Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-21 / 17. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. január 21. A NAGYÜZEMI SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSTERMESZTÉS KEZDETEI BÁCS-KISKUNBAN Tájformáló negyedszázad • Parlag Izsák környékén, az ötvenes években. (A fényképfelvételeket Pfenning Gyula nyugalmazott főkertész bocsátotta rendelkezésünkre.) Lehangoló látvány szomorította az ötvenes évek közepén a Bács-Kiskun megyében szemlélődőket. Parlagterületekkel váltakoztak többnyire elhanyagolt szántók, kertek, ültetvények. Áz MDP Központi Vezetősége párt- és tömegszervezeti osztályának készíttetett — feltehetően szépített helyzetképet tartalmazó — jelentésében is kénytelen volt elismerni a megyei pártbizottság: „Eddig nem vettük észre, hogy bajok vannak a megye szőlő- és gyümölcstermesztésében. A hanyatlás következtében a 100 ezer kh szőlő és gyümölcs 92 ezerre csökkent, az első osztályú szőlő fele negyed-ötödosztályú lett”. így vélekedett 1961-ben kiadott, A homoki szőlőtermesztés korszerűsítése című fontos könyvében dr. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkára is. „Az 1950—56-os években [...] a marxi —lenini agrárpolitika bal- és jobboldali eltorzítása a régi vezetés részéről, az egyes hibás gazdaságpolitikai intézkedések igen nagy károkat okoztak a megye szőlő- és gyümölcstermesztésében is.” Az is pusztult, ami volt Csodálható? Mivel egy hold S2Ő1Ő öt hold földnek számított a különféle kötelezettségek megállapításánál, mivel néhány hold szőlő miatt kuláknak bélyegezhettek jó gazdákat, aki tehette szabadult a népgazdaságilag oly fontos belterjes, áldozatos munkát és nagy hozzáértést követelő kultúrától. A gazdáknak se kedvük, se pénzük nem volt az öregedő szőlők felújításához, az új termelőszövetkezetek sokféle gonddal küszködtek. Az( évtized végére a megmaradt szőlők fele negyedszázadnál idősebb volt, egyre kevesebbet adott. Új helyzetet teremtett a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Az immár lelkesítő meggyőző eredményekkel igazolt, milliók sorsát meghatározó vállalkozás kezdetben további pusztulással fenyegette a Duna—Tisza közi kertkultúrát. Félő volt, hogy kellő termelési tapasztalatok, gépek hiányában tovább romlik a napi gondoskodást kívánó, az időjárásra, a művelésre különösen érzékeny szőlők, gyümölcsösök állapota. Bács-Kiskun megye akkori vezetőinek is köszönhető, hogy a központi irányelvekkel összhangban, de jó néhányszor a kiadott, érvényes végrehajtási rendelkezések módosítását kérve, kiharcolva nagyjából sikerült megteremteni az egyidejű átszervezés, a korszerűsítés, a termelésiszerkezet-átalakí- tás, életmódváltoztatás feltételeit. Az élet és a sablon Területi adottságok A megyei pártbizottság már 1957 szeptemberében határozattal sürgette a belterjes mezőgazdasági kultúrák fejlesztését 1960-ig sok ezer hold szőlő telepítését, több százezer új gyümölcsfa ültetését. Ma is, utólag is megalapozottnak mondhatók a megyei tanács 1960-ban elfogadott, a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés fellendítését szolgáló határozatának legfontosabb megállapításai, előírásai. Többnyire reálisan jelölte ki a szőlő- és gyümölcstelepítési kiskör- zeteket. Tudatosan épített a termelés tájadottságaira. Intézményesítették a kutatók és a termelésben közvetlenül érdekeltek hagyományosan jó kapcsolatát, vagyis gyorsították a tudományos műhelyek és termelő üzemek információcseréjét. így a mezőgazdaság szocialista átalakításának befejezése után, 1962-től kibontakozhatott a Duna—Tisza közén valóban tájformáló telepítési program. „Nagyon szép. S hiszem, hogy hamarosan ilyen lesz egész Magyarország”, írta még 1958 őszén a Helvéciái Állami Gazdaság vendégkönyvébe a Bács-Kiskun megyei élményeit, örömeit és kételyeit a Népszabadságban publikáló Szabó Pál. Máig sajnálható, hogy szándéka ellenére nem fedezhette fel újra Németh László, a homoki kertkultúrában a minőségi eszme megvalósulását csodáló író, nemzetgazda a nagyüzemi szőlőligeteket, gyümölcserdőket. (Szabó Pál e tájról, az átszervezés olykor kínosan gyötrelmes folyamatáról, a táj kertté szelídítéséről írt regénye is egy évtizedig a kiadó fiókjában porosodott.) A küzdők dicsérete Ma, amikor a telepítés — valamivel több — mint negyedszázados évfordulójára emlékeznek egy tudományos tanácskozáson, nem feledkezhetünk meg a gyönyörű elgondolások megvalósítását lassító, olykor elsikkasztó hibákról, némely országos hatóságok rövidlátó magatartásáról. Több éves késéssel kezdték gyártani a szükséges gépeket, építeni a pincéket, földolgozókat. A telepítést közvetlenül irányitó megyei mezőgazdasági szakemberek olykor a fél országot bejárták a telepítéshez nélkülözhetetlen huzalokért, karókért, facsemetékért, szőlővesszőkért. A bajokat, az elkerülhető veszteségeket leszámítva is történelmi érdemű telepítésről tanácskozók bizonyára megemlékeznek azokról az országos vezetőkről, akik az elsők között ismerték föl a kezdeményezés jelentőségét, segítették kibontakoztatását. Külön is méltatják a szakszövetkezetek elfogadtatásában, az állami támogatás kieszközlésében szövetséges Fehér Lajos munkásságát. Talán idézik egy Bács-Kiskun megyei kiadványban megjelent, ma is érvényes, időszerű sorait: „a szorgalom, a szakértelem és a kötelességtudat lehet az újabb és újabb sikerek forrása”. Hcltai Nándor Mindenekelőtt azzal, hogy az illetékes országos irányító testületekkel élénk viták után sikerült elfogadtatni a területi szemléletet. Addig ugyanis kizárólag népgazdasági ágazatokban gondolkodtak, terveztek, feledve, hogy egy-egy terület lakosainak termelési tapasztalatai (az úgynevezett emberi tényezők) a lét, a termelés fontos részei. Ennek az alapelvnek törvényben is megerősített érvényesítése, országos és megyei alkalmazása után szinte természetes, hogy először a szántóföldi növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkozó közös gazdaságokat szerveztek. Az esetleg hibás művelés hosszú évekre tönkretehette volna a szőlő- és gyümölcsültetvényeket. A homoki községekben csak 1960-ban, 1961-ben jelentek meg a népnevelők. Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy az egyéni felelősséget és érdekeltséget közvetlenebbül érintő, az egyéni öntevékenységre jobban számító termelőszövetkezeti csoportok és szakcsoportok boldogulhatnak a hagyományos szőlős-gyümölcsös területeken. Az élet, a gyakorlat érdeke diadalmaskodott a más vonatkozásokban sajnos néha dogmaként kezelt valódi vagy vélt politikai érdekeken. Aligha sorolhatnék ma — például — Soltvadkertet az ország legmódosabb községei közé, ha megyei tanácstagjuk, a megye tanácselnöke nem kéri személyesen az átszervezési terv módosítását, a szakszövetkezetek engedélyezését. A PETŐFI PÉPE AJÁNLATA JtÁDIÓ_ TOMPÁI ESET Szombaton fél egykor a Kossuth rádióban Szanálás helyett szakszövetkezet címmel Lakatos Pál riportja hangzik el. A műsor rövid ismertetője: A Tompái Kossuth Tsz 1987-et 6-7 millió forintos veszteséggel zárta. Következett volna tehát a szanálás, de az új vezetőség inkább a szakszövetkezeti forma mellett döntött. így nem kell senkitől megválni, sőt, a jelenlegi 400 tagon kívül újabb emberek foglalkoztatására is lehetőség nyílik. Az új formának vannak persze hátrányai is . . . Ezek is megtudhatók a szombat déli riportból. Légy jó mindhalálig Vasárnap este háromnegyed hétkor ugyancsak a Kossuth adón tűzik műsorra a kecskeméti Katona József Színház Légy jó mindhalálig cimű ifjúsági előadását. A Remekírók hangszalagon elnevezésű sorozatban Móricz Zsig- mond megható műve hallható. A darabot Barbinek Péter rendezte, zenéjét Tolcsvay László szerezte, Nyilas Misi szerepében pedig Ambrus Asma. A rádiófelvételt Csermák András, Mihályi Lajos, Török Annamária és Németh Erzsébet készítette. — Miért szeretem? erre a kérdésre pedig Kovács Aranka általános iskolai tanár válaszol, a Légy jó mindhaláligot elemezve. TÁRLAT NEMEZEK Nagy Mari és Vidák István Kecskeméten megteremtették a nemezelés hagyományait. Nyugodtan beszélhetünk erről, hiszen a Szórakaténusz Játékmúzeumban gyakran vezetnek a nebulóknak kézműves foglalkozásokat, köztük éppen nemezelést. Évente tartanak továbbképzéseket a pedagógusoknak az ősi mesterség fortélyaiból. A nemzetközi nemeztáborba pedig határainkon túlról is érkeznek érdeklődők. TanulJÖN: AZ ERDŐK KAPITÁNYA, A HAJNAL, A DUBLŐRÖK ÉJSZAKÁJA, A SZAKASZ, A KORONATANÚ ... Változások küszöbén a filmforgalmazás Kétségtelen, hogy a mozinézők számának jelentős csökkenése több dologra enged következtetni, amelyek változtatásokat követelnek a filmterjesztés különböző területein. De nem mehetünk el szó nélkül a sikerek mellett sem, amiket jó néhány film bemutatása hozott. Több a közfigyelmet érdemlő rendezvény is, amelyek a megye filmforgalmazóinak jóvoltából az egészséges életmód, a környezetvédelem, vagy más igen fontos ügy mellett agitáltak. Sok neves szakemberrel, rendezővel, színésszel találkozhattak személyesen is az érdeklődők a vetítéseket megelőző vagy követő beszélgetéseken a megye mozijaiban. Az előadások 23 százaléka magyar produkció volt filmszínházainkban. Sikerrel zárult a megye városaiban a Filmmúzeum sorozat, tovább növekedett az érdeklődés a filmklubok iránt... Kasszasiker volt a Krokodil Dundee — Melyik film vonzotta a legtöbb nézőt az elmúlt évben? — Az összes bemutatott produkciók közül a Krokodil Dundee aratott: erre több mint 50 ezren váltottak jegyet mozijainkban — mondja Gila János, a Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója. — Csaknem ugyan- ennyien voltak kíváncsiak az Én a vízilovakkal vagyok című filmre. A magyar alkotások közül a a Banánhéjkeringő (18 ezer látogatója volt) és a Csók, Anyu! bizonyult a legnépszerűbbnek. — Egy éve még gombamód szaporodtak a videomozik Bács-Kiskunban. Ez ma is elmondható?- Nem. A házi videózás rohamos terjedésével egyszerűen elvesztették korábbi újdonságként ható varázsukat. Olyannyira, hogy nemcsak a szaporodásuk üteme torpant meg, de sok helyen fel is kell számolni őket hamarosan. Ellentétben a műsoros kazetták eladásával, kölcsönzésével foglalkozó videotékákkal, melyekből ma már öt működik a megye városaiban. A kecskeméti új üzletet tavaly adtuk át. Kialakítása egymillióba került, s még az elmúlt évben ugyanennyit forgalmazott, aminek 20 százaléka volt a nyereség. — Mindez gazdag kínálatot is sejtet. — Ez úgymond relatív. De ha az ország többi megyéjéhez viszonyítunk, elmondható, hogy a videotékáinkban eladásra vagy kölcsönzésre kínált mintegy 3 50-fele játékfilm már igen tisztességes mennyiségnek számít. —• Mennyivel és milyen filmekkel gyarapodik az idén ez a készlet? — Várhatóan több százzal; nyugati és szocialista országokban készült produkciókkal egyaránt. Közöttük ismét sok olyan film lesz, amely nem látható a mozihálózatban, vagyis csak videón vásároltuk meg forgalmazásának jogát. Kegyetlen utca, Legfőbb kockázat, Piszkos kezű ártatlanok, Gyilkos szerelem ... Nagyon hosszú a lista, tekintsünk el attól, hogy valamennyi új filmet felsoroljuk. A változások lényege: a mozik önállósága — Az állami támogatás mértéke az idén már kizárólag a mozik müsorpolitimányok, könyvek szerzői a kecskeméti iparművészek. Idáig hosszú volt az út. Évekig járták az országot, a Székelyföldet, hogy elfeledett mesterségek nyomába eredjenek, együtt éljenek a mesterekkel, s így lessék el a titkokat. Miután jó néhány mesterséget kitanultak -— a kosárfonástól a gyékényfonásig —, elhatározták, hogy az ősi tudomány birtokába jutnak. A nemezelésről van szó. A „nomád nemzedék” két megszállott képviselője messze földre is eljutott, hogy tanulmányozza a középázsiaiak művészetét. Ott ma is élő hagyomány a nemezkészítés. SZOT- ösztöndijukat — melyet tavaly kaptak — ugyancsak élménygyűjtésre akarják felhasználni, vagyis Grúziába, Kirgízi- ába kívánnak eljutni. Elkészültek a Hagyományos nemezkészítés Eurázsiában című 300 oldalas, sok-sok képpel illusztrált tanulmánykötetükkel. A kecskeméti SZOT-ösztöndíjas alkotópáros legszebb nemezeiből rendeznek kiállítást az SZMT-székházban, Kecskeméten, a Kisfaludy utcában. Nagy Mari és Vidák István müveit holnap délután négytől február 14-éig tekinthetik meg az érdeklődők. FOLYÓIRAT KORTÁRS „Jelöljük az ABC betűit számokkal. A 1 , B = 2, C = 3, D = 4, E = 5, • Legnagyobb kassza- sikert a Krokodil Dundee című ausztrál filmvígjáték hozta tavaly Bács-Kiskun kajától függ. Mit jelent ez konkrétabban? — Azt, hogy nem „járandóságként” kapja ezután a vállalat, hanem a bemutatott, műsorra tűzött produkciók és azok bevétele szerint igényelhető. Az új támogatási rendszerben végül is arról van szó, hogy a mozik önálló műsorpolitikát folytatnak, viszont érdekük fűződik ahhoz, hogy művészetpolitikánk által kiemelten támogatott filmeket mutassanak be. Ezeket dotálják, míg a kommersz produkciók után külön „giccsadót” kell fizetni. Persze, tegyük hozzá, a filmszínházak maguk határozzák meg a jegyárakat is. — S ezek nőhetnek a csillagos égig? — Természetesen hatóságilag meghatározott korlátok vannak, de jócskán meghaladhatják a szórakoztató jellegű filmekre váltott belépők árai a támogatott vagy kiemelten támogatott filmekre váltott jegyek árát. A lényeg, hogy dotáció csak az értékek preferálásához adható, s az adott környezet igényei szerint kell dönteniük a moziknak, hogy milyen műsorpolitikát folytatva éri meg nekik összeválogatni a kínálatot. Mért az állami támogatás ellenére is lehet veszteséges egy előadás melynek az önköltségei egyre borsosabbak —, ha csak néhány ember ásí- tozik a nézőtéren. Ugyanakkor van, hogy a felemelt helyár sem riasztó: napokig telt házzal vetítik valamelyik kommersz filmet. — Ha a mozik önállósága a megoldás, mi szükség e megyei vállalatra? — Már ne haragudjon, de így a kérdés rossz. Ugyanis egy-egy megye több száz moziját egyetlen országos cég, szervezet működtetni képtelen lenne. Vagyis nem az a lényeges, hogy jni szükség van a moziüzemi vállalatokra, hanem az, hogy milyen megváltozott szerepet kell vállalniuk a jövőben, a filmforgalmazás jobb eredményei érdekében. S itt a szolgáltatói, kiszolgálói megjelölésekre kell, hogy essen a hangsúly. Ugyanakkor tudatosítani szükséges, hogy a jövő a sokszínű, komplex filmterjesztésé, azaz minden új lehetőséget meg kell ragadni, minden újdonságot fel kell vállalni, különben elkerülhetetlen a mai helyzetben a csőd. Megszűnt a Moképnek — ahogy a megyei moziüzemi vállalatoknak is — a film- forgalmazásban betöltött monopolhelyzete. — Gondolom, a mozik önálló műsor- politikájának kialakítása nem megy majd egyik napról a másikra. — Ez biztos. — Jelenleg irányadók az elképzelések, a rendeletek. Ezeket szem előtt tartva, milyen eredményekben reménykedik a vállalat az idén? F = 6. G = 7, H = 8, I = 9, J = 10, K = 11, L = 12, M = 13, N = 14, O = 15, P = 16, Q = 17, R = 18, S = 19, T = 20, U = 21, V = 22, W = 23, X = 24, Y = 25, Z = 26. Most végezzünk el egy műveletet! A G2E202R2G2E202R2W2E2L2L2 nevet alkotó betűk számértékeit emeljük négyzetre, és az így kapott négyzeteket adjuk össze ...” Még mielőtt belebonyolódnánk e számtani műveletbe, eláruljuk, Hernádi Gyula elbeszélésének részletét másoltuk ide. (Mi tagadás, ez sem volt könnyű!) Az elhunyt mennyiségek árnyai című olvasmányban érdekes sztori kísérhető figyelemmel, már annak, aki szereti Hernádi blődlijét. A Magyar írók Szövetsége irodalmi és kritikai folyóiratának 1988-as első számában Illyés Gyula 1949-1950-ben kelt naplójegyzeteit is olvashatjuk. Ottlik Géza hang- és képsort „komponált” A Valencia-rejtély címmel. A mű egyébként hamarosan megjelenik a Magvető Könyvkiadó gondozásában. Pályi András egy krakkói katolikus lapban közölt vitát elemez, a téma: lengyelek és zsidók. A Műhely rovatban Somlyó György a fordítás egy különös válfajáról. Monostori Imre a Fonyódi Helikonról, Megay László pedig Ágotha Margit metszeteiről ad közre írást. A Kortárs januári számában könyvkritikák és versek is találhatók. — A tavalyi esztendőhöz hasonló jegyárbevételt terveztünk. Megfelelő műsorpolitikával, elképzeléseink szerint 22-23 millió forint állami támogatást kaphatunk. Videotékáinktól legalább két és fél milliót várunk, míg a nyomdánk adta lehetőségeinket kihasználva, illetve az egyéb bevételeinkből további hatmillióra számítunk. Vagyis összesen, mintegy 82 millió forint összbevételt terveztünk erre az esztendőre. Ez fedezné a kiadásainkat, sőt szerény nyereséggel kecsegtetne. Bemutatásra vár 177 új film — Gondokból, elkerülhetetlennek látszó változtatásokból — ahogy az életünk megannyi területén — a jelek szerint a mozik táján, illetve az azokat felügyelő vállalat portáján sem lesz hiány ebben az évben. Emellett azonban, valószínűleg a filmrajongókat az érdekli leginkább, hogy — egyre mélyebbre nyúlva pénztárcájukba — mit kaphatnak forintjaikért, ha betérnek Bács-Kiskun valamelyik mozijába? — Ebben az esztendőben 177 új film bemutatását tervezzük, a leginkább érdeklődésre számot tartó régebbi alkotások műsorra tűzése mellett. Az újdonságok szinte fele-fele arányban szocialista, illetve tőkés országok filmjei. Külön említést érdemel, hogy 1988-ban nem kevesebb, mint 26 magyar produkciót mutatnak be mozijaink. Nagy érdeklődésre tarthat számot Dargay Attila új rajzfilmje, Az erdők kapitánya. Hasonlóképpen Sándor Pál Miss Ári- sona. Szabó István Próféta I—II., Bacsó Péter Dublőrök éjszakája című filmje, vagy a francia—izraeli koprodukcióban készült, Jancsó Miklós rendezte Hajnal. Továbbá több Oscar-dijas alkotás is szerepel majd műsorterveinkben, közöttük a Szakasz, a Koronatanú és A bolygó neve: Halál című film. De megtekinthetik majd az érdeklődők a Moszkvai Filmfesztivál nagydíjas produkcióját, A küldönc című alkotást, és a számos cannes-i nagydíjas filmet is vetítünk. Minden bizonnyal sok gyermeket csábít a mozikba a Disney Micimackója és a René Gosciuny világhírű képregényéből készült új rajzfilm, melynek címe: Asterix 12 próbája 10 + 5 millió = félegyházi mozi — Nem mellékes, hogy a pénzükért milyen körülmények között nézhetik meg a kínált filmeket az érdeklődők. — Csak a nagyobb városi mozik komfortosítására, technikai fejlesztésére egymilliót áldoztunk az elmúlt évben. Tiszaalpáron, Borotán, Kunbaján, Sükösdön mintegy kétmillióba került a felújítás, átépítés vagy az — ideá- lisabb körülményeket kínáló — áttelepítés, a filmszínházainkat tekintve. A kiskunfélegyházi Petőfi mozira 10 millió forintot áldoztunk, s további ötmillióval segítjük megújulását az idén. Átadása áprilisban várható. Ez a filmszínház olyan színpaddal rendelkezik majd a jövőben, amelyet kitűnően használhatnak egyéb eseményekhez is, s az épületben kap helyet majd egy 80 néző befogadására alkalmas stúdiómozi, valamint egy új videotéka. A hálózatunk fejlesztéséről szólva, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a helyi tanácsok mindenütt jelentős támogatást adtak, adnak a kivitelezéshez. * * * Nem véletlenül. A tanácsok ugyanis ugyancsak tisztában vannak azzal, hogy milyen jelentős egy-egy településen a kulturális kinálat, a művelődési lehetőségek nyújtotta vonzás népességmegtartó szerepe. S bármilyen változtatási kényszerűségekkel kelljen számolniuk a moziknak — illetve az azokat a jövőben inkább kiszolgáló, menedzselő megyei vállalatnak — c célhoz hozzájárulni kötelesség a jövőben is. Nem holmi misz- szió: kötelesség. És a törekvéseket, elképzeléseket tekintve, ennek ezután is eleget tesz majd — komplex filmterjesztésre törekedve — a moziüzemi vállalat. Koloh Elek
