Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-03 / 285. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. december 3. PETŐFI NÉPE AJÁNLATA értékőrzésben, a műemléki felújításban nagy szerepet vállaló Ybl-díjas építészt, Farkas Gábort. November elején ünnepélyesen adták át a kúriában berendezett múzeumot, helytörténeti gyűjteményt, amely a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságához tartozik. Ezért érthető, hogy a természetvédelmi területre vonatkozó kiállítási anyag dominál. Megismerhető a növény- és állatvilág, a pusztai életforma. Miután a Kiskunsági Nemzeti Park célkitűzései között a népi hagyományok, a paraszti szokások, építészeti emlékek megőrzése is szerepel, kínálkozott az alkalom, hogy ezt Kunszentmiklóson szintén bizonyítsa. A néprajzi anyagban érdekeiek a világító eszközök, a nájivágás tárgyai, az állattartásra emlékeztető — néhol még ma is használatos — szerszámok. Egy másik helyiségben a településre vonatkozó legkorábbi dokumentumokat, ezek másolatait láthatjuk. A régészeti emlékeket, a kunbábonyi ásatások révén előkerült avar fejedelmi sírleleteket fotókon ismerhetjük meg. A konyhában használatos tárgyak, berendezések ugyancsak helyet kaptak a kúriában. Petőfi-emlé- keknek tisztelegnek egy másik szobában, a költő Kunszent- miklóshoz fűződő élményeit főképp eredeti dokumentumok másolatairól idézhetjük fel. Ez a kiállítási anyag egyébként tavasszal készült, amikor a városi jogú nagyközségben rendezték meg a Petőfi-emlékhelyek országos találkozóját. A Virág-kúriában létrehozott helytörténeti gyűjtemény rendezése Hosszú Sándor nyugdíjas iskolaigazgató érdeme. Tizenkét esztendőn át gyűjtötte a helyi néprajzi szakkörrel a tárgyakat, írásos emlékeket. A most közszemlére tárt anyag csak töredéke az összegyűjtött teljesnek. A kunszent- miklósi múzeumbaráti körnek több mint hatvanan tagjai. Közöttük akadnak olyan fiatalok, akiknek szintén szívügyük a múlt emlékeinek ápolása, őrzése. Tulajdonképpen , a Virágh-kúriát is a szülőföldhöz ra- * Petőfi-emlekek gaszkodók, az építészeti értékeket félkozott kalauzol f-i, „„„.„..íi, „„„ Hosszú Sándor. tok mentettek meg- Borzák Tibor Egy épület életében százhatvan esztendő nagy idő. Főképp akkor, ha azt is hozzátesszük: időnként megpróbáltatások vártak rá, heves viharok tomboltak körülötte. Ilyen épület a kun- szentmiklósi Virágh-kúria, amely az 1820-as években készült a kor divatos, klasszicista stüusában. Itt élt Virágh Pál, Kunszentmiklós főbírája és családja. A két Virágh fiú, Gedeon (1825 —1872)és Lajos(1829—-1876)az 1848- as szabadságharc legendás hírű huszárőrnagya, illetve tüzérhadnagya volt. Amikor tehát a Virágh-kúriát emlegetjük, elsősorban rájuk gondolunk. Mégis, a köztudatban a későbbi lakó, a rdíá-família nevéről elkeresztelt kúria él. (Például a Tájak — Korok — Múzeumok sorozatban megjelent Kiskunsági szikes puszta című kiadványban, ahol Kunszentmiklós nevezetességeit is felsorolja a szerző, Hosszú Sándor.) Fentebb viharokat emlegettünk. Már az is egyfajta veszélyhelyzet volt, amikor egy időben vendéglőként „üzemelt” a klasszicista épület. Ekkoriban igen sok átalakítás történt, de szerencsére nem olyan jelentős, hogy ne tudták volna helyrehozni. A Virágh-kúria megmentésének ügye akkor lángolt fel igazán, amikor egy tévedés folytán már a lebontási engedély is az illetékesek kezében volt. Az áfész áruházat akart a Bak-ér partján álló kúria helyén. Elvileg nem ütközött akadályba a bontás, mert a korábban rögzített műemléki jegyzékben egy másik, roskadozó Tóth-kúriát vettek lajstromba. Szerencsére Varga Domokos író segítségért kiáltó szava messzire elhallatszott. Az Elet és Irodalomban Csákány ellen nincs orvosság? címmel adta közre gondolatait a bontásra ítélt kúria sorsával kapcsolatban. Mindez 1981-ben történt. Az intézkedés pedig még időben — mint erről akkor a Petőfi Népében VIHAROK UTÁN ... Múzeum a kúriában t Szép parkban áll a megmentett Virágh-kúria. Kunszentmiklós helytörténeti emlékei is beszámoltunk. A kúriái az Észak- # A konyha haj- Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat dani használati újította fel 1984-ben, és több éven át tárgyai, új körött szorítottak helyet irodáiknak, ad- nyezetben. dig, amíg a Virágh-kúriát honismereti • ^ szikes puszta célokra nem adhatták át. A park, a kert növény- és állatvi- ugyancsak hangulatos. Háromosztású lága — múzeumkapun térhet be a látogató, körben pe- ban. dig oszlopos, kovácsoltvas rácsos kéri- (Fotó: Tóth Sán- tés öleli a területet. Említsük meg az dór) LEMEZ Volapük jelekben — majoméknál Ez év tavaszán a Petőfi Népe írt megemlékezést „Egy volapükistá"-ról, Fazekas József nyelvészről, aki 1886-ban kezdte hirdetni az úgynevezett volapük nyelvet, mely az eszperentó egyik elődjének számít. A mai embernek enyhén szólva különleges hatású nyelvet hó- maparnak nevezte el. A saját készítésű nyelvről Bécsben kiadott könyve nagy feltűnést keltett a múlt század végén a művelt emberek körében. A volapük volt a nemzetközi nyelvek első, szélesebb körben ismertté vált fajtája. Am, hogy születése körül mások is bábáskodtak, bizonyítékul hadd hozzak fel más adatot. Emlékszem, egyik kedves tanárunk szerint, — akinek szavajá- rátsa volt, hogy: „Aki nem tud volapükül, ne beszéljen volapükül" — a nyelv feltalálója bizonyos Schleyer prelátus volt. JŐ is a múlt század utolsó harmadában tette közzé „találmányát"... Tény, hogy voltak próbálkozások világnyelv kialakítására, és sok-sok kísérlet után jutottunk el az egyre népszerűbb eszperantóig. Eközben persze a volapük csillpga rég letűnt. Tulajdonképpen nem sajnálhatjuk, hogy már a „maga korában" zsákutcába jutott. Csak egyetlen mondat a hómapar-ból: „Al Horn tas un say al Par un!" — Egy a nép, legyen egy a nyelve is. — Nemde, elég sajátos? Az ember azonban ebbe nem nyugodott bele, s szívósan faggatta az agyát, mégis mivel, hogyan lehetne megkönnyí-í teni a még bábeli világ népei közötti érintkezést. Íme, egy szintén múltszázadi példa. 1899. december 13-án Balassa Bálint lábatlanijegyző lelkes hangú cikket küldött leközlésre a pátriájabeli megyei lap szerkesztőségének. Ebben korszakalkotó ötletet vetett fel a nemzetközi érintkezés könnyebbé tétele érdekében. Minthogy kéziratának eredetije levéltári limlomok, ún. limbusanyagok közül került elő, azaz semmi nyoma rajta a szerkesztői korrektúrának meg a tipografálást sejtető krikszkrakszoknak, bizonyosra vehető: a cikket nem közölték le. Pótoljuk most, amit a XIX. század végi rideg szerkesztői önkény elmulasztott. Közkinccsé tesszük Balassa bátyánk ötletének főgondolatát. Cikke elején tudományos objektivitással állapítja meg, hogy —jóllehet, a nemzetközi érintkezés megkönnyítése végett szükséges lett volna a volapük nyelv kötelező tanítása — nemzetközi szerződés alapján —, abból nem lett semmi. Az is tény szerinte, hogy az iskolákban egy idegen nyelvet lehetetlenség úgy elsajátítani, hogy azt az életben folyékonyan alkalmazni lehetne, „histf erre — mint mondja — sem a tanári karnak, sem pedig a tanuló ifjúságnak — sok egyében kívül — Phisicai ideje sincsen.", — Igaz, vannak „nyelvérzék iránti tehetséggel született emberek", de nagyon kevesen. Azon kell hát lennünk, hogy ne csak azok tudják magukat „in- ternationálisan" megértetni, akikben nyelvérzék van, hanem a tehetségtelenek is. Ez a volapük nyelv alkalmazása által kivihetetlen volt, szögezi le, de —- és most következik fenomenális ötlete — nem megvalósíthatatlan jelbeszéd által. Mert... „Köztudomású, hogy jelekből néha a törököt is megértjük, mert gestus által megérteti magát, noha a török nyelvből az .Allah’szón kívül vajmi keveset értünk — tér javaslatának döntő pontjára Balassa Antal. — Meg kell hát állapodni a nemzetközi jelekben, s ha az internationalis gestus kész, kész az internationalis conversatio is. „Fontos dolog ez, s méltán megérdemli az eszmecserét, véli a jegyző úr. A• jplbeszéd tanításának és tanulásának nemcsak szellemi, — de fizikai haszna is lenne, amennyiben ez mozgással járván, egy kis testgyakorlatot is (Gelengsübung) .jelentene, s hogy a mozgás az iskolás gyermeknek hasznára van, ezt igazolja azon körülmény is, hogy manapság a tornázás kötelező ... Nagyon természetes, sok időbe kerülne, míg a nemzetek a jelekben megállapodnának, de végre is eredményre vezetne s ezzel egy igen fontos nemzetközi kérdés nyerne megoldást — fejezi be cikkét az egykori lábatlani jegyző. . Nemzetközi jelek? Nem is rossz ötlet. Kár, hogy az eddig kialakult elemek tévúton hasinálatosak, s főleg csak gyalogosok és gépkocsivezetők KRESZ- érintkezéseinél virulnak, de ott aztán elevenen... Mindenesetre, hogy nem' egészen zsákutca a jelbeszéd ötlete, bizonyítja az írás fennmaradása, — ha limbusban is. Valami sugallat-féle késztetett a megőrzésre. S ímhol a bizonyíték, hogy amit az emberi elme kiagyalt, ha megkésve és módosulva is, érvényre jut egyszer. A szellemi termékek terjedésének nincs földrajzi határa. Ha a jelbeszéd térhódítása megfeneklett is egy időre, de nem örökre. Olvasom, hogy Koko, egy tizenéves nőstény gorilla Amerikában megtanulta az amerikai süketnémák jelbeszédét. Mintegy ötszáz jel az aktív „szókincse" és még ugyanennyit megért. Ezen a nyelven közölte a gorilla a vele folytatott kísérletek vezetőjével, dr. Francine Pattersonnal, hogy szeretne egy kismacskát. Nagyon boldog volt a játékcicával. De nincs vége a macskasztorinak. Születésnapján a doktornő rajzolt Kokénak egy kismacskát, s megkérdezte a majmot, hogy mit ábrázol? Labdát — jelezte a gorilla — s ez nem volt tévedés. A szomszéd négy kismacskája közül, „akiket" meg-meglátogatott, egy farkatlan cicát ö nevezett el Labdának. Vele idővel úgy összejött, hogy gondozta, mintha kismajom lenne. A kiscica is megérezte, hogy nem kell tartania az óriás állattól, s ragaszkodik hozzá, harapja, marja, befészkeli magát a gorilla ölébe. S Koko véleménye arra a kérdésre, nem fárasztja-e kispajtása: — Nem. Puha, jó macska macska... Tóth István AZ ELSŐ EMELET ÉS A LIBERO Eddig azt hittem, a Libero pelenka csak a reklámokban állandó szereplő. Tévedtem. A slágerek témái köze is betört. Mégpedig imigyen: „Indul a Liberó-légió, helló." A papírpelenka lényegéről, használatáról is megtudható egy és más. Ezt a népszerű Első Emelet együttes garantálja, legutóbbi, címe- mncs lemezén. (Miért ne lehetett volna a tizenegy dalt tartalmazó fekete korong címe: Libero?) A hangzás megszokott, az Első Emelet új, szintetizátofos muzsikája valóban más, azt is mondhatnám friss stílust képvisel az amúgy egyhangú magyar rockzenében. A Szakíts, ha bírsz, a Csakazértis szerelem, a Levél New Yorkba, a Menekülés az éjszakába, a Nem férek a bőrömben és a többi szerzemény viszont olyannyira egy kaptafára íródott^ hogy végighallgatva a lemezt, azt hiszi az ember, több tételes, itt-ott lehalkuló, gyor- sabb-lassabb ritmusú mű került a lemezjátszó korongjára. Nem vitatom, sokan kedvelik az Első Emeletet. Évekkel ezelőtt, amikor feltűntek, úgy látszott, végre tehetséges fiatalok léptek porondra, akik vidámak, bolondozok és mellesleg fülbemászó muzsikát játszanak. Ezt most sem vitatom, azzal a fenntartással, hogy közel állnak a csapdához, vagyis: nem tudnak tovább újat adni. Pedig bizonyára még készítenek nagylemezeket. úgy lenne érdemes, ha még újabb színeket hoznának saját zenéjükbe is. Mint ahogyan a lemezborítón látható ... (Favorit) • Túl a nyelvművelésen „Ha valamely nemzetre érvényes, hogy „nyelvében él a nemzet”, akkor az ránk, magyarokra mindenképpen az. Nyelvünknek is köszönhető, hogy 1100 év után is él, virágzik nemzetünk. Óvjuk nyelvünket, s tanítsuk a szép, tiszta beszédre a. fiatalokat is. Ezt segítse a család, az iskola, a hírközlés, az irodaim és a művészet”. Nem valami nyelvészeti tanácskozáson hangzott el a fönti beszédrészlet, hanem a párt XIII. kongresszusának beszámolójában. Gondolom, a nyelvészek nagy örömére, A Hazafias Népfront beszéd- és magatartáskultúrával foglalkozó munkacsoportjának örömére pedig egészen biztosan. Egyik számvetésüket egyenesen vele kezdték: a nyelv, a nyelvművelés, íme, a politikának is fontos. A kultúra része, a kultúra pedig áthatja az egész emberi életet. Van például munkakultúra, az pedig egyáltalán nem mellékes •a termelésben, s itt már igazán a sűrűjében vagyunk. A népfront munkabizottsága is a kultúra szót viseli nevében: „beszéd- és magatartáskultúrával foglalkozó munkacsoport”-nak hívja magát, s ezzel jóval túllép a jó öreg nyelvművelés, s a nyelvészet bármennyire is fontos, de mégiscsak kimért, szűk területén. Ezzel ugyanis — ha jól értem —, azt akarják érzékeltetni, hogy először is: a nyelvnél több a beszéd, mert áz már érintkezési eszköz, mégpedig szemtől szembe; másodszor: hogy ha a hangos nyelv, a beszéd érintkezési eszköz, akkor a viselkedésé, a magatartásé, az erkölcsé is; harmadszor pedig, hogy a magatartás a kulturáltság függvénye, egy-egy emberben pedig a különböző kulturáltság erősen összefügg egymással, sőt feltételezhető, hogy kölcsönösen, szorosan határozzák meg egymást. Ezért tetszik nekem a munkabizottság neve. S ezért tetszik egyre kevésbé az az ezoterikus, laboratóriumi nyelvőrködés,' amely a részletekben vész el: kukorica vagy tengeri, hangsúlyos vagy hangsúlytalan ejtés mellékhangsúllyal. Tudom, hogy ez; mind-mind jó tudnivaló, magamat is sért a szó végét fölkapó hangsúly, ám amikor már évek óta úgy tetszik, hogy csak ez a fontos, akkor valóban egyre kevésbé tetszik a mostani nyelvművelés, amely ráadásul még túl udvarias, túl nyájasko- dó is. Egyelőre nem tudom a receptet, csak annyit: nem a nyelvet mint különálló világot kellene művelni, hanem az író, a beszélő embert. Szóval a nyelvet nemcsak a nyelvészét tárgyának tekinteném. F. L. VIDEÓ A kecskeméti Videotékából a következő új filmek kölcsönözhetők ki: Baleset a tengerparton (színes, francia krimi); Barátok (színes, francia társadalmi dráma); Boldog karácsonyt! (színes, angol film); Bátor lovacska (színes, szinkronizált argentin rajz-mesefilm); Kés a kézben (színes, feliratos francia krimi); Magára hagyva (színes, feliratos, japán bűnügyi fűm); Mentőangyalok (színes francia film); Nyomorultak (színes, francia szinkronizált film); Rendőrnő (színes, szinkronizált, olasz vígjáték); Rézhegyek királynője (színes szinkronizált, szovjet ifjúsági film); Szépleányok (magyar film). Űj könyvek: Háztartási ABC (Összeállította: Köves J. Julianna); Magyar —-olasz’ szótár (Szerkesztette: Herczeg Gyuja); Marjai Imre: Készítsünk hajó- módellt! (Hobbi); Csukás István—Sajóik Ferenc: Pom-pom meséi (Orarugó- gerincű Felpattanó); Móricz Zsig- mond: Kiserdei angyalok (Diákkönyvtár); Georges Simenon: A Bicetre harangjai (Olcsó Könyvtár); Tamás György—Virágh Iván: Zsiguli (Lada); Kende Péter: Celladam-kér; Bartosné Stiasny Éva: Első német szótáram 1.; járó Ildikó: Első angol szótáram 1.; Munkavédelmi jogszabályok gyűjteménye IV.; Felker József—Miklós András: A traktorjavítás szerelőkészülékei. KÖNYV KALENDARIUM a panoráma Újdonságai Simonyi Tamás: Görögország. Éti- praktikum. Rendhagyó útikönyvet vesz kezébe az olvasó, ha Simonyi kézikönyvét választja. Gyakorlati szempontok szerint készített kalauz, a szokásostól eltérően tájékoztat — 1986- ban! — mi mibe kerül, hol mit érdemes megnézni, utazási időpontokat javasol, ismerteti, hogy milyen okmányokra lesz a Görögországba utazónak szüksége, hogyan tud ott közlekedni, milyenek a szálláslehetőségek, végül útvonalterveket ajánl. A kötet szerzője nem fukarkodik az értékítéletekkel, hisz tájékoztatni akar. Az útikönyveknél megszokott fotók, térképek helyett vidám karikatúrákkal illusztrálták a kötetet. Kubassek János: Thaiföld (Sziám). Honfitársaink közül manapság egyre többen választják úticélként Thaiföldet, a számunkra sokáig turistaként szinte elérhetetlen Délkélet-Ázsia egyik egzotikumokban bővelkedő országát. Thaiföld ezerarcú ország, évezredes kultúráját buddhista szentélyek, ősi kolostorok őrzik, meseszert! paloták, merev arcú óriási Buddfia-szobrok, csendes halászfalvak, pezsgő életű fürdőhelyek, lüktető gigantikus metropo^ lisz, Bangkok várja a turistákat. A kötet szerzője könyvével a távoli országba talán soha el nem jutó olvasó előtt is felvillantja Thaiföld tájait, embereit; a kiutazóknak kalauzként ajánlja a Külföldi útikönyvek sorozatban megjelent kötetét. Lackner László: Zalaegerszeg. Hazai táj megismerésére csábít á Magyar városok sorozat új kötete. A Zala folyó völgyében, a dombvidék szelíd halmai között térjeszkedő Zalaegerszeg és környéke mind többek által felismert turistaparadicsom. A megyeszékhely történelmi múltjának, jelenének bemutatása mellett hatvan oldalon a környék legszebb, legváltozatosabb kistáját csodálhatja az olvasó, a Göcsejt, az „Ezernyi völgy, ezernyi hajlat, ezernyi domb,- ezernyi erdőség vidékét”. A Az Éva Magazin kiadványaként jelent meg a képeslap 1988-ra szóló kalendáriuma, melynek kiadója a Pallas Lap- és Könykiadó Vállalat. Az esztendő tizenkét hónapjára elosztva, minden esetben található érdekes olvasnivaló. Emlékeznek jeles magyar és külföldi asszonyokra, például az óvodaalapító Brunszvik Terézre, Károlyi Mihályné- .ra, vagy Simone de Beauvoir-ra. Színészek, előadóművészek, rockénekesek nyilatkoznak pályájukról, terveikről. Megkérdezték egyebek között Káló Flóriánt, Báfs Ferencet, Dömölky Jánost és Karda Beátát. (Ez utóbbi énekes szerepel a címlapon.) Hónapokra bontva időszerű témák is megtalálhatók a kalendáriumban, például szép- : ségápolási tanácsok, kötésminták, divatajánlatok. A sport, az irodalom sem hiányzik az összeállításból. Az ügyes- kezűek érdekes ajándékokat, tárgyakat készíthetnek — a leírt ötletek alapján. Összegezve: az Éva Kalendáriumban az egész család lel érdeklődésének, ízlésének megfelelő olvasnivalót, tanácsot.
