Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-15 / 38. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 15. EGY ÉVAD EGY HÓNAPBAN Bajai kirándulás A kecskeméti Katona József Színház vendégségben Immáron második esztendeje, hogy a kecskeméti Katona József Színház a nyár első hónapját Baján tölti. Fölröppent a hír, hogy az idei kirándulás veszélyben van. Az okok után kérdezősködtünk s előzetesen eláruljuk, a hír alaptalan volt. . A napokban a júniusi vendégjáték részleteiről tárgyaltak az illetékesek. Mi is meghallgattuk véleményüket: Fodor Lászlóné, a bajai József Attila Művelődési Központ igazgatója: — Lesz Bajának nyári színháza! Június 1-jétől 30-áig tartanak művelődési központunkban előadásokat. Háromféle bérletet is hirdetünk. Tulajdonképpen az nem volt véglegesen eldöntve, hogy ki vállalja az anyagi vonzatokat. Tavaly mi „vettük meg” a színháztól az előadásokat, a bevétel is a miénk volt. Az idén másképp lesz. — Hogyan? — kérdeztük Lendvay Ferenctől, a kecskeméti teátrum igazgatójától. — A művelődési központ az alapfeltételeket teremti meg, vagyis termet ad, áramot és személyzetet. Az összes többi költség a színházat terheli, viszont a • Hallotta? Bajára visszük a színházat! (Szoboszlay Péter rajza.) bevétel is minket illet. Kockázatot vállalunk, ez természetes. Azt sem titkoljuk el, hogy a bajai egy hónap nyereséget nem hoz. Azt viszont ne felejtsük el, hogy a kecskeméti színház nemcsak a megyeszékhelyé, hanem egész Bács- Kiskuné! Kultúrpolitikai célokat-valósi tunk meg, ha elmegyünk a megye déli területén élőkhöz. Reméljük, a tavalyi sikert megismételjük ... Három óperett és öt prózai darab szerepel a bajai nyári kínálatban. A közönség megnézheti a Luxemburg grófját, a Bál a Savoybant, a Mária főhadnagyot, Az árulót, az Othellót, Az öbölt és a Tacskót. Június minden napján játszanak a kecskeméti művészek. Lényegében csak utána köszönt rájuk a vakáció. Fontosnak vélik, hogy a bajai és környékbeli színházbarátokkal ne csak az előadásokon találkozzanak, hanem a nap más szakában is. Ismerkednek a várossal, a lakókkal. Korábbi tapasztalat, hogy szívesen látják őket a bajaiak, beszélgetésre vagy irodalmi műsorra is. Igazi színházi légkör teremthető, amihez a színész—néző viszony is kell. így lehet „lefuttatni” egy egész évadot — egy hónapban. B. T. FILMJEGYZET Tiszta Amerika SAJTÖPOSTA Kutyák a játszótéren Parkolás, autójavítás az úttesten? Nemcsak nekünk, környékbelieknek, hanem az errefelé közlekedőknek is gondot jelent immáron évek óta, hogy a Magyar utca 10. szám alatt lakó fuvarozó az úttest egy részét elfoglalva parkírozza két-három tehergépkocsiját, valamint az utánfutót. Minderre ráadás, hogy ha e járművekkel kigördül, vagy éppen visszaérkezik — kora reggel, nappal, esetleg késő éjjel —, szinte fülsiketítő zajt csap, elűzve a szomszédságban lévők nyugalmát. Egy ideje az autójavítás is az utcán zajlik, s annak nyomát olajfoltok, meg más szennyeződések jelzik. Ez balesetveszélyt rejt magában, nem szólva arról, mennyire sérti az utca köztisztasági, esztétikai rendjét. Mi már többször elmondtuk a tulajdonosnak, hogy mit és miért tartunk sérelmesnek, de enyhén szólva nem volt megértő, sőt nemrégen azt válaszolta: ameny- nyiben nem tetszik nekünk a dolog, költözzünk máshová. Az utcabeli közterület, meg a csend védelme érdekében ideje lenne hatékony hatósági intézkedést tenni! Kozári József Jánoshalma Filmvetítés csak hétfőn? Községünkben eddig hetente háromszor volt filmelőadás: hétfőn a tévéműsor szünetelése miatt mentünk sokan moziba, csütörtökön azért, mert a kultúrházunk nemigen kínált vonzóbb programot, a vasárnapi filmnézést pedig összekötöttük a barátokkal, ismerősökkel való találkozással. Szerintem mindegyik alkalommal — különösen, ha érdekes izgalmas történet pergett a vetítővásznon — szép számú közönség ült a nézőtéren. Az illetékeseknek azonban más lehetett erről a véleményük, mert röviddel ezelőtt meglepő intézkedést tettek: e hónaptól csupán hétfőnként működik filmszínházunk. E minimálisra szűkített szórakozási lehetőséggel senki sincs megbékélve lakóhelyemen. A szomorú következmény máris az, hogy sem a fiatalok, sem az idősek nem tudják kellemesen, tartalmasán eltölteni szabadidejüket, így azután óhatatlanul megnőtt a presszó látogatottsága. Ezek után sokak kérését tolmácsolom a döntésre jogosult megyei moziüzemi vállalat vezetőinek: állítsák visz- sza a filmvetítés korábbi, megszokott rendjét Csávolyon! ifj. Válnék János Csávoly N. József (a kecskeméti Szimferopol téren lakik) tapasztalatait mások nevében is szóvá tette: Közvetlen környezetünkben alig néhány éve készült el — jelentős anyagi ráfordítással — a Széchenyiváros egyik legszebb játszótere, amit az utóbbi hetekben egyre ritkábban vehetnek igénybe a gyermekek. Miért? Mert ott szinte egész nap kutyák vannak, falkába verődve. A gazdik e terepet választották ki a csaholóik futkározásához. Persze — ahogyan lenni szokott — némelyik kutya megáll egy-egy játékeszköz mellett, .amit „megöntöz”. Talán ennél is felhá- borítóbb, hogy szerteszét található az ürülékük, amibe óhatatlanul belelépnek a bölcsisek, ovisok, kisiskolások. Nem találunk magyarázatát arra, hogy ezt a közegészségügyileg is megengedhetetlen kutyavilágot miért tűrik el a hatóságok. Megjegyzésünk: A városi tanács állattartásról szóló rendelete tiltja, hogy a parkokat, játszótereket stb. szabadon kószáló kutyák vegyék birtokba. Ennek a szabálynak például a közterület-felügyelők szerezhetnek érvényt, ha indokolt, büntető szankciók alkalmazásával. Kényszerfürdőzés után kártérítés A közelmúltban írtuk meg e hasábokon a kecskeméti G.-né esetét: a városközpont egyik járdáján gyalogolt, amikor a szomszédos úttestet borító tócsába nagy sebességgel belehajtott egy személygépkocsi; amely olyannyira szétfröccsentette a sáros vizet, hogy olvasónk kabátja, szoknyája szinte teljesen átázott. A ruha kitisztításának költségét azóta megtérítették a károsultnak. Mivel azonban az efféle sajnálatos eset bárhol, bármikor megtörténhet, a kárügy elintézésének legfontosabb tudnivalóiról tájékoztatást kértünk az illetékes Hungária Biztosító országos központjától, ahol az ügyfélszolgálati iroda vezetője az alábbiakat mondotta: — A jármwáltal vizzel-sárral lefröcskölt személy jegyezze fel a kocsi rendszámát, s azt valamint a történteket személyesen vagy írásban közölje a biztositó gépjárműkárrendezéssel foglalkozó fiókjával. A kárösszeg kifizetéséhez szükséges az autós elismerő nyilatkozata vagy tanúvallomás, valamint a ruhatisztítás költségét igazoló számla. Nem szolgáltattak, csak számláztak? A közismert előzmények — Ajándék ez a nap. Megáll az idő, Idő van után szinte lehetetlen, hogy a néző ne várakozással üljön be Gothár Péter legújabb filmjére a moziba. Aki pedig készül, számítgat, viszonyít, méricskél, az egészen biztosan csalódik. Amiben ugyanis a Tiszta Amerika egyértelműen jó, az nem hasonlítható. Ez az erény nem kevesebb és nem több, mint az a minden alkalommal újra megteremtendő többlet, ami pontosan nem definiálható — műfajtól, stílustól és témától tökéletesen független — minőségként, mert minden jó műnek (kisebb- nagyobb mértékben) sajátja. A Tiszta Amerika című produkcióban, ha sikerül a játékra hangolódnunk, akad néhány ilyen rendkívüli „ihletett” pillanat. Gothár új alkotása — legalábbis látszólag — szemünk láttára, értelmezésünk tempójában ölt formát. Keletkezéstörténetét is ismerve jelentős mércékben egy koncepció improvizálása; a tervezhető adottságok és előzetes elképzelések — néha több, mint szerencsés — találkozása. A mű formáját ezúttal a szokásosnál sokkal erőteljesebben meghatározták körülményei. Gothár 1985-ben a tokiói filmfesztiválon (a Megáll az idő című produkcióval) ötszázezer dollárt nyert, ebből — némi itthoni támogatással megtoldva — készült el a film 1986-ban, mindösz- sze négy hónap alatt: szeptembertől decemberig. Többnyire az utcán, nem megrendezett szituációkban, „direkt” kamerával. A történet háttere mindvégig hangsúlyozottan a fenyegető, szürrealista vízióvá növesztett város. A néző New York utcáin a főszereplővel — Lukáts Andorral — egy fokozatosan gyorsuló, őrült „ámokfutás” részesévé válik. Mintha az Idő van főszereplője lépne a néző elé New Yorkban is — a küA fedeztető mester csizmafejig érő ^ hosszú és vastag bőrkötényben járkált az udvar közepén, ott, ahol a libák legelésztek, és ahol az udvarnak a tűzoltósághoz meg az istállóhoz tartozó részét elkerítette egy félig már leomlott téglafal. Fehérre volt meszelve. A tűzoltóparancsnok minden héten lemeszeltette a legényekkel, s úgy vakított, mint a cukor. A fedeztető mester az udvar legtekintélyesebb jelensége. Földet néző, tömzsi ember lévén, tekintélyt parancsolt, ahol csak megfordult. Csizmája gumicsizma, vaskos talpán a húskloffo- lóéhoz hasonló minta, elöl egy kicsit még a nagylábujj körme fölé is fölkanyarodott, azt pedig, hogy a fedeztető mester letűrte a szárát, valami igen férfias dolognak tartottuk. Csak hátulról lehetett látni, mert elölről takarta a bőr- kötény, majdnem a földig ért. Mellkasán csak egy durva, sötétkék, hálószerű trikóinget viselt, s erős, rövid karjai úgy dagadtak ki belőle, hogy izma békája is megfeszült, amikor felemelte kezét ciga- rettázás közben. Valamelyik szekérről kerülhetett oda a széna a kőfal sarkába. Lassan-lassan kinn a kövesúton összegyülekeztek a lovas szekerek, egyik gazda pedig hozott vagy egy ölnyi szénát — legyen mivel bajlódnia a kancának, amíg sorra kerül. A fedeztető mester megszemlélte a kocsisort, komolyan, hivatalosan kiosztot- ta a fedeztető jegyeket, begyűjtötte az értük járó pénzt, aztán a két-három pálinkásüveggel együtt bement a tűzoltóirodába, ott meg bezárták a pénzt a zöld vasládába. Ennek megvolt a szertartása, s külön annak, hogy az istállóból egy üveggel kevesebbel lépett ki, mert ezt bevitte magának. Addig mindenki várt. Közben egy tűzoltó kisétált az udvarra, éppen befejezte a szalonnázást. A szalonna bőrét ledobta a földre, nőm messze a szénacsomótól. De az érdeklődés akkor már a csödörnek szólt, amelyik egész idő alatt dobogva várta idejét az istállóban. lünbseg csak az. hogy néhány evet öregedett közben. Feleségével és kisfiával Ibusz-táxsasutazásra érkezett.. Egy ártatlannak látszó séta alkalmával szándékosan lemarad a csoporttól, és a legkisebb nyelvtudás nélkül elindul végzetes útjára. Gothár jellemzése szerint: „a főszereplő egy olyan ember, akinek tulajdonképpen nincs életrajza, sorsa azonban van. Másrészt viszont olyan ember, akiről rögtön tudod, kicsoda. New Yorkban, ahol minimum hatvanféle náció él együtt, már az utcán rögtön, kiugrik, ki az, aki mégsem tartozik oda. Akkor se, ha történetesen ott vette a ruháját aznap. Ránézel, és — ez a film lényege —, azonnal látod rajta, honnan jön. A helyet köznyelven amúgy Kelet-Európának hívják. Elmegy Budapestről egy negyvenvala- hány éves férfi. Lehet, hogy huszonkét évesen kellett volna elmennie, vagy egyáltalán nem kellene elmennie. De mivel negyvenvalahány évesen megy el, vagyis későn felel meg saját álmainak, hihetetlenül nagy árat fizet érte .. — Kilenc óra! — kiáltott a tűzoltóparancsnok az óráját nézve. A fedeztető mester akkor gondosan elnyomta cigarettája végét a kőfalon. Az ott álldogáló gazdák is kivették szájukból a pipát. — Maga meg maga. Maga is — intett szemével a fedeztető mester. Együtt mentek be az istállóba. Utánuk a sza- lonnázó tűzoltó. Nyihogás, qrős dobogás, prüszkölő fújtatás hallatszott az istállóból. A zablát egészen fönn a mén pofája alatt megszorítva, másik kezével a szíjat feszítve vezette elő a csődört a mester. Alighogy átlépték az istálló küszöbgerendáját, a mester előrefeszítette két lábát, majdnem a földig dőlve húzta lefelé a ló fejét. Gyönyörű, fényes fekete szőrű állat, az egész héten belétáplált abraktól olyan erős, hogy alig bírnak vele négyen. Mert a másik oldalon áll még egy ember, ketten pedig a derekára vetett széles vászonhevederrel igyekeznek lefogni, meg ne iramodjék. Egyetlen robusztus feszülés, csupa energia, akarás, vibrálóan ideges bőrű, tombolni, robogni törekvő élő hústorony a föl-fölágaskodó patás állat. Szeme olyan, mint a tűzgömb, a golyók feszülnek, és a kidagadó lilás vérerek körül a szivárvány minden színe játszik. A fii borzolódik, amerre fújtat, a zabla majd szétroppan fogai közt, a fülei keményen állnak, mintha bronzból volnának. Remegő combjain izzadság folyik. Kemény patás lábával elborotválja a porcos, kemény, terjendő kúszógyomot. Az első kanca szagát már észrevette, fájdalmasan, hosszan nyerít az ég felé, közben szemei kacsintanak. Mintha fölkapálták volna a földet azon a néhány tenyérnyi helyen, ahová lefeszítik. Por száll, rögdarabok röpködnek. ínye kivillan, sárga fogai közül előtör a zab szaga, arcon éri az embert. A kőfalon, ahová a A ..takarékos'' es/kö/ök végül is Gothár cs munkatársai kezében elegendőnek bizonyulnak., hogy a Tiszta Amerika a „legvégső dolgokról” tudjon beszélni. A visszafogottság és takarékosság csöppet sem jellemzi viszont a színészi alakításokat, Lukáts Andor, Szirtes Ádám és Bodnár Erika mellett kitünően hozza saját személyiségét a helyszínen választott, csak félig profi színes bőrű Trula Hoosier és Stafford Ashani. Kiemelkedő „csapatmunkában” rajzolják át a reális eseményeket, az érzéseket torzzá, szorongást keltővé, groteszkké változtatva. A tökéletesen reális sztorinak így aztán mindvégig érzékelhető egy irreális arculata is, minden hangsúlyozattan olyan, „mintha egyszer már láttuk volna .. .”. Gothár optimistának éppen nem nevezhető lételmélkedése ezúttal sem szolgál vegytiszta vagy legalábbis jól hasznosítható eredménnyel, de ettől persze a filmje még nem kevesebb. Ismét egy történet, amit kinek-kinek magának kell befejeznie ... K. J. tűzoltóőrs felkapaszkodott, csöppnyi hely sincs már, néhányon nem restellik bevallani, hogy tartanak a közeiétől, meglett emberek is. S a megmerevedő nyakak, a kitágult szemek, a mozdulat közben odafelejtett kéz, a láb, mintha emberszobrok végsőkig izgatott csoportja venné körül a látványt. Megrezzenő füllel, fölemelt fejjel félve ácsorog odébb egy ütött kis igás kanca, szinte emberivé teszi az ijedtség. — Hó! — kiáltja a mester, s ebben a pillanatban kirántja a mén pofájából a zablát, a jelre lekapják a Széles vászonhevedert is, csak a nyakon megfeszülő hám és a szerszámból kivezető erős gyeplő segít irányítani a csődört. Odatolatják a kancát, a mester a gyeplőt a gazda kezébe nyomja, maga pedig gyorsan, ügyesen hátúira kerül. A csődör akkor már hörög, mellkasa mint a kovácsfújtató. Széttárt combjai közt feketén mered a hímtest,'s olyan izgatott, hogy irányítani sem tudja, szíve mindjárt megpattan a felindulástól. A mester segít, (Ekkor már könyéken felül érő gumikesztyű van a kezén, hirtelen nyújtotta oda neki a szalonnázós tűzoltó.) Végre célba jutott. A kanca megállt neki. Egy pillanatra úgy látszott, hogy elugrik, de a gazda jól hátráltatta. A kancán nem látszott semmi különös, amikor elvezették, de a csődör szájából kiszakadt a hab, oldalát pedig ellepte a tajték. A második kanca inkább kedvére való volt. Itt már nem kellett sok segítség, sőt úgy tetszett, hogy a ménnek útjában van a mester. Felismerte, jobb, ha engedi. A mén már nem volt olyan ideges, s foggal is megakaszkodott kicsit a kanca nyakszirtjén, harapdálta. De csak másodjára ugrotta meg, előbb még örömmel tapasztalgatta. A kanca is nyerített. Mozgásukon észre lehetett venni, milyen A tázlári Széchenyi utcában lakó sokgyermekes Hadfi családnak ugyancsak meggyűlt a baja a kéményseprővel. E történetet azért adjuk közre, mert mások számára is tanulságos lehet. Olvasóink így sorolták a részleteket: — Evekkel ezelőtt építettük fel családi házunkat a szilárd tüzelésű kályhákhoz nélkülözhetetlen kéményekkel. Bár végül is nem kellettek, mert áttértünk a központi fűtésre, melyhez újabb kéményt emeltünk. A többi azóta működés nélkül meredezik a magasba. Amióta új otthonunkban lakunk, a koromtalanitást magunk végezzük, de korántsem valamiféle „vállalásként”, jól illeszkednek egymáshoz. Kis játék következett, s a csődör leszállt, de amikor újra neki akart rugaszkodni, közbelépett a mester. A harmadik kanca kapta meg a mén magabiztos erejének nyugodt hasznát. Micsoda komoly figyelembe feledkezett arcok vették körül! Az elvezetett kancák tulajdonosai megelégedetten tettek-vettek a szekerek körül— meglátszott innen, a kőkerítés tetejéről— volt, aki azonnal nyakára legyintett lovának az ostorral, és elkocogott hazafelé, de a legtöbben visszajöttek nézni. A nyolcadik fedeztetés után tartottak szünetet. Akkor nem egyszerűen csak szárazra dörgölte rongyokkal a csődört a mester — mint addig minden kanca után —, hanem le is csutakolta. Egy vödörben először korpás keveréket adott neki, aztán nyakába tette a zabostarisznyát, később megjáratta az udvaron. Kivártuk azt is. Ezen a délelőttön a tűzoltókat nem riasztották. A csődör heréjét a tizenharmadik vagy a tizennegyedik fedeztetés után megmasszírozta a mester. Etette, itatta, járatta, a csődör pedig tette a dolgát. Igaz, a vége felé lassabban, de jól számította ki azt a mester, hogy ereje elég lesz mind a tizennyolc kancára. A tűzoltóparancsnok eltakaríttatta a kőkerítés sarkából a szénacsomót, meg a szalonnabőrdarabot. A moziban kezdődött az előadás, bementek a nézők. A tűzoltóparancsnok, mivel elégedett volt a gyerektűzoltók reggeli munkájával, a fedeztetés előtti gyakorlatokkal, megmutatta a motoros fecskendő működését. Olyan erős vízsugár tört elő a rövid, nikkelezett acélcsőből, hogy a parancsnok nem is merte célra irányozni, csak fölfelé a magasba. Olyan lett az udvar, akárha zivatar vonult volna el fölötte. A fedeztető mester pedig az istállóajtóban állva nagyokat húzott a pálinkásüvegből. Konczek József hanem jobb híján. Mert ugyan minden évben megjelenik nálunk a seprővel, kaparóvassal felszerelt mester, de olyankor, mikor éppen nem indokolt a tisztítás. Igaz, feladat nélkül ez esetben sem marad, mert felszámolja az üzemen kívüli kémények utáni seprési díjat is, amit kifizetünk, félve a behajtási eljárástól, amit kilátásba helyez. Legutóbbi, január 22-ei látogatásakor vitáztunk vele a díjfizetési kötelezettségünkről, mire tudomásunkra hozta, kevés helyen seper, mégis mindenütt kasszírozza e szolgáltatással járó összeget. Azután hozzátette: ha lebontjuk a fölösleges kéményeket, megszűnik azok díja. Őszintén szólva, nem szívesen egyezünk bele a bontásba, mert megfosztanánk magunkat a lehetőségtől, hogy a központi fűtés zavara esetén a kályhákban tüzeljünk. Tényleg nincs egyéb megoldás ügyünkben? Nos, a panaszosok kérdésére a válasz megtalálható a kéményseprő-ipari tevékenység gyakorlásáról szóló 26/ 1981. (XI. 14.) ÉVM számú rendeletben. Eszerint: az a kémény minősítendő használatokon kívülinek, amelyre az épület (helyiség) más rendszerű hőellátása miatt nincs szükség és ezért a kémény kitorkollását, továbbá a bekötőnyílásait befalazták. Más szóval: a nem használt kémények lebontása nincs előírva. A söprés díját fizetni kell az említett műszaki munkálatok elvégzéséig, amit a megyei környezetvédelmi és fűtés- technikai vállalat szakemberei ellenőriznek. A házilagos kéménytisztításról elmondjuk: arra nem célszerű vállalkozni, mert a szakszerűtlenség könnyen előidézhet tűzveszélyt. Egyébként az említett jogszabály világosan leszögezi: az egyedi és gyűjtőkéményeket, valamint azok csatornáit, kéménytoldóit, szikrafogóit legalább félévenként egyszer, bekötőnyílásait és koromzsákjait (akna) legalább évenként egyszer ki kell tisztítania a szolgáltatónak. S ha a kéményseprő mégsem jönne idejében, az emiatti reklamációra haladéktalanul köteles intézkedni a cég, amely indokolt esetben elrendelheti a soron kívüli tisztítást. Még annyit: ha a kötelező kémény- seprési munka a vállalat hibájából marad el, az évi díj arányos részét vissza kell térítenie. INTÉZKEDETT A KERESKEDELMI FELÜGYELŐSÉG Repedt, csorbult volt az üvegáru Olvasónk nem akart hinni a szemének, amikor a megyeszékhely egyik áruházában megpillantotta az eladásra kínált repedt kancsókat és csorbult poharakat. Igaz, leértékelt áruként vehette volna meg azokat, de sehogysem tudott rájönni, mit kezdjen velük. Meg is kérdezte erről az ottani kereskedőt, akitől1 héhi kapott érdemi választ. Két hett,el később újra járt az üzletben, s látta a jobb sorsra érdemes üvegipari termékeket, melyek iránt semmiféle kereslet nem volt. Fel is merült benne a gyanú, hátha tévedésből vannak az eladandó cikkek sorában, ahelyett, hogy régen selejtezték volna őket. Ezzel kapcsolatosan ismét érdeklődött a helyszínen, ahol informálója nem tartotta furcsának az esetet. Ezt követően kopogtatott szerkesztőségünkbe. A különös árusításról hallottakat azonnal továbbítottuk a megyei kereskedelmi felügyelőséghez, ahonnan nem egészen két óra elteltével tájékoztatott a következőkről Csorba Jánosné munkatárs: — Rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, selejt, romlott árut eladni tilos, közli. a Kereskedelmi Általános ■ Üzleti Szabályzat, melyet figyelmen kívül hagytak a szóban forgó áruházban. Intézkedésünkre azonnal kivonták a forgalomból az értékesíthetetlen termékeket. A közérdekű bejelentésért ezúton mondunk köszönetét olvasójuknak! ÜZENJÜK Garai Antalnak, Kunszentmiklósra: A cukorbetegeknek járó 100 forint támogatásra jogosult az inzulin- vagy perorális antidia- bektikus kezelésben részesülők közül a 70. életévét betöltött személy, illetve a I—II. csoportba tartozó rokkant. Ezt az összeget a nyugdíjban részesülő — a folyósítási törzsszámra hivatkozással — az ellátást folyósító szervtől igényelje. A kérelemhez csatolni kell a gyógyszeres kezelésről szóló körzeti orvosi igazolást. Bővebbet a 18/1987. (XII. 24.) EüM számú rendelet tartalmaz, melyet a könyvtárban is áttanulmányozhat. Karlicskó Gyulának, Bajára: Az állam- igazgatási eljárás általános szabályait taglaló 1981. évi I. törvény értelmében az ügyfél felülvizsgálati kérelemmel élhet a másodfokon hozott, s éppen ezért azonnal jogerőssé vált tanácsi határozat ellen, a keltezésétől számított egy éven belül. Az e tartalmú beadványt a megyei tanács végrehajtó bizottsága titkárához kell eljuttatni, aki az ügyet 60 napon belül köteles elbírálni. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Telefon: 27-611 A fedeztető mester /
