Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-20 / 16. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. január 20. A művészetek támogatásának lehetőségei HORVÁT ÉS SZERB NYELVEN A társadalom megannyi területén növekvő érzékenység figyelhető meg napja inkban, a kiadásokkal, közkiadásokkal kapcsolatosan. A szűkös gazdasági hely zetben egyre jobban előtérbe kerül a hozam, a nyereség kérdése, vagyis a forintol kiadásakor — magán és közéleti szférában egyaránt — mind határozottabbar megfogalmazódik: megéri-e? A kultúrát tekintve a válasz erre különösen sokoldalú, bonyolult. Hiszen a kultúrának legtöbbször forintban nem, vagy közvetlenül nem mérhető hozamai vannak, a jelentősége mégis vitathatatlan. Az értékek megbecsülése Mindez könnyen belátható a közoktatás esetében, talán nehezebben a köz- művelődés területein, s csak igen áttételes bonyolult formában figyelhető meg a művészeteket tekintve. Ez utóbbi esetében ugyanis, a legnehezebb meghatározni az optimális mértéket a befektetés és megtérülés arányait illetően. Mert időben is csak később, a nemzeti és az általános emberi értékek gyarapodásában, megbecsülésében, a hírnévben, az idegenforgalomban mutatkozik majd meg á haszon, a nyereség. Tehát a művészek támogatását nem a pillanatnyi anyagi bevételek lehetősége, hanem a hosszabb távú stratégiai érdek indokolja. Hiszen minden népnek, minden kornak érdeke, hogy ápolja kulturális hagyományait és újakat is teremtsen, hogy saját szellemiségét megbecsülje, fejlessze. Bármilyen -körülmények között. Igen jelentősnek — s ma már talán szerencsésnek is — mondható az a másfél évtizedes, tudatos törekvés a művészeti élet alakításában, amit Bács- Kiskun vezetői, illetékes szervezetei, intézményei vállaltak, vállalnak. Mert ennek jóvoltából, a korábban kulturálisan is elmaradottnak" számító megye zenei, képzőművészeti, irodalmi élete rengeteget gazdagodott. Nemzetközileg is sikeres, elismert műhelyek, alkotótelepek, rendezvénysorozatok honosodtak meg Bács-Kiskunban ez idő alatt, az itt élők kulturális igényeinek kielégítését, esztétikai épülését is szolgálva. Persze ellentmondások mindig mutatkoznak. Ilyen például, hogy az ország, a megye jobb anyagi viszonyai KÉPERNYŐ között sem vált általánossá, tömegessé az igazán igényes művészetek iránti vonzalom, érdeklődés. Következésképpen: ezek támogatásakor vállalni kellett az ellenvéleményeket, ellenérzéseket is. Továbbá ellentmondásos helyzetet teremthet a fejlődés olyan tekintetben is, hogy miközben fokozza az érdeklődést, új igényeket szül, kiélezheti a helyzeti különbségeket. De ez az ellentmondás már jóval kellemesebb, mert legalább rávilágít a tennivalókra. Türelmetlenség, aggodalom Ha már itt tartunk: a tennivalókról szólók hangjából ma — és nem csak a művészeti élettel kapcsolatosan — a türelmetlenség és az aggodalom csendül ki leginkább. Nem minden alap nélkül. Valóban hurcolunk már-már kínos gondokat, s félő, hogy megoldásukra nem lesz elegendő anyagi fedezet. A megye művészeti életében is mutatkoznak olyan problémák, melyek felszámolása érdekében a korábbiaknál nehezebben léphetünk előre, vagy a megszokottól eltérő irányba. A lehetőségeket illetően két dolgot kell leszögezni.- Az egyik, hogy a művészetek támogatására fordított pénz eddig sem volt sok — távolról sem érte el az olykor közszájon terjedő mesés nagyságrendet —, a megyei tanács költségvetésének alig néhány százalékát tette ki csupán. Nincs szó arról, hogy még ez is csökkenjen. De napjainkban sajnos az is lehetetlen, hogy növekedjen, a reálértékek alakulásával arányosan. Nagyon jelentős azonban, hogy a művészetek, művészek támogatásában a megyei tanács soha nem maradt egyedül. Nélkülözhetetlen részesei voltak — s nagyon reméljük, hogy maradnak is — a művészetpártolásnak a helyi tanácsok, a szakszervezetek, a legkülönbözőbb vállalatok, szövetkezetek, intézmények. A kulturális rendezvényekből származó bevételek növekedése mellett, e támogatások bővítésétől remélhetjük csak jelenleg, hogy a megfelelő anyagi feltételek adottak lesznek kulturális életünk — korunk igényei szerinti — fejlesztéséhez. Éppen ezért az úgynevezett állami menedzselés a legfontosabb feladataink egyikévé vált.. Ennek formái közé, akár a hitelezés is felvehető. Szakértői testületek Az igazi művészi értékek kiválasztása, illetve a támogatás objektivitása, nyitottsága érdekében, szakértői testületek létrehozását tervezzük egyes művészeti ágakban. Az anyagi támogatások és a bemutatkozási lehetőségek bővítését az eddigi pályázatok fenntartása mellett újak alapításával, valamint az eredmények, kiemelkedő produkciók népszerűsítésével, vásárlások közzétételével igyekszünk elérni. A megye képző- és iparmüvészeté- nek fejlődését egyebek mellett az is jelzi, hogy a művészeti szövetség területi szervezete tavaly Szolnokról Kecskemétre tette át székhelyét. Méltó elhelyezést érdemelnek. A legjobb megoldás minden bizonnyal az lenne, ha a már régen megfogalmazott igény, a megyei grafikai műhely kialakításával együtt oldanánk meg ezt a gondot. Valószínű azonban, hogy — a mutatkozó anyagi, egyeztetési problémák miatt — ezt a két dolgot végül mégis külön kell választani. Mindenesetre a megyében élő képzőművészek, az itt folyó élénk művészeti élet érdekében, a területi szervezet titkárságával szorosan együttműködve igyekszünk tevékenykedni. A kortárs irodalom központja Bács- Kiskunban a Forrás folyóirat, illetve a köré tömörülő írócsoport. A lap munkája egyenletes, hosszabb ideje zavarmentes, ám annak érdekében, hogy ezt a jövőben is elmondhassuk, már most gondolnunk kell a továbbfejlesztésre. Nemcsak szükségesnek, de ma már lehetségesnek is látszik — a folyóirattal karöltve — a megyei könyvkiadás vállalkozássá fejlesztése, amin a megyei tanács művelődési osztálya jó ideje dolgozik. A művészetek közül, talán a zenének a legszélesebb a tömegbázisa Bács- Kiskunban, és ehhez képest alacsony szintű a támogatása. Eltérő anyagi feltételek között működnek magas színvonalat elért kórusok, népzenei, komoly- és könnyűzenei együttesek. A megyeszékhelyen folyó zenei nevelés, a zenepedagógusok posztgraduális képzése, ma már világhírnek örvend. Lehetségesnek mutatkozik a zenei élet támogatásának kiszélesítése, s ez mérsékelt átrendeződést is eredményezhet. Folyamatban van egy zenei szakértői testület létrehozása, vagyis a képzett zenészek segítségével, közreműködésével szeretnénk előbbre lépni a zenei nevelésben, a népzenészek képzésében, a valóban magas szintű produkciókra képes ének- és hangszeres együttesek támogatásában. A művészeti műhelyek munkájának színvonalát — a gazdasági nehézségek ellenére is — szeretnénk megőrizni .Ehhez azonban az is szükséges, hogy növekedjen a műhelyek bevétele. Az értékesítési lehetőségek megteremtése közös feladat. És nem könnyű. Tisztában vagyunk azzal, hogy egyre nehezebb lesz eladni mindent — képet, szobrot, zenét, folyóiratot. — De az is bizonyos, hogy a legjobbaknak lesznek a legjobb esélyeik. Papesch László, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője Századunk Fővárosi kollégám nagyobb, az összefüggéseket kidomborító, az áttekintést megkönnyítő történelmi dokumentumfilmeket vár Bokor Pétertől, a Századunk sorozat kitalálójától. Feltehetően ennek is eljön az ideje, megcsinálja az aprólékos gonddal, türelemmel dolgozó tévés, vagy példájának ösztönzésére, a műfaj iránt az általa felkeltett érdeklődést kihasználva, a részben e tévés történelmi visszapillantás készítésekor rögzített visszaemlékezésekre hivatkozva valaki más. Bokor Péter érdeme azonban elsősorban a históriai eseményeket befolyásoló, a döntéseket, vagy azok elmaradását indokoló (vagy indokolni próbáló) koronatanúk megszólaltatása, bemutatása, esetenként fölkutatása. Egy olyan országban, ahol — magam tapasztaltam — akad fiatal, aki Mussolinit orosz zeneszerzőnek véli, a német birodalmi gyűlés épületének bevételét Marx Károlynak tulajdonítja, ahol tíz megkérdezett szakmunkástanuló -közül csak kettő tudta pontosan a második világháború kezdetének és befejezésének dátumát, csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk mindenféle történelmi ismeretterjesztésről. Csak köszönet illetheti a nem kis költségű vállalkozás támogatásáért a Magyar Televíziót, mert e sorozat által is reálisabb kép alakulhat ki a köztudatban századunkról. A sorozat mindenese helyesén — mint maga írta egyik kötetének előszavában — nem szobrokat emel vagy rombol, hanem a maga sokrétűségében, érdekek és szemléletek különbözőségében akarja fölidézni történelmünket. Még akkor is kihámozódik az igazság — korunkban semmire sincs olyan nagy szükségünk, mint a sokszor érthetetlent is megvilágító igazságra —, ha az emlékezők, vagy az annak idején célzatosan fotografált gyűlések, ünnepségek nyilvánvalóan elfogultak. Mi sem bizonyítja jobban a kedélyes Horthy Miklós és közvetlen munkatársai politikai dilettantizmusát, mint az, hogy a tervezett átállás katonai főembere testőr nélkül mászkál az éjszakai Budapesten és védett katonai körlet, vagy a vár helyett egy hotelben lakik. A harmjneas évek svindli- kurzusának handabandázó magyarságáról tíz brosúránál is többet mondott a legutóbbi adásban fölidézett szónoklata. Csatlakozom Bokor Péter reményeihez: „Sok szem, sok szemszög, sokféle szemlélet talán közelebb visz a múlt olyan megismeréséhez, hogy ne csak következtethessünk, ítélhessünk, hanem hasznosíthassunk is belőle valamit.” KÍNAI IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Művelődési Központban a mai kínai iparművészetet és kézművességet bemutató kiállítás nyílt. A február elejéig tartó kiállítás — noha mai tárgyakból áll -— ízelítőt ad a világhírű kínai kézműves művészet hagyományaiból és ötletgazdagságából. Képünkön rckeszzománc díszítésű tárgyak. A nemzetiségi lét krónikája —- Mi kell egy jó kalendáriumba? — Bevallom, még soha nem gondolkoztam ezen a kérdésen. Olyan könyvről van ugyanis szó, mely valamikor a család egyetlen olvasmányaként szerepelt, készítésének tehát évszázados hagyományai vannak. Dr. Karagity Mihály tiszteletben tartotta e hagyományokat, amikor a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége és a Narodne Novine című nemzetiségi újság közös kiadásában megjelent kalendáriumot szerkesztette. Nézzük, mit tartalmaz az idei Narodni Kalendar! Mindenekelőtt természetesen a naptárt és a névnapokat horvát, illetve szerb nyelven. S minden hónap mellett a negyven év előtti jeles napok rövid krónikáját. Nagy eseményt hoz az idei esztendő a szövetség életében. Erről ír Po- povics György titkár az MDDSZ X. kongresszusa előtt címmel. Nagyon sok garai, katymári, hercegszántói, csávolyi, bajai és bácsalmási fiatal ismerheti fel szüleit, rokonait á Belgrád —Zágráb közötti „Testvériség—egység” autópálya építéséről szóló összeállításban: 1948-ban sokan siettek a jugoszláv nép segítségére a nagy építkezéshez az előbbi településekről. A nyugati határ mentén hét-nyolc községben élnek a szlovének. Anyanyelvűk ápolására továbbképzésen vettek részt Lendván a szlovén pedagógusok — tudjuk meg Janja Horvát cikkéből.” Amatőrizmus: igen vagy nem? — E kérdést boncolgatja Karagity Mihály Brigovics Lajos festőművésszel együtt. Még egy képzőművész ismerőst felfedezhetünk: A paletta és ecset szerelmese címmel Dékity Márk a bajai Kubatov Istvánnal készített interjút. A kalendárium egyébként képriporttal köszönti a hercegszántói születésű Dékity Márkot 50. születésnapja alkalmából, a költő három szép versét közölve. Ha már a képriportnál tartok: Önálló mondanivalót hordoznak a fotóösszeállítások. így például a bunyevác horvátok letelepedésének 300. évfordulójára rendezett ünnepségek budapesti, bajai, bácsalmási, csikériai, garai, katymári és csávolyi programjáról beszámoló képek. Jól ismerjük a délszláv Mfanomul kalemdar HAAPOAHII KMEHIinP nemzetiségi együttes neves koreográfusát, a garai származású SZOT- és Er- kel-díjas Kricskovics Antalt. Egy felvételen Érdi Sándor készít vele interjút a televíziónak. Jó néhány kiemelkedő személyiséggel ismerkedhetünk meg a horvát, a szerb és tegyük hozzá, a magyar nép történetéből. Száz éve halt meg Iván Antunovics kalocsai püspök, a bácskai horvátok szellemi újjászületésének vezéregyénisége. Kunbaján született, és a környék községeiben tevékenykedett. Bunyevác és sokác újságot szerkesztett, majd „Bunyevác és sokác tündér” (Bunjevacka i sokacka vila) címmel adott ki irodalmi-gazdasági hetilapot. A bunyevác farsangi szokásokról szól dr. Mándics Mihály tanulmánya, melyben a Bácska, de elsősorban Baja és környéke népi hagyományait dolgozza fel. Mi kell még egy jó kalendáriumba? ~7 Egy kis kozmetikai tanács, néhány ételrecept — Hogyan kell metszeni, oltani a fákat, ápolni a kerti növényeket? És természetesen humor. Ebből is Van bőségesen a Narodni Kalendarban. Egy dologgal még adós vagyok az olvasónak. Azzal, hogyan lehet a színvonalas kalendáriumhoz hozzájutni. Nekem nem volt könnyű, de most már tudok megoldást ajánlani. A Narodni Kalendar ugyanis nem kerül könyvárusi forgalomba. Kapható a délszláv szövetség aktivistáinál,^ a klubok vezetőinél, Baján pedig Ákos Antalné és Osztrogonácz József tanároknál a felsővárosi, illetve a bajaszentistváni általános iskolában. Gál Zoltán Oskolamestereink népiskolái • Az ópusztaszeri iskola- múzum tanterme; a táblán egy Móricz-idézet. Manapság, amikor a fakultáció meg a kabinetrendszer idegenül hangzó — s valljuk be, sokak számára valóságosan is idegen—újításainak a nevei jutnak az emberek eszébe, ha azt hallják; oktatás, pedagógia, ugyan kiben idéződnek fel azok a régi-régi tanítási helyek, amelyek nélkül aligha vált volna író-olvasó nemzetté a magyarság. Hivatalosan népiskoláknak hívták, s ott sorakoztak ormótlan padjaik a falukban éppen úgy, mint a tanyavilágban. Az elemi ismeretek terjesztésére hívták életre őket még a múlt század második felében, s négy osztályukat egy tanteremben egy oskolamester — alkalmasint tanítókisasz- szony — oktatta. • Az oskolamesterek egy tekintélyes férfiakból álló csoportja. (Német Ernő felvételei) Szigorúan titkos? A pénteken este sugárzott Szigorúan titkos? jelenidejű igazságokat kutat. A Híradó riportfilmjéből sejthetően feladatuk aligha könnyebb a történészekénél. Napjainkban egyes hivatalok mindnyájunkat károsító presztízsdiktatúrája kifogyhatatlan a tények földerítését akadályozó, a személyes felelősséget föltáró aggályok sorolásában. Olvasták Illyés intelmét: „növeli, ki elfödi a bajt”? Újságírói munkám során én is szenvedtem, amikor bizonyos védett személyek/miatt hozzáértő, az egészért felelős elkötelezettek tanácsai ellenére nem figyelmeztethettem időben egyik'-másik vállalat, gazdaság, intézmény vezetőinek tévedéseire, mulasztásaira. Hitünket növelik, a sokat emlegetett, ám még botladozó kibontakozást gyorsíthatják az olyan műsorok, mint a Tar- dos Júlia szerkesztésében. Juszt László műsorvezetői-ripor- teri közreműködésével készült, minden magyar állampolgárt több száz forinttal megrövidítő bányászati problémákról bemutatott Szigorúan titkos? Szívesen néznék meg egy olyan filmet is, amely azt vizsgálja, hogy miért csak évek múltán reagáltunk a világgazdasági változásokra? Miért nem foglalkoztak érdemben tekintélyes politikusok és közgazdászok intő jelzéseivel? Csak a tények pontos ismeretében várható és igazolható az irányítási mechanizmus — az egyre vértelenebb A Hét vasárnapi számában is említett — változtatása, korszerűsítése. Heltai Nándor Szigorú regulák A legelső ilyen intézmények az 1850-es években nyitották meg kapuikat — részben úgy, hogy új épületet emeltek egy tanteremmel, meg kétszobás-konyhás tanítói lakással, részben pedig úgy, hogy már meglévő tanyát, házat alakítottak át az oktatás céljaira. A legtöbb elemi népiskola Csongrád megyében működött, s hogy valóban milyen sok helyütt szervezték meg az alapfokú tanítást, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy csupán a szegedi tanyavilágban negyven(l) tanterem népesült be naponta. A korabeli — mindenekelőtt Eötvös Loránd vallás- és közoktatásügyi miniszterségének idején megnyitott — iskolák nemcsak helyiségeik számát tekintve voltak egységesek, hanem berendezésüket is szigorú regulák szabályozták. A padok kettős sorával szemben egy magas dobogón állt a tekintélyes méretű asztal, mellette a három lábú fekete tábla. Az asztal fölött az angyalos királyi címer függött, alatta pedig a kereszt. A falakon olvasótáblák, térképek — Kogu- towitz Manó világszerte elismert munkái —, természetrajzi ábrák sorakoztak, a tárolószekrény tetején a földgömb tarka golyóbisa. Bent a szekrény polcain pedig szárított növények és ásványdarabkák sorakoztak. S mindez országosan egységes összeállításban és rend szerint, mert az 1876. évi XXVIII. számú népoktatási törvény végrehajtási utasítása még a Himnusz kifüggesztésének a helyét és módját is pontosan előírta. A tanyavilágban nemigen voltak templomok, ezért a népiskolákat vallási célokra is igénybe vették: a jobbára katolikus papok egy-egy meghatározott napon oda hívták össze a híveket — mégpedig harangszóval. Hagyománnyá vált ugyanis, hogy egy-egy módosabb gazda, netán áldozatkészebb plébános haranglábat állíttatott az egy tantermes oktatási intézmény elé, s ezzel jelezte, ha eljött a vallástanítás ideje, vagy kezdődik az istentisztelet. A kis harang persze megkondult akkor is, ha kereszteltek vagy temettek, vagy ha tűz ütött ki. Maguk a tanítói lakások már kevésbé egységes képet mutattak, mert azok az oskolamesterek, akik ezekben a javarészt kültelki iskolákban állást kaptak, túlnyomó többségükben legényemberként tengették életüket, s örültek, ha a környékbeli gazdák egyike-másika megszánta őket puhafa szekrénnyel, szalmazsákos ággyal. Akik családot alapítottak, azok sem igen tudták megszedni magukat, s nagy elégtételük volt, ha nyugdíjas éveikben valamelyik falu polgáraiként süvegelték meg őket. Múzeum Felső-Pusztaszeren Az elemi népiskolák egészen 1948-ig, az iskolák államosításáig, az új típusú oktatási rendszer bevezetéséig a régi hagyományok és előírások szerint működtek. Ezt követően azonban — mivelhogy kötelezővé vált a nyolcosztályos képzés — sorra megszűntek, s csak itt-ott maradt mutatóba néhány ilyen egytanítós intézmény. Például a Csongrád megyei Felső-Pusztaszeren, ahol egészen az 1978—1979-es tanév végéig tanítottak benne, s ahol aztán egy ritka érdekes, a pedagógiatörténet tárgyi emlékeit gazdagon felsorakoztató iskolamúzeumot rendeztek be. Pontosan olyan ez a ház, mint amilyen egy hajdani, a múlt század közepén, végén megnyitott elemi népiskola volt. Egyetlen tantermének berendezéséből semmi kellék nem hiányzik, a tanítói lakás helyiségeiben pedig megtekinthető mindaz az iratanyag, ami az oktatáshoz-neveléshez kapcsolódik. Látni ott tehát régi-régi irkákat, bizonyítványokat, osztálynaplókat, tanítói okleveleket, palatáblákat, olvasókönyveket, a tanügyi kormányzat leiratait, a kinevezések okmányait stb. Azt pedig mondani sem kell, hogy a föntebb emlegetett harangláb sem hiányzik a szépen helyreállított épület mellől. Igaz, ez nem eredeti darab, hanem ajándék: a szintén Szeged környéki Szatymaz Neszűrjhegy nevű tanyai dűlőjének hajdani iskolájától szállították át. Ott egyébként az 1854-es esztendőben kezdte meg nemes szolgálatát. Az alapító atyák előrelátása Mivelhogy ez az iskolamúzeum — amely jelenleg hivatalosan az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkhoz tartozik — a maga nemében egyedülálló teljességgel őrzi népoktatásunk emlékanyagát, igen sok látogatót fogad. Megfordul ott öreg néptanító ugyanúgy, mint a tengerentúlról érkező turistacsoport. S mind-mind az alapító és rendelkező atyák előrelátását, körültekintő gondosságát dicsérik; azt az igyekezetét, hogy a legtávolibb tanyavilágban is kigyúljon a szellem napvilága. Mindezt tudva és figyelembe véve, igazán érdemes letérni az E5-ös útról ott, ahol a tájékoztató táblák Ópusztaszer nevét hirdetik ... A. L.
