Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-26 / 21. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI PÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 21. szám Ára: 1,80 Ft 1988. január 26., kedd Szovjet szakértők Nevadában SAN FRANCISCO Megérkezett Nevada államba az a szovjet szakértői küldöttség, amely az amerikai atomkísérleti telepet fogja megtekinteni. A küldöttség élén Igor Paljonih nagykövet, a kísérleti atomrobbantások korlátozásáról, illetve beszüntetéséről folytatott szovjet —amerikai tárgyalások szovjet küldöttségvezetője áll. A látogatásra a két ország között tavaly novemberben megkötött megállapodás alapján kerül sor. A hónap első felében amerikai szakemberek tekintették meg a Szovjetunió sze- mipalatyinszki kísérleti telepét. A kölcsönös látogatások eredményeként a felek meg kívánnak állapodni arról, hogyan tudják megbízható módon mérni'a nukleáris kísérleti robbantások erejét. • Szabó Sándorné a láda oldalait tűzi össze. • Szabó Mihály asztalos szakmunkás Trója típusú dohányzóasztal káváját rajzolja a bükkfa anyagra. Ládagyártás tűzőgéppel A Hetényegyházi Egyetértés Szakszövetkezet faipari ágazata hat éve működik. Régi gazdasági épületekbe olasz tűzőgépsort állítottak be. A hazánkban legkorszerűbb technológiával csak 5-6 helyen gyártanak ládát. E módszer lényege, hogy forgácsolásmentesen — fürészpor nélkül —* alakítják a fát. A hagyományos (fűrészeléses, szögeléses) eljáráshoz képest tíz százalékkal kevesebb faanyag kell. A pallókat először megfőzik, majd hasítógéppel szeletelik, s a ládaelemeket fotocellás lapratűző géppel állítják össze. Ezután már csak össze kell tűzni. Tavaly 337 ezer Szatmár típusú láda készült az üzemben, az idén 400 ezer darabot gyártanak — négyezer köbméter nemesnyárfából. A Zöldérten és a • Király László asztalos szakmunkás szalagfűrészgéppel kanyarítja a puff oldalkáváját. Hungarofructon keresztül minden láda exportra kerül. A faipari ágazat ez évi terve csaknem húszmillió forint. Többéves kapcsolatuk van a Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezettel is; a Trója és a Szenátor kárpitozott garnitúrákhoz bükkfából gyártanak bútoralkatrészeket. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) TAVAI VI NÍVÓS KÖTETEK — 4Z IDÉN SZERÉNYEBBEN... MÚZEUMI KIADVÁNYOK A kecskeméti Katona József Múzeum gondozásában, kiadásában számos figyelemre méltó tudományos munka, tanulmány jelenik meg könyv alakban. Dr. Sztrinkó István, a megyei intézmény igazgatóhelyettese azzal kezdte a tájékoztatást, hogy valójában nem az 1988-as kiadványtervük a jelentős, hanem az elmúlt esztendő volt kiemelkedő. Megjelent a Cumania elnevezésű évkönyv kilencedik és tizedik kötete, ■& Katona József Múzeum Közleményeiből úgyszintén két kiadvány látott napvilágot. A szokásos tudományos tanácskozás referátumait is csokorba gyűjtötték. A nívós kiállításvezetőket, katalógusokat számba véve, nem egy emelkedik ki közülük, például a Fényes Adolf, a Faragó Géza művészetét, a faenzai kerámiát bemutató kiadvány, vagy a kiskőrösi új kiállítás füzete, A mi Petőfink. A Szórakaténusz Játékmúzeum kiadványai sorában ott van már a Játékszerek és játszóterek, a Régi idők papirjátékai és Kardos Mária: Mintázások, agyagos munkák című kötet. Az elmúlt év múzeumi kiadványai között tallózva az is felmerül, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre a publikáláshoz. Ez az összeg bizony nem túl nagy. A múzeum éves költségvetéséből sok mindent te kell számítani, és azt is figyelembe kell venni, hogy jelentős százezreket helyi bevételként szükséges megszerezniük. Tehát arra lesznek kényszerítve, hogy a megjelent kiadványok minél több kézbe eljussanak. Pék dául a századeleji színes képeslapok (egyelőre a megyeszékhely nevezetességeiről) nagy népszerűségnek örvendenek. Ebben az esztendőben további sorozatok készülnek Bács-Kiskun többi településéről is. Persze, csak erre a bevételre nem lehet építeni, főképp most, amikor az emberek tudatosabban költekeznek, minden forint helyét megtervezik. Kíváncsivá tesz, hogy ha márciustól duplájára emelkednek a múzeumi belépők, milyen forgalomról számolhatnak majd be a közgyűjtemények vezetői. Félő, az értékes kiadványok síny- lik meg a dolgot, mert hiszen az érdeklődő néző nem biztos, hogy még azokra is áldoz forintokat. Igencsak körültekintően kellett tehát összeállítani az 1988-as kiadványtervet. Tömören az jellemzi az új év kínálatát, hogy inkább a felkészülés, az előkészületek ideje lesz soron. A legszükségesebb, hogy a nemzetközi viszonylatban is ismert Cumania ismét megjelenhessen, valamint a tudományos publikációk gyűjteménye, a Katona József Múzeum Közleményei napvilágot lásson. A kiállításvezetőknek, katalógusoknak ma már nemcsak közművelődési feladata, haszna van, sokkal többre vállalkozik a szakszerű, alapos, tanulmánynak is beillő munka. A Naiv Művészek Kismonográfiái című sorozatban 1988-ban Töke Imréről jelenik meg könyv. Sokak érdeklődését felkeltheti majd a kalocsai múzeumbaráti kör támogatásával nyomdába kerülő ötezer oldalas kézirat, Gyetvai Péter társadalomtudományi dolgozata a tiszai koronái kerület migrációs kutatásairól. A Szórakaténusz Játékmúzeum adja ki K. Beniczky Irma Képes családi játékkönyvét (1886) hasonmás formában. Az 1987 novemberében Baján megtartott múzeumi tudományos tanácskozáson elhangzott referátumok ugyancsak kötetté formálódnak. Szükség lenne az új kiállításokhoz katalógusokat is készíteni, (a Szórakaténuszban, a Cifrapalotában, a Katona József Múzeumban nyílik az év első felében új bemutató!), de erre valószínűleg nem lesz pénz. Augusztusban nyitja kapuit a Nyomási Általános Iskolában az iskolatörténeti múzeum, akkorra szép kiállítású ismertető készül. A tavalyi nívós köteteket tehát szerényebb kiadványok követik az idén. Egyben készülnek a további kéziratok, összeállnak a kötetek, melyek megjelenése az 1989-es esztendőre várható. B. T. A KALOCSAI FÉM- ÉS VILLAMOSIPARI VÁLLALAT ÚJ TERMÉKEI Kis szériában Ha több a termék, biztonságosabb a gazdálkodás — vallják a Kalocsai Fém- és Villamosipari Vállalat vezetői. Az alig kétszázötven főt foglalkoztató kisvállalat árukínálata széles skálán mozog; csaknem harmincféle terméket állítanak elő. — Minden évben egy-két saját fejlesztésű gyártmánnyal jelenkezünk a piacon — tájékoztat Tóth Ferenc főmérnök. — A gyártáshoz szükséges szerszámokat is magunk tervezzük és készítjük el. Egy-egy új termék bevezetésének, vagy a meglévők korszerűsítésének mindig van valamilyen előzménye. így volt ez a Jumbó porszívók gyártásának elhatározásakor is. Amikor a Hajdúsági Iparműveknek már nem érte meg kis szériában előállítani, mi átvettük ezt a terméket, és a mai napig készítjük. Hasonló előzménye volt annak az üzletnek is, amelyet nemrégiben, szintén porszívó gyártására, egy holland céggel kötöttünk. A szerződésünk három évre szól, ez alatt a gyártóeszközök és alkatrészek fejében évi 10 ezer porszívót szállítunk a holland félnek. A termelő berendezésekre és az alapanyagra megkaptuk a behozatali engedélyt így egy-két hónapon belül beindulhat a termelés. Éz egy olyan üzlet, amely valutát hoz az országnak és esetleg más piaci csatornákat is megnyithat előttünk. Az autódiagnosztikai műszerek új családjával tavaly szeptemberben a brünni nemzetközi vásáron jelentünk meg. Üzleti elképzeléseinket ebben az esetben az motiválta, hogy északi szomszédaink most térnek át a miénkhez hasonló gépjármű-vizsgáztatási rendszerre és gyártmányainkkal szeretnénk erre a piacra is betörni. Az új műszercsalád magas műszaki színvonalat képvisel, így az sincs kizárva, hogy később tőkés megrendelésekhez is hozzájuthatunk. A belföldi piacról sem feledkezhetünk meg. Az általunk gyártott vízellátási berendezések, szivattyúmotorjára építve kifejlesztettünk egy könnyen kezelhető háztáji kisdarálót. Magkaptuk a termék minősítését, és az első negyedévben már megjelenünk a piacon ezzel a gyártmánnyal. Elkészítettük az elektromos felvonulási csatlakozó- és mérőszekrények két új típusát is az építőipar számára — mondotta végezetül a főmérnök. K. Á. is megéri • Jánosi Attila szakmunkás a Jumhő porszívókat festi. • Az új autódiagnosztikai műszer az elektronika minden előnyével rendelkezik. (Méhesi Éva felvételei) AZ ÖNSZERVEZŐDÉS ELSŐ JELE Birtokba vették a majsai cigányklubot-—Nem gyámkodni akarunk a cigányság felett, hanem teret adni önszerveződésüknek, hogy identitásukat megőrizve maguk találják meg a társadalomba való beilleszkedés útját — mondta Nigrényi László, a Hazafias Népfront kis- kunmajsai nagyközségi bizottságának titkára tegnap a település művelődési házában, a helyi cigányklub hivatalos megalapításának ünnepségén. A rendezvényen ott volt Terhe Dezső, a HNF megyei bizottságának titkára, valamint Somogyi László, a nagyközségi pártbizottság első titkára. Kiskunmajsán 450 cigány él, akik a lakosságnak 2,5 százalékát alkotják. Tavaly alakult meg tizenöt fővel a nagyközségi cigánytanács. Céljuk a kulturális hagyományok ápolása és az egzisztenciális felemelkedés előmozdítása. Az arra rászoruló cigánycsaládoknak, szociális segítséget is nyújtanak. A Hazafias Népfront székházának pincéjében Pécsi Zoltán elnök és ifj. Rostás János titkár vezetésével ők maguk is jelentős társadalmi munkával járultak hozzá saját klubhelyiségük kialakításához, amelyben a szintén tavaly létrehozott „Csóró trajo” (Szegény élet) ének- és táncegyüttes is működik majd. Ők adtak műsort a tegnapi ünnepségen is, ahol Terbe Dezső egy szocialista brigádnak, s további négy közreműködőnek nyújtotta át a „Kiváló Társadalmi Munkáért” kitüntetést, a cigánytanács és a cigányklub kialakításában szerzett érdemeiért. > B. F. I. Sokat tanul ma a diák? A felnőttek nem kis tábora nemcsak az ifjúság általános viselkedési kultúrájával elégedetlen, hanem a munkához, ezen belül a tanuláshoz fűződő viszonyával is. Mindennapos panasz az oktatási intézmények háza táján éppúgy, mint a szülői házban, hogy az iskolás gyerekek, fiatalok félvállról veszik a tanulást, a munkát; nincsen becsülete körükben az erőfeszítésnek, a szorgalomnak. Mielőtt állást foglalnánk ebben a kérdésben, és esetleg beállnánk a füstölgők sorai közé, el kell mondani azt is, hogy nem kevés azoknak a száma sem, akik meg a fiatalok veszélyes mérvű túlterheléséről beszélnek. Ismeretes, hogy a közoktatás korszerűsítésének a hetvenes években megkezdett munkálatai szorosan összefonódnak a túlterhelés ellen indított harccal, és a vita, noha időnként elcsitul, a mai napig nem dőlt el; a pedagógiai közéletben, de szélesebb társadalmi fórumokon is lép- ten-nyomon lehet találkozni egymással homlokegyenest ellenkező nézetekkel, azzal kapcsolatban, hogy van-e túlterhelés, vagy nincsen. Bármelyik tábor szónoklataiba hallgat bele az ember, egykettőre kitetszik a magabiztosan hangoztatott véleményék legfőbb hibája, az tudniillik, hogy képviselőik nézőpontjából teljesen egységes társadalmi rétegnek mutatkozik az ifjúság. Pedig hát nem az. Pedagógusok egybehangzó megállapítása szerint a diákság egyik fele egyszerűen nem hagyja magát túlterhelni, a szellemi javakkal megtömött zsákot nem veszi a vállára. Olyanok ezek a tanulók, mint a betöretlen csikó, amelyre iszonyú nehéz munka nyerget rakni. Amíg az egyik diák délutánonként szakkörökre és különórákra jár, és otthon éjfélig tanul minden áldott nap, addig a másiknak tétlenséggel, „lötyögőssel" telik el az egész napja. Bezzeg régen, akkor sokkal többet és szorgalmasabban tanultak a gyerekek, mint most — hajtogatják az idősebb nemzedék képviselői, de újabban hallik már a harmincötnegyven évesektől is, hogy saját diákkoruk tapasztalataival összevetve kevésnek tartják gyerekeik tanulásra fordított idejét. Az persze igaz, hogy régen sok minden másképpen történt, mint ma, de hát akkoriban az ismeretszerzésre csupán egyetlen mód nyílott: a tankönyvekből való tanulás. Ma az információszerzésnek bárki számára több útja is van, gondoljunk csak a rádió, a televízió, a videó kiapadhatatlan lehetőségeire. Az persze elfogadható megfigyelés, hogy a mi fiaink-leányaink nem kis része keveset tanul. Bizonyos kortárscsoportokhoz tartozók körében ma nem sikk tanulni, és az innen származó nézetek gyorsan fertőznek az iskolákban. Azt a diákot ugyanis, aki szorgalmas, kiváltképpen pedig, ha kitűnően teljesít, sok helyütt lenézik a társai, nemegyszer szinte kivetik maguk közül. Pedagógusok gyakori panasza, hogy tanítványaik jelentős része megelégszik a ketteshármas felelettel, nem vágyik, nem tör ennél többre, hiába az intelem. Egy budapesti szociológiai adatgyűjtés során 410 megkérdezett gimnazista közül 207-en válaszolták azt, hogy mindössze egy órát — vagy még ennél is kevesebbet — tanulnak otthon naponta. Szombaton és vasárnap pedig semmit sem. Másfél órát 140-en írtak a kérdőívre, és csak a maradék 63 tanuló fordít saját bevallása szerint napi két órát vagy ennél többet otthoni tanulásra. Elgondolkodtató és aggasztó adatok ezek, még akkor is, ha csak szűk körre kiterjedő felmérés szolgáltatta őket. Egy országos reprezentatív vizsgálat némileg talán módosítaná a képet, bár a végkövetkeztetés — úgy gondolom akkor sem lenne más. Vagyis gyermekeink meglehetősen kevés időt szánnak a hagyományos tanulási tevékenységre, ennélfogva a túlterhelés nem úgy jelentkezik, és nem olyan mérvű, mint ahogy azt sokan gondolják. Hogy lesz-e javulás? Talán majd az új gazdasági helyzet követelményei erőteljesebben kisugároznak a tanulóifjúság szemléletére, mint az eddigi tanári és szülői ráhatások. P. Kovács Imre
