Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-17 / 297. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLII. évf. 297. szám Ára: 1,80 Ft 1987. december 17., csütörtök UJ MINISZTÉRIUMOK ÉS ÚJ MINISZTEREK Megkezdődött az Országgyűlés téli ülésszaka Tegnap 10 órakor a Parlament­ben megkezdődött az Országgyű­lés téli ülésszaka. A képviselők élve az ügyrend adta lehetőséggel — 7 ellenszavazattal -1— úgy döntöttek, hogy zárt ülésen tárgyalják meg a Magyar Népköztársaság miniszté­Grósz Károly elöljáróban tájékozta­tást adott á kormány munkaprogram­jának fogadtatásáról, a végrehajtás to­vábbiakban várható politikai környe­zetéről és arról, hogy mit tett a- kor­mány az őszi ülésszak óta a megvalósí­táshoz szükséges hazai és nemzetközi feltételek megteremtése érdekében. — A parlamenti ülésszak széles nyil­vánosságot kapott és nagy érdeklődést váltott ki. A nyilvánosság és az érdek­lődés találkozása következtében a köz­véleményben, az érdekelt állampolgá­rok legszélesebb köreiben a korábbinál reálisabbá és egységesebbé vált a kép az ország helyzetéről, az előttünk álló újszerű feladatokról,. a népünket, jö­vőnket ezekben az években érintő és meghatározó sorskérdésekről. Ezt nagy politikai értéknek tekintjük. A munkaprogram fogadtatását te­kintve a kép — ahogyan ez várható volt — erősen differenciált. Nagyon lé­nyegesnek tartjuk, hogy az állampolgá­rok, a közösségek józan, tárgyilagos helyzetértékelése és támogató tenni- akarása dominál benne. Különösen fontos, hogy a termelő vállalatok jelen­tős részénél olyan szemlélet és gyakorlat van felerősödőben, amely nem a moz­gástér vélt és valós korlátáit leltározza nagy szorgalommal, hanem a lehetséges cselekvés módozatait kutatja. Csakis ez a magatartás az előremutató. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy az előbbiekkel ellentétes jelenségekkel is lehet találkozni. A kez- . deti bizakodás mintha csökkent volna. Vannak, akik még mindig csak a fenn­tartásaikat tudják megfogalmazni. Egyesek továbbra is a kivárás pozíció­jában húzódnak meg. Mások mindmá­ig nem voltak képesek elmozdulni a „kik a felelősek” kérdéstől, nem véve tudomást arról, hogy ezzel valójában nem jutunk előre. A kibontakozást ille­tően a „mi a biztosíték” kérdését ismé­telgetik kitartóan. Sajnálatos tény — s ez politikai thunkánk gyengeségét is tükrözi —, hogy sokan nem értik és kü­lönösebben nem is érdeklődnek az iránt, amit a kormány munkaprogram­ja tartalmaz. Közülük kerülnek ki azok, akiket tájékozatlanságuk nem tart visz- sza magabiztos nyilatkozatoktól. Az sem értj bennünket váratlanul, hogy a nehézségek növekedése na­gyobb aktivitásra bátorítja az ellensé­ges és ellenzéki elemeket. Itt is szeret­ném hangsúlyozni, hogy a kormány a jövőben is párbeszédre törekszik min­denkivel, aki bár tőlünk eltérő módon, de a szocialista kibontakozás érdeké­ben keresi a megoldási lehetőségeket. De nem vagyunk hajlandók tárgyalni azokkal, akik tudatosan ártó szándék­kal, ellenséges platformról igyekeznek diszkreditálni- céljainkat s a megvalósí­tásra irányuló erőfeszítéseket. Mindezek a jelenségek nem hanya­golhatok el, de természetesen nem kér­dőjelezhetik meg azt a sok irányból érezhető támogatást, amely a kor­mánynak erőt és biztonságot ad a mun­riumainak felsorolásáról szóló tör­vényjavaslatot. A kormányzati munka korszerűsítésének folya­matába illeszkedő szervezeti válto­zásokat Grósz Károly, a Minisz­tertanács elnöke indokolta meg előadói beszédében. kához. Társadalmunkban megvan és erősödik az akarat a közösen elhatáro­zott célok megvalósítására és azok van­nak döntő többségben, akik azt kere­sik, hogyan lehet a szocializmus jobb, hatékonyabb működő gyakorlatát kia­lakítani hazánkban. Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy a jövőben a kormányprogram fo­gadtatásának ez az alapjaiban egyetér­tő támogatása tovább fog differenciá­lódni. Ahogy egyre határozottabb lé­pésekkel fogunk előrehaladni az általá­nos elvek konkrét megvalósításában, egyre inkább megoszlanak majd a véle­mények, éleződnek a viták is..A fő cé­lok megvalósítására irányuló döntése­ink nemegyszer érdekeket fognak sérte­ni, illúziókat fognak eloszlatni. Még­sem választhatunk más utat. Az Országgyűlés őszi ülésszaka óta végzett kormányzati munka közép­pontjában — érthető módon — a gaz­dasági feladatok álltak. A kormány ál­tal hozott döntések jelentős részét te­szik ki azok az intézkedések, amelyek az új adórendszerről szóló törvények végrehajtását szolgálják. A Miniszter- tanács áttekintette a kétszintű bank- rendszer működésének tapasztalatait, s javaslatokat fogadott el a negatív ten­denciák kiszűrése és a kedvezőbb fo­lyamatok szélesebb körű elterjesztése érdekében. Javaslatot tett a Miniszter- tanács az Elnöki Tanácsnak a kötvény- konstrukció továbbfejlesztésére, illető­leg a versenytárgyalásról ' szóló törvényerejű rendelet megalkotására. Megfelelő jogszabályok születtek az úgynevezett bérbruttósítás elvégzésére. Az 1988. évi népgazdasági terv és költségvetési javaslat, valamint a gaz­dasági szabályozók kialakítása során arra törekedtünk-, hogy — a munka- programban meghatározott céloknak megfelelően — fizetőképességünk meg­őrzését segítsük elő, és ezzel összhang­ban biztosítsuk a költségvetés egyensú­lyát. Ezért is fontos, hogy sikerült lehe­tőséget találni védelmi kiadásaink mér­séklésére, miközben garantáljuk szö- vetségesi kötelezettségeink fegyelme-1 zett teljesítését. A külső feltételek biztosítása Nemzetközi tevékenységében a kor­mány legfontosabb feladatának a sta­bilizációs és kibontakozási program külső feltételeinek biztosítását tekinti. Ennek érdekében törekszünk az állam­közi kapcsolataink további aktivizálá­sára. Különösen nagy figyelmet fordí­tottunk és fordítunk a nemzetközi gaz­dasági, pénzügyi és tudományos­műszaki együttműködésben rejlő lehe­tőségek kihasználására. Tárgyalásaink középpontjában a korszerű gazdasági együttműködési formák feltárása és ki­bontakoztatása állt. Mi elsősorban a termelési együttműködést szorgalmaz­zuk, és ehhez a lehető legkedvezőbb feltételeket teremtjük meg. Ennek meg­felelően alakítjuk piaci politikánkat. , A KGST októberi, moszkvai ülés­szakán közösen határoztunk a szocia­lista gazdasági integráció mechanizmu­sának és a KGST tevékenységének fo­kozatos átépítéséről, amelyet a tagor­szágok nemzeti gazdasági mechaniz­musai fejlődésének figyelembevételével kell megvalósítani. Megkülönböztetett jelentőségű tár­gyalásokat folytatunk a Szovjetunió vezetőivel a jövőbeni együttműködé­sünk tartalmáról és kereteiről. Minden témakörben a maximális megértést, se­gítőkészséget és együttműködési szán­dékot tapasztaltuk. Megállapodtunk a forgalom szinten tartásában és az áru- szállítások szerkezetének fokozatos módosításában. A többi KGST-országhoz hasonló­an mi is foglalkozunk a Közös Piaccal való viszonyunk rendezésének kérdése­ivel. A Közös Piac tagországai hagyo­mányos és fontos gazdasági partnerek Magyarország számára, ezért a kap­csolatok rendezéséhez komoly érde­künk fűződik. Tárgyalások folynak az első átfogó megállapodásról hazánk és az Európai Gazdasági Közösség kö­zött, amelyeket szeretnénk belátható időn belül sikeresen befejezni. Minden lehetséges alkalommal fellépünk a ben­nünket sújtó diszkriminatív intézkedé­sek megszüntetése érdekében. Nemzetközi kapcsolataink, együtt­működésünk biztató távlatait nyitja meg a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között kibontakozó párbeszéd új szakasza. A Magyar Népköztársasság kormánya a legmelegebben, a legőszin­tébben üdvözli a szovjet—amerikai kö­zös nyilatkozatban megfogalmazott tö­rekvéseket. Javaslom a tisztelt Or­szággyűlésnek, hogy a mai ülésén nyil­vános állásfoglalásban fejezze ki egyet­értését e történelmi jelentőségű megál­lapodással. — A kormány munkaprogramjának beterjesztésekor ígéretet tettem önök­nek arra, hogy — felgyorsítva a kor­mányzati munka korszerűsítését célzó előkészületeket —javaslatot teszünk a Minisztertanács és a minisztériumok szervezetének új rendjére. Ezért terjesz­tem most elő a kormány nevében az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot. Mindezt széles körű konzultáció és ta­pasztalatszerzés előzte meg, melynek során a szervezeti változások szinte egyöntetű támogatást kaptak. A tervezett szervezeti intézkedések és az ezekhez kapcsolódó személyi válto­zások ennek a folyamatnak az első üte­mét jelentik. Ebből következik, hogy most csak olyan személyi változásokra terjesztek elő javaslatokat, amelyek a szervezetkorszerűsítéssel függnek ösz- sze. A mostani első lépést követően 1988-ban szándékozunk előkészíteni és 1989. január 1-jével bevezetni a még szükségesnek ítélt módosításokat. A kormányzati munka továbbfej­lesztésénél abból indulunk ki, hogy a mai helyzetben gyors reagálásra, ke­mény és néha kényszer szülte döntések meghozatalára, és — az alapvető irá­nyok tartása mellett — állandó manő­verezési készségre van szükség. Ez el­képzelhetetlen a kormányzás munka­stílusának átalakítása, a döntési rend­szer megváltoztatása és a felelősségi vi­szonyok áttekinthetővé tétele nélkül. Mindez olyan követelmény a központi állami irányítással szemben, amely szervezeti és személyi változásokat is igényel. A minisztériumok felsorolásáról szó­ló törvényjavaslatot elsősorban azok­kal a tartalmi összefüggésekkel indok­lom, amelyekbe a. javasolt szervezeti intézkedések és személyi változások be­ágyazódtak. Ezek közül a következők­re kívánom figyelmüket felhívni: — Az állam gazdaságszervező szerepe a jövő­ben nem csökken, ellenkezőleg, erősö­dik, de az más, közvetettebb formában nyilvánul meg, mint eddig. — A másik tartalmi követelmény azzal kapcsola­tos, hogy a kormánynak a jövőben nyi- tottabbnak kell lennie a társadalmi fej­lődés új jelenségeire. — És végül a tar­talmat érintő harmadik törekvésünk azzal függ össze, hogy erősödik a szoci­alista demokrácia és fokozódik az álla­tni szervek munkája feletti társadalmi ellenőrzés. Gyorsabb kormányzati cselekvés A kormányt érintő javaslataink arra irányulnak, hogy a Minisztertanács testületi jellegének erősítését összhang­ba hozzuk a miniszteri önállóság és felelősség növelésével. Ennek jegyében felülvizsgáltuk a miniszterelnök­helyettesek funkcióját és a kormánybi­zottságokat. Alapvető célunk, hogy a minisztériumok munkájában a kor­mányhoz kötődést erősítsük, egyidejű­leg azonban a tárcájukhoz tartozó szakkérdésekben növeljük a miniszte­rek saját döntéshozatali lehetőségét. Annak érdekében, hogy a minisztéri­umok önállóan lássanak el tárcaközi koordinációt, képesek legyenek komp­lex kormányzati feladatok felelős ellá­tására, megszüntetjük a Miniszterta­nács tisztségviselőinek miniszterek fe­letti szervezetirányító tevékenységét. A miniszterek és az országos,hatáskörű szervet vezető államtitkárok a jövőben közvetlenül a Minisztertanácshoz kap­csolódnak, munkájukért a kormány­nak és az Országgyűlésnek tartoznak felelősséggel. Ez lehetővé teszi, hogy csökkentsük a miniszterelnök-helyette­si funkciók számát, illetve megszüntes­sük a kormány és a minisztériumok közé beékelődő hivatali apparátust. A lefolytatott vizsgálatok egyértel­műen kimutatták, hogy a három gaz­dasági kormánybizottság egymás mel­letti működése párhuzamosságokra, a kormányzati cselekvés lelassulására ve­zetett. Ezért a Minisztertanács meg­szünteti az Állami Tervbizottságot, a Gazdaságfelügyeleti Bizottságot, vala­mint a Nemzetközi Gazdasági Kapcso­latok Bizottságát, és egyidejűleg létre­hozza a Terv- és Gazdasági Bizottsá­got. Az Országos Tervhivatal a jövő­ben — jelenlegi funkciójának megfele­lően — önállóan működik. A kormánybizottsági titkárságok ki­iktatása mellett megszüntetjük a Mi­nisztertanács Tájékoztatási és Tanácsi Hivatalát. A tanácsi hivatal szervezetei és feladatai beépülnek a Belügyminisz­tériumba. Ezzel a döntéssel ez a fontos minisztérium a közrend és a belbizton­ság kormányzati feladatainak ellátása mellett jelentős lépést tesz a belügyi és közigazgatási funkció kiteljesedése felé. A tanácsok irányításának az Alkot­mányban is rögzített konstrukciója változatlan marad. A tanácsok köz­ponti irányítása továbbra is a Minisz­tertanácshoz tartozik, de most már nem államtitkár, hanem a kormány egyik tagja — a belügyminiszter — közreműködésével. A Minisztertanács tanácsi kapcsola­tainak magasabb szintre emelése érde­kében — a miniszterelnök vezetésével — létre hozzuk a Minisztertanács Ta­nácsi Kollégiumát. A Minisztertanács Tájékoztatási Hi­vatala megszüntetését az indokolja, hogy a tömegtájékoztatásban jelentő­sen növelni kívánjuk a sajtószerveket alapító intézmények önálló döntési le­hetőségét és felelősségét. Ennek érde­kében szétválasztjuk a kormányzati sajtóirányítást, illetve a kormányszóvi­vői tevékenységet.' A minisztériumok, illetve országos hatáskörű szervek körében végrehaj­tandó változások célja az integrált, a koordináció belső biztosítására képes minisztériumok létrehozása, ezzel egyi­dejűleg a gazdaságirányítás körében a merev funkcionális és ágazati tagozó­dás felszámolása. Javasoljuk — a Belkereskedelmi és a Külkereskedelmi Minisztérium össze­vonásával, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkársága önálló hatás­körének megszüntetésével, valamint az Országos Anyag- és Árhivatal hatáskö­rének jelentős módosításával — a Ke­reskedelmi Minisztérium létrehozását. Piacépítési szempontból feltétlenül in­dokolt a fogyasztói, a termelői, illetve az exporttevékenységhez szükséges bel­földi piaci feltételek egységes szabályo­zása, vagyis a bel- és külkereskedelem állami irányításának integrálása. Ez az átszervezés nem egyszerűen a Bel- és Külkereskedelmi Minisztérium össze­vonását jelenti, hanem a kereskedelem és a piacfelügyelet minőségileg új típu­sú irányítási rendszerének megteremté­sét.^ Ezt követően az Országos Anyag- és Árhivatal — termelőeszköz-kereske­delmi és piacfelügyeleti feladatai nélkül — Országos Árhivatalként működik tovább. A Kereskedelmi Minisztérium ellátja az államközi gazdasági kapcsolatok szervezésével, koordinálásával, szabá­lyozásával, illetve irányításával, vala­mint a KGST-integrációval kápcsola- tos állami feladatokat is, és ezáltal ve­zető szerephez jut a gazdasági diplomá­cia irányításában. ■ A következő javaslatunk a Szociális és Egészségügyi Minisztérium létreho­zására irányul. Az új minisztérium lát­ná el a szociális juttatási rendszer meg­alapozásával, a szociális jellegű foglal­koztatással kapcsolatos feladatokat. Ide tartoznának a rehabilitációval, a fogyatékossággal összefüggő teendők. Itt szerveznénk meg az egészségmegör- zési programmal, az alkoholizmus elle­ni küzdelem, a társadalmi beilleszkedé­si zavarokkal kapcsolatos, valamint a népesedési és családpolitikai központi államigazgatási feladatokat is. Igazodó munkastílus A Szociális és Egészségügyi Minisz­térium mellett az államigazgatáson be­lül koordinációra és a társadalmi szer­vezetekkel való érdekegyeztetésre Szo­ciálpolitikai Tanács, az egészségmegőr­zés feladatainak ágazatközi összehan­golására Országos Egészségvédelmi Tanács működné, és új típusú kapcso­latrendszer alakulna ki a szakszerveze­tekkel is. A Szociális és Egészségügyi Minisz­tériumhoz tartozna a társadalombizto­sítás irányítása oly módon, hogy az elvi tervezési és szabályozási feladatok az Országos Társadalombiztosítási Fő- igazgatóságtól fokozatosan beépülnek e minisztériumba. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen minisztérium létrehozá­sa megkönnyithetné a kormányprog­ramban meghirdetett szociálpolitikai koncepció kidolgozását és hatékony ál­lami alkalmazását. Új minisztériumként javasoljuk fel­állítani a Környezetvédelmi és Vízgaz­dálkodási Mimsztériumot. Jelenleg a különböző természeti erőforrásokkal való gazdálkodás elkülönült ágazati te­vékenységként folyik. Ezért szükség van a társadalom hosszú távú érdekeit előtérbe állító, komplex, jobban koor­dinált ökológiai szemlélet és cselekvés kialakítására. Az új minisztérium a környezetvéde­lem legáltalánosabb funkcionális fel­adatait látná el. Emellett foglalkozna a vízgazdálkodási, vízhasznosítási és víz­kárelhárítási feladatokkal, a természet- és tájvédelemmel, a levegőtisztasággal, a zajvédelemmel, a veszélyes és egyéb hulladékok kezelésével, egyes kommu­nális irányítási feladatokkal és a föld­védelemmel. Az új minisztérium bázi­sán racionálisabbá és hatékonyabbá válna a jelenleg sokszor párhuzamos területi, intézményi rendszer tevékeny­sége, és költségmegtakarításra is szá­míthatunk. Tisztelt Országgyűlés! A javasolt módosítások jelentőségét jól érzékelteti, hogy ilyen léptékű válto­zásokra 1967 óta nem került sor. Azt 1988. március 31-éig kell végrehajtani. Az új követelményekhez igazodik fo­kozatosan a kormány munkastílusa is. Tartalmilag gazdagabb lett az együtt­működés a Szakszervezetek Országos Tanácsával. Lezajlott a kormány és a KISZ képviselőinek első találkozója. A kormány gazdasági kérdésekkel fog­lalkozó tagjai együttesen folytattak ta­pasztalatcserét az üzemek, termelőszö­vetkezetek vezetőivel. Javult a kor­mányzati munkáról adott tájékoztatás. Fokozottabban támaszkodik a kor­mány az országgyűlési képviselők és a parlamenti bizottságok tapasztalatai­ra. A jövőben méginkább mint eddig, kötelességünknek tartjuk a társadalom különböző rétegeivel a folyamatos pár­beszédet. Fontosabb kérdések eldönté­se előtt széles körű konzultációkat szervezünk. "A kormány tiszteletben, tartja az eltérő véleményeket, de dönté­seivel — az összes tényező felelősségtel­jes számbaveétele után — az ország hosszú távú érdekeit kívánja szolgám. Munkánkkal azonban elégedetlenek vagyunk. A kormányzati munka haté­konysága elmarad az igényektöli Van kapkodás, a kevésbé fontos ügyek szá­ma nagy, lényegi kérdésekben lassú és hosszadalmas az előkészítő munka. Ennek alapvető oka a nyomasztó, ál­landósult időzavar, a valóságos folya­matok elmélyült elemzésének hiánya, a döntés-előkészítésben az alacsony szín­vonalú elméleti munka, az egyre szorí- tóbb gazdasági kényszer, s az ebből eredő szűkülő mozgástér. Ezen —! ami­lyen gyorsan képesek vagyunk — vál­toztatnunk kell. Hiszem, hogy itt ma javítunk ennek feltételein. E gondolatok jegyében kérem, hogy az Országgyűlés a benyújtott javaslato­kat vitassa meg, fogadja el és iktassa az ország új törvényei közé. * Az Országgyűlés ugyancsak zárt ülésen döntött személyi kérdések­ben. Ezt követően plenáris üléssel folytatta munkáját. Az ülésterem­ben helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkára, és Grósz Ká­roly, a Minisztertanács elnöke. Ott volt az MSZMP Politikai Bizottsá­gának több más tagja, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, s jelen voltak a Központi Bizottság titká­rai, az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti külkép­viseletek számos vezetője és tagja. A zárt ülésén hozott döntéseket — már az ülésszakra meghívott vendégek jelenlétében 1— Sarlós István, az Országgyűlés elnöke is­mertette. (Folyt, a 2. oldalon.) Módosul az állam gazdaságszervező szerepe Grósz Károly beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents