Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-18 / 41. szám
1988. február 18. • PETŐFI NÉPE • 3 FOGADÓNAP DR. BAK ISTVÁN ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐNÉL Kérdések és javaslatok — nem csak helyi ügyekben NE A RECEPTET, A CÍMET KÉRD EL! A töltött káposzta ízlett legjobban Hétfőn este részfalugyűlés Szabad- szálláson (egy az ilyentájt a községben szokásos 17 lakossági fórumból), ahol tanácselnökként vesz részt. Kedden reggel 8-tól pedig képviselői fogadónap Kunszentmiklóson. Először a tanácsnál, majd két üzemben, a Temaforgnál és a MÁV-nál. Szerdán irány Szeged, ahol a közúti igazgatóságon a kun- szentmiklósi tanácselnökkel együtt a Rákóczi utca csatornázás utáni burkolatépítésében kell még néhány részletet tisztázni. Ez dr. Bak István szabadszállási tanácselnök, országgyűlési képviselő hét eleji programja. S bele kell férnie még egy kecskeméti megbeszélésnek, s persze nem maradhatnak el a helyi feladatok sem. Dr. Bak István éppen ezért siet. Kettesével szedi a lépcsőket, amikor holtidő van. Nem siet viszont a keddi fogadónapon. A tanácsra most kevesebb ügyfél érkezik, azok is inkább a helyi elnökre várnak, ezalatt a képviselő maga megy át a művelődési házba egy megbeszélésre. Hogy ezután következhessen a nap második helyszíne. Irány tehát a Temaforg. Útközben az autóban beszélgetünk. — Most félidő van, alkalom az értékelésre. Megválasztásakor ilyen feladatokra számított? — kérdezem. — Választás előtt tájékozódtam a körzet gondjairól, a tennivalókról. Tudtam, mit vállalok. — És a család? — Falugyűlések idején keveset látnak, hiszen nem csak Szabadszállásra hívnak. Ha pedig otthon vagyok, állandóan csörög a telefon. A munka szoros időbeosztást követel. Ezért is készítek mindig menetrendet a fogadóórákhoz is. így mindenhova eljutok, mind az öt településre, és valamennyi fontos kérdésben konzultálni tudok a választókkal. Üzemi fórumokon, községi értekezleteken is gyűjtöm a véleményeket — így volt ez az adótörvény előtt, s így lesz például a nyugdíjkérdésnél is — ezek alapján foglalok állást a bizottsági ülésekenyés ezeket képviselem a,szavazáskor is, -• — Jó az, hogy képviselőként egyben tanácselnök is? — Úgy tapasztalom, jó. A szabad- szállási ügyek kapcsán ismerem a térség hasonló gondjait, együtt is tudom intézni azokat. Kedvező, hogy a tanácsi vezetők segítenek. Persze, tudjuk jól: közös az érdek. — A választások előtt biztosan ígért is — mint mindenki, aki győzni akar. Tartja a szavát? — A nagyobb fejlesztési terveink most kezdenek kibontakozni. A körzet településeit ellátó Gudmon-foki vízbázis ügye sínen van. Még az idén bekapcsolódik a telefonos távhívóhálózatba Kunszentmiklós, Kunpeszérrel együtt, s a másik négy község is. A földgázt csak Szalkszentmártonba nem sikerült még eljuttatni, de 1990 után azt is megpróbáljuk. Tavaly alakult az útépítő társaság — a lakiteleki telephelyeként —, s ezt tovább akarjuk fejleszte* * * A Temaforgnál 12 dolgozó akar beszélni a képviselőjével, így alaposan meghosszabbodik az előre eltervezett idő. Czégány Jünosné azért jött, hogy közölje munkatársai véleményét is: fel van háborodva a gyermekholmik ilyen mérvű áremelése miatt. Ugyanerre panaszkodik Erdős Józsefné is, hozzátéve: 5 ezer forint nem volt elég iskolakezdéskor a két gyerekre. Még ketten fejezik ki ez ügyben nemtetszésüket, tudva, hogy ebben már a képviselő mit sem tehet. Bak István válasza: a helyzeten a családi pótlék emelésével lehet és kell javítani. Baráth Gyuláné a befizetett teho felől is érdeklődik. Az eddig összegyűlt 1,2 millióval a Gudmon-foki vízmű 120 milliós kiviteli költségeihez járulnak hozzá — hangzik a tájékoztatás. Németh Istvánné a helyi közlekedés bővítését kéri. Előkerül az autóbuszügy, még többször is. Miután a Temaforg megszünteti a munkásszállító járatát,, Tuska Mihály, Szántai Ferenc és vagy húsz kunadacsi társuk bejárása csaknem lehetetlenné válik — a várakozási idő három-négy óra lenne naponta! Tabajdi Jánosné, a kecskeméti „kórházi járat” menetrendjét szeretné hozzá- igazíttatni a vasárnapi látogatási időhöz. Ennyi észrevétel után a Volán illetékesével helyszíni egyeztetés megszervezése mellett dönt a képviselő, s ígéri, megnézi Tabajdiné másik sérelmét: a Pipa utca, ahol lakik, az egyetlen, amelyik kimaradt a földgázból. Kevés az utcában a fiatal, a. többi lakó meg nem vállalta a hozzájárulást. Peták Mária azt szeretné, ha belterületen lévő házába ismét bekötnék a villanyt — elfogadható áron, mert mint egyedülélőnek, százezer forintja nincs erre —, a háború előtt ugyanis már ott volt. Sturcz Jenőnének a konyhája ázik be, immár fél éve, a javítás pedig elmarad. Meddig kell ezt még elszenvedni? —.kérdi. Választ mindketten levélben kapnak. Azonnali telefon segít viszont megoldani Kunstár László gyermekének óvodai felvételét. Kánisz József választ sem vár, amikor a helyi foglalkoztatási gondokat sorolja. Pontosabban majd a változást szeretné tapasztalni. Gergely Csaba pedig csak kérdez, mert első kézből akarja tudni: hogyan zajlott le legutóbb a kormányváltozás, mi volt a parlament zárt ülésén, miért van napirenden az alkotmánymódosítás? * * * A VAV-gyárba félórás késéssel érkezünk — elhúzódott az előző találkozó. De amíg megjön itt is az első vendég — a képviselő jövetelét már bemond- ták a hangosan beszélőn — addig az előző felvetésről váltunk még néhány szót. — Szükség van az alkotmány átfogó módosítására — szögezi le dr. Bak István. — Az élet-, a társadalmi viszonyok az elmúlt négy évtizedben megváltoztak. És ehhez az ország alaptörvényét is hozzá kell igazítani. A legutóbbi választáson bevezetett kötelező kettős jelölés hátása a területi munkában észrevehetően kedvező. De szélesebb demokráciát kell kialakítani a parlamenten belül is. Nagyobb mozgásteret kell hagyni a képviselőknek. Olyan ügyrend, házszabályok megalkotására van szükség, amelyek a jelenleginél kevesebb kötöttséget tartalmaznak, s ezáltal gördülékenyebb lesz a munkamenet. Miután tagja vagyok a jogi bizottságnak, ott is ilyen értelemben fejtem ki a véleményem, s hasonló az álláspontom az alkotmány módosítása ügyében is. Kezd megvalósulni a mi akaratunk, társadalmunk politiku- sabbá válik — ezt mutatja az előző kérdés is —, ehhez hát biztosítani kell a megfelelő, a korábbinál nagyobb mozgásteret az állampolgárok számá* * * Mintha csak a képviselő utőTsó mondatát támasztaná alá a politizáló állampolgárról, Kökény Antal 12 munkatársa nevében kérdezi: Ha egy 800-900 munkást foglalkoztató gyárban függetlenített párttitkár, szakszervezeti titkár dolgozik, akkor egy harmincezres választókerületben miért nem lehet függetlenített az országgyűlési képviselő? Folyamatban van a parlamenti munka korszerűsítése, kapja a természete- . sen nem ilyen szűkszavú választ, s a másik megnyugtató tájékoztatást, a településen folytatódik a gázprogram is. Nyugtalanítja viszont — többekkel együtt — hogy mintha csökkent volna a földgáz kalóriaértéke. Választ erre a Dégáztól kér és levélben küld Bak István. Mikor kövezik ki a Rózsa utcát, le- hetséges-e Szabadszálláson önálló áfész? — érdeklődik Varga Imre, aki bejáróként dolgozik a kunszentmiklósi VAV-nál. Az első kérdésben rövidesen dönt a helyi tanács vb, s a második téma is felvetődött már — így a felelet. De jól meg kell gondolni, mert az az igazi kérdés itt: jobb lesz-e a lakosság ellátása? Ez volt a kunszentmiklósi fogadónap, amelyet dr. Bak István országgyűlési képviselő menetrendje szerint február 24-én a kunadacsi követ. Váczi Tamás Idegenforgalmi kedvcsináló Stájerországban Sajátos színt képvisel az osztrák idegenforgalmi palettán Stájerország, Graz környéke. Hasonlóan, mint itthon Bács-Kiskun megye. Az életmódban, a kulturális hagyományokban sok olyan érintkezési pont található, melyek jó alapot nyújtanak a kölcsönös együttműködéshez. A két tájegység között az utóbbi időben megélénkült a kapcsolat. Tavaly az osztrák fél rendezett kedvcsináló kiállítást a Dél-Alföldön, most pedig a Pusz- tatouristnak nyílt alkalma hírverésre „Ausztria zöld szívében”, stájerföldön. Nyolctagú, a Magony-tanya szakácsaiból, zenészeiből álló csapat töltött két hetet Graz környéki éttermekben. A tapasztalatokról Vörös Tibor üzletvezetővel beszélgettünk:-— Rögtön a megérkezésnél kellemes meglepetés ért bennünket. Nem számítottunk ilyen figyelmes fogadtatásra. Az éttermet piros-fehér-zöld zászlóval díszítették fel, külön étlapot nyomtattak a tiszteletünkre. Még a szalvéták is nemzetiszínűek voltak. Később láttuk, hogy ötven kilométeres körzetben az áruházak kirakatában mindenütt ki- plakátolták a kecskeméti napok programját. így nevezték el a rendezvényt, mert az ottaniak közül ezt a várost egyre többen ismerik. Egyszóval a rendezők nagyon akarták, hogy sikerüljön a program. — Mivel járultak hozzá a magyarok a sikerhez? — A járókelők figyelmét az étterem előtt karikás ostorral sétáló, népviseletbe öltözött csikós hívta fel a rendez• A rendezők külön étlapot nyomattak a magyarok tiszteletére. vényre. A mi egyik lovászfiúnk. A ze- • nekar is kitett magáért. S persze a lényeg, a vacsorát. Tájjellegű ételeket vittünk és szikrai borokat. A vendégek egy-egy pohár kecskeméti barackpálinkát is kaptak — ingyen — a fogásokhoz. Az ottani szakácsok egyébként nagyon élvezték, ahogy pirítottuk a szalonnát, szaggattuk a nokedlit. Ők mikrohullámú sütőkkel dolgoznak. Gyorsan elkészítik az ételt, de nem tudnak olyan ízhatásokat kihozni, mint mi a hagyományos főzési technikával. — A szakemberek tehát értékelték a főzési tudományukat. Hát a vendégek? 4 JOGI BIZTONSÁG ERŐSÍTÉSÉÉRT Ügyészségek vizsgálati programjai A Legfőbb Ügyészség idén is több vizsgálattal, elemzéssel segíti a gazdálkodás rendjének megszilárdítását, illetve az állampolgárok jogi biztonságérzetének erősítését. E programokból dr. Borsi Zoltán főosztályvezető ügyész, a Legfőbb Ügyészség titkárságvezetője, az MTI munkatársának elmondotta: ez év első felében az ügyészség egyik legfontosabb feladata a január 1 -jén hatályba lépett új büntetőjogi szabályok végrehajtásának ellenőrzése. Ezzel is elősegítik a gazdálkodás rendjét sértő, káros társádálírii "jélenSégek ellenf határozott fellépést. A főügyészségek országszerte vizsgálatot végeznek annak feltárására, milyen okok teszik lehetővé a társadalmi tulajdont károsító, nagy veszteségeket okozó bűncselekmények elkövetését. Értékelik, hogy a bűnokok megszüntetésére tett javaslatok alapján milyen intézkedéseket hoztak az érintett szervek, miként előzik meg hasonló bűncselekmények elkövetését. A kisvállalkozásokkal kapcsolatban a főügyészségek átfogóan értékelik, hogy a vállalkozók tevékenységét mennyiben segíti, illetve hátráltatja a tanácsi, a hatósági jóváhagyó eljárás. Azt is megvizsgálják, hogy a működési körökre vonatkozó tiltó rendelkezések nem korlátozzák-e indokolatlanul a kisvállalkozók munkáját. Az első féléves programban elemzik az úgynevezett székbírósági eljárás törvényességét is. Ennek során értékelik, miként érvényesülnek a jogszabályok rendelkezései a gyakorlatban az állampolgárok társas vállalkozásainak bejegyzésénél. Ösz- szegzik azt is, milyen jogalkalmazási problémákat vetett fel ez az eljárás, és azok megoldását hogyan segítette az ügyészi tevékenység. Egy másik vizsgálat azt veszi nagyító alá, miként segítik a gyermek- és ifjúságvédő intézetek a nagykorúvá vált állami gondozottak társadalmi beilleszkedését. Többek között választ keresnek arra, hogy az intézeti gyámok segitik-e növendékeik önálló életkezdését, és hathatós támogatást tudnak-e nyújtani a nagykorúságot követő utógondozáshoz. ITELET A SÍPOS-ÜGYBEN Életfogytiglani kapott az Árpád körűti gyilkos Két jól megtermett fegyőr kísérte a Bács-Kiskun Megyei Bíróság nagytermébe a bilincsbe vert Sipos Jánost: veszélyes bűnözővel — legyen mégoly könyvelő kinézetű is, mint ez a 34 esztendős férfi — így szokás bánni. Márpedig Sipos fiatal kora ellenére már jó néhányszor megszegte a törvényt. Igaz, odáig eddig soha nem ment, ami ez esetben volt a fő vádpont: az ügyészség őt vádolta dr. Sz.-né (akinek a teljes nevét kegyeletből nem írjuk ki) Kecskemét, Árpád körúti lakos meggyilkolásával. A per a megyei bíróságon tegnap zárult, dr. Szenáky János tanácselnök kora délelőtt hirdette ki az ítéletet: Sipos János bűnös a terhére rótt bűncselekmények (a gyilkosságon kívül számos lopás, betörés stb.) elkövetésében, ezért életfogytig tartó, fegyházban letöltendő szabadságvesztés a büntetése. Sipos kimaradt a gimnáziumból és csak 1981-ben szerezte meg levelezőn az érettségit, kombinatív készsége azonban mesteri (nyomozók mesélték, hogy fejben fejtett meg bámulatos rövidséggel nehéz keresztrejtvényeket). Egy gyermekkori betegség következtében személyisége súlyosan torzult, de — állítják egybehangzóan szakértők — nem elmebeteg. 1971 óta visszatérő vendége a bíróságoknak. Itt és most nem érdemes fölsorolni mindazt, amit elkövetett, ám jól jellemzi egyéniségét egy-két példa is: saját szüleit lopta meg 1971-ben, Szigetszentmiklóson három kisgyereket (a legidősebb volt 10 éves) fojtogatással, veréssel, fenyegetéssel kényszerítette arra, hogy pénzt adjanak neki a föld alól is. Betört mindenhová és elvitt mindent, amire vágyott: megesett, hogy Pestről taxival hajtatott ki Ráckevére, majd ott — persze fizetés nélkül — elküldte a kocsit. Nős, felesége jóban-rosszban kitart mellette (a tegnapi ítélethirdetésen is jelen volt), két gyermeket neveltek — már akkor, amikor éppen Sipos szabadlábon volt. A kecskemétiek közül talán sokan ismerik is: nemrég még a 9-es Volánnál volt — a jellemzés szerint udvarias — személyforgalmi szolgálattevő. • • • A 34 éves férfit a bíróság több bűn- cselekmény elkövetése miatt vonta felelősségre. Az első kategóriába—mondjuk így őket — a „tizedik emeleti betörések ügye” tartozik, a másikba pedig a „leninvárosi gyilkosság”. Ami a betöréseket illeti, Sipos sorozatban tört fel lakásokat a Pákozdi csata utcában, az Aradi vértanúk terén, a Reile Géza utcában és a Szimferopol téren, illetve az Irinyi és a Lóverseny utcában. Akadt nap, hogy négy lakást is feltört (fekete, ötujjas bőrkesztyűben, mint az egyébként is szokásos viseleté volt). A tárgyaláson önmagát a Központi Agy által vezérelt „ítéletvégrehajtónak” tüntette föl, aki úgymond a „szegényektől” nem vitt el semmit, csak attól, aki „nem érezte meg annyira” — valójában nem átallt elvinni 12 (tizenkettő) forintra szóló betétkönyvet sem. Egyszer azonban a legsikeresebb betörő is megbukik, Síposnak is ez lett a sorsa, elfogták, majd a szakértők véleménye alapján szükségesnek tartották kezelését zárt pszichiátriai osztályon. Voltaképpen ez vezetett dr. Sz.-né halálához is: Sipos itt ismerkedett meg későbbi áldozatával. • • • A betörések nem sok pénzt hoztak a konyhára (hogyan is hozhattak volna: a jómódúak nem lakótelepen, és különösen nem a tizedik emeleten laknak, ez azonban a krónikás megjegyzése) s mert Síposnak nem volt munkája, egyedül felesége rokkantnyugdíja jelentette a bevételt. Ebből nem sokra futotta, arra azonban igen, hogy az asszony — egy barátnőjével — béreljen egy videomagnót: délután megnézték a két bérbe vett kazettát a barátnőnél, majd Sipos még aznap eladta a készüléket Sárközi Menyhértnek (az ügy másodrendű vádlottja orgazda minőségben állt a bíróság előtt, és 12 ezer forintos büntetést kapott, továbbá elkobzás alá eső értéket kell készpénzben kifizetnie) 25 ezer forintért, Sárközinek egyébként azt mondta, hogy a videó az övé. Ezután a kölcsönzőhöz vezetett az útja egy mesével: feleségével taxizott Pesten és a csomagtartóban hagyták a Dyrast — nem baj, mondták, fizesse meg. Ez és sok más egyéb anyagi teher már éppen elég volt Síposnak, valami nagyot akart dobni. • • • Kapóra jött tehát, hogy össze-össze- futott dr. Sz.-nével, aki általános szokása szerint magán viselte szép arany karkötőjét, amiről azt mondta, hogy „megér hatvanezret is”. Sipos följárt az asszony lakására és nyíltan megmondta, hogy tetszik neki az ékszer. Nemegyszer „kölcsön” is akarta kérni, azzal az ürüggyel, hogy pont olyat csináltat tört ezüstből, ám dr. Sz.-nének esze ágában sem volt odaadni a számára kedves karkötőt, sőt, többeknek elmondta, hogy a férfi, akit a kórházban ismert meg, milyen erőszakosan szeretné tőle elkérni. 1987. március 27-én Sipos délelőtt megint találkozott az asszonnyal. A férfi ekkor már napok óta vadásztőrrel fölfegyverkezve járkált (dzsekije ujjábán rejtette el a veszélyes fegyvert). Az Árpád körúti lakásban beszélgettek, az asszony kávét főzött, majd kisminkelte magát és jelezte, hogy indul ebédelni; kabátot is vett. Sipos egyre csak az ékszert kérte, majd, hogy nem kapta meg, a vadászkést az asszonyba döfte, nem is egyszer. A szerencsétlen nő persze eldőlt, ám közben Sipos kezéről lecsatolódott kvarcórája (az asz- szony alatt találták meg a helyszíni szemlét végző nyomozók). A most is fekete kesztyűben lévő férfi megdöbbentő higgadtsággal cselekedett: megvárta, míg áldozata meghal, majd a testet elvonszolta az útból, hogy hozzáférjen a szekrényhez és megkaparinthassa a karkötőt. Innen a postára vezetett az útja — no, nem telefonálni, hanem feltűnést kelteni, amire az alibi miatt volt szüksége (emlékeztek is rá később: ő volt az, aki söprűt kért, hogy a fülke faláról eltávolítsa a „bogarakat”), majd a karkötővel az orgazdához ment. Innen együtt jártak ügyüket intézni: először is megbizonyosodtak arról, hogy az ékszer valóban arany (a Kincsesboltban), majd egy patikában pontosan lemérették (a Czollner téren) a karkötőt és Sárközi fizetett. Az ő bűne éppen ez: az arany magánszemélyek közti forgalma nem engedélyezett. Sipos megszabadult a dzsekijétől is, ám a kést magánál tartotta. Meg is találták nála. Amikor a Csalánosi parkerdőben elfogták a rendőrök, nem volt nála igazolvány és álnéven mutatkozott be — persze sikertelenül. Már keresték. • • • Sipos a kihallgatások során a nyomozók igazi ellenfele volt, soha nem ismert be többet, mint amennyit rábizonyítottak, ám végül vallott: húszoldalas, saját kezűleg írt beismerése most is a több kötetes iratcsomó része. Beismerő vallomását ügyvéd és ügyész jelenlétében is megismételte — majd új ügyvédet kért. Az ügyész az ítéletet megnyugvással tudomásul vette, a vádlott föllebbezett, mondván, hogy az emberölést nem ő követte el, s ugyanerre az álláspontra hivatkozott védője is, amikor közölte, hogy föllebbez. Még csak annyit: az életfogytiglani szabadságvesztés legkevesebb 20 esztendei fegyházat jelent, csak ennyi idő letöltése után lehet esetleg szabadon engedni az elítéltet. A bíró egyébként az ítélet indoklásakor kitért arra, hogy elvileg halál is lehetett volna a büntetés, ám a vádlott személyiségére való tekintettel ezt a bíróság nem találta indokoltnak. Az ítélet nem jogerős. B. J. — Olyan esténk is volt, amikor ketten négyszáz adag ételt adtunk ki. Jól fogyott a tarhonyás marhapörkölt, de a legnagyobb sikert a töltött káposzta aratta. Megfigyeltük, hogy először idegenkedtek tőle, de amikor egy asztalnál valaki megkóstolta, utána már mindenki rendelt. — Ritkán múlik el ilyen bemutató érdekes találkozások nékiil. Hozott-e ilyen emléket magával? — Az egyik este öt adag ételt készítettünk egy asztaltársaságnak. Kiküld- tük és egyszer csak jött az étterem vezetője, hogy hívatják a konyhafőnököt. Nyugtalan lettem: — Csak nem rontottunk el valamit — mondom magamban —, mi lehetett az ételükben? Kiderült, hogy a helybeli polgármester ült az asztalnál, az egyik nagy utazási iroda igazgatójával. A polgármester megköszönte a remek vacsorát, dicsérte az ízeket, és megkért, hogy mondjam el az ételek receptjét. Erre közbeszólt az utazási iroda vezetője: — Ne a recepteket, hanem a címet kérd el. Hol lehet Magyar- országon ilyet fogyasztani? Persze, ösz- szeszedtem a Pusztatourist prospektusait és átadtam nekik. — Milyen kézzel fogható eredményt hozott a vendégszereplés? — Újabb négyhetes szerződést ajánlottak fel erre az évre. A másik eredmény: márciusban érkezik az első, negyventagú osztrák csoport a Ma- gony-tanyára. Összesen tíz csoport érkezését jelezték már az idei szezonra Graz környékéről. Lovas Dániel NAPKÖZBEN Ki ? (v jegye meg: Kijelentem, hogy engem — bár már elég régen járom az üzleteket — mindig és mindenütt rendszeresen kiszolgáltak, az eladók nem kiabáltak velem, a pénztárosok nem csaptak be, sőt néhány esetben én figyelmeztettem őket a javamra történő tévedésükre. Kedden reggel azonban felháborodtam. A Konzum kecskeméti, 1168. számú ABC-jébe tértem be, mint már sok más esetben, reggelit vásárolni. A pékárukhoz mentem, ahova egy fiatalember éppen akkor hozott egy műanyag láda kiflit. A láda tartalmát úgy ürítette bele egy másik tárolóba, mint máshol a krumplit szokás — esetleg. Egy gyors mozdulattal átzúdította az egyik ládából a másikba a kifliket, s eközben természetesen jó néhány péksütemény a földre hullott. Oda, ahol a vevők százai állnak meg reggelente, hogy zacskóba tegyenek maguknak pár zsömlét, kiflit. A fiatalember a legtermészetesebb módon összegereblyézte a földre hullott péksüteményeket qs a többi közé dobta, a ládába. Ekkor én bátorkodtam megkérdezni, vajon rendjén való dolog-e ez? — Hová tegyem?! Tán majd én vegyem meg?! — válaszolt, s lehet, hogy már azóta bánja, amiért a kezében lévő üres ládát nem vágta a fejemhez. Ugyanis én továbbléptem, és azt merészeltem mondani, hogy szerintem bizony neki kellene megvenni azokat a kifliket, ha már szétszórta őket, s úgy bánik velük, mint a jószágnak való ele- séggel szokás. No, én tegnap reggel nem vásároltam kiflit az 1168-as ABC- ben. Nem volt hozzá gusztusom. Mert nem tudhatom — elnézést a naturális leírásért —, hogy ki hozott be néhány perccel előbb a cipőjén például kö- petet vagy ehhez hasonlót — s én a kiflit is anélkül szeretem. Távozóban nem tudtam egyetértőleg nézni az aranyos keretbe foglalt oklevélre, mely szerint a Konzum 1168. számú ABC-je a Fogyasztók Kiváló Boltja. S még a pogácsa sem esett igazán jól, amit végül a kifli helyett vettem, bár azt nejlonzacskóban árusítják. Ki tudja, milyen utat tett meg, mielőtt én a kosaramba helyeztem? ... A. Tóth Sándor
