Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-22 / 44. szám
1988. február 22. • PETŐFI NÉPE • 3 Pótképviselő Érsekcsanádról Beszelgetes Solt Árpáddal Két és fél esztendeje pótképviselő Solt Árpád, az Érsekcsanádi Búzakalász Tsz elnöke. Mit jelent számára ennyi idő után e cím, amely újszerű, s ha létezett valamikor már a pótképviselőség, mai formája, tartalma mégis lényegesen eltér attól az egykoritól. — Hozott-e változást ez az időszak az életében, az a tény, hogy nem képviselőnek, hanem pótképviselőnek választották? — kérdezem. — Úgy indultam neki a választásnak: ha végigcsinálom, én mindenképpen ugyanaz az ember maradok, aki voltam, akár én kapom a több szavazatot, akár a kevesebbet. Az ugyanis baj, ha az ember képviselőként megváltozik. — Még a választásnál maradva: a két jelölt programjában — ha lehet így nevezni a választási gyűléseken felvázolt elképzeléseket — nyilván volt különbség.-— A térség problémái adottak, azt a mindenkori képviselőnek fel kell vállalnia. A különbség inkább abban állt, hogy dr. Mátyus Gábor már korábban is képviselő volt, s ő az elvégzett munkájáról adhatott számot, míg én arról beszéltem, mit szeretnék tenni. — Ön, mint mondja, nem változott. És a környezete? — Nem azzal foglalkozom, hogy ki hogyan ítéli ezt meg. Úgy érzem, pótképviselőnek lenni megbecsülés, önmagában már az a tény is nagy dolog, ha odaállhat valaki az emberek elé, elmondhatja gondolatait, meghallgatják. Mivel én paraszti indíttatású vagyok, őseimtől, a falutól nem tudok elszakadni. Fejlődését ezért mindig támogattam, s jelenleg is ezt teszem. — Találkozik a képviselővel? — Évente többször is — nyolc-tíz alkalommal. Falugyűlés, szakmai tanácskozás, a munkakapcsolat — megannyi lehetőség. Beszélgetéseinken sok minden szóba kerül: gazdaságpolitika, társadalmi kérdések, de a képviselői munka sosem. — Ezt hogy kell érteni? — Soha nem a képviselő és a pótképviselő találkozik. Én nem akarom befolyásolni — ez alapelvem —; lehet, nem is tudnám, s ha a képviselő igazi egyéniség — nem is hagyná! Vallom ugyanis, hogy a megválasztott képviselő felelős mindenért, s ha pedig övé a felelősség, az illetékesség, akkor ahhoz legyen megfelelő önállósága is. — Ennek tükrében hogyan látja a mostani Ország- gyűlés tevékenységét? — Kedvező irányban változott. De tovább kell növelni súlyát, szerepét, s ehhez az intézményrendszer különböző elemeinek feladatát, jogkörét pontosan meg kell határozni. Úgy látom, a kormány és az egyes állampolgár is igényli ezt. Ehhez az is szükséges, hogy az országgyűlési képviselői megbízatást valódi rangjára értékeljük föl. A választó polgár, a képviselő és a vezetés egyaránt. így érvényesülhet igazán a demokrácia. A kormányprogramot is így tudjuk sikeresen, következetesen végrehajtani, így állíthatjuk helyre a munka, a tudás becsületét, s csak ekkor alakulhat ki reális értékrend. De ezekről a kérdésekről én nem mondtam újat, hiszen naponta hallunk, olvasunk róluk a sajtóban, a rádióban, tévében. — A pótképviselőkről pedig annál kevesebbet... — Ennek ellenére mondhatom: nem kerültünk politikailag talonba. Ez nem is lenne szerencsés, hiszen több példa volt már arra, hogy a pótképviselő átvette a helyet a parlamentben a megválasztott képviselőtől lemondás, halálozás, egyéb ok miatt. Ezért aztán szükséges számára a folyamatos tájékoztatás, hogy megkapja a megye, a választókerület, az Országgyűlés anyagait. Nem lenne rossz, ha gyakrabban meghívnák a pótképviselőket a Parlamentbe is ... — ... s akár többször is bevonnák őket a bizottsági munkába, mint ahogy ez a tervek között szerepelt is annak idején. — Informáltságunkat javítja az a megyei kezdeményezés, hogy megalakul a pótképviselők csoportja. Természetesen találkoztunk már előzőleg is, de ezt most rendszeresebbé tesszük, s a beszélgetés helyett, vagy mellett érdemi tájékoztatást kapunk fontos megyei, parlamenti kérdésekben. Ez pedig akkor is hasznos, ha a pótképviselő a választási időszak végéig pótképviselő marad. Váczi Tamás Megjelent a Társadalmi Szemle februári száma A folyóirat szerkesztve közzéteszi azt az előadói beszédet, amelyet Németh Miklós, a Központi Bizottság titkára mondott a testület 1987. december 8-ai ülésén a népgazdaság 1988. évi tervéről. Napjainkban, amikor a hidegháború lényegében megszűnt, hiszen árun kívül tőke, technika, know-how, hitelek és munkaerők áramlanak Nyugat és Kelet között —, joggal felvethető a kérdés: milyen rendszerre építhető fel a világ, s ezen belül Európa egyensúlya a kölcsönös elrettentés helyett? A kölcsönös érdekek egyensúlyának kialakításában és megerősítésében a gazdaságnak kell vezető szerepet játszania. Bognár József akadémikus azt vizsgálja, hogyan hat a kelet—nyugati gazdasági együttműködés a szocialista, a tőkés, illetve a fejlődő országokra. Nemcsak hazánkban, hanem a szocializmust építő országokban általánosságban megfigyelhető tapasztalati tény a vallásosság fennmaradása. Az eddigi tapasztalatok arra mutatnak, hogy a vallás fennmaradása a szocializmust épitő országokban önálló, saját társadalmi alapokkal is rendelkező folyamat. Poór József áttekinti az egyházak tömegbefolyásában, tanításaiban és gyakorlati tevékenységében lejátszódó átalakulásokat. Milyen legyen a vállalat és az állam szerepe az ipari szerkezet- váltásban? Miképpen kell végrehajtani az ipari fejlesztést, valamint a visszafejlesztést a vállalatoknál, hogyan szükséges befolyásolni azokat az állami irányító szerveknél? Ezekre és számos egyéb fontos kérdésre keresték a választ a szerkesztőség kerekasztal-beszélgetésén a szakemberek. Gazdaságunk jelenlegi helyzetében egyik legfontosabb feladatunk a gazdasági teljesítő- képesség fokozása és a gazdasági szerkezet ezt szolgáló átalakítása. E tevékenységünknek mintegy fokmérője, és egyben korlátozó feltétele is a külkereskedelmi és a nemzetközi fizetési mérleg alakulása. Mu- raközy László megvilágítja, hogy gazdaságpolitikai céljaink elérését hogyan segítheti elő, illetve miképp hátráltatja a hazai infrastruktúra, a magyar gazdaság szolgáltató ágazata. A termelési szerkezet változásának másik követelménye a foglalkoztatási struktúra átrendeződése. Boros László áttekinti ennek összefüggéseit. (KS) UTTÖRÖSTAFÉTA Elődeink fegyverei — fegyvereink elődei címmel kiállítás nyílik február 22-én, hétfőn az újpesti úttörőházban. Ugyancsak itt kézművesműhelyt rendeznek be a későbbiekben, a foglalkozásokon kokárdákat és korabeli témájú plakátokat készítenek a kisdobosok és az úttörők, majd történelmi vetélkedőn mérik össze tudásukat. Az újpesti úttörőcsapatok a nemrégiben útjára indult „márciusi staféta” nyomán kapták feladatul ezeknek a programoknak a szervezését. A márciusi stafétát a Magyar Úttörők Szövetsége — az országos tanács javaslatára — az idén az 1848—49-es forradalom és szabadságharc témakörében hirdette meg. A gyerekek történelmi játékok keretében elevenítik meg a kort, a saját településükhöz kapcsolódó eseményeket, s ennek szellemében adnak feladatokat másutt élő társaiknak is. Az ország sok úttörőcsapata felkészült már a stafétában kapott tennivalóira. Szegeden és Kazincbarcikán például a Pilvax kávéház mását rendezik be, s játsszák el az ott lezajlott eseményeket. Túráról vörössipkás kerékpáros expedíció indul majd az ácsi kopjafás temetőbe. Szekszárdon a megyei tanács épületében korabeli megyegyűlést szerveznek. Több helyütt jelmezeket, térképeket, dokumentumokat gyűjtenek, s azokat kiállításon mutatják be az úttörőcsapatok. Dunaújvárosban „Kossuth Lajos azt üzente” címmel akadályversenyt rendeznek, ahol a kisdiákoknak nemcsak ügyességüket kell bizonyítaniuk, hanem történelmi tudásukról is számot kell adniuk, s versenyeznek például a 48-as katonadalok ismeretéből is. Gyorsítjuk a munkálatokat A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének idei programja A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építésénél a magyar fél fokozott ütemben folytatja a munkálatokat: a múlt évben felhasznált 4,5 milliárddal szemben 5,6 milliárd forintot költ az idei programban előirányzott feladatok teljesítésére. Megközelítően negyven hazai vállalat és intézmény, valamint több jelentős osztrák és jugoszláv partner vesz részt a magyar félre háruló munkálatokban. Dunakilitinél olyan ütemben építik a duzzasztóművet, hogy 1989 vegére minden munkát befejezzenek, és a csehszlovák oldalon bevezethessék a Duna vizét a 25 kilométer hosszú üzemvízcsatomába, és ennek révén a bősi 720 megawattos erőmű első gépegysége 1990-ben megkezdhesse az áramtermelést. Ennek megfelelően az idén a duzzasztómű betonozási munkáit az év végére befejezik, elkészítik a hajózsilip és az alsó, valamint a felső hajóvárakozó-tér nagy részét. Dunakiliti térségében folytatják a tározó menti és a csehszlovák üzemviteli csatornához kapcsolódó jobb parti töltés építését. A Szigetközben a Duna mellékágainak rendezésével olyan vízpótló rendszert alakítanak ki, amely lehetővé teszi, hogy ebben a térségben állandó szinten tartsák a talajvizet és megszüntessék ennek szélsőséges ingadozásait. A tervek szerint e hálózatnak több mint fele készül el az év végére, s 1990 elejére befejeződik a munka. Nagymarosnál az a legfontosabb idei feladat, hogy a folyó medrében elkészítsék a vízlépcső munkagödrét határoló körtöltést, s e munkaterületet az év utolsó negyedében átadják az osztrák építőknek. Ezzel egyidejűleg kell befejezni a folyó ideiglenes medrének kotrását, s a készenléti és felvonulási lakótelep megfelelő kiépítésével elő kell készíteni az osztrák építők fogadását, elhelyezését is. Ezenkívül a leendő vízlépcsőtől megduzzadó mederszakaszokon folytatják a töltések megerősítését, szivárgócsatomák és szivattyútelepek építését. A magyar félre háruló összes idei munka során mintegy hatmillió köbméter földet mozgatnak meg, csaknem 2,5 millió köbméter homokos kavics kitermelését végzik el, mintegy 5,5 millió köbméter anyagot építenek a töltésekbe, és 92 ezer köbméter betont használnak fel. A nagymarosi vízlépcső építési fő- vállalkozója, az Osztrák Dunai Erőművek szervezésében a korábban ütemezettnél 15 hónappal hamarabb, 1992 áprilisára készül el az első gépegység. A határidő előtti üzembe helyezés azonban a Duna mindkét oldalán szükségessé teszi, hogy Szap és Nagymaros között a magyar—csehszlovák államközi szerződésben tervezettnél gyorsabban végezzék el az előirányzott gáterősítési és egyéb védelmi munkálatokat. Magyar kérésre a csehszlovák fél - az előzetes jelzések szerint — hajlandó közreműködni a munka meggyorsításában. (MTI).-m—» -m j m -m 9 Tájkép magassági ponttal. Elet a homokon 9 Ez a tanya már nem az a régi fajta tanya: Papp Ferenc idegenforgalommal is keresi kenyerét, • A tábla régi, a ház új. Falu a homokon, húszpercnyire a megyeszékhelytől: Ágasegyháza. 2076 lakos (negyedük még ma is tanyán, a Sándor-telepen él), komfortos életlehetőségek: ABC-áruház, önkiszolgáló üzletek, maszek boltok; huszonegy kisiparos. 347 házban vezetékes víz (84-ben még nincs), 1990-re, családonként 20 ezerért, földgáz. Munka helyben és a közelben (az Izsáki és a Helvéciái Állami Gazdaságban, a Mathiász Szakszövetkezetben, ennek ipari melléküzemágában), továbbá a nagyvárosban (háromszáz az ingázók száma). Elérhető árú^elek, emberi léptékű házak: tavaly 21 kiadott építési engedély, további- 21 lakhatási engedély. Falu a homokon? Élet a homokon: Ágasegyházán, alig húszpercnyire a megyeszékhelytől. (Tóth Sándor képriportja) • Az újság a Sándor-telepre is mindennap megjön. (Sándor Györgyné a szak- szövetkezet nyugdíjasa). 9 Csajbók Jánosné — a vadőr felesége — begyújtáshoz készülődik. • Új házak új utcában. Két év múlva itt lesz a gáz. 9 Farkas Mihály a Helvéciái Állami Gazdaságból ment nyugdíjba. • Flogy vannak az „onokák"? Telefonon csak egy pillanat megtudni. (Szakái Balázs, szakszövetkezeti tag). • A kereset nem sok — de legalább biztos. (Az ipari melléküzemág). 9 Akácpóznán a tévéantenna: a hétköznap látványa.
