Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-12 / 267. szám
1987. november 12. • PETŐFI NÉPE • 3 Kisközségek — születőben Leárazás ismerősöknek? Nem elég megtermelni a közszükségleti cikkeket, el is kell osztani azokat. Az elosztás jó vagy rossz megoldása pedig olyan kérdés, mely nagyban befolyásolja a lakosság közérzetét, hangulatát. Különösen fontos erre 'figyelni most, amikor amúgy is kényszerítő szükség van a nadrágszíj megszorítására, amikor minden fillért be kell osztani, amikor fokozott takarékosságra int bennünket a gazdasági helyzet. Miután az élelmiszer- vásárlásban aligha tudunk a családi költségvetésen javítani, marad a takarékoskodás a tartós fogyasztási cikkeken vagy a ruházkodásban. Éppen e területeken találkozunk egy mindinkább elbutjánzó — és kellően el nem ítélhető — jelenséggel. — Nem akar téli csizmát venni? A jövő héten leárazzuk az egész készletet — figyelmeztet egy ismerősöm. Nem éltem az ajánlattal, de mások nem így vélekedtek. A kijelölt napon azután drámai jelenetek játszódtak le: trágár szavak röpködtek a levegőben, a sorban állók egymást püfölték, egy kismamát majdhogy agyonnyomtak. A bajai bolt előtt veszekedők nem is sejtették, hogy hiába tolonganak: a polcokon már csak a senkinek sem kellő maradék árválkodik. A divatos lábbeliket, a kapós csizmákat már jó előre felpróbálták, sőt be is csomagoltatták az ismerősök, akiknek csak az jelentett nehézséget, hogy a mellékajtón kijövet a tömegen keresztülverekedjék magukat. Különösen azoknak volt nehéz kijutni — akik előrelátók lévén — mindjárt tíz párat is vásároltak. Amint megtudtam, korántsem elszigetelt, ritka kereskedelmi jelenségnek voltam tanúja. Sokan azt mondják, hogy ez az általános gyakorlat. A leértékelt áruk — különösen a keresett cikkek — nem is kerülnek az eladótérbe, az árusítás kezdetére már gazdára találnak. Egy részükkel a későbbiekben találkozhatunk a piacon, ahol az új árnál valamivel olcsóbban kaphatók. Belenyugodjunk, hogy a jövőben leértékelt áruhoz csak a kivételezettek,- az ismerősök juthassanak? Talán a szocialista kereskedelem velejárójának tekintsük, mely ellen fellépni értelmetlen, reménytelen vállalkozás? — Szó sincs róla! — Mindössze annyi történt, hogy a kereskedelmi folyamatból egy lényeges elem kimaradt: az ellenőrzés. Márpedig ellenőrzés nélkül a gazdaság egyetlen területe sem működik hibátlanul. Aki a kereskedelmi etika ellen vét, az megérdemli az elmarasztalást: az ismerősöknek szóló leárazással keveseknek kedvez ugyan, esetleg jogtalan haszonhoz juttat egyeseket, de a nagy többségnek anyagi és erkölcsi kárt okoz. A leárazásokkal kapcsolatos etikátlan gyakorlatnak véget kell vetni. Ezt kívánja a többség érdeke és igazságérzete! G]QZottin KETTŐS IPARENGEDÉLY A FALVAKBAN Autószerelők, cipészek és kereskedők Van annak vagy másfél éve, hogy a megyében három aprócska település: Felsőlajos, Érsekhalma s a Kalocsa környéki szállások összevonásával Újtelek községi rangot kapott. Az érsekhalmi faluavatón Romémy Pál, a megyei pártbizottság első titkára beszédében azt fejtegette, hogy valamennyiünk számára öröm: a megyét nem a falvak elnéptelenedése, elsorvasztása teszi hírhedtté, hanem a falvak születése által lesz híressé. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy a korábbi gazdasági, társadalmi mozgások kialakítottak nagyobb tanyacsoportokat, e helyeken létrejöttek gazdasági egységek, szak- szövetkezetek, ■ téeszek, amelyek- jól gazdálkodtak, s egyre több és több ház épült köréjük, s megvalósult,, a községnek az az embrionális állapota, amely már szinte követeli mindazt, ami egy igazi községnek jár. A közelmúltban a megyei tanács végrehajtó bizottsága újabb települések községgé nyilvánításának lehetőségét fontolgatta, amelyek között ott van a Bugáéhoz tartozó Alsómonostor is, ahol a Bugaci Aranykalász Szakszövetkezet központja épült ki. — Alsómonostor lakossága az utóbbi 20 év alatt négyszeresére növekedett — mondta Börcsök András, a szakszövetkezet elnöke, megyei tanácstag. — Igaz, se vezetékes ivóvíz, se iskola nincs, de rövidesen lesz vezetékes gáz, amelynek kiépítéséhez a szövetkezet jelentős mértékben hozzájárult. A gázvezeték elsősorban a közös gazdaság érdeke, de a lakosság is lecsatlakoztathat róla. Alsómonostoron, amikor egy falugyűlésen Endre Imre tanácselnök szóba hozta, hogy megvan a társközséggé válás lehetősége, akkora volt a lelkesedés, hogy már a község új nevét is megfogalmazták: Bugacmonostor. Erre természetesen még várni kell, mert maga a település „lemaradása” igen jelentős, bár a szakszövetkezet nem riad vissza áldozatoktól sem. — Egy-egy település fejlődése szoros összhangban van az adott gazdasági egység, üzem gazdálkodásával — vélekedett Börcsök András. — A helyi önállóság, önkormányzat megteremtése, a társközségi rang elnyerése még nem minden. Ehhez eltartó-, megtartóképesség, stabil munkalehetőség kell. Ez lehet egyéni gazdálkodás vagy más. Szakszövetkezetünkben a növénytermesztésen, állattenyésztésen kívül, tartósító-, lakatos-, műanyagfeldolgozó üzem, építőbrigád van, s a jövedelmek sem rosszak, az átlagosnál magasabbak. A településfejlesztéshez is sok segítséget nyújtunk. A nagyközségi tanács, valljuk meg őszintén, nincs könnyű helyzetben. Az — Miért foglalkozott a szakszervezet olyan üggyel, amely ilyen formában nem tartozik a feladatkörébe? — kérdeztük Ernhoffer Józseftől, akivel a közös értekezlet után beszélgettünk. — Úgy érezzük, újítanunk kell. Egyrészt felelősek vagyunk a tagság életkörülményeinek alakulásáért, másrészt pedig az általunk végzett szolgáltatások minőségéért, ami hatással van az egész lakosság közérzetére. Ez persze nem új felismerés, hanem az eddigi meggyőződésünk megerősítését jelenti. — A szolgáltatásokról mit állapítottak meg? —■ Sikerült ugyan az utóbbi időben előbbre lépni, de még sok teendő maradt, ezt bizonyítják az újra meg újra felvetődő problémák, a jogos kritikák. Különösen így van a köztisztasági és településtisztasági szolgáltatások esetében. Kecskeméten a Széchenyiváros- ban például nem ritkán panaszkodnak az ott lakók a lassú ütemű szemétszállítás, a kevés kuka miatt. Sajnos az illetékes vállalat anyagiak hiányában nem képes többre. A tanácsoknak, amelyek a kommunális üzemeket fenntartják, egyre kevesebb a pénzük. — Kellő súllyal kezelik a források elosztásánál a kommunális szolgáltatásokat? i —.. Tapasztalataink szerint a gyermekintézmények, az egészségügy, az iskolafejlesztés stb. mindig megelőzi ezeket, amivel teljes mértékben egyet is értünk. Nem a tanácsi szervek szandéévi 20 millió forintos költségvetésnek csupán 10 százaléka jut fejlesztésre, amelynek legjelentősebb részét nyilván a községben használják fel, de ugyanakkor gondolniuk kell Bugacpusztára, Alsómonostorra, Felsőmonostorra is. — Az új társközség, amely közös tanácsú az anyaközséggel, lebontott fejlesztési kerettel rendelkezik, amelynek felhasználásáról önállóan döntenek — hangsúlyozta Endre Imre tanácselnök. — A társközség létrejötte magával hozza a fejlesztés irányának és arányának megváltozását. Alsómonostoron tanácstagi csoport sem működik, ám az új helyzetben elöljáróságot kell létrehozni, amely a tanácstagokkal kával van a baj, hanem a rendelkezésre álló pénz a kevés. Viszont az a tény, hogy a szolgáltatásoknak ez a területe elmarad az igényektől, tény marad. — Csak a megyeszékhelyre jellemző ez? — Nemcsak Kecskeméten van így, hanem a többi városban, sőt a községekben is. A helyzet érzékeltetésére mondanék egy számot: a százezer lakosú megyeszékhelyen az utcák, utak tisztántartására általában tíz fő körüli létszám áll rendelkezésre a városgazdasági vállalatnál. — Kevés a munkaerő? — Nem mondhatjuk, hogy tülekednének az emberek azért, hogy a város szennyének eltakarításában részt vehessenek, az elérhető szerény kereset ellenében. Mintegy hatezren dolgoznak a megyében a kommunális szolgáltatásban; azt hiszem, a fő probléma emberi oldalról inkább ott van, hogy sokan az általános iskolát sem végezték el. Gátja ez az esetenkénti munkaerőátcsoportosításnak és a kulturált szolgáltatásnak is. — Kevés a pénz fejlesztésre, munkabérre — mit tehetnek ilyen helyzetben a vállalatok? • — A mi területünkön is nagyobb teret kell nyerni a vállalkozó szellemnek. Ma mar nem elég, ha egy üzem a számára meghatározott keret erejéig elvégzi a munkákat. Ezen a tanácskozáson is fölvetődött, hogy a gépek péntektől hétfőig állnak, mert ne adhatnák együtt képviseli az ott lakók érdekeit, ez erőteljesebb lesz, s a szakszövetkezet is többet áldoz majd. Egy biztos, ha a fejlődés továbbra is igy halad, gondolkodnunk kell egy iskola létrehozásáról. A szakszövetkezet támogatása nélkül aligha fejlődhetne a község, ezt Bu- gacon és környékén mindenki jól tudja. S miután egy új társközség létrejöttéről van szó, az Aranykalász Szakszövetkezet e napot méltóképpen kívánja ünnepelni: ha megszületik Bugacmonostor, lesz postája, orvosi' rendelője, gyógyszertára ... így legyen! Gémes Gábor azokat bérbe a hétvégekre? Vannak vállalkozó szellemű szervezeteink. A Bajai Városgazdasági Vállalat például boltokat nyitott, most autómosó létesítését tervezik. Vannak jó kezdeményezései a kecskeméti Filantróp Vállalatnak, a halasi és a kalocsai költségvetési üzemnek is — de ezek száma a megyében még kevés. — Hagyományos tevékenységük bővítésével kigazdálkodhatják ezek az üzemek a fejlesztésnél jelenleg hiányzó forintokat és ezzel megoldódnak a problémák? — Erről szó sincs. Csak a napi gondjaik enyhithetők a bevételnövelés ilyen módjaival. Anélkül, hogy a városgazdasági vállalatoknál meglévő problémákat kisebbíteném, hangsúlyozom: a lakosságon is sok múlik. Ha kevesebb a szemetelő, kevesebb a szemét is. Néha úgy tűnik, tisztelet a kivételnek, hogy az állampolgári fegyelmezettség e téren sem erősödik. ' — A vállalkozó szellemű üzemeknél nem kell attól tartani, hogy lassacskán majd a fő feladatuk válik mellékessé? f- Tanácsi irányítással dolgoznak, éves feladatterv alapján. Ennek a teljesítésétől függ a vezetők és a beosztottak prémiuma. A vállalkozásokkal csak a szabad kapacitásokat kötik le. Tehát ilyen veszély nincs. — Az együttes tanácskozáson bizonyára szó esett a HVDSZ feladatairól: miként segíthetnek? — Nekünk azt kell garantálnunk, hogy akik ezt a nehéz és hálásnak éppen nem mondható munkát végzik, megkapják mindazt az anyagi és erkölcsi elismerést, amit jelenleg kaphatnak. Ügy látjuk, hogy az utóbbi téren különösen sok a tartozásunk. Az itt dolgozók általában csak akkor kerülnek előtérbe, ha valahol kifogás emelhető a teljesítményük ellen. Reméljük, sikerül ezen változtatnunk. A. Tóth Sándor Szakmunkástanulók oktatása a mezőgazdasági üzemekben A mezőgazdasági nagyüzemekben mind többet tesznek a szakember-ellátottság javítására. A termelőszövetkezetekben — okulva a korábbi tapasztalatokból — ötszázhelyen szervezték meg a szakmunkástanulók gyakorlati oktatását, kiindulva abból: a végzősök közül szép számmal megmaradnak az üzem kötelékében, nem másutt keresik a boldogulást. Javulóban van a szakmai színvonal a tekintetben is az üzemekben, hogy az értékes gépeken dolgozóknak immár döntő többsége szakmunkásvégzettséggel rendelkezik, mind kevesebb az olyan dolgozó, akire betanított munkásként bizzák nagy értékű termelőberendezések járatását — ezt állapította meg a TOT elemzése. Az adatok szerint a szakmunkásként dolgozók száma a tsz- ekben meghaladta a 180 ezret. Ez a fizikai munkakörben dolgozó tagoknak és alkalmazottaknak mintegy 40 százaléka. Lényeges az is, hogy az alaptevékenységben, tehát közvetlenül a mezőgazdaságban dolgozók közül 90 ezren rendelkeznek szakmunkás-bizonyítvánnyal. Nagyobb részük azokon a munkaterületeken dolgozik, ahol magas a technikai színvonal és a termelőeszközök is nagy értékűek. A javítóműhelyekben dolgozó mezőgazdasági gépszerelőknek csaknem 90 százaléka szakmunkás, a kombájnosok 76 százalékának van szakképesítése és a traktorosoknak is csaknem 60 százaléka megszerezte a gépek üzemeltetéséhez szükséges ismereteket. A TOT adatai szerint az üzemek mindinkább ösztönzik szakmunkásaikat a második, vagy akár a harmadik szakma megszerzésére is. A mezőgazdasági gépszerelők például megszerzik az erőgép vezetői és gépkocsivezetői jogosítványt is, ily módon egész évben teljessé tehetik foglalkoztatásukat. Az adatok szerint nem sikerült viszont javítani a felnőttkorú tsz- dolgozók továbbképzésén, az elmúlt években csökkent a tanfolyamok létszáma. A halálos áldozatok száma Megtalpalt biztosítékok A nyár elmúltával érdemes visszatekinteni a mezőgazdasági betakarításra, amelynek során a nagyüzemekben és a háztájikban 42 tűzeset 5,5 millió forint kárral járt. Ezek a számok önmagukban soknak tűnnek, azonban az előző évekhez képest kedvezőbbek. Ehhez hozzájárult a mezőgazdasági üzemek tűzvédelmi előadói részére a tűzoltóság által rendezett számos felkészítés, valamint a gépszemlék, amelyeket a tűzoltók is ellenőriztek. Az aratás időszakában a városi tűzoltó-parancsnokságok és a megyei parancsnokság dolgozói is folyamatosan ellenőrizték a munkálatokat. Mindez a megelőzést szolgálta, s nyilvánvalóan jelentős mértékben hozzájárult ahhoz: nem vált még több érték’ a lángok martalékává. Ugyanis sok hibát, hiányosságot tártak fel a tűzoltók, mert előelőfordult a kombájnoknál a „talpalt” biztosíték, néhány erőgépnél erős olajfolyást, csöpögést tapasztaltak, s a szikratörők állapota sem volt kielégítő. Több személyt pedig dohányzáson értek betakarítás közben a tarlón. Az ellenőrzések során 37 helyszíni bírságot szabtak ki, s két feljelentést tettek. A közelmúltban lehetőség nyüt arra, hogy a kistelepüléseken a kisiparosok kiskereskedői tevékenységet is folytathassanak. A Kioszban elmondták, hogy ezzel eddig mintegy 300 kisiparos élt országszerte, s várhatóan szamuk rövidesen jelentősen megemelkedik. Elsősorban cipészek kínálnak kellékeket, autójavítók gépkocsialkatrészeket és autóápolási cikkeket, de egyre szaporodik a ruházaticikk-kereskédők, -készítők száma is. A jogszabályok eddig nem tették lehetővé a kereskedői és a termelői munka összekapcsolását. A jogszabály adta lehetőséggel élve az 1500 lakosnál kisebb településeken van mód arra, hogy az értékesítést és a termelést egy személy végezhesse. A helyi tanácsok arra számítanak, hogy a kisiparos-kiskereskedők között másfélszerese a tavalyinak A nyári tűzvédelmi tapasztalatok azonban összességükben jónak Ítélhetők. A mezőgazdasági nagyüzemek egyre több figyelmet fordítanak a vagyonvédelemre, s mindinkább átérzik a termények és a termelőeszközök megóvásának jelentőségét. Az előírásoknak megfelelően A korábbiaknál kedvezőbb nyári helyzetkép alapján a megyei tűzoltóparancsnokság bizonyos derűlátással néz a tél elé, de nem feledkeznek el az előző évek rossz emlékeiről sem. A fűtési idény kezdetén nem haszontalan néhány jó tanács például a lakóházi tűzesetek megelőzése érdekében. Ebben az időszakban a fűtő- és főzőbe- rendezések okozták eddig a legtöbb gondot, s ezen a fűtéskorszerűsítések is csak alig változtattak, hiszen a központi fűtés gyors terjedése ellenére még mindig a hagyományos fűtési módok az általánosak. A tűzhelyek, a kályhák, a kazánok és tartozékaik megannyi veszélyforrást jelentenek. Például a füstelvezető csövek, a kémények hibái füstmérgezéshez vezethetnek, s a sugárzó így rövidesen a lakosság számára kedvező verseny alakul ki. A nagyobb települések esetében a tanácsok feladata, hogy az ellátatlan területeket — szakma szerinti bontásban — megjelöljék és így megkönnyítsék a kérelmezők tájékozódását. Bármely kisipari és magánkereskedői munkát össze lehet kapcsolni. A kérelmezőnek azonban mindkettőhöz kü- lön-külön rendelkeznie jfell a szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, vagyis a megfelelő képesítéssel, üzlethelyiséggel, műhellyel, illetve a közegészség- ügyi feltételeknek is meg kell feleim. A jogszabály lehetővé teszi azt is, hogy ne csak a már működő kisiparosok kérhessenek magánkereskedői igazolványt, hanem egyidejűleg is kérhető a kétfajta engedély. hő pedig lángra lobbanthatja a környezetet. A tüzelő- és fűtőberendezésekkel kapcsolatos legfontosabb szabály: mindig az előírásoknak megfelelően kell használni ezeket. Az éghető gázzal vagy tűzveszélyes folyadékkal üzemelő berendezést csak vállalattal vagy szakiparossal célszerű javíttatni, s szükséges a fűtési szezon előtti felülvizsgálatuk. Egy szakszerűtlenül javított olajkályha is könnyen igen nagy bajt okoz, de emellett ügyelni kell arra, hogy a füstcsövek hézagmentesen csatlakozzanak mind a kályhákhoz, mind a kéményhez. Nagyon régi tüzrendészeti tapasztalat az is: aki a tüzelőberendezéshez túlságosan közel éghető anyagokat helyez el, vagy ruhát szárit, az előbb-utóbb drága árat fizet könnyelműségéért. Ilyenkor több a veszélyforrás Mint a megyei tűzoltó-parancsnokságon elmondták, a lakástüzek nyomán folytatott vizsgálatok szinte kivétel nélkül az emberi figyelmetlenséget, a szabályok gondatlanságból eredő vagy éppen tudatos megszegését állapították meg a baj keletkezési okaként. A cigarettásdobozok oldalára nyomtatott figyelmeztetés, „A dohányzás káros az egészségre” pedig kiegészíthető így: Az ágyban való dohányzás nemcsak káros, hanem közvetlen életveszélyt is jelenthet A tűzoltók általános tapasztalata szerint—sajnos—szabálytalanul, például éghető anyagból készítik a húsfüstölőket A most következő időszak egyfajta jellegzetességei még az ünnepeket elrontó karácsonyfatüzek. Nagy gondot kell tehát majd fordítani ezek megelőzésére, elhárítására a gyertyák és csillagszórók gyújtásakor, s az elektromos karácsonyfadíszek használata során. Vitaczek Zoltán PÉNTEKTŐL HÉTFŐIG KIADHATÓK A GÉPEK Vállalkozó szellemű kommunális szolgáltatást Nem válik a fő feladat mellékessé? Szemetet, rendetlenséget látva — van benne részünk — arra a következtetésre e tünk, hogy a kommunális szolgáltatás nem fejlődik együtt a településekkel. A la- »sság okkal türelmetlen. Vajon mi van e jelenségek hátterében? Egyáltalán, höl tartanak a megyében e szolgáltatások, mennyire képesek teljesítőképességükkel megközelíteni az igényeket? Ezt vizsgálta nemrégiben közös tanácskozáson a Helyi- pan és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének titkársága és az SZMT elnöksége. Sándor Béla, a megyei tanács építési és vízügyi osztályának vezetője Ernhoffer Józseffel, a HVDSZ megyei titkárával adott együttes tájékoztatást a helyzet felméréséhez. Tűzvédelmi helyzetkép nyár után, tél előtt A megyei tűzoltó-parancsnokságtól kapott tájékoztatás szerint ebben az esztendőben — október közepéig — 640 tűzeset történt Bács-Kiskunban. Ezek 24 millió 800 ezer forint kárt okoztak, de különösen riasztó az a tény, miszerint 22 ember resztette életét A halálos áldozatok száma több mint 50 százalékkal nőtt az előző ér azonos időszakához képest A tűzesetek nem lettek gyakoribbak a taralyinál, s az általuk keletkezett kár csaknem a felére csökkent Az iparban így is 6,5 millió, a mezőgazdaságban 8,5, a lakóházakban pedig 3,7 millió forint érték ment veszendőbe. A statisztikai adatokból kitűnik: az elektromos áram, valamint a tüzelő-fűtő berendezések igen gyakran voltak forrásai a bajnak. Persze, az emberi felelőtlenség, a hozzá nem értés, a szakértelem hiánya a közvetlen ok. Ugyanis továbbra sem ritkaság az úgynevezett „patkóit” biztosíték, a szabálytalan vezetéktoldás, az alumínium- és a rézvezeték közvetlen összesodrása, az infralámpa túlságosan közeli elhelyezése az alomhoz, s lehetne hosszan folytatni a felsorolást
