Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-17 / 297. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. december 17. VENDÉGÜNK VOLT: D ecember első hetében Bács- Kiskunba látogatott a népes küldöttség élén hazánkban tartóz­kodó Vang Meng, a Kínai Népköz- társaság kulturális minisztere. A jeles vendég — akit hivatalá­ban fogadott dr.' Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke is — Kecske­méten látogatást tett az Erdei Fe­renc Művelődési Központban és a Kodály intézetben. Majd Kiskőrö­sön, a Petőfi-szülőház melletti for­dítók parkjában felavatta Lu Hszün és Szun Jung kínai Petőfi-fordítók szobrait. A kiskőrösi ünnepség után kér­tünk interjút a politikustól __ V ANG MENG 1934. október 15-én született Pekingben. A szocialista Kína megalakulása után az országos ifjúsági szö­vetség, majd 1973-tól az egyik területi főhatóság kulturális osztályán dolgozik. A réformkorszak kezdetén, 1979-ben tér vissza Pekingbe. 1981-től az egyik legtekintélyesebb kínai iro­dalmi folyóirat a Zsenmin Venhszüe (a Népi Irodalom) főszer­kesztője. 1986-ban az Államtanács a Kulturális Minisztérium vezetőjévé nevezi ki. Vang Meng népszerű, termékeny író. Regényei, novellái, esszéi tizennégy országban jelentek meg. Számos nemzetközi irodalmi díj kitüntetettje. A kínai írószövetség alelnöke, 1982- töl tagja a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának is. Vang MengJ Kína kulturális minisztere bi száz évben óriási zűrzavar volt, s amely mostanában kezd kijutni a bajokból, ott igen fontos, hogy a vezető párt következetes legyen; csak 'igy tudja megőrizni erejét s önazonosságát. — Gondolom, több olyan fontos • • — „Kína számára nincs más út, csak a reform” — hangoztatja szin­te minden nyilvános beszédében a 83 éves Teng Hsziao-ping. Bár so­kan vélekednek hasonlóan Kínában, nem megy egyik napról a másikra a változtatás. Sok a lassító tényező: gyakoriak a nézetkülönbségek, a vi­ták. Milyen szerepe van a reformfo­lyamatokban a kultúrának? — A modernizálásnak ma még elsősorban a gazdasági, politikai vonatkozásait ismerjük. Tagadha­tatlan azonban, hogy minden re- formszorosan összefügg a kultú­rával. Országunk értelmiségére te­hát nagy feladatok várnak az áta­lakításban. Mindenekelőtt föl kell tárnunk, hogy az ősi, tradicionális kínai kultúra — amelyben szintén felfedezhető egyfajta nyitottság — mivel tudja gazdagítani a mai társadalmat. Talán itt Európában sem kell nagyon bizonygatnom: hatalmast feltárásra váró tartalé­kaink vannak. A múlt „újrafelfe­dezése” csak az egyik feladat. A másik: be kell fogadni minden gazdagító értéket a világkultúrá­ból. Nagy feladatok, de büszkén mondhatom: a művészeti Szövetsé­gekből, az iskolákban, a kutatóin­tézetekben régóta nem tapasztalt pezsgés indult. Most kezdünk rá­csodálkozni, milyen jót Ígérő, gaz­dag, szép ez a világ... — Persze ha nyitva az ’’ajtó”, védtelenné is válhat egy társada­lom ... — „Azon vagyunk, hogy minél kevesebb légy repüljön be. Vagy ha már beszállt, akkor idejében agyoncsaphassuk. De az ablakot továbbra is nyitva kell tartani”. Ezt Csao Ce-jang, a Kínai Kom­munista Párt főtitkára válaszolta nemrég egy hasonló fölvetésre. S ez a gondolat, úgy vélem, híven tükrözi a többi vezető álláspontját- is. Ebben a szellemben folytatódik az irodalmi és a művészeti élet megújulása. Feltűnő a sokszínű­ség, a vélemények, világnézetek pluralizmusa. Egyre kevesebb az adminisztratív beavatkozás is. — Nemrégen mégis arról érke­zett hír, hogy írókat zártak ki a pártból... — Két írót zártunk ki a pártból, egyet pedig felkértünk, hogy ha nem változtatja meg álláspontját, maga lépjen ki a szervezetből. Ezt én belső pártügynek tartom, ami­nek nem sok köze van, az iroda­lomhoz. A szerzők ugyanis to­vábbra is szabadon publikálhat­nak, utazhatnak, előadhatnak. De egy olyan országban, ahol az utób­mű jelent meg a reform éveiben, amely korábban nem kaphatott kia­dót. Ajánljon nekünk néhányat! Mit, kit várjunk a közeljövőben Kí­nából? — Nehéz választani, oly nagy a bőség. Azt hiszem, fontosak a már klaszikusnak számító szerzők. Pél­dául a világszínvonalú műveket al­kotó Lu Hszün, akinek itt, Kiskő­rösön — Szun Jungéval együtt — most avattam föl a szobrát. Lu Hszün amellett, hogy remekműve­ket írt, Petőfit, Lunacsarszkijt és Plehanovot fordított kínaira. Szépprózájában a kritikai realiz­mus modern továbbfejlesztőjeként mutatkozott be, realizmusa a klasszikus kínai széppróza és az európai kritikai realizmus sajátos, újszerű ötvözete. Persze, szeretném felhívni a figyelmet az újakra is. A magyar olvasó is szívesen olvas­sa talán (majd) Cung Vej-hszi regé­nyét, A véres magnóliát; Feng- Csu-caj Rögös út virágokkal, Liua Hszin-vu A tanító, Csang Ji-kung Li Tung-csung, a bűnöző című műveit. — Figyeltem, ahogy itt, a szülő­ház udvarán ön Petőfi-verset sza­valt. Úgy éreztem, ez nemcsak gesz­tus volt, hanem hittel kimondott szó is. A magyar alföld fia valóban meg­érintette a kínaiak lelkét __ V as záry János emlékezete Vaszary János festőművész, fő­iskolai tanár, a két világháború közötti magyar festészet kiemelke­dő, sajátos arcú egyénisége most lenne százhúsz éves. Kaposvárott született a modern magyar festé­szet sok sikert aratott jelensége, aki életében kora minden irányza­tára fogékonyan reagált. Müvei­nek fő jellegzetessége a mozgás, a szenvedély. Késői alkotásaira az olimposzi derű jellemző. Első nagy hatású műve Vaszary Kolos hercegprímás 1892-es arcké­pe mellett a modern festészet klasszikusa, a Fekete kalapos nő arcképe (1894). A fekete-fehér színellentétre komponált dekora­tív arckép már a késői Vaszary- művek életteli nagyvonalúságát tükrözi mind festésmódjának könnyedségében, mind franciás szellemességében, amely Vaszary- hoz oly közel állt. A századforduló táján az ún. „szegényember-festészet képvise­lőihez csatlakozott. Vaszary élet­művében egészen az első világhá­ború végéig igen jelentős szerepet játszott ez az irányzat, melyhez nemcsak ifjúkori élményei, hanem természetes vonzódása és a kor ak­tuális problémái egyaránt vonzot­ták. Paraszttárgyú képein ideállá magasította fel a parasztlegénye­ket, mintegy a kor vezető eszmé­nyeinek hordozóivá tette őket - jóval az októberi forradalom előtt. Sötét színekkel, nyers realizmus­sal, szenvedéllyel ábrázolta őket. A szolgalegény (1902) fenyegető tartásával a kor társadalmi feszült­ségeinek hatalmas erejű kifejezése. Századunk első évtizedében az- impresszionista előadásmód híve lett, visszalépve a kilencvenes évek posztimpresszionista kifejezés- módjától. (Bizánci Madonna, 1897). Sárga-rózsaszín-fehér-lila színharmóniák csendülnek meg keze nyomán. Az olajfestéket csak­nem pasztellszerűén kezeli. Kolo- rizmusa ekkor lép előtérbe. Előadásmódja megváltoztatja képtémáit is. A polgári világ köny­nyedkezü, ünnepelt festője lesz. Újból indíttatást kap a korabeli francia festészettől, leginkább Van Dongentől. (Reggeli a szabadban 1907, Álarcosbál 1907). Művészete újabb átalakulása a Nyolcak hatá­sával,áll összefüggésben. Az első világháborúban tudósí­tóként vett részt. Rajzai, képei a háború" lényegét, a mérhetetlen, céltalan emberi szehvedést, az ér­telmetlen öldöklést és pusztítást 2SHÍ 9 Szolgalcgény 9 Aranykor (1898) ábrázolják. Visszatért rajtuk a rea­lisztikus ábrázoláshoz, dinamiz­musa teljesen a kifejezés szolgála­tában .áll. 1920 őszétől az újjászervezett Képzőművészeti Akadémia tanára lett, és nagy szerepe volt a hazai avantgárd festők istápolásában. Háború utáni művészete két kor­szakra oszlik: a fekete és fehér alá- pú képek korára. Majd a húszas évek végétől a fekete alapot lassan­ként elhagyta, és szinte távirati stí­lusban festette virtuóz könnyedsé- gű, szellemes képeit — akvarellsze- rüen hígított festékkel. A nagyvá­ros szórakozóhelyeit, híres fürdő­ket, budapesti városképeket örökí­tett meg japános könnyedséggel (Parkban, 1928; Rapallói öböl, Nervi, 1928; Dinnyés csendélet, 1939). Utolsó korszakának képeire il­lik leginkább híres mondása: „A természetből csak kiindulni, vagy arra szuggesztív erővel emlékeztet­ni elég.” Szelleme fiatal maradt 1939-ben bekövetkezett haláláig. Művésze­tének belső ereje, dinamikája közel állt ' az ifjúság szivéhez éppúgy, mint a közönségéhez. Képei ma is kedveltek. Brestyánszky Ilona- Nem formalitás, ha szá­munkra igen fontosnak mondom Petőfi líráját. Az pedig, hogy Kíná­ban többen is megpróbálkoztak költeményeinek átültetésével — köteteiből eddig kilenc költő fordí­tott műveket kínaira — bizonyítja: van nekünk szóló üzenete az „Eu­rópa csendes, újra csendes” szerző­jének. Ez a két nép hasonló törté­nelmével magyarázható. Mi is év­századokig küzdöttünk a felszaba­dulásért, a nemzeti függetlensé­gért, s fontos volt számunkra az az indulat, az a harcosság, az a meg­szállottság, ami Petőfi írásaiból árad. A magyarok mártír poétája valamiként a mi szabadságunkért is halt, s lelkesítő szavai nekünk is segítettek a nehéz küzdelmek­ben ... — Ön itt-tartózkodása során közművelődési, oktatási és tudomá­nyos intézeteket is felkeresett. Mit tapasztalt?- Nagyon sok követendő, jó kezdeményezést láttam Magyaror­szágon. Bebizonyosodott szá­momra immár nem először —, hogy a szellemi „termék” értéke, minősége nem attól függ, hogy az a nép, ahonnét a teremtő géniusz születik, nagy vagy kicsi. Petőfi, Liszt, Bartók, Kodály teljesítmé­nyei a világ minden részén ismer­tek. Jó volt látni azt is, hogy mi­ként szervezik meg Önöknél a „köz művelődését”, a magasfokú zenei nevelést és a pedagógusok továbbképzését. Eddig ide általá­ban közgazdászok jártak tanulni. Most láttam, hogy a művelődés szakemberei is jöhetnek. Mert mű­velődés és gazdasági fejlődés, a modernizáció elválaszthatatlanok. S Önök hasonló gondokkal küzde­nek, mint mi. A tapasztalatok egyeztetése szerintem, mindkét fél­nek hasznot ígér. Farkas P. József PETŐFI Népe AJANLATA FOLYÓIRAT FoR RáS 8742 „Fetrengtünk a röhögéstől. Mi velhogy „ágyban voltunk. És Klári néni kiglancol\\i már ’ ellógon. A sötétvörös lakk a tíz körmén! Azok az orcájára kent lázrózsák’. Ha ő volt1 az éj szakai ügyeletes, már nyolckor re- mégett a keze. Mijcne iég\“tijaij.vol­tak!" — így kezdődik A hók a Eszter elbeszélése a Forrás decemberi számá­ban. Gulay István lírai jegyzeteket kö­zöl Hazámban élek címmel. Mándics Mihály az ötvenéves Dékity Márkról ír, a délszláv költő verseiből is olvasható néhány. . Tovább folytatódik a vita az élet ér­tékéről és minőségéről. Grezsa Ferenc irodalomtörténész Németh László en­ciklopédia-eszméjéről ad közre tanul­mányt, Görömbei András pedig Veres Péter pályájáról ír. Kitűnő kiegészítő, sőt tartalmas kuriózum a több mint húsz oldalon megjelentetett tanulmány Németh László és Veres Péter levelező1 séről, melyben nemcsak a leveleket ol­vashatjuk, hanem Fűzi László és Kőhe­gyi Mihály a barátság történetét feldol­gozó, megismertető sorait is. Lengyel András is leveleket „vizs­gál”, mégpedig Ignotus Pál Fülöp La­joshoz írptt gondolatait elemzi. Goór Imre a kecskeméti Nemzetközi Zo­máncművészeti Alkotótelepen készült SZÉPEN MAGYARUL- SZÉPEN EMBERÜL ET-NŐ 1837 óta ismeretes az elvtárs szó. Először csak szűkebb kör használta, majd a hazai munkásmozgalom fellen­dülésével fokozatosán terjedt. Általá­nos megszólításnak a fordulat évétől számíthatjuk. Rövidesen kialakult — német mintára — női változata, az elv­társnő (az oroszban a tovaris szó mind­két nemre vonatkozik). ■ Jegyzőkönyveken, levélborítékokon sokszor rövidítve találjuk, így: et., illet­ve et-nő. Találkozhatunk ilyen formák­kal is: et-nek vagy et-nak. Melyik he­lyes a kettő közül? Az elvtárs összetett szó, és két tagjápak első betűje szolgál rövidítésül. Hasonló betűszavakat nap mint Pap használunk, például tsz (ejt­ve: téesz), vb (ejtve: vébé). Azt gondol­hatnánk, hogy az et. is közéjük tarto­zik. Csupán annyiban, hogy ez is betű­szó. A tsz és a vb szavakat ki is mond­juk, az et. szót viszont csak írjuk. Ak­kor minden előzmény nélküli rövidítés­sel van dolgunk? Korántsem! Bizonyá­ra mindenki tudna játszi könnyedség­gel sorolni hasonlóképpen létrejött sza­vakat. Csak mutatóba néhányat! A mértékegységek nevét (km, dl, kg stb.) általában rövidítjük, de még sok mást is, például vsz. (versszak), pu. (pá­lyaudvar), de városnevekben sem ritka: Bp., Bcs., Szfv. (Budapest, Békéscsabai Székesfehérvár helyett). Olykor tolda- lékolnunk is kell ezeket a szavakat. Ek­kor nem a betűszót vesszük figyelembe, hanem az általa jelzett teljes szót. Lehe­tünk tehát Bp-en, de Bp-n nem; valami lehet 20 km-rel nagyobb távolság, és nem 20 km-mel. Mindezeket előrebo­csátva elmondhatjuk, hogy az et. rövi­dítés nyelvünkben teljesen szabályos. Toldalékolása a fentieknek megfelelő­en történik, tehát: et-nak a helyeséit leírt forma. Más nyélvek is szívesen rövidítenek, például az elvtárs-nak megfelelő szót is. Európa nyelveiben általában megegye­zik az elvtárs, illetve az elvtársnő rövidí­tése, hiszen a keresztnév eldönti, hogy férfiról vagy nőről van-e szó. Címzé­sekben nálunk csak a -nak, -nek rag szerepel (et-nak, et-nönek). A jegyző­könyvek vezetői az élőszót írják le, gyorsan kell dolgozniuk, ezért célszerű, ha rövidítenek. A jegyzőkönyvek tisz- tázati példányaiban azonban nem ép­pen megfelelőek a toldalékolt alakok. Az idegen nyelvekben némiképp köny- nyebb a helyzet. Az. elvtárs jelentésű szó a név elé kerül, nem pedig a név után, ráadásul az esetleges ragokat is magában hordozza (a legtöbb esetben az elöljárószó a kifejezés egészére utal). Feleslegesnek érezzük az efféle alako­kat: et-tól, et-sal, et-ért, et-at. írjuk ki így: elvtárstól, elvtárssal, elvtársért, elv­társat. Mint említettük, á rövidítés teljesen szabályos, meggondolandó azonban, hogy szükségszerű-e rövidíteni. Elvég­re az elvtárs szó egyáltalán nem tekint­hető hosszúnak. Az, hogy más nyelven rövidítenek, még nem jelenti azt, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk. Az egyéb -társ utótagú szavak rövidítése csak elvétve fordul elő (például a kar- társ szó helyett mikor láthatunk kt. betűkapcsólatot?) Annak a néhány be­tűnek a leírása nem okozhat nehézsé­get. Még gyors címzéskor sem! Mizser Lajos Óorosz szótár A Ruszkij Jazik Kiadó megjelenteti- a 9 kötetes óorosz szótárt. Az új kiadvány értelmező szótár lesz, ahol az ’óorosz szavak jelentését a modern orosz nyelv segítségével magyarázzák. A szótár anyagát több mint 700 óorosz írásos nyelvemlékből válogatták. A válogatás alapját képező nyelvemlékek különböző jellegűek: vannak közöttük magán- és állami levelek, némelyiküket nyírfakéregre Írták, régi könyvekben talált széljegyzetek, oklevelek, krónikák, évkönyvek ... A felhasznált forrásmunkák jó részét eddig nem jelentették meg. Minden szói az összes, a forrásokban,'talált összefüggésben tárgyal a szótár. A ritka szavakat példákkal illusztrálják. Következetesen, teljessé­gükben tartalmazza a nyelvtani formákat, rámutat az óorosz szavak korábban nem ismert jelentésére, széleskörűen tükrözi az orosz nyelv szókészletét. • A szótár jelentős hatást fog gyakorolni az óorosz kultúra és a keleti szláv nyelvek történetének tanulmányozására. A kultúrtörténészek ha­talmas anyagot papnak azoknak a tudományos problémáknak a megol­dására, amelyek az orosz irodalmi nyelv kialakulásának és fejlődésének különösen aktuális kérdéseivel foglalkoznak. (APN-KS) müveket és kísérleteket méltatja. A Forrás .többi lapjain a legszebb tűz-, zománcképekkel meg is ismerkedhe- lünk, reprodukciók révén. Fodor And­rás, SzőllősiZoltán, Szepesi Attila, Pet- rőczi Éva, Bisztray Adám verssel jelent­kezett a decemberi számban. LEMEZ KARÁCSONYI HANGULATBAN Ezzel a lemezzel nagy-nagy adóssá­got törlesztettünk, ugyanis mind ez ide­ig nem jelent meg Magyarországon ki­fejezetten betlehemes játékokat — tel­jes egészében — rögzítő összeállítás. (A Magyar Népzene Tára ugyan néhány típust jegyez, a néprajzi értékű felvétel viszont késett.) A Magyar Rádióban több betíehemest sugároztak már. Ezekből kettő került fekete korongra, Solymosi János rendezésében. Korabeli technikai viszonyokra utal az 1956-ban rögzített kakasdi betlehe­mes, hiszen monofelvétel. A Tolna me­gyei faluban a bukovinai Andrásfalvá- ról odatelepültek közreműködésével idézhetjük fel a betlehemest. Az eredeti felvételeknél, a stúdióbeli munkáknál (rádióműsor készült) jelen volt a gyűj­tő: Domokos Pál Péter. A kakasdi föl­vétel érdekessége, hogy minden szerep­lő, még az angyal és Mária is, férfi. Ez fel sem tűnik. „Minden ének karácsonyi örömet sugárzó ének" — jegyezte meg a jeles néprajztudós, Domokos Pál Pé­ter. A kakasdi betlehemes Mária bizta­tó szavaival ér véget: a szereplők „meg­kapják” azt, amit kértek, persze, ki-ki, mit érdemel. Az énekeket Andrásfalvi Györgyné Mátyás Erzsébet adja elő. Rendező: Grábócz Miklós. A lemez B oldalán egy másik típusú betlehemes hallható, a Heves megyei Terpesből. Ezt 1985-ben, tehát a közel­múltban segítetté megörökíteni Balogh Attila és Sütő László, SolymoSi János rendező irányításával. Az országosan ismert nótafa, Végh Menyhértné össze­állítását Falvay Károly alkalmazta rá­dióra. A terpesiek története karácsony előtt kezdődik, egy gazdasszony házá­nál. Itt jelennek meg a betlehemesek. Miután hírül hozták Jézus születését és jeleneteiket is megismertették, sőt ado­mányhoz jutottak, továbbindulnak ka­rácsonyi dalokkal. Ez a felvétel szte­reóban készült. KSH SW sPsi Kíüsasól sä*”® Örvendetes dolog, hogy a Betlehe­mes játékokat és az ezekhez hasonló rádiós produkciókat nagylemezen te­szik közkinccsé. A sor bizonyára foly­tatódik, hiszen éppen ezért jött létre a Radioton kiadó. KONCERT CSILLAGFÉNY: VAKÁCIÓ IDEJÉN Kecskeméten immáron másods/or rendeznek nagyszabású, színvonalas diszkót a fiataloknak. A budapesti Pe­tőfi Csarnokból ismert Csillagfény diszkó vidéki „kiadását” ezúttal a téli szünidő első napjaiban, december 20- án, vasárnap este 7 órakor tartják a kecskeméti Városi sportcsarnokban. A műsorban (fellép a Napóleon Boule­vard, a Bikini és a Fan-Fan együttes. Azok a fiatalok, akik ezén a koncerten részt vesznek, ingyen belépőt kapnak a december 28-ai szünidei diszkóra, a megyei művelődési központba. (Ké­pünkön a diákok körében legnépsze­rűbb mai popegyüttes, a Napóleon Bid.) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents