Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-12 / 267. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. november 12. Nők iskolája? Világjelenség, hogy a pedagógusi pályákon túlsúlyban vannak a nők a férfiakkal szemben, a nevelői munkakör mindinkább elnőiese­dik. Az okokat keresve, Ph. H. Coombs nevezetes könyvében, Az oktatás világválságában már húsz évvel ezelőtt arra a következtetésre jutott, hogy az oktatás jelentős hát­rányban van a gazdaság egyéb ága­zataival szemben, amikor szeretné visszanyerni „saját legjobb minősé­gű termékeit”, mert nem tud olyan béreket fizetni, amelyek vonzó ha­tást gyakorolnának a fiatalokra. Vagyis a nevelői pálya fokozatos elnőiesedése félreérthetetlenül a nem kielégítő anyagi és erkölcsi megbecsülés következménye. Értékválság Újabb szociológiai és statisztikai vizsgálatok adatai szerint persze nemcsak a pedagógusi állásokban vannak nagy többségben a nők, ha­nem más értelmiségi foglalkozási ágakban is erőteljes a térhódításuk. Igen lendületesen növekszik az ará­nyuk a kereskedelmi, az orvosi, a jogi, a közgazdasági és a művészeti diplomások körében. Ez derül ki a következő adatpárból is: 1938-ban a magyar felsőoktatási intézmé­nyek hallgatóinak csupán 14 száza­léka volt nő, mára ez az arány S3 százalék fölé szökött fel. Úgy látszik, hogy a mostanában elmélyülő értékválság, az eltorzult bér- és státusviszonyok következté­ben társadalmunkban leginkább az értelmiségi munka tekintélye csap­pant meg, olyannyira, hogy a férfi­ak számára kevésbé vonzó értelmi­ségi foglalkozást választani, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Peda­gógusok mondják, hogy már 14— 15 éves korban, vagyis az első pá­lyaválasztási döntéshozatalnál megtörténik az elfordulás: a fiúk választása zömmel a szakközépis­kolákra esik, és az elsősorban egye­temi-főiskolai tanulmányokra föl­készítő gimnáziumokba jóval több lány jelentkezik, mint fiú. Ebből az­tán logikusan következik, hogy a felsőfokú tanulmányokra — egy­két egyetem kivételével — megint csak leánytanuló^,,, ,jplentks?^k többen; a végzett mtapmásojcat te­kintve ezért változnak meg javukra a statisztikai mutatók. Lássuk csak, mit jelent az elnőie­sedés a számok tükrében! Iskolatí­pusok szerint a következő adatok érdekesek: A női oktatók aránya a tudományegyetemeken 32 százalék, a tanárképző főiskolákon 43, a ta­nítóképzőkben 50 százalék. A gim­náziumi tanárok 64 százaléka nő, a szakközépiskolaiaknak 68, az álta­lános iskolában pedig már 83 száza­lék fölött áll a mutató. Látszat­egyenjogúság Közhely már, hogy nevelési szempontból sokféle hátránnyal jár a nők aránytalan térnyerése az is­kolákban, időnként mégis fölbuk­kan az az érvelés, hogy aggodalom­ra nincsen ok, mert az elnőiesedés — és nemcsak az iskolákban, ha­nem más foglalkozási ágakban is — a diplomások számának növeke­désével, illetve a női egyenjogúság fokozatos érvényesülésével függ össze. A szociológusok azonban óva intenek attól, hogy ennek a lát­szatra tetszetős magyarázatnak helyt adjunk. íme, ellenérvként itt a következő adatsor az általános iskolákból: A pedagógusnők ará­nya ugyan túljutott a 83 százalé­kon, de az igazatóhelyetteseknek már csak 69, az igazgatóknak pedig 36 százaléka kerül ki a nők közül. Vagyis, ha egy iskolai munkakör minél nagyobb képzettséget, fele­lősséget igényel, és minél jobb kere­setet kínál, akkor annál inkább ta­lálunk ott férfiakat. Vajon miért ez a megkülönbözte­tés? Miért kap oly kevés pedagó­gusnő vezetői megbízatást? Csupán szemléleti okai volnának az egyen­jogúság sérelmének? Koránt sincs így, mert az igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy a pedagógusnők zö­me a legkevésbé sem töri magát, hogy vezető lehessen a munkahe­lyén. Ugyanis oly mértékben köti le őket a család, az otthoni elfoglalt­ság, hogy a vezetői ambíció talán még álmukban sem jelentkezik. Egy kiteijedt társadalmi vizsgá­lat tanúsága szerint a pedagógus­nők 54 százaléka mindig egymaga mos, segítség nélkül, 47 százaléka egyedül főz, 40 százaléka maga vá­sárol be, 37 százaléka egyedül taka­rít, ráadásul minden második meg­kérdezettnek ellátatlan gyermeke volt az adatgyűjtés idején. Nem csoda, ha kevésbé érdeklődnek a szűkebb és tágabb közéleti érvénye­sülés iránt. Bármennyire furcsán hangzik is, a nők teljes iskolai — általában munkahelyi — egyenjogúságának megteremtése a családban kezdő­dik, például a mostaninál igazságo­sabb háztartási munkamegosztás­sal. Persze az egyenjogúság még eb­ben az esetben sem lehet teljes, a hátrány bizonyos mértékig tovább­ra is megmarad, mert a szülést, a csecsemő táplálását a nők nem tud­ják megosztani a férfiakkal. Természetesen a felsoroltakon kívül sok más tényezője is van a pedagóguspálya elnőiesedésének, például a települések nagysága sze­rint, vagy a házasságkötési lehető­ségek szempontjából. Aztán arról is érdemes volna szólni, hogy az el­nőiesedés folyamata az idevágó magas szintű határozatok és fontos szociálpolitikai intézkedések ellené­re napjainkban is szélesedik. Hogy mikor tudjuk megállítani, megfor­dítani ezt a tendenciát? Majd csak akkor, ha sikerül fölszámolnunk a kiváltó és erősítő okokat mind a gazdaságban, mind az emberek szemléletében. P. K. I. A családban kezdődik tozatosságát adhatja meg, ha éppen ar­ra szottyan kedvünk, hogy konyhánkat efféle függönyökkel, térítőkkel díszít­sük. De ha a kékfestő mester nem kél útra, nem kínálja portékáját itt és ott, vásárban és népművészeti boltban, bi­zony a hétköznapi emberek egy tapod­tat sem tesznek azért, hogy mondjuk Bácsalmáson felkeressék a mestert, mert nekik kékfestő kell, semmi más. — Sajnáljam, kedves mester? Nem él meg a szakmájából? — kérdezem, ho­lott sejtem a válaszát. — Ellenkezőleg, nagyon jól megélek — erősít meg. — Ebben az esztendő­ben különösen nincs gpndom, rengeteg megrendelésem van. Ám nem volt ez mindig így! Dédapám, majd apám nemcsak a kékfestéssel foglalkozott, hanem szőlővel is. Muszáj volt gazdái-^ kodni. Nagyapám piacokra, vásárokra járt — lóval. Amikor hazatért, a lóval szántani indult. Érthető, nem csak a kékfestésre alapozta az életét. Valamit érezhetett, hiszen 1969-ben kis híján tönkrementünk. Munka csak elvétve adódott. Ekkor jöttem haza Óbudáról, a Goldberger textilgyártói. Szétzilált műhelyt találtam, már a leltár is meg­volt, hogy a kátéeszhez kerülünk. Sze­rencse, hogy mindig napolták a dolgot, én pedig nem hagytam annyiban és be­álltam mesternek. A régi-régi kékfestő műhely tehát ismét, üzemelt, ambiciózus fiatalember, Skorutyák János indította újra a gépe­ket, amelyek ma is olajozottan működ­nek. És sikerült felvirágoztatni a kék­festést Bácsalmáson. Olyannyira, hogy rendeztek ott már kékfestő-találkozót is. A népművész nem egyszer lép kö­zönség elé legszebb darabjaival. Leg­utóbb Szentendrén, Tamásiban láthat­tuk munkáit. A pápai, egyetlen hazai MÜHELYNÉZŐBEN SKORUTYÁK JÁNOSNÁL Kék" kérdőjelek kékfestőmúzeumban ugyancsak jelen van. Az idén hívták Ciprusra. Nem ment. Éppen nagy munkához kezdett, azt pedig nem lehet félbehagyni. Gon­doljuk csak el, kétezer méter vá­szon ... Nem kevés és nem kis feladat megfesteni. Ha már a külföldet említet­tem, essék néhány szó az exportlehető­ségekről. A jelszó újból: menni kell. Azért, hogy a szép, míves kékfestő ha­tárainkon túlra is eljusson. Skorutyák mester számos kollekciót értékesített már külföldre, devizaszámlája is van, no, csak kis tétellel. Nem egyszerű az „üzletkötés”, aki nem találja fel magát a hivatali labirintusban, nem biztos, hogy népművészeti darabjaira külhoni­ak lesznek a vevők. Lám, megint egy „kék” kérdőjel! Van még néhány. Vegyük sorra. Ki lesz az utód, aki a Skorutyák családban folytatja az ősök mesterségét? Egy le­hetőség adódik, a negyedikes gimnazis­ta János. 0 viszont műszaki pályára készül, villamosmérnöknek. Az igaz­sághoz az is hozzátartozik: apja nem meri rábeszélni, hogy a kékfestésre te­gye fel az ifjabb János az életét. Annyi bizonyos, megmarad hobbijának, minthogy gyakorta segít a műhelyben. De hogy ebből éljen meg? Lehet, hogy egyszer majd kihal ez a mesterség Bács­almáson, de amíg Skorutyák János bír­ja magát, ettől nem kell félni. Sőt, ván egy érzésem, továbbadja ő valamilyen úton-módon tudását. De hát a leendő mester honnan vesz majd ősi gépeket, szerszámokat, nyomódúcokat, mintá­kat? Ezeket apa hagyja fiára. Mások pedig elviszik a MÉH-telepre a jó szol­gálatot. tett hatalmas. szerkentyűket, mert egyszerűen útban vannak, ha nincs aki használja őket, ha kiöregedett a mester, mint Félegyházán. És egy aktuális kérdés, az adó. — Az új intézkedések a régi mester­ségeket is ugyanúgy érintik — dilem- mázik a népművész. — Mit tegyek? Álljak le? Szüneteltessem a tevékenysé­gemet? Lehet, hogy ez lesz. Ennek nem örülnénk. Semmi kétség, a kékfestés művészet is. A meglévő minták kombinációi az alkotó fantá­ziagazdagságáról vallanak. És Dürer keze — jelzi az értéket. Ez a régi met­szetről kinagyított művészkéz emblé­mává lépett elő, s garantálja a színvo­nalat. Mint a páva, egyéb népművésze­ti termékeken. A műhely tövében muskátlik viríta­nak. A kertben diófák hullajtják termé­süket. A szárítófán kékre festett vászon lobog. A kapu csöngője pedig azt jelzi, vége látogatásunknak. Bácsalmáson' maradt a kékfestő, a maga kérdőjelei­vel. Borzák Tibor Milyen színűre is festhette volna há­zát a kékfestő?! Természetesen kékre és fehérre. Nem nehéz tehát megtalálni Bácsalmás forgalmas utcáján a mester, Skorutyák János műhelyet. Ügyes ta­lálmány jelzi, hogy megjöttünk. Ahogy nyílik a kapu, odabenn, az udvaron csengő berreg. Visszapillantó tükörből lehet látni, hogy ki érkezett. így nem kell a műhelyből, az irodából kipattan­nia a ház lakójának. Ha pedig a lakás­ban tartózkodó feleségnek, fiúnak akar valamit üzenni, megint meg­nyom egy gombot és már be­szélhet is. Fő á praktikusság! Ennek további jeleit látjuk a csöppnyi irodahelyiségben, ahol a kiváló kékfestő mester min­den dokumentumot féltve őriz, legyen az vásári meghívó vagy éppen a Szocialista Kultúráért kitüntetés. Sorra mutatja, veszi elő a gondosan kezelt mappá­kat, dossziékat. Halad visszafe­lé az időben, egészen az ős- Skorutyákokig. Mert hiszen ősi mesterséget folytat, dédapjától átvett titkokat őriz, ha ugyan titok lenne ma már a festés tu­dománya. * — Dédapámé volt a ház, ami­ben lakunk, ahol műhelyem áll — mondja Skorutyák János és mutat egy 1879-ben datált oki­ratot, melyben azt is rögzítet­ték, hogy 970 forintot fizetett az előd a ma is stabilan álló pa­rasztházért. Persze, megválto­zott a berendezés nemcsak a szobákban, hanem a műhelyben is. Igaz, az öröklött, matuzsá­lem korú gépeket csak elvétve váltotta fel a modern technika. Nem is lehet a tehetséget, a két­kezi munkát száműzni onnan, ahol éppen az a meghatározó. Magyarországon nyolc—tíz mesterem­ber őrzi a kékfestés hagyományait. A népművészet mesterei, az ipar kiváló dolgozói töretlenül alkotnak. A siker, a kelme eladása érdekében állandóan menniük kell. Anyagért, festékért, vegyszerért. Piacra, vásárra, boltokba. Azután kezdődhet elölről. Nincs vá­szon, nincs külföldi vegyszer, nincs ve­vő.—-.keresni kell!. Menni kell, ameddig nem lesz. Az sem árt, ha ezek az ösvé­nyek már kitaposottak, jobb és bal ol­dalán ismerősök állnak, netán néhány jó szóért hajlandók adni pár ezer méter 9 Somos László fotói Skorutyák János, műhe­lyében készül­tek. vásznat, vagy kiöntenek néhány liter­nyi értékes vegyszert a nagy tartályból. Igen, manapság ezzel is szembetalál­koznak a mesterek. A kékfestők is. — Nem kell őket félteni! — mond­hatják a kétkedők. Mégis féltem őket. Hiába kapták fel jó tíz éve a kékfestőt, mint tetszetős ruhaanyagot, hiába rek­lámozták a divatlapok. Tudtuk, ez mú­landó divat, hullámzik, mint a tenger.- Manapság ki jár kékfestő ruhában? Más a módi. Nem alapvető;cikk a kék­re festett anyag. Megvagyunk nélküle. Legfeljebb életterünk — életünk — vál­A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FOLYÓIRAT SZOVJET IRODALOM H. G. Wells, Henri Barbusse, Albert Rhys Williams, Lengyel József— ran­gos névsor. Ami egy sorba állítja őket: szemtanúi voltak a szovjethatalom szü­letésének és írásaikban hitet tettek a szocializmus ügye mellett. A Szovjet Irodalom novemberi ünnepi száma ezért eleveníti fel emléküket, idézi alak­jukat. Három klasszikus szovjet író magya­rul meg nem jelent művét olvashatjuk: Mihail Zoscsenko 1937-ben írott Meg­találás, Bulgakov Acéltorok és Muhtar Amzov Uttalan utakon című elbeszélé­sét. '■ A folyóirat szerkesztősége magyar műfordítókat kért fel, hogy esszében mutassák be a hazai olvasóknak leg­kedvesebb versüket a szovjet irodalom­ról. Tíz magyar költő — Balia D. Ká­roly, Baranyi Ferenc, Bede Anna, Csor­ba Győző, Győré Imre, Hárs György, Képes Géza, Kiss Dénes, Rácz Olivér, Tandori Dezső — írását olvashatjuk. A megpatkolt boszorkány iDUVHf iévtórifv I ■■■: * A kék madár a gyermekirodalom nagy alkotása, örök szimbólum film­ben és mesében: a boldogság kék ma­darának keresése és rátalalása felett ér­zett öröm. A Móra Kiadó első ízben jelentette meg önálló, szép képeskönyv formájában Maeterlinck, M.: A kék madár című gyönyörű meséjét, öt éven felüli gyerekeknek, Tarbay Ede költői feldolgozásában, Duschanek János ih­letett, lírai illusztrációival. Hazai tájegységeink népmesekincsé­ből válogat a Hetedhét Magyarország című sorozat. Hetedik kötete, A meg­patkolt boszorkány, a felvidéki népek mesevilágába viszi el az olvasóit: Nagy Zoltán válogatásában, Lengyel Rita rajzaival. Rövidebb-hosszabb mesék sorát olvashatják a gyerekek a bölcs királyfiról, a tejfeles tóról, Gergő ju­hászról, Mátyás királyról... Harmadszor jelenik meg a fiatalok között méltán . népszerű Búvár év­könyv. A gyerekek bepillanthatnak többek között a világ nagy barlangjai­ba, megtudják, miért nagy az elefánt, miért kicsi az egér, különleges repülő­gépekkel és égitestekkel, titokzatos építményekkel, a műszaki és természet- tudományi érdekességek sorával ismer­kedhetnek meg a Búvár évkönyv 3. kö­tetében. VIDEO ÚJDONSÁGOK Az alábbi, újonnan érkezett videoka­zetták kölcsönözhetők a kecskeméti, illetve a bajai videotékából: Egy bizonyos őrület (színes, amerikai film); Megcsalt férj (színes, feliratos francia krimi); Korinthoszi kapcsolat (színes, feliratos francia bűnügyi film);. Válassz engem! (színes, feliratos angol dráma); Elcserélt szerelem (magyar film); Az idölovas (színes, feliratos ame­rikai sci-fi); Gyilkos szerelem (színes, francia krimi); Laura (magyar Jilm); Banánhéjkeringö (magyar film); Sza­murájháború (japán történelmi kaland­film); Meztelen diplomata (magyar film); Egy szoknya, egy nadrág (magyar film). FILM KÉT VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON Az ideiglenes címmel ellátott új ma­gyar film írója és rendezője Kovács András. Szereplők: Blaskó Péter, Csi­szár Imre, Szemes Mari, Kubik Anna. Ezen a héten került a megye mozijai­nak programjába a Két választás Ma­gyarországon, mely valójában közér­zetjelentés a társadalom mai állapotá­ról. Az 1985-ös választásokra, a válasz­tások körüli manipulációkra, visszaélé­sekre reflektál. „Remélem, hogy a Két választás Magyaroszágon fogadtatásában nem a fölszisszenés lesz a domináns, hanem a nézők nagy részét a ráismerés öröme fogja majd el. Gondolom, bizonyos elégtételt ad annak, aki látja, hogy amit ö átélt a filmbelihez hasonló helyzetek­ben, s nemcsak választások alkalmá­val, az visszanéz rá a filmből” — nyilat­kozta Kovács András. ' Ízelítőül idézünk a film főszereplőjé­nek választási programjából néhány mondatot: „Ha megválasztanak, man­dátumot kérek arra is, hogy siettessem azt az intézményi reformot, amely elve­zet oda, hogy a népnek valóságos bele­szólása legyen abba, kik legyének a vezetői. Csak így állhatjuk útját a mai kontraszelekciónak, és csak ez biztosít­hatja a hatalom valóságos ellenőrzé­sét .. KIÁLLÍTÁS I I SZALATNYAY JÓZSEF KÉPEI „Különös poézissal telített tájképei­ben a természet rejtett arcát, titkos tar­talmát igyekszik festőileg megragadni. Stílusa alapos, de nem részletező, az egymás mellé tett finom ecsetvonások olykor égető színekkel szólnak bele at­moszférikus természetlátásába, meg­megpendítve az indulat hangjait is a lírai odaadás mellett. Művészetének külön tartományát jelentik portréi, bennük a lelki habitus, a karakter belső vonásainak visszaadása a célja” Ki ír­ják az egyik szakkönyvben Szalatnyay yózíe/Munkácsy-díjas festőművészről, akinek holnap 17 órakor nyílik kiállítá­sa Kecskeméten, az Erdei Ferenc Mű­velődési Központban. A hetvenkét esztendős művész Szö- nyi István és Vaszary János növendéke­ként kezdett egykor a festészet titkaival ismerkedni. A főiskolán Réti István volt a mestere. Később Franciaország­ban, Itáliában, Ausztriában, Svájcban és Mexikóban tanult, s gyűjtött élmé­nyeket, tapasztalatokat. A holnap nyíló kiállításán több mint félszáz olaj- és vízfestményét, grafiká­ját, vegyes technikává) készült alkotá­sát tekinthetik meg az érdeklődők. So­kat emlegetett portrésorozatából is jó néhány látható. Egyebek mellett Med- gyessy Ferencről, Kodály Zoltánról, Apr ily Lajosról, Jékely Zoltánról és a szeretett társáról, feleségéről, Dénes Zsófiáról festett alkotása (mely a mellé­kelt repro()ukción látható). Szalatnyay József kiállítása december 7-éig láto­gatható.

Next

/
Thumbnails
Contents