Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-15 / 38. szám

1988. február 15. • PETŐFI NÉPE • 3 i Hajnali teibegyűités A gépjárművek még fényszórók­kal láttatják magukat, néhány ta­nyai kisgyerek zsebretett kézzel, há­titáskával, ütemes léptekkel tapos­sa a zúzmarás árokparti füvet. Odébb szőlőrőzsét égetnek. Kora reggeli hétvége. Sokan már túl van­nak a hajnali munkán: megfejték a teheneket. Legalábbis ez derül ki úticélunk végállomásán, Bócsán, a helyi Szőlőskert Szakszövetkezet új tejbegyűjtő házánál. Itt mindennap hatkor kitárják az ajtót. Sorra ér­keznek a kuncsaftok ... Mesándi István tejbegyűjtő is ko­rán kelt: megtette a maga tizenkét kilométerét, mire körbejárta a ta­nyavilágot. Több mint húsz család kutyája megcsaholta már, s van is mit öntenie a „vályúba”, most 250 liter volt a „termés” — benne a saját öt*tehene adta nedű. Nyáron több szokott lenni, sok a cipekedni- való. Majer Ferenc gazdálkodó is elé­gedetten nyugtázta a hajnalt. Het­venöt liter tejet hozott tíz saját és szülei két tehenétől. Tréfásan meg­jegyezte: amióta a tejet ismeri, az­óta feji a hűséges állatokat. A csa­ládi hagyományt folytatva „főállá­sú” tehéntartó. Munkáját a szövet­kezet segíti: legelőt ad — mint a többi tagnak is — és a takarmány- beszerzést is biztosítani tudják. A mintegy kétmillió forintos költséggel épült tejbegyűjtőben egyébként a közelmúltban kezdték meg az átvételt. Ehhez sok társadal­mi munkával járultak a tagok és az egyéni kisgazdák is. Persze a gazda­ság építőbrigádját mint fő kivitele­zőt is elismerés illeti a szép épüle­tért. A Kecskeméti Tejipari Vállalat pedig mintegy százezer forint érté­kű berendezéssel korszerűsítette a tejbegyűjtést. Két hatalmas tartály­ban hűtik itt a friss, gyöngyösen habos tejet, amit úgy kétszáz csa­ládtól hordanak naponta. Pulai — Straszer ' 'Dolliit . • Mesándi István tejbe- gyűjtőnck nyáron több a cipckcdnivaló- ja ..., • ... de most is van mit ön- tögetnie. • Majer Fe­renc elégedet­ten nyugtázta a hajnalt. Emberi dolgok csíki, csuki Kigördül a helyi busz az állomásról, megy öt-hat métert, aztán megáll. Az első ajtó kinyílik, s kipirult arcú megké­selt utas, egy középkorú asszony lép fel a járműre boldogan. Köszönömöt inte­get a szabálytalanul cselekvő, de az uta­sok szimpátiáját mégis elnyerő gépko­csivezetőnek. Mindenki egyetért most, valóban emberséges dolog volt. Ma­gunkban még tán azt is gondoljuk: csak aztán rendszer ne legyen belőle! Begördül az autóbusz a megállóba, s /elszállnak az utasok. Egy házaspár ro­han, hogy elcsípje a jármüvet. A férj már tenné is a lábát a kocsi lépcsőjére, de idejében visszalép, szerencséjére, mert az ajtók csukódnak. Az autóbusz tova­gördül, hogy húsz-harminc méter után újra megálljon, ugyanis tilosat mutat számára a közlekedési lámpa. Hogy mi a tanulság? Fogalmam sincs. Talán mégis az: majd jön a másik! A DUDA A város szélére kitelepített rendelő- intézet előtt megáll egy személygépko­csi. Reggel hét óra van, de ilyenkor már indul az élet ebben az intézményben, s a betegek jönnek, mint falusiak a jó kútra. A gépkocsiból egy asszonyka készülődik a kiszálláshoz. A férje lehet a volánná! ülő, mert egy röpke csókot lehel az arcá­ra. Ebben a pillanatban a mögöttük vára­kozásra kény szeritett autó dudája har­son türelmetlenül, idegesen. A benne ülő siet, nincs egy fél perce sem fölösleges, pedig még fél percig sem tartott az előb­bi családias jelenet. A járdán haladva figyeltem meg a tör­ténteket, s mivel magam is ugyanoda igyekeztem, mást nem lehettem, barát­ságosan előre engedtem a rendelőintézet ajtaján belépő hölgyet. Mintha csak mondanám: — Föl a fejjel, asszonyom! El ne rontsa a napját egy érzéketlen ember rossz reflexei miatt. DUDA 2. Ez már velem történt. Mentem át az úton egy alig belátható kanyar után, amikor egy autóból rámdudáltak mér­gesen. Csaknem levitte a sarkam az éle­sen kanyarodó gépkocsi kereke. A szí­vem kalimpált, de más bajom nem esejt. A dudaszót azóta sem szeretem. Megvigasztalt és a hitemet is vissza­adja egy másik eset. Elgondolkozva kel­tem át a lakónegyed napközben gyér forgalmú útján az egyik oldalról a má­sikba. Bizony nem tudom, hogyan került oda olyan csöndesen az a jármű, amelyik már néhány másodpercé ott gördülhetett a nyomomban. A szemem sarkából vet­tem csak észre, meg is rebbentem pilla­natra, s a vezető türelmesen kivárta, míg fellépek a járdaszegélyre, aztán finoman gyorsított. Ámulattal néztem utána, s még a kö­szönöm apró jeléről is elfeledkeztem, pe­dig legszívesebben megráztam volna a kezét —jelképesen. Nem is hittem, hogy ilyen emberek is léteznek. REPÜLŐ FENYŐ A mi fenyőnk nem bírta ki egy hétnél tovább. A száraz panellakásban. Olyan gyorsan peregtek le a tűlevelei, hogy sajnálkozva a „kuka" mellé, a gyűjtő­helyre kellett kivinni szegényt. Szinte hihetetlen, hogy némelyik fe­nyőfa január végéig is kibírta. Még nemrég is láttam, amint a közelből vala- honnét, a fölső erkélyek valamelyikéről leröpült egy fenyőfa a ház mögötti kis­kert közepébe. S láttam ilyen „röpülő" fenyőket még szerteszéjjel heverni má­sutt is a városban —pedig már februárt írunk. Repülő fenyők — nem is rossz gondo­lat. Kár, hogy idomítva még nincsenek. Bizony, beszállhattak volna egyenest az utcai szeméttartóba. F. Tóth Pál MEGELŐZNI A FIATALKORI BŰNÖZÉST A vétkes maga is áldozat Ha változtatni akarunk a fiatalkori bűnözés évek óta tapasztalható emel­kedő tendenciáján, márpedig ez a cél, akkor ahhoz először is újra számba kell venni az előidéző okokat, majd pedig a megelőzés lehetséges módszereit. Csak ezek után, ezek ismeretében kép­zelhető el összehangolt, jól szervezett, eredményes tevékenység, amely a fia­talkori bűnözést visszaszoríthatja. Mindezeket a közelmúltban megtartott kecskeméti jogásznapon dr. Fabrik László, a Legfőbb Ügyészség gyermek - és ifjúságvédelmi osztályának vezetője foglalta össze előadásában. Állandó utánpótlás Amint elmondta, a tizennégy év alat­ti gyermek- és az ennél idősebb fialko- rúak bűnelkövetéseinek szomorú tár­sadalmi következménye, hogy ez a ré­teg állandó utánpótlása a növekvő fel­nőtt bűnözésnek. A megrögzött, visz- szaeső bűnözők mind gyermekkoruk­ban kerültek először összeütközésbe a törvénnyel. De térjünk vissza az ökok­hoz, amelyek között első helyen áll a rossz szociális helyzet. A fiatalkorú bűnelkövetők többsége a veszélyezte­tettek, halmozottan hátrányos helyze­tűek közül kerül ki, ahol is a szülők alkoholisták, munkakerülők vagy ha dolgoznak is, 80 százalékban alacsony műveltséggel rendelkeznek, segéd­vagy kisegitő munkát végeznek. Ez is magyarázza, hogy a deviáns viselkedé­sű fiatalok túlnyomó része már az álta­lános iskolát sem fejezi be — részben iskolaéretlenség, részben túlkorosként történő lemorzsolódás miatt. A veszé­lyeztetettség másik oka a válás, vala­mint a családi kapcsolatok fellazulása, amely az elkészült vádiratok 40 száza­lékában tetten érhető. A különböző bűncselekmények kö­zül a fiatalkorúakra legjellemzőbb a lopás, de egyre növekvő arányú a dur­va, erőszakos bűncselekmények előfor­dulása is. Ezt bizonyítja, hogy az össz- bűnesetek 10 százalékában fiatalkorú a tettes, míg a rablásoknál arányuk 30 százalék. Jellemző a csoportos bűnö­zés, amelynek egyik oka a felelősség­megosztás, a másik pedig a vagányság, egymás túllicitálása. Mit kell tenni? Az előadó szólt a megelőzésre vonat­kozó új vagy kevéssé ismert, elterjedt módszerekről is. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy kellő időben, korai stádiumban észleljék a gyermek beil­leszkedési zavarait, s ezeket mielőbb megszüntessék, egészségügyi, pedagó­giai, szociálpolitikai — vagy szükség esetén — hatósági eszközökkel. Össze­hangolt családsegítői tevékenységgel meg kell akadályozni a hátrányos tár­sadalmi helyzet újratermelődését, is­mertetni a korszerű családtervezési, életviteli, nevelési lehetőségeket. Ebben a Bács-Kiskun megyében már működő családsegítő központok szerepét kell növelni, s országosan is kiépíteni a há­lózatot. A szülők és az iskola felelősségének növelésével — utóbbinál az időben tör­ténő, hatóságnak szóló jelzésekkel — érvényt kell szerezni a tankötelezettségi előírásoknak. Az alkohol és a kábító­szerpótló anyagok terjedésének meg­akadályozására meggyőzőbb, ember- közelibb ellenpropagandára van szük­ség. Ennek része például a személyes beszélgetés, a tájékoztató film, a megfe­lelő módszertani útmutató és minde­nekelőtt a tömegkommunikációban a veszélyekre idejében rámutató, a ko­rábbinál nyíltabb beszéd. Sokat segít­hetnének a bentlakásos védőmunkahe­lyek, amelyeket — akár a lengyelorszá­gi módszert követve -— önfenntartó alapon lehetne létrehozni. Merre vezet az út? Az előadáshoz több, a megyei sajá­tosságokat különböző oldalról megvi­lágító hozzászólás is kapcsolódott. Dr. Paál Elemér rendőr őrnagy kifejtette, hogy a rendőri munkában is kimutat­ható a fiatalkori bűnözés és az alacsony műveltségi, iskolázottsági szint közötti szoros összefüggés. Ugyancsak külö­nös veszélyt jelent az alkoholizmus, amelyet erősít, hogy a megyében ter­melik az árubor 43 százalékát. Részben e gond egyik következménye az öngyil­kosságok és az idegi eredetű megbete­gedések nagy száma. S e betegek túl­nyomó többsége 20 év alatti fiatal. A pyérmek- és ifjúságvédelmi munka javítása érdekében jobban össze kell hangolni a különböző szervek gyakran párhuzamos tevékenységét, de nélkü­lözhetetlenek a központi intézkedések is. A gyámhatóság feladata a veszélyez­tetettség felderítése, elhárítása és a bűnelkövetők pártfogói felügyelete — mondta dr. Stefancsik Rajmundné, a megyei tanács főmunkatársa. A veszé­lyeztetett fiatal útja a gyámhatóságon keresztül vezet — vagy a becsületes életbe vagy a tárgyalóterembe. Ez utóbbiból visszafelé jövet is a gyámha­tóság segítségével tud újra beilleszked­ni a társadalomba. S jóllehet a gyám­hatóságok legtöbbször idejében kap­nak jelzést a veszélyeztetett családok­ról, gyerekekről, a jelenleginél eredmé­nyesebb munkájukhoz megfelelő jogi, személyi, ^társadalmi háttér szükséges. Beleértve ebbe néhány bürokratikus szervezeti megoldás megváltoztatását is. Dr. Markolt Rita, módszertani cso­portvezető a Csengődön, Kecskemé­ten, Kiskunfélegyházán, Kiskunhala­son és Lajosmizsén működő családse­gítő központok munkájáról szólt. Az intézmények — amelyek kísérleti jel­leggel jöttek létre Bács-Kiskunban — eredményesen működnek, tevékenysé­güknek kedvező hatása mutatkozik az adott térségekben. A tulajdontisztelet hiánya és a rossz példa Tárgyalótermi tapasztalatait foglal­ta össze dr. Vas Árpád, a fiatalkorúak­kal foglalkozó bíró. A gyermek- és fia­talkori bűnözés alapvető okának mondta a tulajdon iránti tisztelet hiá­nyát. Nem nevel erre hatásosan sem a szülő, sem az óvoda, iskola, de a mun­kahely sem. Rászorultság ugyanis egyetlen esetben sem indokolja a lopá­sokat. A fiatalkorúak szeszfogyasztása egyértelműen a felnőtt minta követésé­nek tulajdonítható. Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy a megelőzésben jó hatású módszer a 7. és 8. osztályos tanulók, a szakmunkásfiatalok, gimna­zisták számára szervezett jogi tájékoz­tató, majd személyes részvételük egy- egy bűnügy tárgyalásán. Ez sokat segít az önkéntes jogkövetésben. Dr. Babay Imre, a fiatalkorúak ügyé­sze arra mutatott rá, hogy a családjo­got és a büntetőjogot összefüggéseiben kell vizsgálni. Ugyanis az esetek 80 szá­zalékában szülői felelőtlenségre, mu­lasztásra vezethető vissza a kiskorúak perifériára sodródása. Holott a család­jogi törvény előírja a szülők kötelezett­ségét a gyermek tartásával, gondozásá­val, nevelésével kapcsolatban. A bűn­esetek és a veszélyeztetettek nagy szá­ma viszont azt is jelzi, miként érvénye­sül ez a rendelkezés. Harmincesztendős ügyészi tevékenysége során volt olyan esete, amikor a pályája elején elítélt fiatalkorú bűnözőnek évtizedekkel ké­sőbb már az unokája is munkát adott neki, és természetesen a bíróságnak is. Éppen ezért, a gyermek érdekében veszik igen szigorúan a szülői kötele­zettség megszegését. Míg 1982-ben 16, tavaly.már 79 esetben született ez ügy­ben bírósági ítélet. Ennek is köszönhe­tő, hogy megszűnt a veszélyeztetett kis­korúak számának növekedése, 16 szá­zalékkal kevesebb az állami gondozott, s megtört az elmúlt évtizedek negatív tendenciája, miután 1983—87 között két évben is csökkent a fiatalkorúak bűnözése. * ‘‘trj'r >idiö Persze számuk még mindig magas, különösen, ha tudjuk, hogy ők — ha vétkeznek is, amiért megbűnhődnek — mégiscsak, s legfőként áldozatok. Váczi Tamás MINDEN RÁSZORULÓ MEGKAPJA, HA KÉRI Havonta száz forint pótlék — idős cukorbetegeknek Kedvezően fogadták a hírt az érintettek, hogy 1988. január 1-jétől havonta 100 forinttal emelkedik a cukorbe­tegeit egy meghatározott csoportjának nyugdija vagy szociális támogatása. A rendelet értelmében ezt az össze­get megkapják a 70 éven felüliek, az első és második csoportba sorolt rokkantak (tehát a száz százalékban munkaképtelenek), valamint a tanácstól valamilyen rendszeres szociális segélyben részesülők közül a kiemelt csoportba tartozók (vagyis itt is a 70 éven felüliek) — amennyiben betegségük a jogszabályban rögzített mér­téknél súlyosabb. Miután a pótlékot a jogosultnak vagy beleegyezésével megbízottjának kérnie kell, s mert éppen e körül támadt némi félreértés, megkérdeztük az illetékeseket, hogy ak­kor most kinek mi a teendője. Dr. Gergely Sándorné, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság osztályvezetője: — A szükséges igazolást —, amelynek tartalmaznia kell a körzeti orvos bejegyzé­sét a cukorbetegség fokáról, valamint az illető nyugdíjfo­lyósítási törzsszámát — a nyugdíjasnak, rokkant sze­mélynek Budapestre, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságra kell elküldenie levélben. Amennyiben tanácsi szociális segélyben részesül, akkor az igazolást a helyi tanácshoz kell eljuttatni. Ehhez most már rendelkezésre áll egy megfelelő nyomtatvány is, amelyet a nyugdíjasok vagy postán megkaptak, vagy a körzeti orvostól kérhetik, de a társadalombiztosítási kirendeltségen is beszerezhető. A száz forint kiegészítést az érintettek a nyugdíjjal vagy a rendszeres szociális segéllyel együtt kapják meg, más esetekben pedig évenként két egyenlő részben vehetik fel. Dr. Ligeti Zsuzsanna főorvos, a kecskeméti rendelőin­tézet vezetője: — A rendeletet a 62. számú Magyar Köz­löny tartalmazza —, amelyet késve kaptunk kézhez s amelyben egyebek között az áll, hogy a cukorbetegek­nek a szükséges igazolást a körzeti orvos állítja ki. Nyomtatványról ugyan nincs szó benne, de mivel végre kapunk azt is, sokszorosítjuk és ellátjuk vele a körzeti orvosokat. Akiknek a cukorbetegsége régebben is súlyo­sabb volt a rendeletben meghatározottnál, annál az iga­zolás kiadása egyértelmű. Célszerű viszont megismételni a vizsgálatot mindazoknál, akiknek esetleg időközben romolhatott az állapota. Dr. Szikszói István megyei tanácsos: — A tanácsok intézkedtek, hogy mindazok a jogosult cukorbetegek, akik az orvosi igazolásukat a helyi tanácshoz eljuttatják, s beletartoznak a 70 éven felüliek szociális segélyezés szempontjából kiemelt csoportjába, azok gond nélkül megkapják a havi 100 forint összegű pótlékot. Ezt egyéb­ként Bács-Kiskun megyében is a tanácsok szociális se­gélykeretükből fizetik ki. Fontos még tudni, hogy ez a pénz nem számítható bele az egyébként járó vagy adható nyugdíjemelésbe, hanem attól elkülönítve kell kezelni. Ifjúsági parlamentek Az év első hónapjában az ország több száz kis- és közép­üzemében, vállalatánál tartották meg az ifjúsági parlamen­tet. Jó néhány munkahelyen a fiatalok többsége távolmaradt ezekről a fórumokról, s a helyi gondok mellett aránytalanul kevés szó esett az ágazat vagy iparág eredményeiről, tovább­lépési lehetőségeiről, a társadalom egészét érintő problémák megoldásának helyi feladatairól. — tájékoztatták az MTI munkatársát az Állami Ifjúsági és Sporthivatalban. Az ÁISH — koordináló szerepéből fakadóan — folyama­tosan figyelemmel kíséri, és időről időre összegzi az ifjúsági parlamentek munkáját, hogy ezzel is segítséget nyújtson a továbblépéshez. Annál is inkább teszi ezt, mert az ifjúsági parlamenteket június 30-áig kell megrendezni, s az előrejelzé­sek alapján a dolgozó ifjúság fórumainak többségét az elkö­vetkező időszakban tartják meg. így általánosítható tapasz­talatokról beszélni, következtetéseket levonni korai lenne. A kezdeti jelek azonban arra figyelmeztetnek: a helyi állami, gazdasági vezetésnek és az ifjúsági intézményeknek, szerve­zeteknek is meggyőzőbben, hatékonyabban kell munkálkod­niuk annak érdekében, hogy az ifjúsági parlamentek valóban tartalmas eszmecserévé, a feladatok meghatározását és meg­valósítását szolgáló fórumokká váljanak — hangsúlyozták. E parlamentrendszer átfogja az egész magyar ifjúságot, így fontos politikai jelzőszerepe van. Ezért szorgalmazta az ÄISH már korábban e sajátos ifjúsági fórum továbbfejlesz­tését. Eddig ugyanis a túlzott központi irányítás jelentősen szűkítette a helyi vezetés mozgásterét az ifjúságpolitikai fel­adatok megoldásában, s túlszabályozottnak bizonyult az ifjúsági parlamentek rendszere is. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy korábban e fórumok egy részén nem sikerült a leglényegesebb kérdésekre összpontosítani a figyelmet, ezek­ben megoldási javaslatokat kimunkálni, s megvalósításuk­ban a fiatalok öntevékenységére építeni. Bár régi tapasztalat, hogy ha egy gazdasági vezető őszintén tájékoztatja a fiatalo­kat a vállalat helyzetéről s bevonja őket a tervezésbe, a döntés-előkészítésbe, majd a feladatok végrehajtásába, ak­kor a dolgozó ifjúság is jobban magáénak érzi a vállalat, az intézmény ügyeit, s aktívabban vesz részt a kitűzött célok valóra váltásában. Mindezek figyelembevételével született meg a tavalyi mi­nisztertanácsi határozat és az ÁISH-elnöki rendelkezés. Ezek nyomán növekedett az ifjúsági parlamentek és rendező szerveik önállósága és felelőssége, rugalmasabbá váltak a formai előírások. A jelenlegi időszakban e fórumok lehetősé­get teremthetnek arra is, hogy a fiatalok egyenrangú partner­ként kapcsolódjanak be a helyi elképzelések alakításába. Az ifjúsági törvény helyi végrehajtásának megvitatása, az ifjúsá­gi pénzalapok felhasználásának áttekintése és a feladatterv elfogadása mellett ma már a fiatalok egyetértési jogot gyako­rolhatnak konkrét, helyi ifjúságpolitikai program készítésé­ben is. Az új szabályozás lehetővé teszi azt is, hogy a tanácskozá­sokat szükség esetén felsőbb, területi, alágazati, országos szinten is megrendezzék. Sokan élnek ezzel a lehetőséggel. Az iparban például hét alágazati ifjúsági parlamentet rendeznek május 14. és június 4. között. Ekkor tanácskoznak majd a nyomdaiparban, a kohászatban, az elektronikai iparban, a vegyiparban, az energetikai iparban, a gépiparban és a köny- nyüiparban dolgozó fiatalok. Március végén tartják meg a közlekedésben dolgozók országos ifjúsági parlamentjét. I • V/ iij ujtn állomás. V —•

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents