Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. december 12. IV. A GABONA- ÉS A SZÓJATERMESZTÉS A GAZDASÁGOSSÁG TÜKRÉBEN Élesedő verseny a világpiacon Kerekasztal-beszélgetés a szerkesztőségben Á témával foglalkozó sorozatunk előző részében Borszéki Éva azt bizonyította, a mezőgazdasági üzemeknek megéri, a népgazdaságnak viszont ráfizetéses a hazai szójatermesztés. Baki Ferenc kifejtette: az üzemeken nem lehet számonkérni, hogy népgazdasági szinten melyik növény termelése jövedelmező vagy sem. Ez a szabályozás függvénye. A függőség marad... KISS L: — A szójatermesztéstől a -felhasználásig kialakítottuk a .teljes vertikumot. Számunkra az a döntő, hogy a fehérje, a szükséges mennyiségben és minőségben folyamatosan rendelkezésünkre áll. Nem vagyunk kitéve a világpiaci hatásoknak, s a belső kereskedelmi (elosztási) helyzetnek. Szabadalmazás alatt lévő eljárást dolgoztunk ki, amivel a szójababot közvetlenül alkalmassá tesszük takarmányozásra, az olajat természetesen nem nyerjük ki. Eddig 400 tonnát dolgoztunk föl, s az etetés során semmiféle kedvezőtlen hatást nem tapasztaltunk. Üzemünkben feldolgozva a szója tonnánkénti költsége tízezer forintnál kevesebb, míg ha szójadarát vásárolnánk 13-14 ezer forintba kerülne. Természetesen ott, ahol nem dolgozzák föl a szójababot, ez a különbség nem jelentkezik. BORSZÉKI É.: —. Függetleníteni nem tudjuk magunkat a világpiactól. A tervezett termeléssel a szójaimport egyhetede helyettesíthető, a többit, a döntő mennyiséget ezután is be kell hozni. Sohasem az volt a gond, hogy nincs kínálat, vagy éppen nem adnak el magyar vásárlóknak külföldön szóját, . hanem<az, hogy tudunk-e adni érte devizát! Hangsúlyozom, hogy a hatheted importszükséglet semmiféle világpiaci függetlenítési lehetőséget nem ad. EKE I.: — Ez így igaz, és nyomatékosan le kell szögeznem, hogy szó sincs arról, hogy szójából önellátók légyünk. Tudunk arról, hogy vannak, akik kétI A Kossuth rádió ma 12 óra 30 perces kezdettel — Szója — kontra gabona címmel — közli a kerek- asztal- beszélgetést. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Baki Ferenc, a Bács-Kiskun Megyei Tanács osztályvezető-helyettese; dr. Bereczky László, a Rákóczi falvi Rákóczi Tsz elnöke, a GITR igazgatótanácsának elnöke; dr. Borszéki Éva, az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos osztályvezetője; Csala Imre, a Dávodi Augusztus 20. Tsz elnöke; dr. Éke István, a MÉM osztályvezető-helyettese; Kiss István, a Tataházi Petőfi Tsz elnöke; dr. Somssich István, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat igazgatóhelyettese; Szabó Lajos, a vállalat területi központjának főmérnöke; dr. Takács László, az Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézet igazgatója. A Falurádió szerkesztőségét Kovács Jenő, a Petőfi Népe szerkesztőségét Csabai István képviselte. száz-háromszáz ezer hektár szójatermő területről beszélnek, de ez nem reális. SOMSSICH I.: — A szója mellett a lóbab és borsó is figyelembe veendő a fehérjetermelésben. Az új fajtákkal már elértük a 25 százalék fehérjetartalmat, ezt még növelni is lehet. Ugyanakkor a borsóvetőmag exportjára is jó lehetősegeink vannak. Hogyan lehet(ne) takarékoskodni? Kovács J.: -— Megvannak-e a szója* termelés feltételei a tervezett 60-70 ezer 1 hektáron? És azt is szóbahózom, hogy a! szójával, a fehérjével elég pazarló módon bánunk. BERECZKY L.: — Nagy a pazarlás, szerencsétlen dolog, hogy a szalmatetős ólakban s a nagyüzemi sertéstelepeken is szójával kiegészített takarmányt etetünk. Nincs sehol előírva, hogy az országban mind a tízmillió sertésnek szóját is kell adni, mint ahogyan az sincs, hogy 5-6 hónap alatt el kell érni ezeknek az állatoknak 100-110 kilogramm súlyt. Szerintem semmi baj nem történik, ha a háztájikban 8-10 hónap alatt hízik meg egy sertés, és nem használnak a takarmányokban szóját. Viszont bűn nagy értékű telepeken szójaszegény takarmányt etetni és pótolni ezt kukoricával vagy búzával. Csabai /.: — Álláspontját vitatom, különösen ami a háztáji sertésállomány takarmányozását illeti, ugyanis a háztájikban hizlalják az ország sertésállományának 60 százalékát. A háztáji gazdának nem mindegy, hogy milyen költséggel; mennyi idő alatt hizlalja meg a sertéseit. A hazai ellátás és export szempontjából qz sem elhanyagolható, hogy milyen lesz a hús minősége. Ha fehérjeszegény takarmányt etetnek, az állatoknak vastagabb lesz a szalonnája, zsíros lesz a húsa. TAKÁCS L.: — Takarékoskodni úgy lehetne a fehérjével, ha például szója—napraforgó keveréket használnának a tápban, és a szarvasmarha takarmányában a borsó jelentené a fehérjeforrást, mint ahogyan ezt az ausztriai, farmereknél tapasztalhatjuk. BORSZÉKI É.: — Azzal egyetértek, hogy a takarmányozásban bizonyos módosításokra szükség van, de azt is meg kell mondanom, hogy a jelenlegi tápok fehérjehiányosak. 1987 óta folyamatosan csökken a szójadara behozatala, viszont a vágósertés-kibocsátás megnőtt, s a tendencia hasonló a baromfihús-előállításban is. Számításokkal bizonyíthatom, ha emeltük volna a fehérjeszintet a tápokban (több lett volna a szójaimport), a devizakiadás és -hozam egyenlege 50 millió dollárral javult volna. Csabai I.: — Arról még mindig nem hallottuk véleményüket, hogy a szójatermő terület növelése a gabona csökkenésével jár-e, illetve a termelési szerkezetváltásban milyen tendenciák érvényesülhetnek? Intelem a realitások számbavételére CSALA I.: — Szerintem a szója nem a gabonanövényekkel van versenyben a területért, hanem az ipari növényekkel. Félő viszont, hogy a magas szójaár miatt minden üzem ezt a növényt akarja termelni és csak a nyereségét látja, a kockázatát nem. EKE I.: Sí A nagyobb rendszerek adatai szerint a jövő évben az általuk integrált gazdaságokban összesen 105 ezer hektáron szándékoznak szóját termelni. Ez túlzott, ezért mindenkit önmérsékletre intek. A spekulációt meg kell akadályozni (még hatósági beleszólással is), mert a népgazdasági szintű hatékonyságot a devizamérleget, mint ahogyan Borszéki Évától hallottuk, indokolatlanul nem szabad rontani. A tervezés során arra számítottunk, hogy a szója termőterülete nem a gabonaterület, hanem a tömegtakarmány- és- napraforgótermő terület rovására nő. Csabai I.: — Az elmondottakból kedvezőtlen tendenciának értékelhetjük, ha a szója a kukoricaterület csökkenésével növekszik, ha viszont cukorrépát és napraforgót, valamint tömegtakarmányt termelnek kisebb területen, és a felszabaduló helyekre szója és kukorica kerül, ezt helyeselni lehet. Az nem egyezik a szándékokkal, ha a szójaterület indokolatlanul megnövekszik a belső ösztönzési ár következtében. EKE I.:1— A népgazdaság általában az egyik oldalon áldoz, a másik oldalon nyer. S hogy a szójatermesztéssel mit nyer? Devizamegtakarítást, nagyobb munkalehetőséget, új technika és technológia meghonosítását segíti elő, még a nitrogénműtrágyázásban is megtakarítás mutatható ki. A/t gondolom, hogy a népgazdasági és vállalati jövedelmezőség, illetve gazdaságosság közötti eltérés előbb-utóbb megszűnik. Csabai /.: — Amikor az Qrszág, az. ágazat helyzetének javítása érdekében a gabona- és fehérjeprogramról beszélünk, q költségeket elemezzük, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy határozottkormányzati törekvés, a különböző támogatások csökkentése. Ennek figyelembevételével szükséges kialakítani a termelési szerkezetet és mindenképpen számításba kell venni versenyképességünket a világpiaci árakkal. Ez hatással lehet arra, hogy melyik növény termelése kerüljön előtérbe. A szójatermesztést 'és a gabonaprogram belső szerkezetének módosítását külpiaci kapcsolataink orientálják. Ez, valamint a hazai intézkedések, a szabályozások, versenyképességünket, az ágazat jövőjét meghatározzák. S hogy milyennek reméljük? Amelyből nem marad ki az importtakarékosság, de elsősorban' a gazdaságos — devizanyereséget eredményező—exportra ösztönöz, s etalonja a világpiaci ár, hiszen nemzeti jövedelmünk felét a külkereskedelmünknek kell(ene) hozni. A cserearány romlásából származó veszteségek pedig a nemzeti jövedelmünket apasztják. Az agrárágazatban is e folyamat visszafordítandó, hogy kevesebb legyen, amit föl kell áldoznia az országnak. ' (Vége) VÁLTOZATLANUL KÉRDÉS Mi legyen a veszélyes hulladékkal? A környezetvédelem egyes I csoportoknak politika, I másoknak jelmondat, megint másoknak a világ globális problémáinak egyike. Magukat természetvédőknek kikiáltók csapnak össze hatalmas ipari konszernekkel, s vívnak a propaganda eszközeivel -— olykor azon túl is — értelmetlen harcokat. Értelmetlent, hiszen a társadalmi és gazdasági érdek azt diktálja, hogy egyezzenek meg. A fejlődés ugyanis nem választható el a természeti erőforrásokkal, köztük a termelés során keletkező hulladékokkal való észszerű gazdálkodástól. Október utolsó hetében mintegy 40 ország félezer szakembere tárgyalt Budapesten a veszélyes hulladékok ügyéről. A világkonferencia résztvevői azt is meghatározták, mit is hívunk veszélyes hulladéknak? Megállapították, hogy mesterséges úton keletkező szennyezőanyagokról váh szó. Ezeket a természet összetételüknél és mennyiségüknél fogva már képtelen önmagában hatástalanítani, az öntisztulás immár lehetetlen. Az iparban keletkező —de keletkezik ilyen a mező- gazdaságban, sőt a háztartásokban is—toxikus, mérgező és fertőző anyagokat tehát az embernek kell veszelytelenné tennie. A világban évente több százmillió tonna veszélyesnek minősített hulladék keletkezik, ezen belül Magyarországon 1,8 millió tonna. S ez a szám évről évre nő, ami magával hozza azt is, hogy az országok kü- lön-külön már^nem képesek megbirkózni vele. így a határokon kívüli szállításuk is növekvő gondot okoz, és ezzel együtt nagyobbak az ebből származó veszélyek. A Minisztertanács a közelmúltban rendelkezett arról, hogy Magyarországra külföldi hulladékot csak abban az esetben szabad beszállítani, ha annak a hazai hasznosítása már előre biztosított, és nem utána gondolkozunk rajta. A jogalkotók jelenleg dolgoznak további, a termelési hulladékok kezelésével kapcsolatos szabályok megalkotásán. A készülő rendeletben továbbra is fennmarad az az elv, hogy a hulladékokból nem származhat a környezetre szennyeződés, és ezért teljes egészében a hulladékot termelőnek, a hulladék tulajdonosának kell felelnie. A nem megfelelő hulladékkezelést a környezetvédelmi hatóságok a jövőben is pénzbírsággal büntetik. Az új szabályzat azonban túl is lép ezen, mégpedig azzal, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a hulladék hasznosítására. A fentebb említett 1,8 millió tonna hulladékból, amely hazánkban évente keletkezik, mintegy 800 ezer tonna sorsa nincs rendezve. Ez elég magas arány. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal éppen ezért cselekvési programot dolgozott ki a megoldásra. A program rögzíti a vállalati hasznosító- és kezelőkapacitásokat. Felvázolja azok bővítésének, korszerűsítésének lehetőségeit, s az ezzel kapcsolatos teendőket. Emellett azonban számol egy olyan köz-. üzemi hálózat kiépítésével is, amelyet a megyei, területi szerveknek kell megvalósítaniuk. A többi között megyei átmeneti tárolókról,“az ártalmatlanítást lehetővé tevő regionális ége'tőművekről, lerakótelepekről kell gondoskodniuk. Ide tartozik a nagy társadalmi vitával elfogadott dorogi égetőmű terve, vagy a sorban második égetőmű építésének megkezdése Rudabá- nyán. Valamint egy lerakótelep létesítése Aszód-Nagyvölgy térségében, és tíz-tizenkét megyei átmeneti tároló megépítése. Ezek a létesítmények a központi környezetvédelmi célokkal összhangban még a VII. ötéves terv időszaka alatt valósulnának meg., A bevezetőben említett világ- konferencián is előtérbe került, hogy a veszélyes hulladékok megsemmisítése az első lépés a környezetvédelemért. Korszerűbb megoldás a termelés során keletkezett hulladékok hasznosítása, a tényleges fejlődést azonban a hulladékok keletkezésének megelőzése jelentené. A ma meglévő technológiák lecseréléséhez idő és tőke kell, ezért senki nem vár máról holnapra nagy eredményeket. De vártak a konferencia resztvevői egymástól új ötleteket, a gyakorlati munka során nyert tapasztalatok kicserélését. És ebben nem is csalatkoztak, hiszen az előadások után külön kerekasztal-megbeszélést is szentelnek a témának. • Nemfvéletlen, hogy a világkonferenciával időben párhuzamosan került sor a magyar—svájci közös jayaslat alapján az ENSZ Környezeti Program (UNEP) által összehívott kormányszakertői tanácskozásra. A delegált szakértők a veszélyes hulladékok országhatárokon át történő szállítását szabályozó nemzetközi egyezményt készítettek elő. E. E. Önálló lesz a Ganz-MAVAG Kiskunhalasi Gyára Bács-Kiskun megye egyik ismert, prosperáló üzeme, a Ganz-MÁVAG Kiskunhalasi Gyára, 1988. január 1-jétöl önállóan működik. Az anyavállalat a jelenlegi szervezeti formában megszűnik. Elköltött milliárdok A Ganz-MAVAG Vagon- és Gépgyárat két nagymúltú, világhírű cég összevonásával alapította 1959-ben az Ipari Minisztérium, így jött létre hazánk legnagyobb, egyedi és kissorozatú berendezéseket előállító gépgyára—pontosabban: gyárcsoportja —, amelyről az új gazdasági mechanizmus megváltozott körülményei között kiderült, hogy képtelen az alkalmazkodásra. A hetvenes években már csaknem minden esztendőben gazdasági, pénzügyi problémákkal küszködött, amelyek azonban a felsőbb szervek segítségével mindig elrendeződtek. Ám a problémákat kiváltó okok nem szűntek meg. Termelési tervük teljesítésében 1982-ben olyan nagy lemaradás volt, hogy a Magyar Nemzeti Bank felfüggesztette a hitelek folyósítását. Ezért a 11,6 milliárd forintos rekonstrukcióból mindössze 7,5 milliárd forint értékű valósult meg. Ennek számottevő hányadát is az infrastruktúra elodázhatatlan megújítására (például ingatlanokra, nullára leírt eszközök pótlására) fordították, így az elköltött milliárdok a termelés növelését, a gazdálkodás javítását nem segítették. Az Állami Tervbizottság 1986-ban különböző kedvezményekben részesítette a vállalatot, annak érdekében, hogy gazdasági helyzete rendeződjön. Ez azonban sem tavaly, sem az idén nem következett be, a Ganz-MÁVAG-ot szanálni kellett. Ä vállalat adóssága je(epleg.Í0,5 milliárd forint, összes yagyonanem egészen 9 milliárd forint értékű. Osztoznak a veszteségen Hét önálló vállalatra és ezek leányvállalataira, üzemeire, vegyesvállalataira, valamint három közös vállalatra válik szét a Ganz- MÁVAG. A kiskunhalasi gyár a „hetek” egyike. Csányi József gyárigazgató mondja: — A nagyvállalat nehézkes, bürokratikus szervezet, tehetetlen tömegként érezzük is ennek súlyát. De érezni fogjuk annak a háttérnek a hiányát is, amit ez a márkanév, s egyáltalán a vállalat létezése jelentett. Önállóan saját magunkra leszünk utalva — vonatkozik ez valamennyi egységre —, jobban oda kell figyelni a gazdálkodásra. Eddig a közös kalapból finanszírozták a veszteségeseket. A halasi gyár majdnem minden esztendőben eredményesen gazdálkodott. Például 1984-ben 480 millió forint volt az árbevételük, 50 miihó a nyereségük, 1985-ben változatlan árbevétel mellett, az eredmény 89 millióra növekedett. Tavaly az 512 millió forintos árbevételből csak 69 millió volt a nyereség, de a jelenlegi gazdasági körülmények között 4Á gépgyárról lévén szó — ez a 12 százalékos nyereségszint is igen jó. —A10,5 milliárdos hiányt közösen kell visszafizetnünk, annak arányában, ki mennyit kapott a beruházási hitelből — folytatja az igazgató .—Ebből mi csak 300 millió forintot fordítottunk fejlesztésre, de ezt sem egyszerre kell „leszurkolnunk”. Véleményem szerint ez életmentő kedvezmény, hogy ne ilyen teherrel kezdjük az önállóságot. Van vevő a termékükre — Változtatnak-e termelési szerkezetükön, szükség van-e ilyen megújulásra? . —Nem kell megváltoztatni. Legfőbb gyártmányaink a különböző szivattyúk és tartozékaik, az áram- fejlesztők és kompresszorok. Keresett, jól értékesíthető termékek. Megrendelőink már 1988-ra lekötötték szerződéssel a termelési tervünknek megfelelő kapacitást, csupán a válságos helyzetbe került vasúti járműgyár rendelésének hiánya miatt kell a lakatosipari részlegünknek új munkát szereznünk.-— A gyár műszaki színvonala megfelelően segítheti az önállóságot?- Gépeink, berendezéseink a legkorszerűbb termékek előállítására is alkalmasak, a termelés növelését is elbírják. A gondunk inkább az — és ez sajnos nem újkeletű —, hogy ehhez a magas műszaki, technikai színvonalhoz nincs elegendő, megfelelően képzett szakemberünk. —És a gyártmányfejlesztéshez?-r- Ezt a munkát az anyavállalaton belül mintegy százötven dolgozót foglalkoztató szervezet végezte. Nem volt közvetlen kapcsolatunk. Még nincs végleges döntés arról, mi legyen a szervezet sorsa. Az egyik elképzelés szerint közös pénzből továbbra is fenntartanánk, más elgondolás alapján viszont önállósítaná magát, s a munkáját fizetnénk meg. Ez utóbbi megoldást tartom célravezetőnek. — Az önállósulás vajon megkívánja-e az újabb létszámcsökkentést? — Attól függ, sikerül-e a fizikai dolgozók számát növelni. A jelenlegi ügyviteli, irányító-szervező apparátus ugyanis kétszázzal több produktív dolgozó kiszolgálására méretezett. Gépipari szakmunkásokra szükségünk vari, nagyobb mint eddig. Vita előzte meg annak eldöntését, hogy milyen irányba fejlesszük tevékenységünket, mert a vasszerkezeti, lakatosipari munkára környezetünkben növekvő az igény. Úgy határoztunk, hogy nekünk gépgyárnak keli maradnunk: ennek megfelelően fejlesztjük a termelést. Inkább a lakatosokat képezzük át forgácsolókká, ők lesznek azok, akiket, ha a gyár érdeke úgy kívánja, vissza lehet állítani a lakatosipari munkára. Almási Márta 9 Á fizikai dolgozók számát nem csökkenteni, hanem növelni akarják a kiskunhalasi gépgyárban. (Pásztor Zoltán felvétele)
