Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

2 • PETŐFI NÉPE * 1987. december 24. SZOJUZ TM—4 Sikeres összekapcsolás Sikeresen összekapcsolódott a hétfőn felbocsátott Szojuz TM—4 űrhajó a Föld körüli pályán keringő Mir űrállomással. Az összekapcsolás közép-európai idő sze­rint szerdán 13.51 órakor zajlott le. Az űrhajó háromfős személyzettel érkezett: Levcsenko, Tyitov és Manarov űrha­jósok (halról jobbra) váltják fel az űrállomás eddigi személyzetét, Romanyenko és Alekszandrov űrhajósokat. HAITI Bojkott a januári választásokon? események sorokban PÁRIZS A Norodom Sziltanuk herceg vezette, „Nemzeti front a függet­len, semleges, békés és együttmű­ködő Kambodzsáért” elnevezésű ellenzéki szervezet kedden Párizs­ban tartott tanácskozásán határo­zatot fogadott el, amely felszólítja Vietnamot: küldjön képviselőt a kambodzsai rendezésről való tár­gyalásokra. Az ellenzéki szervezet úgy véli, hogy a Vietnammal folytatandó tárgyalásokat párhuzamosan le le­het bonyolítani Szihanuk és Hun Sen kambodzsai kormányfő meg­beszéléseivel. COLOMBO Srí Lanka fővárosában szerdán meggyilkolták Harsa Abejavarde- nét, a kormányzó, Egyesült Nem­zeti Párt elnökét —jelentette a co­lomból rendőrség. A merénylet ál­dozata lett a politikus testőre, so­főrje és egyik szolgája is. Abejavardene kocsijára géppisz­tollyal és kézigránátokkal támad­tak ismeretlen tettesek. MOUNTAIN VIEW Létezésének korai szakaszában óceánok borították a Vénusz boly­gót — állítja amerikai tudósok egy csoportja. E Vénusz-óceánok víz­tömege a mai földi óceánok víztö­megének legalább egytizede volt. Még az sem zárható ki teljesen — bár elég valószínűtlen —, hogy a ma rendkívül száraz és forró pla­néta óceánjaiban élet is volt — mondta keddi sajtóértekezletén az amerikai Országos Űrhajózási és Űrkutatási Hivatal (NASA) egyik kutatócsoportjának vezetője, Ja­mes Kasting. Haiti négy vezető ellenzéki sze­mélyisége keddi sajtóértekezletén arra szólította fel Kanada, Fran­ciaország, az Egyesült Államok és a baráti karibi országok vezetőit, hogy támogassák harcukat a Hai­tit jelenleg vezető katonai tanács megdöntésére. Ugyanakkor hang­súlyozták, hogy egy esetleges kül­földi katonai mvázió a lehető leg­rosszabb megoldás lenne. A négy vezető, Gerard Gourgue ügyvéd, Marc Bazin közgazdász, Louis Dejoie üzletember és Sylvío Claude protestáns lelkész, ismétel­ten megerősítette, hogy bojkottál- ni fogja a január 17-ére kiirt újabb parlamenti választásokat, mert a kormányzó katonai tanács „el­vesztette minden erkölcsi és politi­kai jogosultságát” arra, hogy ve­zesse az országot. Az állami ellenzéki személyisé­gek felhívásával szinte egy időben Edward Seaga jamaicai kormány­fő élesen bírálta a múlt héten Hai­tin bevezetett új választási rendel­kezéseket, amelyek véleménye sze­rint lehetőséget biztosítanak a csa­lásra. John Compton, St. Lucia miniszterelnöke felszólította a hai­ti katonai vezetést, hogy halassza el a januárra bejelentett választá­sokat, és kérjen külső segítséget a szabad választások biztosításához. A Henri Namphy tábornok ve­zette katonai tanács a múlt héten olyan választási törvényt hozott, amely megszünteti a titkos szava­zást és lehetővé teszi a katonák számára, hogy belépjenek a szava­zófülkékbe. Husszein elutazott Moszkvából Hivatalos szovjetunióbeli látogatá­sát befejezve szerdán elutazott Moszk­vából Husszein jordániai király és kísé­rete. A hasemita uralkodó a Legfel­sőbb Tanács Elnöksége és a szdvjet kormány vendégeként érkezett hétfőn a szovjet fővárosba. Látogatása idején tárgyalt Andrej Gromikóval és találkozott Mihail Gor- bacsovval. A kíséretében tartózkodó Rifai kormányfő Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnökkel, el-Maszri külügyminiszter pedig szovjet kollégá­jával, Eduard Sevardnadzéval folyta­tott megbeszélést. A látogatás végén a két külügyminiszter a következő két évre kulturális és tudományos, együtt­működési megállapodást írt alá. A jordániai vendégeket a repülőté­ren Andrej Gromiko, Eduard Sevardnadze és több más hivatalos sze­mélyiség búcsúztatta. Újabb sérült tankhajó az Öbölben Egy ismeretlen nemzetiségű fregatt kedden tüzet nyitott a Sterna Concor­dia nevű, libériái bejegyzésű óriás tank­hajóra és megrongálta a hajó gépházát. Személyi sérülés nem történt — közölte szerdán a londoni székhelyű Lloyd’s biztosítótársaság. A 269 ezer tonnás hajót az Öböl déli részén, Dubai partjainál érte a táma­dás. Jelentések szerint a hajó saját gé­peit használva haladt tovább az Öböl középső részén fekvő Bahrein felé. Iraki vadászgépek kedden az iráni Larak-szigetnél, amely az Öböl bejára­tánál található, négy tankhajót, köztük a világ legnagyobb, 564 ezer tonnás- olajszállító hajóját támadták meg. Ko­molyabb károkról nem érkeztek jelen­tések. A Lloyd’s adatai szerint az irániak két hét alatt eddig tíz hajót támadtak meg, míg Irak ugyanezen idő alatt 7,csak” hét hajó ellen intézett támadást. MOSZKVA Karpov sajtótájékoztatója NAPI KOMMENTÁR Hararei kézfogás A világpolitika vezető, naponta ref­lektorfénybe kerülő tétnái mellett (ilye­nek természetesen a leszerelés, a szovjet —amerikai kapcsolatok, a fegyverzet­korlátozási tágyalások, a világgazdasá­gi és adósságügyek, stb.) viszonylag rit­kábban jut előtérbe a fekete kontinens helyzete. Pedig Afrika korántsem egyenlő a Közel—Kelet, a Maghreb vagy épp a dél-afrikai .fehér bástya" körzetével; meri hogy ezek azok a té­mák, amelyekkel gyakorta találkozhat az újságolvasó, a tévénéző. Legalább olyan lényeges, egész Afrika jövője szempontjából meghatározó jelentőségű az, hogy milyen folyamatok zajlanak az i úgynevezett .frontországokban’’, ho­gyan alakul mondjuk Kenya és Uganda határviszonya, vagy miképpen sikerül véget vetni a szudáni belső krízisnek. Most egy olyan fejleményről tudósí­tottak a hírügynökségek, amely hosz- szabb távon is megszabhatja Fekete-' Afrika egyik legfontosabb államának, a hajdani Rhodesiából született Zimbab- wenak a sorsát. Hosszú évek elhúzódó tárgyalásai, sokszor patthelyzettel vagy szakadással fenyegető hullámvölgyei után ugyanis a héten befejeződtek az ország két vezető politikai pártjának egyesülési megbeszélései, s a két párt között megegyezés jött létre erőik össze­fogásáról. i A pártegyesítés, az egypártrendszer létrehozásának célja nem csupán belpo­litikai szempontból érdemel figyelmet — bár ez sem mellékes. Mugabe minisz­terelnök és Nkomo (egykori harcostár­sa, majd ellenfele) kiegyezése kisugá­rozhat az egész, feszültségtől terhes dél­afrikai körzetre. Példaként szolgálhat az apartheidrendszer ellen küzdő töme­gek számára, hogy igenis lehetséges bé­kés átmenet a fehértelepes rezsim kor­szakából a többségi uralomra. Bizonyít­ja azt is, hogy nem szükségszerű a gaz­dasági összeomlás a radikális hatalom- váltás nyomán, ismét csak veszélyes pre­cedenst szolgáltatva a fajüldöző preto­riai kormányzat számára. A hararei kézfogás, a most aláirt megállapodás így (az afrikai szocializmuskép kidolgo­zatlansága és a robbanásveszélyes nem­zetiségi problémák ellenére) szimboli­kus jelentőségű: egyszerre üzenet a tá- gabb térség és a zimbabwei nép számá­ra. Remélhetőleg a két pártvezetö ünne­pélyes aktusát az új esztendőben a meg­valósítás kevésbé látványos, ám sokkal fontosabb „aprómunkája" is követi maid. Sz. G. Támássy Sándor, az MTI tudósítója jelen­ti: A nukleáris és űrfegyverzetről folytatott genfi tárgyalásokon eddig elért eredmények­ről, s az újabb szovjet—amerikai megállapo­dások távlatairól tartott szerdán szűk körű tájékoztatót a moszkvai sajtóközpontban Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztéri­um fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési főosz­tályának vezetője és Alekszej Obuhov külön­leges megbízatású nagykövet, a genfi szovjet tárgyalóküldöttség helyettes vezetője. Obuhov amerikai partnereit remekül fel­készült diplomatáknak jellemezte, akikkel tárgyilagos viszonyt sikerült kialakítani a megbeszéléseken. A nagykövet kitért arra, hogy a KHR— HHR szerződés elemei felhasználhatók a to­vábbi leszerelési megállapodásoknál. Utalt emellett arra is, hogy a hadászati támadó­fegyverzet 50 százalékos csökkentéséről foly­tatott tárgyalások nagyon nehezek lesznek, mivel át kell tekinteni a légierőket, a haditen­gerészeti erőket is, s az ellenőrzés kérdései­ben is más megközelítéseket kell alkalmazni, ugyanis nem teljes felszámolást, hanem csök­kentést kell felügyelni. « Karpov emlékeztetett arra, hogy a meg­semmisítés előkészítéséhez már most számos feladatot meg kell oldani. Egyebek között létre kell hozni/ a megállapodás ellenőrzésé­nek személyi és technikai feltételeit, hiszen több száz jól képzett szakértőre is szükség lesz. Ugyanakkor a Szovjetunió — korábbi ígéretének megfelelően — még a szerződés ratifikálása előtt, valószínűleg a jövő év ele­jén—7 kivonja rakétáit az NDK és Csehszlo­vákia területéről. A szerződés értelmében az amerikai fél 117 különböző objektumot ellenőrizhet, míg a Szovjetunió 30 nyugat­európai é5 amerikai objektumra küldheti el képviselőit. A diplomata a genfi tárgyalások január 14-én kezdődő újabb fordulója kapcsán megállapította, hogy a hadászati támadó­fegyverzetet 50 százalékkál csak akkor lehet, csökkenteni, ha a felek meghatározott ideig betartják az ÁBM-szerződést olyan formá­ban, ahogy azt 1972-ben aláírták. Nem tar­tottá ugyanakkor lehetetlennek, hogy a tár­gyalások során a szdvjet fél az ABM-szerző- dés kölcsönös tiszteletben tartásának tízéves időszakát — amelyet még tavaly javasoltak —, hajlandó lesz kilenc esztendőre csökken­teni.,. Az ellenőrzési problémákról szólva Kar­pov emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Ál­lamok képviselői hosszú ideig kerülték a ten­geri telepítésű manőverező robotrepülőgé­pek kérdését. A szovjet álláspont értelmében viszont itt is megbízható ellenőrzést lehetne megvalósitani. Viktor Karpov megerősítette, hogy a Szovjetunió is folytat kutatásokat a rakétael­hárító védelmi rendszerekkel kapcsolatban, de ezeket az alapkutatásokat megengedi az ABM-szerződés, amelynek 5. cikkelye vi­szont egyértelműen tiltj'á a szárazföldi vál­toztatható kilövőállású, a tengeri, légi, vagy a világűrbe telepített ilyen rendszerek vagy azok elemeinek kifejlesztését. Az „ötödik hadoszlop” szolidaritása Az izraeli-arabok hét eleji csendes szolidaritási sztrájkja jobban felrázta az ország közvéleményét, mint a megszállt területeken élő palesztinok hetek óta tartó tiltakozó tüntetései. A megszállt területeken az izraeli hadsereg kemény erőszakot alkalmaz, december 9-e óta több mint 20 embert lőttek le. „Saját" arabjaikkal szemben azonban bizonyta­lan a hatóságok álláspontja: végtére is az 1967-es határok között élő 560 ezer arab állampolgár túlnyomó többsége nem követel semmiféle függetlenséget, békében akar élni szülőföldjén, izraeli állampolgárként. Az izraeli arab helységek tanácsainak szövetsége erőszakmentes „békenapot" hirdetett, tiltakozásul a megszállt terü­leteken élő néptársaik elleni erőszak el­len, s.a sztrájkfelhívást szinte mindenütt egyöntetűen követték. A tiltakozási nap békésen telt el, csak a galileai Nazaret- ben és a Tel Aviv melletti Jqffában volt kisebb tüntetés, pár tucat részvevővel. „Ezek jelentéktelen események voltak, olyanok vettek benne részt, akiknek semmi közük sztrájkunk szelleméhez" — mondta Ibrahim Nimr Husszein, az izraeli arab városi tanácsok szövetségé­nek vezetője. Mégis „első alkalommal látta az izraeli közvélemény, hogy a te­rületeken zajló események és az izraeli arabok magatartása nem független egy­mástól” — vélekedett az eseményről a Haarec című napilap kommentátora. „Békés egymás mellett élésre és türe­lemre törekszünk az arabok és a zsidók között. Remélem, felismeri az izraeli közvélemény, hogy nincs más választá­sunk: együtt kell élnünk." — mondta a sztrájk tanulságáról Ibrahim Nimr Husszein. Eközben az izraeli parlamenti szélsőjobboldal már azt követeli, hogy Galileában, s általában az izraeli arabok fölött vissza kell állítani a katonai kor­mányzást, amelyet csak 1966-ban szün­tettek meg. Azóta az izraeli arabok a törvény betűje szerint egyenjogúak. A hadseregben ugyan nem kell szolgál­niuk —ez akár tapintatos bánásmódnak is tűnhetne —, ám emiatt hátrányos helyzetbe kerülnek mindenütt, például a továbbtanulásban, és sok foglalkozás­ban, ahol a katonai szolgálat letöltése előnyt jelent, vagy éppen alkalmaztatási feltétel. (Igaz, e hátrányok javarészt a katonai szolgálatot ugyancsak nem tel­jesítő bigottan váltásos izraelieket is érintik, ám ők ezt önként választották.) Nem sikerült áttörni a bizalmatlanság falát sem: az izraeli közvélemény jó ré­sze „ötödik hadoszlöpnak" tartja a ha­zai arabokat, vagy jobb esetben egysze­rűen nem vesz tudomást róluk: munká­jukat olcsó áron megvásárolják, de nem tekintenek rájuk nagyobb érdeklődéssel, mint a csákányra vagy a lapátra, amely- lyel munkára jelentkeznek. A sors iróniájának, s nem „istenadta" találkozási lehetőségnek tartják az ara­bok egyik legfontosabb szolgáltatását, amellyel a nem vallásos izraeliek hétről hétre tömegesen élnek: szombaton az arab városokban, arab kereskedőktől vásárolhatják csak meg a legelemibb közszükségleti cikkeket, hiszen az „iz-j ‘raeli’’ Izraelben minden zárva van, még a tömegközlekedés is leáll. I Az 1967res háború nem rázta meg az izraeli arabokat, a „zöld vonalon” túli ciszjordániai vagy gázai palesztinai ara­bok harcai, tüntetései, a PFSZ tevé­kenysége nemigen hatottak rájuk, hi­szen vágyaik megvalósulását többségük nem a függetlenségben látja. A rendezés kilátástalansága, a néptársaik elleni iz­raeli erőszak hatása alól azonban hosszú távon nem vonhatták ki magukat, ami­képp az izraeli közvélemény jobb érzésű része is felemeli szavát. Az izraeli ara­bok körében továbbra is az Izraeli Kom­munista Párt a legnagyobb párt, de az utóbbi években más, közös arab—zsidó polgári pacifista mozgalmak is alakul­tak a baloldalon', úgyhogy a tiltakozás színképe bővül. A Haladó Békelista vá­rosi arab aktivistákat és izraeli parla­menti képviselőket tömörít az egyenjo­gúságért, az emberi jogokért vívott küz­delemben. Igaz, újabban hódít az izraeli arab fiatalok körében az iszlám funda­mentalizmus is. Az izraeli zsidók és arabok között te­hát béke van—'ha feszültséggel terhes is —, de a hét eleji sztrájk jelzi: a megszállt területeken alkalmazott erőszak belülről is bomlasztja az izraeli társadalom sok­féle „anyagból" összefércelt szövetét. Sikeres akciót zárt a Zöldért Negyvenezer tonnával több áru — négyszázmillió forinttal nagyobb forgalom A zöldség- és gyümölcskínálatra — s nem utolsósorban az árára — érzékenyek a vásárlók. Ha a Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalat szem­szögéből vizsgáljuk, az idei kép kedvező. 1986-hoz képest negyvenezer tonnával több árut, összesen 140 ezer tonnát forgalmazott a vállalat a megyében és a fővárosban, s az árbevétel 2,1 milliárd forint, ami négyszáz millióval haladja túl az egy évvel ezelőttit. A növekedés jelentős, ami a Zöldért működése óta még csak egyszer volt ehhez hasonló mértékű, mint arról Masir József igazgató és Kemény Endre kereskedelmi igazgatóhe­lyettes tájékoztatott. Ugyancsak figyelmet érdemlő, hogy növelni tudták tőkés exportjukat, mégpedig egymillió dollárral, ami azt jelenti: 4,5 millió dollár értékű árut szállítottak a megrendelőknek. • Kecskeméten a Petőfi Sándor utcai Zöldért-üzlet tegnap nagy forgalmat bonyolí­tott le, elsősorban déligyümölcsökből. Sikeres akciót bonyolított le a válla­lat az elmúlt hónapban. A téli tárolású almát, vöröshagymát az országban a legolcsóbban hozták forgalomba, a megyei és fővárosi elárusító helyeiken. Saját boltjaikban kétszer annyi árut értékesítettek, mint tavaly, ami azt ér­zékelteti, hogy a lakosság szívesen vá­sárolja* a szolid árakon forgalmazott zöldség- és gyümölcsféléket. Az árin­dex is ezt bizonyítja, ami csupán 1,6 „százalékkal vpl.fjnagasahb. a tavalyi­nál, de természetesen az is igaz, hogy voltak gyümölcsfélék — például őszi- és sárgabarack — amelyekből a gyenge termés miatt kevés, ugyanakkor 30 szá­zalékkal magasabb árral került forga­lomba. Azonban olcsóbban adták pél­dául a vöröshagymát, káposztaféléket, zöldséget, sárgarépát. A téli időszakra is jól felkészült a vállalat. Összesen négyezer tonna bur­gonya, zöldség és alma igény szerinti szállítására van lehetőségük a megyé­ben lévő tárolóhelyeikről. Primőrökre is megkötötték a szerződéseket. Árukí­nálatukat friss paradicsommal, papri­kával, uborkával és fejes salátával gaz­dagítják. A Szegedi Felszabadulás Tsz hat hektár üvegházából elsősorban a Zöldértnek szállítanak — megyénkbeli üvegházi termelés híján. A nagyobb megyei partnereinkkel — a mélykúti, jászszentlászlói, dunavecsei, hartai, solti és nagybaracskai téeszekkel — a termelési és értékesítési szerződéseket ezekben a napokban írják alá. Nagy nekibuzdulást érzékelnek a kisterme­lők körében. Az ideihez képest jövőre nagyobb mennyiségű fólia- és szabad­földi zöldség termelésére vállalkoznak a megyebeli kistermelők. A Zöldért üzleteiben ezen a héten is nagy áruválasztékkal fogadták a vásár­lókat. Tegnap és ma még a kisebb köz­ségekben is lehetett vásárolni déligyü­mölcsöt: mandarint, narancsot, ba­nánt.. Savanyú káposztából ugyancsak nagy a kínálat és ami nem lényegtelen, olcsón juthatnak hozzá a vásárlók. Még egy hasznos információ: az év utolsó napján az üzletek általában dé­lig — a forgalmasabbak kora délutánig — árusítanak, s a leltározás után 2-án már várják a vásárlókat. Cs. I. Miniatűrök Arkagyij Rajkinról Ősz hajú, vékonyba betegségtől már lassan, nehézkesen mozgó öregember áll a színpadon, vállai kicsit előregörbülnek. Fejét előre­hajtja. Amikor újra felemeli, mo­soly villan fel arcán. Karjai a ma­gasba emelkednek, kezével int: szí­nészek futnak mellé, kézen fogva, az ő színházának színészei. A kö­zönség már több mint tíz perce tap­sol, állva, az utolsó virágcsokor is percekkel korábban repült föl a színpadra. Az öregember a színpad közepén levő mikrofonhoz lép, kar­jait felemeli, bal térde alig észreve- zetően megroggyan, jobb lábát két­szer balra lendíti, majd a balt jobb­ra. Arkagyij Rajkin 76 éves volt. Arkagyij Rajkin 1934-ben végez­te el a leningrádi színházművészeti főiskolát, ebben a városban lépett először színpadra hivatásos színész­ként. A nagy honvédő háború ide­jén a frontkatonák előtt szerepelt, számúkra szervezett előadásokat. Csaknem fél évszázadon át állt a szovjet színházművészet sajátos ar­culatú társulatának élén. Az Állami Miniatűr Színház, majd a Szatíra Színház művészeti vezetője, a Szo­cialista Munka. Hőse cím viselője, a Szovjetunió Lenin-renddel kitünte­tett, kiváló művésze volt. Ha valaki ezután azt mondja: megyek megnézni Rajkint, már csak fiára — Konsztantyin Rajkin- ra —- gondolhat. Bár teljesen más utakon jár, mégis apja ügyének, művészetének folytatója. Táncos, zseniális karvezető, csoportban, látványban, ritmusban gondolko­dik. Színpadképeket hoz létre, s ezekben mindig maga is jelen van, középen, még akkor is,-ha éppen a tánckar szélére irányítja a szerep. Rajkin sok országban megfor­dult társulatával. Mindig gondosan ügyelt arra, hogy a helyi közönség nyelvén adjon elő. A számára isme­retlen nyelveken jól megtanulta szövegét, érthetően beszélt. Magya­rul többet tudott, mint amennyi je­leneteinek előadásához feltétlenül szükséges volt. Szeretett Magyaror­szágra utazni, várta, hogy találkoz­hasson a magyar közönséggel. Leg­utóbb több mint egy évvel ezelőtt. Élete egyik legnagyobb jnűvésze- ti élményében volt része, amikor ellátogathatott Varga Imre műte­rem-múzeumába. „Tudják mondta a szovjet újságíróknak g-,- ez egy csodálatos művész, csodála­tos szobrász, egyike a ma élő legna­gyobbaknak. Amikor eljöttünk tő­le, órákig csak a szobraira tudtam gondolni. Ha tehetem, feltétlenül újra megnézem őket.” — A magyar nyelv nem angol — fejtegette egyszer Rajkin. - Nem fog hozzá az ember a megta­nulásához csak azért, mert valami­kor majd jó lesz valamire, valaha még hasznos lehet. A magyar nehéz nyelv, és nagyon kell szeretni azt a népet, amelynek nyelvét tanuljuk. Magyarul, mint kiderült, jól előad­ható mindaz, amit én csinálok. Jó közönség a magyar. Van humorér­zéke. És a jelek szerint a magyar gondok és fonákságok hasonlóak a mieinkhez. A szatíra megértéséhez az is kell, hogy a szöveg rímeljen a társadalmi valóságra. Tudom, hogy nagy különbségek vannak a két or­szág mindennapjaiban, de, úgy lát­szik, mé^is sok a hasonlóság. Talán az emberek gondolataiban. Magyarországon csak „A Raj­kin” volt. Szavait jól emlékezetünk­be véstük: „Válámi vári, de ném áz igázi..' íi

Next

/
Thumbnails
Contents