Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-05 / 287. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. december 5.

#

EGYETLEN MEGOLDÁS: A BEOLVADÁS

• •

Oregcserton igennel szavaztak

ÚJÍTÓK, FELTALÁLÓK REFLEKTORFENYBEN

M

Azt mondják az öregcsertőiek: még a háború előtt esett meg velük az a méltánytalanság, aminek következményeit máig viselik. A legenda szerint az itteni földek aranykorona-értékét — ami az adó mértékéül szolgált — a valóságtól elrugaszkodva, túl magasan állapították meg. Hiszen — érvelnek — csak így érthető, hogyan minősülhet 19 aranykorona felettinek az a föld, amit művelni sem lehet. Az egyéni gazdálkodóknak az adó miatt volt enyhén szólva hátrányos ez a fölértékelés, a közös nagyüzemnek pedig azért, mert emiatt nem került be a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek kategóriájába. Pedig — vélekednek —, ha az elmaradt termés okozta bevételkiesést az állami támogatás időről időre pótolja, nemcsak a szövetkezetnek, hanem az egész falunak másként alakul a sorsa.

A községet is elhagyják

Hogyan is alakult ez a sors? Erről most a Petőfi Tsz jelenlegi — megbízott

— elnökével beszélgetünk. Csőri Jenő pár hónapja vállalta el a megbízatást, amikor az előző elnök lemondott.

A szövetkezetét ugyanis szanálni kellett: az ehhez szükséges IS millió forintot azonban azzal a feltétellel kapták meg, ha beolvadnak valamelyik szomszédos gazdaságba. Ám a körülmények ismeretében a szanáló szervezet számított'arra is, hogy a tagok nem szavazzák meg ezt a lépést. A szövetkezet vezetői akkor sem maradhatnak pozíciójukban — így szólt a feltétel —, mivel a munkájukban hibát találtak. Július 15-én az. elnök lemondott. Miért jutott a közös gazdaság idáig? Ez a kérdés indulatokat kavar: a hogyanra adható válasz sokkal egységesebb, kiforrottabb, megbízhatóbb is tehát.

Csóti Jenő öregcsertői születésű, és bár sorsa elvetette másfelé is — egy időben a szomszédos homokmégyi tsz elnöke volt —, Öregcsertőn lakik ma is, nem szakadt el szülőfalujától.

— Milyen az a sokat hibáztatott termőföld ezen a vidéken?

— Jó minőségű kötött talaj, telisteli szikfoltokkal, amelyek vízáteresztő, ké"*pésáB§é:fagyon rosíSí. 4üabax végzüíík úWajlázítást, az él$ő\ kiadósahh esőtől eliszaposodik. Ha pedig feltör a talajvíz, felhozza a sót: kisüt a nap, a viz elpárolog, a só ottmarad. Ez szemmel is jól látható, erre mondják, hogy a só kivirágzott. Egyéni gazdálkodóként az ilyen foltokat meghagytam a lovamnak legelni, nagyüzemi körülmények kö- zött ez nem járható út. Szikfoltos itt az egész környék, de Öregcsertőnek csak ilyen föld jutott. A szomszédos gazdaságokban, mint például Kecelen, Kiskőrösön van legalább homok is, amelyen virágzó gyümölcs- és szőlőkultú- * - rát alakítottak ki. Emellett a homok révén kedvezőtlen kategóriába tartoznak a szövetkezetek, megkapják a támogatást.

— Valahogyan a szikfoltos földön is termelni kell!

— Augusztusban, az aratás után egy hétig a tarlót megfelelő minőségben lehet művelni, utána kiszárad. Ősszel, tavasszal is van egy-egy ilyen rövid időszak, ezeket kell jól kihasználni. Ilyenkor bizony túlfeszített ütemben dolgozunk, de összességében is sokkal többet, mint más gazdaságok.

— Gondolom, ennek megfelelően gépesítettek?

— Nem tudunk kellőképpen gépesíteni, ez a föld nem hozza meg a gép árát. Egy Rába-traktor 2,5 millió forint. Egy ekevas 1200, ebből 5—6 kell egyszerre

— az húsz mázsa búza ára —, amit egy hónap múlva eldobhatunk, mert tönkremegy ebben a talajban. Melléktevékenységgel próbáltuk gazdasági helyzetünket erősíteni, létrehoztuk a varrodát: rövid idő alatt felére csökkent a létszám. Nemcsak a szövetkezetét, hanem a községet is sorra elhagyják az emberek. Főleg a fiatalok, akikben még van vállalkozókedv. 1700-ról 1000-re csökkent itt a lélekszám.

Az út a szanáláshoz vezetett

Mindez, mintha arra lenne jó példa, hogy a természet „kifogott” az emberen. De, mint kiderült: nem a tudásán. Az elvi megoldás e különleges föld termőképességének javítására adott, úgyszólván egyszer már kitaláltatott. A megoldás neve melioráció, azaz, tereprendezés, amelynek ezen a környéken az lenne a lényege, hogy a viz elvezethető legyen, amikor túl sok, és visz- szahozható, amikor túl kevés van belőle. Évekkel ezelőtt központi alapból el is kezdődött itt ez a nagyszabású munka, de a teljes rendezésre nem került sor, bizonyára a pénz hiánya miatt. Egyébként ekkora beruházást még egy jól menő gazdaság sem tudna vállalni.

— Se kiút, se egérül, csak lefelé vezető út van? Ha beolvadtak volna valamelyik szomszédos szövetkezetbe, amelynek, mint mondta: van földje ilyen is, olyan is, talán nem jutnak idáig!

— Felvetődött ez már többször is az idők során, de egyik szomszéd sem állt olyan jól, hogy vállalni merte volna a „hozományunkat”: a magas aranykorona-értékű, rossz földet. Az öregcsertőiek is ódzkodtak az önállóság föladásától. Kenyérféltésből, presztízskérdésből, érzelmi okok miatt. Ki ezért, ki azért, de leginkább, mert az emberek nem hitték, hogy úgy jobb lesz.

Nem titok, végül is a felsőbb szervek tették meg a megoldáshoz vezető lépéseket. Miskolczi János, a kalocsai városi pártbizottság első titkára mondja erről:

— Többféle elképzelés létezett, hogy melyik gazdaság vállalja az öregcsertői téeszt. Senki sem akarta, de akadt olyan cég, amelyik később megbánta. Mert a Petőfi Tsz hozománya nemcsak a rossz föld, hanem az értékes munkaerőbázis. Szorgalmas, a munkában kitartó emberek az öregcsertőiek, a mostoha körülmények megedzették őket.

Adódik a kérdés: ha a szövetkezet krónikus gazdasági problémájában a beolvadás az egyetlen, megoldáshoz vezető út, miért nem szorgalmazták ezt már előbb is a felsőbb szervek? Nos, az igazsághoz tartozik,, . hogy-, /voltak az öregcsertöi gazdaságban jobb idők, né- "Vhi ^n^éfösS^g^P/’dfeMéJkl'áb'f? veszteség nélkül zárt esztendők is.- Emlékszem — mondja Csóti Jenő —, 1974-ben úgy feljött a talajvíz, hogy tutajról szedtük —■ mit szedtük: szedték a katonák! — a cukorrépát. Az volt az utolsó jó esztendőnk. A rá következő évben szarvasmarha-tenyésztésbe kezdett a szövetkezet: ez a tevékenység majdnem mindig veszteséget hozott. Nem volt itt sosem annyi jó legelő, hogy eltartsa az állományt, a takarmányt meg nagyon drágán termeltük. Az idén végre fölszámolhattuk ezt az ágazatot. Időközben az ipari áremelkedések, a kedvezőtlen időjárás is csak tovább nehezítették a helyzetünket. Hátrányos volt a szövetkezetnek a gyakori elnökcsere, de nem különben az, hogy kvalifikált szakember nemigen jött ide dolgozni. Az út végül az idei szanáláshoz vezetett.

Tavasszal kivonultak a közgyűlésről

Úgy tűnik, a Keceli Szőlőfürt Szak- szövetkezet vállalja az öregcsertői téeszt: a beolvadáshoz azonban mindkét részről ki kell mondani az igent. Ez mindjárt az első nekifutásra meghiúsult, tavaszi közgyűlésén a Petőfi Tsz tagsága az önállóság mellett döntött.

— Tagjaink nem érezték igazából a bajokat. Ä szanálásra kapott 15 millióból ötmilliót vissza kellett volna fizetnünk. Ez nem történt meg, tagjaink így megkapták a munkabérüket, úgyszintén a természetbeni járandóságot, a 25 mázsa kukoricát. Azt, hogy mindennek milyen következményei lesznek, nem látták be. Sokszor hallották már, hogy nehéz, válságos a közös gazdaság helyzete, valahogy mégis minden maradt a régiben. Azt gondolhatták, most sem lesz másként. De ez csak az egyik ok volt. A másik már sokkal keményebb. A Petőfi Tsz alapszabálya szerint vagy egy hold föld, vagy 25 mázsa kukorica illeti meg évenként a tagokat. A keceli szakszövetkezetben a természetbeni juttatás: 13 mázsa szemestermény. Érthető, hogy a nyugdíjasok, akik már nem bírják művelni a földet, ragaszkodnak a 25 mázsa járandósághoz. Az öregcsertői téesz tagjainak száma 208, ebből 116, tehát több mint 50 százalék a nyugdíjasoké.

Mit mond minderről Miskolczi János:

— Tavasszal nem szavazták meg a tagok a beolvadást, egyszerűen kivonultak a közgyűlésről. Még nem értették meg, hogy a végzetessé vált gazdasági problémákra nincs más megoldás. Egyéni érdekük valóban csorbát szenved amiatt, hogy a keceli szövetkezetben feleannyi a természetbeni juttatás, mint az öregcsertőiben volt, de a szak- szövetkezetben az átlagkereset meghaladja a 70 ezer, az öregcsertői gazdaságban nem éri el a 60 ezer forintot. Mivel a szakszövetkezet munkanormái szerint fognak dolgozni az aktív tagok — fő munkaidőben szerzett jövedelmük növekedhet.

A nyugdíjasok számára viszont nincs olyan jövedelemforrás — legfeljebb ha ismét munkát vállalnak —, amiből pótolhatnák a 12 mázsával kevesebb szemestermény értékét. Vagy lemondanak róla, vagy nem: ez a két választási lehetőségük volt. Lemondtak. A november 16-ai közgyűlésen titkos szavazással a beolvadás mellett döntöttek.

— Áldozatot hoztak a jövő érdekében. A gyerekeik, unokáik miatt tették?

— Nem — mondja határozottan a megbízott elnök.'-r- Már alig van nyugdíjas, akinek a gyereke, unokája itt dolgozik a téeszben. A mai aktív tagok zöme máshonnan költözött ide, ‘többnyire azért, mert Öregcsertőn olcsó a telek, az ingatlan.

Ha Kecelen is megszavazzák...

A kimondott igen után csend van és nyugalom a községben.

— Várakozás van ebben a csendben — véli a megbízott elnök. — A keceli szövetkezet tagjai a decemberi közgyűlésükön döntenek a beolvadás kérdéséről.

És ha Kecelen is igennel szavaznak, az Öregcsertői Petőfi Tsz a Szőlőfürt Szakszövetkezet üzemegységeként ! folytatja tevékenységét. Az öregcser- i tőiek épp úgy, mint a keceljek, ha akar- 1 nak szőlőt, gyümölcsöt telepíthetnek tagi gazdaságukban, sertést, szarvas- marhát, pecsenyecsirkét, -libát hizlalhatnak, csirkét nevelhetnek, angóra- nyulat tenyészthetnek, mindehhez megkapják a szövetkezettől a segítséget. Igaz, ezeknek a tevékenységeknek nincs hagyománya Öregcsertőn, de ha most elkezdik, új, az eddigieknél vélhetően jobb élet alapjait rakják le.

Almás! Márta

• Az újító: Tóth István művezető

(Straszer

András

felvételei)

• Ferenc Pál kapcsolási művelet közben az elektro- pneumatikus kioldószerkezettel dolgozik.

Hajtóerő — a szakmaszeretet

Az újítás tárgya: SD-típusú excenter prések elektropneumatikus kioldószerkezete.

A rövid műszaki meghatározás egy kiállítási katalógusban olvasható. A leírásból megtudhatjuk még, hogy a szerkezet megfelelő védelmet nyújt a kezelőnek és csökkenti a fizikai megterhelést. A munkahelyi balesetek számának visszaszorítása mindannyiunk közös érdeke, ezért felkerestük az újító művezetőt és arra kértük, hogy mutassa be az általa konstruált indítókészüléket.

A Kalocsai Elektrotechnikai Vállalat műhelyében először a présgépekkel ismerkedtünk. A 40 tonna erő kifejtésére képes öreg masinák 20 év óta üzemelnek és a 30 évvel ezelőtti konstrukciós megoldás technikai színvonalát tükrözik. A présgépeken dolgozó munkások tenyérnyi méretű lemezekből alakítják a belsőtéri lámpatestek összeszereléséhez szükséges alkatrészeket. A prés úgy formálja az idomokat, mintha csak kézzel papírt gyűrnénk. A félelmetes szerszámfejtől ajánlatos a kezeket távoltartani. Erre gondoltak a hajdani konstruktőrök is — magyarázza Tóth István —^amikor a gép működtetését kitalálták. A mechanikus lábkapcsoló használatához a régi gépeken előbb egy kétkarú reteszt kell kioldani. Ez a megoldás szabályos üzemeltetés esetén a kapcsoló kezelésekor a dolgozó mindkét kezét lefoglalja. Mivel az adagolás is kézzel történik, ez a „kényszerpihentetés” arra ösztönözte a kezelőket, hogy a nagyobb teljesítmény elérése érdekében a reteszt kiékeljék és a présgépet csak lábbal működtessék. A szabálytalanság miatt azonban nagy mértékben fokozódott a balesetveszély. A mechanikus lábkapcsolóberendezés további hátránya — mondja a művezető —, hogy kezelése jelentős fizikai erőkifejtéssel jár, javítása pedig hosszú időt vesz igénybe. Egy ilyen javitás alkalmával „ugrott be” az ötlet, hogy a szerszámfejek vezérlése korszerűbb és biztonságosabb technikával is megoldható. Az elméleti és gyakorlati problémákat egy hét alatt tisztázták. Rövid idő alatt' a, meglévő tízből mar nyolc présgépet felszereltek az elektropneumatikus kioldószerkezettel. Most pneumatika mozgatja a mechanikus részeket, a reteszelést pedig elektronika vezérli. A munkavédelmi szempontok érvényesítése miatt változatlanul megtartották a kétkezes kapcsolási műveletet. Könnyebb lett a munka és némi normaidő megtakarítás is elérhető. A későbbiekben a dolgozók ötletét is figyelembe véve szeretnék a készüléket továbbfejleszteni és fotocellával fel-. szerelni.

A tmk-művezető, aki a gépek és termelőberendezések karbantartását és szervizelését irányítja, 1977 óta dolgozik a gyárban. Már az első másfél évben hét újítását elfogadták. Budapesten a Bánki Donáth Gépipari Műszaki Főiskolát végezte el vállalati ösztöndíjasként. Jelenleg a BME mérnöktovábbképző tanfolyamra jár, ahol a pneumatika és hidraulika témakörökben hallgat előadásokat. Legutóbbi újítása sem a véletlen, hanem a megalapozott tudás eredménye. De minek tulajdonítható, hogy nem sajnálja az idejét és egy-egy ötlet kivitelezésére még a szombatjait, vasárnapjait is feláldozza? Sokat hallhattunk már a magyar szellemi tőke értékéről. A vállalati gyakorlatban van olyan szakmai presztízs, amellyel szeretnénk megmutatni, hogy többre vagyunk képesek. Ez derült ki Tóth István szavaiból, amikor az egyik korábbi újításukról is beszámolt.

— Tavaly elromlott a négyszáz ton-s nás NSZK présgép szivattyúja. Ez a német szerelőkre várva több napos termeléskiesést, tízezer márka alkatrész és plusz szerviz-költséget jelentett volna a • vállalatnak. Nem kell ide „márkás” szerelő — állapítottuk meg — a hibát magunk is ki tudjuk javítani. Két nap alatt, hazai alapanyagból, ötezer forint költséggel saját erőből megoldottuk a problémát —, emlékezett vissza az izgalmas műszaki feladatra nem kis büszkeséggel az újító.

A 32 éves művezető saját becsvágyát — nem találva rá jobb szót — fertőző ttségnek nevezi. Áz előttünk álló nehéz évekre gondolva átvettük tőle a gondolatot és megtoldottuk azzal: nem ártana, ha ez'a szakmai „kór” ragályossá válna és egyre szélesebb körben elterjedne. Nem először találkozunk olyan fiatal műszakiakkal, akik nem pénzért, hanem szakmaszeretetből vállalják a többletmunkát. Igaz, a többlet- jövedelmet ők sem nélkülözhetik, mint ahogy a kalocsai művezető sem a másodállásban végzett gmk-t. Vagy éppen a két évig tartó családiház építkezés kiadásaiból Jevonható saját munka ellenértékét. Ám a szakmai becsvágyat, a kísérletezési lehetőség, a bizalom és biztatás gyakran az anyagiaknál is jobban motiválja. Az Elektrotechnikai Vállalatnál jól bevált vezetői gyakorlat példázza, hogy az új értékek előállításánál erről sem szabad megfeledkezni.

Kisvágó Árpád

AMIRŐL MAR TUDUNK

Hogyan változnak jövőre az árak?

Semmi sem aggasztja ma annyira a lakosságot, mint a jövő évre várható infláció. Az 1988-ra tervezett áremelkedés mértéke messze a legmagasabb a forint megteremtése, tehát 1946 óta, nemcsak a tervezett, hanem a bekövetkezett éves inflációs rátákhoz képest is.

A terv kiszivárgása, majd bejelentése alaposan megzavarta mind az áruk piacát, mind a pénzpiacot. Már a nyáron feltűnően emelkedni kezdett a kiskereskedelmi forgalom, az Országgyűlés őszi ülésszaka után pedig ez olyan mértéket öltött, amit okkal nevezünk felvásárlási láznak. A pénzügyi kormányzat — látva, hogy sokan kiveszik a bankból megtakarított pénzüket — különféle kamatprémiumokkal igyekszik mérsékelni a nyugtalanságot. Miután az . értékpapírok piaca is megingott — többen akartak kötvényt eladni, mint venni, esni kezdett a lakossági kötvények árfolyama, és a forgalmazóknál készletek halmozódtak fel — a Budapest Bank felszólította a kötvénykibocsátókat különféle piacmentő akciókra. Eddig 19 féle kötvényre ajánlottak fel a kibocsátók kamatprémiumot 1988-ra, vagyis toldották meg a jövő évi, átlag 11 százalékos kamatot 1—4 százalékos prémiummal.'

Több száz cikknél

Mindezek a bonyodalmak mérsékeltebbek lennének, ha a lakosság egyértelmű tájékoztatást kaphatna arról, hogy mely fogyasztási cikkek ára milyen mértékben emelkedik. Az árhatóságok azonban egyelőre nemigen nyilatkoznak, mondván, hogy még javában folyik az árak alakítása. Az információ hiánya azonban ésszerűtlen lépésekre is készteti a fogyasztókat, amire a legjellemzőbb példa a televíziós készülékek iránti fokozott kereslet. Miután a színes készülékek hiánya általánossá vált, és árukat alaposan megemelte az eladóknak juttatott csúszópénz, csak ezután yált ismertté, hogy a magyar gyártmányú készülékek ára előreláthatóan nem is fog emelkedni.

A napokban megjelent a Magyar Közlöny 527 száma, benne a belkereskedelmi miniszter rendelete több száz árucsoport jövő évi induló árának képzéséről. Jobb forráshiányában most erre támaszkodva igyekszünk tájékoztatást adni a várható tendenciákról.,

A rendelet mellékletéből kitűnik, hogy január elsején nem változik egyebek között a szén, a benzin, a gázolaj, /a tüzelőolaj, a PB gáz, a pörkölt kávé, a palackozott bor, a so, a tea ára. Olcsóbb lesz például a szemüveglencse, a szemüvegkeret, az autóabroncsköpeny, az egészségügyi gumiáru, a sportszer, a gyapjúfonal, a pamutszövet, a rövidáru, a vatta, a tampon.

A termékek egy körénél változatlan marad a hazai gyártmányú és a szocialista importból származó választékok ára, növekszik viszont a tőkés behozatalból származóké. Ez mondható el egyebek között a csoko-' Iádéról, a palackozott sörről, a cigarettáról. Csak a magyar gyártmány ára marad változatlan például a kerékpárok, a háztartási elektromos fűtő- és hűtőkészülékek, főző- és sütőkészülékek, a porszívók, a kávéőrlők, a turmixgépek, a rádiók, a televíziók, a le- mezjátszók, a magnetofonok esetében; ezek importált típusai drágulnak.

Csak néhány százalékkal emelkedik a bútorok, a fényforrások, a festékek, a játékok, a készételek, a gyorsfagyasztott ételkonzervek ára, ennél nagyobb, 10 százalékot meghaladó mértékben drágul a mész, a betontermék, a villanytűzhely, a mosógép, az autószifon és habszifonpaíron, a tanszer, az irodaszer, a cukorka, a kakaópor.

Jelentős szóródások

Ám a főbb cikkcsoportokon belül is szóródást jelez a rendelet mellékleteként kibocsátott táblázat, mert míg a bútorok átlagos áremelkedése 10 százalék alatti, addig a gyermekbútorok 35—45 százalékkal drágulnak. Sőt, azokon belül a gyermekágy, az etetőszék ara a jelenleginek háromszorosa is lehet. Míg a hazai gyártmányú tanszerek átlagosan . 19 százalékkal lesznek drágábbak, az iskolai rajztáblák ára a jelenleginek négy és félszeresére ugrik.

'Rendkívül nagymértékű áremelés várható néhány csecsemő- és gyermekruházati cikknél, függetlenül attól, hogy hazai vagy import termékről van szó. A közzétett táblázatból úgy tűnik, hogy a pelenkázó- nadrág és a szövött pamut csecsemőruházat ára megkétszereződik, és majdnem ilyen mértékben drágul a bébi és gyerekcipő, a hasonló méretű csizma, papucs. A gyermekruhák közül a pamut alsórúhák áremelkedése várhatóan 16 százalék körüli lesz, ennél egy

Mindezek az árváltozások a hatóságilag megállapított árindexekből következnek, vagyis abból a szorzószámból, amellyel a vállalatok a jövő januári árakat képezhetik az idei november másodiki árak alapján. Hozzá kell azonban tenni, hogy az így képzett árakat az állami és a szövetkezeti kereskedelem csak a jövő év első negyedének végéig köteles tartani; utána ezeket az árakat a piaci viszonyoktól függően módosíthatja. Tekintve, hogy az év elején a kereslet biztosan jelentősen csökken, elképzelhető, hogy a vállalatok, a szövetkezetek áprilistól sem emelik, sőt, valószínűleg csökkentik a szabad árakat. (A magán- kereskedők, a szerződéses boltvezetők már január elsejétől szabadon mozgathatják az induló árakat.)

Kontra ár — ár spirál

Mindez nem vonatkozik a hatósági árakra* amelyekről egyelőre nem sikerült részletesebb információhoz jutni; ezek kidolgozása sem fejeződött be. Any- nyit lehet tudni, hogy a hatósági áras termékek köre jelentősen szűkül, és a legszükségesebb alapvető termékekre korlátozódik. Jelenleg a kiskereskedelmi forgalom mintegy 38—40 százalékát alkotják a hatósági áras cikkek; ez az arány a számítások szerint jövőre 20—22 százalékra mérséklődik.

Az árváltozások —jobbára áremelkedések — közvetlen oka az általános forgalmi adó bevezetése, valójában azonban az adó csak eszköz. A gazdaságpolitika célja, hogy a korábbi ráfordításarányos arakat értékarányos árakkal helyettesítse, ha nem is most egyszerre, de fokozatosan. Azok az árak ugyanis, amelyek elismerik a ráfordítás fe a termelés, a forgalmazás — minden költségét, nem ösztönöznek a költségek leszorítására, és rosszul orientálják mind a felhasználókat, mind a fogyasztókat.

Más kérdés, hogy az árreform bevezetése megköve- . telné a bérreformot is — ezen az ésszerűbb bérarányokat, és a vállalatok bérmegállapítási szabadságát értjük — ami, mint ismeretes, a jövő évre marad. E két reform időbeni elválasztása az, ami igazán és okkal aggasztja a közvéleményt. A pénzügyi kormányzatot pedig inkább az, hogy vajon képes lesz-e kézbentartani az árakat, vagy netán beindul egy olyan öngerjesztő folyamat, amit a közgazdászok ár —ár spirálnak neveznek. A kétszámjegyű inflációnál ugyanis azok a vállalatok, amelyek nem emelnek

árnyalattal kisebb a pamut alapú gyermek felsőruhá- árat, veszteséget szenvednek, tehát mindenki legalább a felnőtt méretű ruházati az átlagos inflációt akarja követni. Há ezt a törekvést

zati cikkeké. Ezzel szemben cikkek ára esetleg csökken, vagy alig változik.

Míg az öblítőszerek 6—20 százalékkal, a tisztító- szerek 5—14 százalékkal drágulnak, addig a kozmetikai és testápolási cikkek ára 4—5 százalékkal csökken, kivéve a tőkés importból szármázókat, amelyeknél 3 százalékos áremelkedést jelez a táblázat.

a kormányzat nem képes visszafogni, akkor megalapozatlan drágulás következik be, ami tovább gyűrűzve a gazdaságba újabb áremelkedéseket indít el. Ma még nem látható, hogy elkerülhető lesz-e ez a veszély.

v G. Zs.