Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-25 / 20. szám
1988. január 25. • PETŐFI NÉPE • 5 I A SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSTERMESZTÉS, -FELDOLGOZÁS LEHETŐSÉGEI Csak a legjobb minőséget adó technikával Sóderbányászok „roham” után A Kiskunság mezőgazdasági szövetkezetei az országos szőlőtermés egyötöd részét szüretelik le, míg gyümölcs- ültetvényeik termése jóval szerényebb aránnyal szerepel. A szőlő- és bortermelés történetét vizsgálva kitűnik, hogy néhány évtizede a hagyományosan egységes ágazat szétvált, ami előnytelenül hatott a fejlődésre. A hatvanas évek közepén ismerte fel a szövetkezetek többsége ezt a tényt, és megkezdte borászati üzemeinek építését. Az itteni hatvan szőlőtermelő gazdaságból azonban 42 csak szőlőként értékesíti a termést. A gyümölcsfeldolgozás az utóbbi évekig kizárólag a jó minőségű áruként már eladhatatlan gyümölcsökből való pálinkafőzésre korlátozódott. Ez mára visszaszorulóban van, helyét az egyre nagyobb teret hódító ivóié- és sűrítménygyártás foglalja el. Egységes ágazat A megye szőlőültetvényeit harmadik éve sújtja fagykár, ami persze a borászatban is érezteti hatását. A kisebb termés és a magasabb alapanyagárak miatt jelentősen megnövekedtek a költségek, ezzel párhuzamosan visszaesett a jövedelmezőség. A hazai és exportpiacok beszűkülése ugyancsak nagyon érzékenyen érintette az ágazatot. Közismert a Szovjetunió jócskán megcsappant igénye, de az is, hogy míg a hazai fogyasztók tíz-tizenöt éve 35-40 liter bort ittak meg évente, ma 20-25 litert. Ezzel az egy főre számított borfogyasztás mintegy egynegyede a fejlett országokban mértnek. Azért szükséges ezt megemlíteni, mert az alkoholizmus elleni küzdelem egyik eleme .lehetne a kulturált borfogyasztásra való' törekvés. A szakemberek úgy vélik, a szőlő- és a borágazat 1988-ban a legteljesebb mélypontra süllyedhet. A kiútkeresés tehát már égetően szükséges. A Homokhátságon a tagi és nagyüzemi szőlőterület 22 ezer hektár. Ennek ma 10- 15 százalékán vannak minőségi fajták, míg az ideális a negyvenszázalékos arány lenne. Persze, az új telepítéseknél a termesztési körülményeket szem előtt kell tartani, messzemenőkig figyelembe véve a legnagyobb termésbiztonságot. Az ágazatot csak a szőlőtermelés és a borászat egységében szabad vizsgálni, a borpiac minőségi követelményeihez árban is alkalmazkodva. Ha az alapanyagot megfelelően alacsony költséggel, jó minőségben megtermeltük, ezeket a tulajdonságokat a feldolgozáskezelés során meg is kellene tartani. A feldolgozás technikai színvonala azonban elmarad a termék igényeitől. A beruházásokhoz, fejlesztésekhez az üzemeknek nincs elegendő pénze, tehát az együttműködések kialakítása nem nélkülözhető. A Kiskunságban már vannak ennek jelei, pl. a soltvadkerti szövetkezetek borászati együttműködése. Megújításra vár a szövetkezetek kereskedelmi tevékenysége, a várható kínálati piachoz igazodóan. Á piackutatás erősítése határainkon belül és kívül egyaránt nagy feladat, ha céljuk, hogy a felmérések eredményei visszahassanak a termelési szerkezetre. Meggondolandó az is, hogy a térség nagyobb termelő üzemei és a Kiskőrösi Borászati Közös Vállalat (Borköv) megpályázza-e az önálló exportjogot. Nagyobb tartalékok A gyümölcstermesztésben, -feldolgozásban, úgy tűnik, több a kiaknázatlan lehetőség. A Kiskunságban négyezer hektárra tehető az üzemi ültetvény, és a szórványgyümölcsösökről szintén tisztes termést szüretelnek a gazdák. Az utóbbi időben jelentékenyen megnövekedett a kereslet mind a nyers gyümölcs, mind az ilyen alapanyagú ivóle- vek iránt a hazai piacokon és külföldön egyaránt. A feldolgozott termékek keresletére jól reagáltak a hazai nagyüzemek. Sőt, ma már a feldolgozó kapacitás akkora, hogy az elegendő nyersanyagmennyiség előteremtése okoz gondot. A Homokhátságon a felmérések szerint a nagyüzemi gyümölcsösök kétharmada csonthéjas, igaz azonban az is, hogy a területek 60-70 százalékán elöregedtek az ültetvények, termelésük már leszálló ágban van. Ezek megújítása ugyanúgy lehetőséget kínál a térségTermelnek és javítanak Az már biztos, hogy régen volt ilyen enyhe telünk. A Magyar Hajófuvarozó Szövetkezetnél (Mahajosz) esztendők óta nem fordult elő, hogy január 10-ike körül megkezdjék a sóder és a homok kotrását. Most pedig a tavaszias napsütésben, a nyugodt vízen, Baja alatt, homokot termel ki a Duna medréből a 122-es kotró. ben, mint a meggondolt fajtapolitikájú területbővítés. Az újabb feldolgozók kialakításánál tehát elsőként mindenképpen a megtermelhető alapanyag mennyiségének felmérésére kell sort keríteni. Ma a térségben, a Tiszakécskei Solohov Tsz-ben a Nagykőrösi Konzervgyárral közösen létrehozott feldolgozóvonalon gyártanak ivólevet, aromát, sűrítményt. Ugyanakkor 5-6 szövetkezet készített terveket új kapacitás megteremtésére. A megvalósítás természetesen még sokféle számítást igényel, például a devizaigényes technika beszerzése miatt. A külföldi tőke bevonása, a vegyes vállalatok kiépítése lehet a megoldás, amihez nem egy tárgyalás reménykeltő alapot nyújt. Annál is inkább szükséges ez, mert a leendő feldolgozósorok építésénél csak olyan technikával érdemes kezdeni valamit, amellyel a legigényesebb vevő kívánalmait is ki lehet elégíteni. A szőlő- és borágazatban és a gyümölcstermelésben egyaránt nagy tartalék rejlik az integrációban. A tagi telepítések már gyakorlattá váltak az üzemekben, a tulajdonosi szemlélet, a jobb érdekeltség eredményei kézzelfoghatóak. A feldolgozók létrehozásában ma még csak kísérletek azok, amelyekben a tagok részvétele meghatározó, bár a keceli borászati üzem példáját igyekeznek mind többen követni. Gál Eszter Örülünk annak, hogy az idén ilyen hamar kezdhettünk mondja Szabó István, a Mahajosz elnöke. - Bezzeg tavaly nem kényeztetett cl bennünket ennyire az. időjárás! Alaposan megkésve kezdhettük akkor a kitermelést a nagy hideg miatt. Csökkenő létszámmal A Mahajosz számára egyébként az 1987-es esztendő különösen küzdelmes volt. Év elején 880 ezer köbméternyi folyami sóder és homok kirakását tervezték. Az elhúzódó hideg miatt a kétkedők már februárban irreálisnak tartották ezt az elképzelést. Amikor aztán a négy gépláncukból az egyiket végleg leállították, meggyőződéssel állították: most már lemondhatnak a terv teljesítéséről. — Kényszerű, ugyanakkor célszerű lépés volt leállítani azt a gépláncot — szögezi le az elnök. — Kényszerű, mert időközben 15 dolgozónk átment a konkurens FO- KA-hoz. (Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat. Ugyanakkor célszerű is, mert az érintett gépmatuzsálem, a „Mohács” már igencsak megérett a nyugdíjra. Ennek a sornak a kotróberendezése idősebb volt százévesnél is. Félévtől tehát kevesebb emberrel, kevesebb géppel kellett dolgozniuk. A szövetkezet vezetése úgy látta, hogy ilyen körülmények között is teljesíthetőek vállalásaik, ám ehhez ösztönzőbb bérrendszert kell bevezetniük. Nem késlekedtek: még a nyáron áttértek a teljesítménnyel arányosabb bérezésre. Kígyózó sorok Az intézkedés meghozta a várt eredményt — emlékezik Szabó István. — Végül 903 ezer köbméternyi sódert és • Rehák Sándor és Oszheimer Tibor egy uszályt javít. • A tavaszias napsütésben már megkezdte az idei munkát a 122-es kotró. homokot termeltünk ki. így 95 milliós termelési érték mellett 15 millió forintos nyereséget könyvelhettünk el. Ezzel megteremtettük az alapját annak, hogy 9-10 százalékkal növelhessük dolgozóink keresetét. A kitermelt építőanyagra pedig akadt vásárlójuk bőven. Bár már az előző két évben nagy keresletet tapasztaltak, a múlt esztendő végén valósággal megrohanták az építők három kiadó telephelyüket. Baján, Dunaföldvá- ron és Kalocsán még a szokottnál is hosszabb sor kígyózott a kapuk előtt. A Dunán pedig óriási ütemet diktáltak az emberek a gépeknek. És a felpörgő ritmust a dolgozók mellett bírták a berendezések is. Hatékony tmk dicséri állítja Szabó István, majd magyarázatként hozzáfűzi: elsősorban rajtuk múlott, hogy komolyabb meghibásodás, nagyobb kiesés nem hátráltatta a folyamatos munkát. A nagy hajtás azért év végére ugyancsak meglátszott a berendezéseken. így most nem unatkoznak a bajai javító- műhelyben. Az üzemfenntartók mellett maguk a hajósok is kiveszik részüket a munkából. Pótolják, kicserélik az elkopott alkatrészeket. Alaposan fel kell készíteniük a gépláncokat, mert 1988- ban ismét 900 ezer köbméternyi folyami sóder és homok kitermelését tervezik. A kereslet az előzetes igénybejelentések alapján jóval nagyobb ennél, ám létszámuk, eszközeik ismeretében Lehet-e szalagrendszerbcn gyártani egész szovhozokat? Ez a kérdés három évvel ezelőtt még értetlenséget váltott volna ki a szakemberekből, de a legjobb esetben is vicces kérdésnek gondolták volna. Ma már szovjet Távol-Kelet déli részén a tengermellék talajjavítási és építőipari szakemberei magabiztosan azt válaszolják, hogy „lehet”. „Zöldellő völgy” A múlt év végén'teljesen befejezve, „kulcsrakész ” állapotban adták át a „Zöldellő völgy” nevű rizstermesztő szovhozt - egy újonnan alapított építőipari „cég” első termékét. A gazdaság központjában aszfaltozott járdákon haladunk el az új lakóházak mellett. Iskola, üzletsor, szolgáltatóház, orvosi rendelő, bölcsőde, óvoda, stadion. Megvan minden, amire egy kis közösségnek szüksége van a mindennapi élethez. Bizony, nehéz elképzelni, hogy még két évvel ezelőtt nem volt itt sem ez a barátságos falu, sem a környező rizsföldek. — Kevesen hitték, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora gazdaságot lehet teremteni ezen a belvizes talajon — meséli Vlagyimir Mazur, a távol-keleti szov- hozépítési és meliorációs munkákat irányító főigazgatóság vezetője. — Hiszen régebben ekkora munkát legalább öt év alatt végeztek el. Az építkezés határidejét azért sikerült csaknem egyharmadára csökkenteni, mert a főigazgatósághoz tartozó minden vállalat és a tervező-kutatóintézet tevékenységét átszervezték. Az új munkamódszerre való áttérés előtt a tervezőmérnökök, a talajjavítók, a falusi építők és az útépítő munkások a saját főhatóságuk érdekei szerint dolgoztak és „tói”—„ig” tudták, mit kell elvégezniük. A fizetésük más egységek teljesítményeitől független volt. Előfordult például, hogy a tervezőintézetnél elhúzódott a műszaki rajzok készítése, a munkatársakat azonban nem nagyon izgatta, hogy egész kollektívákat milyen veszteség ér a késlekedő tervdokumentáció miatt. Sőt, a tervezők akkor is pontosan, ám nem megérdemelten kézhez kapták a havi fizetésüket, ha az ő késedelmes munkájuk miatt elakadt a tervteljesítés. Kölcsönös függés Sok esetben késve indult be egy-egy építkezés azért is, mert elhúzódott az útépítés, a terep-előkészítés, nem szállítottak időben a téglagyárak, akadozott a szállítás, és egyszerűen nem volt kit ezekért felelősségre vonni. Most viszont minden alvállalkozó, minden kollektíva kölcsönösen függ egymástól egy-egy objektum építésénél. A vezetők gondosan kimunkált szerződést írnak alá, annak betartása kötelező; ha nem tartják be a határidőket, bírságot kell fizetniük. A korábbi gyakorlat szerint a lakóházak, gazdasági épületek meny- nyiségi és minőségi átadása után csak az építők kaptak prémiumot, most viszont mindenki, kezdve a tervezőmérnököktől, építészmérnököktől a talajjavító és útépítő munkásokig. Maga a szerződés, valamint a bérezési rendszer megváltozása tette lehetővé, hogy minden hétköznapi problémát gyorsabban és jobban meg tudnak oldani, feleslegessé váltak a mindenféle felügyelők és ellenőrök, ezért aztán egyharmadával csökkenteni lehetett az irányító apparátust is. A béralap azonban változatlan maradt. Az új bérezési rendszerre áttérve, a munka végső eredményeiben anyagilag érdekelt tervezőmérnökök és építészmérnökök a korábbi határidőknél jóval hamarabb elkészítettek minden szükséges dokumentációt és nem az építőknek adták át a stafétabotot, mint korábban szokás volt, hanem először az útépítőknek, az építőknek csak azután, ha már minden fontos út kiépült és elvégezték a szükséges alagcsövezési munkákat. Régebben előfordult, hogy a talajjavítók az adott területen már elvégezték a meliorációs munkákat, lefektették az alagcsöveket is. de az új szovhoz még jóformán meg sem alakult. így aztán a frissen előkészített, termelésre alkalmassá tett földeket lassacskán felverte a gaz. Az állami bizottság most egyszerre Veszi át a gazdasági épületeket, a meliorációs munkákat, az új telepítést. Anyagi felelősség A munkálatok valamennyi résztvevője anyagi felelősséggel tartozik. Mi több, a munka átvételéről szóló okmányokat csak azután írják alá, ha az új települést már belakták és a földeken a tervezett rizsmennyiség megtermett. Ez tehát azt jelenti, hogy a végső eredményben valamennyien érdekeltek, és a maga helyén igyekszik is mindenki minőségi munkát végezni. A szovjet Távol-Kelet déli részén elterülő síkságon jelenleg óriási méretű talajjavítási munkálatok folynak, a művelésre előkészített földeken rizstermesztő gazdaságokat alakítanak ki. Az említett vállalat a múlt évben (1987) két szovhozt épített, a hozzá tartozó településsel (lakások, boltok, szolgáltatóhelyiségek, óvodák, bölcsődék, iskola,- orvosi rendelő, sportpálya stb.) együtt, és további három szovhozt épít az új esztendőben. A tervek szerint az ezredfordulóig még 20 rizstermesztő, állattenyésztő, zöldségtermesztő gazdaságot alakítanak ki a szovjet Távol-Kelet déli részén. Ezek beindításával teljesen megoldódik a tengermelléki lakosság élelmiszer-ellátása, sőt, a termékfeleslegből szállítanak majd Távol-Észak lakosságának is. A. lljuhov többre nem vállalkozhatnak. — Ez egyértelműen a géplánc kezelőit és az üzemfenntartás szakembereit Gaál Béla Szerszámgépek lézerrel Termelésének további racionalizálására törekszik, a berendezések gyártásának további gazdaságossá tételén fáradozik a Szerszámgépipari Művek Karcagi Gépgyára. A számítógép által vezérelt megmunkálórendszereik már működnek itthon és külföldön is. A nagy méretű fémlemezek vágására alkalmas LMC 250 típusú berendezés technikai érdekessége: a mechanikus és a lézeres megmunkálást külön- külön és együttesen is alkalmazhatják.
