Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

1988. január 16. • PETŐFI NÉPE • 3 ÁLLAMI TÁMOGATÁS NÉLKÜL Új helyzetben a közétkeztetés Ettől az évtől fogva az előfizetéses étkeztetésben nem kapnak állami tá­mogatást a vendéglátók. I Mennyiben érinti ez a gazdálkodó- i kát és a fogyasztókat?—óhatatlanul ez jut az ember eszébe mindjárt, amikor i látja: mekkorát híztak az új esztendő­ben az árak az üzletekben és a piaco­kon. A vendéglátók is „kimennek” a piacra — Mi az előfizetők ételeinek készítése­kor felhasznált élelmiszer-nyersanya­gok 16-18 százalékos drágulását vesz- szük alapul feleli Lovász Attila ke­reskedelmi igazgatóhelyettes a Kiskun­sági Vendéglátó Vállalatnál. — Ez 3- 3.50 forint (a diákétkeztetésben körül­belül a fele). Egy üzemi dolgozó ebédjét 17-20 fo­rint 'értékű hozzávalóból főzzük. Ez így nem tűnik soknak. Tekintetbe kell azonban venni azt is, hogy amikor „ki- | megyünk” a piacra, a tavalyelőtt 4-5 forintba került burgonya ára azóta jqcskán fölment 15-20 forint —, és mennyi közte a hibás, ami már csak hulladéknak való! Az ilyen és más napi gondokon kívül az sem mindegy, hogy folytatjuk-e a vendéglátás korszerűsíté­sét. A kecskeméti Lánchíd utcai iskola konyhája részére vásárolt új üsttel és a Rákóczi úti Hírős étterem ez évi felújí­tásával egyaránt arra törekszünk, hogy a nálunk vásárló huszonkétezer előfize­tő étkezőt jobban kiszolgálhassuk. Segítő vállalatok Az igazgatóhelyettes szavaihoz te­gyük hozzá, hogy az árváltozás nem érint mindenkit egyformán. Az oktatá- ; si intézményekben országszerte ebben ! az évben még mintegy 2 milliárd forint­tal pótolja az állam azt a többletki­adást, amit részben a dotáció megszű­nése okoz. Könnyebb a helyzete annak is, aki tehetősebb vállalatnál keresi ke­nyerét, amelynek telik rá, hogy na­gyobb mértékben vállaljon részt dolgo­zóinak ebédköltségéből. A Bácsépszer- nek 42 forint 80 fillérért szállít egy-egy ebédet a Kiskunsági Vendéglátó Válla­lat. Ebből-tizenkettő jut egy dolgozóra — 30,80 forintot vállalati kasszából fi­zetnek ki. Az MMG Automatika Mű­vek kecskeméti gyára szintén átvállal valamennyit — a 36 forintos ebédár­nak majdnem a felét — az étkezésre fordított kiadásból, miként más mun­káltatók sem zárkóznak el hasonló se­gítéstől. Akadémia vagy Aranyszarvas Tokai József né a kecskeméti Akadé­mia körúti ABC-be külterületről jár be dolgozni. Nincs ideje otthon főzni, ezért inkább a szomszédos étterem elő­fizetéses ebédjét fogyasztja ő is. Ez napi 35 forint, amelyből az üzletet üzemelte­tő Univer Afész 20-at térít. — Kétféle ételből választhatok — mondja Tokainé. — ízletesen főznek, jó minőségű az ebéd. Ha otthon készí­teném el, talán többe kerülne. — Nekem is megfelel, amit itt főz­nek, de az árat sokallom — ez egy másik pénztáros, Jakubek Tamásné vé­leménye. Ma (hétfőn) az ebéd a három és fél ezer előfizetőnek főző Akadémia étte­remben: zöldborsóleves, csikóstokány tésztával, vagy pedig lecsós sertésszelet tarhonyával (két másodikféléből lehet választani). Ez az úgynevezett emelt szintű étkeztetés kínálata 35 forintért, míg az óvodásoknak 18,10 és az iskolá­soknak 23,50 forintért adnak tízórait, ebédet és uzsonnát. Az árváltozás után nem pártol el az Akadémiától a széchenyivárosi gyógy­szertár asszisztense, Kelő Mariann sem. Kovács Miklós gyógyszertári vezető is azt erősíti meg, amit már többen el­mondtak: jól főznek ezen a vendéglátó helyen. Nagyobb a gondjuk az Aranyszar­vas étterem alkalmazottainak. Náluk az árváltozás óta valamivel csökkent az előfizetők száma, jelenleg háromszáz­hatvan. A környékbeliek — köztük az ifjúsági garzonházban lakó egyik fiatal szülő, a gyermekével otthon lévő Kör­mendi Mihályné is — választhatnak: hol étkezzenek inkább? Az Akadémiá­ban vagy az Aranyszarvasban? Nyil­ván amellett maradnak, amelyik ugyanannyi pénzért többet nyújt előfi­zetőinek. Miért ütnének a fejére? A nehezebb körülmények közt gaz­dálkodni és megélni kényszere nap mint nap érzékelhető valóság a vendéglátó- iparban. Kiskunfélegyházán Kiss Ist­vánná, a 413. számú városi konyha ve­zetője társaival idegesítő napokat él át mostanában. — Háromezer-ötszázhatvannyolc előfizetőnek főzünk — kezdi beszélge­tésünket Kissné —, de úgy, hogy köz­ben alapvető nehézségekkel küszkö­dünk.-* Például? — Nem tudom, a fejemre ütnek-e azért, mert most elmondom, hogy már egy hónapja nem kaptunk rizst a Fü- szérttől; hogy 840 helyett csupán 200 kilogramm tészta van a raktárban; s hogy a Zöldérttől való lengyel burgo­nya nagyon rossz minőségű. Egy kilo­grammnak a fele hulladék, annyira semmit érő. A búzadaránk teljesen el­fogyott, jó volna, ha pótolnák! Mi ugyanis csak tőlük vásárolhatunk többféle élelmiszert. Sok múlik a jó szakácsokon! Itt a nyersanyagár csak kismérték­ben, ételadagonként két forinttal emel­kedett — tudjuk meg ezután Kiss Ist- vánnétól. Nehéz kijönni a pénzből. Azonban olyan jó, háziasán főző sza­kácsok dolgoznak az üstöknél, mint Hajdú Sándorné, Fekete Lászlóné és Varga Ferencné, akik a hiányzó forin­tokat tudásukkal, tapasztalatukkal pó­tolják. Egyszer például nyolc deka­gramm húst tesznek egy-egy levesbe, hogy másnap tíz helyett 12 dekagramm húsból készíthessenek sültet egy sze­mélynek. A sárgarépát reszelik, és vaj­ban szép sárgára párolják, hogy a gye­rekek főzelékként megegyék. Ne vesszen kárba semmi! Ezt vették alapul akkor is, amikor a hétfői ebéd­hez való hét mázsa narancsot — meg­érkezése után rögtön továbbították a közétkeztetö helyekre. Az előfizetők­nek megtakarítás, hogy az ebéd mellé a süteményféléket a Kiskunsági Ven­déglátó Vállalat félegyházi cukrászüze­méből olcsóbban, 2,50-4 forintos nagy­kereskedelmi áron kapják, közvetlenül. Az üzemi konyha dolgozóinak ezek után lehet-e részük nagyobb elismerés­ben, mint amikor az utcán, vagy az autóbuszban azt hallják valakitől: — Finom a félegyházi konyha ebédje! Bár nem jókedvűen, de ilyen jó felké­szültség mellett könnyebb „megemész­teni” a közétkeztetés idei drágulását Kiskunfélegyházán is. Kohl Antal I • A három szakácsnő — Hajdú Sándorné, Fekete Lászlóné és Varga Ferencné ' — felkészültségével pótolja a szűkösebb anyagi forrásokat. A rizst, a tésztát és a búzadarát viszont már nagyon várják! (Straszer András felvétele) Dolgozik az ész-radír SZOMBATI LEVÉL: Él köztünk egy nagy költő, aki­nek sajnos nem tudjuk a nevét, de leghíresebb versét minden este leg­alább egy alkalommal kellemes fér­fihang mondja el a televízióban a nézők száz- és százezreinek (esetleg millióinak) nagy gyönyörűségére. A verset — mivel nagyon fülbemá­szó és viszonylag rövid — már az óvodások is kívülről fújják, noha még nem hallottak olyan emberek­ről, mint mondjuk egy bizonyos Pe­tőfi Sándor, netán József Attila, esetleg Arany János. Mert az emlí­tettek korszerűtlenek az új hangra fogékony új nemzedék számára. Természetesen én is kívülről tudom a verset — bár erősen meghaladtam az óvodáskort, még a nagycsopor­tost is — és naponta ismételgetem magamban a találékony emberi el­me szüleményét. A címét sajnos so­ha nem mondják be a televízióban, azt bizonyára a hallgatókra bízzák, ,s ebből az ismeretlen nagy költő demokratikus érzelmeiről is meg­tudtunk valamit. íme a vers: Dolgozik a bőrradír, mindenkinek jó a hír, Szépít frissít sok gyógyír,Jdilla-duó, bőrradír. Valószínűleg ugyanebből a köl­tői vénából ered a Gábriel és a Li­bero című két vers is, bár ezeket már megzenésítve kapja a néző, s ezeknél sem tudjuk sem a szöveg­író, sem a zeneszerző nevét, Hason­latosan a népdalokhoz. Nekem csupán egyetlen kétsé­gem van a bőrradíros versikével, annak is csupán a második sorával kapcsolatban: nem vagyok ugyanis teljesen meggyőződve arról, misze­rint valóban „mindenkinek jó a hír”. Lehetséges, hogy egyesekre teljesen közönyösen hat a dolgozó bőrradírról szóló jelentés, főleg azokra, akik valóban dolgoznak, s azt szeretnék, ha mások is hasonló­an cselekednének. Abban pedig már teljesen bizonyos vagyok, hogy az a több százezer, több millió asz- szony, lány, aki termelőszövetke­zetben, gyárban, konyhában, mo­sodában keresi a mindennapi ke­nyeret, nem úgy megy be a munka­helyére, hogy: na, száktátsak, nincs itt semmi baj, bemondta a televízió a jó hírt: dolgozik a bőrradír. A „mindenki”-be természetesen be­letartoznak a férfiak is: a gyalog­munkások, gépkocsivezetők, éjjeli­őrök, rakodók, vasutasok, bányá­szok, martinászok, hegesztők, esz­tergályosok, művezetők; és lehet, hogy szerintük is más lenne a „jó hír”, nem pedig az, hogy dolgozik a bőrradír. Inkább azt érzi az ember fia, hogy dolgozik az ész-radír, magya­rán: bárgyú szövegekkel, előkelős- ködő mutatványokkal, produkci­ókkal, olcsónak tűnő, de bicskányi­togatóan idegesítő játékokkal mos­sa az ország agyát a televízió. Mert a már idézett versikéért bizonyára nagy összegű szerzői díjat kapott a költő, nagyobbat, mint az, aki 20 ezer forintot vett fel két szóért, a Valahol Magyarországon című film készítőitől. Mert a pénz nem számít — így radírozza az elménket a tévé. Ha valaki egy „szellemi vetélke­dő” során meg tudja mondani, hogy 1514-ben milyen napra esett nagypéntek, azonnal nyer 2—3 ezer forintot. Ha valaki elkezd flippezni, az nem ússza meg egy átlagkeresetű ember havi fizetésén alul és még gratulálnak is neki, megtapsolják. Ha más valaki kitalálja a vetélkedő során, hogy mire gondolt a játékve­zető — mondjuk „a furulya negye­dik lyuka”. —, akkor színes televízi­ót kap a megerőltető szellemi mun­káért. Az ország meg nézi és irígyli a komát, mert sokán szeretnének színes tévét venni, de nincs, ha pe­dig van, akkor harmincezren alul nehezen beszerezhető. A Kapcsol­tam című könnyed csevelyben a műsorvezető mindannyiszor két­ségbe van esve, ha nem viszik a pénzt, de még akkor is jár ajándék- csomag, vásárlási utalvány. Szóval, ha az ember odafigyel ezekre a „já­tékokra”, úgy dolgozik az ész­radír, hogy nálunk kérem a pénz nem számít, abból mindenkinek bőven van. A reklámokból nem is tudjuk meg, hogy az annyira felmagasztalt árucikk mennyibe is kerül. Csak azt halljuk, hogy kényelme kulcsa a Bútorker választéka. De hogy ez a kulcs bizony többszörösen arany- kulcsocska, csak akkor tudja meg a jámbor polgár, ha betántorog az üzletbe. Divatba jött az elegánssal, az exkluzívval, az osztályon felüli­vel érvelni. Be is mentem a napok­ban Kecskeméten nyílt ilyen, ön­magát elegáns üzletben elegáns áruk címmel hirdető boltba. Egyet­len, nem különleges női ruha (nem kis- és nem nagyestélyi, nem báli csodacucc) 6700 forintért kínálta magát. Féltem, megkérdezik, mit parancsolok, mert erre azt felelhet­tem volna; itt én legföljebb könyö­röghetek. Mindez, amit eddig leírtam, csak egyik oldala a jelenségnek. A másik éppen ennek az ellenkezője. Ré­misztgetnek bennünket adóval, ár­emeléssel, bruttósítással, noha az ország vezetői világosan megmond­ták, s a közvélemény — ha nem is úgy, hogy „mindenkinek jó a hír” — beletörődéssel tudomásul vette (veszi) a tényekét, hogy nincs más kiút, hogy nem elég, ha csak a bőr­radír dolgozik, mert mindenkinek az a kötelessége. De a kötelesség teljesítéséhez még sok emberből hi­ányzik a becsület, hogy ne mond­jam: a hazaszeretet. Túl sok a „lé­zengő ritter”. Szerdán, január 13- án végigjártam vagy öt kocsmát. Mindenütt tömve volt a terem kék, barna, olajzöld, narancssárga mun­karuhás emberekkel. Délelőtt 10 és 12 óra között. Söröztek, beszélget­tek, cigarettáztak, múlatták az időt. Valószínűleg a televízió nyugtatta meg őket: dolgozik a bőrradír. Térjünk vissza az ijesztgetésre: olvasok egy hirdetést az Esti Hír­lapban, idézem a teljes szöveget: „Adózni kell, de nem mindegy, hogy mennyit. Ismerje meg jogait a Pénztárcánk védelmében című; adótippeket és befektetési tanácso­kat tartalmazó kiadványból. Kap­ható az újságárusoknál". Nem néz­tem meg, ki lehet az élelmes szerző, de úgy emlékszem, az utóbbi ötven évben nem adtak ki például ilyen című könyvet: Dolgozni kell, de nem mindegy hogyan. Ismerje meg kötelességeit Az államkassza védel­mében című kiadványunkból. Nagybn tetszik nekem a cím: Pénztárcánk védelmében. Kitől kell védenünk a bugyellárist? A buti­koktól, az elegáns és exkluzív üzle­tektől, netán az államtól? Valószí­nűleg az utóbbira gondol a szerző, hiszen az adót az állam találta ki. Tehát vigyázzunk, mert minden ut­casarkon egy-egy állami A1 Capo­ne, esetleg Rinaldo Rinaldini ugrik elénk. Ki érti ezt? Dolgozik az ész­radír! Pedig ész kellene ide, nem pedig ijesztgetés, tudálékos felülemelke- dettség. Eszembe jut az anekdota, amelyet valamikor Jókainál olvas­tam. Az író elmondja, hogy házépí­tésnél, az alap ásása közben előke­rült egy kis kőtábla, rajta a követ­kező felirattal: Epic iloc ánhev ernit ilosd ejo! Azonnal kihívták a múze­um, a levéltár, az akadémia összes nagy tudonjányú emberét, hogy fej­tenék meg, milyen nyelven és mit írhatott a jámbor előd. Napokig, hetekig vizsgálták, elemezték a szö­veget, de sikertelenül. Ott ténfergett körülöttük ásóval a kezében az egyik munkás és egy­szer csak kijelenti, hogy ő meg tudja fejteni: felvette a táblát és elolvasta a szöveget: E pici lócán heverni ti­los, de jó! A tudósok csak ámultak, bámul­tak, miközben az ásós ember letette a táblát és megszólalt: — Ész kell ide. nem okoskodás! LAKOSSÁGI PANASZ NYOMÁBAN Szennyvízelvezető csatorna épül a Kiskőrösi úton Több mint húsz kecskeméti lakos írta alá a szerkesztőségünkhöz ér­kezett levelet, amely kifogásolja, hogy január 11-e óta le van zárva a közlekedés elől a forgalmas Kiskő­rösi út számottevő része. A váratlan és a jelek szerint hosszabb időn át érvényben levő intézkedés követ­keztében az utcabeliek nagy kerülő­vel juthatnak el otthonukba, amit gépkocsival egyáltalán nem lehet megközelíteniük. Olvasóink közöttük iskolá­sok, munkába járók és idősek — szerint nehezíti a helyzetet, hogy az elterelés során igénybe veendő út­vonal némelyik szakasza (pl. a Baj­nok utcában) kevésbé alkalmas a megnövekedett járműforgalom zökkenőmentes lebonyolítására, mert az ott korábban végzett köz­műépítés nyomai még fellelhetők: néhol csak sárban-vizben gázolva lehet továbbjutni. Miért került sor az útlezárásra, és az meddig tart? E közérdekű kérdésre az illeté­kestől, az Észak-Bács-Kiskun Me­gyei Vízmű Vállalattól kaptunk tá­jékoztatást. Mint megtudtuk, a vá­ros e térségében régi óhaj teljesül, gerinccsatorna épül a szennyvíz el­vezetéséhez. Az összesen 30 millió iorint költséggel járó munkálatokat szakaszonként végzik a szakembe­rek, ügyelve arra, hogy ez idő alatt se változzék meg lényegesen a kör­nyékbeli közlekedési rend. A Kiskőrösi út Bajnok és Mérleg utca közötti területe — ez 400 mé­ternyi hosszú — csupán a nappali órákban van teljesen lezárva, a kije­lölt részét kora reggel, este, illetve a hétvégeken használhatják az ér­dekelt lakók, autójukkal is. A csatornázok az ütemterv sze­rint dolgoznak, és ettől a kemé­nyebb tél beköszöntésével sem szándékoznak eltérni, hiszen akkor működtetik majd a nagy erejű föld- munkagépeiket. Ha az építőknek a továbbiakban sem kell megküzdeniük különös akadályokkal (géphiba, anyaghi­ány, talajjal kapcsolatos gondok stb.), az eredetileg vállalt időben, február 25-én visszaadják a forga­lomnak a szóban forgó útszakaszt. Még annyit: e nagyarányú beru­házásáról a vízmű vállalat többször is hírt adott a Petőfi Népe hirdetési rovatában, és a közlemény e mon­dattal fejeződik be: „Kérjük a la­kosság megértését!" Mi is csak ismételhetjük ez utób­bit. Velkei Árpád 8,5 MILLIÁRD RÉSZJEGYEKBEN Gyarapodó fogyasztási szövetkezetek A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsánál elkészült a szövetkezetek tavalyi munkájának gyors­mérlege. Eszerint a tagság létszáma egy év alatt száz­ezerrel emelkedett, és meghaladta a kétmilliót. Rész­ben ennek, másrészt a tagok növekvő érdekeltségé­nek köszönhetően egymilliárd forinttal gyarapodott a részjegyek és a célrészjegyek együttes összege, és már elérte a 8,5 milliárd forintot. Különösen a cél­részjegyállomány növekedése jelentős, az így befize­tett pénzekből és saját forrásokból új üzleteket, taka­rékszövetkezeti kirendeltségeket építettek a szövetke­zetek, számos helyen korszerűsítették, illetve bővítet­ték az ipari és szolgáltató üzemeket. A takarékszö­vetkezetek egy részében a kölcsönalapot gyarapítot­ták a célrészjegyekből befolyt pénzzel. Az áfészek a tervezettnél nagyobb forgalmat bo­nyolítottak le, kiskereskedelmi hálózatuk üzletei 10 RIGA: százalékkal több árut értékesítettek, nyereségük átla­gosan 20 százalékkal haladta meg az előző évit. A na­gyobb forgalmat elsősorban az év végi felvásárlások okozták. A nyereség pövelését, az értékesebb áruk eladásából származó bevételeken kívül, az áfészek egész évi takarékosabb gazdálkodással érték el. A takarékszövetkezetek ugyancsak eredményes évet zártak: betétállományuk csaknem kétmilliárd forinttal gyarapodott, és az év végén megközelítette a 43 milliárd forintot. A betétállomány náluk év köz­ben, átmenetileg sem csökkent jelentős mértékben. Tovább gyarapodott 1987-ben a szövetkezeti laká­sok száma. Egy év alatt csaknem két és fél ezer lakás épült ebben a formában és majdnem ugyanennyivel léptek be a tagok lakásszövetkezetekbe. Így a szövet­kezeti lakások száma már megközelíti a 270 ezret. Egyre több magánvállalkozás Rigában, Lettország főváro­sában tetőfedő szövetkezet kezdte meg működését. A dolog onnan indult ki, hogy a régi vá­rosrészben sok az öreg, kupo­lákkal, tornyokkal, manzár­dokkal díszített épület. Ezek te­tejének tatarozása speciális szaktudást, megfelelő anyago­kat követel. Ezért határozott úgy a régi tetők felújításában már több éves gyakorlattal ren­delkező Paskov házaspár, hogy létrehozza a „Sztarkisz” családi vállalkozást. A „Sztarkisz”-nak gazdasági segítséget nyújt hi­vatali felettese, a lakóházépítő és karbantartó iroda. A munka során a szövetkezeti tetőfedők elsősorban már egyszer hasz­nált, vagy az ipar által selejte­zett anyagot használnak, ami je­lentős mértékben csökkenti a felújítás költségét, így a megren­delő is rendkívül jól jár. Pasko- vék ugyanabban a házban ren­dezték be műhelyüket, ahol lak­nak. Rigában ma már több mint száz kisszövetkezet működik. Egyre több magánvállalkozás alakul, amelynek tagjai munka­időn túl, a szabadidejükben elő­segítik a szolgáltatások körének bővítését, ugyanakkor külön keresethez is jutnak. © Valcntyina cs Anatolij Páskor számára a magasság megszokott dolog. KOCSIKÜLDÉS KÁRTÉRÍTÉSI KÖTELEZETTSÉGGEL Zavartalan évkezdet a vasútnál Lendületesen kezdődött az idei áruszállítás a vasút­nál; január első két hetében 620 ezer tonnával több árut adtak fel vasúti fuvarozásra, mint egy évvel ko­rábban. Ezen belül 260 ezer tonnával több a belföldi szállítás, és növekedett az export-, import- és tranzit- szállítások mennyisége is. A MÁV különösebb erőfeszítés nélkül képes kielé­gíteni áz igényeket, pontosan és megfelelő számban küld kocsit a fuvaroztatóknak. Az elmúlt évektől eltérően az idén nem hirdette meg a va$út a kedvez­ményes előszállítási akciót. A vasútigazgatóságok most saját hatáskörükben dönthetnek arról, hogy egy-egy fuvaroztató partnerüknek mekkora és milyen jellegű kedvezményt nyújtanak. Ez lehet akár a rako­dási idő meghosszabbítása, akár a tarifa csökkentése. Az újfajta módszert azért vezették be, mert a korábbi években nem hozta meg a kívánt hatást az előszállítá­si akció. Az érintett áruféleségekből még az év utolsó hónapjaiban is szállíttattak a vállalatok, növelve ez­zel az amúgy is nagy forgalmat. Új szolgáltatást vezet be a MÁV a belföldi szállítá­sok ütemesebbé, egyenletesebbé tételére: a megrende­lő igényére kártérítési kötelezettség mellett meg­határozott napra vállalja a szükséges mennyiségű ko­csi kiállítását. Természetesen az igénylőnek is kártala­nítani kell a vasutat, ha lemondja a megrendelt va­gont. Az új szolgáltatás feltétele, hogy a szokásosnál egy kissé korábban, a kívánt időpontnál legalább két-három nappal előbb jelezzék igényüket a vállala­tok. Ez egyúttal várhatóan azzal a kedvező hatással jár majd, hogy egyenletesebb lesz a kocsielosztás, a vasút hatékonyabban gazdálkodhat vagonparkjával. Változatlanul vállal a MÁV külön megbízásra az alaptevékenységtől eltérő szolgáltatásokat, így példá­ul mérlegelést, raktározást, szállítmányozást, háztól házig szállítást. Vállalkozik a vasút arra is, hogy egy-egy vállalat megrendelésére hosszabb távra előre meghatározott ütemezés szerint biztosítja az üres va­gonokat. ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents