Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-05 / 03. szám

1988. január 5. • PETŐFI NÉPE • 3

Vélemények az új esztendőről

A teljességre nem törekedhettünk, amikor véleményeket gyűjtöttünk: ki mit vár 1988-tól, hiszen az egyáltalán nem szokványosnak ígérkező új év mást és mást hoz mindenkinek, miként a gazdasági változások hatása is különböző. A kérdéseinkre kapott válaszok közül nem hiányoztak a pesszimista nézeteket tükrözők, a derűlátók és a „valahogy majd csak lesz” mondás jegyében megfogalmazottak sem.

* * *

Az elmúlt esztendő mostoha időjárási következményeit, így a 17 millió forintos fagykár okozta gondokat nagymértékben sikerült csökkenteni a Jakabszállási Népfront Szakszövetkezetben, amelynek elnökétől, Nagy Bélától megtudtuk: az új év feladatait — az 1987-es eredmények értékelésével együtt — a következő két héten beszélik meg a munkahelyi közösségek dolgozóival. Eközben már január 6-án egy 36 ezer férőhelyes baromfitelepet helyeznek üzembe, amit az év végéig újabb három épülettel bővítenék.

Az új esztendőtől a következőket várják a szakszövetkezet vezetői:

— Reméljük, hogy a bevezetendő szabályozók időközben nem változnak, s az eddig kiadott utasításokat jól értelmezzük. Tartunk viszont attól, hogy a szabályozó- rendszerek óriási számban megjelenő végrehajtási utasításai úgynevezett átfedéseket okozhatnak, melyek gazdálkodásunk eredményére is kihathatnak. Bízunk benne: az illetékesek segítségünkre lesznek e nehéz gyakorlati feladatok végrehajtásában, mert az elvárásoknak csak így tudunk megfelelni.

* * *

A Szigma Kereskedelmi Vállalat igazgatója, Kalmár Pál optimizmussal tekint az új esztendő elé. Vállalata az elmúlt években jelentős eredményeket ért el, s ez a további sikerek alapja lehet. Ugyanis például az 1987-es 40 százalékos nyereségnövekedésük nem elsősorban az árak növeléséből származott, hanem jórészt üzletpolitikai, hálózati, szervezeti korszerűsítésekből, miközben egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek az egységek önállóságának fokozására, a jövedelemérdekeltségi rendszer ki- terjesztésére.

— 1988-ban folytatjuk a kiske- reskedelmihálózat-fejlesztést — mondta az igazgató. — Januárban Baján egy olyan új boltot nyitunk, amelyben számítógép-tartozékok, -alkatrészek lesznek beszerezhetők, Tiszakécskén iparcikkáruháNövekedett a baromfihús kivitele

Az előző évinél 13-14 százalékkal több, mintegy 210 ezer tonna baromfihúst exportáltak 1987-ben a Baromfitermelők Egyesülésének tagvállalatai. Feldolgozó üzemeikből a legnagyobb mennyiségben vágott, fagyasztott és friss csirkehúst szállítottak külföldre, összesen 165 ezer tonnát. Ezen felül az igen értékes és tonnánként több valutát hozó liba-, kacsa- és pulykahúsból, valamint libamájból ugyancsak többet juttattak exportra, mint egy évvel korábban.

Az egyesülés tagvállalatai nehéz körülmények között zárták az esztendőt, mivel a csirkehús iránt az év egyes időszakaiban alaposan megcsappant a kereslet, ugyanakkor a korábban hozott központi intézkedések nyomán fellendült a baromfitartási kedv. A nehéz időszakban az egyesülés vezetése több gyors intézkedést hozott, hogy a várható túltermelésnek elejét vegye. A vállalatokat arra sarkallták, hogy a gazdaságoktól — átmenetileg — csupán a szerződött mennyiségű állatokat vegyék át, újabb termelőkkel ne bővítsék a termelői kört. így a régi partnereket sikerült megtartani, és a későbbiekben

— a külpiaci helyzet javulásakor — nagyobb munkára ösztönözni. A baromfi-feldolgozók és a kereskedelmi szervezetek eközben kockáztattak is: a hűtőraktárakat fagyasztott hússal töltötték fel, így várva a piac fellendülésére.

Később a külkereskedelmi szervezetek munkája nyomán a rubelelszámolású piacokon sikerült újabb üzleteket kötni. Főként a szovjet partner növelte rendeléseit, aki a korábbinál több csirkehúst igényelt. Ennek is köszönhető, hogy a vállalatok rubelelszámolású

csirkehúsexportja 1987-ben megközelítette a 90 ezer tonnát, ami csaknem harmadával több az előző évinél.

A konvertibilis elszámolású piacokra a baromfiipar mintegy 200 millió dollár értékű terméket küldött, az előzetes adatok szerint ez három-négy százalékkal haladja meg a tervezettet. A nyugat-európai vevők a korábbi évekénél több csirkehúst, továbbá libát, kacsát és pulykát is rendeltek; a libamájexport pedig megközelítette az ezer tonnát. A termelők számára biztató, hogy az 1988-ra szóló külföldi rendelések szerint tovább növekszik a vízi szárnyasok húsa iránti kereslet.

TÉVÉJEGYZET

Könnyes szemmel

(Denevér)

Úgy jó huszonöt éve elképzelhetetlen volt karácsonyi tévéműsor a Hagymácska nélkül (nyilván akadnak, akik emlékeznek rá), szilveszter pedig Denevér nélkül. A Hagymácskából mindig ugyanazt vetítették, a Denevérből mást és mást — ám végre elkövetkezett 1988, s a Magyar Televízió előrukkolhatott saját különbejáratú feldolgozásával. Eszembe is jutott azonmód az országgyűlési bizottság tévéügyekkel kapcsolatos ülése, ahol elhangzott, hogy soha ilyen kevés pénze az intézménynek nem volt, ezentúl még fontosabb lesz a takarékosság stb. Világos, hogy e helyzetben kétszer, sőt, talán háromszor is meg kell fontolni, mire adják a forintot — s minden bizonnyal arra a következtetésre

jutottak, hogy a legfontosabb a saját Denevér elkészítése: annyira azért mégsem vagyunk szegények, hogy mindig másét nézzük.

(Megható, nem?) A műsorszerkesztés szeszélyéből csupa olyan alkotásokat láthattunk az új esztendő első napjaiban, amelyekből csak úgy csurgóit az érzelem. Voltaképpen a Szomszédok egymásra- borulásával kezdődött a sorozat, majd folytatódott a Zefirelli-film- mel, vasárnap este pedig be is fejeződött. És akkor még nincs is vége, álljunk csak meg, hiszen az új NSZK-sorozat, a Klinika szintúgy kifejezetten a szívre akar hatni. Úgyhogy egyelőre talán még nem is tudjuk, minek nézünk még elébe .. .(?)

— if.

zat, Lajosmizsén pedig vas-műszaki szaküzletet avatunk.

Mint Kalmár Páltól megtudtuk, a személyi feltételek is kedvezőek munkájukhoz, hiszen 930 dolgozójuk 8,8 százaléka szakképzett, s életkoruk átlaga 37-38 év. Az igazgató optimizmusának további indoka az úgynevezett több lábon állás, mivel öt éve nagykereskedelmi tevékenységet is folytatnak, s nagy gondot fordítanak a külkereskedelembe való fokozottabb bekapcsolódásra, így vegyes vállalatokat is szándékoznak alapítani.

* * *

— Bizakodom a jövőt illetően — tájékoztatott dr. Gaál István, a Hazafias Népfront Kalocsai Városi Bizottságának elnöke —, hiszen népünk a történelem során a jelenlegi gazdasági gondoknál nagyobbakat is megoldott. Kétségtelenül van némi bizonytalanság azokban az emberekben, akik megkérdezik: mikor valósul meg a stabilitás és mi ennek a garanciája. Azonban úgy érzem, nem hiányzik az a szellemi és fizikai munkára való tettvágy, bizonyítási készség, amellyel úrrá tudunk lenni a bajokon.

— Jelentős tartalékokkal rendelkezik társadalmunk, s ez az együtt munkálkodással, a közmegegyezéssel elvezethet a kibontakozáshoz. Véleményem szerint jobban oda kell figyelni a dolgozók véleményére a jövőben, s még jobban bevonni őket a közügyek intézésébe. Ne csak hallassák szavukat a jószándékú emberek, hahem cselekedetük kapjon méltó elismerést.

* * *

Novák János, a Kecskeméti Ag-. rometeorológiai Obszervatórium tudományos munkatársa:

— Agrometeorológiai értelemben a jövő év minden valószínűség szerint csak jobb lehet, mint az elmúlt néhány esztendő. Közismert, hogy nem végzünk meteorológiai előrejelzéseket az obszervatóriumban, hanem mérjük és megfigyeljük a legfontosabb paramétereket, illetve jelenségeket. Az új esztendőben is igyekszünk megvalósítani azt a szándékunkat, hogy a meteorológiai elemek értéke iránt érdeklődők mind szélesebb körében legyenek ismertek „termékeink”, vagyis adataink. Azzal a reménnyel nézünk 1988 elé, hogy jövendő partnereink nemcsak az elemi csapások és más, kedvezőtlen időjárási jelenségek utáni helyzetekből származó károk „körültekintő” indoklása kapcsán fordulnak a meteorológusokhoz, hanem rendszeres információigényük kielégítésével segíthetünk a termelés időjárási kockázatának mérséklésében.

Vitaszek Zoltán

A REGGELI ITALOZÁSRÓL

Rimánkodás helyett erélyesebb fellépést!

Több mint másfél éves zárva tartás után megnyitotta kapuit a budapesti Rudas Gyógyfürdő uszodája. A rekonstrukció során az uszoda mészkőbur- koiatait elbontották, s a szerkezeteket speciális, úgynevezett lőtt betonnal erősítették meg. Az új burkolóanyagokkal a régi architektúrához hasonló belső tér jöhetett létre, a korabelivel szinte megegyező sárgás színezettel. A felújítás során megújult a medence burkolata, s az uszoda teljes épületgépészeti rendszere is.

— Hiába cikkeznek, a bogre- csárdák és más reggeli szeszesitalkimérő helyek felszámolásában egyedül semrniré nem mennek. Kár az újságíróknak beleártani magukat olyan dologba, ami nem tartozik rájuk. Bízzák az ellenőrzést a tanácsokra, a rendőrségre meg a pénzügyőrségre, azok ehhez jobban értenek! Egyébként ha nem tudnák — a vendéglősöknek és a kocsmárosoknak, s egyikmásik zugitalmérőnek az isten is barátja.

Élesztős likőr — két kanna bor

Megfogadtuk ismeretlen telefonálónk intelmét. Az említett hatóságok embereivel közös látogatásokkal kívántunk tükröt tartani már nemegyszer a korai italfogyasztásról az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján.

Hiteles képet nyújthattunk-e a társadalom és az egészség védelmére hozott tiltó (korlátozó) rendelettel való szembeszegülésről? A cikkeink nyomán érkezett levelekből és telefonokból az tűnik ki, hogy olvasóink további tájékoztatást várnak erről a problémáról. Napi tapasztalataik (és a mienké is) ugyanis ezt támasztják alá, mintha egyre kevesebb törvénytisztelő ember élne közöttünk.

Az egyik zugbormérő szabálysértési tárgyalásra szóló idézőjén még jóformán meg sem száradt a pecsét, amikor szomszédasszonya másnap reggel már örökébe lépett. Az első, elhódított zugivót■ egy vasúti pályamunkást —, a férfi elmondása szerint „édessel” szolgálta ki. Csakhogy a vevő nem kívánt tanúskodni. Kérte, hagyják ki őt az eljárásból, amely így végül is kútba esett, Hasztalanul talált az ellenőrző rendőr és pénzügyőr a reggel 5 órától nyitva tartó háziasszony konyhájában később egy üveg élesztős likőrt és két műanyag kanna bort, tanúk híján —- büntetés helyett — csak figyelmeztették a nénit:

— Tessék tartózkodni az italméréstől!

Fájó tehetetlenség ez ilyen esetben. (A szerk.)

Zavartalanul a Szeleifaluban

Ilyen kérés elhangzott már a kecskeméti Szeleifalu H. Rákóczi Ferenc nyugdíjasklubjában is. Szakszervezeti társadalmi ellenőrök és lapunk falra hányt borsói közt emlegetik a környékbeli asz- szonyok: Kurucz József üzemel tető újra és újra méri, engedély nélkül a szeszes italt a Kőszeg utcában. Olyan háborítatlanságot élvez, ami már több, mint hiba. A klubkocsmáról írott riportjaink leperegtek anélkül, hogy bármilyen foganatjuk lett volna. Sőt! Kurucz József októberben már 51 liter rumot, 32 liter pálinkát, 15 liter konyakot és 23 liter unikumot vásárolt viszonteladásra. De ez csak csepp a tengerben abból a szeszesital-értékesítésből, amelyet a helyi tanács — állítólag — neki hallgatólagosan engedélyez.

Szabálysértési tárgyalásra várva

— Ez igaz? — kérdezem Horváth Antaltól, a Kecskeméti Városi Tanács általános elnökhelyettesétől,

— Szó sincs erről! Kurucz József zugitalmérö, akit emiatt a városi rendőrkapitányság 1986 augusztusában szabálysértésért egyszer már feljelentett. Azt nem ígérem, hogy visszavonom az árusítási engedélyét, mivel az nincs is neki. Viszont sürgősen megvizsgáljuk a visszaélését — és intézkedésünkről tájékoztatjuk az újságot.

— Ami a többi zugbormérőt illeti: a Petőfi Népe november 11-ei számában, a Közveszélyes bögrecsárdák című riportban is szerepelt Kovács Katalint (Belső-Szegedi út 23.), pénzügyőri feljelentés alapján szabálysértési tárgyaláson vonjuk felelősségre. Ugyancsak tárgyaljuk a Szolnoki út 9. szám alatt lakó Dékány Györgyné, Virágh Zoltán (Március 15. utca 30.) és Vágó Ambrusné (Lóverseny utca 25.) zugbormérő ügyét is. Az állami vendéglátást is ellenőrizve, több

— a rendőrség közreműködésével leleplezett — üzemeltetőt vagy kiszolgálót büntettünk meg a 9 órai rendelet megszegéséért. Míg 1985- ben csupán egy, 1986-ban hét, 1987-ben már tizenegy bírságot szabtunk ki az ebben a körben dolgozókra. Ez azonban kevés. A bírságok visszatartó ereje csekély. Ezért is határoztunk úgy, hogy

— a pénzügyőrséggel és a rendőrséggel közösen — fokozzuk az ellenőrzést a város valamennyi részén. A rendelet megtartása és a zugárusitás felszámolása az első nagy lépés lehetne az alkoholizmus elleni küzdelemben.

Kohl Antal

(Folytatjuk)

A TÁRGYALÓTEREMBŐL

Embert ölt a 75 éves asszony

Rovatunk rendszeres olvasói nyilván nem lepődnek meg azon, hogy ismét az alkoholizmus szolgáltat hátteret egy emberöléssel végződött veszekedéshez. A mostani ügy vizsgálata azonban az italozásból eredő emberi nyomorúságnak olyan mélységét tárja elénk, amely megdöbbenti még a lumpen rétegek életvitelének legjobb ismerőit is.

Kiskunfélegyházán, a Romhá- nyi utca 67. szám alatti barakk- épületben lakott a 75 esztendős Sallai Lajosné. Egy helyiségből álló szükséglakása az épület folyosójára nyílt, amelynek végében állt a szomszédokkal közösen használt WC. Noha özvegyasszony, nem egyedül élt a néhány négyzetméteren, hanem vele lakott még lánya, Lantosné Sallai Veronika, két kiskorú gyermekével. Sőt, hozzájuk költözött a 31 éves Kovács László is, aki Lantosné élettársa volt. Utóbbi jelenléte igencsak zavarta az idős asszonyt, gyakran veszekedtek.

Gyakori vendég az URH

A veszekedés persze mindennapos dolog volt a „családban”. A két gyermek kivételével mindenki rendszeresen italozott. Sallainé és lánya élettársa között gyűlölködésig fajult a viszony. A szomszédok gyakran hallották, amint az asszony mondja: „egyszer úgyis kiontom a beledet”.

Helyzetükre jellemző, hogyan fértek el a helyiségben. Sallai Lajosné aludt egy rekamién két unokájával, Kovács pedig Lantosné- val egy sezlonon. Az idős nő — aki egyébként fiatal korában pálinkát, az utóbbi évtizedekben bort fogyasztott szívesen — egy tizenöt centiméter pengehosszúságú konyhakést tartott rendszeresen magánál. Azzal evett, éjszakára pedig betette a párnája alá.

Kovács Lászlóval sűrűn előfordult, hogy nem volt munkahelye. Erőszakos természete miatt Lantosné egyszer már meg is szakította vele az élettársi kapcsolatot, de nem volt hozzá ereje, hogy végleg lerázza magáról a férfit. Kovács így lassan visszaszokott, amit Sallai Lajosné megpróbált megakadályozni. Gyakori veszekedésüknek nemegyszer a rendőrség vetett véget, akik addig maradtak a helyszínen, míg a férfi kerékpárjára ülve el nem távozott. Kihívásuk nem volt indokolatlan, hisz a férfi egy alkalommal lapáttal, egyszer pedig üveggel ütötte meg az idős asz- szonyt, aki viszont járóbotjával, illetve késével sebesítette meg Kovácsot.

Együtt ittak

Tavaly szeptember 27-én reggel Kovács László az egyik unokával hozatott egy liter bort és két deci pálinkát. Italoztak. S itt megfigyelhető az alkoholisták egy nehezen érthető tulajdonsága. Gyűlölik ugyan egymást, de amíg nincs bennük elég szesz, együtt isznak. Kovács időközben megérkező testvére is hozatott alkoholt, Sallai Lajosné pedig szintén elküldte unokáját egy liter borért.

Az ivászat miatt érthető, hogy az ebéd csak késő délutánra készült el. Ez volt az oka annak — no meg az általános lerészegedés —, hogy Kovács és élettársa között újra veszekedés tört ki, amibe természetesen beavatkozott Sallai Lajosné is.

Az indulatos öregasszony felkelt az ágyról, észrevétlenül magához vette a konyhakést, s odaszólt a férfinak: „gyere ki!” Lantosné megpróbálta megakadályozni, hogy Kovács eleget tegyen a felszólításnak, de kapott egy pofont. A férfi az ajtóhoz ugrott

Sallainé ekkor szúrta meg Kovács Lászlót, két alkalommal. A második szúrás érte a májat. A férfi az ágyhoz vánszorgott, kezét sérülésére szorította, elfehére- dett. Lantosné a kisfiát küldte el a rendőrségre, s rövidesen megérkeztek a mentők is. A kórházi műtét után szövődmény lépett fel, hashártyagyulladás fejlődött ki. A sértett gennyvérüség és kétoldali tüdőgyulladás következtében ok-, tóber 3-án meghalt.

Ha én nem teszem meg ...

Sallainé a tárgyaláson elismerte tettét, de nem érezte magát bűnösnek. Mint mondta, „ha én nem teszem meg, ő nyírt volna ki bennünket.”

A bíróság - dr. Árvay Árpádné tanácsa megállapította a halál és a késszúrásök közötti ok-okozati összefüggést, ezért Sallai Lajos- nét emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek. Az ítélet kiszabásánál enyhítő körülményként Kovács magatartása, a vádlott megromlott egészségi állapota,i beismerő vallomása, büntetlen előélete, valamint alkoholizmusa következtében előállott „közepes fokú korlátozottsága” jött számításba.

Súlyosbító körülménynek tekintette a bíróság, hogy a vádlott rendkívül veszélyes eszközt használt, s hogy a megyében a hasonló bűncselekmények elszaporodtak. Sallai Lajosné három év, börtönben eltöltendő szabadságvesztést kapott, valamint öt esztendőre eltiltották a közügyek gyakorlásától.

Bálái F. István