Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-05 / 287. szám

1987. december 5. • PETŐFI NEPE • 3 (Tóth Sándor felvétele) KISKŐRÖSÖN: Az egészséges fogakért; A gyerekek még mindenre fogékonyak. Nem csupán a cukor és csokievésre kapha­tók. Megértik az egészséges táplálkozás, a fogápolás je­lentőségét is, ha okosan, ér­dekesen magyarázzák el ne­kik a felnőttek. Az elmúlt hetekben sok szó esett ezek­ről a dolgokról a fogászati hónap rendezvényein me- gyeszerte. S ott, ahol olyan ötletesen vezették rá a gyere­keket a fogápolás szerepére, mint Kiskőrösön, nem ma­radhat el a siker. (Képripor­tunk a fogászati hónap kis­kőrösi zárórendezvényén készült.) • A helyi áfész az országban elsőként gyümölcslé-automa­tákat állított fel több iskolában. Így az óraközi szünetekben természetes alap­anyagú rostos gyü­mölcslét fogyaszt­hatnak a gyerekek. Pi 9 A rendezvény­ről — melyen há­rom iskolából és az óvodákból több mint hatszáz gye­rek vett t;észt —, sokan a helyszí­nen vásárolt fog­kefével, fogkrém­mel mentek haza. 9 A kiskőrösi új iskola tanulói sa­látakészítő verse­nyen mérték össze tudásukat. A vita- minos, cukrot nem tartalmazó zöldségkompozí­ciók nagy sikert arattak, az ered­ményhirdetést kö­vető saláta-bálon mind elfogytak. 9 A rendszeres orvosi el­lenőrzés nemcsak a foga­kat védi, hanem a szoron­gást, a félelmet is oldja a rettegett fogorvosi szék­től. Képünkön dr. Tátrai József főorvos vizsgálja a bátor önkéntes jelentke­zőket. KÜLDÖTT A VÖRÖSKERESZT KONGRESSZUSÁN A csengődi kiváló gyógyszerész Fontos állomásához érkezett a nagymúltú Magyar Vöröskereszt: ma kezdődik a Parlamentben a szerve­zet VII. kongresszusa. A küldöttek sorában ott van Nagy Ágoston gyógyszerész is, akit munkahelyén, a csengődi gyógyszertárban kerestem fel. tÉfj Jöjjön bentebb, nézzen szét — invitált a gyógyszer­tárvezető, Nagy Ágoston, aki így kezdte bemutatkozá­sát: — Székesfehérvári gye­rekként tanultam a Buda­pesti Orvostudományi Egyetem gyógyszerész ka­rán. Évfolyamtársaim kö­zött volt a feleségem, Sze­rencse Mária is, aki itt szüle­tett. Együtt jöttünk a falu­ba, 21 évvel ezelőtt. Szeren­csénk volt. Az egészség­ügyet, a Vöröskeresztet szív­ügyének tekintő dr. Pataki László már lerakta az alapo­kat. Nekem, nekünk csak folytatni kellett. Jártam az iskolákba, a tanyaközpon­tokba előadásokat tartani. Húsz évvel ezelőtt lettem vö­röskeresztes, 1978-ban pe­dig Pataki bácsi utódja, el­nök. Anyósom 25 éven át volt vöröskeresztes titkár. Annak pedig egy évtizede, hogy az egészségügyi isme­retterjesztéssel kapcsolatos elképzeléseim találkoztak a köjál terveivel. így aztán komplex program keretében dolgozunk. — Kik segítenek a megva­lósításban? — Á 2800-as lélekszám- ból 350 tagunk van, s közü­lük ötvenen aktivisták. Sok az alapitó tag is. 1979. no­vember 19—24. között volt az első egészségnevelési hét, s azóta is minden évben ott van a segítőtársak között a tanács, a népfront, a műve­lődési központ, több terme­lőüzem, egyszóval minden­ki. Egy-egy rendezvényen nyolcvannál nincsenek ke­vesebben. Faluhatáron túl­ról i$ eljönnek. — Miből fedezik a sok rendezvényt? — A szervezeten belül milliomosoknak tartanak bennünket. Három bevételi forrásunk van. A helyi Aranyhomok Szakszövetke­zet évi ötezer forintot ad, a tagdíjnak itt marad a 40 szá­zaléka, az összes többi pedig a véradóbál bevételéből adódik. Évente 20 ezer fo­rint körül jön össze. A bál nálunk községi ünnepnek számít. — Mi a varázsszó, a moz­gósító erő? — Az egymással való tö­rődés mindig, mindenben, korra és nemre való tekintet nélkül. Nagy család ez a község. Nagyon örülök, hogy aktív a lakosság, hogy a nemes célok érdekében hajlandó áldozni. — Milyen eredményeket értek él a véradásban? — Évente kétszer szerve­zünk véradónapot. Száz liter vért adnak. Van plazmaferi- zises brigádunk is. Többen vagyunk harmincszoros vér­adók, Váradi Józsefné, az alapszervezet gazdasági fele­lőse pedig harmincötszörös. A Magyar Vöröskereszt me­gyei vezétőségétől és a me­gyei vértranszfúziós állo­mástól a folyamatosan elért kiemelkedő teljesítményün­kért 1986. májusában okle­velet kapttfnk. — Miben látja a mozga­lom fejlődésének lehetőségét?- Nehéz idők vannak, nehezebbek következnek. A lényeg: oda kell figyelni a vöröskeresztes aktivistákra, és nem utolsósorban meg kell becsülni a véradó dono­rokat. Az apró figyelmessé­gek sokszor többet érnek, mint a forintok. — Mit vár a kongresszus után? — Ez az első, amin részt veszek. Bízóm benne, hogy a kormány egészségmegőrző programjához szükséges alapszervezeti önállóság to­vább nőhet. Mindenképpen szükség van az egészséges életmódra neveléssel kap­csolatos rendezvények álta­lánosabbá tételére. Nagy Ágoston nemcsak vöröskeresztesként, hanem gyógyszerészként is büszke lehet életútjára. Nagy ki­tüntetés volt számára, amikor 1980 áprilisában a Kecskeméten rendezett XII. Magyar Gyógyszeranali­tikai Kollokviumon ő is ott lehétett az előadók kö­zött. Egyik szívügyéről beszélhetett: a mezőgazdaság kemizálásának toxiológiai problémáiról. Napi munkája mellett részt vesz a hosszú távú egészségvizsgálati programban, amely hazánkban el­sőként Csengődön kezdődött ez év márciusában. Tag­ja az Országos Gyógyszerészeti Intézet Szakhiai Kol­légiuma tíztagú gyógyszertári albizottságának is. Ed­digi legnagyobb szakmai elismerését, a Kiváló Gyógy­szerész kitüntetést két évvel ezelőtt, 44 évesen vette at. Pulai Sára SZOMBATI LEVÉL: Kamelom Gyönyörű tavaszi délelőtt volt, a rádióban Illyés Gyula beszélt a ma­gyar nyelvről, szépségeiről, gazdag­ságáról, vadhajtásairól és arról, mi­lyen sok az önkéntes nyelvművelő, akik foggal-körömmel, tűzzel- vassal,harcolnak az anyanyelv tisz­taságáért. Mindez oda vezethet — mondta a nyelvésznek is tudós köl­tő -Öf hogy az ember már szinte fél megszólalni, nehogy vétsen vala­mely nyelvtani szabály ellen. Mindazonáltal nem haszontalan — noha falra hányt borsó — a jó­szándékú figyelmeztetések özöne, Tanulunk-e belőlük, valóban úgy ügyelünk-e az anyanyelv tisztasá­gára, szépségére, mint ahogyan kel­lene? Valóban nyelvében él-e a nemzet, illetve lehet-e olyan követ­keztetést tenni, hogy ahogyan be­széljük nyelvünket, olyan a nemzet lelki állapota, szellemi egészsége és ereje? Nem akarok beállni annak a hosszú sornak a végére, amely — mint említettem 43- az önkéntes és nem mindig hozzáértő, csupán „ösztönös nyelvtudósok” táborát jelenti. Néhány mondatot azonban úgy gondolom, mindenképpen megér az ügy, még akkor is, ha elő­re tudom: holnaptól nem fognak szebben, választékosabban beszél­ni, akik elolvassák e sorokat. Nem nyelvművelőnek akarok tehát föl­csapni, hanem folytatom hivatá­somból eredő kötelességemet és — gondolkodom. Véleményemmel bizonyára nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy nem tudunk beszélni. Min­denki tudna történeteket említeni arról, hogy gyakran még azt is pa­pírról olvassuk föl — gyötrelmes bikkfanyelvű fogalmazással —, hogy szeretettel köszöntjük az ülés résztvevőit. Akkor sem mondunk igazat, ha bejelentjük: ünnepi be­szédet mond ez és ez. Mert ilyenkor ünnepi felolvasás következik. Hol vannak a szónokok, a magukkal ragadó, nagy előadók? Pedig vol­tak! De hol van a magyar nyelv? A panasz közismert: gyerekeink nagy hányada nem, vagy alig tanul meg olvasni, de ha mégis, akkor sem Jókait, Arany Jánost, Mikszá- thot, vagy Móricz Zsigmond, netán az ürgét éppen Illyés Gyula, vagy Sütő And­rás, Tamási Áron műveit olvassa, hanem a fantasztikus irodalom, a szörnyűségek, krimik vér- és borza- lomözönében merül el. Kikapcsoló­dásként aztán az úgynevezett „tánczene” gyermekded szövegeit hallja, s ezeknek legtöbbször nincs is értelme. Mit várhatunk tehát az ilyen nyelvi táplálékon felnőtt fia­taltól, ha egy közösség előtt el kell mondania véleményét, gondolatait? Mit váljunk tőle, ha udvarolni akar? Vagy a lányok szintén ezt a nyelvet szeretik, ez a sikk, a menő? Olvastam egy felmérésről. Fiatal, 18—20 éves lányokat kérdeztek meg arról, hogy ők mit várnak a fiúktól az udvarlás időszakában. Egyáltalában van-e még udvarlás? A válasz meglepő is lehet: szerelmet várnak annak minden romantikus tartozékával. Természetesen és ért­hetően nem a Minek nevezzelek? című Petőfi vers közember számára elviselhetetlen vulkán-tüzét, de egy kis melegséget, tisztaságot, szépsé­get, a lélek jelenlétét. Mintha szégyellnénk érzéseinket. Amikor a televízióban Czeizel End­re genetikus sorozatát láthattuk, fi­atalokkal beszélgettem s megkér­deztem, mi a véleményük a műsor­ról. Másodikos gimnazista fiú szó­lalt meg, mintegy a többiek nevé­ben is: — Kamelom az ürgét. Főleg azt csípem benne, hogy teljesen be van zsongva a témának. Oltári a ma- nusz! Más természetű, de szintén „tol­vajnyelv” a jogszabályok, a hivata­lok nyelvezete tisztelet az igen ritka, de talán szaporodó kivétel­nek. Nehéz az értelmezés. Megmu­tatta ezt az általános jövedelem- adóról intézkedő törvény körül ki­alakult bonyodalom: majdnem mindenki másképpen magyarázta. József Attila még azt mondta: „csak a törvény a tiszta beszéd.” Melyik törvényre gondolhatott, merthogy általában nem így van, ázt tapasztaljuk. Ritka, sőt talán még nem is fordult elő, hogy a bo­nyolult előterjesztés, expozé, beszá­moló, vitaindító után felálljon a ta­nácstag, a képviselő, a küldött és bocsánatot kérve kijelentse: elvtár­sak, én ezt nem értem! Mert azt hiszi, mindenki előtt világos, csak ő a buta, a műveletlen. Pedig valószí­nűleg mások sem igen értik. Országos elismerést és hírnevet kap, ha valaki valahol ízes magyar nyelven, kertelés nélkül, egyszerű és közérthető mondatokban fogal­mazza meg felszólalását s úgy áll a mikrofon elé, hogy nem kotorász a zsebében a leírt „felszólalást” keres­ve, mielőtt megszólalna. Pedig az emberek szomjasak a szép beszéd­re, a lelki értékek megnyilvánulásá­ra, az őszinteségre s ehelyett mit kapnak? Azt, amit csütörtök este a televízió híradójában megdöbbenve hallhattunk József Attila halálának 50. évfordulóján: flegmaság, lekeze­lés, már-már elutasítás. Azt mondja a riporter, hogy hát kedves nézőink a kerek évfordulóra kijár a koszo­rú, de egyáltalán mit tud nekünk mondani ez a költő, akit bizony nagyon kevesen olvasnak, azok is legfeljebb elalvás előtt az ágyban. Miben tudhat segíteni József Atti­la? Néhány dolgot tudnék említeni, amiben eddig is tudott s ezután is tud „segíteni”. A riporteren már aligha, de vannak itt azért érdeme­sebb, érthetőbb tízezrek is, akikben visszhangra talál az Óda, a Hazám, A Dunánál, a Levegőt, az Elégia, a Munkások című. verse, hogy élete példáját, hite és értelme tüzét már ne is említsük. Hiba tehát azt hinni, hogy csakis az tud szépen és jól magyarul be­szélni, aki „iskolázott”, aki művelt embernek hiszi magát. Az anya­nyelv aranymezőit nem ők őrzik, hanem legjobb íróink, akik viszont a néptől tanultak beszélni, írni, gondolkodni. Divat volt lenézni az egyszerű embert, pedig gyakran okosabb volt, mint aki föléje ren­deltetett. Van is egy példa erejű anekdo­tám erre. Az ügyvéd valami szíves­séget szeretne kérni a fuvarostól, tehát ingyen munkát, vagy ehhez hasonlót. Meg is állítja az utcán, közel hajol hozzá és bizalmaskodva kérdezi:-— Mondja Tóni bátyám, lehet magával okosan beszélni? Tóni bácsi széttárja a kezét, ke­rekre nyitja a szemeit és természetes hangon válaszol: — Attól függ, hogy mennyi esze van az úrnak! . KÖTVÉNYKÉSZLETEK Lassú apadás Változás tapasztalható a kötvénypiacon: november vége óta ismét sokkal többen vásárolnák lakossági kötvényt, mint ahányan eladnak. A legnagyobb forgalmat lebonyolító pénzintézet, a Budapest Bank Rt. ügyvezető igazgatója Járai Zsig­mond elmondta: a kötvénypiacon számottevő az élén­külés, a Budapest Bank Rt. jelenleg már naponta 20 —25 millió forint értékű kötvényt ad el. Megváltozott a szeptemberben és októberben kialakult kedvezőtlen irányzat, amikor a kötvénytulajdonosok túl akarták adni értékpapírjaikon. Azok a befektetők, akik ko­rábban alacsonyabb kamatozású kötvényeket vásá­roltak, szabadulni igyekeztek azoktól, hogy megle­hessék a magasabb kamatozású OTP-kötvényeket. így a Budapest Banknál jelentős — több mint másfél milliárd forintos — készlet halmozódott fel. A nagy­arányú áruvásárlás sem kedvezett az értékpapír-piac­nak, sokan pénzzé tették kötvényeiket, hogy különbö­ző tartós fogyasztási cikkeket és más keresett termé­keket vásároljanak. A kialakult helyzetre reagálva a Budapest Bank Rt. meghirdette az úgynevezett határidős árfolyam­garanciás kötvényvasárlási akciót, Ennek lényege, hogy a bank a nála vásárolt és az általa kijelölt kötvé­nyeket meghatározott idő — 3—12 hónap — eltelté­vel, előre megszabott áron vásárolja vissza. Sikeres­nek bizonyult a kezdeményezés, a vártnál jóval töb­ben veszik igénybe a bank uj szolgáltatását. A pénzin­tézet szakemberei tárgyalásokat kezdtek a lakossági kötvények kibocsátóival is. Ennek eredményeként ed­dig 28 kibocsátóval állapodtak meg 1—4 százalékos kamatprémium fizetésében. Nőtt a kamatprémiumot ígérő értékpapírok kereslete, de vásárolják a hagyo­mányos, 11 százalékos kamatozású kötvényeket is, mivel ezekhez általában a névértéknél olcsóbban lehet hozzájutni. így a vételi árhoz viszonyítva ezeknek a hozama is eleri, illetve meghaladja a 12 százalékot. A bank készleteit egyébként az is növelte, hogy októberben és novemberben 14 új vállalati kötvényt hozott forgalomba. Várhatóan a kibocsátási kedv jövőre mérséklődni fog. A januártól forgalomba ho­zott értékpapírok kamatai után ugyanis adót kell fi­zetni, s ez megdrágítja a vállalatok számára a lakossá­gi erőforrások igénybevételét. Elsősorban a jól jöve­delmező gazdálkodók vállalkozhatnak majd uj kötvé­nyek forgalomba hozatalára, mivel csak ők tudják megfizetni a megemelt kamatokat, amelyek már tar­talmazzák az értékpapírok hozadéka után fizetendő 20 százalékos.jövedelemadót is. A bank még mindig számottevő mennyiséggel rendelkezik eladatlan érték­papírokból, a „készlet” azonban — úgy számítjuk — a jövő év első hónapjában jelentősen csökkenni fog. TÁVLATI CÉL: A PIAC SZABÁLYOZZA A KERESETEKET! Bérklub — belépés csak hatékonyaknak Kormányhatározat alapján a jövő év elejétől megalakul a bérklub, amelynek tagjai mentesülnek az általános kereset- szabályozás kötöttségei alól, dolgozóik bérét olyan mérték­ben emelhetik, amilyen mértékben azt szükségesnek tartják tevékenységük színvonalas fenntartásához, bővítéséhez, s ahogy azt költségeik elviselik. A bérklub tagjai az átlagosnál hatékonyabban gazdálkodó vállalatok és szövetkezetek le­hetnek. Ezzel kapcsolatban az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal­ban elmondták, hogy bár a stabilizációs program eredmé­nyes végrehajtása érdekében jövőre az eddigieknél szigorúbb központi keresetszabályozás érvényesül, a munkaügyi kor­mányzat ennek keretei között is igyekszik lehetőséget bizto­sítani a vállalati teljesítményekhez igazodó anyagi ösztönzés­re. A szigorítások ellenére még a jövőre életbe lépő kereset- szabályozás is módot ad a rugalmas bérgazdálkodásra, hi­szen csak a vállalati szinten kifizetett bérek össztömegének növekedését, s nem az egyes dolgozók bérszínvonalának emelkedését korlátozza. így ha a termelékenység növekedé­sével ugyanazt a munkát kevesebben végzik el, a keresetek a központilag engedélyezett 2 és fél százaléknál jobban emel­kedhetnek. Ezzel arra ösztönzik a vállalatokat, hogy csak annyi dolgozót foglalkoztassanak, amennyire valóban szük­ség van, de azokat jobban meg is fizessék. A bérreform távlati elképzeléseihez igazodik az a kezdeményezés, hogy jövőre a nagyobbrészt fogyasztói szolgáltatást végző vállala­tok, szövetkezetek teljesen önálló bérgazdálkodást folytat­hatnak, a keresetszabályozás kötöttségei nélkül. Ezek a vál­lalatok és szövetkezetek állnak ma leginkább közel ahhoz, hogy tevékenységüket a piac értékítélete közvetlenül befo­lyásolja. A távlati cél az, hogy a bérek alakulását — ha megérnek rá a gazdaság feltételei — elsősorban a piac szabá­lyozza, azzal, hogy miként ismeri el egy-egy munkafajta értékteremtő hasznosságát. Addig azonban átmeneti megoldásokra is szükség van, hogy az átlagosnál jobban gazdálkodókat a bérek oldaláról is minél kevesebb megkötés akadályozza a fejlődésben. En­nek egyik módja a bérklub megalakítása. Ebben a formában azonban a gazdálkodóknak a piac igényei mellett még egy igen magas színvonalú központi követelményrendszernek is meg kell felelniük. A bérklubtagság feltétele, hogy a jelentkező vállalatot, szövetkezetét az elmúlt évben nem marasztalták el tisztesség­telen áremelés miatt. A tagsággal járó előnyöket csak azok a gazdálkodók élvezhetik, amelyek folyamatosan eleget tesz­nek az igen szigorú feltételrendszernek. így például jövőre az átlagosnál jóval nagyobb, legkeve­sebb 13 százalékos vagyonarányos nyereséget kell produkál­niuk, s nem részesülhetnek nem normatív támogatásban. A tagoknak minden fizetési kötelezettségüknek időben eleget kell tenniük, s nem érvényesíthetnek tisztességtelen árakat. A bérklubba jelentkezés határideje 1988. január 31-e.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents