Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-25 / 20. szám
1988. január 25. • PETŐFI NÉPE • 3 Történelmi folyamat BÁCS-K1SKUN MEGYE MAGYARORSZÁG BERMUDA-HÁROMSZOGE? Halálos tragédiák az utakon — Szörnyű — mondja dr. Fehér Géza megyei rendőrfőkapitány. Hallani a vezérőrnagy hangján: felindult. — Az alatt a pár nap alatt, ami eddig eltelt az évből, már tízen haltak szörnyet közúti balesetben. Nem is tudom, mi lesz, ha ez így megy tovább. A napi jelentések alapján összeállított statisztika egyenesen elborzasztó. Tizenharmadikán például nem kevesebb mint 25 karambol történt. A szerencsétlenségek száma minden korábbit felülmúl. Yan ennek megmagyarázható oka vagy nincs, sorscsapás-e a közúti baleset, ami kivédhetetlenül bekövetkezik, vagy tehetnénk ellene? E sokakat foglalkoztató kérdésekre dr. Pálvölgyi Istvántól, a megyei rendőr-főkapitányság köz- biztonsági és közlekedési osztályának vezetőjétől kértünk választ. — Be kell ismerni, hogy az ország közlekedésbiztonsága lényegesen rosszabb, mint a technikai ellátottsága, ráadásul Bács-Kiskuné még az országos átlagnál is kisebb. Ezt a számok nyelvén fejezi ki, hogy míg 1000-ből átlagosan 80 baleset végződik halállal az országban, a megyében ötven százalékkal több, azaz 120. — De miért? — Objektív okok miatt is, kétségtelen. A közlekedési feltételeket illetően minden más megye után következünk csak. Az utak keskenyebbek, mint másutt, de jóval több járműnek kell hogy helyet adjanak. Országosan 1000 lakosra 198, Bács-Kiskunban 305 gépjármű jut, ráadásul egy évvel idősebb — kilencesztendős —, mint a magyar átlag. Közlekedik az utakon 25 ezer lovas kocsi, 50 ezer segédmotor, itt van a legtöbb — 17 ezer — lassú jármű, negyedmillió a bicikli. A kerékpárok száma ugyanannyi, mint a Benelux államokban — ám ott külön utakat építettek nekik, nálunk meg csak egy-két helyütt. Mindezekből következően az a helyzet, hogy a főútvonalon a harminctonnás kamionnak esetleg egy kivilágítatlan lovas kocsi a közlekedőpartnere. — Bács-Kiskun tehát Magyarország „Bermuda-háromszö- ge”? — Nevezhetjük annak is. Bár, míg a Bermuda-háromszög rejtélyét eddig csak a sci-fi írók oldották meg, addig itt a megyében nem fedi homály a balesetek okait. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a járművezetők nem alkalmazkodnak a közlekedés feltételeihez. Gyorsabban mennek, mint amennyit elbírna öreg kocsijuk, úgy vezetnek, mintha az út olyan széles lenne, mint az autópálya, s főleg: azt hiszik, a szesz frissíti őket. Akadt olyan esztendő, hogy minden harmadik baleset volt visszavezethető ittasságra, most — drákói intézkedések árán — már „csak” minden ötödik. — Yalóban annyira drákóiak az intézkedések? Kanadában az ittasan karambolozó sofőrt— olvashattuk a HVG-ben — tíz évre is becsukják. — Egyetlen pohár sör „ára” körülbelül 10 ezer forintos bírság és legkevesebb hat hónapos jogosítványbevonás. A súlyosan ittas vezetőt 25 ezerre ítéli a bíróság és két évre elveszi a jogosítványát. Az ittas vezetés már régen nem bocsánatos bűn, és nemrégen egy sofőrt — visszaeső volt — végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek. — Lehet valamiféle következtetéseket levonni abból, hogy kik, milyen körülmények között, mikor okoznak balesetet? — Lehet, persze: amit tud az ember, arra jobban odafigyel, és ez önmagában is megelőző szerepű. A Jávorka-féle IFA-s karambol után megfigyelhető volt, hogy a sofőröket szinte sokkolta a hír: teherautó rohant gyerekek közé gyalogátkelőhelyen. Pár napig olyan óvatosan vezettek, amilyenre még nem volt példa — aztán ennek nyomtalanul vége lett. — Ahhoz, hogy kevesebb legyen a baleset, javítani kell a feltételeket és erősíteni a közlekedési morált, igaz? Nem is tudom melyiket kellene előre venni: mindkettő fontos. Évente 4-5 ember meghalt az Izsáki úton Kecskemét határában — amióta elkészült a kerékpárút, halálos szerencsétlenség nem történt, ez a példa nyilvánvalóan önmagáért beszél. A közlekedési morál azonban más lapra tartozik, és összefügg ezernyi más dologgal. Az szinte biztos, hogy aki • Az a fehér valami a teher Skoda előtt egy Trabant — illetve ami a Trabantból maradt. (Tóth Sándor felvétele) otthon is többnyire ordítozik, az az úton sem fog lassítani, hogy átengedjen egy öreget maga előtt; és aki bal lábbal kel föl, az még akkor is elkövethet valami kiszámíthatatlant a forgalomban, ha egyébként ő a leggalamblelkűbb a világon; aki öt perccel később indulhatott csak el, és időre megy, be akarja hozni az öt percet a keskenyebb úton, nagyobb forgalomban, ismeretlen körülmények között is. — A szabálytalankodó sofőr ki is szűrhető a forgalomból, nem? — Valamennyire valóban lehet befolyásolni rendőri intézkedésekkel a közlekedési fegyelmet. Ennek a technikai oldala Bács-Kiskunban igazodik a feltételekhez: már két trafipaxunk van, egyik közülük szemből is mér, a világ sok országában használnak pont ugyanolyan Yamaha motort, mint amiből nekünk is van tizenkettő, hamarosan — az országban először — szolgálatba állítunk egy rendőrségi sárkányrepülőt. Ami az intézkedéseket illeti: 50 ezer embert a helyszínen megbírságolunk, 10 ezret följelentünk. Ezerezer szabálysértési, illetve bírósági eljárást kezdményezünk ittas járművezetővel szemben; az évente kiadott jogosítványok egyharmadát kénytelenek vagyunk visszavonni. — Ezek egészen megdöbbentő adatok. ' r És az ríem megdöbbentő, hogy húsz év alatt az ország térképéről eltűnt egy Kiskunfélegyháza nagyságú város, Bács-Kiskunban, mondjuk, egy Nagybaracska? Ennyien haltak ugyanis meg két évtized alatt a közutakon. Ami pedig az ilyen-olyan bírságok, büntetések, ítéletek számát illeti, nehogy bárki azt higgye, hogy ez sok. Legföljebb a jéghegy pici csúcsa. — Hogy érti ezt? — Nézze, a közlekedési szakemberek azt állítják: fölméréseik szerint minden közlekedő mindennap elkövet egy súlyos szabálysértést. Én is, ön is, mindenki. Az annyit jelent, hogy egymillió a szabálysértések évi száma Bács-Kiskunban — közben ebből csak pár ezret veszünk észre mi, rendőrök. Ez majdnem semmi. — Még többet akarnának büntetni? — Dehogy, ez is sok, amit most vagyunk kénytelenek csinálni. Szerintem a megelőzésre kell az eddigieknél nagyobb súlyt fektetni, a propagandára. A legegyszerűbb dolgokra: emberek, vigyázzatok, ne siessetek, kapcsoljátok be a lámpát, legyetek egyetlen fokkal udvariasabbak! Vagy talán elég annyit mondani: vigyázzatok, mert veszélyben vagytok! Angliában 1000 baleset közül csak húsz halálos, Bács-Kiskunban pedig százhúsz. Aki csupán ennyit tud, az már azt is észben tartja, hogy az óvatosság sose árt. Ballai József NYUGDÍJASOK FIGYELMÉBE A tévé-előfizetési díj alóli mentességről Tavaly decemberben először foglalkozott politikai testület a szállások jelenével, jövőjével. A kalocsai városi pártbizottság élénk, tartalmas vita után hozott határozatokat, fogadott el ajánlásokat a dr. Schön Ferenc által készített jelentés megtárgyalása után. A pártbizottság politikai munkatársa — aki akár szakdolgozatot is írhatna a szakmáriakról, a drágszéliekről, a negyvenszállásiakról, a homokmégyi- ekről és a közéli, hasonló jellegű településeken élőkről — így válaszolt árrá a kérdésemre, hogy a szociológia vizsgálta-e korábban a szállásiak létviszonyait: Megállítható a sorvadás? — Csak néhány éve keltették fel e szaktudomány művelőinek érdeklődését a térség sajátos problémái. Rész- vizsgálatokról, egy-egy szállásra vonatkozó kutatásokról tudok. Éppen ezért számos érdekelt szervezet, intézmény vezetőjétől kértünk tájékoztatást, javaslatokat. Nemcsak a történelmi előzmények megismerésében adott nagy segítséget Bárth János múzeumigazgatónak a szállásokról írt könyvé, helyismerete. Úgy gondoltam, hogy a szerzővel hármasban foglalhatnánk össze a települések további sorsát remélhetően kedvezően befolyásoló megállapításokat, döntéseket, javaslatokat. — Magam is felkerestem volna, így könnyebben egyeztethetők, árnyalha- tóbbak a kialakult nézetek. Dr. Schön Ferenc egyetért a kiváló néprajztudóssal, aki szerint: — A kalocsai szállások gondjai messze túlmutatnak a város vonzás- körzetén. Kevés kivétellel a Duna menti kisközségekre is érvényesek a jelentésben olvasható következtetések. Igaz, a XVIII—XIX. században földrajzi, határhasználati és gazdasági okok miatt kialakult tartozéktelepülésekből többé-kevésbé önálló lakhellyé fejlődött szállások mélyfekvésű és szikes földjeik, rossz megközelíthetőségük miatt a nagy folyó menti településeknél is kevezőtlenebb helyzetben vannak. Beszélgetőtársaim nagyjából hasonló okokra vezetik vissza a térség lakóhelyeinek elerőtlenedését. Az ötvenes évek első felének agrár- és településpolitikája nem tudott mit kezdeni a szállásokkal; ez a legnagyobb baj. Az építési tilalmak miatt még azok is elköltöztek, akik szívesen maradtak volna. Újra és újra afelé kanyarítjuk eszmecserénket, hogy miként állítható meg az elhalási folyamat. Mi a legsürgősebb? Dr. Bárth János: — A pontos és korszerű helyzetismeret a legfontosabb. Tudnunk kell azt is, hogy az idő nagyon sürget bennünket. Magam is sajnálom, hogy — például — a lehetségesnél kevesebb értékes parasztház maradt ránk, mert nem ismertük föl idejekorán értéküket. Fiatalabb koromban magam is gyakran jártam, kutattam a szállásokon, de inkább csak a díszesebb parasztbarokk épületeket örökítettem meg, mert az akkori felfogás nem sokra becsülte a régebbi, más stílusú parasztházakat. Később hiába kerestem egyiket-másikat ezek közül; már csak az ott élők emlékezete őrzi jó arányaikat, sajátos szépségüket. — Éppen ezért két részre osztottuk feladatainkat — vette át a szót a párt- bizottság munkatársa. — A möst ott lakó idősek azonnali segítséget igényelnek. Bármilyen szomorú, sokukat már nem érintik a következő évtizedekre tervezett változtatások. — Milyen intézkedéseket látnak szükségesnek? — A szociális gondoskodás sajátos formáinak kialakítása a legsürgetőbb. Újteleken várhatóan lesz öregek napközi otthona. Öregcsertőn, Homokmé- gyen öregek klubja. A riportsorozatban szó volt már a szakmáriak mikro- buszáról. Homokmégyen is kívánatos volna egy ilyen, a rossz utakon is gyorsan mozgó, az öregek és a meleg étel szállítására egyaránt alkalmas jármű beszerzése. Út a Szelidiig? A Visky Károly múzeum igazgatója: — Szeretném hangsúlyozni, hogy nincs két egyforma adottságú szállás, mint ez az eddigiekből is kitűnt. A közlekedési viszonyok javítása csökkent- hetné némely település hátrányait. — így igaz. Ritka a Kalocsáról kiinduló úthálózat. A szállásokon élők mintegy egyharmada naponta jár be kalocsai munkahelyére. A járatok menetrendje figyelembe veszi a munkaidőbeosztást. Nagyobb baj az, hogy míg a fővárosban 8—-12 kilométert is utazhat bárki autóbuszon vagy metrón, villamoson két-három forintért, itt a helyközi viteldíj miatt húsz forintba is kerülhet egy kalocsai be-, illetve kiutazás. Javítani kellene a keceli, kiskőrösi ösz- szeköttetést. ' — Még akkor is elgondolkoztató ez az állapot így a múzeumigazgató —, ha tudjuk, hogy a legidősebbeket kivéve szinte minden családnak van személyautója. Mind több kisteherautó is látható a szállások mintegy felerészben szilárd burkolatú, belső közlekedési útvonalain. Jó hírrel örvendeztet dr. Schön Ferenc: — Sikerül összehozni a Kalocsa— Gombolyag -Újtelek közötti úthoz a pénzt. így jó néhány kilométerrel közelebb kerül a fejlődőképes Gombolyag a városhoz, javul Újtelekkel is az összeköttetés.-Mindez megnöveli a fölsőszállások értékét, vonzását, lehetővé válik mezőgazdasági jellegű ingázás. Az érdekelt gazdaságok vállalták a szükséges hozzájárulást, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium is támogatja az útépítést. Megkapják a kellő támogatást? — A Szelidi tó vonzásával nem növelhetnék a mind kedveltebb üdülőhelyhez közeli szállások életlehetőségeit? — Az említett Kalocsa—Gombolyag közötti út meghosszabbítására is gondoltunk. Mivel a viszonylag rövid új szakasz megépítésében mezőgazda- sági üzemek nem érdekeltek, az idegen- forgalomnak kellene segíteni a terv megvalósítását. Felelősséggel kijelenthető, hogy ez is a gyorsan megtérülő beruházások közé tartozna — ismerteti a jóváhagyott elgondolásokat a jelentés összeáílitója. — Valószínűsíthető, hogy a mind drágább városi lét közvetve-közvetlenül erősíti a falvak, a szállások, a tanyák népességmegtartó képességét. Erről így vélekedik a pártmunkás: — A testületi állásfoglalás messzemenően számol azzal, hogy mind többen szeretnének városközeli településeken építkezni, otthont teremteni. Ezért meg kell vizsgálni, hogy a városban lakásépítési támogatásra jogosultak milyen feltételek mellett kaphatnának támogatást, kedvezményeket vonzás- körzeti letelepedéshez. Mielőbb el kell érni azt is, hogy tulajdonszerzési korlátozások ne hátráltassák szállási lakóházak gazdálkodási célzatú megvásárlását. Megkérdeztem Miskolczy Jánost, a kalocsai pártbizottság első titkárát is; milyennek látja a szállások holnapját? — Csak a mostani feltételek, körülmények megváltoztatásával állítható meg a népesség csökkenése. Kívánatos, hogy a megyei tanács ténylegesen hátrányos helyzetű térségként kezelje a szállásokat. A helyi párt- és tanácsszervek reális programjuk megvalósításához kérik az illetékes főhatóságok közreműködését. Lényegi fejlesztéshez módosítani kell a szállások lakó- és gazdasági funkcióit. Kecsegtető lehetőséget látunk a táj népi hagyományainak szervezettebb hasznosításában, némely helyen a farmerrendszerű gazdálkodás kialakításában. Tudni kell azt is, hogy a települések sorsát gazdasági, társadalmi törvényszerűségek határozzák meg elsősorban. Nem hibáztathatnék magunkat, ha törekvéseink, a tőlünk elvárható támogatás ellenére néhány szállás megszűnne az elkövetkező évtizedekben. Települések születése és elhalása természetes folyamat. E sorok írója reméli, hiszi, hogy nemcsak látni fogják unokáink a Kalocsa környéki szállásokat, hanem szeretni is fogják szép tájait, családias meghittségüket, a korszerű technikával az újuló igényeket szolgáló, arányos formáikkal egy tovatűnt világ értékeit őrző épületeiket. Heltai Nándor Először a karácsonyi lapszámunkban adtunk hírt a kormány és a SZOT új megállapodásáról, melynek lényege: idén januártól mentesülnek a televízió előfizetési díjának kötelezettsége alól a 70 éven felüli nyugdíjasok. Az ezzel kapcsolatos visszhang nagyon kedvező az érdekeltek körében, akik — érthető módon — igényt tartanak a részletesebb tudnivalókra. Felvilágosításért bekopogtunk a megyei postahivatal vezetőjéhez, Novok- Rostás Sándorhoz, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre: — Kérjük, részletezze, kiket illet meg a kedvezmény? . — A hetvenedik életévüket betöltött, s egyedülálló nyugdíjasokat. Rajtuk kívül az ugyanilyen korú nyugállományban lévőket, ha önálló keresettel nem rendelkező kiskorú, illetve más családtag eltartásáról gondoskodnak. Vagy a már nyugdíjkorhatárt elért házastársukról, akiknek semmiféle jövedelme nincs. — Az érintett házaspárok esetében mik a tudnivalók? Ott, ahol mindketten 70 évesnél idősebbek és mindketten kapnak nyugdíjat? — A házaspárok csak akkor nem fizetnek díjat, ha csak az egyikük nyugellátásából élnek. Megjegyzem, hogy a házastárs és az élettárs e tekintetben egyforma elbírálás alá esik. A teljesség kedvéért mondom el, hogy az első rokkantsági fokozat alapján nyugdíjban részesülök — a teljesen munkaképtelenek és a mások, gondozására szorulók —, életkorukra tekintet nélkül már régóta ingyenesen nézhetik a televízió műsorát. — Hogyan igényelhető a díjmentesség? — Akik már elmúltak 70 évesek, erről legkésőbb ez év június 30-áig értesítsék a lakóhelyileg illetékes postahivatalt, ugyanis az ilyen díj visszamenőleg csak fél évre téríthető meg. Akik ezután töltik be ezt az életkort, mentességüket a soron következő hónap első napjától kérhetik. Az e célre rendszeresített formanyomtatványhoz a postán és a kézbesítőnél egyaránt hozzá lehet jutni. A lapra a nevet, lakcímet és a személyi számot kell feljegyezni. — Mire számíthatnak azok, akik valamilyen okból nem élnek a mentesség lehetőségével? — Nékik természetesen fizetniük kell a dijat, amíg az igénylésük be nem érkezik. — A posta most kasszírozza a december-január hónapokra esedékes tévé-előfizetési díjat. Ez esetben miképpen vehető figyelembe a mentesség? —- Ha a hivatal már megkapta a kitöltött nyomtatványt, a decemberi díjakról külön nyugtát állít ki, s annak ellenében fizetheti be a múlt év utolsó hónapjára járó tartozását az illető személy. — Mi a teendőjük azoknak a 70 éven felülieknek, akik ezután lesznek tévékészülék-tulajdonosok? — Természetesen eleget kell tenniük a Szokásos bejelentési kötelezettségüknek, egyidejűleg azonban terjesszék elő a díjfizetés alóli mentesítésre vonatkozó kérelmüket. — Sokan rendelkeznek az OTP-nél, takarékszövetkezetnél vezetett átutalási betétszámlával, amelyről a pénzintézet automatikusan „leemeli” — például a tv-előfizetés díját is. Ilyen számla birtokában mit csinálhat,- aki a szóban forgó mentességét akarja elismertetni? —■ A már említett nyomtatványt — kitöltés után az átutalási számláját kezelő helyen adja le. Ennek alapján a pénzintézeti szerv törli a nyilvántartásából a kedvezményezett nevét, majd a nyomtatványt továbbítja az illetékes postahivatalba. Persze az állampolgár élhet a másik lehetőséggel is: mindenféle indok nélkül egyszerűen visszavonja a tévével kapcsolatos díjtartozása teljesítésére tett megbízást. Fclülvizsgálják-e a díjmentességi jogosultságot? Igen, e feladatot a postahivatalok munkatársai végzik, közölte végezetül a posta megyei vezetője. V. Á. Szakszervezeti munkabizottság a bérbruttósításhoz A Vasasszakszervezethez tartozó mintegy 250 kohászati, gépipari és villamosencrgia-ipari vállalat közül 200 már a múlt év végén, a többi pedig ezekben a napokban fejezte be a kollektív szerződések módosítását, rögzítve a bérek bruttósításának szabályait is. Így az ipari dolgozók döntő többsége január közepéig megkapta a bruttósításról szóló tájékoztatást. A Vasasszakszervezet tapasztalatai szerint körülbelül 20 nagyválla- latnál, így a Csepel Autógyárban, a Medicorban, a Videotonban, az Újpesti Gépelemgyárban és a Telefongyárban rugalmasan, konfliktus- mentesen, jól és szervezetten oldották meg a bérek bruttósítását, mert a felkészülést már tavaly nyáron elkezdték. A vállalatok egy része azonban túl kényelmesen várta meg az amúgy is későn közreadott jogszabályokat és útmutatásokat. A bruttósítások során a legtöbb üzemben felemelték a műszak- és a melegüzemi pótlékot, 40-50 féle egyéb bérpótlék és kiegészítés egy részét beépítették az alapbérekbe. Ugyanakkor nem volt egységes a megítélése annak a követendő szempontnak, mely szerint a nettó keresetek nem csökkenhetnek azonos teljesítmény esetén. Egyes vállalatok az azonos teljesítmény fogalmát a vállalat egészére, mások pedig az egyénekre értelmezték, sok gyárban nem is rögzítették ezt a szempontot a módosított kollektív szerződésekben. Ennek következtében — ha az ebből eredő jelentős eltéréseket év közben sem korrigálják rugalmasan — munkaügyi viták keletkezhetnek. A bérek bruttósítása, a kollektív szerződés módosítása a legtöbb gondot a december 31-én megszűnt Ganz-MÁVAG-ban okozta. A szanálást követően január 1-jétől ugyanis összesen 16 szervezeti egység alakult meg, köztük hét önálló Ganz-gyár. A korábbi üzemi vezetőknek és társadalmi szervezeteknek, így a szakszervezeti testületeknek is most hirtelen olyan önálló vállalati problémákkal kellett szembenézniük, mint a vagyonmegosztás, a szervezeti és működési szabályzatok összeállítása, vállalati tervező munka stb. Ráadásul január I5-éig kellett megoldaniuk a bérek bruttósítását is. A Gaüz-üzemekben folyó ilyen irányú munka segítésére a Vasasszakszervezet munkabizottságot hozott létre. A Vasasszakszervezet munkabizottsága úgy értékelte a Ganz-gyárak bérbruttósítását, hogy azok szembetűnően eltérnek egymástól, s kérték a még működő szervezési és szervezeti koordinációt ellátó Ganz-gyári operatív bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az egyes önálló gyárakban a jövedelmek alakulását. Ha munkahelyi problémák merülnek fel, függesszék fel az alkalmazott módszer végrehajtását, s megfelelően módosítsák azt. A bérbruttósítást a legtöbb iparvállalat saját forrásból kívánja biztosítani, eddig a Ganz-MÁVAG 16 szervezeti egységén kívül 4-5 más vállalat jelezte, hogy élni kíván a hitel lehetőségével is. A Vasasszakszervezet véleménye szerint azonban évközben jóval több iparvállalat ismeri fel jobban helyzetét és kényszerül majd hitelfelvételre, mindenekelőtt a vaskohászati üzemek. (MTI)