Ödön, F-háza • • AA • • 0 0 SZÉP JOVO ÁLL MÖGÖTTÜNK Idén is vannak évfordulók S SAJTÓ POSTA r>3<1 1985—1987
