Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-15 / 38. szám

1988. február 15. • PETŐFI NÉPE • 5 Hogyan gurul a Volán 1988-ban? Másfél százalékkal növekszik a helyi közlekedés A megye legnagyobb szállítási válla­latának, a Kunság Volánnak az egyre nehezedő fuvarpiaci helyzetben, emel­kedő anyagárak mellett nem volt köny- nyü a tavalyi feladat teljesítése, s az idei esztendő megalapozása. Rigó Istvánt, a vállalat igazgatóját arra kértük, vázol­ja fel a múlt év eredményeit, az idei tennivalókat. — Visszatekintve 1987-re az összkép kedvező, ugyanis kitűzött céljainkat túlteljesítettük — mondta bevezető­ben. — Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem voltak gondjaink, de azokat keletkezésükkor, vagy előre érzékelve, helyes döntésekkel sikerült kivédeni. Az autóbusz-közlekedés utaskilométe­re az előző évivel majdnem azonos volt. ezen belül a helyi 6,5 százalékkal növe­kedett. Az utasszám összességében 4,8. a helyi közlekedésnél 7 százalékkal ha­ladta meg az 1986. évit. A helyi közle­kedésnél jelentkező utazási teljesít­mény növekedése még önmagában nem indokolt volna jelentős autóbusz­beszerzést. A vállalat erőfeszítése elle­nére — elsősorban Kecskeméten, — a lépcsőzetes munkaidőkezdés megvaló­sítása nem történt meg, emiatt a hete­dik ötéves terv hátralevő időszakára meghatározott fejlesztés döntő részét már most végre kellett hajtani. Ennek eredményeként a megye helyi közleke­désének kapacitása 14,8 milliós beru­házással 14,2 százalékkal növekedett. Az utastájékoztatás javítására másfél millió forintot fordítottunk. — Tehát a következő években nem lesz pénz fejlesztésre, autóbusz-beszer­zésre? — Az elkövetkezendő három évben a reggeli csúcsforgalmi zsúfoltság csök­kentésének egyedüli lehetősége az oly sokat emlegetett, elvben mindenki által elfogadott, de még ma sem megvalósí­tott lépcsőzetes munkakezdés bevezeté­se. Ezt kívánja a népgazdasági és a vállalati érdek, mivel az autóbusz­beszerzés pénzügyileg behatárolt, újabb vásárlás a kihasználtság szem­pontjából is indokolatlan. — Növekedett vagy csökkent a sze­mélyszállítás? — A mezőgazdasági termelés meny- nyiségi csökkenése a szokásosnál ki­sebb személyszállítási feladatot jelen­tett. Növekedett azonban a MÁV vo­natpótló autóbuszigénye, amelyet jó együttműködéssel, esetenként a bérbe­adott autóbuszok bevonásával eredmé­nyesen kielégítettünk. Bérszemélygép­kocsi üzletágunk, amely döntően a kis- létszámú munkásszállítási igényt elégíti ki, eredményes volt. E tevékenység bő­vítéséhez a piaci oldal megvan, azon­ban gátolja a megfelelő típusú jármű beszerzése. Taxijaink teljesítménye 83,9 százalékra esett vissza, a tarifanö­vekedés okozta keresletcsökkenés, il­letve a magántaxik számának további emelkedése miatt. — Az áruszállítás milyen eredménye­ket hozott? — A piackutatás hálózati rendszere, az aktív kereskedelmi munka, az érde­keltség fokozása, a kis és nagy felada­tok egyforma kezelése, az alaptevé­• Nagyobb teherbírású jármű — hatékonyabb fuvarozás. kenységet meghaladó munkák elválla- lalása, a járműállomány feladatorien­tált beszerzése és a megfelelő kereske­delmi gyakorlat jó eredményt hozott. Azonos súlyteljesítéssel 5,9 százalékos árutonnakilométer-növekedéssel az ár­bevételi tervet 11,1 százalékkal túltelje­sítettük. A népgazdasági és vállalati érdekek figyelembevételével az áru- és személyszállításban a devizaszerző ár­bevétel 241, a devizakímélő árbevétel pedig 172 százalékkal növekedett. Osz- szességében a vállalat, az árbevételét az 1986. évihez viszonyítva 9,4, a tervhez képest pedig 3,7 százalékkal növelte. Gazdálkodásunkat a gázolaj kétszeri árváltozása, az autóbusz-közlekedés­nél visszajuttatott 7,7 millió forint elle­nére, mintegy 7,3 millióval rontotta, de jobb költséggazdálkodással sikerült ezt ellensúlyozni, így nyereségünk 5-6 szá­zalékkal jobb a tervezettnél, az előző évit pedig több mint 40 százalékkal haladja meg. — Melyek a tennivalók ebben az év­ben a személyszállításban? A személyszállítás előkészítésének fontos állomásai voltak az elmúlt év őszén megtartott városkörnyéki bizott­sági ülések. Ezeken alapvető új igények nem fogalmazódtak meg, ezt támasztja alá az is, hogy két bizottság nem is tartotta szükségesnek a kérdés megvi­tatását. Kisebb menetrend-módosítá­sokat kell ebben az évben végrehajtani. Terveink a távolsági közlekedés válto­zatlan nagyságát, a helyi közlekedés 1,5 százalékos növekedését tartalmaz­nák. Az árkiegészítést és a fogyasztói árváltozást is magában foglaló terve­zett teljesítményérték 1,5 százalékkal haladja meg az 1987. évit. Alapvető célunk, hogy a rendelkezésünkre álló járműparkkal a tömegközlekedési igé­nyeket nem romló színvonalon — kielégítsük. Az eddiginél nagyobb eredményt kell elérni a nem költségigé­nyes, alapvetően csak emberi közremű­ködést igénylő kérdésekben, amelyek­kel utasaink közérzetét javíthatjuk. Ez elsősorban az utastájékoztatás, a kul­turált utazási feltételek biztosítására vonatkozik. — Hogyan lehet a teherfuvarozás idei lehetőségeit bővíteni? — Az áruszállításban jelentős össze­tétel-változás következik be. Jelenlegi ismereteink szerint csökken az elszállí­tott súly, ugyanakkor 2,3 százalékkal nő az árutonnakilométer-teljesítmény. Kiemelt fontosságot tulajdonítunk az eszközök hatékonyabb kihasználásá­nak. Célkitűzéseink közt szerepel a vasútállomási el- és felfuvarozás bőví­tése, és továbbra is fontosnak tartjuk a nemzetközi szállításból származó kon­vertibilis árbevétel növelését. Ez nem nélkülözheti a korszerű, nagyobb te­herbírású és befogadóképességű gép­kocsik beszerzését. Továbbra sem mondtunk le a tőkés piacról származó járművekről, de keressük annak lehe­tőségét, hogy az Autóker kínálati listá­ján eddig még nem szereplő járműalvá­zak beszerzésével — melyek kiegészül­nek hazai felépítménnyel —, korszerű­sítsük nemzetközi fuvarozást ellátó jár­műállományunkat. — Hogyan prognosztizálja az ez évi gazdálkodást? — A januári kedvező időjárás lehe­tővé tette volna az előző évinél na­gyobb arányú szállítás lebonyolítását, sajnos azonban partnereink árukészle­te ezt nem tette lehetővé. Mintegy 90 milliós beruházási tervünk 90 százalé­kát a termelőeszközök selejtpótlására fordítjuk. A gazdálkodási feltételek módosításának következményeként a vállalat nyeresége mintegy 50 százalék­kal csökken. Gazdálkodásunkat ked­vezőtlenül érinti, hogy korábban a he­lyi díjszabás kiterjesztésekor a vállalat részére nyújtott 7,4 millió forint a szak­mai árkiegészítésbe beépült, s ez majd­nem 6 milliós nyereségcsökkenést okoz. A vállalat tervezett nyeresége fe­dezi a fejlesztésekkel kapcsolatos álta­lános forgalmi adókat, az előző évivel azonos személyi kifizetéseket és azok kereseti adóját, de ezek után a vállalat­nál tiszta nyereség nem marad. Ez felte­hetően szükségessé teszi a korábban elképzelt járműbeszerzések csökkenté­sét. Ennek tükrében az is látszik: a te­herfuvarozás termelési adóját legké­sőbb a következő évben meg kell szün­tetni — mondta befejezésül Rigó Ist­Gémes Gábor Felüljáró gyorsított ütemben Több juh Angliában Az angliai juhállomány jelentősen nö­vekszik. A növekedés a juhtartás gazda­ságosságának javítására vezethető vissza. Az elmúlt években hektáronként 2,7 anyával több juhot tartottak. Ebben sze­repet játszott a legelőgazdálkodás körül­ményeinek a javítása is. Száz anyára ve­títve öttel növekedett a leellett bárányok száma, csökkent az elhullások aránya és a ráfordítások költsége. Ugyanakkor az értékesítési árbevétel növekedett. Ezek együttesen egy anyára vetítve 3,60 angol font többletárbevételt eredményeztek. Az egy anyára jutó átla­gos árbevétel most 64,30 font évente. Az állomány egyharmadánál ez a szám a 68,50 fontot is eléri. Mindezek hatására 11—15 százalékkal javult a juhtartás gazdaságossága. • Gyorsított ütemben építi Kaposvár új felüljáróját a vá­rosi Közúti Építő Vállalat. Az első kapavágás, 1986 októbere óta elkészültek a fel- és lehajtó ágak töltései, és a 130 méter hosszú tartószerkezet. A ked­vező időjárást kihasználva dol­goznak az építők, és várhatóan 1988 decemberében megindul­hat a forgalom a 156 millió forintos költséggel épített, négysávos közúti felüljárón. KECSKEMÉTI KOSSUTH MGTSZ (Kecskemét, Belsőnyír 150.) műanyag- és faipari tevékenységet folytató üzemegységébe AZONNALI BELÉPÉSSEL felvesz faipari, műanyagipari szakmunkásokat és betanított munkásokat Érdeklődni lehet Molnár Zoltánnál vagy Juhász Jánosnál. Továbbá keres fenntartási üzeméhez építőipari technikust és villanyszerelőt Érdeklődni lehet Kovács Pál energetikusnál Telefon: 47-777/12 mellék. 386 HÚSMINŐSÉGI PANASZOK Az ügyeskedő hentesek meg a többiek A háziasszonyok félve mennek a húsboltba. Először is azt tapasztal­ják, hogy a hentes a nemes húsré­szekhez hozzákanyarít kisebb- nagyobb értéktelenebb darabot, ezáltal az árat is tisztességtelenül emeli. Azt az árat, amelyik volta­képpen önmagában is magas, s nem győzik sokallni a vásárlók. A kö­zelmúltban elfogadott adózási sza­bályokból következett, hogy az élelmiszerek ártámogatása meg­szűnt vagy mérséklődött, s ez megint csak a húsok és húskészít­mények áremelkedésével jár együtt. A húsipari szakemberek nem osztják véleményüket a vásárlók­kal. Úgy érvelnek, hogy a Nyugat- Európában szokásos árakhoz ké­pest nem magasak a magyarországi boltokban a húsárak. Azt persze elismerik, hogy a hazai fogyasztók­nak igazuk van, ha a saját fizetésük­höz viszonyítják az árakat. Gyak­rabban mégis azt hangoztatják, hogy a hazai termékek minősége nem indokolja a szerény árakat, hi­szen a termékek küllemét, ízét, za- matát illetően a világ élvonalában állunk. Az amerikai piacon például a magyar sonka mennyiségben a negyedik helyen áll. A boltban bontják A háziasszonyok persze vitathat­ják e nézeteket, hiszen őket nem általában érdekli a hús ára és minő­sége, hanem elsősorban akkor, ami­kor a boltban vásárolnak. S mit • látnak sorban állás közben? Megér­kezik a húsipari vállalat hűtőkocsi­ja a bolt elé, a szállítómunkások véres ruhában, hátukon hordják be a félbevágott állatokat. A boltban vagy az üzlet mögötti raktárban el­nagyoltan bontanak a hentesek, s mire a mérlegre kerül az áru, a ka­raj keveredik a faijával, vagy még annál is zsírosabb falatokkal. S aki nem ismeri pontosan a húsrészeket, nem eléggé tájékozott a szabványos bontásról, becsapottnak érzi magát a pult előtt. Ha nem is nyugszunk bele e hely­zetbe, gyakorta megváltoztathatat­lannak véljük. Pedig egyáltalán nem kellene így lennie. A világ szá­mos pontján ugyanis alig találkoz­nak e gyakorlattal a vásárlók. Sok országban a sertéseket nem a bolt­ban, hanem a központi üzemekben bontják, az eltérő minőségű húsré­szeket válogatják, minősítik, majd csomagolják, s ezután kerülnek a boltokba. Franciaországban példá­ul az üzletekben kínált árunak mintegy a fele a központi bontóból származik. A ma még oly széles körben ta­pasztalható áldatlan állapot meg­szüntetésének egyetlen módja lehet a központi bontás elterjesztése. Eh­hez persze gép, csomagolóanyag, hűtőpult, összefoglalva sok-sok pénz kell, amelyben jelenleg egyál­talán nem bővelkedik az ország. A technikai feltételek megteremtése tehát a gazdaság jelenlegi helyzeté­ben nem könnyű, de nem is lehetet­len. A Zalaegerszegi Húsipari Vál­lalatnál például megoldották a köz­ponti bontást és a csomagolást, s a környékbeli kistelepülésekre előre­csomagolt húst szállítanak. A példa még meglehetősen egye­di, és várhatóan nem is számítha­tunk gyors elterjedésére. A háziasz- szonyokkal is egyetérthetünk, ami­kor a húsok minőségére, a hentesek ügyeskedéseire panaszkodnak, de miközben ezen dohogunk, nem fe­ledkezhetünk meg a közeli, s a kissé távolabbi múltról sem. Sokfajta állat Negyedszázada még csupán két­millió sertést vágtunk évente, és ak­kor az első és legfontosabb feladat az árubőség megteremtése volt. Ma már mennyiségi gondjaink nincse­nek, hiszen az egy főre jutó húsfo­gyasztás 75 kilogramm Magyaror­szágon, és ezzel a nemzetközi kö­zépmezőnyt is megelőztük. Egyfaj­ta, nemrégen még legfontosabb fel­adatunknak tekintett tennivalón, az ellátás mennyiségi megteremté­sén tehát túlvagyunk. Ezt is kellő­képpen kell értékelnünk, közben nem feledkezve meg arról, hogy ezt a szó szoros értelemben vett minő­ségi változásoknak kell követniük. A mai helyzetet úgy értékelhetjük, hogy egy új fejlődési szakasz elején állunk. Ha körültekintően és tárgyilago­san akarjuk minősíteni a mostani gyakorlatot, meg kell állapítanunk; a húsok változó minősége nemcsak a kereskedelem és az ipar hiányos­ságai miatt tapasztalható. A szak­emberek mondogatják is sokszor, hogy az ipar egyenetlen minőségű alapanyagot — sertést, vágómarhát — kap a termelőktől. S ebben nekik is igazuk van, és minél több az alap­anyaggal a baj, annál nagyobb a gyártási veszteség,, annál drágább lesz a húskészítmény. E látszólag felszínen mozgó, köz­helyes megállapítást a vizsgálati ta­pasztalatok is megerősítik. Az egyik legtöbbet emlegetett ellent­mondás, hogy a termelők sokféle fajtát tartanak. Ez persze érthető, hiszen a felvásárolt sertéseknek a kisebb felét kistermelők hizlalják, és az ő gazdálkodási módszereikre kisebb a ráhatás, mint a nagyüze­mekére. Magas zsírtartalom A másik, sokszor emlegetett hi­ba, hogy a meghizlalt állatok húsá­nak és zsírjának aránya kedvezőt­len, következésképpen a feldolgoz­ható áru minősége is gyengébb lesz. Ennek takarmányozási okai van­nak elsősorban, de ezért sem csak a hizlalók marasztalhatok el. Szak­mai körökben közismert tény, hogy a hazai abraktakarmányok minősé­ge ingadozó, fehérjetartalmuk ala­csony, és így valóban nem lehet ve­lük a legjobb minőségű húst előállí­tani. Ellentmondások egész sora ala­kult ki, majd mélyült el a hús előál­lításához, feldolgozásához és for­galmazásához kötődő szakmák­ban. Az ágazati érdekeknek megfe­lelően mindenki a 1 másik félre igyekszik hárítani a felelősséget, és ebben a mutogatássorozatban vol­taképpen csak a vásárló a védtelen. Rájuk érvényes igazán az a régi mondás: eszi, nem eszi, nem kap mást. Az ma már nagy biztonsággal megállapítható, hogy az érdekellen­tétek kibontakoztak, többségük alaposan ismert. Megszüntetésükre is számos próbálkozás van, de anyagi, technikai és személyi felté­telek hiánya miatt a vásárlók még ritkán érzékelhetik a végső megol­A DENCS-MÜHELYBEN: „Beteglapjuk” van az autóknak — Itt nincs olyan, hogy ha valamivel nem boldogulok, majd szaladok a főnökhöz vagy a kollégához; itt egyedül kell megoldani mindent. Amikor valaki iparos lesz, fölkészült embernek kell lennie! — vallja Dénes László, akinek a műhe­lye Kiskunfélegyházán, Mikes utcai házának udvarán talál­ható. — Az autójavítás teljes embert, gondosságot, lelkiismere­tességet kívánó munka; az autót nem lehet becsapni és a gazdáját is csak egyetlen egyszer! — mondja a szakmájáról. Dénes László tősgyökeres félegyházi földműves családból származik, az eredeti szakmája mezőgazdasági gépszerelő. A helybeli gépállomáson dolgozott huzamosabb ideig. 1960- ban a gépállomás áttért autójavításra; ekkor ő önképzéssel megszerezte ezt a második szakmát, majd letette belőle a mestervizsgát is. A kisiparosságot másodállásban kezdte. 1973-ban lett főállású autószerelő iparos. — Tizenegy évig bedolgoztam a kecskeméti autóközleke­dési tanintézetnek, műszaki elméletre oktattam a gépkocsi­vezető-jelölteket. Ez sokat segített a szakmai fejlődésben, mert ezekre a foglalkozásokra föl kellett készülni — meséli a mester. Önálló iparosként kezdettől a szakosodásra törekedett. Megbeszélték a városbeli kollégákkal, hogy ki melyik típusra álljon be; ő a Skodát választotta. De a szakosodásból igazá­ban nem lett semmi, ugyanis alkalmazkodniuk kellett a meg­rendelőkhöz. Aki ragaszkodott a megszokott iparoshoz, nem küldhették el csupán azért, mert más típusú volt a kocsija. A Dencs-műhelyben is foglalkoznak mindegyik tí­pussal. Ez az iparos szempontjából nem előnyös állapot, mert többféle alkatrészt kell keresgélnie a kereskedelemben, de a kuncsafti körért vállalnia kell. A legtöbben tíz-tizenöt éve hozzá viszik a „beteget”. — Minden autóról, minden alkalommal följegyezzük, mint az orvos a beteglapra, hogy mi volt a baja, mit csinál­tunk vele — tájékoztat Dénes László. — így mindent tudunk a járművekről; ha hozza őket a tulajdonos, megnézzük, hogy előzőleg mi volt a hiba. így a saját munkánkat is ellenőriz­hetjük. Főként hozott anyagból dolgozunk. Ezt már tudják a kuncsaftok, tíz-tizenöt éve ide jár a többségük. Jól ismer­jük egymást. Elmegyek velük az üzletbe megvenni, kiválasz­tani a szükséges alkatrészeket. Ha nem lehet kapni, ami kell, akkor a raktári készletünkből építünk be a kocsiba. A Dencs-műhelyben a munka hetvenöt százalékát a mű­szaki vizsgára való fölkészítés és a vizsgáztatás teszi ki; ez úgy értendő, hogy a levizsgáztatott járművet adják vissza a tulajdonosának. Az ilyen munkákra 10 ezer kilométerig ga­ranciát vállal úgy, hogy kétszer ellenőrzésre is elvárja a kocsit. Ezzel a saját munkáját is ellenőrzi. A fennmaradó huszonöt százalék a váratlan hibák javítá­sa és a megelőző, rendszeres karbantartás. Ez utóbbi mosta­nában kezdi elveszíteni a rendszeres jelleget; az emberek az autójukon is takarékoskodnak ... — Hosszabb külföldi útra induló megrendelőimnek úti­csomagot készítek össze — az autó rendbetétele mellett —, azokból az alkatrészekből, amelyekre leghamarabb szükség lehet. Csak annak az árát kell utólag kifizetniük, amelyet fölhasználtak, a többit pedig visszaadják — ismerteti Dénes László az egyik figyelemre méltó szolgáltatását. Jó néhány törzskuncsaftja kocsiját ő hozza el a Merkúrtól és ettől kezdve a ő „betege” a jármű, ha meghibásodik. A Mikes utcai műhelyben szombaton sem pihennek a szerelőkulcsok, sőt a mester azt sem küldi el, aki vasárnap kopogtat be hozzá. A munkáját — nem ok nélkül — nem pusztán szolgáltatásnak tekinti, hanem az embereken való segítés egy formájának. Hiszen az autó számtalan esetben éppen akkor romíik el, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. A legnagyobb öröm számára, ha akadály nélkül tesznek meg hosszú utakat az általa karbantartott jármüvekkel. — Egyetlen panaszos esetem volt, amióta kisiparos va­gyok — meséli: — Tiszaalpárról jött egy hölgy egy Skodával, megcsináltuk, amit kért, elvitte a kocsit. Aztán bepanaszolt, hogy az autója hátsó lökhárítójáról levettük az irányjelző­ket. A KIOSZ-hoz már nem jött el a panasza kivizsgálására, mert közben valaki bizonyára felvilágosította, hogy azon a lökhárítón nincs is irányjelző. Dénes László a KIOSZ-ban úgyszólván elejétől fogva tisztségviselő: először alapszervezeti vezetőségi tagnak vá­lasztották meg, jó néhány éve pedig ő a héttagú testület elnöke. Tagja a megyei választmánynak is. Fontosnak tartja, hogy az iparosok összetartsanak; vezetőségük igyekszik min­denkinek segíteni. A személyre szólóan vállalt feladatok végrehajtásáról rendszeresen, havonként beszámolnak egy­másnak. Hallatnak magukról a népfront akciói kapcsán is a városban. A kékszemü, megnyerő modorú autószerelő mester Kivá­ló Munkáért, Kiváló Kisiparos, Ipar Kiváló Mestere és más kitüntetésekben is részesült már. Huszonkét éves Skodájától még most sem áll szándékában megválni... A. Tóth Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents