Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-07 / 288. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLII. évf. 288. szám ' Ára: 1,80 Ft 1987. december 7., hétfő KÉT NAPIG TANÁCSKOZOTT A MAGYAR VÖRÖSKERESZT VII. KONGRESSZUSA Elősegíteni az egészségmegőrzés társadalmi programját Szombaton a Parlamentben kezdő­dött a Magyar Vöröskereszt VII. kong­resszusa. A szervezet több mint egymil­lió tagjának 600 képviselője megvitatta a Magyar Vöröskereszt országos veze­tőségének a VI. kongresszus óta vég­zett munkáról szóló beszámolóját. A kétnapos tanácskozás megnyitóján részt vett dr. Csehák Judit, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, minisz­terelnök-helyettes, Sarlós István, az Or­szággyűlés elnöke, valamint a párt- és állami szervek, társadalmi szervezetek más vezető képviselői. Jelen volt dr. Ahmed Abu-Goura, a Nemzetközi Vö­röskereszt és Vörös Félhold Társasá­gok Világszövetsége állandó bizottsá­gának elnöke, Maurice Aubert, a Vö­röskereszt Nemzetközi Bizottságának alelnöke és számos ország testverszer- vezétének képviselője. Dr. Gegesi Kiss Pál akadémikus, a Magyar Vöröskereszt elnöke megnyitó beszédében elmondta: a Vöröskereszt és Vörös Félhold nemzeti társaságok 145 országban 250 milliót meghaladó tagsággal állnak készen arra, hogy a világ bármely részén segítsenek a rá­szorulóknak. Dr. Hantos János főtitkár az orszá­gos vezetőség beszámolójához fűzött szóbeli kiegészítőjében hangsúlyozta: — Csatlakozunk a Minisztertanács csütörtöki ülésén elfogadott hosszú tá­vú egészségmegőrzési társadalmi prog­ramhoz, amely egészséges életmódra ösztönöz, mindenki szamára alkatá­nak, családi hagyományainak, szemé­lyes tulajdonságainak, ízlésének megfe­lelő életmód kialakítását javasolja. Majd a főtitkár beszélt arról, hogy a véradómozgálom eredményeinek meg­őrzése, az egészségügyi szolgálatok igé­nyeinek teljesítése csak akkor lehetsé­ges, ha a gazdasági szervezetek vezetői a jövőben is támogatják a véradások szervezését és a véradók tapasztalják a munkahely, a társadalom megbecsülé­sét. Javasolta: a következő évtől no­vember 27. legyen a véradók napja. Az Elnöki Tanács ugyanis első ízben 1954. november 27-én adományozott kitün­tetéseket a sokszoros véradóknak. A plenáris ülésen a Nemzetközi Vö­röskereszt és Vörös Félhold mozga­lom, valamint a testvérszervezetek kép­viselői beszéltek az Egészségügyi Vi- (Folytatás a 2. oldalon) RÓZSÁK, ÍRISZEK, GERBERÁK TÁRSASÁGÁBAN Sikeres virágfesztivál Kecelen Pozsgay Imre nyitotta meg a kertészek bemutatóját Csúcshangulat tengeren innen és túl Mit javasol Thatcher Gorbacsovnak? • A képen: szov­jet & amerikai zászlókkal, címe­rekkel dekorálják a hivatalosan ked­den kezdődő leg­felsőbb szántű ta­lálkozó helyszíne­it. (Telefótó: AP —MTI—KS) Londoni kormányforrások szerint Margaret Thatcher ma megvitatja Mi­hail Gorbacsowal azt a kompromisz- szumos javaslatát, melyet a csillaghá­borús program korlátozására vonatko­zóan teijesztett a múlt héten Reagan amerikai elnök elé. Gorbacsov mai, angliai megállója kapcsán a vasárnapi brit lapok kieme­lik Thatcher asszony közvetítő szerepét a szovjet—amerikai csúcstalálkozó re­ménybeli „csillagháborús kompro­misszumának” egyengetésében. Érte­süléseink szerint a brit kormányfő a múlt héten Reagan elnökhöz intézett levelében javasolta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok az ABM-szer- ződés meghatározott időszakra szóló kölcsönös megerősítése alapján egyez­zen meg az űrhadviseléssel kapcsolatos kutatások olyan menetrendjében, amely mindkét fél számára „kiszámít­hatóvá” teszi a másik lépéseit és szán­dékait. A vasárnapi lapokat tájékozta­tó mértékadó forrás szerint Reagan el­nök „pozitívan” válaszolt a brit kor­mányfő javaslatára. (Folytatás a 2. oldalon) t Pozsgay Imre megnyitó szavai után sok ezren csodálták meg a virágfesztivál „műalkotásait”. A mostani aggodalmakkal terhelt napokban — megvallom — már a szer­vezést, az előkészületek hírét is öröm­mel fogadtuk. A borairól nevezetes nagyközségben több mint húszezer érdeklődő kereste föl hétvégén a hatodik alkalommal meghirdetett virágfesztivál helyszínét, az Általános- Nevelési Központot. A szervezők — többi között a nagy­községi tanács, a HNF keceli bizottsá­ga, a nevelési központ és a helyi szak- szövetkezet — ez alkalommal is kitet­tek magukért, változatos, színes, tartal­mas programot kínáltak a flóra zarán­dokainak. A hazai „szépművesek” — tizenegy nagyüzem és huszonnégy ma­gángazda jelentkezett — mellett ez év­ben holland és osztrák vállalkozók is elhozták Kecelre áruikat. ­Péntek reggel a diákoknak és kister­melőknek hirdetett virágkötészeti ver­sennyel kezdődött a háromnapos prog­ramsor. A nemes küzdelmek láttán a laikus is megérthette — kilenc iskola nevezett az ország különböző részeiből Budapesttől Szentesig, Kiskőröstől Villányig — a pazar színekben pompá­zó rózsák, szegfűk, gerberák és íriszek szépségét a szakmai tudás, a tehetség, a jó ízlés képes megsokszorozni. A ver­senyzőknek (szárazvirágból) falidíszt, menyasszonyi csokrot és egy asztalra szánt karácsonyi összeállítást kellett el-- készíteniük. A tanintézetek küzdelmé­ben jól szerepeltek megyénk verseny­zői. Ä Kiskőrösi Mezőgazdasági Szak- középiskola és Gimnázium növendéke, Varga Szilvia például — szárazvirágdí­szeivel — kategóriagyőztes lett. A pénteki program része volt egy rangos képzőművészeti esemény is. Hodossi Sándor, a megyei pártbizott­ság titkára ajánlotta a keceli művészet­barátok figyelmébe Vincze László, esz­tergomi festő olajképeit; portrékat, csendéleteket, aktokat, s különös „köl­tői-zenei” víziókat. Szombat délelőtt tárt kaput a nagy- közönség előtt a pénteki „viadal” díja­zott alkotásait, a gazdaságok és a kis­termelők vágott virágait, valamint ker­tészeti eszközöket, locsolóberendezése­ket, vegyszereket, szaporítóanyagokat bemutató látványos kiállítás a zsűíolá- sig megtelt községi sportcsarnokban. Az ízlésesen rendezett, sok ezer szál virágtól pompázó szépségversenyt — melyet megtekintett dr. Gajdócsi Ist­ván, a megyei tanács elnöke és Terbe Dezső a HNF megyei bizottságának titkára is — Pozsgay Imre, az MSZMP KB tagja, a HNF OT főtitkára nyitotta meg. Köszöntőjében kiemelte: manap­ság — amikor az emberiség saját bajain éli meg a tanulságát, milyen káros volt, hogy oly önhitten át kívánta alakítani, le akarta győzni a természetet — min­den korábbinál nagyobb jelentősége van annak, hogy megmutassuk, nép­szerűsítsük a nátura kínálta szépet. A lelket gazdagító, gonddal, szaktu­dással ápolt virágok seregszemléje azt is jelentheti egyben, hogy az emberi szorgalom, tehetség békét, örömet s esztétikai élményt nyújtott — egyben gazdasági hasznot is adó — tevékeny­ségben is kifejeződhet. Ezt segitik a ke­celjek, s kiállító vendégeik, ezzel az év­ről évre megrendezett virágfesztivállal. Ugyancsak szombaton került sor a különböző versenyek értékelésére és a díjak kiosztására. A virágkiállításon bemutatott termékei, valamint eddigi szakmai tevékenysége alapján termelői nagydíjat kapott Szomor Károly (Solt- vadkert) és Morvia Andrásné (Kecel), MÉM-díjat Hajtmann Lászlóné (Mo- nor). A termékbemutató két első helye­zettje Gazdag Ferencné (Százhalombat­ta) és Rideg Gábor (Kecel). Míg a több ezer látogató a pazar tárlatban gyönyörködött, az érdeklődő kiskerttulajdonosoknak dr. Lévai Péter és dr. Bálint György professzorok tar­tottak előadásokat a korszerű növény- védelemről, termesztési technológiák­ról. Sokan keresték föl Szabó János művészeti vezető és Hegyi Ildikó virág­kötő mester ankétját. Természetesen nemcsak nézelődni, vásárolni is lehetett. Virágot, gumókat, díszbokorcsemetéket, dugványokat, cserép- és bőrdíszeket. Alkalmi posta- hivatal is működött s aki megfáradt a nevelési központ folyosóinak labirintu­sában, fölüdíthette magát a Keceli Sző­lőfürt Szakszövetkezet ízletes boraival. A hatodik keceli virágfesztivál reme­kül sikerült. Tovább öregbítette a fejlő­dő nagyközség jó hírét... (Képripor­tunk a 3. oldalop.) F. P. J. December 7-e, a Vörös Újság megjelenésének évfordulója—a ma­gyar sajtó napja — természetes al­kalom arra, hogy hazánkban az új­ságírás és az újságíró-társadalom helyzetére rávilágítsunk. A kérdés évről évre ismétlődik: mi történt a tavalyi sajtónapi ünnepsé­gek után? Nyugodt lélekkel állítha­tom, az eltelt esztendő során szép fejlődés mutatkozott. Lapjainkra, s az' újságírás minden műfajára egy­aránt érvényes a fokozódó aktivitás, egyszersmind a gyors, a hiteles és a pontos tájékoztatásra volt törekvés. Változatlanul emelkedőben van a képnek mint információhordozónak a jelentősége, szembeszökő a grafi­kai és tipográfiai megoldások terje­dése. És talán még egyet: úgy talá­lom, hogy lapjaink többet törődnek az olvasók szórakozási igényeinek kielégítésével, nőtt a szép újságok, folyóiratok aránya. Végezetül, de távolról sem az utolsó sorban emlí­tem meg, hogy találkozhattam a pá­lyán most induló, tehetséges fiatalok figyelmet keltő írásaival is. Ez jelzi, hogy van utánpótlása a magyar újságírásnak. Mint szakszervezeti tisztségvise­lő, örömmel látom, hogy az üzemi lapokat ma szívesebben olvassák, mint régebben, hogy a megyei lapok kelendősége úgy szólván a csúcsra ju­tott, és a színes folyóiratok között pedig alighanem versenyről vagy versengésről lehet már beszélni. Szívesen utalok rá, hiszen ez szak- szervezetünk álláspontja: a magyar újságírás emelkedőben van, amit ’a fentieken kívül a 157 milliós eladott példányszám szintén kellőképpen alátámaszt. Az offenzív helyzethez képest nem kis csalódás, hogy az újságírók bér- és jövedelmi pozíciójában — több mint egy évtizede -— alig-alig mutat­kozik előrehaladás. Ami ma van, nem megnyugtató. Romlott az újságírók egyéni fel­készülésének és továbbképzésének lehetősége, aggasztóvá vált az egész­ségügyi összkép, a mortalitás. Mint különleges szerepet betöltő értelmi­ségiek, sem az előképzettség, alkal­masság, hivatás anyagi elismerésé­ben nincsenek elismert helyen, sem a foglalkozás társadalmi presztízsé­ben. Ezekben a napokban javában tart a lapstruktúra-elemzés. Ami eddig döntéssé érett, abban szakszerveze­tünk érvényesíteni tudja a tagoktól befutott kéréseket. Igaz, sok min­denben ezután lesz még döntés. Én ezekből azt tartom a legfontosabb­nak, hogy a szerkesztőségeknél ma­radjon elegendő pénz a bérjavításra, a műszaki fejlesztésre és a munka- körülmények javítására.. Szakszer­vezetünk kiáll az utánpótlás megőr­zéséért, a társadalmi befolyás növe­léséért is. Az újságírás köztudottan a leg­nyíltabb pályák között is az első vi­lágszerte. Nem szabad, de talán nem • is lehet minden mozzanatát szabá­lyozni. Az újságíró csak úgy lehet a demokrácia munkása, ha megbízunk képzettségében és felkészültségében; ha politikus jelenlétét tesszük mér­legre — kinyitva az éppen friss la­pot, elolvasva éf meg is értve bará­tunk és kollégánk sorait. Most az újságíró sok millió ma­gyar állampolgár barátja, sőt család­tagja, aki a kellemest és a kellemet­lent egyaránt elénk tárja: Magam ne­hezen lennék meg ilyen társak nélkül, így várom a napilapokat, hét múltán pedig a családom által kedvelt színe­seket és folyóiratokat. Hiszen az ol­vasás gyönyörködtet és tanít (még a . fel-felbukkanó hibák is), informál és a beszédtémák tömegét adja. Cs. Nagy Lajos, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének főtitkára A FEJLŐDÉS ESZKÖZTÁRA • Az agrárgaz­daságban ismert, milyen gondot je­lent a vasúton, időszakosan, nagy mennyiségben ér­kező kemikáliák fogadása, rakodá­sa és hazaszállítá­sa. Kiskunmajsa térségében ezt az agrokémiai gaz­dasági társaság létrejöttével meg­oldották, egysze­rűsítették. (Somos László felvétele) Kistérségi együttműködés A mezőgazdasági ágazaton belüli együttműködések új lehetőségeket nyi­tottak a termelőerők fejlődéséhez, ami egyben az alapító szervezetek célszerű, szerkezetátalakítását is szolgálja. Me­gyénk agrárgazdasága különösen az utóbbi időszakban jeleskedik ezek lét­rehozásában. Aligha kell bizonygatni, miért is van ezekre szükség, hiszen majdnem min­den mezőgazdasági üzemben létkérdés: minél jobban feldolgozott termékkel jelenjen meg a piacon. Az új üzemek létesítése viszont a tőkeszegény idő­szakban egyedi próbálkozással csak kevés helyen oldható meg. Más kérdés a szolgáltatást is végző agrokémiai centrumok kialakítása. Ehhez közeli vasúti csatlakozás, iparvágány, terület, no és szándék szükséges. Mindez adott volt a Kiskunmajsai Jonathán Tsz-ben. Három éve kezdtek hozzá az agrokémiai telep építéséhez. 1986-ban már iparvágánnyal csatla­koztak a vasút országos érrendsze­réhez. Ekkor készült el a 3200 négy­zetméteres szabadtéri tároló is. Idő­közben a két majsai tsz, a Csólyos- pálosi Kunság Szakszövetkezet, két szanki szövetkezet, valamint a Harka- kötönyi Egyesülés Termelőszövetkezet agrokémiai gazdasági társaságot alakí­tott. Dósai Imrétől, a gesztorgazdaság ágazatvezető-helyettesétől tudtuk meg, hogy a környező üzemek mintegy 26 ezer haktáros területének mütrágyael- látását oldja meg ez a telep. Korábban a gazdasági társaságot alapító tagok maguk fogadták a kemikáliát, gondos­kodtak a hazaszállításról és nem éppen példának állítható módon kényszerű­ségből a tárolásról. A szanki téeszre és a csólyosi szakszövetkezetre még ennél is nagyobb feladat hárult, hiszen egye­nesen a gyárból szállították közúton a műtrágyát. A társulat lerakata a most készülő 2500 tonnát befogadó műtrágyatár­házzal és kétszáznegyven négyzetméte­res növényvédőszer-raktárral, az ipar­vágánnyal együtt 20 millió forintba ke­rült. Tíz-tizenkét féle műtrágyából évente 7400 tonnát forgalmaznak, és jövőre tevékenységük mintegy 60-féle növényvédő szer készletezésével és for­galmazásával bővül. Cz. P. Nincs év végi hajrá a kecskeméti Ütemesen koppan az acélszerkezeten a kalapács; hatalmas csillagszóróként szikrát vet a csiszológép, vakítóan villan a he­gesztő kékes fénye. Tempósan megy a munka a „fémmunkás” vállalat kecskeméti gyárában. Most, decemberben sincs év vé­gi hajrá, hiszen időarányosan jócskán túlteljesítették tervüket. Laczi István termelési főmérnöktől megtudtam, hogy 1987-re 688 millió forintos árbevételt irányoztak elő. Ennél 27 millióval többet könyvelhetnek majd el, 40—45 millió forintos nyereséggel. A kecskeméti gyár termelésének nagyobb, csaknem két­harmada exportra kerül, döntő többségét a Szovjetunióba szállítják. Szolgáltatóházakat, technikai csarnokokat és egyéb acélvázas épületeket gyártanak a baráti országnak — összesen 464,5 millió forint értékben. A tőkés piacokra, így az NSZK-ba is, nagyon nehéz beke­rülni az egyre élesedő nemzetközi verseny miatt. A „fém­munkás” kecskeméti gyárának ez is sikerült. Még az elmúlt esztendőben készítettek Friedrichshafenben egy 17 ezer négyzetméter alapterületű ipari csamokszerkezetet egy gép­gyárnak. A munka jól sikeriilt. Ezért olyan referencialevelet kaptak, ami, újabb jelentős NSZK-beli megrendeléshez segí­tette őket. így kezdték meg az idén márciusban a Lavis cégnek az acelszerkezetek gyártását. A hazaiak sorából kiemelkedett a győri Rába Magyar Vagon és Gépgyár megrendelése. Ide egy 100 ezer négyzet- méter alapterületű óriás üzemcsarnokhoz gyártottak acél- szerkezeteket. Ez a csarnok a jövő esztendőre is ad bőven feladatot, hiszen a kecskeméti üzem elvállalta, hogy 1988- ban 60—70 millió forint értékben hőszigetelő paneleket ké­szít e létesítményhez. Új terméknek Számit a „fémmunkás” megyeszékhelyi gyá­rában az úgynevezett hűtődeltaoszlop. Ez ugyan — hasonló­an a többihez^— szerkezeti jellegű, de olyan szigorú méret­pontossági előírásai vannak, melyek rendkívül magasfokú felszerszámozást, készülékezést, precíz technológiai előkészí­tést és gyártást igényelnek. Az elemeket a jászberényi Lehel Hűtőgépgyárnak készítik, a megrendelés idén júliusban érkezett, napjainkra már elké­szítették a prototípust és a próbaszerelésen is túlvannak. A sorozatgyártást a közelmúltban kezdték meg. g g „fémmunkásnál” Csarnokelemek, hűtődelták , • Az egyes számú lakatosüzemben Guba István két égőfejes automatával a szovjet exportra kerülő csarnok oszlopait he- geszd. !

Next

/
Thumbnails
Contents