Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-14 / 269. szám

1987. november 14. 9 PETŐFI NÉPE © 3 a f* m f ® -gf ff» A reform hívei es ellenzői Beszélgetések vitatott kérdésekről Kiskunhalason és Kecskeméten November 16-án 14 órától a kiskun- halasi pártbizottságon, 17.30 órától Kecskeméten, az Erdei Ferenc Műve­lődési Központban „Közgazdászok és a reform” címmel az értelmiségnek a reformfolyamatban betöltött szerepé­ről tart vitával egybekapcsolt előadást Angelus Róbert kandidátus, az ELTE szociológusa. Előzetesként megkérdeztük, hogyan látja: az értelmiségiek között kik ma a reformok támogatói és kik az ellenzői? . — Pontos választ nem lehet adni a kérdésre. Sajnos nem állnak rendelke­zésre a különböző értelmiségi csopor­tok nézeteit és magatartását jelző ada­tok. Ehhez további szociológiai felvéte­lekre lenne szükség. Akadály az is, hogy a nyilvánosság mai, korlátozott feltételei mellett az eltérő vélemények nem mutatkoznak meg eléggé markán­san, így rendszerint „elrejtik” nézetei­ket. A reformok nyílt ellenzőinek szá­ma rendkívül csekély. Azok az értelmi­ségiek azonban, akik a reformokkal szemben ellenérzéseket táplálnak, nyil­vánosan viszont a reformok híveinek vallják magukat, már lényegesen töb­ben vannak és komoly politikai erőt képviselnek. Tetteik természetesen nem verbális megnyilatkozásaikhoz, hanem valódi beállítottságukhoz igazodnak, s így komolyan fékezik a reform előreha­ladását. A nézetek kendőzésének ellentétes iránya is fellelhető. Nemcsak „rejtett ellenreformerek”, hanem „rejtőzködő reformerek” is léteznek. Ténylegesen a reformok hívei ugyan, de a reformok­kal kapcsolatos tapasztalataik, a re­formpolitika cikcakkjai, vagy a kör­nyezet reformellenes beállítódása miatt csak nagyon óvatosan, visszafogottan állnak ki a reformok mellett. A rejtőzködésnek korábban említett formája a mai helyzetben természete­sen sokkal gyakoribb. A közgazdászok körében végzett szociológiai vizsgála­tunk során például azt tapasztaltuk, hogy interjúalanyainknak csaknem a fele álcázni igyekezett nézeteit. A véle­mények kendőzői között azonban,dur­ván háromszor annyian voltak a „rej­tőzködő reformellenesek”, mint a „rej­tett reformtámogatók”. A fentiek mel­lett a reform eltérő értelmezése, a foga­lom tartalmának inflálódása is nehéz­ségeket okóz. Vannak, akik kisebb mó­dosításokat, jelentéktelen változásokat értenek a reformon, mások viszónt a költségvetési korlátok keményebbé vá­lását tekintik a reformtevékenység kri­tériumának, s ezt csak a gazdasági szfé­rán túlmutató, átfogó politikai és tár­sadalmi reformok útján tartják elérhe­tőnek. A „rejtőzködő reformellenesek” között a reform éljelentéktelenitésére való törekvés nem egyszerűen ösztönös tendencia, hanem gyakran a reform fé­kezésének tudatos stratégiája. — Az említett vizsgálat szerint mégis hol húzódnak meg a vonalak? — Reformtámogatók és reformelle­nesek a legkülönbözőbb pozíciókban előfordultak. A fő tendencia mégis az volt, hogy a reform ellenzői nagyobb arányban fordultak elő a vállalati és a hivatali hierarchia magasabb posztja­in. Inkább megtalálhatók az idősebb, mint a fiatalabb generációk tagjai kö­zött és vidéken is nagyobb az arányuk, mint a fővárosban. A reform legradi­kálisabb híveit a kutatók és a magas kulturális státuszú, nagy kitekintéssel rendelkező közgazdászok között talál­juk. Jelentős vízválasztóknak bizo­nyult a „második gazdaságban” való részvétel is. Akik részt tudnák venni a második gazdaságban, azok rendsze­rint reformpártiak. Azok viszont, akik vagy a munkaerőkereslet, vagy a vállal­kozó kedv hiánya, esetleg munkaköri összeegyeztethetetlenség miatt kiszo­rultak a második gazdaságból, sokkal inkább a reformok ellenzőinek táborát erősítik. A strukturális pozíció mellett természetesen a kulturális hagyomány is számottevő, s szerepet játszik a néze­tek alakulásában. Az első generációs értelmiségiek között gyakoribb a hatá­rozott reformpárti attitűd, mint a több- generációs értelmiségieknél. A család kulturális miliőjének fontosságára hív­ta fel a figyelmet az is, hogy egy sor olyan érték, amely már a korai szociali­zációs folyamatban kialakul, szorosan összefügg a reformgondolkodással, részben már megalapozza a reformmal kapcsolatos eltérő beállítódásokat. — Ha jól értem, elég jelentősnek látja a reformellenes erőket. Mégis, hogyan lehetne a reform táborát erősíteni? — A reform keresztülvitelének elen­gedhetetlen feltétele az erős, a refor­mok ügyét támogató közvélemény kia­lakulása. Ez azonban csak társadalmi nyilvánosság növelésével érhető el. Olyan társadalmi atmoszférára kell tö­rekednünk, amelyben a reformok hívei és ellenzői álcázások és mellékgondola­tok nélkül nyilvánosan képviselik és ütköztetik nézeteiket. Dr. Kiss István szociológus NEM ZÁRJA EL A MÚZEUMOKAT, A JÁTSZÓTÉR MARAD Bánk épül a szalagház en 9 A helyszínrajzon jól látható, hogy az építendő Kereskedelmi és Hitelbank Rt. székháza nem akadályozza majd a mú­zeumok megközelítését, s megmarad a játszótér is. Aligha kell bizonygatni va­lakinek is, aki járt már Kecs­kemét központ­jában, hogy a Május 1. tér építészetileg be­fejezetlen, a szalagház vége a „levegőben lóg”. S a leve­gőből a közel­múltig hullott a falburkolat is. Mivel a sarok nincs beépítve, a központ ke­vésbé esztétikus városrészekre is rányílik. A tér befejezése rég­óta gondja az illetékeseknek, de az elmúlt „másfél évtized­ben külön­böző okok mi­att — nem sike­rült megtalálni­uk a megfelelő megoldást. Most végre döntés szüle­tett. A sarokra pénzintézet épül, a Keres­kedelmi és Hi­telbank Rt. kecskeméti központja. A művészetek és játé­kok kedvelői azonban felkapták a fejüket! Nem lesz-e számukra hát­rányos a tér ilyetén kialakítása? A Naiv Művészek Múzeuma, valamint a Szórakaténusz Játék­ház egyrészt építészetileg is szá- montartott létesítmények — s a hatalmas banképület tömege mel­lett könnyen jelentéktelenné vál­hatnak, — másrészt látogatottsá­guk is csökkenhet, ha a tér beépíté­se akadályozza a megközelítést. Tartanak a tér fából faragott játé­kainak megsemmisülésétől is. Ag­godalmuknak dr. Kriston Vízi Jó­zsef, a Szórakaténusz vezetője adott hangot szerkesztőségünkhöz írott levelében. Utánajártunk a do­lognak s megtudtuk, hogy az illeté­kesek igyekeztek az ő szempontjai­kat is figyelembe venni, tehát kompromisszumos megoldás szü­letett. Öveges László városi főépítész, a tanács műszaki osztályának he­lyettes vezetője: — A tér befejezetlensége régi gond, s a megoldás elhúzódásának idején új értékek is létrejöttek, amelyek védelme természetesen in­dokolt. A tervezésre a Bácsterv ka­pott megbízást, de ők pályázatot írtak ki a lehető legjobb megoldás­ra. A kiírásban követelményként fogalmazódott meg a Naiv Művé­szek Múzeumának, valamint a Szórakaténusznak oly módon való figyelembevétele, hogy a bank azo­kat lehetőleg minél kevésbé takar­ja, s. megközelítésüket se akadá­lyozza. Véleményem szerint a nyertes pályamű amellett, hogy megfelelően lezárja a szalagház vé­gét — a szükséges kompromisz- szummal persze — eleget tesz en­nek a követelménynek is. Farkas Gábor., a Bácsterv igaz­gatója: .'— A pályázatot a Középületter­vező Intézet nyerte, egy 12 emele­tes toronyépülettel, s mint alterve- zők, ők készítik a kiviteli terveket. A Szórakaténusz a Petőfi Sándor utca felől jelenleg sem látható, az Alföld Áruháztól viszont továbbra is látható marad. A Naiv Művé­szek Múzeumának főbejárata előtt kialakítandó, összeszűkülő kis te- recskén keresztül továbbra is meg­közelíthető lesz mindkét létesít­mény, s a játszótér is megmarad, csak közelebb kerül a játékházhoz. Kriston Vízi József: — Az alkalmazandó megoldás ismeretében most már kevésbé ag­gódom. A tervezők figyelembe vet­ték a múzeumok szempontjait is. A kérésünk az, hogy a bank építé­sének ideje alatt is lehetőleg zavar­talanul működhessünk, annál is inkább, mivel 1988-ra is három, hosszabb ideig tartó, nagyobb sza­bású kiállítást tervezünk. Sáfár László, a'Kereskedelmi és Hitelbank Rt. műszaki vezetője: — Az épület kivitelezésére ver­senytárgyalást írunk ki. A pályá­zók felé feltételül szabjuk majd, hogy a munkálatok során a mú­zeumok működését a lehető legke­vésbé zavarják. Bálái F. István SZOMBATI LEVEL: Peng a Tragikus kétarcúság mutatkozik zenei kultúránkban. Egyik arcun­kat arról ismeri a világ, hogy mi vagyunk Kodály és Bartók népe, tőlünk, a mi országunkból indult, valóban, a földkerekséget bejáró diadalútjára a zeneoktatás Kodály- módszere. A másik arca a nemzet lelkének: a gomba módra szaporo­dó könnyűzenei együttesek légiója. S amig a kórusokról, a népdalt éneklőkről alig-alig hallunk vala­mit, a pillanatéletű dalocskákra szerveződött elektromos együttesek óriási nyilvánosságot kapnak tele­vízióban, rádióban, lemezkiadás­ban, művelődési házakban, sport­csarnokokban. Mert ez a divat, ez kell a fiataloknak, ezért tombolnak, csápolnak, ezért utaznak kedvenc együttesük után, akár a fél országot is átvonatozva. Elrontottunk valamit, vagy ez így természetes? Az az elfogadható, hogy fönt, valahol a szellem magas­lati levegőjében trónol a népdal, a tiszta forrás mellett tenyésző havasi gyopár, míg lentebb, elérhető kö­zelségben mindenki által élvezhető színvonalon kínálja magát egy má­sik növény? Mert valóban köny- nyebb felvenni a leesett gyümölcsöt a földről, mint fölmászni érte a fá­ra. A mai rockegyüttesek tagjait sokkal jobban ismeri az ifjúság, mint nemzeti történelmünk nagy alakjait, a ma élő tudósokat, felta­lálókat, politikusokat. Mert ezek­nek az együtteseknek vezetői, tagjai szinte naponként, hetenként szere­pelnek az újságokban, televízióban, könyveket, lexikonokat adnak ki róluk, fényképük minden butikban, áruházban, trafikban megtalálható, s ha előállnak egy új szerzeménnyel, napokon belül 10 és 10 ezer pél­dányban dobja piacra a hanglemez­gitár! gyártó vállalat. De például évek óta sikertelenül keresi az ember Weiner Leo lemezét, és ritkaságnak számít sok más komoly zene is. Arról már nem is szólok, hogy nemzeti értéket hordozó tudományos tanulmányok nyomdai átfutási ideje olyan hosz- szú, hogy mire végül megjelenhet­nek, már túlhaladottá válnak. Igen! Valamit elrontottunk. Túl­ságosan nagy már a rockőrület; bárhová megy az ember, fülsértőén csengenek az elektromos gitárok, félmeztelen, zsíros hajú, esetleg bőrdzsekis, sárgaréz nyakláncon nagy keresztet himbáló sztárok üvöltenek. De ha megkérdezel egy tizenévest, hogy mi az Apassionáta, azt fogja gondolni, viccelsz vele. És hiába nyilatkozik az orvos arról, hogy a mai tizenévesek nagy száza­léka — a keményrock miatt —hal­láskárosult, s hiába teszi ki a lelkét a szociológus, hogy kérem szépen ez a zenei divatőrület káros az egyé­niség fejlődésére, mert sivárrá, ag­resszívvá teszi az embert, aki üveg­golyókat szorongatva arról van meggyőződve, hogy markában tisz­ta gyémántot tart. Sem érzés, sem) gondolat, sem dallam nincs ezekben a „számok­ban”, ugyanakkor az előadók pa­naszkodnak, és művésznek nevezik önmagukat. Elmondják, hogy bi­zony több támogatás kellene nekik, mert egy felszerelés százezrekbe ke­rül és, ugye, élni, keresni is kell va­lamit. Bezzeg Nyugaton... Azt hiszem, itt a baj. Ez a bezzeg Nyugat. A rádióban, a televízió­ban, de mindenhol, szinte kizárólag angol szöveget hall az ember, mert ez a sikk. Mert azt gondolják az előadók, hogy akkor már művel­tek, ha beszajkózzák az angol szö­vegét. Még a magyar számokat is legtöbb esetben ezen a nyelven ad­ják elő. így aztán arctalanná, értel­metlenné válik az egész. De nem is az értelem a lényeg, hanem a hange­rő, a póz, a kellékek, az, hogy minél meghökkentőbben álljon ki a ban­da. Természetesen most sokan és azonnal rámfogják, hogy „őskövü­let” az ürge, hogy mit ortájozik a vén.krapek, irigyli a menőket. Le­het, hogy ezekben valami igazság is található, de a lényeg szerint szeret­ném az értékes, az állandóan kon­vertálható tudás, a megbízható ér­zelmi-lelki alapok felé terelni a fia­talokat. Mert csalódással ébrednek majd rá, hogy amire most esküsz­nek, az annyira múlandó és értékte­len, mint homoksivatagban a kara­ván lábnyoma. Néhány héttel ezelőtt megdöb­bentő élményben volt részem. Kecskeméten, a Szabadság téren állt egy ősz hajú, hatvanon jóval túlhaladott férfi. Haját lobogtatta a hideg szél, inge mélyen kigombol­va, napcserzett mellét verte a szúrós eső: Ebben az önpusztító állapotá­ban énekelt Torkaszakadtából harsogta: Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága... A járókelők meg­álltak, rácsodálkoztak és fejcsóvál­va továbbmentek. Én megdicsér­tem a hangját; amikor felém fordí­totta tekintetét, láttam, hogy sij. Ugye, maga nem néz bolondnak? Elhagyott a feleségem — sóhajtotta és tovább énekelt, hogy ennek a szép barna lánynak én leszek a pár­ja. Ilyen érzelmi összeomlás azokat is érheti majd, akik most, tizenéve­sen, lézersugarak fényében csápol­nak. S akkor majd mi bugyog fel a lelkűk mélyéről? Mert a népdalok biztosan nem, legfeljebb az, hogy az „én csajom mással jár”. Persze fülsiketítő elektromos gi­tár kíséretével. A lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról Az új otthon örömét igen gyakran keserítik meg a beköltözés után észlelt hibák, hiányosságok. A tapasztalat szerint ezek javítása vagy cseréje he­lyett a tervezők, kivitelezők és alvállalkozók egymásra mutogatása kezdő­dik, ami a lakástulajdonosokat igen méltánytalan és hátrányos helyzetbe hozza. Ezen a helyzeten változtat a Minisztertanács közelmúltban megje­lent 53/1987. (X. 24.) MT. sz. rendelete, amely a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállást szabályozza. ÚJ JOGSZABÁLY Fokozott felelősség A jótállás a törvényen alapuló szava-, tosságnál szigorúbb helytállási kötele­zettséget jelent; fokozott felelősséget azért, hogy a szolgáltatott dologban megvannak-e a törvényes és a szerző­désben meghatározott tulajdonságok. Az említett rendelet értelmében az építési tevékenységre jogosult jogi és magánszemély (vállalkozó) 3 év időtar­tamra jótállást köteles vállalni az általa épített épület szerkezeteire, berendezé­seire: ilyen a lakóépület alapja, lakások burkolatai — ideértve a festést, mázo­lást, tapétázást is — nyílászárt» szerke­zetek, kémények, tetőzet, ereszcsator­na, esővízlefolyó, főzőfülke, fűtőberen­dezés, melegvízellátó berendezés, mo­sogató, fürdőkád, zuhanyozó, WC- tartály és -csésze, beépített bútor, re­dőny, napvédő függöny, személy- és teherfelvonó; továbbá a lakásokat ki-’ szolgáló helyiségekre: tetőterasz, pince, padlás, tüzelőtároló, kapualj, lépcső­ház, folyosó, mosókonyha, szárítóhe­lyiség, kerékpár- és szeméttároló helyi­ség. A jótállás a lakásátadás, -átvétel befejezésének napján kezdődik. Ha a felek a kötelező jótállás kikötését elmu­lasztották, a megállapodásuk ebben a rendeletben meghatározott jótállási feltétellel egészül ki. >ví q.vff .jffi, m A vállalkozó költségére |—mással is ISSsI/ A jótállási jogokat a lakás tulajdo­nosa, kezelője, a tulajdonba adásig pe­dig a megrendelője a vállalkozóval, vagy az általa javításra kijelölt szerve­zettel szemjben érvényesítheti. A jogosult a jótállási időn belül kö­vetelheti a hiba kijavítását, a vételár megfelelő leszállítását, a hibás dolog kicserélését, illetőleg a hibás munka új­bóli elvégzését. A hibás dolog kicserélé­sét, vagy a munka újbóli elvégzését ak­kor lehet kérni, ha a hiba megfelelő határidő alatt értékcsökkenés nélkül nem javítható meg. A jogosult a vállal­kozó költségére mással is elvégeztetheti a munkát, ha a vállalkozó a kijavítást megfelelő határidőre nem vállalja vagy ismételten hibásan végzi el. A hibás dologra megszűnik a jótállá­si kötelezettség, ha a jogosult a hibát maga javítja ki. A jövő évtől hatályos A vállalkozó a bejelentett jótállási igény alapján 15 napon belül köteles a hibátmegvizsgálni és a jogosult igényé­ről nyilatkozni. Az igényt jótállási jegy­gyei lehet érvényesíteni, amit lakáson­ként külön-külön kell kiállítani és a lakás átadásakor átadni. A jótállási jegynek tartalmaznia kell a lakás, vala­mint a lakást kiszolgáló helyiségek és épületrészek, továbbá az-épületszerke- zetek és berendezések jótállási időtar­tamának meghatározását. A vállalkozó jótállási szabályzatot köteles készíteni, amely tartalmazza a jótállással kapcsolatos jogokat és köte­lezettségeket, valamint a jótállási igény érvényesítésének módját. Ezt a sza­bályzatot a jótállási jeggyel egyidejűleg kell a jogosultnak átadni. Ez a rendelet 1988. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit a hatályba lépését követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. Dr. Varga Miklós megyei birósági elnökhelyettes MAGYAR FELFEDEZÉS Növekedés­serkentő anyag Húsz százalékkal több cukorrépa teremhet Magyar kutatók a világon elsőként ismerték fel, hogy a fehéijék egyik nél­külözhetetlen építőeleme, a lizin és a formaldehidgáz reakciójaként olyan új anyag keletkezik, amely a sejtszaporo­dást, s ennek következtében a növeke­dést serkenti. A Budapesti Műszaki Egyetem szerves kémiai technológiai tanszékének kutatói azt is kimutatták, hogy a vegyület természetes formájá­ban megtalálható a növekedésben lévő élő szervezetben, igy például a csírázó növényekben is. Az anyagot több hazai rákkutató csoport megvizsgálta, s meg­állapították, hogy az élő szervezetekre ártalmatlan. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával a szakemberek meg­kezdték annak kutatását* hogy a mes­terségesen előállított anyag milyen ha­tást gyakorol a növények fejlődésére. Kifejlesztették a FORM ETOL elneve­zésű vegyületet, s ezt növényvédelem­ben alkalmazott szerekhez keverve per­metezésre használták. Az így kezelt bú­za, kukorica, cukorrépa és napraforgó a hagyományosan termesztettnél átla­gosan 10—25 százalékkal többet ter­mett. A kísérleteket a nagyüzemi alkal­mazás bevezetése előtt, jelenleg a Tisza- földvári Lenin Tsz-ben folytatják to­vább. A lizin és formaldehid reakciója­ként létrehozott új növekedésserkentö anyagot hazánkban és . 20 más ország­ban, köztük az Egyesült Államokban szabadalmaztatták. A nemzetközi tudományos életben nagyra értékelt magyar eredmény alap­ján a világ számos kutatóintézetében kezdték el kutatni a formaldehid reak- cióinak'egyéb változatait. A Budapesti Műszaki Egyetem szakemberei egye­bek között azt vizsgálták, hogy a for­maldehidreakciókat milyen anyaggal lehet megakadályozni. A kutatások so­rán megállapították, hogy a C-vitamin a formaldehidet megköti. A nagyjelen­tőségű tudományos felismerés a C- vitamin alkalmazásának új területeit nyitotta meg. Több országban kutatási programot indítottak a tudományos eredmény gyakorlati hasznosítására. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents