Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

1987. december 24. • PETŐFI NÉPE • 3 HÉT GYEREK EGY CSALÁDBAN „A játékkészítés végigkísérte az életem Huszár Béla asztalosmester 1901-ben született Kecskeméten. Itt nőtt fel, s a fiatalkori vándorévek múltán visszatért szülővárosába. Hét gyer­meket nevelt, s volt idő, amikor a népes családot játékkészítésből tartotta el. Az első bababútorokat a húszas évek végén faragta, s az idei tavaszon — kilencvenedik évéhez közeledve — még félszáz maga gyártotta kis talicskát adott el a kecskeméti piacon. Játékokról, régi karácsonyokról szólnak az alábbi történetek, melyek egy hosszabb visszaemlékezés rész­letei. Egy szem cukor- Nem nagyon mondhatnám, hogy kaptam játékot annak idején. Én olyan hányj-vetett gyerek voltam. Örültem, ha egy szem cukrot kaptam. Azt is úgy: ha elküldték a boltba, akkor a boltos adott egy szem cukrot, azzal: — Más­kor is ide gyere! Akkoriban, a boltosok megbecsülték a kétfilléres vevőt is. Volt ilyen kis apró tojáscukor, ami a boltos­nál csalogatónak számított. De nagy öröm volt, ha egy szem cukrot kapott az ember. Az első bicskám — Amikor a1 húszas évek végén, a tanulóévek után visszajöttem Kecske­métre, nem kaptam állást. Ezek olyan idők voltak, hogy a szakmában nem lehetett elhelyezkedni. Megnősültem, kiváltottam az engedélyt, és 1929-ben elkezdtem" vásározni. A napjaim ezzel nem voltak kitöltve. Elég az hozzá, hogy elkezdtem bicská­val fúrni-faragni. Ezt a bicskát őrzöm ma is, mindig magamnál tartom a zseb­ben. Bizony, megette a kenyere javát. Apró játékokat faragtam — baba­ágyat, kisasztalt — és a piacon elad­tam. Annyira sikerült belejönni a játékké­szítésbe, amit azelőtt sose csináltam, hogy jobban jövedelmezett, mint a ke­reskedés. Az üres napokon, amikor nem volt hetipiac vagy vásár, fúrtam- faragtam. Tolójátékokat is csináltam: lepkét, ami csapkodott, forgó kiskacsá­kat. Meg biciklis bohócot. Felöltöztet­tem őket, úgy varrattam rájuk a bohóc- ruhát. Ha a gyerek a kezébe vette a vásáron eztu játékot, már nem lehetett elvenni tőle. Az biztos, hogy nem en­gedte el az apját, amíg meg nem vette a bohócot. Párizsi Nagyáruház Egyszer Pesten jártam áruért, és el­néztem a Párizsi Nagyáruházba. Akko­riban nyílt meg átalakítva: minden árusrész más-más tulajdonosé volt. Ott összetalálkoztam egy régi barátommal, aki az egyik helyiséget bérelte. Bevezet­te, hogy nála minden 25 fillérbe került. Rábeszélt, hogy csináljak többfajta já­tékot, amit ennyiért lehet adni: kisko­csit és lovat elébe, meg kétszámyú re­pülőket fából, propellerrel. A felesé­gem' festette be őket. Kapósak voltak a játékok, szállítot­tam ládaszámra. Nyaggatott az embe­rem, hogy vigyek neki minél többet. De azután le kellett állnom a vám miatt. Akkoriban a Határ útnál volt a pesti MÉG NEM VOLT IL YEN SZÉP KARÁCSONYUNK! A borsodi és a garai otthon együtt ünnepel Választott nagymamák, nagypapák „Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom"—hangzik a dal a gyermekek ajkáról.—Ugye, nem erre számított kérdezi Pet­rov ácz Antalné gyógypedagógus, a garai egészségügyi gyermekotthon párttitkára, aki rögtön észrevette, mennyire meglepett a jelenet, amely elém tárult. — Éppen a karácsonyi műsort gyakoroljuk. De ez nem a szokásos fenyőfaünnepség lesz az otthon lakói számára. Akinek ed­dig nem volt hozzátartozója, most nagymamával vagy nagypapával, esetleg mind a kettővel gazdagodik. De ne vágjunk a dolgok elébe, kö­vessük a próbát! Először Fehér Andrea mond mesét, majd Krékity Rudi verset. Mindkettőt megtapsol­juk a gondos felkészülésért, ők azonban intenek: — Folytatjuk az előadást. A szép, barna hajú Anita meséje úgy szól, ahogy az igazság megkö­veteli: a jó diadalmaskodik, a go­nosz pedig megbűnhődik. Féltő ag­godalom a szemekben, ha a főhőst veszély fenyegeti, és öröm, ha elke­rülte a bajt. A produkció körtánccal fejeződik be, a gyerekzenekar szak­avatott közreműködésével. Én is csak akkor válthatok szót a szerep­lőkkel, amikor a zene utolsó ak­kordjai is elcsendesedtek. Az egyik muzsikus, Pomodi Józsi három hangszeren játszik: furu­lyán, xilofonon és citerán. „Most mégsem erre a legbüszkébb. Öröm­teli hangon mondja: — Nekem már van igazi nagymamám! Magam vá­lasztottam. O is olyan árva, mint én vagyok: aférje is, a fia is meghalt, így egyedül maradt. Alig várom, hogy karácsonyra eljöjjön! Készítettem szép ajándékot, remélem örömöt szerez majd Mariska néninek, az én vám, és ott mindig luxusárunak vették a játékot. A fuvarosok azzal a feltétellel vállalták a szállítást, hogy csak a vámig visznek. Onnan meg úgy kellett kéziko­csival betolni az árut. Ezért azután megakadt a dolog, ismét vásározásba fogtam. Hat fillér óránként Amikor sikerült egy motort szerezni a faesztergához, és megcsináltam a sza­lagfűrészt, nagy lépést tettem előre. A feleségem vásározott, én meg a játék mellett gyümölcsösládákat is csináltam. Komoly műhelyem volt a Mátyás téri iskolával szemben. Abban az időben, a harmincas évek közepe táján rengeteg tisztviselőt elbo­csátottak. Művelt emberek voltak, akik munka nélkül maradtak. Szinte könyörögtek valami munkáért. — De —mondom — nem tudok adni csak hat fillért óránként. Legalább annyit végez­zenek, hogy ráfizetnem ne kelljen. Végül öt-hat ember volt már nálam, volt tisztviselők. Szögezték á ládát, 14 órákat dolgoztak. De hát ma is dolgoz­nak annyit az emberek, ha meg akar­nak élni. Én ezért nem látom olyan keservesnek a visszaesést, ami most történik. Maguk fúrtak-faragtak Nagy volt a család, sok a gyerek. Nem költöttem soha drága játékokra. Egy-egy labdát kaptak karácsonyra, vagy a lányok valami olcsó babát. A sajátjaimnak én sohase csináltam já­tékot. Tulajdonképpen nem hiányol­ták, mert megcsinálták maguk. Fúrtak, faragtak, kalapáltak. Az az igazi. Kisszekér — hitelbe Amiről most mesélek, jóval a háború után történt. Abban az időben nagyon drága volt a babakocsi. Kis rácsos sze­kereket csináltam, abban lehetett az óvodába vinni a gyerekeket. Erős volt az, két mázsát is elbírt. Allványcsavar- ból volt a tengelye, sőt, gumiztam is a kerekét. Úgyhogy nem zörgött. Két­száz forintért adtam darabját. Annyira kelendő volt, hogy sokan meg is rendel­ték. Egyszer jött egy asszony a piacon, és elkezdett sóhajtozni: — De jó volna őneki egy ilyen kis szekér a gyerekeket óvodába hordani. — Tessék — mondom. — Hát most nincs is nálam pénz —. feleli — Meg nem is idevaló vagyok, hanem Félegyházára. — Idehallgasson — mondom. Lát­tam én, hogy nagyon szegény volt. Az ember egy idő után kiismeri a vevőt. — Itt van ez a szekér. Vigye. Ha a jövő héten jön be, meghozza az árát. így hiteleztem. Egyetlenegy volt, aki nem hozta meg a pénzt, de szerintem az se a maga hibájából. Dolgoztam éjjel-nappal Karácsonyfatalpam soha nem ma­radt ki. Úgy ötven-száz darabbal elő­készültem az ünnepre. A feleségem árult kinn a piacon, én meg itthon dol­goztam olyankor éjjel-nappal. Akkor csak az ment. Kelendő volt és jó cikk, mert nagyon egyszerű. Bár én nem úgy csináltam, mint a legtöbben, hanem szépen lecsiszolva, gyalulva. Amikor összekapcsoltam, kifúrtam egy nagy kereket, és azzal még külön biztosítot­tam. Előfordult, hogy a szentestén kilenc órakor jött valaki: — Nem ütnék-e ösz- sze egy fenyőtalpat? Most ért haza vi­dékről. Kimentem a műhelybe, és meg is várta, hogy megcsináljam. Nekem ünnepem nem volt. Még karácsony napján, újévkor is dolgoztam...- Lejegyezte: Lovas Dániel Önálló tagozatok a KIOSZ-ban legkedvesebb, legaranyosabb nagy­mamámnak. O is adott ajándékot, amikor itt járt: egy kis cicát, amit a saját kezével varrt. Szurcsán "Laci nemsokára el­hagyja az otthont. Nem azért, mint­ha nem szeretnék őt itt, vagy mert nem jól érzi magát. Tizenhét hosszú évet töltött ebben a közösségben, és állítja, mindent a nővéreknek és ha­tártalan szeretetüknek köszönhet. Amikor idekerült, egyáltalán nem tudott mozogni. Most naponta kö­rülkerüli a falut, az iskolát pedig je­les eredménnyel fejezte be. Mélysé­ges hálát érzek ki a szavaiból, ami­kor arról beszél, hogy gondozói so­ha nem adták fel a reményt, ezer ku­darc után ezeregyedszer is újra­kezdték egy-egy mozdulat megtaní­tását. És ő, akit az élet annyira megpróbált, együttérez azokkal az idős emberekkel, akik egyedül ma­radtak életük alkonyán. — Minden ember igényli a szere- tetet, de ezek a gyerekek különösen — mondja dr. Takács Imréné igaz­gató-főorvos, aki 15 éve vezeti az in­tézményt. — A megyében ez az egyetlen gyermekotthon, amelybe egészségügyi okokból kerülnek a kicsinyek. A külső kapcsolatok megszakadása mindenütt félő, de nálunk még jobban vágynak a sze­mélyes kötődésre. A bácsborsódi Őszi Napfény Szociális Otthonnal létesített kapcsolat sok örömöt je­lent gyermekeinknek. De az újon­nan választott nagymamák és nagy­papák is úgy érzik, hogy most tar­toznak valakihez, akinek szüksége van rájuk. Talán ezért mondhatom, hogy a garai egészségügyi gyermek­otthon lakóinak még nem volt ilyen szép karácsonyuk! Gál Zoltán Az érdekképviseleti és érdekvédelmi munka javításara a Kisiparosok Orszá­gos Szervezetében a közeli hetekben önálló tagozatokat alakítanak. Elsőként a gazdasági munkaközös­ségek tömörülnek külön tagozatba me­gyénként és az országos szervezetnél is.. A jogszabályok 1986 eleje óta teszik lehetővé, hogy a gmk-k a KIOSZ tagja­ként vegyék igénybe annak érdekvédel­mi, érdekképviseleti tevékenységét. Ed­dig ezzel a lehetőséggel körülbelül ezer gmk élt. Az önálló vállalkozói tagozat eletre hívása azért előnyös számukra, mert a gmk-k tevékenysége sajátos, a kisiparosokkal szemben itt társas ma­gánvállalkozásról, az ezzel járó na­Mosolyrend-kuratórium Megalakult a napokban a Mo­solyrend kuratóriuma. A sok or­szágban meghonosodott, a gyere­kek által a nekik kedves felnőttek­nek adható Mosolyrendet hazánk­ban először tavaly, a parlamenti fenyőünnepségen nyújtották át Halász Judit színésznőnek. Az át­adás az országházi ünnepségről azonban ebben az évben elmarad. A Képes Hét, a Pajtás, a Ma­gyar Televízió Tizentúliak Társa­sága (TTT) szerkesztősége és a Magyar Úttörők Szövetsége közös A BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE TÁRSASÁG Nemzetféltés, szolgálat, példakép ■ Felélénkült az egyesületi élet az el­múlt években hazánkban. Az érdeklő­dés fokozódása összefüggésben van politikai, társadalmi demokratizmu­sunk kiszélesedésével, a népfrontpoliti­ka következetesebb érvényesítésével. Karácsony van. Szenteste közelgett Sopronkőhidán is 1944-ben, amikor — december 24-én — kivégezték a nyi­las pribékek Bajcsy-Zsilinszky Endrét. „A halottak szolgálnak” — mondta utolsó rabsétáján Rajk Lászlónak. Ak­kor — ezen a „rút karácsonyon” — már SS-alakulatok szolgáltak Sopron­kőhidán. Bajcsy-Zsilinszky Endre rab­társához fordulva még hozzátette: „Minden nemzetben lehetnek hitvá­nyak, de a nemzet nem lehet becste­len.” Az akasztófa tövében méltóság- teljesen állt, mert tudta azt, hogy akik őt halálra ítélték, valójában már halot­tak. Azóta isfel-alá jár a magyar történe­lemben — ahogyan Illyés Gyula fogal­mazta s a helyét keresi. Emlékét, a nemzettel együtt, de külön szeretettel a Bajcsy-Zsilinszky Endre Társaság őrzi. Miért és hogyan? — kérdeztük Morvay Lászlót, a társaság titkárát. — A nemzet nagy mártírjának száza­dik születésnapja közeledett 1986-ban. A még élő barátok, harcostársak emlé­két őrző fiatalok akkor határozták el, hogy baráti társaságot alapítanak. Együtt utaztunk azután — a Hazafias Népfront szervezésével — Tarpára, sír­jához. Tehát a múlt, a jelen és a jövő kap­csol össze bennünket. A magyar törté­nelem furcsa alakulása miatt, Bajcsy- Zsilinszky Endre emléke kiiktatódott az emberek tudatából. A baráti társa­ság célja az, hogy nagy mártírunk visz- szakapja rangját a történelemben. Méltó erre! Sokan ugyan romanti­kus ködlovagnak látják — ám legyen! Azt azonban tagadjuk, hogy politikai útja nem kacskaringókon át vezetett a kommunistákkal való_ megegyezésig, majd a mártírhalálig. Ö nyílegyenesen haladt. Máris erkölcsi tulajdonságokról be­szélek. Példaerejű nála a magyarság hallatlan szeretete, a nemzet féltése és szolgálata. Mindezek a gerincességgel ötvöződnek benne. Amikor 1933-ban Gömbös Gyula visszajött Hitlertől, Bajcsy-Zsilinszky Endre az Országgyű­lés előtt ezt mondta: „Itt nem volt és nem lesz német világ, s ezért elmegyek a golyóig vagy az akasztófáig.” Prófétí- kus szavak, mert megtette ezt az utat. A rátörő Gestapo-különítményt lakása ajtajában revolverrel fogadta, s a tűz­harc után sebesülten hurcolták el. Még egy példa politikai éleslátására: Már 1942-ben megírta az akkori mi­niszterelnöknek, hogy a németek el­vesztették a háborút. Nem azt jelentet­te ki, hogy el fogják veszíteni, hanem, hogy elvesztették __ — A Bajcsy-Zsilinszky Endre Társa­ság mit gondol: mennyiben él a nagy mártír szelleme a mában? >r Az iménti gondolatforgácsokat a múltról mondtam el. A jelen? Ma, és tíz, száz év múlva is követendő példa lesz Bajcsy-Zsilinszky Endre gerinces­sége, " erkölcsi bátorsága és politikai éleslátása. Baráti társaságunk halaszthatatlan feladata, hogy megismertesse a fiatal­sággal nagy mártírunk szellemi öröksé­gét. Mert méltó eszménykép lehet az ifjúság számára. Ne mondjuk, hogy a fiataloknak nem kell példakép, ha nem tudunk adni, akkor hiába kérjük szá­mon tőlük: miért nincs? R. L. rr Őszies karácsony gyobb felelősségről van szó és a gazda­sági szabályzók is eltérnek az egyéni termelőkétől. Mindez megkívánja a speciális érdekképviseletet. Ugyancsak sajátos a személy- és te­herfuvarozók helyzete. Az új járművek beszerzése, a régiek javítása, az alkatrész-utánpótlás általában na­gyobb gondot okoz, mint más kisipa­rosoknak. A személy- és teherfuvaro­zók képviseletére vállalkozó önálló ta­gozat egyéb gondok megoldásában is közreműködik. A KIOSZ azt tervezi, hogy más szakmákban is bevezeti a tagozati rendszert. ' mlsiiB támogatásával decemberben meg­alakult hat magyarországi gyer­mekváros 2-2 gyerektagjából a Mosolyrend kuratóriuma. Ez dönt majd az átadási ünnepség megszer­vezéséről, felügyel a gyerekektől beérkező javaslatok számlálására, és szavazategyenlőség esetén állást foglal, hogy ki legyen a Mosoly­rend kitüntetettje. A kuratórium januárban hirdeti meg a gyerek­szavazatok leadásának módját, határidejét. A kitüntető címet a gyermeknapon adják majd át. (Straszer András fotója) Nem kell tv-előfizetési díjat fizetniük az egyedül élő idős nyugdíjasoknak A kormány és a SZOT megálla­podásának megfelelően az egyedül elő, 70 éven felüli nyugdíjasok, va­lamint a 70 éven felüli nyugdíjas házaspárok, akik más családtaggal nem élnék együtt és egy nyugdíjjal rendelkeznek, 1988. január 1-jetől mentesülnek a televízió-előfizetési díj alól. A televízió-előfizetők nyil­vántartása a személyi adatokat, családi körülményeket nem tartal­mazza, ezért a jogosult előfizető­nek szükséges nyilatkoznia arról, hogy a mentességi feltételeknek megfelel. E nyilatkozathoz forma- nyomtatvány készült, mely a kézr besítőknél, a kézbesítő postahiva­taloknál rendelkezésre áll. Aki a televíziódíjat a kézbesítőnél nyug­ta alapján egyenlíti ki, a nyugta átvételekor közölje a kézbesítővel, hogy e mentességi kategóriába tar­tozik. Ha az előfizető az ismételt kézbesítéskor sem tartózkodik a lakásán, a kézbesítő értesítést hagy. Ebben az esetben a kézbesítő hivatalnál lehet bejelenteni a men­tességet. Akik OTP, vagy takarék­szövetkezeti átutalási betétszám­lán fizetik a televíziódíjat, megbí­zásukat a kiállított formanyomtat­vány átadásával, mentességükre hivatkozva vonhatják vissza. Akik a televíziódíjat a távbeszé­lőszámlával együtt fizetik be, meg­bízásukat a kitöltött formanyom­tatvány átadásával egyidejűleg vonják vissza a távközlési díjelszá­moló hivatalnál (1911 Bp. VI.,- Nagymező u. 52.) Aki a kormány és SZOT megál­lapodásában meghatározott felté­teleknek 1988. január 1-jét követő­en felel meg, az a jogosultság kelet­kezését követő hónap első napjától mentesül a televíziódíj fizetése alól, az említett eljárás szerint.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents