Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-03 / 285. szám
1987. december 3. • PETŐFI NÉPE •* 5 MUNKÁSHÉTKÖZNAPOK A modellkészítő Az utóbbi két évben a változást változás követi a kecskeméti Alföldi Cipőgyárban. Változott a termelés szerkezete, növekedett a mennyisége, új gépekkel, új technológiával (is) dolgoznak. A gyártmányfejlesztési osztályon jóval előbb megérezték, hogy „új szelek fújnak”. Ahhoz ugyanis, hogy új — és nem is akármilyen, hanem a magas követelményekről ismert tőkés piacon — megrendelőket szerezzenek, új termékekkel kellett kirukkolniok. A gyártmányfejlesztőkre várt e feladat megoldása. A tervezők által elképzelt lábbelit a modellezők készítik el. A legjobb szakmunkások dolgoznak a modellérián, köztük is az egyik legügyesebb Keresztes Erzsébet. Ipari tánuló is az Alföldi Cipőgyárban volt, ez tehát az első munkahelye. Mindössze tízéves munkaviszony — ennyi szakmai tapasztalat — van a háta mögött (ebből három tanulóév), ennek ellenére csoportvezető-helyettes a modellérián. — Munkájukat hogyan befolyásolták a gyárban bekövetkezett változások? — Több lett a tennivaló, valamelyest nehezebb, de érdekesebb is egyúttal. A termelés növelése érdekében munkaerő-átcsoportosításra volt szükség, a modellériáról is elvittek a termelésbe tizenegy szakmunkást, így maradtunk összesen tízen. :— Létszámuk ötven százalékot meghaladóan csökkent, miközben a korábbiakhoz képest több és nagyobb gondosságot igényel a munkájuk ...- Nagyobb gondosságot? Miért? Teljesen mindegy, hogy az a modell, illetve az annak alapján gyártott lábbeli hazai, szocialista vagy tőkés piacra kerül-e, nekünk azt egyformán jól kell megcsinálnunk. Az a feladatunk, hogy a műszaki leírás, rajz alapján készítsük el a cipőt—nekünk ezt kell végrehajtanunk. Más kérdés, hogy ez sokféleképpen történhet, de mindig van egy legjobb megoldás: azt kell megkeresnünk, a saját munkánkat segítjük véle. Az,3 hogy tőkés piacra dolgozunk, - számunkra inkább azt jelenti: egyre bonyolultabb lábbeliket készítünk. De ezáltal csak érdekesebb a munkánk. Tény viszont, hogy ezzel a felénél is kevesebbre csappant létszámmal nagyon szoros tempóban dolgozunk. Előfordul, hogy túlórázni is kell, a határidő tartása érdekében. — A modelléria olyan műhely, ahol a talpkészítésen kívül valamennyi munka- művelethez szükséges gép, berendezés megtalálható. Ezek közül ha csak egyet is bekapcsolnak, kívülálló számára a zaj szinte elviselhetetlennek tűnik. — Mi már megszoktuk — mondja Erzsiké. — Még a beszélgetésben sem akadályoz bennünket, nincs az a motorzúgás, amit túl ne kiabáljunk, ha mondani akarunk egymásnak valamit. Jó kis kollektíva a miénk. Szívesen dolgozunk együtt, de a legfontosabb az, hogy mindannyian szeretjük a munkánkat. — Milyen érzés a boltban vagy akár az utcán, lábon viszontlátni azt a cipőt, amelynek születésénél mindannyian bábáskodtak? — Néha bosszúságot okoz, mert kiderül, hogy lábon nem olyan, amilyennek elképzeltük. De az is előfordul, hogy a csalódás még akkor ér bennünket, amikot a modell elkészült. Másmilyennek ígérkezett a rajz, illetve a kivágott keménypapír alapján. A legtöbb szívfájdalmat azonban az okozza nekünk, hogy a kereskedők nem rendelnek az újból, a szokatlanból. Mi itt, a gyárban szebbnél szebb, divatos, érdekes modelleket készítünk, a boltokban meg továbbra is a hagyományos, a már egyszer bevált kapható. Pedig nem hisszük, hogy a vásárlók nem igénylik az újat,inkább a keréskédoklűl óvatosak. A múltkor fiataloknak való sportos cipőket készítettünk színes frottírbéléssel. A gyárban akkora tetszést aratott ez a termékcsalád, hogy sikerre számítottunk. Sajnos, nem derült ki, hogy mennyire tetszett volna a vásárlóknak, mert a kereskedőknek nem kellett. — Véleménye szerint hogyan lehetne ezen változtatni? — Valamiféle kiállítóteremben rendszeresen bemutathatnánk új modellje- inket és tesztlápon kérhetnénk véleményt a látogatóktól. Akkor kiderülne, hogy mi kell a vásárlónak. Ezt már a kereskedőknek is el kellene ismerniük. Nem igaz? Almási Márta Indokolatlan a kötvények iránti bizalmatlanság . Értékőrző a lakossági pénzbefektetés A szakszövetkezet tevékeny idősei Jelentős értéket termelnek A Kecskeméti Alföld Szakszövetkezet tagjainak 90 százaléka tanyán él. A tagi gazdaságokban szinte mindenütt termesztenek zöldségféléket, szőlőt, gyümölcsöt és tekintélyes az állattenyésztés is. A háztáji ágazatból mintegy 500 millió forint értékű árut vásárol fel a közös. Az idős tagok, akik a szakszövetkezet nagyüzemi tábláin már nem, vagy csak keveset dolgoznak, a nyugdíjuk, illetve a járadékuk kiegészítésére jelentős értéket termelnek, ami nem csak nekik, a népgazdaságnak is hasznos. Sok elesett ember is él itt, akik segítségre szorulnak, őket a szakszövetkezet sokféle módon támogatja. A közelmúltban a kecskeméti tanyavilágban, csak úgy találomra, meglátogattam néhány tevékeny parasztembert — valamennyien az Alföld Szakszövetkezet tagjai —, akik korukat meghazudtolva, jelentős mennyiségű árut szállítanak a közös gazdaság közvetítésével a különböző felvásárló vállalatoknak. Kardos József Felsőcsalánosban lakik, a 74. évében van, délelőttönként a lakatosműhelyben anyagot szállít, takarít. Felesége rokkantnyugdíjas, otthon jószágot tartanak. Jelenleg is 4 anyakocájuk van, 21 malacot nevelnek és 100 gyöngytyúkot eladásra. Az egyik fiával és annak családjával egy tanyában él, de külön háztartásban. A tagi gazdaságból származó jövedelem jól kiegészíti a csekély nyugdíjukat. Feleségével együtt ugyanis mindössze 3600 forintot kapnak havonta a postástól. özvegy Tóth Istvánná Alsócsalánoson, már betöltötte a 85. életévét, de olyan fürgén mozog, hogy sok fiatal megirigyelhetné. Elmondta, hogy 1919 óta lakik jelenlegi tanyájában, 3 tehenet gondoz, 9 hízója van, ezeken kívül kacsát, libát, tyúkot tart. Addig nem engedett el, míg végig nem néztük a jószágállományt. Leót, a kedvenc hízót már csak azért is érdemes volt megnézni, mert nevének érdekes története van. Csenevész malacka volt, és nem akarták megtartani, de ő vállalta, hogy felneveli. Unokája azonban csak egy Leó jégkrém ellenében adta oda a nagymamának. Innen ered a neve. Bende János a Szarkásban lakik, 86 éves. Éppen a háztáji szőlőt takarta be ottjártamkor, ő is alapító tagja volt a szakszövetkezetnek. — Milyen fajta? — kérdeztem a szőlőre utalva. — Piros szlanka, meglehetős termést adott az idén — válaszolta. Azután sorolni kezdte, hogy a tanya környékén megterem a lónak és a többi jószágnak a takarmány, termesztenek zöldségféléket, gyümölcsöt. A közelben levő tanyára mutatott, ahol a felesége tett-vett: Kétéves korom óta lakom ebben az épületben. Én már csak itt érzem jól magam. Azután lovát biztatva elindult a barázdák között. — Jó volna még ezt a darabot ma befejezni |jb búcsúzott. Kereskedő Sándor Nap mint nap találkozunk különböző sajtóorgánumokban — mint a Petőfi Népe november 21-ei számában is — azzal, hogy a lakosság megtakarításai a várható és a jelenlegi infláció miatt csökkennek, sőt a már megtakarított pénz is „megmozdult”, vásárlási láz tapasztalható. Ismert, hogy a lakosság jövedelmeinek általában 2—5 százalékát helyezi takarékbetétekbe, lakossági kötvényekbe. A lakossági megtakarítások egyik célja az, hogy későbbi szűkösebb jövedelem esetére életszinvonal- megőrző funkciót töltsön be. Nem véletlen, hogy a múlt évben, de még ennek az évnek első felében is, a lakosság kötvényekbe fektette pénzét. Előfordult, hogy takarékbetétjét cserélte fel kötvényre, mivel ez a pénzbefektetés ígért kedvezőbb reálkamatot, jövedelmet, pénzének értékmegőrzését. Az utóbbi hónapokban tapasztalható fel- vásárlási kampány nemcsak a takarékbetétállomány csökkenésével, hanem az értékpapírok bankoknak történő értékesítésével is jár. Több publikációban a kispénzű embert sújtó piaci mechanizmusnak tüntetik fel például a kötvények árfolyamának névérték- alattiságát, az ebből bekövetkező veszteségeket. Szükséges emlékeztetni a kötvénytulajdonosokat arra, hogy az általuk megvásárolt kötvény árában az állam a befektetés érték- állandóságát nem biztosította, de a titkosságot és annak visszafizetését és kamatának kifizetését garantálta. Éri-e veszteség a kötvénytulajdonosokat az árfolyamnak névérték alatt történő megállapításával? Ez tulajdonképpen a dolog lényege. Tételezzük fel, hogy 1986 júliusában vásárolt valaki 100 ezer forintért, 11 százalékkal kamatozó, hatéves lejáratú kötvényt. A befektetésből három évig nem fizetnek vissza semmit, csak.kamatjövedelemre tesz szert a kötvénytulajdonos. Ha mégis szüksége van a pénzére, akkor azt októberben a banknak visszavásárlásra felajánlhatja. A bank például a névérték 98 százalékáért hajlandó a kötvényt visszavásárolni. Mekkora a veszteség? Az első válasz, hogy 2000 forint, mert a bank csak 98 ezer forintot fizet a kötvényért. Ez azonban így nem igaz. Ugyanis a kötvénytulajdonos 1987. július hónapban felvett 11 ezer forint kamatot a befektetés után. Ha ebből levonjuk az emlitett árfo- lyam-különbözetet, akkor még mindig 9 ezer forinthoz, vagyis az elfekvés időtartamára — tizenöt hónapra számítva 7,2 százalék kamatbevételhez jutott a kötvény tulajdonosa. (A takarékbetét csak két év után kamatozik 7 százalékkal, takaréklevél egy év után csak 5,5 százalékkal, a többi formáról nem is beszélve.) Ezért tűnik túlzónak a lakosság kötvény iránti bizalmatlansága. Nem hiszem, hogy a pánikba esőket ezzel meg lehet nyugtatni, azonban az értékpapír-piacon mindig a józan számítás és az érzelmek nélküli döntésnek kell érvénenyesülnie. A spekuláció kockázattal jár, aki viszont előrelátóan eldöntötte, hogy pénzének reálértékét kívánja megőrizni, vagy a- legkisebb jövedelemkieséssel akarja tartalékait felélni, annak nem szabad a tömeghangulatnak engednie. A takarékosság mindig meghozta a maga hasznát, a spekulatív kapkodás csak veszteséget eredményez. Szendrey J. Sándor Mongóliái változások KARÁCSONYI KARAMELLA, FENYŐ GYÖNGYE, DUNA SZALON Választékbővítés az édesiparban Erős csokoládéillat veszi körül az embert, amikor kiszáll a buszból Budapesten, a Budafoki úton. A fojtogató töménységen időnként láthatatlan konyakfelhő illata leng át. Alighanem konyakmeggy bonbont gyártanak a csokigyárban — asszociálok az ingerekre. Atellenben, a Zamat Kávé- és Kekszgyár kapujában és a Budapesti Édesipari Vállalat főhadiszállásán már „tiszta a levegő”. Borszéki Rozália főosztályvezetőhelyettes megerősít, a Csemege gyárban dolgozik a vállalat nagy teljesítményű gyártósora. Most azonban | az idényáru, a szaloncukor kapja a több figyelmet. Bár javában árusítják az üzletekben, azért a vállalat négy gyára közül még jelenleg háromban gyártanak szaloncukrot, csaknem 4300 tonna készítését tervezték összesen. Ám, ha ez a mennyiség kevésnek bizonyul, további 100 tonnát tudnak vállalni december 20-áig. Bárhogy is lesz, az bizonyos, a szaloncukor-szükséglet nyolcvan százalékát a BÉV adja. Azt reméli a vállalat, hogy elsöprő sikert ér el három új termékével. Ä tavalyi BNV-n díjat nyert vajkaramellással, a Fenyő gyöngye nevet viselő gyümölcsízesítésűvel és a Duna szalonnal. Szabadáras újdonságok Voltaképpen valamennyi édesség szabadáras kategóriába tartozik. Még sincs gondja a vállalatnak. Sőt, a díszdobozos desszertből nem is volt elegendő. Négyszázhúszféle terméket gyártanak. Az idén kilenc hónap alatt 28 százalékkal több nugát terméket állítottak elő, mint tavaly azonos időszakban. Több készült csokoládéfélékből is. Következésképpen 1987-ben nagyobb'választékot produkált az édesipaf, mint általában. Borszéki Rozália elmondta, hogy 17 ezer tonnára csökkent az ország kakaóbab-behozatala. Ez váltásra kényszerítette a vállalatot. Olyan gyártmányokat készít nagy mennyiségben, amelyek fogyasztásakor „csokoládé-érzete” támad az embernek, jóllehet nem azt eszik. Ez a termék a nugát. Előállításához kevesebb kakaóbab szükséges, mint az igazi csokoládéhoz. Háromezer tonna rágógumi A Budapesti Édesipari Vállalat évente több mint 60 ezer tonna árut készít összesen. Termelési értéke meghaladja a 7,6 milliárd forintot. A már emlitett édesipari termékeken kívül jelentősnek mondható a zselé, a lisztes áru, a kávé és a kakaó, valamint a rágógumi értékesítése. A nyugatnémetekkel együttműködve kifejlesztett, és a tőlük vásárolt gépsoron majdnem háromezer tonna rágógumi készül évente. Ennek egy részét exportálja a BÉV. A közkedvelt Nestlé kakaót viszont ömlesztve importálja Magyarország, és itt, a Budafoki úton csomagolják dobozokba. Miután Budapesten nincs instantizáló berendezés, a gyorsan oldódó pótkávék is importból származnak. Szintén a fővárosban csomagolják vagy keverik babkávé- őrleménnyel. Brazíliából és Afrikából vásárolnak a külkereskedők nyerskávét. Az országosan felhasznált mennyiség negyven százalékát a Zamat gyárban pörkölik és dolgozzák fel. Csökken a csokikereslet? Noha még nem ismeretesek a jövő esztendőben érvényes szabályok, határozatok, a vállalat laboratóriumában tovább folynak a kísérletek új termékek előállítására. Van már olyan, ami csupán a sorozatgyártás indítására vár, de van olyan, aminek a „kitalálását” még nem fejezték be a szakemberek. Elképzelések persze vannak. Szeretnének új rágógumival, csokoládé darabáruval és krémtöltésű lisztes áruval megjelenni a piacon. A vállalat végleges döntését az új gazdasági környezeten kívül mindenképpen meghatározza majd, hogy miként „viselkednek” a vevők. Előzetes becslések szerint csökken a csoki iránti kereslet, ugyanakkor a töltött és a nugát termékek forgalmának növekedésével számolnak. Nyü- vánvalóan gazdasági okokkal magyarázható ez. Borszéki Rozália szerint rendkívül nehéz ebben az időszakban dönteni, hiszen a vállalat létéről van szó. Ezért pillanatnyilag csupán szerződést előkészítő tárgyalások folynak. A BÉV ez ideig tíz kereskedelmi céggel kötött évente szerződést. Most azonban a január elsejétől érvénybe lépő rendelkezések nyilvánosságra hozatalát várja mindenki. Hogy választ tudjanak adni a kérdésre: hogyan tovább 1988- ban... H. T. Mongólia ma a világranglista élén áll az egy főre jutó állatállományt tekintve, hét évtized alatt az állatállomány a 24-szeresére nőtt. A népi hatalom évei alatt elterjedt az extenziv földművelés is, szűzföldeket törtek fel, új növényfajtákat honosítottak meg, és az ország már teljesen önellátó gabonából. Az ipar fejlődésével ugyan már nem a mezőgazdaság részesedése a legnagyobb a nemzeti jövedelemben, de még mindig fő forrása a nyersanyagoknak, a nép élelmezésének, az exportnak. A mezőgazdasági ágazat adja a nemzeti jövedelem egynegyedét, a termelési alapok egyharmadát, és az exportnak mintegy 80 százalékát. Ha az elmúlt 25 évet nézzük, a mezőgazdaságból származó összjövedelem 50 százalékkal — benne az állattenyésztésé 40, a gabona- termesztésé pedig 150 százalékkal — nőtt. Mind többet fordítanak mezőgazdasági célú beruházásokra is. A legutóbbi ötéves tervidőszakban (1981—85) a beruházások összege elérté a 30 milliárd tugri- kot. Az anyagi gyarapodásnak köszönhetően nőtt a falusi lakosság életszínvonala, javultak élet- és munkakörülményei. A mezőgazdasági társulások tagjainak a jövedelme 25 év alatt nyolcszorosára nőtt. A mongol nép sokat köszönhet a baráti szocialista országoknak. Mezőgazdasága fejlesztéséhez különösen a Szovjetunió nyújtott A Az ulánbátori új klinikán korszerű eszközök állnak a gyógyászat rendelkezésére. • Mongóliái ellentétek: magas- feszültségű távvezeték és lovagló állattenyésztő a darhani steppén. sokoldalú segítséget: a-fejlesztések 80 százalékában ott rejlik a nagy testvérország műszaki és gazdasági segítsége. Mongóüában igen eltérőek az éghajlati viszonyok, sokszor kemény próba elé állítja a természet a mezőgazdászokat, állattenyésztőket. Az évi csapadékmennyiség a mezőgazdasági körzetekben elég alacsony: 200—340 mm között van, a termesztett növényfajoknak ehhez kell alkalmazkodniuk. Jó talajműveléssel, hatékony öntözéssel, műtrágyával ellensúlyozni tudják a mostoha természeti viszonyokat. A gabonatermés — a folyamatos növekedés ellenére is — egyre kevésbé tudja követni a lakosság népesedési ütemét. Az utolsó negyedszázadban az ország lakossága megkétszereződött, és a jelek szerint ez az irányzat tovább folytatódik, a XX. század végére előreláthatólag eléri a hárommilliót. A hosszú távú terv ezért az ezredfordulóra előírja a hústermelés 30, a gabonatermelés 20, a tejtermelés 120, a burgonya- és zöldség- termesztés 200, a tojástermelés 400 százalékos növelését az 1980-as állapothoz képest. Mint már említettük, Mongóliában egyre nő az ipar jelentősége. Az elmúlt tíz év alatt 400 üzemet létesítettek, illetve korszerűsítettek. Az elektromos energia termelése az utolsó két évtizedben 14- szeresére nőtt, és elérte a 3166 miihó kWh-t. A termelés bázisa a bőséges szénkészletben rejlik. A hazai ásványi kincsek gazdagsága tette lehetővé például az óriási, erdeneti rézT és molibdén-feldolgozó kombinát létesítését., Az egykor elképzelhetetlenül elmaradt ország a népi hatalom éveiben szocialista agráripari országgá fejlődött. Ez tette lehetővé a nép életszínvonalának, köztük az egészségügy jelentős fejlődését. Jelenleg tízezer lakosra 24 orvos és 114 kórházi ágy jut. . G. 1. V
