Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-23 / 45. szám

1988. február 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Hetvenéves a Szovjet Hadsereg • „Támadásban” a nagy tűzerőt képviselő lövészegység. A/fo ünnepük a Szov­jetunió fegyveres erői fennállásá­nak 70. évfordu­lóját. A hét évti­zeddel ezelőtt Pszkov és Narva térségében Lenin felhívására szer­veződő Vörös Hadseregbe belé­pő munkások és parasztok tízezrei elkeseredett küz­delemben megál­lították a támadó ellenséget és vere­séget mértek rá. Ezt a dátumot tekintik a Szovjet Hadsereg születésnapjának, amely legyőzte a belső ellenforradalmi erőket és segítségükre siető intervencióso­kat, majd a hitleri Németország ellen viselt honvédő háborúban — húszmillió fiának és leányának feláldozásával — kivívta a végső győzelmet. Ma, amikor a világban egyidejűleg vannak jelen a feszültség és az enyhülés elemei, a Szovjetunióra, fegyveres erőire rendkívüli felelőség hárul a világbéke megőrzésében, a nukleáris katasztrófa elhárításában. • Gyakorlaton. Tüzclőállásban a gránátvető. • A hazánkban ideiglenesen állomásozó egyik szovjet alakulat gárdaegységének fiatal katonái politikai kiképzésen. „EGYÜTT EGYMÁSNÁL” Kezdeményezések az ifjúsági mozgalomban A Magyar Úttörők Szövetsége, valamint a KISZ Központi Bizottsága két új kezdemé­nyezést indított útjára. Mindkettő újabb le­hetőséget kínál arra, hogy az ifjúság szerve­zetei valamelyest enyhítsenek a gyerekek, a fiatalok, illetve szüleik, nevelőik gondjain. A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának székházában „Együtt egymás­nál” elnevezéssel címközvetítő szolgálat kezdte meg működését. Sok szülő gondja, hogy a nyári szünidőben nem tud megfelelő­en gondoskodni gyermeke felügyeletéről, mert kevés a szabadsága, esetleg nincs nagy­szülő, akj vigyázna rá, vagy akinél eltölthet- né a vakáció egy részét, illetve nincs lehetősé­ge arra, hogy csemetéjét napközis táborba vagy más szervezett üdülési programra küld­je. Ezért az úttörőszövetség vállalta, hogy összegyűjti olyan családok címét, amelyek nyáron szívesen fogadnának be gyerekeket, illetve azoknak a családoknak a címét, akik igénylik ezt a megoldást. A címközvetítő szolgálat (1388, Pf. 72) lehetőséget teremt az igények és a lehetőségek egyeztetésére. E cél­ból a jelentkezők postafordultával adatlapot kapnak. Ebben a személyi adatokon kívül feltüntetik azt is, hogy városon, falun vagy tanyán szeretnék-e gyermeküket üdültetni, illetve be tudják-e őket fogadni, s mely idő­pont lenne megfelelő. A KISZ KB akciója elsősorban a gyermek- és ifjúságvédő intézeteknek, nevelőotthonok­nak nyújt segítséget. Régi gondjuk ezeknek az intézményeknek, hogy évente csak néhány ezer forintot fordíthatnak folyóiratok, maga­zinok, képeslapok, s különböző, a fiatalokat érdeklő kiadványok előfizetésére. Régi ta­pasztalat viszont, hogy a különböző kiadó- vállalatok kiadványaik mégmaradt példá­nyait időről időre nagy mennyiségben küldik zúzdába, dobják a szemétbe. Ezért a KISZ KB megkeresett több kiadót, hogy a Posta remittenda-raktáraiban összegyűlt kiadvá­nyaik egy részét küldhesse el az említett intéz­ményeknek. E javaslat kedvező fogadtatásra talált. A Posta Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodájának dolgozói részben társadalmi munkában vállalták, hogy néhány hetenként összeállítják és elküldik ezeket az újságcso­magokat az intézményeknek. Ez nem kis munkát jelent, hiszen csaknem 140 ilyen in­tézményről van szó. A KISZ KB megkereste olyan kiadványok kiadóit, amelyek folyóiratai, magazinjai, ké­peslapjai témájukat tekintve 2-3 hónap eltel­tével is érdekesek lehetnek a gyerekeknek és a fiataloknak. így a Hírlapkiadó Vállalat, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, a Nép­szava Lap- és Könyvkiadó, a Múzsák Köz- művelődési Kiadó, a Hungária Sport Válla­lat, az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, a Kossuth Kiadó, valamint a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó hozzájárult ahhoz, hogy kiadványaikból típusonként 300-500 darabot elküldjenek az intézetekbe, az otthonokba. Az első csomagokat márciusban kapják meg a címzettek. Új rendezési terv Kecskemét városa még 1981-ben tanácsi határozattal fo­gadta el a megyeszékhely jelenleg érvényben lévő általános rendezési tervét, amely — célja szerint — évtizedekre előre meghatározza a település fejlődésének kereteit. A túlzó el­képzelések reálisabbá tétele érdekében szükségessé vált en­nek felülvizsgálata. A városi tanács február 26-ai ülésén a végrehajtó bizottság ezért javasolja majd a testületnek a jelzett határozat hatályon kívül helyezését, s új általános rendezési terv elfogadását. A módosított elképzelés részletei ki vannak függesztve a tanács épületének előcsarnokában, ahol emellett maketten is megtekinthetők. A tanácsülés vár­hatóan új rendeletet fogad majd el az építési engedélyekre és tilalmakra vonatkozóan is, hisz az általános rendezési terv­vel együtt ezeket is módosítani kell. A testület ülésének napirendjén szerepel még előrelátható­lag a város 1988. évi pénzügyi tervének megvitatása, vala­mint az általános elnökhelyettes tájékoztatója a városkör­nyéki községi tanácsokkal folytatott együttműködésről. Döntenek a tanácselnök és helyetteseinek havi fizetéséről is. (Fotó: Straszer András) Az Erkelek a magyar zenében Békéscsabán, a Fekete köny­vek művelődéstörténeti sorozat kilencedik köteteként megjelent Németh Amadé Az Erkelek a magyar zenében című könyve. Az Erkel családnak a magyar zenei művelődésben betöltött szerepét elemző munka a Békés Megyei Tanács kiadásában kétezer példányban látott nap­világot. Az Erkel család Po­zsonyból Gyulára származó ágának történetéről, Erkel Fe­rencről, s a nagy romantikus ze­neszerző hatására zenei pályára lépő gyermekeiről sok új adatot közlő tanulmánykötet a szerző másfél évtizedes kutatómunká­jának összegzése. PIACRÓL, ÁRAKRÓL — MINDENNAPJAINKRÓL Drágább lett az élet Beszélgetés egy háziasszonnyal A TÁRGYALÓTEREMBŐL Sohase mondd, hogy vége Öregmajor — csak a részletes térké­peken találjuk meg ezt a nevet. Nem csoda, hisz alig több mint száz család lakik a kicsiny külterületi településen, Mélykút határában. Az itt élők kivétel nélkül ismerik egymást. Öregmajor zárt közösség, ahol másféle törvények szerint alakulnak az emberi kapcsola­tok, mint mondjuk egy nagyvárosban. Szorosabbak a kötelékek, s a szakítás nagyobb fájdalommal jár. Megromlik a viszony két ember kö­zött? Barátok és ellenfelek naponta ta­lálkoznak, testközelben élnek. Időn­ként azután elég egy szikra, és magasra csapnak az indulatok. Az alábbi — halállal végződő — tör­ténetben sem a bűnös szándék, hanem az indulatok játsszák a főszerepet. (Ezért nem is írjuk ki a szereplők ne­vét.) Két férfi — egy asszony Az ügy vádlottja, B. Gábor Öregma­jorban járta ki az iskolát, s itt élt — nem messze a szülői háztól. Egyedül nevelte kilencéves gyermekét. Igaz, a kisfiú anyjával naponta találkozott. Amikor megismerkedtek, 16 évvel ezelőtt, a férfi még harmincon innen járt, a lány pedig alig múlt tizenhat éves. Asszony lett belőle, férjhez ment egy másik férfihoz. Ám B. Gáborral továbbra is nap mint nap talált alkal­mat az együttlétre. Kapcsolatukból született a kisfiú. Az asszony, akinek a házasság során még két gyereke született, 1985-ben el­költözött a férjétől. B. Gáborral sem volt zavartalan a viszonya. Féltékeny- ségi jelenetek játszódtak le közöttük, a férfi nemegyszer meg is verte. Ám a nő sem maradt adósa. Egy veszekedés során 1985 őszén forró víz­zel öntötte le B. Gábort. Amíg sérülése­it a kórházban kezelték, az asszony megismerkedett egy özvegy, nyugdíjas férfival, a 60 éves K. Józseffel. Az éjsza­kákat ettől kezdve nála töltötte, de to­vább folytatta a viszonyt a másik férfi­val is. Mint mondta, azért, hogy kisfiá­val találkozhasson. Eleinte K. József titokban tartotta kapcsolatát a nála jóval fiatalabb nő­vel, de azután napközben is együtt mu­tatkoztak. Akadtak, akik meg is rótták ezért. A két férfi tudott egymásról, ám jó ideig nem okozott nézeteltérést kö­zöttük a tény, hogy ketten szeretnek egy asszonyt. Szóváltás a kocsmánál Tavaly szeptemberben, egy vasárnap B. Gábor napszámoskodott. Paprikát szedett, s eközben — ahogy szokás — folyamatosan ivott. Reggel pálin­kát, délelőtt két munkatársával közö­sen négy liternyi bort, estefelé pedig — az öregmajori kocsmába, betérve — két üveg sört. Itt, az italboltnál látta meg az asszonyt, akivel néhány napja nem találkozott. Utánaszólt, hogy vár­ja meg. A nő nem válaszolt. Kerékpár­ra ült, és indult hazafelé. Útközben ta­lálkozott K. Józseffel, aki ugyancsak biciklin az italbolt felé tartott. Figyel­meztettél — Vigyázz, mert Gábor a kocsmában van! Úgy láttam, ivott! K. József kijelentette, hogy nem fél a másiktól, és betért a kocsmába. Ami­kor meglátta B. Gábort, rászólt: — Hagyd azt az asszonyt, semmi kö­zöd már hozzá! Bors a tenyérben Sértették ezek a szavak a fiatalabbat, de ekkor még nem tört ki a benne fe­szülő indulat. Az asszony is érezte, hogy valami készül. Kislányát elvitte volt férje szü­leihez, a tenyerébe pedig borsot szórt, hogy szükség esetén B. Gábor szemébe dobja. Visszatért a kocsmába a másik férfihoz. Öregmajorban nem sokáig marad titokban egy olyan szóváltás, mint ami a kocsma előtt esett. Útköz­ben az asszonyt már figyelmeztette egyik ismerőse, hogy vigyázzon, mert B. Gábor saját háza előtt, az utcán álldogál. Mintha őt várná. A férfi valóban elhatározta, hogy megvárja a ház előtt az asszonyt. A szülőknél akartak aludni, a gyerek már át is ment, a ház kulcsát is magával vitte. Ezért átugrott saját kerítésén, ki­hozta a négyágú vasvillát, mert másnap ezzel akart dolgozni. Kezdett sötétedni. Este hét óra felé járt már az idő. B. Gábor talán félórát álldogált, guggolt a ház előtt, majd elunta a várakozást. Elindult az apjá- ékhoz. Közben K. József is megitta a fröcs- csöket, és kerékpáron hazafelé indul­tak. Az asszony kérte, hogy válassza­nak más utat, ne B. Gábor lakása felé menjenek. Nem így történt. A férfi to­vábbra is hangoztatta, hogy nem fél. A kocsiúton egymás mögött haladtak kerékpárral. S amitől az asszony tartott, megtör­tént. Találkoztak. Verekedés vasvillával B. A vasvillát két kézzel markolva Gábor kiabálni kezdett: — Kell neked a fiatal nő? A villával hadonászó férfit látva mindketten leugrottak a kerékpárról. — Elvetted Erzsit! Megöllek! — a felindult, ittas férfi a másik felé bökött. A villa megsértette K. József testét. Az idős ember megijedt a támadás­tól. Elkapta a villát és megpróbálta elvenni. A dulakodás közben adtak is, kaptak is mindketten ütéseket. Az asz- szony megpróbálta szétválasztani a két férfit, de eredménytelenül. A fiatal bizonyult erősebbnek. Egy ütésétől az idős férfi arccal a földre bukott. B. Gábor az izgalom hevében felemelte a villa nyelét és azzal akart a másik fejére sújtani. — Mit csinálsz? Meg akarsz gyilkolni egy embert? — kiabált rá az asszony. B. Gábor magából kikelve válaszolt: — Azt akarom, hogy megdögöljön! De nem ütött többet. Nem bírta a szíve A helyszínre érkező orvos mégis csak azt állapíthatta meg, hogy K. József meghalt. A halál oka: a verekedés köz­ben kifejtett fizikai erőfeszítés és az ez­zel együtt járó izgalom. Köztudott volt, hogy az idős férfi cukorbetegség­ben és magas vérnyomásban szenved. Ám utóbb kiderült, hogy súlyos szívbe­teg is volt. Erről senki, ő maga sem tudott. A sokkhatás annyira megter­helte károsodott szívét, hogy néhány perc alatt előidézte halálát. B. Gábor a verekedés után először szülei lakására ment, azután haza. Közben visszatért a helyszínre is. Úgy érezte, ott a helye, ahol az események történtek. Mikor a mentők megérkez­tek, már ismét otthon volt. Ugyanazt a dalt hallgatta többször is egymás után, újra és újra: Sohase mondd, hogy vé­ge... — Meg kellett temem — ezt hajto­gatta még akkor is, amikor a rendőr kíséretében — önként — bement az őrsre. Meg kellett tenni? Tettét a bíróság — alapos mérlegelés után — úgy értékelte, hogy bár han­goztatott élet ellen irányuló kijelentése­ket, a vasvilla pedig különösen veszé­lyes eszköz, mégsem emberölés volt a célja. Hiszen dulakodás közben a vas­villával többször is nagy erővel szúrha­tott volna, de nem tette. Az az első, egyetlen szúrás két hét alatt gyógyuló sérülést okozott. Szándéka testi sértés­re irányult, s a verekedés az eredeti szándéktól függetlenül vezetett végül tragikus halálhoz. Végső soron a megyei bíróság — dr. Arvay Arpádné tanácsa — halált okozó testi sértés bűntettében találta B. Gá­bort bűnösnek. Ezért 4 év börtönre ítélte, s 5 évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet nem jogerős. A vádlott és védője tudomásul vette, az ügyész em­berölés bűntettének megállapításáért és súlyosabb büntetés kiszabásáért fel­lebbezett. Lovas Dániel — Maga miből él? — kérdezem Sár­közi Józsefnétöl. — Ahogy a legtöbben mondanák: bérből és fizetésből. — És még? — Amiből kertes házban lakó édes­anyám engem és a lányomat segít. Tyú­kot, tojást és zöldségféléket tőle ka­punk. — így kevesebb a kiadása. — Azért ne higgye, hogy könnyű a pénzt manapság beosztani. Igaz, van rendes állásom — élelmezésvezető va­gyok egy kórházban —, ahol megfize­tik a munkámat. Nekem a bruttósítás nem okozott csalódást. Más miatt fáj a fejem . . . — Miért? — Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli háziasszony, aki azt mondja: 500 forinttal már nem merek elindulni a boltba vagy a piacra, mert az árak az év eleje óta jócskán megnőttek. Drá­gább lett az élet. — Minden vonatkozásban? — Nyugodtan kijelenthetem, igen. Nagyobb a lakásunk rezsije. Többe ke­rül a fűtés, a világítás. Az OTP-átutalá- si betétszámlára havonként háromezer forintot fizetek be. Ezer a bútorrészlet, másik ezer a gyerekem kollégiumi díja. Ez már ötezer forint! Néha egy-egy mozi: kettőnknek, a leányommal 100 forint. Színházba menni, vagy a megyei művelődési központ rendezvényeire je­gyet venni? Hatszor meggondolom. A múltkor a Sastapsért 130 forintot fizettem. — Mivel spórol? — Otthon még megvannak a zomán- cos edényeim, amelyeket húsz évvel ezelőtt, házasságkötésemkor kaptam. Semmit sem dobok el, ami hasznavehe­tő. így vagyok az élelmiszerekkel is. Ha marad egy kevés pörkölt, abból gulyás­levest főzök, vagy húsospalacsintát ké­szítek. A leveszöldség jó köretnek meg franciasalátának. — Hogyan érzékeli a jövedelmi kü­lönbségeket? — Én csak abból meríthetek vala­mit, amit magam körül látok. Kollégis­ta kislányomnak hetente 100 forint zsebpénznél többet nem tudok kiszorí­tani; míg vannak olyan szülők, akik ötszázassal fedezik gyermekük hét köz­beni kiadásait. Magánügy — vethetné a szememre bárki —, hogy ki, mennyi pénzt ad a gyermekének. Szerintem mégis pocsékolás és felesleges kényez­tetés, hogy némelyik szülő jómódjában még a csapvíztől is „megkíméli” lányát vagy fiát, s egy ötszázasért inkább egész héten át kóláztatja. — Telik rá — van miből. — Bár minden forint társadalmilag hasznos munkából származna! De nem így van. Ahol dolgozom, nem múlik el nap anélkül, hogy a konyhai alkalma­zottaknak ezzel kapcsolatban ne volna véleményük .. . — Pontosabban miről? — Arról, hogy az áruk (még mindig) hosszú közvetítőláncon jutnak el hoz­zánk, a termelőktől a fogyasztókig. Az árakhoz minden továbbadó — nagy- ker, kisker, bolt, szerződéses üzemelte­tő, ilyen-olyan forgalmazó — hozzá­tesz még valamennyit. A parasztbácsi eladja a paprikáját Budapesten dara­bonként 1 forintért. Mire a vevő a vi­szonteladónak fizet érte: már 3-4 fo­rint. Ugyanígy a piacon, a virágnál: a 6 forintos termelői árú szegfűből egy- egy névnapkor pillanatok alatt tizenkét forintos lesz! — Arról nem is beszélve, hogy ba­nántól a facsavarig, rádióbiztosítéktól a kávéfőző-tömítőgumiig, egyes forgal­mazók maguk szabják meg: mennyit vehet a vevő. Tetszés szerinti súlyban, vagy darabszámban akarják eladni egynémelyik terméket. Holott az embe­reknek amúgy is a fogukhoz kell verni minden garast... akarom mondani: forintot. —- Az utóbbiról nekem nem csak mint háziasszonynak vannak tapasztalata­im. Említettem, hogy egy kórház élel- mezésvezetőjeként dolgozom. így két­szeresen is átélem a mai árakból—meg­élhetési viszonyokból — adódó napi gondokat. Úgy kell gazdálkodnunk, hogy a nálunk gyógykezelt betegek ne érezzék meg nagyon a pénzszűkét. Ellá­tásuk ne romoljon. — Ezt hogyan csinálják? — Beosztjuk a rendelkezésünkre álló élelmiszer-nyersanyagokat. Abban a — szerencsésebb — helyzetben va­gyunk, hogy Kiskunfélegyházán saját raktárunk van, ezért a nagyforgalma­zói árhatások nem annyira sújtanak bennünket. Módszereink egyébként nem különböznek bármelyik, jól gaz­dálkodó háziasszonyétól. Míg tavaly hetente csak egyszer főztünk tésztát, az idén kétszer. 1987-ben volt hús a bable­vesben — ez évben már kispóroljuk belőle. Tésztát adunk helyette. így vi­szont nem öt, hanem tizenkét deka­gramm húst süthetünk egy-egy beteg­nek. A süteményt is jobban kiporcióz- zuk. Többször használunk fel szóját. Egy kilogramm háromszor annyi húst pótol. Granulátumként vízben megda­gad, hússal keverjük, és így szolgáljuk fel a betegeinknek. Ezt nevezzük mi — mai körülményeink közt — reform­konyhának. Az már személyes vélemé­nyem, hogy nálunk, Magyarországon, még hosszú időnek kell eltelnie, hogy az emberek elfogadják a szójakocka- pörköltet. Kohl Antal c

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents