Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-23 / 19. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. január 23. Sevardnadze befejezte spanyolországi látogatását A szovjet külügyminiszter Madridban a leszerelés kérdéseiről és a kétoldalú kap­csolatok fejlesztéséről tárgyalt. A szovjet— spanyol párbeszédet mindkét fél igen pozi­tívnak, gyümölcsözőnek nevezte. Eduard Sevardnadze pénteken befejezte háromnapos hivatalos spanyolországi láto­gatását és hazautazott. Látogatása során ta­lálkozott a spanyol államfővel, a kormány­fővel és több megbeszélést tartott Francisco Fernandez Ordonez külügyminiszterrel. A kétoldalú kapcsolatok dinamikusabbá té­tele érdekében gazdasági együttműködési megállapodást és kulturális-tudományos munkatervet írtak alá. A szovjet miniszter Madridban átadta Fe­lipe González kormányfőnek Mihail Gorba­csov levelét, amelyben szó volt a szovjet poli­tikus jövőbeli spanyolországi útjáról. Ennek időpontját később határozzák meg. A szovjet külügyminiszter az El Pais című napilapnak adott interjújában kifejtette, hogy Moszkva és Madrid között magas szin­tű konzultációs csatornát létesítettek a kö­zép-amerikai kérdések ügyében. A politikai együttműködés keretében ugyanilyen állan­dó konzultációt folytatnak a jövőben a Kö­zel-Keletről és a Perzsa (Arab)-öbölről. A bécsi utótalálkozó újabb fordulója Pénteken Bécsben megkezdődött a helsinki folyamat bécsi utótalálkozójának ötödik fordulója. A Helsinki Záróokmány 35 aláíró-államának küldöttségei köztük a magyar delegáció, Erdős André nagykövet vezetésével — öthetes téli szünet után folytatták 14 hónapja tartó tanácskozásukat, amelyen a záróokmány­ban foglaltak végrehajtásának eddigi menetével és a biztonsági-katonai, gazdasági téren, valamint az úgynevezett emberi dimenzió területén teendő további intézke­désekkel foglalkoznak. A pénteken tartott nyilvános plenáris ülésen az elsőként felszólaló Alois Mock osztrák külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy az ötödik fordulóval a bécsi utótalálkozó elérkezett zárószakaszához. Hangoztatta azonban, hogy a bécsi megbeszélések csak akkor lehetnek eredményesek, ha tükrözik a nemzetközi politikában az utóbbi hónapokban észlelhető kedvező irányzatokat. Máskülön­ben véleménye szerint a helsinki folyamatot a hanyatlás veszélye fenyegeti. A kül­ügyminiszter a továbbiakban kifejtette: a helsinki folyamat további utórendezvé­nyeire Bécsben tett javaslatok nagy száma azt mutatja, hogy a résztvevő országok érdekeltek az európai dialógus élénk folytatódásában. Egy humanitárius témakö­rű konferencia megtartását azonban - más nyugati országokhoz hasonlóan ő is több „előfeltételhez” kötötte. Helmut Schäfer, az NSZK külügyi államminisztere felszólalásában kifejtette az . európai közösség 12 tagállamának a Bécsben tárgyalt kérdésekre vonatkozó álláspontját, ennek során nagy hangsúlyt adva az „emberi dimenzió” kérdéseinek. Hangoztatta a nyugati résztvevőknek azt a közös célkitűzését, hogy a Bécsben kidolgozandó záródokumentum az emberi jogok érvényesítésének „akciópr.og- ramja” legyen. A helsinki értekezlet utórendezvényeiről szólva méltatta a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről tartott stockholmi konferenciát, s kifejezte reményét, hogy a szovjet—amerikai rakétaszerződés aláírása lendületet ad a további leszerelési lépésekhez, amelyeknek — mint mondotta — ki kell terjedniük a hagyományos haderőre is. Sztrájk Libanonban Ülést tartott az MSZMP Kiskunhalasi Városi Bizottsága Libanon muzulmánok lakta vidéke­in: Nyugat-Bejrútban, Észak-, Kelet- és Dél-Libanonban pénteken általános sztrájkot tartottak a megszállt palesz­tin területek lakossága iránti szolidari­tásból. A libanoni síita és szunnita vallási vezetők közös felhívásának nagy vissz­hangja volt az országban — kivéve az Izrael-barát maronita milícia uralta ke­resztény térséget. Az Amal-mozgalom blokádja alól felszabadult bejrúti Szab- ra-Satila és Bordzs el-Baradzsne mene­külttáboroknál számosán vonultak fel, éltették a megszállt területen harcoló palesztinokat. George Habbas, a Népi Front Pa­lesztina Felszabadításáért nevű balol­dali szervezet vezetője, aki a napokban hosszú évek óta elsőként látogatott a Bekaa-völgybe, a libanoni Asz Szafir- ban pénteken megjelent interjújában kijelentette: a PFSZ Izrael libanoni in­váziójára válaszul határozott úgy, hogy az ellenállást a megszállt terüle­tekre összpontosítja. A libanoni események árnyékos ol­dalát jelenti, hogy csütörtökön este; a palesztin táborlakók közül öt férfit, az Arafat vezette El Fatah tagjait őrizetbe vette a szíriai katonaság. Hármat utóbb elengedtek, de kettejük sorsáról egyelőre semmit nem tudni. Tegnap délután ülést tartott a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Kiskun- halasi Városi Bizottsága. Az ülésen egy napirendi pont szerepelt: az első titkár megválasztása, mivel a megyei pártbi­zottság 1987. december 30-ai ülésén dr. Szabó Miklóst, a városi pártbizottság addigi első titkárát megválasztotta a megyei pártbizottság első titkárának. A városi pártbizottság jelölőbizottsá­got küldött ki, amely a testület tagjai­val történt beszélgetések összegezése­ként két jelöltet terjesztett a tegnapi ülés elé: Szabó Károlyt, a városi tanács elnökét és Simon Gábort, a városi pártbizottság titkárát. A tegnapi ülésen — amelyen részt vett Szakolczai Pál, a megyei pártbizottság titkára is — a tes­tület tagjaitól Simon Gábor kapta a több szavazatot és 25—23 arányban ő lett a kiskunhalasi városi pártbizottság első titkára. Simon Gábor 1947. május 31-én született Kiskunhalason. Állami iskolai végzettsége: Juhász Gyula Tanárképző Főiskola. Politikái iskolai végzettsége: SZKP Társadalomtudo­mányi Akadémia. A pártnak 1970 óta tagja, a munkásmozgalomban 1961 óta vesz részt. Nős, a felesége a Kiskunhalasi Városi Bíróság bírája, párttag, két kiskorú gyermeke van. Középiskolai tanulmányai befejezését követő­en 1965-től az MNB kiskunhalasi fiókjánál kereskedelmi előadóként dolgozott. 1969-ben a KISZ járási bizottsága politikai munkatár­sának nevezték ki, majd 1972-ben titkárrá választották. 1978-ban felvették az SZKP Társadalomtudományi Akadé­miájára. Az iskola elvégzése után, 1981-től az MSZMP Kiskunhalas Járási-Városi Bizottságának titkári funkciójába választották, 1984-től volt az MSZMP Kiskunhalas Városi Bizottságának titkára. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA VASARNAP: Választás Haiti szigetén az erőszak és a bojkott jegyében, a szavazásra jogosultak kevesebb, mint egyötöde jelent meg az urnáknál. — Chirac bejelentése: indul a francia elnökválasztáson. — Az Aldo Rico vezette katonák lázadása Argentínában, a felkelést leverik. HÉTFŐ: Sevardnadze szovjet külügyminiszter bonni tárgyalásai, szovjet—nyu­gatnémet szerződések aláírása. — A kubai külügyminiszter Brazíliában. Helyha­tósági választások a Fülöp-szigeteken. KEDD: A Libanon elleni izraeli támadásokról tárgyal a Biztonsági Tanács, amerikai vétó akadályozza meg a határozatot; a palesztinok sztrájkja, az izraeli hadsereg kiéheztetési próbálkozásai a változatlanul nyugtalan megszállt területe­ken. — Véres összeütközések a pakisztáni Karacsiban. SZERDA: Sziltanuk és Hun Sen újabb találkozója Párizs szomszédságában, bizonyos haladás a kambodzsai válság megoldása érdekében folytatott megbeszé­léseken. — Genscher nyugatnémet külügyminiszter Washingtonban. — Amerikai —angolai tárgyalások Namíbia jövőjéről. — Fidel Ramos a Fülöp-szigetek új hadügyminisztere. CSÜTÖRTÖK: Budapesten, Rómában és Helsinkiben hárompárti közös felhí­vást tesznek közzé az európai leszerelés előmozdítására. — Stockholmban tanács­koztak a hatok, fontos kezdeményezés a nukleáris kísérletek eltiltására. — A síita Antal feloldotta a libanoni palesztin menekülttáborok blokádját. PÉNTEK: A bécsi Európa-találkozó újabb fordulójának kezdete. — Huzavona a sandinista kormány és a kontrák képviselőinek San José-ban tervezett eszmecse­réje körül. — Cordovez ENSZ-közvetítő Pakisztánban. A hét két kérdése 1. Milyen új mozgások jelentkeztek * a héten a kelet—nyugati kapcsolatokban? verekkel nem rendelkező országok hozzájárulási módozatait földrészünk leszerelési folyamataihoz. Egy napon a „hármakkal” Stock­holmban a hatok tanácskoztak. Svéd­ország, Görögország, Tanzánia, Mexi­kó, India és Argentína vezető személyi­ségei (a katonai lázadás kapcsán kirob­bant válság miatt Alfonsin elnököt ezút­tal külügyminisztere képviselte) a was­hingtoni csúcs után kialakult helyzetet tekintették át, és elsősorban a nukleáris kísérletek szabályozását, illetve teljes el­tiltását szorgalmazták. Ennek időszerű­ségét mutatja, hogy amerikai és szovjet Mint már nem első alkalommal, a héten ismét „házhozjött” a nemzetközi politika. Sajtóértekezletet tartottak Budapesten — egy időben a Rómában és Helsinkiben rendezett hasonló kon­ferenciákkal —ismertették az európai leszerelés további előmozdítása érdeké­ben kiadott hárompárti felhívást. Az MSZMP, a finn szociáldemokraták és az olasz szocialisták, tehát egy, a Var­sói Szerződéshez tartozó, egy NATO- tagállam s egy európai munkásmozga­lom két nagy irányzatának képviselői képesek voltak megtalálni a közös ér­dekeket és lehetőségeket, az atomfegy­szakértők éppen ezekben a napokban tesznek látogatást Szemipalatyinszk, il­letve Nevada térségében, hogy a hely­színen a legcélravezetőbb ellenőrzési eszközöket tanulmányozzák. Közben folynak a genfi szovjet amerikai tárgyalások (ez a szakasz mint az újabb elképzelések előterjesztésének ideje, s ezért viszonylag kevés jelentés lát napvilágot a munkáról), a hét utolsó munkanapján pedig megkezdődött Bécsben az európai utó találkozó tavaszi fordulója. Noha minden előre tervezett határidő már jócskán lejárt, mindeddig viszonylag messze vannak a megállapo­dásoktól. A nehéz szövegező munka, harmincöt küldöttség álláspontjának roppant nehéz egyeztetése folyik. Ülé­seznek a huszonhármak is. Kicsit sok a szám most az európai diplomácia körül: ez a felállás a 16 NATp- és a hét varsói szerződésbeli tagállamot jelzi, amelyek igyekeznek kidolgozni az európai lesze­relési megbeszélések új szakaszának, Stockholm—2-nek mandátumát.) Az év kezdeti hagyományos szünetet követően megkezdődtek a kétoldalú tárgyalások is, s ezek közül Sevardna­dze szovjet külügyminiszter bonni, il­letve madridi utazása hívta fel magára a figyelmet. Úgy tűnik, sikerült vég­képp felszámolni azokat a súrlódáso­kat a Szovjetunió és az NSZK viszo­nyában, amelyeket a bonni kancellár korábbi, nem éppen átgondolt kijelen­tései okoztak. Megállapodtak a rend­szeres konzultációkban, s aláírtak több gazdasági,.valamint konzuláris jellegű szerződést. Bejelentették, hogy még az idén Gorbacsov—Kohl találkozóra ke­rül sor, de csak a második félévben, nem politikai okok, hanem a moszkvai diplomáciai naptár zsúfoltsága követ­keztében. Genscher külügyminiszter a bonni eszmecsere másnapján rövid lá­togatást tett Washingtonban, s nyilván az amerikai szövetségest is tájékoztatta a megbeszélésekről... 2. Hogyan áll Közép-Amerikában a békerendezés ügye? Egy amerikai lap ironikus megállapí­tása szerint a Fehér Ház számára an­nál, hogy a Nicaragua visszautasítja a közép-amerikai béketervet, már csak egy rosszabb létezhet. Ha elfogadja azt.. . A Nobel-békedíjjal kitüntetett Oscar Arias, Costa Rica elnöke dolgozta ki azt a kompromisszumos (a managuai kormányt sok tekintetben hátrányosan is érintő) tervet, amely egy közép­amerikai békerendezés alapjaként szol­gálna. A sandinista vezetes nem állt könnyű döntések előtt, ám végül is arra az elhatározásra jutott, hogy elfogadja és teljesíti e béketerv feltételeit. Ennek jegyében feloldotta az országban hat éve érvényben lévő rendkívüli állapotot (jóllehet a háborús körülmények és a gazdasági nehézségek, az ország ellen folytatott aknamunka sok tekintetben inkább a szigorításokat ösztönözhet­né), amnesztiát helyezett kilátásba, s végül hajlandónak mutatkozott arra is, hogy közvetlenül tárgyaljon a kontrák­kal. (Mindeddig csupán közvetítőkön keresztül volt kész ilyen megbeszélé­sekre.) A sandinisták tudatában vannak an­nak, hogy az ország sorsa iránt érzett felelősségtudat tűzszünetet, békés ki­bontakozást követel. Hiszen %z elmúlt esztendőben több, mint hétezer halott­ja volt a hadüzenet nélküli háborúnak, az ország társadalmi össztermékének több mint felét katonai kiadásokra vol­tak kénytelenek fordítani, az infláció nagyságrendjét már csak ezer százalé­kokban lehet kifejezni, ellátási nehézsé­gek léptek fel. (A héten jelentették be, hogy a Szovjetunió háromszázmillió dollár értékű áruszállításokkal segít Nicaraguának, de ez csak egy hányadát fedezheti a szükségleteknek.) A kont­rák s a mögöttük álló washingtoni kö­rök szeretnék időtlen időkig prolongál­ni ezt a válságot, hogyha katonailag nem is, de gazdaságilag képesek legye­nek tönkretenni Nicaraguát. Időköz­ben maga Reagan elnök sürgeti a tör­vényhozást a kontrasegélyek megsza­vazására. Nyilván ez a képlet állt annak hátte­rében, hogy miközben a nicaraguai kormány tárgyaló megbízottai Costa Rica fővárosába érkeztek, s azonnal készek voltak a megbeszélésekre, a kontrák időhúzásához folyamodtak. Szemmel láthatólag nem akartak igazi érdemi eszmecserét az amerikai kong­resszusi vita előtt. Végül is abban álla­podtak meg, hogy e hó 28-án ülnek a tárgyalóasztalhoz, tehát a rendezés nem került le a napirendről. A valósá­gos előrelépés azonban továbbra is ne­héznek ígérkezik. Réti Ervin Események képekben • Egy esztendő alatt a második katonai zendülést verték le a kormányhü erők Argentínában. A képen: lázadó katonák — még a kudarc előtt. • Továbbra is forrong az Izrael által megszállt arab területek lakossága, s Tel Aviv továbbra is erőszakot alkalmaz. A képen: tüntető palesztinok próbálnak Rabin izraeli hadügyminiszter közelébe férkőzni, aki szemleutat tett a Gázai- övezetben és Ciszjordániában. (Fotók: AP — MTI — KS) • Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter Bonnban, majd Madridban tárgyalt a nyugatnémet és a spanyol vezetőkkel. A képen: a szovjet diplomácia irányítója Bonnban találkozott békeszerető fiatalokkal, akik egy Mihail Gorba­csov részére szóló levelet is átadtak Sevardnadzének. Az új minisztérium feladatairól (Folytatás az I. oldalról) pedig anyagi eszközeivel jelentősen hozzájárulhat a megelőzést szolgáló technikák finanszírozásához. A jövőben a társadalombiztosítás önkormányzati jellegét, gaz­dálkodási önállóságát erősíteni kívánják. A miniszter figyelmeztetett arra is, hogy a szociális gondok orvoslásához szük­séges eszközök java része a tanácsok kezében van. Épp ezért a minisztérium csak úgy lehet jó gazdája a területnek, ha gyümölcsöző kapcsolatot épít ki a helyi tanácsokkal. A tárca az egyes intézményeiben - például a kórházakban, a gyógyszertárakban, a szociális gondozókban — dolgozókkal olyan személyes jelzőrendszert kíván kialakítani, amelynek révén folyamatosan tudomást szerez­het arról, hogy a gyakorlatban milyen foganatja van intézkedéseinek. Az új főhatóság munkájának szakmai feltétele a nyilvánosság, ugyanis társadal­mi kapcsolatok nélkül nem lehet életképes a minisztérium. A preventív szemléletű szociálpolitika alapfeltétele az, hogy az irányításban tevékenykedők tudjanak arról, mi foglalkoztatja az embereket. Ezért tervezik, hogy a rádióban, a tévében olyan szolgáltató jellegű műsorokat indítanak, amelyekben helyet kaphatnak a fontos szociálpolitikai információk — mondotta végezetül Csehák Judit. A vitában tizenöten szólaltak fel. Gondok vannak a pedagógusbérekkel Pénteken a Művelődési Minisztériumban a megyei tanácsok, illetve a Fővárosi Tanács művelődési osztályainak vezetői és gazdasági szakembe­rei részvételével tanácskozást tartottak,-amelyen áttekintették a pedagógu­sok bérezését érintő új rendelkezések eddigi tapasztalatait. A bruttósítással kapcsolatban megállapították, hogy gondok merültek fel a jogszabályok értelmezésében és alkalmazásában, különösen a túlórák bruttósításával kapcsolatban. A Művelődési Minisztérium a pedagógusok szakszervezetével egyet­értésben — felhívta az érintettek figyelmét arra, hogy a pedagógusok keresetének bruttósítását keresetelemenként kell elvégezni. Vagyis bruttó­sítani kell többek között a túlmunka díjazását, mégpedig olyan mértékben, hogy a pedagógus részére az e jogcímen kifizetendő juttatás nettó összege — változatlan teljesítmény esetén — nem csökkenhet. Ennek figyelembevé­telével differenciáltan kell megállapítani az egyes pedagógusok óradíját. Az ily módon értelmezett bérbruttósítás fedezetét az állami költségvetésből a tanácsok biztosítják. (MTI) Kormányzati intézkedések a műszaki értelmiség megbecsülésének javítására (Folytatás az 1. oldalról) tői a műszakiak körében. Éves szinten 300 millió forintot fordítanak központi forrásból mintegy 12 ezer műszaki szakember bérének emelésére. Ezt az összeget azokra a területekre, vállalatokra koncentrálják, ahol az át­lagosnál jóval magasabb a műszakiak létszáma, foglalkoztatási aránya. A költségvetési területek műszaki dip­lomásai is részesülhetnek a preferenciá­ból. Szólt arról, hogy a kormány a SZOT-tal közösen irányelveket dolgo­zott ki az alkotó műszaki értelmiség anyagi és erkölcsi elismerésének javítá­sára. A hamarosan megjelenő irányel­vekben a kormány azt is ajánlja a válla­latoknak, hogy 1990 végéig az alkotó műszaki értelmiségiek bérét az átlagos növekedéshez képest további 40 száza­lékkal emeljék. A kormány a MTESZ javaslatai alapján olyan döntéseket is hozott, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalatok egy részénél már alkalma­zott megoldások általános gyakorlattá váljanak. Az alkotó szakembergárda ösztönzésére helyileg már eddig is éltek a különféle alkotói odaítélésének lehe­tőségével. Ezeket a címeket, díjakat a Minisztertanács döntése alapján most kormányzati szinten is intézményesítet­ték. Eszerint a kutató-fejlesztő munka anyagi és erkölcsi elismerése céljából műszaki főtanácsosi és műszaki taná­csosi címek adományozhatok, ame­lyekhez legalább 5500, illetve 3 ezer forintos pótlék fizetendő. E címek leg­feljebb 3 évre, vagy meghatározott fel­adat elvégzéséhez kötötten adomá­nyozhatok, de ugyanaz a személy több­ször is részesülhet benne. Az anyagi és erkölcsi elismerés másik formája a mű­szaki alkotói díj, amelynek összege leg­feljebb százezer forint lehet. Köny- nyebbség a vállalatok részére, hogy e díj összegének felét a szabályozott bé­ren kívüli forrásokból fizethetik. A jogszabály szerint minden 30 műsza­ki dolgozó közül egy részesülhet évente ebben az elismerési formában, illetve kollektívák is kaphatják a díjakat meg­osztva. Kérdésekre válaszolva Halmos Csa­ba elmondta: elvileg nincs kizárva, hogy az évi 300 millió forintos közpon­ti bérkeretből a műszaki felsőoktatás­ban dolgozó mérnökök, oktatók is ré­szesülhessenek, de elsődlegesen a válla­latoknál, költségvetési szerveknél dol­gozó szakemberek preferálását szolgál­ja az intézkedés. Elhangzott az is, hogy a nyugdíjas műszakiak is szívesen kamatoztatnák évtizedek alatt megszerzett tudásukat, akár még társadalmi munkában is, ha arra igényt tartanának a vállalatok, in­tézmények. Jelenleg ugyanis alig kínál­kozik erre lehetőségük. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents