Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-11 / 266. szám

1987. november 11. • PETŐFI NÉPE • 3 / BAJAI EÉIjJVÍÉRÉS A FIATALOK VILÁGNÉZETÉRŐL Elgondolkodtató tények, sürgető tennivalók Egy évvel ezelőtt az alsófokú, most pedig a középfokú oktatási intézmé: nyékben folyó nevelőmunkát értékelte a bajai városi pártbizottság, mégpedig a ' tanulók világnézetének alakTtása szempontjából. E célból egy nagyará­nyú, a középiskolák és a szakmunkás- képzők tanulóinak mintegy 50 százalé­kára, összesen 1480 diákra kiterjedő felmérést végeztek. * * * A 49 kérdést tartalmazó mérőlapot 329 gimnazista, 759 szakközépiskolás, valamint 329 szakmunkásképző intéze­ti tanuló töltötte ki. Arra a kérdésre, hogy milyen világnézetre nevelnék gyermekeiket, a legtöbben azt válaszol­ták, hogy a döntést rábíznák a fiatalók­ra. A vallásnak pozitív szerepe van az erkölcsi nevelésben és a békeharcban — írja a tanulók 63 százaléka, s csak 6,2 százalék tagadja a pozitív szerepet, s mindössze 0,7 százalék tulajdonít ne­gatív hatást. Egyébként a vallást a túl­nyomó többség magánügynek tartja, és úgy nyilatkozik, hogy erkölcsi felelős­séggel önmagunknak és a társadalom­nak tartozunk. Az elmúlt év kiemelkedő hazai ese­ményei, a diákok szerint fontossági sorrendben: a Forma—1. a segély- és egyéb koncertek, a rákkongresszus, Gorbacsov látogatása. A KlSZ-kong- resszus csak a hetedik a felsorolásban. A szegénység okának a társadalmi igazságtalanságot, illetve az emberi lus­taságot, akarathiányt tartják. A jó csa­lád jellemzői a megértés — szeretet — összetartozás, és csak ezután jönnek az anyagiak. * * * . A középfokú oktatási intézmények tanulóinak háromnegyede jövőjének megalapozása érdekében jár iskolába, A-.Magyar S'/ó'ÍRJA Lázasan készült a család a hétvégi utazás­ira. Rokoni meghívás, érkezett a szomszédos . Magyarországról, vegyünk részt ott élő hoz­zátartozóink gyermekének örömünnepén, és jelenlétünkkel járuljunk hozzá ahhoz, hogy még nagyobb legyen az öröm a családban. Útra is keltünk, nyugodt hétvégét remélve, még a jegyzetfüzet, a fényképezőgép és a golyóstoll is otthon maradt, mert induláskor nem is sejtettük, hogy mégis lesz feljegyezni való. Reggel fél 8-kor érkeztünk meg a Főher­ceglak (Knezevo)—Udvar közötti átkelő­helyre, ahol nagy meglepődésünkre már hosszú gépkocsisor várakozott. Előttünk összesen 31 személygépkocsi vesztegelt, két autóbusz meg két teherautó. Vámtisztjeink ugyan gyorsan végezték a dolgukat, de így is lassan haladtunk előre. — Ki marad otthon, ha hétvégén ennyien elhagyják hazánkat? — tette fel a kérdést valaki a mögöttünk álló autóból, aki ugyan­csak meglepődve vette tudomásul, hogy ilyen hosszú gépkocsisor várakozik a vám- vizsgálatra. Várakozás közben beszélgettünk az utá­nunk sorakozó utasokkal. Elmondták, hogy csak pár órára ugornak át Magyarországra, mert el kell végezni a hétvégi bevásárlást. Mint mondták élelmiszert, tanszert, szovjet gyártmányú traktorhoz alkatrészt, padlólak­kot, bádogvödröt, bográcsot, vajat, kávét, lisztet, tésztát, mákdarálót, meg miegyebet szeretnének venni, kissé furcsállották is, hogy érdeklődünk úticéljuk iránt, de mi va­lóban nem tudtuk, hogy mi a kifizetődő, mit érdemes a szomszédoknál beszerezni. — Mennyi pénz távozik ezen a határátke­lőhelyen az országból? — tettük fel önma­gunknak a kérdést és gyorsan utána is .szá­moltunk. Kiderült, hogy az előttünk álló 31 személygépkocsi átlag három utasa 930 000 dinárt ad el a szomszédoknak, 10 000 dinárt kell ugyanis beváltani, és ezért nem 440, ha­nem csak 420 forintot adnak. Mennyi az a pénzösszeg, amit az utasok még magukkal visznek, mind dinárban, mind valutában, ezt nem tudni pontosan, de minden utasnak van legalább 10—100 nyugatnémet márkája (ezt már a magyarországi oldalon láttuk átmene­telünk után.) Érdekes és számunkra érthetet­len, hogy pénzügyminisztériumunkban tud­ják a dolgot, de nem tesznek ellene semmit, mert csak a dinár kivitelét korlátozzák, a devizát viszont vihetjük, ha felmutatjuk az eredetéről szóló bizonylatot, akár korlátlan mennyiségben is. Mi az, amit az utasok magukkal visznek a szomszédba, a pénzen kívül? Sorakozik az üléseken Napóleon konyak, rágógumi, nagyméretűd hanglemez is, amit Magyaror­s csak körülbelül egytizedük érdeklő­désből, illetve kötelességtudatból. A hatalomszerzés vágya-7,3 százaléku­kat vezeti és csak 5,1 százalékot a pénz­kereset. A mesebeli három kívánságra; — mi az, ami boldoggá tenne? — a legtöbben az anyagiakat, a jó családot, a sikeres munkát választották. A legrokonszen­vesebb tulajdonságnak a békességet és a szeretetet, legellenszenvesebbnek az erőszakosságot vélik. Tavaly a három legnépszerűbb ifjúsági rendezvény a kérdőívek szerint: az iskolai diákna­pok, a sportnapok és a Bajális. A kérdőívek tanúsága szerint —ez talán a leginkább elgondolkodtató —, hitelüket vesztették megtámadhatat- lannak hitt erkölcsi értékek. A tanulók többségének nincs példaképe és egy-, ötödük elhagyná az országot. (A jobb anyagiak reményében.) A tanulást fon­tosnak tartják ugyan a jövő érdekében, de ez jelenti egyben a legkevésbé ked­velt elfoglaltságot is. A többség min­denfajta erőkifejtést igénylő tevékeny­séget elutasít, a munka kényszerű élet- szükséglet, s nem a jövő megalapozásá­nak eszköze. A fiatalok hajlamosak a spontán kri­tikára: 15 választási lehetőség közül a legtöbben arra Voksoltak, hogy az em­berek társadalmi helyzetét a kapcsola­tok, a protekció határozza meg. Iskolai végzettség, tehetség, szorgalom, jó vagy rossz munka mind mellékes ehhez képest. Még két olyan jelenségre figyelmez­tetnek a válaszok, melyeken feltétlenül változtatni kell; az egyik a fiatalok konformizmusa (nem vállalják a több­letteljesítménnyel való kiemelkedést, akkor érzik jól magukat, ha olyanok, mint a többi), a másik, hogy nem a teljesítmény vonzza őket, hanem az ideál személye. (Vagyis nem teljesít­ménymotiváltak.) szágon értékesíteni lehet, aránylag jó pén­zért. Várakozás közben figyeltük és jegyez­tük a mind nagyobb számban érkező gépko­csitábort, nem győztünk csodálkozni, hogy mennyien jönnek erre a határátkelőhelyre. Már félórája várakoztunk, előttünk még mindig 15 gépkocsi állt, már mindenki türel­metlenkedett. A sorban a 15-dikek vagyunk, de a 30 perc alatt mögöttünk 28 kocsi sora­kozott fel. Nemcsak pálmonostori, eszéki, vukovári, zombori, meg nasicei személygép­kocsik, hanem újvidéki, zenicai és brekói rendszámtáblát is láttunk. Egyórai várako­zás után kerültünk sorra a jugoszláv oldalon. — Nagy ma a forgalom — mondjuk az útlevelet futtában lebélyegző tisztnek ... — Igen, igen, hétvége van és az utóbbi időben, szombaton az emberek bevásárolni igyekeznek Magyarországra... — mondja sietve az útlevél kezelője és máris továbblép. A vámtiszt is megérkezik, nagyon nyugodt ember, pénztárcavizsgálatot végez, s amikor elővillan egy 5000-res, figyelmeztet bennün­ket,' hogy ezt tilos kivinni, váltsuk fel a vám­ház melletti boltban. Ott már nagy a sor, de érdekes, mindenkinek felváltják az 5000-re- sét. Nem kérdeznek tőlünk semmit amint elhagyjuk hazánkat, felnyüik a sorompó és máris a szomszédoknál vagyunk. A határmenti Mohácsot ezen a szombaton is .jugoszláv támadás” érte, lépten-nyomon földiekkel találkozunk itt, akik vásárolnak és számolnak. Mindent átszámítanak dinár­ba, és mint mondják, ha hivatalos áron osz­tanak és szoroznak, akkor is olcsóbb itt min- ’ den, mint nálunk. A mohácsi főtéren, ahol az épületek a török időket idézik, minden má­sodik személygépkocsi jugoszláv rendszámú. Oda is lépünk az egyikhez, amelybe két nő és egy férfi rakodik, befejezték a bevásárlást. Látják, hogy mi is földiek vagyunk és azt is tudják, hogy tanácstalanság az oka, amiért afelől érdeklődünk, hogy mit érdemes venni. — Számoljon csak utána — csapja össze a kezét egy háziasszony, aki bevásárolni jött. — A lisztnek itt 7—8 forint kilója, én kétki- lós csomagolásban vettem, 15 forintért, ott­hon viszont ugyanezért legalább 1600 dinárt kell fizetni. Bevásároltam tésztát, sajtot, va­jat, margarint,, füstölt húst, kolbászt, konzer- vet, befőttet, friss zöldségfélét, kávét, diót, kakaót, csokoládét, a gyermekeknek iskolai kellékeket, vonalzókat, törlőgumikat, ceru­zákat, de jutott még szappanra, illatszerre és padlólakkra is. Mindez jóval olcsóbb, mint nálunk és nagy választékban is kapható. Búcsúztunk Mohács főterétől és a bevá­sárlók táborától, a feljegyzést pedig nem olyan szándékkal készítettük el, hogy nép­szerűsítsük a hétvégi bevásárlást, hanem fő­leg azért, hogy ismét felhívjuk a figyelmet az aránytajanságolcra és az ezzel kapcsolatos sürgős tennivalókra. - Tóth László * * * Az ifjúság reális megítélésénél nem szabad csak a negatívumokat figyelem­be venni, hiszen ezernyi jótulajdonsá­got tapasztalunk: kiemelkedő eredmé­nyek születnek tanulmányi és sportver­senyeken, az emberség, helytállás, a tár­sadalomért való tenniakarás sok szép példáját adják. A felelősséget — már ami a negatívumokat illeti —, sem lehet csupán rájuk hárítani. A felnövekvő, hamarosan munkába álló, s a nemzet gerincét képező nemzedék neveléséért egyenlő felelősséggel tartozik az iskola, a család és a társadalmi környezet. Ta­lán azt mondhatnánk, hogy a felelősség mértéke egyenlő, a sorrendet azonban önkényesen állapítottuk meg. A felmérés készítői összefoglalták a tennivalókat is: Az iskolai tantervek jól fogalmazzák meg a világnézeti nevelés feladatait, a tanulók természetismerete azonban magasabb színvonalú, mint a társadalomismereté. Tudati zavarokat okoz, hogy az iskola által közvetített értékrend (a kívánatos), nem egyezik meg a társadalom értékrendjével, azaz a gyakorlattal. A kortárscsoportok kö­zül a KISZ-nek és a diákönkormány­zatnak jobban kell szervezni az ifjúság életét. Az iskolák nagyobb figyelmet szenteljenek a történelmi és társadalmi ismeretek tanításának, ezen belül első­sorban a magyar társadalom belső mozgásának. Meg kell ragadni minden alkalmat, hogy a munka célját, fontos­ságát és erkölcsi jelentőségét megértes­sük az ifjúsággal. Az iskolai rendezvé­nyek színvonalát úgy kell javítani, hogy nemzeti és társadalmi múltunk, jelenünk megbecsülését, a jövőnkbe ve­tett hitet erősítse. Ugyanígy, felszámol­va a formális jegyeket, az őszinte, tet­tekben megnyilvánuló hazaszeretetre való nevelés a cél. S mindenekelőtt tisz­tában kell azzal lenni, hogy a nevelés alfája és ómegája, azaz a legfontosabb a személyes példamutatás. Gál Zoltán A vetőmaggal nem lehet takarékoskodni Intézkedések a jobb ellátásért A szántóföldi növénytermesztés bio­lógiai alapjai — a mezőgazdaságban felhasznált vetőmagok minősége és az egyes növényfajták termőképessége dinamikusan fejlődtek az elmúlt évti­zedben hazánkban. A termesztett nö­vények mintegy 70 százalékát váltották fel nagyobb hozamú, jobb minőségű fajtákkal. Mig 1975-ben 467, államilag minősített fajta állt a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére, addig ma 580 nemesített növény közül választ­hatják ki az adottságaiknak leginkább megfelelőeket — állapította meg a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság közelmúltban befejeződött országos vizsgálata. A népi ellenőrök az átfogó felmérés során abból indultak ki, hogy a hazai növénytermesztés világszerte elismert eredményeinek további javításában egyre növekszik a biológiai alapok fej­lesztésének, teljesebb felhasználásának a szerepe. A vizsgálat feltárta, hogy a jó minő­ségű vetőmagok felhasználása ellenére még számos olyan kihasználatlan lehe­tőség van, amely jelentősen segíthetné az ágazat jövedelemtermelő képességé­nek növelését. Mindenekelőtt ilyen le­hetőségeket tartogat még a megfelelő fajtaválasztás; az üzemi adottságoknak leginkább megfelelő növények kivá­lasztását ugyanis megnehezíti, hogy gyakran hiányoznak az egyes fajták el­térő talaj- és termőtáji jellemzőire, illet­ve a termesztés technológiájára vonat­kozó információk. Ebből fakad, hogy a gazdálkodók jó része a „saját kárán tanulva” próbálgatja végig a különbö­ző lehetőségeket. Ugyancsak gondot okoz a gazdasá­gok — elsősorban a veszteséges és alaphiányos nagyüzemek — kényszerű vagy szűklátókörű „takarékossága”, amikor a növénytermesztés kiadásait a ráfordítások 10-—15 százalékát kitevő vetőmagköltségekkel spórolva próbál­ják meg lefaragni. Az ilyenkor felhasz-. nált gyenge minőségű szaporítóanya­gok azután a látszólagos megtakarítá­sokat jóval felülmúló hozamkiesést eredményeznek. További tennivalók mutatkoznak a vetőmag-előállítás szervezettségének és színvonalának javításában is. A feltárt hiányosságok felszámolásá­ra, a kiaknázatlan tartalékok mielőbbi hasznosítására a KNEB a Miniszterta­nács elé terjesztett vizsgálati jelentésé­ben számos közgazdasági, hatósági és ösztönző intézkedést javasolt. Hétvégi bevásárlás Magyarországon Helyszínelés egy határátkelőhelyen MA DÉLBEN KOSZORÚZÁS, MAJD EMLÉKÜLÉS A Katona József Társaság terveiről Ma délben Kecskeméten, a színház melletti parkban koszo- rúzási ünnepség lesz Katona Jó­zsef szobránál, nemzeti drá­mánk megalkotója születésének évfor­dulóján; A szobornál dr. Fűzi László, a Katona József Társaság alelnöke mond beszédet. Délután 5 órától ünne­pi megemlékezést tartanak a városi ta­nács első emelet 2. számú termében, amelyen Lendvay Ferenc Jászai-díjas, érdemes művész, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója tart előadást A Bánk bán rendezése közben címmel. Köztudomású, hogy a társulat ezzel a darabbal avatja föl az újjávarázsolt színházat, a próbák már javában foly­nak. Az emlékülésen a dráma több sze­replője — Barbinek Péter, Blaskó Ba­lázs, Fabó Györgyi, Fekete Tibor, Ma­ronka Csilla, Saárossy Kinga, Sirkó László és Szirmai Péter — is fellép. Az évfordulós rendezvénysorozat kapcsán, a Katona József Társaság el­nökét, Komáromi Attilát, a közeljövő terveiről kérdeztük. — Bemutatkozik tagtársunk címmel indítunk sorozatot. Első alkalommal december 14-én délután 5 "órakor talál­kozunk a Pannónia Film Vállalat kecs­keméti műtermében, ahol Szoboszlay Péter Balázs Béla-díjas filmrendező — aki egyébként a társaság vezetőségi tagja — alkotásaival ismerkedünk. Et­től a sorozattól függetlenül, januártól, minden hónap második hétfőjén, dél­után 5 órától a Hazafias Népfront Kecskeméti Városi Bizottsága székhá- zában (Széchenyi tér 22.) klubfoglalko­zást tartunk. Januárban Halász Györggyel, a Magyar Hirek, a Magya­rok Világszövetsége lapja főszerkesztő­jével, februárban Vári Attila íróval, márciusban Grandel Lajos csehszlová­kiai magyar íróval találkozhatnak az érdeklődők. Áprilisban beszélgetést szervezünk az ötvenes évek irodalmá­ról, vitavezetőnek Tráser Lászlót, a SZOTE adjunktusát kértük föl. Május­ban a Magyar írók Szövetsége Duna —Tisza közi csoportjával és testvérme­gyénk, a jugoszláviai Vajdaság íróival karöltve irodalmi estet rendezünk. Va­lamennyi rendezvényünk nyilvános, te­hát a társaság tagjain kívül is szívesen látjuk az érdeklődőket. g j­100 éves a gramofon A Magyar Rádió 50 éves szü­letésnapján (1975-ben) kapta az első öreg rádiókészüléket, amely megalapozta a ma már több mint 200 darabból álló gyűjte­ményét. Az értékes műsorszórók között található az a 100 éves öreg gramofon is, amelyet Emile Berliner amerikai feltaláló sza­badalma alapján 1887-ben ké­szítettek. Az értékes darab és a gyűjtemény őrzője Szabó Mik­lós, a Rádió üzemfenntartási osztályának vezetője. A képen: Szabó Miklós a 100 éves Berliner gramofonnal. HÁZIASÍTOTT ÖNPUSZTÍTÁS — NYUGDÍJASKLUBBÓL KOCSMA? Közveszélyes bögrecsárdák A reggel munkába indulóknál csak a szeszesital-zugmérők ébrednek hama­rább. Gyárak, vasútállomások, forgal­mas utak, s a 9 óráig „takaréklángra” állított kocsmák közelében mostaná­ban ők a szesz(kar)mesterek. Bögre­csárdáikból mennek reggelente sokan dolgozni. „Nemigen szoktam én.. Péntek, 5 óra 30 perc. A kecskeméti Belső-Szegedi úton akkora a sötétség, mintha az éjszaka kellős közepébe ér­tünk volna. Az egyik kapu mellett egy kis ablakon át kiszűrődő fény sejteti: itt már talpon vannak. Az ellenőrző rendő­rökkel figyelünk, kiknek és miért gyúj­tottak fényt. Két perc sem telik bele, kerékpáron két férfi érkezik. Leszállnak. Láthatóan munkába készülnek, de előbb még be­mennek a házba. Követnénk őket, csakhogy a kapu már zárva. Várako­zunk. Aztán úgy teszünk, mintha már elmennénk. Újabb látogatók jöttére végre alkalmunk nyílik a följelentett háztulajdonossal beszélni. . .•«# Maga borméréssel is foglalkozik? — kérdi a járőrvezető. . — Nemigen szoktam én ...— feleli tétován Kovács Katalin. — Ha én adok, akkor adok mindenkinek jószívvel. In­gyen. Kik jöttek be az előbb? ’Aij- Ide? Senki. — Ne mondja ... — Hát tessék már elhinni! „Gyüjjön, Pista! Hozza a biciklijét is!” A háziasszony azt szeretné, ha fent, a nagy lakásban folytatnánk a beszél­getést. Minket azonban jobban érdekel lent az a kiskonyha, amelynek ablaká­ból fényt láttunk kiszűrődni. A helyiség képe nem azt jelzi, mintha itt csak zöldségféléket tisztítanának. Az elnyomott cigaretták füstje, amelye­ket a hamutálcán megpillantunk, nem illant el olyan sebesen, mint az előttünk bejött két ember. Egyelőre hűlt helyük.- Hol vannak? — szeretne most már a rendőr tiszta vizet önteni a po­hárba. — Előjöhetnek, mert még elkés­nek a munkából. Látva, hogy a további takargatás- nak nincs értelme, az asszony hátra­szól, a kamrába: — Gyüjjön, Pista! Hozza a biciklijét is! így talán még jókor odaér munkahe­lyére, a kecskeméti hütőházba. A járőrvezető figyelmezteti Kovács Katalint, hogy a jövőben ne adjon okot hasonló körülményekkel újabb rendőr­ségi ellenőrzésre. Karádi-nóta és az „édes élet” Tájkép — csata után. így festenek Kecskeméten más bögrecsárdák is. Az elsőtől eltérően, ezekben többnyire idős asszonyok kelnek kakasszóra. Mind arról panaszkodik, mennyire be­teg. Az egyik befáslizott lábbal, a má­sik sebes és nem éppen tiszta kézzel, a harmadik sűrű köhécselés közepette, a negyedik meg félig-meddig delíriumba süppedve nyújtott gyászos képet a reg­geli alkoholügyeleteken. Egy „beteg” asszony konyhájában alig látunk a do­hányfüsttől. Két hamutartó dugig csik­kel, noha egyedül él. Egy műanyag re­kesz tele Kőbányai sörrel. Húsz palack már üres. Tíz szódásüveg a hűtőszek­rény közelében. És miközben 20 két deciliteres üres pálinkásüveg sorakozik a néni zsámolya mellett — a rendőrjár­őr szerint azért, hogy azokban a mun­kába induló embereknek feltehetően valamilyen kotyvalékpálinkát szolgál­jon ki —, Karádi-nóta szól „édesítőén” az alkoholjárványos konyhában. Borzongató élmény. Közvetlen bizo­nyíték híján, hogy tudniillik ottjár- tunkkor az asszony eladott vagy vettek volna tőle szeszes italt, rendőri szem­pontból az ellenőrzés inkább csak ta­nulságul szolgált. De milyennel! Mé­tely a lakóhelyen az efféle, háziasított önpusztítás! A néni csak ül... és körülötte... A Közép utca ismert házának kapu­ja tárva-nyitva. Be sem csukják, hogy aki akar, könnyen bejuthasson az ud­var belső felében lakó Horkai Jánosáé­hoz. Most is ott ül a konyhaasztalnál demizsonokkal, 18 borospohárral, öt pálinkással, 9 szódásüveggel, egy kan- csóval és egy kis tányér aprópénzzel körülvéve. Két pohár és egy korsó alján ott egy kevés bor, ami az előző fogyasztásból maradt meg. v — Mit tetszik itt csinálni? — érdek­lődik a rendőr. — Hát csak ülök, látják! Látjuk ... hogy a város legutolsó, szutyokfészek zugbormérő konyhájá­ban vagyunk. Egy saras zsámolyon vö­dör, benne zavaros, fekete lé. Abban mossa el (!) Harkai néni újra és újra a poharakat. Főszereplő: az alkohol — szinte to­lakszik elénk a kihívó látvány egy má­sik városrészben, a Szeleifaluban, a hír­hedtté vált II. Rákóczi Ferenc nyugdi- jasklubban. Bár az üzemeltetőnek, Ku- rucz Józsefnek a városi tanács kereske­delmi osztályától nincs engedélye sze­szesital-értékesítésre, sörön kívül kis­üsti pálinkát, rumot, kevertet, huber- tuszt, diólikőrt is találunk a büféjében. Tizenhárom üveg rövidital a polcon! Tudja, hogy egyiket sem volna szabad árusítani. Új erőre kaptak a zugmérők! Sosem tapasztalt mértéket öltött a reggeli italfogyasztás. Új erőre kaptak a zugmérők, akiknek immár semmi sem drága, kiváltképpen az egészség nem. A rendőrség ezért folytatja és szi­gorítja ellenőrzéseit a jövőben a zug- bormérök leleplezésére és megbünteté­sére. Ezt követeli a tisztességes munká­ból élők igazságérzete is. Amit sért az a fajta meggazdagodás, amiről járőrve­zetőnk így beszél az egyik külvárosi utcában. ' — Itt ez a nagy ház! A, helyén vala­mikor jóval kisebb épület állt. Gazdája zugbormérő volt. Akik hozzá jártak, kerékpárjuk sáros vagy poros kereké­vel taszították be az akkor még rozoga ajtót. Ma? Rá sem lehet ismerni a régi házra. Színes mintás, díszes vaskapuja van. Kerítésfala mozaikkockával ki­rakva. Kipendült a zugivók forintjai­ból. Hja, így könnyű! Kohl Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents