Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. január 23. FEBRUÁRBAN ÚJABB KÉT ÜZEMET ADNAK ÁT Vállalkozó tsz Apostagon Az Apostagi Dunamenti Termelőszövetkezetben — hallottuk a közös gazdaság legutóbbi vezetői értekezletén nem tavaly, hanem még 1984-ben meghatározták a „kibontakozás” programját. A téesz egykori vezetői ugyanis 1977-től 1984-ig kiiktatták a szótárukból a „nyereség” szót. Évről évre mérleghiánnyal zártak. Az apostagiak szorgalmát dicséri: az utóbbi időben egyre- másra érkeznek a jó hírek a Duna-parti falucskából. A szanálást követő nehézségeket legyűrve, szép eredményekkel bizonyít a Dunamenti Tsz. 1987-ben túlteljesítették nyereségtervüket, négy év óta legtöbb — 6 millió forint — maradt a közös kasszában. — Az apostagiak nem dicsekedhetnek kedvező termelési adottságokkal — mondja dr. Pintér Bálint elnök. — Igen változatos a talaj; van olyan határrészünk, ahol öt- ven-száz négyzetméteren is többféle típust találhatunk. Ez ott szinte kizárja, hogy nagyüzemi módszerekkel eredményesen termelhessünk. Tavaly ismét komoly károkat okozott a szárazság és az aratás idején jött rendkívüli forróság. A tavasszal szépen indult búzánk ezért termett a tervezettnél kevesebbet, 4,5 tonnát hektáronként. Szerencsések voltunk viszont a napraforgóval. A 2,7 tonnás hektáronkénti átlaggal az IKR 5000- es körzete termelési versenyében az első helyen végeztünk. — Gyakran szerepelt a vezetőség napirendjén az állattenyésztés nyereségessé tétele. 1987-ben sikerült ez is?-— Az ágazat nyereséges. Mégsem lehetünk igazán elégedettek, mert a sertéshizlalás nem hozta a tervezett eredményt. Ennek okozója volt az is, hogy partnereink - a felvásárlók — nem teljesítették mindenkor azt, amire vállalkoztak, nem szállították el időben az állatokat. A juhászat többlet bevételei azonban pótolták a kieső forintokat. — Az ipari melléküzemek munkájával elégedettek? — A cipőfelsőrész- és a féhérne- mű-készítő üzemeink a kezdeti nehézségek után 1987-ben végre folyamatosan és gazdaságosan termeltek. Ehhez persze korszerűsíteni kellett a szolgáltatószervezetet. Csökkentettük az improduktív, adminisztratív létszámot. Éreztette kedvező hatását, hogy 1987-től már a Habselyem gyárnak szállító részlegünkben is rátermett, szakképzett vezető irányítja a munkát. Cipős-brigádunk kismértékű létszámfejlesztés mellett hárommillió forinttal növelte árbevételét. Nyereségtervét pedig egymillióval túl is teljesítette. — A környéken sokféle gyár kínál munkalehetőséget a lányoknak, asszonyoknak. Hogyan tudtak ilyen gyorsan félszáz fős brigádot verbuválni? — Jobb volt az ajánlatunk, mint a dunavecsei konfekciógyáré, vagy a dunaegyházi textileseké. A Nyírbátori Auróra Cipőgyár szívesen áldoz a minőségi munkáért, hiszen termékeiknek biztos piacuk van keleten és nyugaton egyaránt. Vonzó, hogy nálunk csak egy műszak van. És a jó szakmunkások havi hatezer—hétezer-ötszáz forintot is megkereshetnek. Fontos, hogy nálunk illetményföld vagy a tagoknak — háztáji is jár a bér mellé. .— További fejlesztéseket is terveznek? — Februárban két új üzemünk •Nem jut rá elég forint Apostagon, hogy a szövetkezet elöregedett gépeit kicseréljék, így még nagyobb gondossággal végzik el a téli javításokat. A KIB0NTAKOZÁSI PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT Reményteli tervek a Kecskeméti Konzervgyárban \ Külkereskedelmi jog — Ha az időjárás is akarja Az év kezdetével, de már azt megelőzően is, a munkahelyeken, gyárakban, üzemekben, vállalatoknál megkezdődött a korábban kidolgozott elképzeléseknek megfelelően a párt és a kormány által meghirdetett program végrehajtása. Ez valamennyi gazdasági egységnél azt jelenti, hogy megváltozott, nehezebb gazdasági helyzetben kell megteremteni a termelésnek azt az összhangját, amely lehetővé teszi a minőség, a gazdaságosság javítását, az ésszerű munkaerő- és anyagfelhasználást, a piaci igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodást és még sok mindent, ami nemcsak az egyén, a vállalat, hanem a népgazdaság számára is meghozza a Stabilitást. nyit kaput, Kunszentmiklóson és Dunavecsén. Különösen sok segítséget kaptunk a kunszentmiklósi tanácstól. Lakást kínáltak az üzemvezetőnek, és az egység kialakítását is segítették. Éáthatóan, érezhetően áldoznak azért, hogy a foglalkoztatási gondok csökkenjenek. Az új létesítményhez segítséget kaptunk a Pénzügyminisztérium termelési adóból visszafizetendő alapjából; kértünk támogatást a megyei tanács foglalkoztatási alapjából is. — A környéken önöket vállalkozó gazdaságnak ismerik, ahová bárki reménnyel kopogtathat, ha van jó ötlete... — Kis téesz a miénk — 350 az átlagos dolgozói létszám —, sok a napi gondunk. A múlt átkos öröksége máig kísért. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel; ha jól elő van készítve, minden nyereséget ígérő vállalkozást felkarolunk. Eddig megérte a kockázatot vállalni. A Budapesten üzemelő vegyesipari szolgáltató részlegünk — mely sikeresen tevékenykedik a főváros épületfelújításain—jól segíti a közöst. Összes nyereségünk egyhar- madát a hetvenfős kollektíva adta. Mivel az ilyen vállalkozások jó jövedelemtermelők, 1988-ban újabb — átalányelszámolású rendszerben tevékenykedő — budapesti munkaközösséget szervezünk. — Ügy hallottam, Apostagról is. utaznak brigádok naponta Budapestre ... — A lány és asszony tagjainknak sikerült új munkalehetőséget szervezni. Gondot jelent viszont továbbra is a férfiak elhelyezése. Akármit nem akarunk kínálni, hiszen ráfizetést termeltetni erkölcstelenség. Vannak elgondolásaink helyi ipari foglalkoztatásra, de amíg ennek reális alapjait nem teremtjük meg, marad a napi ingázás az Apostag—Budapest útvonalon. A többségükben szakképzetlen dolgozók a Metró építkezésein dolgoznak, napi háromszáz—háromszázötven forintért. — Milyen hatással lesznek az 1988-ban életbe lépett új szabályozók a közös gazdaságra? — Számításaink szerint a nyereségünk és a szabadrendelkezésű érdekeltségi alapunk nem csökken. Mivel az ipari tevékenység termelési adója megszűnik, lehetőségeink még javulhatnak is. Jobban kell persze figyelnünk a szerződéskötésnél, hogy például mások likviditási nehézségei miatt ne kerüljünk szorult helyzetbe. Sajnos, az import alkatrészek és gépek behozatalának engedélyezése nem lesz egyszerűbb ajövőbensem. így ráleszünk szorítva a külön terhet jelentő készletezésre. így garantálhatjuk csak a termelés viszonylagos biztonságát. A növénytermesztésben is tervezünk változtatásokat. Az értékesítés nehézségei miatt a búzához hasonlóan csökkentjük az olajretek és len, valamint a köles vetésterületét. Viszont 1988-ban háromszor több szóját vetünk, mint tavaly. A juhá- szatunkban negyven százalékkal szeretnénk gyarapítani a törzsállományt. Nagyobb területet akarunk öntözni. A gépparkunk korszerűsítésére a szükséges 10 millió helyett csupán 4 milliót tudunk most fordítani. Bármennyire szeretnénk is gyorsítani a fejlődést, a kibontakozást: több évtizedes lemaradást két- három év alatt nem lehet bepótolni •^—Apostagon sem. Farkas P. József A Kecskeméti Konzervgyárban már decemberben megvitatta a pártbizottság, a bizalmi testület és a vállalati tanács az 1988. évi terv irányelveit. Miért nem a tervet? — tettük fel ^ kérdést Hantos Józsefnek, a gyár igazgatójának. — A dolog nagyon egyszerű. Tervezni csakis reálisan érdemes, mégpedig akkor, amikor a termeléshez szükséges nyersanyag választékban, mennyiségben szerződéssel garantált, és a tervezéshez szükséges sok fontos adat rendelkezésre áll. Meg kellett egyeznünk a beruházásokban, elkezdtük az import- engedélyek beszerzését és emellett az értékesítési szerződések megkötését is. Mindezek birtokában készül el februárra a végleges terv; jóváhagyás után már vita nélkül kell végrehajtani. Nagy gond az importanyag-hiány. Ebben az évben nem tervezünk lényeges változtatást befőttekből, paradicsomból, csemegeuborkából, egyéb savanyúságokból, viszont jelentősen szeretnénk növelni — elsősorban tőkés exportra — a dzsem- és a paradicsom- por-gyártást. Az árutermelést a múlt évi 70 936 tonnáról 78 700 tonnára növeljük. Befőttből 350, dzsemből több mint 1200, finomízből hatszáz tonnával szeretnének többet előállítani. Gyümölcsléből 2470 tonnával, zöldborsóból 4000, zöldbabból 200, karfiolból 300, sárgarépából 100 tonnával többet akarnak termelni. A főzelék-, illetve a gyümölcsalapú bébiétel szinte változatlan mennyiségben kerül a fogyasztókhoz. Többet készítenek paradicsomból és a szovjet exportra kerülő darabos savanyúságból. Erre azért van szükség, mert lényegesen több finomízt, karfiolt, sárgarépakockát, paradicsomitalt és gyümölcslevet kér tőlük a belkereskedelem. Ezek előállításához több mint 14 000 tonna gyümölcsre és 93 000 tonna zöldségre van szükség, amelyet minden nehézség nélkül, szerződésben tudnak biztosítani. A gyár az elmúlt évben 39 000 tonna konzervet küldött a demokratikus országokba. Ezt mintegy 2-3 százalékkal növelik ebben az esztendőben. S mi a helyzet a tőkés exportnál? — A múlt évben — mondta Hantos József — a tőkés országokba 11 950 tonna árut küldtünk, ami 6 millió 400 ezer dollár bevételt jelentett. Ezt ebben az évben szeretnénk 13 870 tonnára, illetve 7 millió 200 ezer dollárra növelni, mert erre kötelezettségünk is van. A belkereskedelmi forgalom a múlt évben meghaladta a 19 ezer tonnát, amit ebben az esztendőben 10 százalékkal, 21 400 tonnára kellene növelnünk. Ez jelentős előrelépést jelentene, mert javítaná a gyár kapacitásának kihasználását. Csak ez a két lehetőségünk van, mivel a legnagyobb nagyságrendet kitevő szocialista export növelésének korlátái vannak. A Kecskeméti Konzervgyárban erős a törzsgárda, de azért elég magas a fluktuáció. — Arra törekszünk, hogy megálljon az elvándorlás, s javítsuk a termelő- munkában foglalkoztatottak arányát. Ezért január l-jétől 6 százalékkal növeltük a béreket, 7 százalékkal a darabbéreket, és a bruttósítást ezután végeztük el. A bérfejlesztéshez szükséges többleteredményt ki kell gazdálkodnunk, mert másképpen négyszáz százalékos adót kell fizetnünk. A gazdálkodás eredményessége valamennyiünkön múló alapvető célkitűzés. Többet, jobbat termelni a bel- és külföldi piacokra aligha lehet modern technika, technológia nélkül. Ezért állandóan fejleszteni, tökéletesíteni kell a konzervgyártást, hogy képes legyen a legmagasabb minőségi követelményeknek megfelelő termékek előállítására. — Nagyobb fejlesztést nem tudunk végrehajtani, de az a célunk, hogy a EGYSZERŰNEK LÁTSZOTT, DE BONYOLULT Bruttósítás után • Februárban adjáx át a Nyírbátori Auróra Cipőgyárral közösen épített új szabá- szati műhelyeket Kunszentmiklóson és Dunavecsén. Napjainkban már múlt időbe illene helyezni a bruttósítást. Kétségtelen, hogy e munka dandárja — a próbaszámítások, egyes vállalatoknál a megsac- colt decemberi bérek, fizetések szerinti bruttósítás — mögöttünk van, a téma, a bruttósítás problematikája azonban változatlanul időszerű. A közelmúlt napokban erre utalt az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal közleménye, amely a vállalati és intézményi vezetők, általában a magasabb vezető tisztségben lévők keresetének helyes bruttósítására adott megkésett útmutatást. A MÉM és a TOT vezetői ugyancsak nemrég foglalkoztak a mezőgazdasági szövetkezetek munkadíj-bruttósítással kapcsolatos gondjaival, s végezetül: az évindulás jelenségeit és tapasztalatait értékelő kormány—SZOT megbeszélésen is a megvitatott témák között szerepelt a bérbruttósátás. 4,8 millió embert érint Vállalati, intézményi szinten és keretekben a bérbruttósításnak számos területen fékezője a fedezet hiánya. A nyereségérdekeltségi rendszerben gazdálkodóknál elvben a megszüntetett béradó — népgazdasági szinten mintegy 30 milliárdos összeg — és a szabályozás módosítása következtében csökkenő kereseti adó biztosítja a bruttósítás fedezetét. Csakhogy egyes ágazatok — ilyen például a szénbányászát - adómentességet élveztek, s az adómegszűnés náluk nem hozott létre fedezetet az egyébként magas bérek, keresetek bruttósításához. Fedezetgondok adódhattak azoknál a vállalatoknál is, amelyek a közelmúltban jól hasznosították a létszámmegtakarítás nyújtotta bérfejlesztés lehetőségét, s bérszintjük magas lett. A költségvetési intézményeknek — iskoláknak, rendelőintézeteknek, kórházaknak — végképp nincs saját pénzalapjuk a bruttósitáshoz, a fedezetet a költségvetésnek kell rendelkezésre bocsátania. Magyarországon az aktív keresők száma mintegy 4,8 millió, többségük a szocialista szektor vállalatainál, intézményeinél — ideértve az állam- és köz- igazgatási szerveket is — dolgozik főmunkaviszonyban, következésképpen rájuk vonatkozik a bérek kötelező bruttósítása. A bruttósítás — a személyi jövedelemadó előkészítésekor — pofonegyszerűnek tűnt, legfeljebb az látszott némiképp problematikusnak, hogy a vállalatok bér- és munkaügyi apparátusának szokásos teendői ellátása mellett kell sok millió bruttósítást elvégeznie. Sokkalta többet, mint amennyit a foglalkoztatási adatok sejtetnek, mert százezerszám vannak fő- és mellékállások, szerződéses munkaviszonyok, állást, állandó munkát vállaló nyugdíjasok. Egyszerűnek tűnt, mert az új adónem kidolgozói az adótörvények elfogadásakor már kész recepteket, számítási sémákat, képleteket bocsátottak az érdeklődő adóalanyók és a vállalatok rendelkezésére; ezekkel fejben történő számítással is percek alatt meg lehet határozni, hogy az 1987. évi egyhavi nettó bér, fizetés, jövedelem nominál összegének 1988. évben történő megőrzéséhez mennyit kell bruttósítani, felszorozni. A képletgyártókhoz rövidesen csatlakoztak az élelmes szoftveresek, akik különféle számítógépeken alkalmazható bruttósítási programokat kínáltak a vállalatoknak, intézményeknek. Ötvenféle bér A számítási, a számolási problémák tehát megoldódtak. A múlt év vége táján nagy lendülettel megindult bruttósítás során azonban kiderült, hogy a számítási műveletek elvégzése során a bérrendszer különböző sajátosságait és ösztönző funkcióit is figyelembe kell venni. A bruttósítás valóban egyszerű, ha a dolgozó személyi jövedelme az alapbérből és az úgynevezett általános bérpótlékból áll. Az általános bérpótlék egyes korábbi áremelések ellentételezése 312 forinttal. Az ilyen kéttételes személyi jövedelem azonban meglehetősen ritka. Az a tipikus, hogy a havi kereseteket sok bérelem alkotja: alapbér, időbér, sima darabbér, műszak- pótlék, prémium, jutalom stb. Összesen mintegy 50 bér- és keresetelem létezik. . Az egyes gazdasági egységeknél a bruttósítás még elegendő fedezet esetén sem egyszerű. Itt van példának okáért az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve, amelyet legkövetkezetesebben a darabbér érvényesít. A nettó keresetek teljesítmény szerinti differenciálódását a darabbérben dolgozók természetesnek és igazságosnak tartják. A bruttósítás, amely adósávokban és adókulcsokban „gondolkodik”, most azt igényli, hogy a többet teljesítő és többet kereső darabbéres nettóját nagyobb összeggel bruttósítsák. (100 000 forint régi nettó bruttósításához tízezer, 120 000-hez már húszezer forint kell. A levonások — nyugdíjjárulék, személyi jövedelemadó — szempontjából a szükségszerű és logikus, ám kérdéses és kétséges, hogy a dolgozók kollektívája, a közvélemény logikusnak, igazságosnak fogadja-e majd el a bruttósításnak azt a jellemzőjét, hogy a magasabb kereset nyugdíjjárulék- és adófedezete progresszív mértékben magasabb. A bruttósításhoz két vállalati érdek kapcsolódik: ne csökkenjen a dolgozók nettó keresete, a bruttósításhoz igazított bérrendszer pedig ösztönző és működőképes legyen. Az utóbbi követelmény például kizárja a bruttósítást megkönnyítő, de az ösztönzést károsító, fékező megoldások például a darabbérek, a műszakpótlékok alapbéresítésének — alkalmazását. A nettó keresetek megőrzése csak a számításokban rendelkezik százszázalékos garanciával; az életben, a valóságban ez nem csak az egyes dolgozókon múlik. meglévő berendezések kiegészítése megtörténjen. Ezért az I-es telepen egy napi 500 tonna kapacitású új paradicsomlé-vonalat állítunk be. Szerettük volna a II. telepen lévő sűrítőt úgy átalakítani, hogy ennek eredményeképpen jelentős energia- és csomagolóanyag-megtakarítás legyen elérhető, de a beérkezett árajánlatok olyan nagy összegre szólnak, amelyre nem találunk pénzügyi fedezetet. Az I-es telepen egy gázkazánt és a telefonközpontot kell kicserélnünk, a Il-es telepen egy új hídmérleget szükséges üzembe állítani. Ötmillió forintot fordítunk az I-es telepen a szennyvízcsatorna építésére. A belső szállítás javítása érdekében 12 emelővillás targonca beszerzését határoztuk el. A befőttgyártó vonalakat magozóval, két szártépővei és egy gyü- mölcsosztályozóval akarjuk kiegészíteni. Nem beruházás, de összefügg a gyár életével, az értékesítéssel: ebben az évben vállalatunk megkapja az önálló külkereskedelmi jogot. Ennek birtokában több konzervgyárral közös vállalatot akarunk alapítani abból a célból, hogy növekedjék a dollárforgalom és' az export gazdaságossága. Ez számunkra nagyon fontos, mert egységes árral léphetünk fel. A tervek biztatóak, de a megvalósításhoz nem ártana egy zöldséget, gyümölcsöt bőven termő év és egy kis kedvező irányú változás a világpiacon. Gémes Gábor Előrelátó cégek Számos munkakörben az azonos teljesítmény fikció, s ahol mérhető, ott is történhetnek olyan változások — például beosztásban, műszakban, munkafeladatban —, amelyek az azonos teljesítmény elérése ellen hatnak. Az előrelátó vállalatok, ezzel is kalkulálva, az idei éves esedékes és lehetséges bérfejlesztés egy részét tartalékolják a bruttósítás hibáinak korrigálására. Feltételezhető, hogy a vállalatok és intézmények januárban végül is befejezik a bruttósítással kapcsolatos — a számításokon kívül a bérrendszer kiigazítását is felölelő — munkáikat és a szakapparátusoknak marad energiájuk külön-külön minden munkavállalónak elmagyarázni a bruttósítás előírásait, s megválaszolni azokat az indulatos kérdéseket, miért lett egy-egy dolgozó bruttója magasabb stb. Ezt követően a szakapparátusok többet foglalkozhatnak tulajdonképpeni és hagyományos feladataikkal, a bérezéssel, a bérelszámolással, a bérszámfejtéssel, a munkaerő- és bérgazdálkodással. Vállalati szinten azonban a munkaügyi’ és bérügyi feladatok egy további állandó teendővel egészülnek ki: az adóhivatallal való elszámolással, munkavállalóik személyi jövedelmi adójának havonta tötténő átutalásával. Az ebből adódó vállalati többletmunka, adminisztráció még nem becsülhető fel. A személyi jövedelemadó, mint ismeretes, az adófizető lakóhelye szerinti tanácsoké lesz. Idén még a nagy kalapba, az adóhivatal pénztárába folyik be az adó, s létszámarányosan osztják el a helyi tanácsok között. Jövőre már a dolgozók lakóhelye szerint a városok, kerületek, községek tanácsai lesznek az adóbefizetések címzettjei. Ma még senki sem tudja, hogy a személyi jövedelemadó évente százmilliós befizetés-tételei milyen útbaigazítási tech- nikával-munkával jutnak majd el a címzettekhez. Garamvölgyi István
