Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-21 / 17. szám
1988. január 21. • PETŐFI NÉPE • 5 ■ ■ • A HILTI vésők horonj marását Juhász Zoltán, a gyár szakemberei által kifejlesztett gépeken SZAKKÖNYVTÁR Meddig szennyezhető a Föld? Egyre több és egyre veszélyesebb szennyező anyag kerül a levegőbe, a vízbe, a szárazföldre, az élőlények szervezetébe. Az ember megváltoztatja az ökoszisztémákat, tudatosan alakítja azokat, vagy új ökológiai egységeket hoz létre. Teszi ezt azóta, hogy letelepedett, földművelésbe kezdett, városokat teremtett, s egyre gyorsuló iparfejlesztést hajt végre. Beavatkozása térben és időben korlátlan lehet, és ez a természet háztartásában visszafordíthatatlan változásokat okozhat. W. Odzuck könyve elsődlegesen az antropogén —- ember által okozott — környezetterhelést elemzi, amely nem tartozik a normális természetháztartáshoz. Az NSZK-bán élő tanár szól a környezet terhelésének okairól, a terhelési tényezők áttekintéséről, az egyes terhelési tényezők (kémiai, biotikus, fizikai, mechanikai jellegű szennyezőkről), az ember és az állat közvetlen hatásáról, a környezetterhelés meghatározásáról. Százötven oldalon az ökoszisztémák terheléséről ad tájékoztatást, végül a globális problémákat (savas esők, radioaktív anyagok, a troposzféra, a sztratoszféra káros tényezőit) veszi sorra. A kötet utolsó fejezete visszapillant az eddigi környezetterhelésekre és hatásaikra, majd a jövő várható tényeit adja közre. A Mezőgazdasági Könyvkiadó új kötetét a szakirodalomban használt rövidítések és fogalmak definíciói, magyarázatai és a forrásmunkákat közreadó gazdag bibliográfia zárja. Az NSZK egyik legjelentősebb nemzetközi kiadója, az Ulmer GmbH 1982-ben jelentette meg Odzuck kötetét a környezetvédelem szakemberei és a felsőoktatási intézmények hallgatói számára. A magyar kiadás fordítója, dr. Kovács Margit követte az eredeti kiadás célját, stílusa, magyarázatai jóvoltából egyetemistáink is segédkönyvként használhatják a most megjelent kötetet. K. M. • Argon lézerkoagulátor, amely speciális szemészeti kezelést tesz lehetővé. Korunkban a tudomány szinte minden ága rendkívül gyorsan fejlődik, és a folytonos haladást összefonódás, egymásrautaltság is jellemzi. Az egyik terület fejlődése a másik nélkül szinte lehetetlen. Ez az orvostudomány és a technika kapcsolatára fokozottan érvényes: a nagy'gyógyító központokban a műszaki szakemberek száma már gyorsabban növekszik, mint az egészség- ügyieké. Ennek a kapcsolatnak köszönhető, hogy a fizika sok lehetőséget ígérő csodája, a lézersugár nagyon gyorsan behatolt az orvostudomány területére is. Az első készülékkel még csak biológiai kísérleteket végeztek, aminek tapasztalatai alapján fokozatosan a kórmegállapítás ps a gyógyítás céljaira kezdték felhasználni a sugarat. A lézersugárnak már ma is csaknem valameny- nyi szakorvosi területen van gyógyító szerepe. Elsőként 1952-ben a szemészek gyógyítottak vele retinaleválást. A szemgolyó összes rétegein fájdalom- és roncsolásmentesen áthatoló sugár a fehérjék megalvasztása útján, egy pillanat alatt a helyére ragasztja a levált látóhártyát. Korábban ezt a súlyos állapotot napfény és gyűjtőlencse segítségével igyekeztek megoldani, de a hosszabb exponálási idő miatt a szem csaknem mindig elmozdult és a „ragasztás” nem sikerült tökéletesen. Ugyancsak hatásosan elégethetők a szemben előforduló hajszálér-kiboltosulások és a cukorbetegek szem- fenéki vérzései is. A makacs szaruhártyafekélyek is jól befolyásolhatók lézersugárral: a sugár a fekélyben lévő baktériumokat elpusztítja anélkül, hogy a környező szöveteket károsítaná. Legújabban a vaksággal fenyegető zöldhályogot is kockázatos műtét nélkül lehet ártalmatlanná tenni: a beteg szemébe parányi, százezred milliméter átmérőjű csatornácskákat égetnek, amelyeken keresztül a szem kóros feszülését okozó csarnokvíz folyamatosan kiürülhet. A vakokat is segítheti a lézersugár olyan szemüveggel, amelynek egyik szárában lézerforrás van. Ez letapogatja a „látni kívánt” tárgyat, és a másik szárba beépített detektor hanggal tájékoztatja a ■ világtalant annak távolságáról, méreteiről és alakjáról. Hasonló elven működik a lézeres fehér bot is, amely vibrációval jelzi az útban lévő tárgyakat. A lézersugár legszélesebb körű gyógyító lehetősége a sebészet területén van. A sugárnyaláb üveg- száloptikán jut el a „kés”-be. A fénykés sok .tekintetben felülmúlja a fém „testvérét”. Metszése hajszálvékony, csaknem fájdalmatlan, roncsolás- mentes, nyomában a fertőzés lehetősége minimális, vágás közben vérzést is csillapít, és nem okoz sejtszóródást. Ez utóbbi különösen fontos a daganatos betegségek műtétjeinél, mert ezáltal csökken az áttételképződés lehetősége. A sebzés finomsága, roncsolásmentessége pedig a plasztikai és idegsebészet területén döntő fontosságú. De egyre nagyobb jövőt jósolnak a lézersugárnak a bőrgyógyászat, a fogászat stb. területén is. LÓTENYÉSZTÉS ÉS -HIZLALÁS KISKUNHALASON Lézer az orvostudományban AZ ÁTLAGOS LENGYEL IGAZGATÓ Diplomás, tapasztalt és „csak” 49 éves... Bármelyik jól felszerelt barkácsműhely büszke lehetne arra a gazdag szerszámgyűjteményre, amely a Kéziszerszámgyár Kecskeméti Reszelőgyára igazgatójának irodájában, egy hosszú asztalon sorakozik. A különböző reszelők, fogók, vésők mind egy-egy állomását fémjelzik az üzem fejlődésének, amely különösen az utóbbi hét esztendőben gyorsult fel. Beszédes számok — Kis gyárunk termelési értéke csupán 70 millió forintot tett ki 1980-ban emlékezik a nem is olyan távoli múltra Varga József igazgató — exportra pedig mindössze 7-8 millió forint értékben szállítottunk termékeinkből. Az azóta elért fejlődés valóban elismerésre méltó. A számok ékesen bizonyítják ezt a megállapítást:. 1987-ben 155,7 milliós termelési értéket és 21 millió forintos nyereségei könyvelhettek el. Tőkés exportjuk értéke meghaladta a 33 milliót. Egy év leforgása alatt 17 százalékkal növelték termelésüket és 14 százalékkal több nyereséget realizáltak. Mindezt úgy, hogy közben a gyár létszáma nem gyarapodott, tehát jelentősen javult termelékenységük is. — A szép eredmény meglátszott a borítékokon is, hiszen csaknem tizenkét százalékkal nőtt a múlt évben a dolgozók bére — mondja Varga József, majd hozzáteszi: az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy még így sem lehetünk elégedettek, mert az éves keresetszint most is csupán 68 ezer 433 forint. De térjünk vissza ismét a termelésre és ezen belül is a tőkés exportra. Nézzük meg, mit sikerült elérniük ezen a területen. Ezek az eredmények ugyanis döntően befolyásolták a reszelőgyár fejlődését. Vésők világszínvonalon A szocialista országokba elsősorban csípőfogókat és franciakulcsokat szállítottak. Ezek hagyományos termékei a kecskeméti gyárnak, ezért az előrelépést mostanában elsősorban a tőkés piacokra^ készített vésők jelentik. A HILTI gépi betonvésőkből tavaly már 60-70 ezer darabot gyártottak Lichtensteinnek; Angliába 40 ezer Kangó vésőt, az NSZK-ba pedig három, új típusú AEG vésőt szállítottak. — Ezzel elértük — magyarázza az igazgató —, hogy valamennyi, Európában használatos vésőgéphez gyártani tudunk minden típust. Ezek a termékeink világszínvonalúak, és tisztes nyereséget hoznak. Azaz: megéri csinálni. Ráadásul új, magasabb ipari kultúrát is meghonosítottunk vele. A közelmúlt felelevenítése után nézzük a mát, az idei terveket. 1988-ban 161 millió forintos termelési érték elérésére számítanak. Ez 11 százalékos növekedésnek felel meg az év elején bekövetkezett árcsökkenéseket is figyelembe véve. A tervezésnél abból indultak ki, hogy az idén, év elején életbe lépő új árrendelet következtében hétszázalékos termelői árcsökkenés következik be a hazai piacon. Ugyanakkor a tőkés piacokon változatlan, vagy öt százalék körüli áremelkedéssel számolhatnak. — Nem nehéz belátni — vélekedik Varga József—, hogy már önmagában ez a helyzet is tőkés exportunk növelésére ösztönöz bennünket. Ezért úgy döntöttünk, hogy az idén 40 százalékkal többet gyártunk ezekre a piacokra. Ehhez már meg is kötöttük a szerződéseket. Javuló feltételek Maga a szerződés persze még nem lenne elegendő. Ehhez a komoly felfutáshoz a feltételeket is meg kell teremteniük. Éppen ezért már tavaly hozzáláttak a felkészüléshez. Beállítottak egy nagy teljesítményű CNC esztergagépet. A vésőgyártó sort pedig több ponton korszerűsítették: számtalan, már meglévő gépüket tették termelékenyebbé, pótlólagos automatizálással. Most, az első negyedévben új sajtológépet állítanak üzembe. Ennek segítségével megkezdhetik egy újfajta, úgynevezett zö- mített bedugóvégű vésőcsalád gyártását. Ezeket a nehéz préskalapácsokban használják, és a tőkés export mellett hazai hiányt is pótolnak. A növekvő kivitel technikai hátterének megteremtése mellett más is kell. Mert bár az angolok és a nyugatnémetek a vésőkért, reszelőkért keményvalutával fizetnek, alaposan megnézik, hogy milyen árut kapnak a pénzükért. Ezért szigorítani kellett Kecskeméten is a minőségi ellenőrzést, hogy csak kifogástalan termékek kerüljenek ki a gyárból. Jobb munka — vastagabb boríték — Mivel rendkívül szigorúak a minőségi elvárások, eleinte nem nagyon törekedtek a dolgozók arra, hogy bekerüljenek a vésők gyártói közé — emlékezik a történtekre az igazgató. — Eleinte még azonosak voltak a bértételek. Több éves, módszeres bérfejlesztéssel mára elértük, hogy aki jó színvonalon végzi az exportmunkát, az óránként akár tíz forinttal is többet keres, mint aki igénytelenebb termékeket állít elő. így aztán anyagilag is ösztönöztük a dolgozókat arra, hogy világszínvonalon dolgozzanak. Egyéb eredményt is hozott ez a megoldás: ma már nem kell „lasszóval” fogni az embereket az exportmunkák elvégzésére. — Kár, hogy a bérfejlesztést az idén nem folytathatjuk tovább — vélekedik Varga József —, mert a kötelező 2,5 százalékból nem tudjuk kellően ösztönözni azokat, akik ezt megérdemelnék. Reméljük, ez a helyzet hamarosan változni fog, mert továbbra is meg szeretnénk anyagilag becsülni a legjobbakat, akik világszínvonalú munkát végeznek. Gaál Béla • A meóban a legapróbb hibára is fény derül. Gidránok, sportlovak, fogatok Lovasnemzet a magyar. így tudja ezt a hozzánk látogatóba érkező külföldi turista. A magyar lovasnemzet volt. így tanulják ma a honi kisdiákok. Aki figyelemmel kíséri a hazai lóállomány alakulását, inkább az utóbbi kitételnek ad igazat. A felszabadulás után Magyarországon az ötvenes évek végén volt a legtöbb ló, 640 ezer. A múlt esztendei felmérések számukat már csak 97 ezerre teszik. Bács-Kiskun megyében öt évvel ezelőtt még 15 és fél ezer, ma alig 11 ezer ló található. A Kiskunhalasi Vörös Szikra Termelőszövetkezetben a hatvanas évektől foglalkoznak lótenyésztéssel és -hizlalással. Huszonöt fogatot tartottak számon 1970-ben, amikortól lassan nyugdíjba mentek a lovászok. A valódi értelemben vett tenyésztés akkor kezdődött, a szebb kancák kiválogatásával. A siker nem maradt el, hiszen néhány év múlva törzskönyveztethették a magyar félvér állatok legjobbjait. Most már évek óta 35-40 törzskancát fedeztetnek állami ménekkel, negyedszázad kiscsikóval szaporítva az állományt. A szövetkezet lovainak száma változatlan marad, hiszen a határőrség innen vásárolja a sportlovakat, ületve a tenyésztésben nem tartható állatok is elkerülnek innen. A hároméves csikók közül a sportra alkalmasakat különválasztják, a többit haszonállatként tartják tovább. A gazdaság is versenyeztet kettes és négyes fogatokat. Legjobb eredményt a Besze- dics Ferenc hajtotta kettes fogat érte el 1985-ben, amikor az Európai-bajnokságon ezüstérmes lett. A sportlónak, tenyészanyagnak nem alkalmas állatokat, illetve a gazdáktól felvásárolt selejtlovakat meghizlalják. Igen, ez ő — az átlagos lengyel vállalati igazgató. Amit még illik tudni róla: fizetése meghaladja a 64 ezer zlotyt. Tehát jól keres, mert ez az összeg több mint a kétszerese az országos átlagbérnek. Felsőfokú végzettségét az ötveneshatvanas évek fordulóján szerezte, igazgatási tapasztalataihoz viszont már a hetvenes években jutott hozzá. Vezér- igazgatóvá hét évvel ezelőtt nevezték ki, miután 20 évi szakadatlan jó munkával és irányítói rátermettséggel megszerezte felettesei és beosztottai bizalmát. Hogy azután ez a kissé idillikusnak tűnő kép az igazgatóról mennyiben tér el a valóságtól, arra már nem a Lengyel Közvéleménykutatási Központ adatai válaszolnak, hanem maguk az illetékesek. „... Ha minden tőlem függne, azonnal felszámolnám a sok közvetítő láncszemet, ami kihat a döntésekre, helyreigazítanám a reformmal ellentétes jogszabályokat, hasznavehetőbbé tenném az ellenőrző szerveket, s úgy alakítanám ki a státusomat jogi és gazdasági értelemben is, hogy igazi gazdának érezhessem magam a vállalatomnál.” „. . . Induljunk ki abból, hogy az emberek szeretnek és igen is, akarnak dolgozni. Ambiciózus'ak, felelősségteljesek, ha erre látnak lehetőséget. Csak nem kedvelik, ha hajtják, siettetik és teljesen értelmetlenül mindenféle szankcióval fenyegetik őket. Ugyanez vonatkozik a vezetőkre is. Ha már „megvásárolták” az agyukat és a képességeiket, bízzanak is bennük, ne akarják minduntalan és indokolatlanul ellenőrizni őket.” . . Nekem a vállalat szempontjából a világosan, precízen és egyértelműen meghatározott gazdasági kritériumok a legfontosabbak. Egyedül az alacsony termelékenység rémétől tartok.” íme, három igazgató, három vezető hozzáállás, s már színesebb is a lengyel „statisztikai igazgató” alakja. A megkérdezettek túlnyomó többsége azt állítja, hogy manapság az igazgatás egyre bonyolultabb feladat. Elsősorban azért, mert igen nagy a döntésekre kiható intézmények — alapító szerv, helyi hatóság, minisztérium, pártszerv, központi szerv, kamara, bank száma. Például az alapító szerv érdekelt a vállalati gazdálkodás szférájába eső kérdésekben — a feltételek javításában, a termelékenység növelésében, az exporttevékenységben —, s nehezen hagyja magát meggyőzni. A helyi hatóságok leginkább az élelmiszer-ipari, fogyasztási és hiánycikkeket előállító vállalatok irányításába szólnak bele. S ez így megy egészen a bankig, amely természetesen arra kíváncsi, hogy mire adja a pénzt. Mindehhez hozzájön, hogy az igazgatók szerint folyton növekszik az ellenőrzések száma. Minden negyedik viszont azt is észreveszi, hogy csökken az utasítások száma. Minden hatodik szerint kevesebb tárgyalásra van szükség. Tény, ha jó az anyagellátás, a felszereltség, a devizaellátás, csökken a beavatkozások száma is. Úgyszólván valamennyi vállalati igazgató hangoztatta: bízik benne, ho^y a reform küszöbön álló második szakaszában a vállalatok valóban nagyobb önállósággal rendelkeznek majd. • Tuska Pál telepvezető a tis/tavérü Gidrán kancával és esikajával. (Méhesi Éva felvételei) Évente 60-70-et szállítanak élő exportként Olaszországba. Három év óta a Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalattal kialakított együttműködés keretében havonta mintegy 250-300 liter lóvért adnak el. Tavasztól őszig havonta érkeznek a vállalat szakemberei és 50-60 lovat „szúrnak meg” a nagyon értékes vérsavó alapanyagáért. A lótartásban — hasonlóképpen a többi állattenyésztési ágazathoz — egyre feszítőbbek a munkaerőgondok. Ma a gazdaságban a kétszázas állományt négy gondozó látja el, úgy, hogy ennek az ágazatnak a gépesítettsége egyenlő a nullával. A lószeretet okán tesznek engedményeket is. Ezért példá• hét-három éves csikók ul a telepiek gondolnak az ősi Gidrán fajta fenntartására, ma négy különböző korú sárga lovacska van a telepen. A gazdaságban úgy vélik, a lótenyésztés és -hizlalás nem nagy, de biztos eredményt hoz. Több éven keresztül ért el az ágazat 500 - 900 ezer forintos nyereséget. A közeljövőben ennek szintentartását tűzték ki feladatul, annak ellenére, hogy a hizlaláshoz a gazdáktól felvásárolható állatok ára nagyot emelkedett. A változás az idén az lesz, hogy az országos hírű üllői ménvásárra eladni viszik hároméves csikóik közül a kiválóbbakat. Gál Eszter NÖVEKVŐ EXPORT A RESZELŐGYÁRBÓL Bevált az ösztönző bérezés
