Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-25 / 20. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. január 25. A város peremén Helytörténeti gyűjtemények kiállítása a Vármúzeumban Húsz-harminc éve kezdték gyűj­teni lelkes amatőrök és tudós tör­ténészek, népművelők, a főváros különböző kerületeinek írásos és tárgyi emlékeit, a várossá válás do­kumentumait, az életmódra utaló tárgyakat, a munkásmozgalom ki­alakulásának helyi tényeit. Isko­lákban, pártbizottságokon, műve­lődési házakban őrizték, raktároz­ták a helytörténeti anyagot, míg előbb-utóbb önálló termeket sze­reztek, s megszülettek a budapesti kerületi kisgyűjtemények: az an­gyalföldi, a kispesti, a kőbányai és más helytörténeti múzeumok. E helytörténeti múzeumok válo­gatott anyagából A város peremén címmel nyílt most — áprilisig nyit­va tartó — kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban. Legutóbb tizenhat évvel ezelőtt láthatta a kö­zönség így egybegyűjtve a külső kerületi múzeumok gyűjteményét. Azóta nőtt a helytörténeti gyűjte­mények száma, s gazdagodott, sokszínűbbé vált anyaguk is. A századelőn, a századfordulón városiasodó települések közelsé­gük révén szorosan kapcsolódtak a fővároshoz. Kötődésük olyan szoros volt, hogy ez egyértelműen vezetett el a Budapesttel történő egyesülésükhöz. Történeti, néprajzi, ipartörténe­ti, viseleti, kulturális szempontból sok a hasonlóság e települések ki­alakulása, és így tárgyi emlékei kö­zött is. Ezért is választották a kiál­lítás rendezői azt a megoldást, hogy a sokféle anyagból egységes, minden településre jellemző enteri­őröket rendezzenek be. így alakí­tották ki a történelmi fejlődést jel­ző paraszti hangulatú udvart és parasztszobát. Angyalföldi, kispesti, pesterzsé­beti, csepeli, rákospalotai és óbu­dai gyűjteményekből származnak a kismesterségek jellegzetes szer­számai, mesterremekei. Kovács-, cipész-, borbély-, fodrász-, szabó-, asztalos-, kádár-, tímárműhelyek felszereléseivel ismerkedhet a láto­gató. S a kisiparosok lakáskultúrá­jából is ízelitőt ad a századelő, a két háború közti iparoslakások be­rendezése. Közös anyagból rendezték be a peremvárosi népiskolát és egy gyógyszertárat. Önállóan szerepel­nek az egyes helytörténeti gyűjte­mények legjellegzetesebb, legérde­kesebb anyagukkal: a rákospalotai néprajzi, 'a kőbányai tégla-, áz an­gyalföldi rádió-, az óbudai gyerek­játék-kollekció. Figyelemre méltó­ak e kisgyűjtemények munkás- mozgalmi, munkásművelődési do­kumentumai is. A Vármúzeum földszintjén ren­dezett kiállításon a tárgyak, a lát­ványos kortörténeti dokumentu­mok, a helytörténeti gyűjtemények anyagának alig néhány százalékát teszik ki. De alkalmasak arra, hogy az egyes gyűjtemények ala­posabb tanulmányozására, megte­kintésére késztessék a téma iránt érdeklődőt. k. M. FILMJEGYZET Tangók Sokan, nemzetiségenként is sokféle módon próbálkoztak és próbálkoznak vele, de alig akad, aki kudarc nélkül képes szakítani a hagyományos, egye­nes vonalú elbeszélésmóddal, cselek­ményfűzéssel, s rábízza filmjét bátran a képek erejére. Mindez persze tökéletes arányérzéket, merész kifejezőeszközö­ket és nem utolsósorban átütő erejű, eredeti egyéniséget kíván. A Tangók című francia—argentin produkció ren­dezője, Fernando E. Solanas, rendelke­zik valamennyi tulajdonsággal. Mun­kásságának fontos része közéleti tevé­kenysége is: a Brazíliában, Uruguay- ban, Venezuelában és a harmadik világ más országaiban élő, elkötelezett poli­tikai filmesek csoportjának vezetője­ként kezdeményezője és szervezője volt egy, nem csak hazájában egyedülálló, független filmvállalat alapításának. »Az üzleti érdekeket, a piac törvényeit is szem előtt tartva a leghaladóbb szelle­mű rendezőkkel létrehozott egy jól szervezett, zökkenőmentesen működő hálózatot is az úgynevezett „nem hiva­talos” filmek terjesztésére. Annál is na­gyobb jelentőségű mindez, mert nélkü­le aligha láthatnák a nézők legismer­tebb rendezőik legnépszerűbb alkotá­sait. A nemzetközi filmélet egyik fősze­replőjeként ismert Solanas munkáinak sorsa ugyancsak példázza ezt, hisz Pe- saróban, Cannes-ban elismert alkotá­sait sem láthatták évtizedekig az argen­tin mozikban. Egyik korábbi, Che Guevarának ajánlott művéhez fűzött megállapítása még ma sem vesztett ak­tualitásából, a majd húsz évvel későbbi Tangók főszereplőinek életsorsában is meghatározó módon ott kísért: „ ... az erőszak álbéke, álrend, hamis morali­tás. A latin-amerikai ember nem vá­laszthatja meg saját életét, de még saját halálát sem. Csak úgy nyerheti vissza önmagát, ha fellázad.” Solanas valamennyi kiválasztott fi­gurája azóta is ennek jegyében alakítja sorsát. A klasszikus szépséggel virtuóz módon játszó, érzékeny lírájú Tangók­ban erőteljesen ott lüktetnek az utóbbi évtizedek legvéresebb élményei, a kö­zelmúlt történelmi tapasztalatai is. Fő­szereplőinek lételeme a művészet, e művészet pedig — mert nemzeti, s mert elkötelezett—szükségképpen politikus is. A többségükben argentin színészek nem játsszák, hanem inkább élik félig eseményekből, félig emlékekből szövő­dő életüket. Marina és kamasz lánya száműzetésüket már tíz éve egy olyan kolónia tagjaival osztják meg, akik ze­nészek, írók, táncosok, színészek. Egy zenés darab — műfaja szerint tanguei- da — előadására készülnek — a film eredeti címében is szereplő Gardel száműzetése címmel. Saját életük élmé­nyei, vágyai, nosztalgiái feszülnek a ne­ves zeneszerző emlékét megidéző pro­dukcióban. (Carlos Gardel eredeti fel­vételei hallhatók a filmben is.) A mű színpadra állításába közben beszáll egy francia rendező, támogatójuk pedig a híres színésznő, Florence (Marina Vla- dy alakításában). A darab azonban csak lassacskán áll össze, mert otthoni, belső emigrációban maradt társuk írja és juttatja el laponként Párizsba. Mindannyian egyformán nehezen élik meg a hazától való távollétet, amit a mindennapok terhei mellett a további szétszóródás még inkább nehezít: Juan, Marina élettársa például képtelen meg­akadályozni, hogy egyedül élő volt fe­lesége és gyermekei Spanyolországba költözzenek, az asszony ugyanis csak ott talál munkát magának. Mire elké­szül a várva várt produkció, a színház vezetősége úgy dönt, fölösleges bemu­tatni, mert hisz a franciák mit is érthet*- nének ebből? Solanas filmjével kapcsolatban azonban egészen biztos, hogy nem kell ilyesféle értetlenségtől tartani. A zené­ben, táncban és képekben megkompo­nált, megrendítően szép „létköltemé­nye” szavakra lefordítEatatlanul is tö­kéletesen közérthető. Valószínűleg az sem véletlen, hogy épp a klasszikus francia filmművészet szellemi vonzás­körében születhetett meg, azoknak a rendezőknek a hagyományaihoz kap­csolódva, akiknek Solanashoz hason­lóan nem kevés közük van a költészet­hez, s akiknek —Cocteau szavai sze­rint — nem mesterségük, hanem gyö­nyörűségük volt minden időben a film- készítés. Károlyi Júlia SAJTOPOSTA A nyílt tanítási órákról jelenteni A minap örömmel vettem a meghí­vást, miszerint a helyi iskola vezetői szívesen látnak a 7—8. osztályban tar­tandó nyílt tanítási órákon. Mivel ér­dekel gyermekem jövője, meg az okta­tási munkáról ellentétes vélemények is hallhatók mifelénk, a jelzett időben, január 13-án reggel 8 órakor ott voltam a helyszínen. Az első meglepetést az okozta, Ijiogy a 14 érdekelt anyuka vagy apuka közül csak egyedül vettem részt a foglalkozá­sokon. De meglepőnek hatott — és hadd tegyem hozzá, hogy jó értelem­ben —, amit tapasztaltam. Erről szólok most röviden, a teljesség igénye nélkül. A folyosón és a teremben példás tisz­taság. E rendhez illően komoly munka folyt a fizika-, matematika- és kémia­órákon, melyeket végighallgattam. Jól­Bár olyan helység lakói vagyunk, ahol az utóbbi időben számos kedvező változás következett be például a kommunális és a kereskedelmi ellátás, meg az ipari szolgáltatás terén, közér­zetünkre mégis a legszűkebb környeze­tünkben tapasztaltak hatnak legin­kább. Most is ez utóbbiból eredően kesergünk. A történet körülbelül harminc évvel korábbra nyúlik vissza, hiszen akkor kezdett benépesülni e térség, vagyis a Homok utca. A megvásárolt telkekre egymás után építették családi házukat az emberek. De hogyan? Alighanem szabályozatlanul, minek következté­ben ki ennyit, ki annyit „csípett le” az ingatlana menti közterületből, így az­után nem véletlen, hogy a kerítések és a kiskertek „jóvoltábóP’ keskenyre si­keredett az utca. Persze, régen bicikli­jük, esetleg motorjuk volt az itteniek­nek, mellyel zavartalanul mehettek- jöhettek, manapság viszont már egyre többen rendelkeznek közöttük is autó­val. Következésképp mind nagyobb gondot jelent errefelé a közlekedés. Ne­hezíti még az is, hogy az egyik környék­beli rendszeresen az utcán parkírozza a munkájához használt, vállalati tulaj­donban levő tehergépkocsit. Elmondtuk már tarthatalan körül­ményeinket néhányszor a helyi illetéke­seknek, de a meghallgatásnál többre még nem méltattak bennünket. Ezúton is csupán ismételhetjük önmagunkat: végre rendet kell tenni utcánkban . . . E mondatokat a Jánoshalma, Ho­mok u. 10. szám alatti Dudás Imréné levélbe foglalt, s más érintett lakosok szóbeli panasza nyomán jegyeztük le. A közérdekűiügyben felkérésünkre a nagyközségi közös tanács folytatott ÜZENJÜK Deák Istvánnénak, Kiskőrösre: Leve­le szerint a helyi Kossuth Szakszövet­kezet megállapította, hogy ön tagként legutóbb 100 ezer forintnál is maga­sabb jövedelmet ért el a szőlőtermeszté­si munkájából. Ha ez az adat megfelel a tényeknek — kiszámításakor lényeg­telen, milyen segítséget kapott e feladat elvégzéséhez —, akkor a fennálló jog­szabály értelmében köteles fizetni havi 850 forint társadalombiztosítási járulé­kot, ami nyugellátási alapot képez. Ke­resőképtelensége idején — kérelmére — mentesülhet az ilyen kötelezettség alól. Amennyiben ezekkel kapcsolato­san más tapasztalatai vannak, vizsgála- tért-intézkedésért forduljon írásban a gazdaság vezetőségéhez, nem kielégítő válasz esetén pedig a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztá­lya szövetkezetfelügyeleti csoportjá­hoz. Fazekas Ferencnek, Hetényegyházá­ra: Ön határozott idejű haszonbérlet révén művelt, a jó gazda gondosságá­val, szántóterületet a községi Egyetér­tés Szakszövetkezettől. E szerződés idei meghosszabbítására azért nincs lehető­ség, mert a gazdaság ezt a földjét már korábban kicserélte olyan birtokra, mely nagyüzemi munkára alkalmas. Kár, hogy erről az ügyletről nem tájé­koztatták kellőképpen és idejében az illetékesek. Egyébként a haszonbérlő­nek csak újabb szerződéskötéshez van elsőbbségi joga, a tulajdonjogi cseréhez viszont már nincs semmi köze. Ami pedig a saját érdekét illeti, abban — mint arról informált a megyei mező- gazdasági szakhatóság - nem szenve­dett hátrányt, hiszen a szakszövetkezet felajánlott bérleményként önnek má­sik, hasonló termőképességű földet. Talán jól járna, ha elfogadná. Hortiné Fazekas Sárának, Kecske­eső volt látni, mennyire aktívak, szor­galmasak a diákok. Az is feltűnt, hogy a tanárok mily türelemmel és szeretet­tel igyekeznek átadni tudásukat, sok­kal többet mondva, mint amit a tan­könyv tartalmaz. Persze, nem lennék igazságos, ha tagadnám: tanúja voltam gyengébb tanulói produktumnak, s az egyik nevelő — szerintem — indoko­latlan szigorúságának is. Summa summárum: hasznos időt töltöttem a gyerekek között, meggyő­ződve arról, hogy az életre kapnak ott sok-sok útravalót. Ezt azoknak a szü­lőknek üzenem elsősorban, akik nem voltak kíváncsiak, mit csinál csemeté­jük egy-egy iskolai órán, amelytől már nincs messze a pályaválasztás ideje. Nagy Ferenc Kunbaracs vizsgálatot, melynek eredményéről a megbízott elnök, Papp Zoltán így tájé­koztatta lapunkat: — Településünk északi részén, a bel­területi határvonal közelében feleszik a szóban forgó utca, ahol az átlagos szé­lesség 10 méter, mely alkalmas a kétirá­nyú, biztonságos közlekedésre. Kivétel a Balázs utcai torkolat, ott ugyanis ennél keskenyebb az úttest. A páros oldal egy telektulajdon kivételével — szabá­lyosan beépített, a páratlan házszámo­zású oldalon azonban nem mindegyik épület áll az utcai vonal mentén, sőt, egy helyütt 5 méternyi — úgynevezett — élőkért után található a ház. Jánoshalma ingatlannyilvántartási térképéhez szükséges felméréseket 1977-ben végezték el a szakemberek, s az adataikat 3 évvel később a földhivatal egyeztette az érdekelt lakosokkal. Ak­kor a Homok utcaiak semmiféle kifo­gást nem emeltek, s területkorrekcióra sem tartottak igényt. Csak jóval később kértek ilyen rendezést, feltehetően a szomszédságbeli kapcsolatok megrom­lása miatt. A nézeteltéréseknek egyetlen alapos oka: a már említett teherjármű utcai parkolása, ami.kétségkívül tovább szűkíti az úttestet. Tanácsülésünk elé a közeljövőben ke­rül a nagyközség új rendezési terve, mely nem tartalmazza a Homok utca kiszéle­sítését, mivel a minimális járműforgal­mának feltétele garantált. Ami a Balázs utcánál lévő útszűkületet illeti, a gondon szanálás-kisajátítás révén lehet majd se­gíteni, e munkához azonban jelenleg nincs pénzügyi fedezetünk. Az utcai ga­rázsolás mielőbbi megszüntetésére ter­mészetesen tftár intézkedtünk — mon­dotta befejezésül a megbízott jánoshal­mi tanácselnök. métre: Igaza van, a bébiruhák árának mostani jelentős emelését legfőképpen csak úgy ellensúlyozhatja a szülő, ha maga is varr néhány holmit a pici részé­re. Az ilyesféle vállalkozáshoz nagy se­gítséget nyújtott az a személy, aki az Aranyhomok Szálloda mögötti buszál­lomás hírlappavilonjában hirdette: „Szabásminta-megrendelést felve­szek.” Csak sajnálni lehet, hogy ez a magánszolgáltatás most megszűnt, pe­dig az iránta való igény a jövőben na­gyobb lenne, mint eddig bármikor volt. „Ismeretlenül" jeligére, Kunszent- miklósra: A munka közbeni italozás súlyos cselekménynek minősül, s az el­követője — tettenéréskor — helyszíni bírságolásra, indokolt esetben meg akár a legszigorúbb fegyelmi döntésre, az elbocsátásra is számíthat. Ami az ön ezzel kapcsolatos közlését, vagyis a he­lyi libatelepen történteket illeti, azok elgondolkodtatóak. Ha az ottani ittas­ságok gyakoriak, a részletekről értesít­se az eljárásra jogosult szervet, a me­gyei munkavédelmi felügyelőséget. Karlicskó Gyulának és társainak. Ba­jára: Ha a társasházi alapító okirat, illetve közgyűlés nem rendelkezik a kö­zös tulajdonban maradt ingatlanrészek (lépcsőház, tároló, kert stb.) használa­táról, azokkal szabadon rendelkezhet mindegyik tulajdonostárs, de nem a másik lakó jogainak és törvényes érde­keinek a sérelmére. Társasházban ku­tyát is ez utóbbiak figyelembevételével lehet tartani, akár lakásban, akár vala­melyik közös helyiségben. Soraikból arra következtetünk, hogy az önök ha­sonló közösségében a nyugalmat az ebek zavarják, melyek szinte állandóan ugatnak. E csendháborítás ügyében el­ső fokon a városi tanács köteles eljárni, s ha a megállapítását, intézkedését nem tartják önök elfogadhatónak, a megyei tanács igazgatási osztályához fordul­hatnak segítségért, Nyúltápot nem mindenki vásárolhat? Családom tagjai régóta kedvelik a nyúlhúst, ezért is vállalkoztam arra, hogy házilag tenyésztem a tapsifülese­ket. Valamennyien fürgék, egészsége­sek, jól érzik magukat, én viszont aggó­dom értük, mert a takarmányozásuk egyre több gonddal jár. Félreértés ne essék, községünkben van olyan bolt, ahol rendszeresen áru­sítanak a házinyulak számára eledelt, például tápot is, csakhogy azt kizáró­lag olyan személy veheti meg, aki nyúl- értékesítési szerződéssel rendelkezik. Bár többször hangsúlyoztam: nekem sem technikai feltételem, sem szándé­kom nincs, hogy a nyúlállománnyal eladási célból foglalkozzam, a kereske­dő ezzel mit sem törődve, megtagadta az áru kiszolgálását. Érthetetlennek tartom a hátrányos megkülönböztetését annak, aki csak a saját szükségletére nevelt nyuszikat szeretné ellátni táptakarmánnyal... írja levelében mások nevében is a Kisszállás, Csap u. 25. szám alatti lakó: özv. Tokodi Károlyné FOGADÓSZOBA Sietett az órások órája? Gondolom, sokak nevében mondha­tom: az ember manapság azért is be­kukkant egy-két percre a boltba vagy a szolgáltatóhoz, hogy ismerkedjen az új árakkal. Én is így teszek egy ideje, s máris rájöttem arra, hogy nagyon ne­héz megjegyezni, minek és hogyan mó­dosult az ára. Ezért aztán kiötlöttem egy sajátos módszert, nevezetesen, hogy a pénztárnál többször is érdeklő­döm, miért, mennyit kell fizetnem. Leg­utóbb pedig a kétkedésemnek adtam hangot ilyen helyzetben, s nem hiába. A részleteket azért mondom el, mert talán másoknak is tanulságos lehet. Minden december 11-én kezdődött, amikor férjem karóráját javításra lead­tam az órások —r- Centrum áruházi épületben lévő — műhelyében. El­mondtam, hogy leejtettem, s akkor romlott el, mire az átvevő rögtön látta a hibát, s közölte, a hónap vége felé kész lesz. Az idő tájt fel is kerestem a szervizt, de leltár miatt zárva volt. Vé­gül is január 6-án tudtam oda bemenni, ahol megtudtam: az óra már legalább két hete ki van javítva, ám nem kapha­tom meg, hiszen az idei árakról szóló jegyzék még nincs az órások kezében. Ez gyanút keltett bennem, s úgy véle­kedtem: a tavaly elvégzett munka után ' nem lehet az ez év januárjától érvényes áron elszámolni a díjat. Az ügyemmel foglalkozó hölgy kissé udvariatlanul utasította vissza okoskodásomat. Távozásom után nem hagytam a dolgot, s panasszal fordultam a megyei tanács ipari osztályához, ahonnan a napokban érkezett meg a 12 116/1988. számú levél, mely arról értesített: iga­zam van, esetemben még a régi áron kell megállapítani a javítás költségét. Az órát azóta átvettem 150 forintért, ami 14 forinttal kevesebb az új árnál. Nekem ez a megtakarítás is fontos, amit ezúttal csak magamnak köszön­hetek meg. Mármint azt, hogy bátor­kodtam reklamálni. .. • (Elmondta: Vágó Sándorné, kecske­méti olvasónk.) □ □ □ . Valójában mi történt az órásoknál? - kérdeztük a szolgáltatás felügyeleté­vel is foglalkozó megyei iparhatóság egyik szakemberét, Barkóczi Endrét, aki így válaszolt: — Az árhivatal a múlt év őszén adott ki állásfoglalást arról, hogy az 1987. december 31-éig elvégzett javítások után még a régi áron kötelesek számlázni a szolgáltatók. Ezt a közleményt értették félre az Órások Szövetkezete budapesti központjában, ahol felhívásunkra módo­sították a téves intézkedésüket. A pana­szosnak köszönettel tartozunk, hogy e hibára — s képletesen úgy is fogalmaz­hatnék, hogy az órások siető órájára — idejében felhívta a figyelmet. Szerkeszti: Velkci Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Telefon: 27-611 JÁNOSHALMI PANASZOK NYOMÁBAN Nem szélesítik a Homok utcát

Next

/
Thumbnails
Contents