Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-20 / 16. szám

1988. január 20. • PETŐFI NÉPE • 5 A LEVES KISKUNHALASON A minőség sosem megy ki a divatból SZOVJET VÁLTOZÁSOK V ezetőségválasztás „Szeretne egy jó munkahelyet? Szeretne jó munkát végezni? Szo­katlan kérdések Magyarországon terjesztett reklámszövegben, hiszen benne van az ígéret. Részletezi is ezt a hirdetés (ami a Petőfi Népében is megjelent): kiemelt fizetés, kitűnő szociális ellátottság, sportolási le­hetőség, jó munkafeltételek, külföl­di betanulási lehetőség. Idézik a cég jelszavát is, amely így szól: „A mi­nőség sohasem megy ki a divatból!” Hogy ehhez tartja magát, azt a vi­lág legjelentősebb farmerruházati cikkeket gyártó cége, a Levi Stra- uss állítja. Első vegyes vállalatát Kiskunhalason készül létrehozni — ehhez toboroz munkavállalókat. Kiemelt fizetések A leendő vállalat műszaki igazgató­ját, Bereczky Károlyt mindenekelőtt a reklámba foglalt ígéretekről kérdez­tem: — Konkrétan mennyit jelentenek azok a kiemelt fizetések? Mivel 14 kü­lönböző munkakörről van szó, kérem, csak néhányat soroljon fel! — Betanított mosodai munkára fér­fiakat keresünk 8—12 ezer forintos, nőket betanított varrodai és szabászati munkára 5—10 ezer, adminisztrátoro­kat 6—9 ezer, műszerészeket, lakatoso­kat, gépésztechnikusokat, betanító varrókat 9—15 ezer forintos fizetésért. —“ A betanulás külföldi színhelye? — Valószínűleg Jugoszláviában lá­togatunk meg egy olyan üzemet, ahol a Levi Strauss cégnek dolgoznak. Ami­ről viszont nincs szó a reklámban: a vegyes vállalat anyagi támogatásával külföldi üdülési lehetőséget is nyújtha­tunk majd dolgozóinknak ... Ennyi is bőségesen elég a kíváncsiság felkeltéséhez, ezt kiegészítendő, Be­reczky Károllyal a továbbiakban a vál­lalat alapításának körülményeiről, az elképzelésekről beszélgetünk. Az előz­ményekről csak annyit: a Levi Strauss cégnek nem ez lesz az első magyaror­szági kapcsolata. A Május 1. Ruhagyár marcali gyáregysége tíz éven keresztül gyártott a világhírű cégtől vásárolt li- cenc alapján nadrágot. Nadrággal kezdik — Melyik fél ötlete volt a vegyes vál­lalat létrehozása? — Az amerikaié, de Pintér András­nak, a Nemzetközi Kereskedelemfej­lesztő Kft. ügyvezető igazgatójának kapcsolatai segítségével jöhetett létre. A terv megvalósítása magyar részről is kívánatos. A Levi’s-termékekre nagy a belföldi kereslet. Ha a rendelkezésre álló pénzt a Kereskedelmi Minisztéri­um importra fordítja, akkor lényegesen kevesebb nadrágot tud vásárolni, mint­ha az összeget egy hazai vegyes válla­latnak utalja, amely ezt a márkás ter­méket gyártja. Halason nadrágvarrás­sal kezdjük a termelést, mert ez a leg­egyszerűbb, de később áttérünk más farmerruházati cikkek — dzsekik, in­gek stb. — készítésére. A Levi Strauss (Budapest) Kft. egyébként gyártat is majd, egyebek között a váci és a mo­sonmagyaróvári kötöttárugyárakkal. — Mekkora tőkével, milyen magyar cégek részvételével alapítják meg a vál­lalatot? — A 75 millió forintos alaptőkének mintegy 51 százalékát teszi le az USA- beli cég, 49 százalékát pedig a Centrum Áruházak Vállalat, a Skálatex Ruháza­• Bereczk y Károly (balról) a mosoda környezetvédelmi berendezéseinek kialakítá­sát beszéli meg Szemes Péter tervezővel. (Méhesi Éva felvétele) ti Kereskedelmi Leányválallat, a Tritex Ruházati Kereskedelmi Vállalat, és a Meteor Ruházati Kereskedelmi Válla­lat. A kerítés két oldalán •- A köztudat tévesen a Skála-Coop Kiskunhalasi Leányvállalatának, a Tex- coopnak tulajdonítja a leendő vegyes vállalatot.- Szervezetileg teljesen független a kettő egymástól, csak a Texcooptól bé­reljük mintegy 4000 négyzetméter alap­területen az üzemet, amit a céljainknak megfelelően alakítunk át, telepítünk be a legkorszerűbb gépekkel, berendezé­sekkel. Mindebben a helyi tanács és a kivitelezést vállaló Kunép a legmesz- szebbmenőkig együttműködik velünk.- - Egy kerítés választja majd el a két céget egymástól. Az Önök oldalán lesz a legkorszerűbb technika és szervezés, a magas kereseti és más egyéb csábító lehetőség. A Texcoopnál pedig — köz­tudott jelenleg a több tízmillió forin­tos. veszteség felszámolásáért dolgoz­nak. Mégis felveszik a kesztyűt. A munkavállalókat toborzó szórólap­ból egy példányt Oláh Györgyné igaz­gató ragasztatott ki a vállalat bejáratá­ra. Kényes kérdések ezek, a sok közül csak egyet hadd említsek: arra a tagad­hatatlan tényre gondolok, miszerint a magyar textilipart a tőkés bérmunka révén szerzett tapasztalatok lendítették előre. A vegyes vállalattal való kapcso­latból a Texcoop ilyen érdelemben is profitálhat, különösen, ha a termelés­ben is létrejön közöttünk együttműkö­dés, amiről szó lehet. — De lesz-e kivel „termelni” a Tex­coopnál? ha a legjobb dolgozóit elcsábít­ják?- M i nem csábítunk senkit. Az üze­münkben alkalmazott termelési tech­nológia szerint a munkaműveletek a legapróbb részletekre lebontottak. Egyáltalán nem biztos, hogy a mi legki­válóbb dolgozóink azok körül kerül­nek ki, akik meg tudnak varrni egy ruhát. Nem baj, ha erre képtelenek, a rájuk bízott részfeladatot kell tökélete­sen megoldaniok, ebben kell megfelelő teljesítményt nyújtaniok. Az erre legal­kalmasabbakat választjuk ki a jelent­kezők közül. — Milyen a megfelelő teljesítmény a Levi Strauss cégnél? — Egyenletes. Ez a legfőbb követel­mény, de ennek feltételeit meg is terem­ti a cég: minden munkaművelet gépesí­tett, a legpraktikusabban kialakított. Például van egy gép, ami a nadrág öv­tartó részét készíti. A dolgozó bele­csúsztatja az anyagot, a gép összehajt­ja, megvarrja anélkül, hogy közben ve­zetni, igazgatni kellene. A gép másik oldalán „kijön” a kész munkadarab, csak érte kellene nyúlni, levenni onnan. Nem nehéz mozdulat, de sokszor ismé­telve fárasztó. Ha a dolgozó az első két-három órában elfárad, a hátralevő öt-hat órában kevesebbet teljesít. Ezért egy egészen egyszerű, mechanikusan működő szerkezettel egészítették ki a konstrukciót, ami továbbítja a munka­darabot. ' — Ilyen körülmények között gyerek­játék egyenletes teljesítményt nyújtani! — Annak valóban nem lesz nehéz, aki elég kitartó, képes a folyamatos munkára. : ■ — Ez pedig csak bizonyos idő eltelté­vel fog kiderülni, következésképpen leg­alábbis eleinte, várhatóan nagy lesz a fluktuáció. Számítanak rá? Mindenkivel elbeszélgetünk, mi­előtt fölvesszük. Egy amerikai rendsze­rű teszttel megközelitő pontossággal meg tudjuk állapítani, ki milyen fel­adatra. alkalmas. Nagyon egyszerű, szinte játéknak tűnő feladatot kell megoldaniok a jelentkezőknek. A tesz­tet egy értékelő pontrendszer egészíti ki. A címke kötelez — Ki tanítja be a dolgozókat? — Természetesen a Levi Strauss szakemberei. Közülük egy a cég svájci igazgatóságától jön, aki személyesen felügyel a betanításra, közvetlenül a cégnek tartozik felelősséggel. Addig marad, amíg Halason ki nem nevelődik egy megbízható szakembergárda. A vegyes vállalat ügyvezető igazgatója Pintér András lesz. — A marketingfeladatot természete­sen az amerikai fél vállalja? — A Levi Strauss óriási energiát fek­tet a marketingmunkára. Ennek kö­szönhetően a legkorszerűbb divatigé­nyeknek megfelelő farmerruházati cik­keinek a világ minden táján biztos pia­ca van. A Levi Strauss (Budapest) Kft. is sok pénzt fordít majd a reklámra, figyelemfelkeltésre, informálásra. A leghatásosabb reklám azonban a mi­nőség — az amerikai cég ezt nagyon komolyan veszi. Ha a címkéjét viseli, bárhol készüljön is az a termék, csak jó minőségű lehet. Ebben a kijelentésben a vásárlóknak szóló ígéreten kívül a leendő vegyes vállalattal szembeni követelmény is benne foglaltatik. Almási Márta A Szovjetunióban január 1-jén lépett életbe az állami vállalatokról szóló új törvény, amely egyebek között előírja minden vállalati tisztség pályázati be­töltését. Több olyan köztársaság van, például Belorusszia, ahol a választás máris gyakorlattá vált. Jó egy éve be­szélgettem a minszki óragyár munka­társaival. Eltérők voltak ugyan a véle­mények, de az emberek kételkedtek ab­ban, hogy valóban-megválaszthatják vezetőiket, azzal, hogy a minisztérium úgyis kiválogatja a jelölteket. Önma­gukban sem hittek: vajon a mi felada­tunk a vezetőségválasztás? — mondo­gatták. Galina Parcsinszkaja például így vélekedett: — Egy vezető sok egyéb mellett szi­gorú és igényes kell, hogy legyen. Nem tudom, hogy az emberek nem akarják- e majd úgy megkönnyíteni az életüket, hogy nem túl sokat követelő, „jó” veze­tőt választanak. Valóban vannak példák ilyen aggo­dalom jogosságára. — A kollektívák nagy többsége elvi megfontolásokból indul ki — mondta saját tapasztalatai alapján Grigorij Ta- tur, a szoligorszki gépjavító vállalat fő­mérnöke. — Amikor a munkások né­hány jelölt közül a helyettesemet, Vale- rij Kravecet és nem engem választottak Verseny az NSZK élelmiszer- iparában A Kölnben rendezett élel­miszer-ipari szakvásár kap­csán a hírügynökségi jelen­tések kiemelik, hogy az élel­miszerpiacon vélhetőleg se­hol sem 'olyan erős a ver­seny, mint az NSZK-ban. Ennek legfőbb haszonélve­zői maguk a fogyasztók: míg hat évtizeddel ezelőtt egy négytagú család jövedelmé­nek felét kényszerült táplál­kozásra fordítani, addig ma már ez az arány csupán 25 százalék. A kíméletlen kon­kurenciaharcban ugyan sok élelmiszer-ipari vállalat nem tud talpon maradni (csupán tavaly 2000 cég dőlt ki a sor­ból), ám a kemény verseny- feltételek jótékony hatást gyakorolnak az NSZK élel­miszer-gazdaságának nem­zetközi versenyképességére is. Az Egyesült Államok, Franciaország és Hollandia után immár az NSZK a vi­lág negyedik számú agrárex­portőré. Az NSZK feltöré­sét bizonyára az is segítette, hogy a nyugatnémetek a magas feldolgozottsági szin­tű termékekre szakosodtak. bácskai hüsipari vállalat Kérdőívek a munkáról Az utóbbi években — a fokozódó és nyilvánvalóbbá váló nehézségek közepette — egyre jpbbször kerül szóba az emberi tényező. A társadal­mi-gazdasági valóság ugyanis azt iga­zolja, hogy a közösségekben élők for­málása — ami pénzt tulajdonképpen alig-alig igényel — a leghasznosabb, a leggyorsabban megtérülő, ugyan­akkor viszont a leghosszabb ideig ha­tó „beruházás”. A bajai székhelyű Bácskai Húsipa­ri Vállalatnál az emberi viszonyok­ról, a közérzetről, a munkahelyi lég­körről próbáltunk információkat sze­rezni, azzal a céllal, hogy a tapaszta­lataink segítsék a vezetési módszerek, az emberi kapcsolatok finomítását, a tartalékok föltárását. Az anyaggyűj­tés a kérdőíves fölmérésre épült, amit aztán személyes és csoportos interjú egészített ki. Az 512 kitöltött kérdőív a dolgozók 80—85 százalékának a véleményét tükrözi. A megkérdezettek 86 százaléka szereti munkakörét, 79% elégedett vele, 82% úgy ítéli, hogy örömet talál­hat abban, amit csinál. Összesen 64 százalék vélekedett úgy, hogy képes­ségeinek megfelelő munkakörben dolgozik. 12% ez alattinak ítéli tevé­kenységét. A követelményeket illető­en a vélemények: megfelelő (66%), túlzott (26%). A kereset a megkérde­zettek szerint jó (68%), míg 30% sze­rint „kicsit” rossz, illetve fossz. Meglehetősen ellentmondásos kép alakult ki a munkahelyi fórumokról, a belső információáramlásról. íme, az adatok: esetenként vagy rendsze­resen a dolgozók 89%-a kap tájékoz­tatást (ennek minőségét 66% kielégí­tőnek tartja). A munkáskollektíva véleményét a vezetőség a dolgozók 29 százaléka szerint nem veszi figyelem­be (48% szerint részben veszi figye­lembe). Fölszólalni, mondjuk egy ter­melési tanácskozáson? A munkások alig 30 százaléka látja ennek értelmét. Talán azért, mert 77 százalékuk sze­rint a közvetlen vezető munkastílusa igényes, emberséges, demokratikus. Munkahelyén mit szeretne elérni? 1. Jó fizetést. 2. A munkatársak és a főnökök megbecsülését. 3. Jó társa­ságot. 4. Tapasztalatszerzést, szak­mai sikereket. Elgondolkodtató le­het, hogy „vezetővé válni” csak hato­dik e sorban!S ami e célok eléréséhez kell? 1. Szorgalmas munka. 2. Szak­tudás, tehetség. 3. Alkalmazkodóké­pesség. 4. Protekció. Az átlag feletti műveltség csupán a 8. helyre szorult! A vállalati tartalékok kiaknázását is megkérdeztük. A válaszok: 1. Munkaszervezés. 2. Érdekeltség, ösz­tönzés. A csoportos beszélgetéseken nyil­vánvalóvá vált, hogy a dolgozók be­csülik a nyílt, az őszinte beszédet, a frázismentességet. A munkahelyi cé­lok ismerete segíti a közösség megbe­csülését, az egyirányú cselekvést, az esetenkénti rendkívüli intézkedések elfogadását. Azt vallják, hogy a jó minőségű munkát nemcsak megkö­vetelni, hanem — értékén — megfi­zetni is tudni kell. A Bácshús eddigi eredményeiben — összegezhetjük — a mintegy 1200 dolgozó együttes munkája volt a döntő tényező. Dr, Faludi Gábor igazgatónak, őszintén szólva megbán- tódtam. De aztán beláttam, hogy Kra- vec programja valóban jobb ... Kettőjük programjában sok hasonló vonás is volt, talán azért, mert mind­ketten régóta dolgoznak a gyárban, jól ismerik a „szűk keresztmetszeteket”. Tatur elképzelései — úgy látszott — a munkások számára vonzóbbnak tűn­nek. Tapsoltak persze, amikor mind­ketten a lakásépítés gyorsításáról, az óvodák fejlesztéséről, az élet- és mun­kakörülmények javításáról beszéltek. A többség Valerij Kravecre szavazott, aki azt javasolta, hogy a fő figyelmet fordítsák a vállalat műszaki megújítá­sára, új technológiák bevezetésére, ku­tassák fel a vezetés és a munkaszervezés feljettebb formáit. — Azonnal elhatároztam, hogy Kra­vecre szavazok — mondta Vlagyimir Csakur marós. — Programja talán nem olyan látványos, de biztos alap ahhoz, hogy megoldhassuk, igaz nem holnap, de biztosan a termelési és a szociális problémákat. Volt még egy előnye Kravecnek Taturral szemben, az, hogy ő 11 évvel fiatalabb, mint a főmérnök. — Meggyőződésem, Tiogy az embe­rek helyesen értékelik vezetőik szakmai és emberi tulajdonságait — mondta Ig- natyij Antonov, a belorusz ideggyó­gyászati, idegsebészeti és fizikoterápiái kutatóintézet igazgatója. — Meggyő­ződésem, hogy ha ez a gyakorlat ko­rábban érvényesül, tudományágunk­ban nem volna annyi tehetetlen és egy helyben topogó vezető. A káderkérdés megoldásának demokratizálása ma rendkívül időszerű, s ez a folyamat bo­nyolult, de szükséges. Lássuk végül, hogyan vélekednek ma a minszki óragyár munkásai a veze­tők választásáról. Azóta eltelt egy év, és sok minden változott: a gyárnak új igazgatója, főmérnöke, főkonstruktő­re, egy sor üzemrésznek új vezetője van. Nem kívülről jöttek, maguk a munkások választották őket a gyárban már régóta dolgozó mérnökök közül. Ennek az lett az eredménye, hogy a vállalat, amelynek korábbi vezetése kezdett kifulladni, ma ismét a legjob­bak között van. Teljesíti a tervet, széles körben alkalmaznak robotokat, a ko­rábbinál jobban oldják meg a szociális feladatokat. Ami magát Galina Parcsinszkaját il­leti, brigádvezető lett. Egyenes, nyílt jellem, aki megköveteli a fegyelmet és a minőségi munkát. Amolyan „kényel­metlen” ember, de éppen őt választot­ták, mégpedig egyhangúlag, brigádve­zetőnek. Natalia Buldik A robotok érzékelése A robot előbb az emberi képzelet világában született meg, ott élt évezre­deken át, s csak napjainkban lépett ki a valóságba. Homérosz Iliászában aranyból készült mechanikus szerke­zettel hajtott lányok segítettek Hepha- isztosznak, az istenek kovácsának. Is­meretes Roger Bacon legendás „beszé­lő feje”, Lőwnek, a prágai rabbinak a gólemja és Mary Shelleynek ama dé­monról szóló meséje, amelyet Fran­kenstein épített meg.. Karéi Capek csaknem napjainkban — 1920-ban — írt Rossem egyetemes robotjáról. Napjaink robotját kitűnő műszerek­kel látják el, hogy velük pótolják érzék­szerveit. Kezek helyett „érzékelőkkel” (fogókkal) szerelik fel. E fogókat a ro­bot meglehetősen ügyetlenül használja az emberi kéz szerepében, de mégiscsak körül tud tapogatni, „érzékelni” tud velük tárgyakat, és meg is tudja ragad­ni őket. Szemei televíziós kamerák, amelyek fekete-fehérben vagy színes­ben látják a tárgyakat. E kamerák érzé­kenysége — az elektromágneses rezgé­seknek a a tartománya, amelyet fel tud­nak fogni — sokkal kiterjedtebb lehet, mint az emberi szemé. Elvileg itt szinte nincsenek korlátok! Mindamellett, még a világ legjobb televíziós kamerái is csak valami nagyon nyomorúságos „látványt” teremthetnek az emberi lát­vány gazdagságához mérve (még akkor is, ha nemcsak a látható hullámokon, hanem az infravörös vagy az ibolyán­túli fényben, esetleg a röntgensugarak sávjában is felfognak fényt), arról nem is beszélve, hogy az ember a szemével a térben, sztereoszkópikusán lát. Ám, ha például a robot „szeme” visszaverő­dő lézersugarakat érzékel, hasonlítha­tatlanul pontosabban becsülheti meg a tárgyak távolságát, mit az ember a ma­ga szemével. A robot megfelelő berendezésekkel felfoghat hangokat, sőt az embertől el­térően ultrahangokat is, s napjainkban tanítják őt „beszélni”. Azt egyelőre másodlagosnak tekintik, hogy a robo­tot az ízlés és a szaglás képességével is felruházzák, noha ennek sincs akadá­lya. A robot „lelke”, „agya” a testébe be­építve vagy rajta kívül elhelyezett szá­mítógép. Ennek a képességeit mestersé­ges intelligenciának keresztelték el. A robot ennek révén képes a tárgyak alakját felismerni, és a már felismert tárgyakat mozgatni, velük műveletet végrehajtani. S ami ehhez elengedhetet­len: el kell készítenie a műveleteknek a tervét. Azt mondhatnánk: e műveleti terv megszerkesztése a mesterséges ér­telem végső célja. A legtöbb robotot az ipar számára tervezik. A jelenlegi élképzelések sze­rint az ilyen igazi „robotmunkások”- nak elsősorban az egészségre veszélyes munkahelyeken kell műveleteket vé­gezniük, vagy nehéz fizikai munkát el­látniuk: munkadarabokat be- vagy ki­rakniuk, gépet „etetniük” stb. Az ipari robotok között találunk olyanokat, amelyek öt-hat irányú mozgást is tud­nak végezni. Ezek többnyire sokféle programot képesek végrehajtani, tárol­ni és újakat „megtanulni”. • Vigyázat, üveg! A robotgép óvatosan rakja az üvegcsöveket egy fénycsőgyárban.

Next

/
Thumbnails
Contents