Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-22 / 18. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. január 22. TÉESZ-HÁTON KASTÉLY-PÚP A hetvenes évek végére a magyar- országi kastélyok jelentős ré­sze végveszélybe került. Kezelőik nem érezték igazán magukénak a patinás monstrumokat, karbantar­tásukról nem gondoskodtak; gyak­ran még akkor sem, ha megfelelő rendeltetésük volt. Amikor aztán gombamód szaporodtak az új városi irodaházak és szociális létesítmé­nyek, a megüresedő elhanyagolt, fű- tetlen, magányos külterületi épüle­tek pusztulása felgyorsult. Az állami irányítás is csak a nyolcvanas évek elejétől kezeli való­di rangján az értékes örökség ügyét. Több állásfog­lalás is leszö­gezte: kastélya­inkkal kétszeres kincs pusztul. Egyrészt történelmi, műemléki, tájképi érték — mely "pénzben ki sem fejezhető — másrészt pedig épületekben megtestesülő nemzeti vagy on. A széles körű felmérések szomorú tanulságai — évente négy-öt műemléket kény­szerült törölni a hatóság a védett épületek listájáról — cselekvésre serkentették az illetékeseket. 1982-ben, jelentős állami támogatással megindult az úgynevezett „kastélyprogram”. Tervek születtek az uradalmi majo­rok, vadászházak és üdülők megmentésére és újrahasz­nosítására. • Üdülő lesz vagy melléképület, esetleg családi ház valahol Solton vagy Hartán? Nincs vége még a Baucr-villa kálváriájának. Pásztor Zoltán felvétele (archív) Mi lesz veled [Bauer-villa? Amikor tavaly tavasszal megjelent a lapokban a Hartai Lenin Tsz hirdetése — térítés nélkül felkínálták hasznosításra a járáspusztai Bauer-kastélyt — úgy hit­tem, végre lezárul egy rangos pusztai épület kálváriája. Sajnos azonban tévedtem. Máig gazda s gondnok nél­kül áll a tetétleni pusztán a Bauer-lak. A lakótorony ledőlt. A kovácsoltvas díszrácsokat, a vasalt ajtókat letépték, ellopták Rózsa Sándor mai unokái. Úgy tű­nik: az anonim „újrahasznosítók” téglánként kezdik elbontani-elhordani a masszív épületet... — Csak púp ez a kastély szövetkeze­tünk hátán — mondja Zentai István, a Hartai Lenin Tsz elnöke, akinek álmá­ban gyakran megjelenik a volt tulajdo­nos, Bauer Rudolf, hogy figyelmeztes­se: ne feledkezzen meg a gondosan ter­vezett palotáról. — A jogelődtől, a Du- natetétleni Micsurintól került hozzánk az épület. Szolgálati lakás volt egy ide­ig, majd a közös gazdaság borait tárol­tuk a pincében. Amíg a környéken vi­rult a 15 hektáros szölötábla, raktár­nak, munkásszállásnak is kellett. Javít­gattuk, költöttünk rá. De mikor kifo­gyott az ültetvény, a borászatunk meg­szűnt s nem tudtuk tovább hasznosíta­ni a villát, csak a gond volt vele; gyere­kek bújócskáztak a várszerü építmény­ben;, csövesek szöktek föl a toronyba. Megkértük hát rá s meg is kaptuk — a bontási engedélyt... — Végül megszánta a dózeres? — Nem ez mentette meg. Olyan idő­szakban emeltünk rá csákányt, amikor a kormány külön tervet hagyott jóvá kastélyaink megmentésére. Ezt az épü­letet ugyan nem tudták lajstromba ven­ni, mert a földhivatalnál nem is volt nyilvántartva. De azért nem nézték volna jó szemmel a kastélybontást. Az­tán jelentkezett nálunk az akkori me­gyei úttörőtitkár, hogy elkérik, s remek továbbképző központ lesz ott. Őszinte örömmel mondtunk le a bontástégla áráról s a területtel, a villanyvezetékkel együtt átadtuk az úttörőknek. Sajnos azonban a tervből nem lett semmi. Há­rom évig nyugtatgattak, hitegettek bennünket a kisdiákok irányítói, míg végül kiderült: se kedvük, se pénzük a rekonstrukcióhoz. Időközben persze nem tétlenkedtek a vandálhadak. Több helyen megbontották a tetőt, hogy a szarufákat kiszedhessék. Az ablakto­kokért kivésték a falakat. A bontást — közben — megtiltotta a megyei ta­nács illetékese. Ezért adtuk föl a hirde­téseket ... — Kik jelentkeztek? — Nem volt tolongás. Akárhogy is számoljuk, az újrahasznosításhoz — szerény költségvetéssel is—legalább 60 millió forint kellene. Ennyi pénze ma már több magánvállalkozónak is van hazánkban, de azért ők alaposan meg­nézik: megéri-e a befektetés. És ide a 60 millión túl már másfél kilométeres szi­lárd burkolatú út is kellene, hogy télen- nyáron meg lehessen közelíteni az épü­letet. Aztán a Bauer-lak nem műemlék és építészetileg sem képvisel különleges értékeket. Jött a pályázó Zürichből, aki magyar—svájci közös vállalatot kíván létrehozni s üdülővé építené át a Bauer- villát. Jelentkezett a MOHOSZ is. A horgászok halastavat szeretnének a környéken, a kastély pedig az üdülőjük lehetne. Szerződéskötésre, komoly egyeztető tárgyalásra azonban, sajnos, még nem került sor. Pedig múlik az idő, hámlik a vakolat... — Úgy hallottam, a hirdetés alapján komoly és konkrét tervekkel jöttek a Cigányok Kulturális Egyesületének képviselői. Gyermekotthont szerettek volna létesíteni Járás-pusztán. ' — Valóban volt itt Lakatos Meny­hért, hogy egyezkedjünk. Mondta, hogy az építkezéshez van százmillió fo­rintjuk, vagy több is ... Vagyis komo­lyan gondolják az ügyet. A vezetősé­günk azonban úgy határozott: hogy inkább vár a bizonytalanabb svájci partnerre s nem egyezkedik a cigány- szervezettel. — Egy éve várakoznak. Az épület életveszélyes és rabolják tovább. Mi a ' tervük?- Ha a horgászszövetség sem jelent­kezik, akkor kérni fogjuk ismét a bon­tási engedélyt. Ha már hozzánk került ez a gondhozó örökség, s ennyit baj­lódtunk az ügyeivel, mégsem adnánk ingyen; szeretnénk valami pénzt is kap­ni érte. Ha egészben nem megy, leg­alább a tégláiért. Farkas P. József KÖNYVESPOLC yy Sómén yy A romantika 200 éve született Byron Mint egy finom, precíz lencse, fogta össze a természet és társadalom felől ráeső sugarakat. Összegyűjtötte őket s gyújtott velük, olyannyira, hogy az így keltett tüzek itt-ott még ma is lobog­nak. Nos, minden zseni így gyűjt és nyújt, de az épp kétszáz éve született Byron talán legnagyobb hatású művé­sze volt ennek a két évszázadnak. Az első pillantásra meglepőnek tetszik, igenám, de visszatekintve nem mindig látjuk, honnan s hol lobbant fel a láng, amely akkor perzselt, mára pedig már máshová költözött, s csak meleg van. Nemcsak egyetlen géniusz hatásáról van szó, hanem mindarról, amely a feu­dalizmus, polgárosodás, népiség és új proletariátus lázában égő társadalom­ban érett, izzott, s amint sajátos érzé­kenységével Byron, de számos társa is fölfogott, fókuszba foglalt. Byron féllábbal a klasszicizmusban állva, eltanulva minden formai tökélyt a romantika első s legnagyobb hatású mestere volt, sőt a romantika révén minden modernségnek, maiságnak is indítója. Élete eleve erre irányította, kiváltsá­gaival és pokoljárásaival egyaránt. Fő­úri származék, de még kisgyermek, mi­kor könnyelmű apja elhagyta az anyát, aki gyermekét majomszeretettel imád­ta. A kiváltságos helyzetet szinte nyo­mor váltotta fel, azután szerencsés örökség, óriási vagyon és lordi cím, a legjobb iskolák: Harrow és Cambridge. Szépség és sántaság. Elkényeztetettség, elkötelezettség és elszántság. Első ver­seivel kegyetlenül elbánik a kritika: semmi érdemét nem leli — ő nem ke­vésbé kegyetlenül válaszol egy párját ritkítóan gunyoros ellenbírálattal. Hu­szonegy évesen a Lordok Házának tag­ja, merészen baloldali beszédekkel lép föl, a haladó politika nagy reménysége, asszonyok kedvencé és mind sikere­sebb költő. Megírja a Childe Harold zarándokútját, s a kritika és közönség most már érdemén fölül rajong érte. Ő teljesen elkapatva, jódolgában azt sem tudja, mit tegyen, mi legyen, s mit írjon —- még dühösen vallásellenes vallomá­sait is szíves megértéssel fogadják. Ha­nem amikor felesége kénytelen elhagy­ni, akkor mindenki ellene fordul, még­Friderikusz Sándor „sómén”. Szereti a kínos kérdéseket, a botrányszagú helyzeteket, melyeket persze saját ma­ga kreál, illetve teremt. Hazánk észak­keleti részéből indult, Nyíregyházáról, Debrecenből, majd a Rádióból fino­man kitessékelték, mígnem a Vitray- féle Tóksókhoz hasonló Csak ma! című műsorát fel nem találta. így még Kecs­kemétre is eljutott a notórius kérdező. Hogy érdekes embereket kérdez? Te­gyük fel, ha néhány évvel ezelőtt, frissi­ben — amikor a népszerű művészekkel valami különleges történt — kérdez, sokkal bátrabb Friderikusz vállalkozá­sa, mint így, utólag boncolgatva az ese­ményeket, a Szigorúan nyilvános című könyvében. Most, a nyolcvanas évek végén ismét lehet csámcsogni azon, hogy miért is akart disszidálni Kovács Erzsi táncdalénekesnő, miért vitatko­zott a könnyűzene néhány jeles képvi­selője, Erdős Péter, Sebők János, Nagy Feró? Vajon illő volt-e Pécsi Ildikó elé zsúrkocsin betolni finomabbnál fino­mabb falatokat, „égetve” a színésznőt? Mi újat mondhat a totókirály, vagy a szegedi hipofizis-ügy főszereplője, László professzor? Friderikusz nyilván azt reméli, hogy neki mindent elmon­danak, most majd megtudható az igaz­ság. Féltek is tőle, mint a párbeszédek­ből itt ott kiderül, mert azt hallották, ez a fiatalember mindenkit „kibelez”. Bebizonyosodott, mindenki életben maradt! És az is biztos: Friderikusz „sómén” és szenzációhajhász, vagy in­kább jól informált, intim ügyekben ott­honos riporter? Ez kell a közönségnek, hiszen tódultak műsoraira. (Nem Kecskemétről van szó, itt valahogy nem jött össze a dolog.) És ez kell az olvasónak, a több száz oldalas interjú­füzér, megspékelve bevezetőkkel, ké­pekkel, a végén pedig a nyilatkozók jóváhagyó szövegével. Ez a receptje Friderikusz harmadik könyvének. Nem több. Erre képes egy „sómén”. B. T. legnagyobb mestere pedig olyan gyűlölettel, amely menekü­lésre készteti. Ettől kezdve nincs jó sza­va sem az angol uralkodó osztályokról, sem politikájukról, sem művészetüké ről. Mind forradalmibb a hangja, ám az mérhetetlen gőggel, önimádattal; anarchisztikus állásfoglalással, sőt vi­lágfájdalommal vegyül. Műve minden sorában önmagáról szól, amelyet az új írói eszköz jellemez: az irónia, mely ugyanakkor önirónia is. Tudja, hogy az önsajnálat sem vezet sehová, de mikor sajnálgatja és sajná- lŰtatja magát, népszerűsége nemhogy csökkenne, egyre nagyobb. A kiválasz­tottak gőgje éppúgy megjelenik írásai­ban, mint a Kelet megannyi színe, az elnyomott népiség s a nemzetek fölsza­badításának szándéka. A világ leg­szebb tájain s városaiban, Svájcban, Ravennában, Velencében lakik főúri módon; hol szinte háremet tart, hol pedig egy grófnővel él együtt. Közben Shelleyvel együtt kialakítja a szépség új költészetét, fölkarolva a harmadik ifjú óriást, Keatset; egyszerre lengeti a sza­bad szerelem és a politikai szabadság zászlaját. Az előbbit éli is, az utóbbit segíti: óriási összegekkel támogatja az összeesküvő olasz hazafiakat, s mikor többé nem akar megmaradni a szavak­nál, 1823-ban elmegy Görögországba fegyverrel is küzdeni a szabadságért, s _ ott éri el a halál a mocsár bosszúja, a malária révén. Romantika, regényesség életben és műben egyaránt. A művek klasszikus formai tökélyét lázas izgalom feszíti szét: düh és irónia, minden múltbeli, reakciós maradvány ellen; lelkesültség a táj, a természet és a tett szépségéért a szerelemben és a politikumban. A fő­müvek (a Childe Harold, a Don Juan) szerkezettelenek, se végük, se hosszuk — utóbbi be sincs fejezve, mégis telje­sek, egy életérzés: a kalandosság és a kalandorság tökéletes megjelenítései. Hatása felmérhetetlen. Puskin, Vic­tor Hugo, Heine, Baudelaire, Schopen­hauer éppúgy elképzelhetetlen nélküle, mint Nietzsche. Nálunk pedig Petőfi, Jókai, Madách, sőt Ady, Szabó Dezső, ma pedig Juhász Ferenc. Közös alkat, közös attitűd. így tekintsünk rá vissza, arra, aki Prométheuszként lopott lán­gokat az égből, de füstjében saját alak­ja már-már elhalványulni, eltűnni lát­szik. Kristó Nagy István BYRON: Harminchatodik születésnapomon Állj meg, szivem, betelt im az idő. Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál? De nem! Bár nincs szív érted hevülö, te csak lobogjál! Nagy lombhullásban állnak napjaim. A szerelem virága és gyümölcse elhullt: csak férge, üszke, csak a kin: az maradt őszre! Magányos, messze tűzhányó sziget a láng már, keblem lankadatlan lángja: nem fáklyát gyújt, nem diadal-jelet: — halotti máglya. A féltés, féltékenység, a remény, a fájdalom gondját emésztő gondom: a szerelmet nem oszthatom meg én, csak láncát hordom. De itt, de most, de bántani tovább ilyen eszmék már telkemet nem bírják, hol babér fedi a hős homlokát s borítja sírját. Kard, lobogó és körül, lelkesen, tábor övez, dicsőség, Görögország. Nem volt szabadabb a spártai sem, ha pajzson hordták. Ébredj — (ne Hellász, ő már ébren él!) — ébredj, lelkem! Idézd, ó hány hősi lélek során csörgött át eredbe a vér. Hozzájuk térj meg! Gyűrd le a föl-fölgerjedő hevet, hisz férfi volnál, s az is keserű harc! Vedd egykedvűn, ha borul, ha nevet - a gyönyörű arc! Ha bánod az ifjúságod, mért is élj? A szép halál hazája — várva máris — előtted áll. Előre. Sose félj, egy a halál is. Keress — lel itt az is, ki nem keres — katonasírnak való gödröt, dombot, így lesz a legjobb. Nézz hát, légy szemes és tedd a dolgod. Illyés Gyula fordítása KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügye­let ideje hétfőtől péntekig 18 órától 8 óráig tart, szomba­ton, vasárnap és ünnepna­pokon reggel 8 órától folya­matosan a következő hétköznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38'. (T.: 20-488), központi tömb, diagnosztika. Gyerme­keknek: Kecskemét, Izsáki út 5.; C pa­vilon, földszinti ambulancia (T.: 22- 822). Agasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nyáriő­ri ne, Városföld gyermek és felnőtt be­tegeit a munkaszüneti napokon a kecs­keméti kórház említett két épületében látják el. Orgovány: Orgovány, központi ren­delő (T.: 25); Lajosmizse, Éelsőlajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 24); Szabadszállás, Fülöp- szállás, Soltszentimre: Szabadszállás, központi rendelő (T.: 220); Kunszent- miklós, Kunpeszér, Kunadacs, Tass: K unszentmiklós, központi rendelő (T.: 155); Dunavecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunbaracs: dr. Benkő M. (Kerekegy­háza, Lenin t. 14. T.: 71-340); Lakite­lek: dr. Glied I. (Lakitelek, Alkotmány и. 3. T.: 42-015); Izsák: dr. Pap Gy. (Izsák, Bercsényi u. 13. T.: 94); Tiszaal- pár: dr. Fekete F. (Tiszaalpár, Mátyás к. u. 2. T.: 44-050). BAJA: az ügyeletet a kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el (Po- korny u. T. 11-244). Itt fogadják a ba­jai. bácsbokodi, bácsborsódi. bács­szentgyörgyi, bátmonostori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felső- szentiváni, garai, hercegszántói, nagy­baracskai, nemesnádudvari, sükösdi, szeremlei és vaskúti betegeket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsalmási, bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kunbajai, csikériai, madara- si, katymári lakosokat látják el. (T.: 124). KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rende­lőben látják el a betegeket (T/: 11-922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet ide­jén ellátják a kiskőrösi, akasztói, csen­gődi, tabdi, páhi, kaskantyúi betege­ket. Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 68); Soltvadkert, központi rendelő (T.: 21). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a köz­ponti ügyelet szombaton reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Kilián Gy. u. 7. (T.: 62-520). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszállási, pálmonostori, pető- fiszállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével. TISZAKÉCSKE: a rendelőintézet­ben a tiszakécskei és szentkirályi bete­geket látják el (T.: 41-261). KALŐCSA: a rendelőintézetben tar­tanak ügyeletet: Kossuth u. 34—36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Ho­mokmégy, Miske, Ordas, Dunaszent- benedek, Oregcsertő-Csorna, Szak- már, yszód, és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. (T.: 10, 122, 234). Éjszakai ügyelet: 213-as mellék. URH-szoba 219-es mellék. A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe, 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalo­csa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Fájsz, Dusnok: dr. Szilágyi K. (Dus­nok, Dembinszki u. 13. T.: 24); Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő (Vécsey t. 1. T.: 167); Hajós: dr Pap I. (Hajós, Kossuth u. 1. T.: 10); Dunapataj, Harta: dr. Kákonyi A. (Harta, Semmelweis t. 1. T.: 33). KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet (T.: 21-011, 275-ös mel­lék). Itt látják el a balotaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói, kisszállási, pirtói betegeket. Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskun­majsa, központi rendelő (T.: 31-211); Rém, Jánoshalma, Kéleshalom, Boro- ta: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Tompa, Kelebia: dr. Máriási K. (Tompa, Rákóczi u. 15. T.: 31.) GYÓGYSZÉRTÁRAK A péntek esti zárórától hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeíetet: Kecskemét: Szabadság tér 1., Baja: Tóth K. tér 2.; Bácsalmás: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa Gy. u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/A; Kalocsa: Szé­chenyi-lakótelep; Kiskőrös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kis­kunmajsa: Hősök tere 3.; Kunszentmik- lós: Kálvin tér 7.; Soltvadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Béke u. 132.; Kis­kunhalas: Kossuth u. 15—19.; Sóit: Bé­ke tér 6. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. BÁCSALMÁSI ÁLLAT­KÓRHÁZ: dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u. 36. T.: 106) KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Temesváry I. (Kecskemét, Halasi út 34. T.: 28-344) BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Sze­retnie: dr. Németh P. (Bátmonostor, Mátyás, u. 6.), Nemesnádudvar, Sü- kösd, Érsekcsanád: dr. Lakatos J. (Nemesnádudvar, Petőfi u. 84. T.: 13), Bácsszentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Ulicsák A. (Gara, Kossuth u. 58. T.: 14), Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbo- kod: dr. Éber E. (Bácsbokod, Hunyadi u. 28. T.: 14), Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Mátrai J. (Katymár, Kossuth u. 11. T.: Madaras 47), Her­cegszántó, Dávod, Csátalja, Nagyba- racska: dr. Tüske F. (Nagybaracska, Tulbanov u. 18. T.: 168) . KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Kovácsffy Cs. (Kalocsa, Újhelyi I. u. 2.), Tass, Szalk­szentmárton: dr. Tiringer A. (Szalk­szentmárton, Rákóczi u. 1.), Dunave­cse, Apostag: dr. Szüts M. (Dunavecse, Vörös Hadsereg u. 8/A), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampuszta! Célgazda­ság solti kerülete: dr. Hajnáczky K. (Solt, Vörös Hadsereg u. 9.), Harta, Dunatetétlen, Állampuszta: dr. Mészá­ros J. (Harta, Rákóczi u. 9.), Dunapa­taj, Ordas, Géderlak, Úszód, Duna- szentbenedek: dr. Südi I. (Úszód,.Má­tyás király u. 10. T.: 3), Szakmár, Öreg- csertő, Homokmégy: dr. Török L. (Öregcsertő, Kossuth u. 23.), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés: dr. Koch J. (Hajós, Temető u. 2. T.: 11), Fájsz, Dusnok: dr. Kis, Molnár J. (Fájsz, Szabadság u. 35. T.: 20) KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza, dr. Kovács Gy. (Kecs­kemét, Széchenyi tér 1—3. IV/59. T.: 24-168), Kecskemét, Ballószög, Helvé­cia, Városföld: dr. Nagy L. (Kecske­mét, Jégvirág u. 28. T.: 24-862), Jakab­szállás, Orgovány: dr. Zakupszky J. (Jakabszállás, Petőfi u. 26. T.: 72-075), Szentkirály, Nyárlőrinc: dr. Dani S. (Nyárlőrinc, Sugár u. 16: T.: 43-192), Lajosmizse: dr. Cserényi P. (Lajosmi­zse, Vereb u. 2/A. T.: 137), Tiszakécs­ke: dr. Csitári J. (Tiszakécske, Tiszasor u. 64. T.: 41-095), Kerekegyháza, Kun­baracs, Ladánybene: dr. Tóth B. (La- dánybene, Piactér u. 12. T.: 7). KISKÖRÖS! ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Bo­ros A. (Kiskőrös, Vattay u. 10. T.: 12- 280), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Jávor P. (Izsák, Ságvári u. 5.), Kun- szentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Fodor L. (Kunszentmiklós, Marx tér 5.), Szabadszállás, Fülöpszállás: dr. Bálint T. (Szabadszállás, Könyves K. u. 7.), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Pais K. (Bocsa, Mező I. u. 19. T.: 24), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Solt­szentimre, Kaskantyú: dr. Fekete F. (Páhi, Béke tér 2.), Kecel, Imrehegy: dr. Sőreghy A. (Kecel,' Nádas u. 10/1.). KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kis­kunfélegyháza: dr. Horváth A. (Kis­kunfélegyháza, Wesselényi u. 3. T.: 61- 389), Kiskunfélegyháza, Gátér, Pálmo- nostora, Petőfiszállás: dr. Fekete M. (Kiskunfélegyháza, Jókai u. 61. T.: 61- 447), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Hor­váth L. .(Tiszaalpár, Ady E. u. 89. T.: 44-191), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csó- lyospáíos: dr. Szüts M. (Csólyospálos, Széchenyi u. 2. T.: 3), Jászszentlászló, Szánk: dr. Mihala F. (Szánk, Árpád u. 28. T.: 16), Bugac, Kunszállás: dr. Cső­ke A. (Kunszállás, Kossuth u. 7. T.: 4). KISKUNHALASI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kis­kunhalas: dr. Czabán L. (Kiskunhalas, Kosevoj tér 5. T.: 22-245), Zsana, Har- kakötöny, Pirtó, Balotaszállás,.Kunfe- hértó: dr. Erdődi J. (Kiskunhalas, Schönherz Z. u. 5. T.: 21-070), János­halma: dr. Csépányi N. (Jánoshalma, Magyar L. u. 20. T.: 223), Borota, Rém: dr. Fekete I. (Borota, Deák F. u. 48. T.: 471), Mélykút, Kisszállás: dr. Mikó N. (Mélykút, Lenin tér 54. T.: 28), Tompa, Kelebia: dr. Szilvási Gy. (Tompa, Szabadság tér 6/E. T.: 94), Bácsalmás, Csikéria, Bácsszőlős, Kun­baja: dr'. Koletics Gy. (Bácsalmás, Rá­kóczi u. 8.), Tataháza, Bácsalmás, Má- tételke: dr. Harmat S. (Tataháza, Kos­suth u. 39. T.: 10).

Next

/
Thumbnails
Contents