Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-25 / 20. szám

1988. január 25. • PETŐFI NÉPE • 3 Történelmi folyamat BÁCS-K1SKUN MEGYE MAGYARORSZÁG BERMUDA-HÁROMSZOGE? Halálos tragédiák az utakon — Szörnyű — mondja dr. Fehér Géza megyei rendőrfőka­pitány. Hallani a vezérőrnagy hangján: felindult. — Az alatt a pár nap alatt, ami eddig eltelt az évből, már tízen haltak szörnyet közúti balesetben. Nem is tudom, mi lesz, ha ez így megy tovább. A napi jelentések alapján összeállított statisztika egyenesen elborzasztó. Tizenharmadikán például nem kevesebb mint 25 karambol történt. A szerencsétlenségek száma minden koráb­bit felülmúl. Yan ennek megmagyarázható oka vagy nincs, sorscsapás-e a közúti baleset, ami kivédhetetlenül bekövetke­zik, vagy tehetnénk ellene? E sokakat foglalkoztató kérdések­re dr. Pálvölgyi Istvántól, a megyei rendőr-főkapitányság köz- biztonsági és közlekedési osztályának vezetőjétől kértünk vá­laszt. — Be kell ismerni, hogy az ország közlekedésbiztonsága lényegesen rosszabb, mint a technikai ellátottsága, ráadásul Bács-Kiskuné még az országos átlagnál is kisebb. Ezt a szá­mok nyelvén fejezi ki, hogy míg 1000-ből átlagosan 80 baleset végződik halállal az országban, a megyében ötven százalékkal több, azaz 120. — De miért? — Objektív okok miatt is, kétségtelen. A közlekedési feltételeket illetően minden más megye után következünk csak. Az utak keskenyebbek, mint másutt, de jóval több járműnek kell hogy helyet adjanak. Országosan 1000 lakosra 198, Bács-Kiskunban 305 gépjármű jut, ráadásul egy évvel idősebb — kilencesztendős —, mint a magyar átlag. Közle­kedik az utakon 25 ezer lovas kocsi, 50 ezer segédmotor, itt van a legtöbb — 17 ezer — lassú jármű, negyedmillió a bicikli. A kerékpárok száma ugyanannyi, mint a Benelux államokban — ám ott külön utakat építettek nekik, nálunk meg csak egy-két helyütt. Mindezekből következően az a helyzet, hogy a főútvonalon a harminctonnás kamionnak esetleg egy kivilágítatlan lovas kocsi a közlekedőpartnere. — Bács-Kiskun tehát Magyarország „Bermuda-háromszö- ge”? — Nevezhetjük annak is. Bár, míg a Bermuda-háromszög rejtélyét eddig csak a sci-fi írók oldották meg, addig itt a megyében nem fedi homály a balesetek okait. Egész egysze­rűen arról van szó, hogy a járművezetők nem alkalmazkod­nak a közlekedés feltételeihez. Gyorsabban mennek, mint amennyit elbírna öreg kocsijuk, úgy vezetnek, mintha az út olyan széles lenne, mint az autópálya, s főleg: azt hiszik, a szesz frissíti őket. Akadt olyan esztendő, hogy minden har­madik baleset volt visszavezethető ittasságra, most — drákói intézkedések árán — már „csak” minden ötödik. — Yalóban annyira drákóiak az intézkedések? Kanadában az ittasan karambolozó sofőrt— olvashattuk a HVG-ben — tíz évre is becsukják. — Egyetlen pohár sör „ára” körülbelül 10 ezer forintos bírság és legkevesebb hat hónapos jogosítványbevonás. A súlyosan ittas vezetőt 25 ezerre ítéli a bíróság és két évre elveszi a jogosítványát. Az ittas vezetés már régen nem bo­csánatos bűn, és nemrégen egy sofőrt — visszaeső volt — végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek. — Lehet valamiféle következtetéseket levonni abból, hogy kik, milyen körülmények között, mikor okoznak balesetet? — Lehet, persze: amit tud az ember, arra jobban odafi­gyel, és ez önmagában is megelőző szerepű. A Jávorka-féle IFA-s karambol után megfigyelhető volt, hogy a sofőröket szinte sokkolta a hír: teherautó rohant gyerekek közé gya­logátkelőhelyen. Pár napig olyan óvatosan vezettek, ami­lyenre még nem volt példa — aztán ennek nyomtalanul vége lett. — Ahhoz, hogy kevesebb legyen a baleset, javítani kell a feltételeket és erősíteni a közlekedési morált, igaz? Nem is tudom melyiket kellene előre venni: mindkettő fontos. Évente 4-5 ember meghalt az Izsáki úton Kecskemét határában — amióta elkészült a kerékpárút, halálos szeren­csétlenség nem történt, ez a példa nyilvánvalóan önmagáért beszél. A közlekedési morál azonban más lapra tartozik, és összefügg ezernyi más dologgal. Az szinte biztos, hogy aki • Az a fehér valami a teher Skoda előtt egy Trabant — illetve ami a Trabantból maradt. (Tóth Sándor felvétele) otthon is többnyire ordítozik, az az úton sem fog lassítani, hogy átengedjen egy öreget maga előtt; és aki bal lábbal kel föl, az még akkor is elkövethet valami kiszámíthatatlant a forgalomban, ha egyébként ő a leggalamblelkűbb a világon; aki öt perccel később indulhatott csak el, és időre megy, be akarja hozni az öt percet a keskenyebb úton, nagyobb forga­lomban, ismeretlen körülmények között is. — A szabálytalankodó sofőr ki is szűrhető a forgalomból, nem? — Valamennyire valóban lehet befolyásolni rendőri in­tézkedésekkel a közlekedési fegyelmet. Ennek a technikai oldala Bács-Kiskunban igazodik a feltételekhez: már két trafipaxunk van, egyik közülük szemből is mér, a világ sok országában használnak pont ugyanolyan Yamaha motort, mint amiből nekünk is van tizenkettő, hamarosan — az országban először — szolgálatba állítunk egy rendőrségi sárkányrepülőt. Ami az intézkedéseket illeti: 50 ezer embert a helyszínen megbírságolunk, 10 ezret följelentünk. Ezer­ezer szabálysértési, illetve bírósági eljárást kezdményezünk ittas járművezetővel szemben; az évente kiadott jogosítvá­nyok egyharmadát kénytelenek vagyunk visszavonni. — Ezek egészen megdöbbentő adatok. ' r És az ríem megdöbbentő, hogy húsz év alatt az ország térképéről eltűnt egy Kiskunfélegyháza nagyságú város, Bács-Kiskunban, mondjuk, egy Nagybaracska? Ennyien haltak ugyanis meg két évtized alatt a közutakon. Ami pedig az ilyen-olyan bírságok, büntetések, ítéletek számát illeti, nehogy bárki azt higgye, hogy ez sok. Legföljebb a jéghegy pici csúcsa. — Hogy érti ezt? — Nézze, a közlekedési szakemberek azt állítják: fölméré­seik szerint minden közlekedő mindennap elkövet egy súlyos szabálysértést. Én is, ön is, mindenki. Az annyit jelent, hogy egymillió a szabálysértések évi száma Bács-Kiskunban — közben ebből csak pár ezret veszünk észre mi, rendőrök. Ez majdnem semmi. — Még többet akarnának büntetni? — Dehogy, ez is sok, amit most vagyunk kénytelenek csinálni. Szerintem a megelőzésre kell az eddigieknél na­gyobb súlyt fektetni, a propagandára. A legegyszerűbb dol­gokra: emberek, vigyázzatok, ne siessetek, kapcsoljátok be a lámpát, legyetek egyetlen fokkal udvariasabbak! Vagy talán elég annyit mondani: vigyázzatok, mert veszélyben vagytok! Angliában 1000 baleset közül csak húsz halálos, Bács-Kiskunban pedig százhúsz. Aki csupán ennyit tud, az már azt is észben tartja, hogy az óvatosság sose árt. Ballai József NYUGDÍJASOK FIGYELMÉBE A tévé-előfizetési díj alóli mentességről Tavaly decemberben először foglal­kozott politikai testület a szállások je­lenével, jövőjével. A kalocsai városi pártbizottság élénk, tartalmas vita után hozott határozatokat, fogadott el ajánlásokat a dr. Schön Ferenc által készített jelentés megtárgyalása után. A pártbizottság politikai munkatár­sa — aki akár szakdolgozatot is írhat­na a szakmáriakról, a drágszéliekről, a negyvenszállásiakról, a homokmégyi- ekről és a közéli, hasonló jellegű tele­püléseken élőkről — így válaszolt árrá a kérdésemre, hogy a szociológia vizs­gálta-e korábban a szállásiak létviszo­nyait: Megállítható a sorvadás? — Csak néhány éve keltették fel e szaktudomány művelőinek érdeklődé­sét a térség sajátos problémái. Rész- vizsgálatokról, egy-egy szállásra vonat­kozó kutatásokról tudok. Éppen ezért számos érdekelt szervezet, intézmény vezetőjétől kértünk tájékoztatást, ja­vaslatokat. Nemcsak a történelmi előz­mények megismerésében adott nagy se­gítséget Bárth János múzeumigazgató­nak a szállásokról írt könyvé, helyis­merete. Úgy gondoltam, hogy a szerző­vel hármasban foglalhatnánk össze a települések további sorsát remélhetően kedvezően befolyásoló megállapításo­kat, döntéseket, javaslatokat. — Magam is felkerestem volna, így könnyebben egyeztethetők, árnyalha- tóbbak a kialakult nézetek. Dr. Schön Ferenc egyetért a kiváló néprajztudóssal, aki szerint: — A kalocsai szállások gondjai messze túlmutatnak a város vonzás- körzetén. Kevés kivétellel a Duna men­ti kisközségekre is érvényesek a jelen­tésben olvasható következtetések. Igaz, a XVIII—XIX. században föld­rajzi, határhasználati és gazdasági okok miatt kialakult tartozéktelepülé­sekből többé-kevésbé önálló lakhellyé fejlődött szállások mélyfekvésű és szi­kes földjeik, rossz megközelíthetősé­gük miatt a nagy folyó menti települé­seknél is kevezőtlenebb helyzetben vannak. Beszélgetőtársaim nagyjából hasonló okokra vezetik vissza a térség lakóhelyeinek elerőtlenedését. Az ötve­nes évek első felének agrár- és telepü­léspolitikája nem tudott mit kezdeni a szállásokkal; ez a legnagyobb baj. Az építési tilalmak miatt még azok is el­költöztek, akik szívesen maradtak vol­na. Újra és újra afelé kanyarítjuk esz­mecserénket, hogy miként állítható meg az elhalási folyamat. Mi a legsürgősebb? Dr. Bárth János: — A pontos és kor­szerű helyzetismeret a legfontosabb. Tudnunk kell azt is, hogy az idő na­gyon sürget bennünket. Magam is saj­nálom, hogy — például — a lehetséges­nél kevesebb értékes parasztház ma­radt ránk, mert nem ismertük föl ideje­korán értéküket. Fiatalabb koromban magam is gyakran jártam, kutattam a szállásokon, de inkább csak a dísze­sebb parasztbarokk épületeket örökí­tettem meg, mert az akkori felfogás nem sokra becsülte a régebbi, más stí­lusú parasztházakat. Később hiába ke­restem egyiket-másikat ezek közül; már csak az ott élők emlékezete őrzi jó arányaikat, sajátos szépségüket. — Éppen ezért két részre osztottuk feladatainkat — vette át a szót a párt- bizottság munkatársa. — A möst ott lakó idősek azonnali segítséget igényel­nek. Bármilyen szomorú, sokukat már nem érintik a következő évtizedekre tervezett változtatások. — Milyen intézkedéseket látnak szükségesnek? — A szociális gondoskodás sajátos formáinak kialakítása a legsürgetőbb. Újteleken várhatóan lesz öregek nap­közi otthona. Öregcsertőn, Homokmé- gyen öregek klubja. A riportsorozat­ban szó volt már a szakmáriak mikro- buszáról. Homokmégyen is kívánatos volna egy ilyen, a rossz utakon is gyor­san mozgó, az öregek és a meleg étel szállítására egyaránt alkalmas jármű beszerzése. Út a Szelidiig? A Visky Károly múzeum igazgatója: — Szeretném hangsúlyozni, hogy nincs két egyforma adottságú szállás, mint ez az eddigiekből is kitűnt. A köz­lekedési viszonyok javítása csökkent- hetné némely település hátrányait. — így igaz. Ritka a Kalocsáról kiin­duló úthálózat. A szállásokon élők mintegy egyharmada naponta jár be kalocsai munkahelyére. A járatok me­netrendje figyelembe veszi a munkaidő­beosztást. Nagyobb baj az, hogy míg a fővárosban 8—-12 kilométert is utazhat bárki autóbuszon vagy metrón, villa­moson két-három forintért, itt a hely­közi viteldíj miatt húsz forintba is ke­rülhet egy kalocsai be-, illetve kiutazás. Javítani kellene a keceli, kiskőrösi ösz- szeköttetést. ' — Még akkor is elgondolkoztató ez az állapot így a múzeumigazgató —, ha tudjuk, hogy a legidősebbeket kivéve szinte minden családnak van személyautója. Mind több kisteherau­tó is látható a szállások mintegy fele­részben szilárd burkolatú, belső közle­kedési útvonalain. Jó hírrel örvendeztet dr. Schön Fe­renc: — Sikerül összehozni a Kalocsa— Gombolyag -Újtelek közötti úthoz a pénzt. így jó néhány kilométerrel köze­lebb kerül a fejlődőképes Gombolyag a városhoz, javul Újtelekkel is az össze­köttetés.-Mindez megnöveli a fölső­szállások értékét, vonzását, lehetővé válik mezőgazdasági jellegű ingázás. Az érdekelt gazdaságok vállalták a szükséges hozzájárulást, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium is támogatja az útépítést. Megkapják a kellő támogatást? — A Szelidi tó vonzásával nem növel­hetnék a mind kedveltebb üdülőhelyhez közeli szállások életlehetőségeit? — Az említett Kalocsa—Gombo­lyag közötti út meghosszabbítására is gondoltunk. Mivel a viszonylag rövid új szakasz megépítésében mezőgazda- sági üzemek nem érdekeltek, az idegen- forgalomnak kellene segíteni a terv megvalósítását. Felelősséggel kijelent­hető, hogy ez is a gyorsan megtérülő beruházások közé tartozna — ismerteti a jóváhagyott elgondolásokat a jelen­tés összeáílitója. — Valószínűsíthető, hogy a mind drá­gább városi lét közvetve-közvetlenül erősíti a falvak, a szállások, a tanyák népességmegtartó képességét. Erről így vélekedik a pártmunkás: — A testületi állásfoglalás messze­menően számol azzal, hogy mind töb­ben szeretnének városközeli települése­ken építkezni, otthont teremteni. Ezért meg kell vizsgálni, hogy a városban lakásépítési támogatásra jogosultak milyen feltételek mellett kaphatnának támogatást, kedvezményeket vonzás- körzeti letelepedéshez. Mielőbb el kell érni azt is, hogy tulajdonszerzési korlá­tozások ne hátráltassák szállási lakó­házak gazdálkodási célzatú megvásár­lását. Megkérdeztem Miskolczy Jánost, a kalocsai pártbizottság első titkárát is; milyennek látja a szállások holnapját? — Csak a mostani feltételek, körül­mények megváltoztatásával állítható meg a népesség csökkenése. Kívánatos, hogy a megyei tanács ténylegesen hát­rányos helyzetű térségként kezelje a szállásokat. A helyi párt- és tanácsszer­vek reális programjuk megvalósításá­hoz kérik az illetékes főhatóságok köz­reműködését. Lényegi fejlesztéshez módosítani kell a szállások lakó- és gazdasági funkcióit. Kecsegtető lehető­séget látunk a táj népi hagyományai­nak szervezettebb hasznosításában, né­mely helyen a farmerrendszerű gazdál­kodás kialakításában. Tudni kell azt is, hogy a települések sorsát gazdasági, társadalmi törvényszerűségek határoz­zák meg elsősorban. Nem hibáztathat­nék magunkat, ha törekvéseink, a tő­lünk elvárható támogatás ellenére né­hány szállás megszűnne az elkövetkező évtizedekben. Települések születése és elhalása természetes folyamat. E sorok írója reméli, hiszi, hogy nem­csak látni fogják unokáink a Kalocsa környéki szállásokat, hanem szeretni is fogják szép tájait, családias meghittsé­güket, a korszerű technikával az újuló igényeket szolgáló, arányos formáikkal egy tovatűnt világ értékeit őrző épületei­ket. Heltai Nándor Először a karácsonyi lapszámunk­ban adtunk hírt a kormány és a SZOT új megállapodásáról, melynek lényege: idén januártól mentesülnek a televízió előfizetési díjának kötelezettsége alól a 70 éven felüli nyugdíjasok. Az ezzel kapcsolatos visszhang na­gyon kedvező az érdekeltek körében, akik — érthető módon — igényt tarta­nak a részletesebb tudnivalókra. Felvi­lágosításért bekopogtunk a megyei postahivatal vezetőjéhez, Novok- Rostás Sándorhoz, aki készséggel vála­szolt kérdéseinkre: — Kérjük, részletezze, kiket illet meg a kedvezmény? . — A hetvenedik életévüket betöltött, s egyedülálló nyugdíjasokat. Rajtuk kí­vül az ugyanilyen korú nyugállomány­ban lévőket, ha önálló keresettel nem rendelkező kiskorú, illetve más család­tag eltartásáról gondoskodnak. Vagy a már nyugdíjkorhatárt elért házastár­sukról, akiknek semmiféle jövedelme nincs. — Az érintett házaspárok esetében mik a tudnivalók? Ott, ahol mindket­ten 70 évesnél idősebbek és mindketten kapnak nyugdíjat? — A házaspárok csak akkor nem fi­zetnek díjat, ha csak az egyikük nyugel­látásából élnek. Megjegyzem, hogy a házastárs és az élettárs e tekintetben egyforma elbírálás alá esik. A teljesség kedvéért mondom el, hogy az első rok­kantsági fokozat alapján nyugdíjban ré­szesülök — a teljesen munkaképtelenek és a mások, gondozására szorulók —, életkorukra tekintet nélkül már régóta ingyenesen nézhetik a televízió műsorát. — Hogyan igényelhető a díjmentes­ség? — Akik már elmúltak 70 évesek, er­ről legkésőbb ez év június 30-áig értesít­sék a lakóhelyileg illetékes postahiva­talt, ugyanis az ilyen díj visszamenőleg csak fél évre téríthető meg. Akik ezután töltik be ezt az életkort, mentességüket a soron következő hónap első napjától kérhetik. Az e célre rendszeresített for­manyomtatványhoz a postán és a kézbe­sítőnél egyaránt hozzá lehet jutni. A lapra a nevet, lakcímet és a személyi számot kell feljegyezni. — Mire számíthatnak azok, akik valamilyen okból nem élnek a mentes­ség lehetőségével? — Nékik természetesen fizetniük kell a dijat, amíg az igénylésük be nem érkezik. — A posta most kasszírozza a de­cember-január hónapokra esedékes tévé-előfizetési díjat. Ez esetben mikép­pen vehető figyelembe a mentesség? —- Ha a hivatal már megkapta a ki­töltött nyomtatványt, a decemberi dí­jakról külön nyugtát állít ki, s annak ellenében fizetheti be a múlt év utolsó hónapjára járó tartozását az illető sze­mély. — Mi a teendőjük azoknak a 70 éven felülieknek, akik ezután lesznek tévékészülék-tulajdonosok? — Természetesen eleget kell tenniük a Szokásos bejelentési kötelezettségük­nek, egyidejűleg azonban terjesszék elő a díjfizetés alóli mentesítésre vonatkozó kérelmüket. — Sokan rendelkeznek az OTP-nél, takarékszövetkezetnél vezetett átutalá­si betétszámlával, amelyről a pénzinté­zet automatikusan „leemeli” — például a tv-előfizetés díját is. Ilyen számla bir­tokában mit csinálhat,- aki a szóban forgó mentességét akarja elismertetni? —■ A már említett nyomtatványt — kitöltés után az átutalási számláját kezelő helyen adja le. Ennek alapján a pénzintézeti szerv törli a nyilvántartásá­ból a kedvezményezett nevét, majd a nyomtatványt továbbítja az illetékes postahivatalba. Persze az állampolgár élhet a másik lehetőséggel is: mindenféle indok nélkül egyszerűen visszavonja a tévével kapcsolatos díjtartozása teljesí­tésére tett megbízást. Fclülvizsgálják-e a díjmentességi jogosultságot? Igen, e feladatot a postahivatalok munkatársai végzik, közölte végezetül a posta megyei vezetője. V. Á. Szakszervezeti munkabizottság a bérbruttósításhoz A Vasasszakszervezethez tartozó mintegy 250 kohászati, gépipari és villamosencrgia-ipari vállalat közül 200 már a múlt év végén, a többi pedig ezekben a napokban fejezte be a kollektív szerződések módosítá­sát, rögzítve a bérek bruttósításának szabályait is. Így az ipari dolgo­zók döntő többsége január közepéig megkapta a bruttósításról szóló tájékoztatást. A Vasasszakszervezet tapasztalatai szerint körülbelül 20 nagyválla- latnál, így a Csepel Autógyárban, a Medicorban, a Videotonban, az Újpesti Gépelemgyárban és a Telefongyárban rugalmasan, konfliktus- mentesen, jól és szervezetten oldották meg a bérek bruttósítását, mert a felkészülést már tavaly nyáron elkezdték. A vállalatok egy része azonban túl kényelmesen várta meg az amúgy is későn közreadott jogszabályokat és útmutatásokat. A bruttósítások során a legtöbb üzemben felemelték a műszak- és a melegüzemi pótlékot, 40-50 féle egyéb bérpótlék és kiegészítés egy részét beépítették az alapbérekbe. Ugyanakkor nem volt egységes a megítélése annak a követendő szempontnak, mely szerint a nettó kere­setek nem csökkenhetnek azonos teljesítmény esetén. Egyes vállalatok az azonos teljesítmény fogalmát a vállalat egészére, mások pedig az egyénekre értelmezték, sok gyárban nem is rögzítették ezt a szempon­tot a módosított kollektív szerződésekben. Ennek következtében — ha az ebből eredő jelentős eltéréseket év közben sem korrigálják rugalma­san — munkaügyi viták keletkezhetnek. A bérek bruttósítása, a kollektív szerződés módosítása a legtöbb gondot a december 31-én megszűnt Ganz-MÁVAG-ban okozta. A sza­nálást követően január 1-jétől ugyanis összesen 16 szervezeti egység alakult meg, köztük hét önálló Ganz-gyár. A korábbi üzemi vezetőknek és társadalmi szervezeteknek, így a szakszervezeti testületeknek is most hirtelen olyan önálló vállalati problémákkal kellett szembenézniük, mint a vagyonmegosztás, a szervezeti és működési szabályzatok össze­állítása, vállalati tervező munka stb. Ráadásul január I5-éig kellett megoldaniuk a bérek bruttósítását is. A Gaüz-üzemekben folyó ilyen irányú munka segítésére a Vasasszakszervezet munkabizottságot ho­zott létre. A Vasasszakszervezet munkabizottsága úgy értékelte a Ganz-gyárak bérbruttósítását, hogy azok szembetűnően eltérnek egy­mástól, s kérték a még működő szervezési és szervezeti koordinációt ellátó Ganz-gyári operatív bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az egyes önálló gyárakban a jövedelmek alakulását. Ha munkahelyi prob­lémák merülnek fel, függesszék fel az alkalmazott módszer végrehajtá­sát, s megfelelően módosítsák azt. A bérbruttósítást a legtöbb iparvállalat saját forrásból kívánja bizto­sítani, eddig a Ganz-MÁVAG 16 szervezeti egységén kívül 4-5 más vállalat jelezte, hogy élni kíván a hitel lehetőségével is. A Vasasszak­szervezet véleménye szerint azonban évközben jóval több iparvállalat ismeri fel jobban helyzetét és kényszerül majd hitelfelvételre, mindenek­előtt a vaskohászati üzemek. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents