Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-29 / 306. szám

Húsz éve — 1968. január 1-jén — lépett életbe Magyarországon a gazdasági mechanizmus reformja. E dátum tehát—bár voltak közben kudarcok, megtorpaná­sok — vízválasztó a magyar gazdaság történetében; jelentőségében az államosítás­hoz és a mezőgazdaság kollektivizálásához mérhető. Hazánkban a szocialista terv- gazdálkodás új válfaja jött létre, szemben az eddig alkalmazott, központi tervutasítá­sos, illetve önigazgatási típusú gazdasági rendszerekkel. A változások kapcsán bebizonyosodott: a pénzügyi-közgazdasági eszközökkel szabályozott piac is képes olyan feltételeket szabni a gazdálkodásnak, amelyek összességében alkalmasak a népgazdasági terv céljainak megvalósítására. A „68-as nyitás” előkészítésének egyik résztvevőjével, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével, a Világbank magyarországi kormányzójával találkozhattak az érdeklődők a dunavecsei művelődési ház és a szerkesztőségünk közös ankétsorozata, a „Beszélgetések ” legutóbbi estjén. Munkatársunk ez alkalommal hosszabb interjút készített a neves vendéggel. Ebből adunk most közre néhány gondolatot... — Önnek megadatott: szellemi és gyakorlati előkészítőként részt vehe­tett a mostani és a húsz évvel ezelőtti reformintézkedések kimunkálásá­ban is. Vajon a mai kibontakozás programjához kapcsolódó átalakítás miben más, mint a két évtizeddel korábbi volt? — A terminológia nem sokat válto­zott. A terv és a piac összehangolásá­ban, a szabályozott piac modelljében csak keveset jutottunk előre. A húsz évvel ezelőtti állapothoz képest legfőbb tanulság szamomra az — ez viszont fokozatosan alakult ki —, hogy a gaz­dasági mechanizmus előrehaladását alapvetően gátolja a társadalmi és poli­tikai intézményrendszer merevsége, változatlansága. — 1968-ban még nem került kel­lő súllyal a latba ez a tényező?- Nálam legalábbis nem. De még később sem! A 70-es évek második felé­ben úgy véltem: a gazdasági szférában a reform teljessé tétele a. legfontosabb, azaz tudatosan kialakítani a többszek­torú — az állami, szövetkezeti, magán — gazdaságot, a piaci mechanizmusok széles körű alkalmazásával, és hogy a kormányzati munka ennek megfelelő­en változzon. A mostani felismeréshez kellett a 80-as évek tanulsága és külö­nösen a gyenge 85—86-os év. Ezek bi-' zonyították egyértelműen: ' korlátok között marad a reform előrehaladása, ha nem párosul a politikai és a társa­dalmi változásokkal. Jól érzékelhető e kettősség a Szovjetunió példáján, ahol ma a „glasznoszty”, a nyíltság jár elöl, az eredményekben, s nem a »pere­sztrojka’^ az átalakítás. Az előbbihez mi kell? Úgy érezzék az emberek, hogy mindenről lehet beszélni, és majdnem mindenről lehet írni. Ez nagyon gyor­san kialakul. A peresztrojkához vi­szont szükséges egy elképzelés, amit aztán mindennap építgetni kell. Követ­kezetesnek kell lenni, a szükségszerű kompromisszumoknál szem előtt tar­tani a célt és vállalni a következménye­ket. Nos, hogy is történt nálunk? A 60-as évek kezdetén indult a „glasz- nosztyunk”. Ami például a közgazda­ságot illeti, akkoriban igen nagy volt a nyíltság. Aztán ezt valahogy elfelejtet­tük! A Szovjetunió példáján tehát vilá­gosan kitűnik: a politikai előrehaladás feltétele annak, hogy a gazdaságban mennyire tudnak előrejutni. Nekem a megújulás most, a 80-as évek második felében a gazdaságra vonatkozólag konkrét programot jelent: bank-, adó-, társulási, bér- és költségvetési reformo­kat, piacépítési intézkedéseket. Biztos vagyok benne viszont, hogy ha a politi­kai és a társadalmi változások nem kö­vetkeznek be, ezek akkor is nagyszerű intézmények lesznek önmagukban, de nem- teremtődnek meg azok a viszo­nyok, azok az egymásrahatások, amik végül is létrehozzák az úgynevezett sza­bályozott piaci mechanizmust. — Mit jelentene ez ma Magyar- országon? — Mindenekelőtt azt, hogy a piac döntse el az eredményességet. Ez na­gyobb differenciálódással járna. Ki le­het ugrani, tönkre lehet menni; és a keresetekben is nagyok az eltérések. Nemcsak árupiac kell, hanem tőkepiac és munkaerőpiac is. Ahhoz pedig, hogy elviseljük ezt a nagyfokú mobilitást, határozott politikai akarat kell. Amiről én húsz éve azt hittem: tíz év és kész, az talán a 90-es évekre valósulhat meg. — Sok függ persze attól, hogy képesek leszünk-e valóban ütemvál­tásra? Mert ha legyöngülünk — ál­lítják sokan — nem politikai reform, hanem egy újabb visszakapcsolás következik. Most például, a nagy viták és átalakítások közepette, rö­vid idő alatt annyi kölcsönt vettünk föl — s nem biztos, hogy jól használ­tak föl a dollárokat — ami „üdvös- átkossá" tette a 80-as évek köze­pét .., — Nézzük a tényeket! Egy évben át kell utalnunk két és fél milliárd dollárt törlesztésre és kamatra, amely durván 120—150 milliárd forint. Tehát ha ezt ki kell fizetnünk a megtermelt jövede­lemből, akkor ennyivel kevesebbet használhatnánk fel itthoni fogyasztás­ra, felhalmozásra. Mi sose terveztük azt, hogy olyan mértékben megfogjuk a belső felhasználást — fogyasztást, beruházást együttvéve —, hogy a teljes adósságszolgálatot ráterheljük a hazai fogyasztásra. Úgy láttuk: az az optimá­lis, ha fenntartjuk a hitelképességünket és az adósságszolgálatra igénybevett források egy részének pótlására új hite­leket veszünk fel. A nagy hiba 85—86- ban történt! Akkora lett a hazai fel- használás, hogy újra nőtt az adósságál­lomány, és nem is kicsivel. Míg tehát a 78-as MSZMP KB-határozat alapján egy helyes terv született—először meg­szüntetjük a fizetési mérleg hiányát, majd elérjük, hogy nem nő tovább az adósságállomány, ez idő alatt nő az export, javul az adósságszolgálati ráta (a tőke és kamatfizetés aránya az ex­portbevételhez). — Nem ez valósult meg! — Emlékszünk: 1981-ben'bekövet- - kezett az adósságválság, és 1982-ben már nem volt lehetőségünk a korábban megszokott és tervezett hitelt felvenni. Akkor egy óriási átcsoportosítással elértük, hogy a fizetési mérlegünk nul­la, 83—84-ben pedig plusz szaldós lett. Ez együtt járt azzal, hogy az elképzelt- nél nagyobb mértékben kellett az ittho­ni felhasználást csökkenteni, Aztán az 1984-es sikerek alapján egyesek azt hit­ték: minden bajunk megoldódott. Pe­dig ezután még ugyanúgy vissza kellett volna tartani mindent, mint addig. Örülhettünk volna, hogy most mártván egy kis mozgásszabadságunk, s így kezdhettük volna erőteljesebben a szer­kezetátalakítást. Sajnos nem így tör­tént! A struktúramódosítás késett, a kormányzat keresetszabályozása pu­hának bizonyult. Ez végül is arra veze­tett, hogy megint lényegesen többet.fo- gyasztottunk, — úgy értem: a nemzet- gazdaságban — mint amit termeltünk. Erre lehetőséget adott, hogy a világ pénzügyi köreiben a 82—84-es években folytatott sikeres adósságpolitikánk következtében ismét megnőtt a tekinté­lyünk, s lehetett hitelt felvenni. így ju­tottunk el egy minden korábbinál ma­gasabb adósságszintre... — Ez olyan volt, mint mikor fize­tés van a családban, és akkor ehe­tünk, ihatunk, hurrá! Lassan egy éve már, hogy egy havas januári éjszakán porig égett id. Kovács György tanyája Orgovány határában. A födém beszakadt a tűztöl, az abla­kok kitöredeztek, megolvadtak, min­den bútor, berendezési tárgy megsem­misült. A lángokban lelte halálát a ta­nya gazdája is. Másnap reggel a tűzol­tók ásták ki a holttestét a romok alól. A végzetes éjszakán id. Kovács Györgynek vendége volt. A látogató­nak, Ladányi Jánosnak (Orgovány, I. kerület 24. szám alatti lakos) súlyos váddal kellett szembenéznie a bírósá­gon: gyújtogatással vádolták, mely em­berhalált és jelentős anyagi kárt oko­zott. Pálinka és bor A megyei bíróság előtt megdöbbentő történet rajzolódott ki, melynek sze­replői a tanyavilágban egymásra utál­tán, zárt,, szinte családi közösségben élő emberek. A főszereplő pedig, mint oly sok esetben, ezúttal is az alkohol. I Amikor id. Kovács György január 21-én este bekopogott Ladányiék ta­nyájába, á tanúvallomások szerint már ittas volt. Látták aznap társaságban inni a bugaci Hársfa vendéglőben, és megfordult több családnál is. Termé­— Igen. 1986 nyarára kiderült: igen nagy a fizetési mérleghiány, s el is kez­dődött a fékezés. Sajnos csak 1987-re vált érezhetővé a hatása. Nagyon lé­nyeges, hogy megtegyük mindazt, ami ahhoz kell, hogy a hitelezőknél föl se merüljön a hitelképességi kérdés. Erre ma megfelelő programmal, a kormány munkaprogramjával rendelkezünk, azt kfell konkrét, gyakorlatias módon vég­rehajtani. — Ez gyorsította fel az adórend­szer korszerűsítését? — Igen, bár ez már 1984-ben a programunkban volt és 85-ben el is kezdődött a munka. Terveztük a mos­tani bevezetését, de a lendület közben elbizonytalanodott. 1986 végén viszont nyilvánvalóvá vált: ha eszközoldalról is alá akarjuk támasztani a stabilizációt, ahhoz.valami nagyobb lépés kellene. És így lett megindítva az ütemesebb adóreformi munka. Bár volt késede­lem, nem látszott reménytelennek, hogy azt szakmai oldalról úgy előké­szítsük, hogy most be lehessen vezetni. — A tervezés módszere is meg­változott? — Az Országos Tervhivatalban az 1988-as népgazdasági terv kidolgozá­sára készülve — a korábbi tapasztala­tok alapján — levontuk azt a konzek­venciát, és ezzel szerencsére a politika is egyetértett, hogy csak konzisztens tervet teszünk le az asztalra. Azaz, mondjuk, lehetséges két végletes alter­natíva. Egy nagyobb belföldi fölhasz­nálás, akkor ahhoz egy nagyobb eladó­sodás tartozik, és ha az eladósodást akarjuk minimalizálni, akkor ahhoz csak egy kisebb belföldi felhasználás járulhat. Nem engedjük ezeket össze­keverni, vagyis mindegyikből a jót ki­ragadni. — Lehet-e modellezni a jövőt? Amikor például egy új gazdasági szisztéma, például új adórendszer lép életbe? — 1988 többféle modellje is rendel­kezésünkre áll. Volt reform nélküli 88- unk és adóreformos is. Rendelkeztünk az új évre a változatlan áras és folyó­szetesen mindenütt koccintottak a ven­déggel. A tanyában, ahová bekopogott, a negyvenegyedik évében járó Ladányi János élt özvegy édesanyjával. Közeli ismerősökhöz ment, hisz korábban két évig együtt élt a szomszédasszonnyal. Amikor úgy fél óra múlva a szomszéd hazafelé indult, az udvaron, a hóban megtántorodott és elesett. Ladányi megfogta a karját, felállította, kikisérte a kapuig. Az úton ismét elesett. Ekkof Ladányi hazatámogatta „Gyuri bá­csit” pár száz méterre levő tanyájába. Bementek a kisszobába. Az asztalon egy tele pálinkásüveg állt. Id. Kovács György leült az ágyára, ahol aludni szokott, s megkérte vendégét, hogy töltsön a poharakba. Itták a pálinkát, beszélgettek. Miről? Az ittas férfi olyasmiket kérdezett, hogyan került a szomszédba, miért ment oda? A pálinka lassan elfogyott. Ekkor lementek a pincébe, hoztak egy kancsó bort, I azzal folytatták az iddogálást, úgy éjfélig. Közben a házigazda félig ülve, félig fekvő helyzetben el-elbóbis- kolt az ágyon. Innentől kezdve nem tudjuk első kézből felidézni a történteket, mert La­dányi a bíróság előtt — tagadva bűnös­ségét — visszávonta a nyomozás során áras jövedelmi számokkal. Egy év múl­va perszé jobban tudjuk, hogyan felelt meg ez a modell, mennyire mutatja va­lósághűen a folyamatokat. Annyi bizo­nyos: valamennyi, a vállalati gazdálko­dást érintő szabályozási feltétel még a terv és költségvetés végleges jóváha­gyása előtt lett lezárva. A konzisztens tervhez még szükséges intézkedés már csak a vállalati körön kívül volt lehet­séges. így nagyobb szerepe lett a mone­táris szférának, a költségvetés kiadásai mérséklésének, beleértve a vállalati tá­mogatásokat. Van tehát egy világos ké­pünk arról, miként képzeljük el 1988- at. — Tehát milyen év lesz a követ­kező? — A nagy átcsoportosítások éve. Mi számolunk a nemzeti jövedelem emelkedésével, de 87-hez viszonyítva valamivel kisebb mértékben. Csök­kentjük a belső felhasználást is. Itt egy­szer átrendeződés lesz a külső egyen­súly érdekében. Ez kényszerű, de sze­rintem elkerülhetetlen átcsoportosítás. Másodszor átcsoportosítás lesz a hazai felhasználáson belül. Fontos látni: a belföldi fölhasználás nem a vállalati szférában csökken, hanem a költségve­tés és a lakosság, részéről. A vállalati beruházások 87-ben már fölötte voltak a VII. ötéves terv előirányzatainak. 1988-ban szintén így lesz! Tehát egy olyan változásfüzér ez, amely a lakos­ság és a társadalmi közös fogyasztás terhére a vállalatokat segíti. Nyilván­való, hogy nem lesz könnyű a lakosság fogyasztását 2 százalékkal csökkente­ni. Es erre még egyszer ilyen mértékben nem is lehet számítani. Ebből a szem­pontból 1988 speciális tizenkét hónap lesz. — És nagyon komoly is... — Tényleg, igen komoly. Azt mondhatom: sok minden múlik 1988- on. Mert ha sikerül az átcsoportosítá­sok révén a vállalati szerkezetátalakítá­sok, a műszaki fejlesztés progresszív vonalait az eddiginél jobban megindí­tani, akkor pályán vagyunk, és mehe­tünk tovább a stabilizáció és kibonta­kozás útján. Farkas P. József tett vallomásait. A bíróság bizonyíté­kok, szakértői vélemények, tanúkihall­gatások, s magának a vádlottnak ko­rábbi részletes vallomásai alapján re­konstruálta a végzetes éjszaka esemé­nyeit. Órákig nézte a tüzet Az ügy megértéséhez szót kell ejteni egy fontos előzményről. Ladányi János 1981-ben egy verekedésnél megsérült a fején, s ettől kezdve — saját bevallása szerint — gyújtogatást és tűz nézése iránti késztetései vannak, amikor ittas. Az elmúlt években többször is fel­lobbant a tűz a kargalai iskola környé­kén, a határban. Ladányi minden ilyen esetben ott volt a közelben, s többször bizonyítottan ő gyújtotta fel a gazt, az avart. Komolyabb kárt nem okozott, de a tanyavilágban az a hir járta róla, hogy gyújtogat. A januári éjszakához visszatérve: Ladányi kiment az udvarra, és visszafe­lé menet a folyosón meglátott egy 10 literes műanyag kannát. Lecsavarta a tetejét, s mikor látta, hogy benzinnel van tele, nehezen érthető és magyaráz­ható cselekedetre szánta magát. A tár­gyaláson elmondott védekezése szerint éjféltől már a megivott ital miatt nem emlékszik arra, mit csinált. Fogta a tele kannát, a benzint szétlo­csolta az előszobában és a lakás többi helyiségében. Öntött benzint a küszö­bön keresztül abba a szobába is, ahol X TÁRGYALÓTEREMBŐL Gyújtogató vendég 1987. december 29. • PETŐFI NÉPE • 3 1988 — A NAGY ÁTCSOPORTOSÍTÁSOK ÉVE A megújulás konkrét programot jelent Beszélgetés Pulai Miklóssal, az Országos Tervhivatal első elnökhelyettesével Összefogás Tataházán HOGYAN KÉSZÜLT A TORNACSARNOK, KI ÉPÍTI A KERÉKPÁRUTAT? — A községben 683 ház van, ennek több mint felében már földgázzal fűte- nek, főznek — ezzel kezdte a beszélge­tést Kancsár György, a ta faházi községi tanács elnöke)’^ A programot még 1964-ben kezdtük, amikor a Petőfi Ter­melőszövetkezet a községen keresztül építette ki a gáz gerincvezetéket. Ehhez a tanács pénzzel nem járult hozzá, de azt mindenki természetesnek tartotta, hogy erre rácsatlakozva megvalósulhat a falu gázellátása. S mint említettem, lassan a teljes befejezéshez hala­dunk ... A tanácsnak erre az esztendőre nem volt jelentős költségvetése, fejlesztésre is csupán 1,7 millió forint jutott, igaz, ehhez kétmilliós céltámogatást is kap­tunk. A pénztelenség ellenére sok el­képzelésüket valósították meg, amihez nemcsak a lakosság anyagi támogatá­sát, társadalmi munkáját nyerték meg, hanem igen hathatós támogatást kap­tak a közös gazdaságtól is. Erről így beszélt a tanácselnök: , — Végre felépült és átadtuk rendel­tetésének a tornacsarnokot, amely szo­rosan összeépült az iskolával. Ez a múlt évről áthúzódó beruházás volt, amely­nek összes költsége elérte a 8,5 millió forintot, s ebben az évben 2,9 milliót költöttünk rá. Ehhez a termelőszövet­kezet vezetői, dolgozói több mint 700 ezer forintos társadalmi munkával já­rultak hozzá. Ők végezték el a tűzfal építését, az aljzatbetonozást, a cserepe- zést, az udvaron a talajcserét, a füvesí­tést, a járdaépítést. Hangsúlyoznom kell, közös gazdaság segítsége nélkül a létesítmény nem épült volna fel. Jelen­leg 214 általános iskolás testnevelését oldja meg, de rövidesen -s§az ablako­kon még nincsenek védőhálók ■— bir­tokba veheti a női kézilabdacsapat is, amely nálunk igen szép hagyományok­ra tekint vissza. Lehetőségünk van a tömegsport kiszélesítésére is. Visszatér­ve a költségekre: a tanács pénzben ösz- szesen 7 millió forintot fizetett ki, ebből 1,1 milliót a téesznek, a többit az össze­fogás számlájára lehet írni., Ebben az évben a Petőfi és a Dózsa György utcában készült el a gázveze­ték, amelyhez a tanács 91 ezer, a lakók házanként -15 ezer forinttal járultak hozzá. A villanyhálózat bővítésére is jutott 30 ezer fprint. A beruházások végrehajtása mellett nem szenvedtek szükséget a közintézmények sem. A jö­vőről is faggattam a tanácselnököt, aki a terveket illetően határozott, ám a pénzügyi forrásokat tekintve kissé bi­zonytalan: —Úgy gondolom, jövőre kevesebb pénz jut fejlesztésre, de nagyon bízom abban, hogy a legfontosabb elképzelé­seket megvalósítjuk. Ehhez kértük egy­részről a lakosság, másrészről a megyei tanács segítségét. Szeretnénk a Jurino- vics és a Hámán Kató utcában szilárd burkolatú utat építeni nyolcszáz méter hosszúságban. Ehhez házanként 8 ezer forintot a lakóktól, a többit céltámoga­tásból fedezzük. Nem kevesebb, mint másfél kilométer kerékpárutat szeret­nénk építeni az 55-os út mellett. Ezen­kívül Tataháza és Mátételke között másik, 1,? kilométeres kerékpárút ké­szül, amelyre a megyei tanácstól 250 etefforintot kaptunk. A teljes költség 1 millió forintot tesz ki, és az építést, a költségek többi részét a Petőfi Terme­lőszövetkezet vállalta. Terveink na­gyon szerények, de ha nincs több pénz... Kancsár György tanácselnök nem panaszkodott. Miben bízik? A közös gazdaság és a lakosság összefogásában. S ebben nagy erő, alkotókészség rejlik. Gémes Gábor 9 Az elkészült tornacsarnok. id. Kovács György az ágyon kereszt­ben aludt. Ezután kiment a bejárati ajtó elé, meggyújtott egy szál gyufát és azt az > előszoba padlójára dobta. A szétlocsolt benzin azonnal lángra lobbant és gyor­san elharapózott a tűz az épület belsejé­ben. Ladányi a ház előtt állt. Bámulta a tüzet. A rendőrségen tett, s később visszavont vallomása szerint úgy tíz perc elteltével eszébe jutott, hogy a? alvó embert ki kellene hozni a házból. Ekkor azonban már akkorák voltak a lángok, hogy nem mert bemenni. Segítséget az oltáshoz nem hívott. Csak nézte hosszú ideig a lángokat az udvarról, a ház mögül, majd később az útról a ködös, zúzmarás éjszakában. Már kezdett világosodni, hat óra is el­múlt, amikor hazafelé indult Az úton egy munkába induló motorossal talál­kozott. Akkorra az épület teljesen kié­gett. A szakértői vélemény szerint id. Ko­vács György halálát a füst és szénmo- noxid belélegzése, fulladás okozta. A súlyos égési sérüléseket a halál beáll­ta után szenvedte el. Meghalt egy ember Ami itt következik, nem tartozik szorosan az ügyhöz, de talán segíti an­nak megértését, miért szóbeszéd tárgya egy év múltán is a tűzeset Orgovány környékén. Id. Kovács György tanyá­jában azelőtt sokan megfordultak. Is­merősök, barátok, üzlettársak. A ta­nya gazdája ugyanis tehetős és jó kap­csolatokkal rendelkező ember volt, sok mindent olcsón be tudott szerezni. Gyakran kérték a segítségét tolmácso­láshoz is, mivel jól beszélt oroszul. A leégett tanyában az értékes búto­rok, festmények mellett — egy tanú elmondása szerint — sokat érő éksze­rek is voltak. Keresték is a családtagok. Átgereblyézték, lapátolták a törmelé­ket. Am aranytárgyak nem kerültek elő. Gyanúsítgatások, vádak is elhang­zottak a megidézettektől az eljárás so­rán, melyek közül nem egy ma is köz­szájon! forog a tanyavilágban. Ezeket azonban a bíróság nem találta megala­pozottnak. Ami bizonyos, s immár megváltoz­tathatatlan: meghalt egy ember. Halá­láért, a. szándékosan felidézett tüzért Ladányi Jánosnak kell felelnie. A me­gyei bíróság bűnösnek találta ember­ölés és jelentős kárt okozó rongálás bűntettében. Büntetése 14 évi szabad­ságvesztés, melyet börtönben kell letöl­teni. A bíróság a büntetés kiszabásánál. súlyosbító körülményként értékelte, hogy a bűncselekményt ittas állapot­ban, rendkívül embertelen módon, a ^vendégszeretettel súlyosan visszaélve követte el. A mellékbüntetés nyolc évre ■ szóló eltiltás a közügyektől, s a bíróság Ladányi János kényszergyógyitását is elrendelte. Lovas Dániel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents