Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-23 / 19. szám

1988. január 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Szakmán remények SZOMBATI LEVÉL Pirul a nyomdafesték Természetesen a nyomdafesték nem szokott pirulni. A cím tehát csupán áttételesen értendő, vagyis nem azt jelenti, ami le van írva, mégis mindenki tudja, mire gondo­lok. A magyar nyelvnek ez a sajá­tossága alkalmassá teszi az írott és az elmondott szöveget arra, hogy a legkényesebb, legpikánsabb törté­neteket is úgy adjuk elő, hogy az ne sértse a jó ízlést, az ember erkölcsi érzékét, ne bántsa a fülét. Sok bölcs példát tudnánk említeni ennek bi­zonyítására, akár a magyar iroda­lomból, akár más népek irodalmá­ból, az Ezeregyéjszaka meséin át Boccaccióig, Villon verseitől a Car­mina Buranaig. De említhetjük Di­derot Fecsegő csecsebecséit, Lukia- nosz írásait, vagy éppen a jó öreg Ovidiust. Amit az említett szerzők a szerelemről, vagy ahogyan mosta­nában ezt a szép érzést helyettesítik: a szexről írtak, az irodalom. A világ azonban megfordult, vagy legalábbis fordulóban van. Mert — amint említettem — szere­lem helyett szexet mondunk, iroda­lom helyett pedig gyakran pornog­ráfiát. Már most leszögezem, hogy nem vagyok szenteskedő, s főleg nem álszenteskedő alkat, aki elájul egy vaskosabb tréfa hallatán. De úgy gondolom: tudni, érezni kell, miben meddig szabad és lehet el­menni. S mintha elveszítettük volna ezt az érzékünket, mintha csak a pénz számítana. Miért mondom én ezt? Hallot­tam a napokban az írószövetség el­nökét, aki a televízióban arról be­szélt (többek között), hogy a szö­vetség támogatja az írókat abban is, hogy akár pornográf „műveket” írjanak és megjelentessenek. Né­hány nappal később, szintén a tele­vízióban egy másik írót faggat a riporter: mit szól ahhoz, hogy mi minden jelenik meg mostanában a könyvpiacon. A válasz itt is megle­pett, mert az író szerint is „szemét­nek” minősített kiadványokat (por­nográf, primitív bűnügyi és még primitívebb, úgynevezett fantasztikus irományok) azért jelentetnek meg, mert van rájuk vevő, és amire igény van, azt úgymond ki kell elégíteni. Az író bizonyára nem gondolta vé­gig, hogy mit is mondott. Mert, ha az .„igény” kormányozná a dolgokat min­den területen, akkor ki kelleni nyitni a bordélyházakat, akkor a boltban, gyógyszertárban mindenki szabadon adhatná-vehetné a kábítószereket stb. Mert van rá vásárlási igény. Csakhogy különbséget kell tenni egészséges és ká­ros „igény” között. Sokan — fiatalok, középkorúak — bizonyára azt igényel­nék, hogy ne kelljen tanulni, dolgozni, de mégis kapjanak lehetőleg kitűnő bi­zonyítványt és fizetést. Veszélyes területekre visznek az ef­fajta „engedjünk a közhangulatnak” című filozófiák, meg aztán az a fajta szemlélet, hogy pénzért mindent. Már így is túlzásba vittük (vitték) a pornog­ráfiát, az úgynevezett alantas ösztö­nökre apelláló műfajt könyvben, fil­mekben, képeslapokban, zenében egy­aránt. Száz és száz számra talál az em­ber boltokban, újságárusoknál, alkal­mi bódékban, budapesti aluljárókban, különféle, direkt , ilyen célra összejött egyesületek címkéivel ellátott „szenzá­ciókat”: a hipofízis-perről, a táncdal- énekesnő szexuális életéről, a könyör­telen gyilkosokról szóló kiadványokat. Ezekhez képest a Piszkos Fred fehér és rózsaszínű leányszobákba való ártat­lan iromány. Mert erre van igény! Ez hozza a pénzt az igazi irodalom kiadásához. De ha a fiatalokat rászoktatjuk a pornog­ráfiába, a vérontásra, a könyörtelenség­re, akkor már hiába adják ki az igazi irodalmat, nem fogják elolvasni. Mert akit évek alatt rászoktattak a pálinká­ra, annak egy idő után hiába kínálják (akár ingyen is) a hársfateát. S akkor elkezdünk panaszkodni, hogy sajnos, romlanak az erkölcsök, hogy így a mai fiatalok, meg úgy a mai fiatalok. Bezzeg a mi időnkben. Ez az utóbbi mondat engem mindig feldühít. De talán nem is ez, hanem ami utána következik. Mert mi következik? Az, hogy akkor volt szigor, volt er­kölcs, az időseket tisztelték, volt be­csület, előre köszöntek az utcán, átadták a helyüket stb. Ellenben a mai fiatalok nem tisztelik a kort, csak a bujálkodáson jár az eszük, dolgozni, tanulni nem szeretnek. Bizonyára van ezekben a kifaka- dásokban igazság (meg irigység), de akkor mégis mitől ment előrébb a világ? Mert azt senki nem tagadhat­ja, hogy 1900-tól mostanáig (a két világháborút leszámítva) mégis fej­lődött valamit az emberiség, mégis csak lehettek, lehetnek olyan fiata­lok, akik tanulnak, dolgoznak, ne­tán tisztelik az idősébbeket (bár ön­magában a kor nem érdem) s lehet, hogy közben „bujálkodáson” is jár az eszük. Az igazság tehát sokoldalú, több elemből összerakható valami, s hiá­ba akarnak, próbálnak idegen ele­met belecsempészni, azt kiveti ma­gából t— vagy megmérgeződik tőle. Sajnos, egyre több jel arra mutat, mintha szándékosan mérgeznénk saját jelenünket, a holnap felnőttci­nek erkölcseit, s közben egymásra mutogatunk, becsapjuk önníagun- kat és egymást is. Úgy teszünk, mint az egykori gyerek. Az apa ül a szobában és olvassa az újságot. Egyszer azt hall­ja, hogy odakint irgalmatlanul vo- nyít a kutya. Kinéz az ablakon és azt látja, hogy a hatéves Pistike fog- jaí a blöki farkát, s a kutya nem tud szabadulni. — Ne húzd a kutya farkát, Pisti­ke! Fáj neki! — ordít le az udvarra. — Én csak fogom. Ő húzza! — szól vissza a gyerek. Mindkettőnek igaza van, de a jó­szág kutyául szenved. 216 javaslat Ifjúsági Díjra Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal felhívása nyomán 216 javaslatot tettek Ifjúsági Díj adományozására. Ezek túlnyomó többsége már beérkezett, kisebb része „úton van” még, de mert a javaslat beküldését előre jelezték az ÁISH-nak, így azok megérkezésére számítanak — tájékoztatták az MTI munkatársát az Állami Ifjúsági és Sporthivatal személyzeti főosztályán. Miként elmondották: a felhívást novemberben tették közzé, kérve a társadalmi és a tömegszervezeteket, a minisztériumokat, az országos hatáskörű szerveket, a tanácsokat, a vállalatokat, a szövetkezeteket, az intézményeket és az ifjúsági kollektívákat, hogy javaslataikat december 31-éig juttassák el az ÁISH-hoz. A fel­hívásra egyébként jóval több javaslat érkezett, mint az 1987-es Ifjúsági Díjra: akkor csak 106 pályázat alapján kellett dönteni. A javaslatokat véleményező társadalmi bizottság a lista teljessé válásakor, várhatóan február elején alakul meg, munkájában a KISZ Központi Bizottságá­nak, a Magyar Úttörők Szövetségének, a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a Hazafias Népfrontnak, a Művelődési Minisztériumnak, a Magyar .Televízió ifjúsági osztályának és a Társadalomtudományi Intézetnek a képviselői, valamint országgyűlési képviselők, művészek és sportolók vesznek részt. E 13-15 tagú bizottság a javaslatok alapos tanulmányozása, egyeztetése, illetve ellenőrzése után választja ki az Ifjúsági Díjra érdemeseket. Éz az elismerés — szám szerint 15 — azoknak a személyeknek és kollektíváknak adományozható, akik kiemelkedő szerepet vállalnak a gyermekek, a fiatalok társadalmi életre való felkészítésében, közéleti aktivitásának kibontakoztatásában, egészséges életmódjának kialakításá­ban, illetve szervező-, irányító-, alkotó-, közművelődési, művészeti, pedagógiai és sportvezetői tevékenységükkel hozzájárulnak az ifjúságpolitika céljainak megva­lósításához, sokoldalúan és eredményesen segítik a fiatalok pályakezdését, terme­lőmunkáját, otthont teremtő törekvéseit. A díj odaítélésének nem feltétele, hogy az ajánlott személy vagy kollektíva bármilyen szervezet, mozgalom tagja legyen. Az Ifjúsági Díjat a társadalmi bizottság véleményének figyelembevételével az ÁISH elnöke ítéli oda, s március 15-e alkalmából ünnepélyes keretek között adják át. Félmilliárd dolláros vegyi export Látogatásom előtti napon egyszerre jegyeztettem a kecskeméti postán a Pá­rizsban élő Schöffer Miklós, a televízió és Szakmár tanácsának számát. Szinte pillanatok alatt kapcsolták a művész lakását, gyorsan beszélhettem a Sza­badság téri intézmény műsorosztályá­val, de csak az egyik postai vezető szí­ves közreműködésével csöngött órák múltán, már a hivatali idő lejárta után az elnök telefonja. Mivel senki sem vet­te föl a kagylót, előzetes bejelentés nél­kül kerestem egy hét Végi napon laká­sán Tóth Jenő tanácselnököt. Az autóból jómódú településnek lát­szik Szakmár. Sokan építkeznek. Fej­kendős parasztasszonyt és a legújabb divat szerint öltözött diáklányt is lát­tam a faluban közlekedő gépkocsik vo­lánja mögött. (Ezen már nem ildomos csodálkozni?) A számos gólyafészek pedig részben közeli mélyfekvésű, vize­nyős határrészekre utal, részben ... Lesz-e mikrobusz? A legrosszabbkor érkeztem tanácsel­nökékhez. Kihasználva a barátságosan enyhe időt, a házuk előtti kiskertben dolgoztak. A pedagógus feleség mosolyogva szakította félbe mentegetőzésemet. — Semmi vész. Legalább kapok az uramtól egy kis üveg parfőmöt. Lévén elfoglalt ember, fogadtunk, hogy ezen a szombaton sem ültetjük el a rózsafá­kat. Ha veszt, ő jön egy Chanellcl, ha végre a földbe kerülnek e dísznövé­nyek, akkor egy kis Hubertussal isme­rem el, hogy ő nyert. A helyzet ismeretében lovagiasan az asszony pártjára álltam, és csak ímmel- ámmal mondogattam: megvárom, amíg befejezik. Tóth Jenőné különlegesen finom ká­véval méltányolta taktikai érzékemet (a vesztes is kapott természetesen egy adagot), én pedig attól tartottam, hogy a tanácselnököt kellemetlenül érinti frissnek hitt információm. — A napokban beszéltem a megyei tanács egészségügyi osztályának helyet­tes vezetőjével. Ok is megkapták a me­gyei pártbizottság kezdeményezésére, a községi pártvezetőség és a tanács által a népességmegtartó képesség javítására készített tervezetet. Örültek annak, hogy a javaslatban milyen fontosságot tulajdonítunk az egészségügyi és a szoci­ális ellátásnak, de 1988-ban aligha tud­ják mikrobusz-kiutalással segíteni el­képzeléseik megvalósítását. Minden harmadik ember nyugdíjas — Magam is tágyaltam az osztály illetékeseivel. Úgy döntöttünk, hogy • Egy iskola, saját erőből vásárolunk az öregek szál­lítására, ebédhordásra alkalmas gép­kocsit. A Szakmárhoz tartozó szálláso­kon minden harmadik ember nyugdíjas korú. Több az idős asszony és férfi, mint a harmincon aluli népesség. Kö­zülük jó néhányan reggel eltávoznak a faluból kalocsai munkahelyükre és csak délután térnek haza, magukra ma­radnak szüleik, nagyszüleik. — Mit terveznek sorsuk könnyítésé­re? — A szociális gondoskodást tekint­jük a legsürgetőbb feladatnak. Csak­nem ötvenen kértek kedvezményes ét­kezést. Megígérték a megyeiek, hogy létszám-engedélyezéssel támogatják terveinket, hozzájárulnak a fenntartási költségekhez 1989-től. — Többen panaszkodtak a kereske­delmi ellátásra? — Hiú ábránd a lakosság itt-tartása, amíg gyakran szükséges iparcikkért is Kalocsára kell autózni, a külső szállá­sokon csak kétnaponként kapható friss kenyér, tej, zöldség. — Talán segítene a mozgóbolt? — Egyelőre jobbnak tartjuk az ál­landó boltost. Olcsóbb is feltehetően, jóval hosszabb ideig áll a lakosság ren­delkezésére. — írtam már, hogy Újteleken (cím­képünk ) máig fájlalják a felső tagozat megszüntetését. —Tisztázni kellene végre, hogy nem a körzetesítés miatt csökkent a lakosság; elfogytak a gyerekek, kiüresedtek a tan­termek. Be kell látnunk, hogy a negyedik osztályt is át kellene hozni ide Szakmár- ra, mert akkor jobb alapokkal kezdhet­nék meg tanulmányaikat a felső tago­zatban. Most összesen 17 gyerek tanul a négy osztályban. Mindössze öten járnak a negyedikbe, két elsősük van. — Bár az anyaközségben is kevés a nagycsaládos, innen is elköltöztek jó né­hányan Kalocsára és máshová, mégis ugyanannyian élnek itt, mint negyedszá­zada. • Ilyen házat építtetett Tóth Attila ter­melőszövetkezeti brigádvezető.és felesé­ge, született Gubányi Margit Újteleken. Növekedett a falu vonzása. Na­gyobb az építkezési kedv. Nincs egyet­len üres házunk se. Éppen tegnap járt nálam egy pesti, belvárosi ember. Gaz­dálkodni szeretne, azonnal ideköltöz­ne, ha találnánk számára eladó házat. — Mi lesz a sorsa az elhagyott ingat­lanoknak a szállásokon? — Üdülőkörzetté nyilvánították e térséget. A szép táj, a közeli Szelidi-tó, a falusi turizmus iránti növekvő érdek­lődés, reményeink megvalósulásával biztat. Elsősorban Gombolyag és Öregtény adottságai kiválóak, különö­sen, ha megépülne Kalocsa és Szakmár között a sürgetett szilárd burkolatú út. Példa erejével hatna, ha megteremte­nénk az arra alkalmas szállásokon, mindenekelőtt a már említett Gombo­lyagon a farmertípusú gazdálkodás le­hetőségeit. Bérbe adna a termelőszö­vetkezet bizonyos földterületet, a me­gyei tanács hitellel támogatná a vállal­kozókat. Talán a népművészet? — Elnök elvtárs korábban a helyi ter­melőszövetkezetben dolgozott. Lát-e le­hetőséget belterjesebb, több munkaerőt lekötő kultúrák meghonosítására? A talajviszonyok kedvezőtlenek intenzívebb munkát követelő termék- szerkezet kialakítására. Ipari mellék­üzemágak szervezését részben a tőkehi­ány, részben a munkaerő-kínálat össze­tétele nehezíti. Az állandó keresetet igénylők között sok a szakképzetlen nő, az idős férfi. A népművészeti ha­gyományok .felélesztésében jóval na­gyobb fantázia van. Sajnos a szövetke­zet rosszul fizeti a bedolgozókat. — Búcsúzhatunk abban a tudatban, hogy Szakmárnak van jövője, a csatla­kozó szállások közül pedig elsősorban Gombolyag, Öregtény, a némileg eltérő helyzetű, jellegű Újtelek, AJsó- és Felső- erek tartós fennmaradására számítha­tunk? — így gondolom magam is. Régen olvastam olyan elszomorító költségve­tést, mint amit az Alkotmány Mg. Ter­melőszövetkezet készített Ludasszállás megszűnt település tereprendezéséhez. A hajdani családi otthonok már csak helyrajzi számokként szerepelnek a ter­vezetben. Kitermelnek 347 fát, eltün­tetnek több mint 3000 négyzetméternyi cserjést. így másfél hektárral növekszik az újteleki termelőszövetkezet termelő- területe. Mit tehetünk? Eszébe jut-e majd egy ifjú traktorosnak Ludasszállás he­lyén szántva, tárcsázva, hogy valahol ott állt nagyszülei háza ... Heltai Nándor A Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat az idén meg akarja ismételni tavalyi rekordértékű konvertibilis ex­portját, amelynek értéke — a termelők­kel közösen alapított három hazai kül­kereskedelmi vállalatának kivitelét is beleszámítva — túlhaladta az 500 mil­lió dollárt. Ez az exportteljesítmény példa nélkülien magas a vállalat törté­netében, s az 1986-os konvertibilis el­számolású kivitelnél is 100 millió dol­lárral több. Az export ilyen jelentős mértékű fokozásához hozzájárult a ve­gyi cikkek világpiacán tapasztalható javulás, amit a külkereskedelmi válla­lat hatékony piaci munkával igyekezett hazai partnerei javára fordítani. A nemzetközi kereskedelemben — más iparágak élénkülésével összefüggésben — számos vegyi termék iránt nőtt a kereslet, s ez maga után vonta az árak lassú emelkedését is. így például foko­zódott az érdeklődés a különféle műa­nyagok és az úgynevezett aromás ve- gyületek iránt, amelyek jelentős tételek a vállalat kivitelében. A tavalyi rekord exportteljesítmény megőrzéséhez a külpiaci előrejelzések biztatóak. További lassú javulás várha- tójja'vegyi cikkek világpiacán. A vá­rakozások szerint tovább élénkül a ke­reslet a műanyagok iránt, s a javulás je­lei mutatkoznak a műtrágyák piacán is. Tavaly még csak nagyon alacsonyan tartott árakon lehetett csak a műtrágyá­kat eladni, s olyan jelentős importőr or­szágok, mint Kína és India mérsékelték vásárlásaikat. Most arra számítanak, hogy á piaci helyzet kedvez a nitrogén- műtrágyák kivitelének növeléséhez, s jelentős áremelést érhetnek el a lineáris polietilén exportjában. A kedvező ten­denciák kihasználásával várhatóan el­lensúlyozni tudják majd azt, hogy né­hány termékből csökken a gyártók által felkínált mennyiség. A Péti Nitrogén- művek gazdaságossági okokból a tava­lyinál 130 ezer tonnával kevesebb kar- bamidműtrágyát ad át külpiaci szállítá­sokra. A Dunai Kőolajipari Vállalat pe­dig 40 ezer tonnával csökkenti egyfajta olefintermékének az exportját, mert azt a vállalatnál dolgozzák fel, nagyobb ré­szét olyan anyaggá, amely a benzin ok- tánszámát javítja, és mérsékli az üzem­anyagok ólomtartalmát. FELHÍVÁS Szakmunkások előkészítő tanfolyama Az Agrárfelsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága szak­munkások részére előkészítő tanfolya­mot hirdet az 1988/89. tanévére. A tanfolyamra jelentkezhetnek azok a mezőgazdaságban, élelmiszeripar­ban, erdészeti, fagazdasági üzemekben. Mezőgép vállalatoknál, szakszövetke­zetekben dolgozó, 30 évnél fiatalabb szakmunkások, akik az alábbi alapve­tő feltételeknek megfelelnek: Szakközépiskolai végzettséggel vagy szakmunkás-bizonyítvánnyal rendel­keznek, szakterületükön legalább két éve fizikai munkakörben dolgoznak, munkahelyük a tanfolyam elvégzésé­ben számukra támogatást nyújt. A tanfolyamra jelentkezhetnek a me­zőgazdasági szakközépiskolák és szak­munkásképző intézetek végzős tanulói is, s az alapvető feltételek megszerzésé­ig előfelvételi biztosítanak. A jelentkezéseket levélben 1988. március 31-éig az alábbi címre lehet beküldeni: Agrárfelsőoktatási Intéz­mények Felvételi Előkészítő Bizottsága SZET-tanfolyam Gödöllő, Páter Ká­roly utca 1. 2103 A jelentkezők részére a tanfolyam vezetősége megküldi a részletes tájé­koztatót és a felvételhez szükséges je­lentkezési lapot. Ez utóbbit kitöltve 1988. április 15-éig kell a fenti címre eljuttatni. A felvételi feltételeknek megfelelt pá­lyázók 1988 júniusában pályaalkal­massági vizsgán vesznek részt, végleges felvételükről ennek alapján történik döntés. A képzési idő 10 hónap (szeptember­től júniusig) ebből 28 hét intenzív, bentlakásos oktatás. A tanfolyam sike­rei elvégzése után a hallgatók bárme­lyik agrár-felsőoktatási intézmény nap­pali, levelező tagozatára felvételizhet­nek s eredményes felvételi esetén a vá­lasztott intézmény képzési céljának megfelelő agrármérnöki, üzemmérnöki diplomát szerezhetnek. egy napközi a háromhuszos Felsőercken. (Straszer András felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents