Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-11 / 266. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. november 11.

Főváros kultúra — vidék

Történelmi tény, hogy az 1867-es kiegyezés után hihetetlenül felgyorsult Magyarország gazdasági fejlődése. Azok a hátrányok, amelyek évszázadokon át a török hódoltság, majd a félgyarmati függés következményei voltak, lassan eltűntek. Budapest mellett az ország több városa — így Brassó, Temesvár, Kolozsvár, Pozsony, Szeged, Pécs — fontos gazdasági központtá, európai mértékkel mérhető várossá nőtte ki magát. A gazdasági fejlődés maga után vonta a polgárosodással együtt járó kulturális gazdagodást is.

A trianoni békeszerződés alapvetően megváltoztatta Magyarország helyzetét. Elveszett az ország területének kétharmad része, s azzal együtt a fejlett nagyvárosok és szellemi központok is. Hazánk a két világháború közötti évtizedekben most már Budapesten kívül alig-alig rendelkezett igazi, nyugat-európai értelemben vett várossal. Ennek törvényszerű következménye lett a kulturális és művészeti élet egészségtelen centralizációja. A két világháború között Budapest volt az, amely az írókat, művészeket vonzotta, az jelentette a beérkezést, ha valakire a fővárosban felfigyelnek. A vidék szellemi elsorvadása megkezdődött. Ez a folyamat a felszabadulást követő évtizedekben sem változott meg. Mint ismeretes, a gazdasági életben döntő szerepet kapott a központi tervirá- nyitásos rendszer, s a centralizációs szemlélet kiterjedt a kultúra szféráira is.

Az 1960-as években felgyorsult a magyar vidék iparosítása. Gyárak, gyáregységek egész sorát telepítették a különböző kis- és nagyvárosokba. Végbement hazánkban az ipari áttörés, amelynek törvényszerű következménye a városi lakosság számának gyors emelkedése. Ugyanakkor kulturális és szellemi téren megmaradt a fővárosközpontúság. A hetvenes évek közepétől kezdve gyakrabban vetődött fel a kulturális és szellemi életünk decentralizációjának kérdése. Annál is inkább, mert a gazdasági és társadalmi, valamint a politikai élet területén egyre erőteljesebbé vált a decentralizáció. Városok, üzemek, intézmények kaptak nagyobb jogkört, dönthettek közvetlenül saját ügyeikben. Felvetődik a kérdés, hogy a kulturális szféra területén miért nem tapasztalhattuk mindezt?

Kétségtelen, hogy bizonyos változások kimutathatók.

Napjainkban már majdnem minden megyének van irodalmi vagy művészeti, illetve művelődéspolitikai folyóirata. Szerény adásidővel, de működnek néhány városunkban rádióadók, sőt több helyütt tévéstúdió is. Mindezek azonban alapvetően nem változtattak lényegesen a helyzeten.

Azok a változások, amelyek politikai életünkben s a gazdaságban végbemennek, indokolttá teszik, hogy a kulturális és szellemi életünk decentralizációs folyamata felgyorsuljon. Csak új vidéki kiadó, kulturális műhelyek, fórumok megszületése vethet gátat annak a belterjes, sokszor ismeretségeken, baráti kapcsolatokon alapuló kiadványpolitikának, ami sajnos ma jellemző irodalmi életünkre. Azt hiszem, ma is vannak Debrecenben, Pécsett, Szegeden, de más városokban is olyan kultúrpoliti- kusok, akik el tudják kerülni a fenyegető provincializmus veszélyeit. Aligha vitatható, hogy a televizió monopolhelyzetét is jó lenne megszüntetni újabb tévéadók, -központok létesítésével. De folytathatnám a sort a rádióval, az egyetemek önállóságának teljes biztosításával is.

Mégis úgy tűnik, noha reális és társadalmi fejlődésünkből adódó igényről van szó, a kulturális decentralizáció esélyei minimálisak. És ennek számos oka van. Egyrészt nagyon jól tudjuk, hogy minden fejlesztéshez pénzre, tőkére van szükség. Ennek egy részét helyi forrásokból minden bizonnyal elő lehetne teremteni, de nem az egészet. Tehát csak jelentős központi támogatással mehetne végbe a kulturális decentralizáció, amire viszont jelenleg kevés a reális lehetőség. De önmagában mindezek, azt hiszem, mégis csak lassíthatják a folyamatot, ám véglegesen nem akadályozhatják.

A másik, ami gátolja, elsősorban szemléleti kérdés. A főváros kulturális monopolhelyzetéről van szó. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nehezen akatják feladni uralkodó helyzetüket a kiadók, intézmények, másrészt úgy tűnik, még mindig van bizonyos óvatoskodás a Budapesttől távol eső kulturális szellemi centrumok megteremtésével kapcsolatban. Sokan, nagyon sokan féltik a megszerzett pozícióikat, s hallani sem akarnak arról, hogy mások is hasonló tevékenységet végezzenek. Pedig a decentralizáció az alkotó energiák felszabadítását, művészeti életünk sokszínűvé válását jelentené, s ami még szintén nem elhanyagolható, újabb rétegek bekapcsolódását a kultúra áramköreiben.

Én azt hiszem, hogy kulturális és szellemi életünk decentralizációs folyamatának éppen ezért csak akkor vannak esélyei, ha nem egyszerre, frontáttörésszerűen akarjuk megvalósítani, hanem néhány arra érdemes város, területi központ kap elsőséget. Nyilván azok, amelyekben egyrészt megvannak a kulturális tradíciók, másrészt ma is rendelkeznek megfelelő szellemi tőkével. Az akadémiai bizottságok megalakulása és néhány vidéki kutató- intézet például szolgálhat.

Filep Tibor

Bánk bán-bemutató után

és előtt

Katona József születésének 196. évfordulója előtt mutatta be a Nemzeti Színház új felújításban a Bánk bánt. Noha csak néhány nap telt el a premier óta, máris élénk vita bontakozott ki a rendező felfogásáról, a színészek szerepformálásáról. Klasszikus értékű műveknél bizonyos mértékig érthető az eltérő megítélés) mert az ilyen alkotásokban minden kor keresi a számára legfontosabb mondandót. Ez az állandósult időszerűség talán egyetlen magyar drámai remekműnél sem gerjeszt olyan meg-megújuló, néha indulatokat felkorbácsoló vitákat, mint az először „almafám tövében” 1815-ben befejezett, majd átdolgozott, színre csak szerzőjének halála után került nemzeti tragédiánk bemutatásakor.

Jellemző, hogy tekintélyes rendezők vállalták az elmúlt években a Bánk bán kihívását. Jó tudni, hogy vidéki társulatok az elmúlt évtizedben is érdemes feladatnak tekintették Bánk tragikumának értelmezését, a mű időszerűségének érzékeltetését.

Tudtommal, hamarosan már a megújult színházépületben készülnek a kecskeméti színészek a felszabadulás utáni hetedik Bánk bán-bemutatóra. Szokoly Gyula nem sokkal a felszabadulás után érezte kötelességének, hogy - noha érdeklődési köre inkább a könnyű műfaj felé vonzotta — megrendezze a város nagy szülöttének legidőt- állóbb alkotását. A színházak államosítása után a korábbinál sokkal alaposabb Bánk bán-előadásoknak tapsolhattak a kecskemétiek. Előbb Székely

György, majd Nagy György szakított a régi pátoszos, hazapufogtató külsőségekkel. Különösen az akkor fiatal Nagy György újításai bizonyultak meggyőzőeknek. Több, az előadásban közreműködő művész élete legnagyobb élményének tartotta a mindent újragondoló próbafolyamatot, a tap- sos előadásokat. Seregi László inkább a mű hagyományos előadásainak értékeit érvényesítette'nagy közönségsikerű 1961—62-es rendezésében. Turián György és Szőnyi G. Sándor után Lendvay Ferenc rendezésében hangzanak el Bánk bán, Tiborc, Gertrud, Melinda szavai.

Mit kívánhatunk e jeles napon? Az új kecskeméti előadás közelítse meg a dráma irodalmi színvonalát.

így lesz igazi ünnep szinte új színházunk kapunyitása.

H. N.

HONISMERET — HELYTÖRTÉNET

FELHÍVÁS — GYŰJTÉSRE

Iskolamúzeum lesz Kecskeméten

Tanulmányi Értesítő

1938.

Diákjuniálisi Híradó

Timii «iwlta, ét morca u adjak a oaor krtmdöaljn való i tton tettel

Politikamentes független béli tudósító.

Cask ma Jrleaik mi«.

Laptalajdono*: a Vli oailáljr.

Mi odea McMaalg MjML

ÍR#

síi

• Tanulmányi értesítő a hajdani kecskeméti tanítóképző intézet növendékei számára. Ez éppen Varga Hajnalkáé volt.

Hűek

maradunk a moh péidühox ét ml ia aMficsdextOk agy jMppm mkotal évsek halotti toréi hogy agy pár éi#sattrtcgva minden goodot. vidám aánd éa rno- l arccal OrtUfQak HjOltgaskik. a todOnk légit - , a diákéveink darts óráinak.

' iflmH kadvaactib élmény labnam aaá- k'efi'JáSl*« esi adjuk át magsakéi teljesen 1 «*•****$*

MB imákig a nóámaág poharát . MasdsrtaégOak ■Indem elkövetett, hogy kOaón- ■ioál tdaftoetétlenebb élményt nyújtson I kivánank jó mull lie! I láiáaliágunkról as alábbiakban aiáawlunk be:

9 órakor a (urnáin» Megnyitották: Siebó Ciaiv Nagy Oyórgy. Siimakorüi Edit Kerekes Ervin, Stabó 'KIM- Saabó Pál, Stabó Sári—Rományi Béla, M. Bődön n-n - Caidáry Miklós, Hirsch Julikká Ftocbl Ft- rvac, Htoké- U—Fodor Jósad. Poór Pipi-Páoyi László, Váairy CaDppy-Soóa Oyórgy, Révén Old lilgidj Zoátoa. Seiréayi Márta-Tóbcr Andris, Schier Vies—Tóbar Zoltán

All óráig torgjiirsl hölgyek névsora: kyski

» Bélán«, dr. Váaáry Jtaetaé, dr. Nagy Fertőt né, ML Bodon Félné,' Hitnek Enóoé, dr. Révész •éiáné. ér. Sgsbó Pélné. dr. Szabó

nisné, Óiéi Tibomé, Péalhy Jánoiné, dr SárkOry Jenöné. Klein Oyaléné, dr. Kim Kálmánná, ptattsr Jénosné. Densy Béléné, dr. Fodor |áuosaé. dr. 9a 1- légyl Mártonná Leányok:

Puskás Ili, Jcocy Ida, Váaáry Hedvig. M Badan Mómc, Szitányi Márta, SdUr Vica. Szabó Sírt, Poór Pipi, Sttnukovtca Edit, Hírnek Juliska. Révész Oáts, Révéai Sári. Szabó Cinl. Szabó Klára. PrtcearMfcto. ~zabó Bubó. Kovács Manci, Kovács Káló, Rétty Baba,

Babcy, Snpaacy Angela, bárkóay Éva, Met Or éta, Tornilaey Manci, Obán Baba. Plattá Rózái, TtaaavOigyi Ica (Lajosomat)

Szigeti*/ Zoltán: Képességei | _

eiljék. Kiváló nyelvtudós. — különösen a lat taksa'— tori énéta, lizikut év mjicmaukus egy aacatolybai. De atéri leginkább a lerméssct leié vonzódik, fi isiit ni hl hogy egy pár órái a szabad ég alatt többcélén Külön angol helyen nagy ctOaacmcMto éa kotónós buzgalommal véli odahaza a krumpln Laak aa a Mbs. bogy a kapa helyen rakeuct hasznai és gna kísérletezik. De egy icrmésactbuvámak eto ii Hátba sikerül a kísérletezés.

I tej/oM Cgtirgu Au beszélik róla a rossz nyelvek, hagy a szép tavasz hatására olyan váMoaáaskon ment keresztel, bogy umle rá se lehel ismerni. A mattkor is — úgy mondják bemen i az oiaaz t-pltam lóba és — málna helyt» Mártái kért. ftUginibhaho

záaaiban ménéig mrgtalmik, hogy vatanrikoe ■-----r

eg

yedikén artlese« Iskolai éttoébr. sem lahal Méagba cl lane. Au mondja, hogy i

Az legolcsóbb bevásárlási forrás I

A kecskeméti jogakadémisták alkalmi kiadványa 1936-ból.

.A A A A A A A

0 Teher alatt nő a pálma - gimnázium Kecskeméten.- e latin közmondást választotta mottóul a református

A Hazafias Népfront Bács- Kiskun megyei honismereti társadalmi bizottsága, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, a Bács-Kiskun Megyei Múzeum- igazgatóság és a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet felhívással fordul a honismereti társadalmi aktívákhoz, a helytörténeti gyűjteményekhez és honismereti szakkörökhöz, az iskolákhoz, az úttörőcsapatokhoz és szülői munkaközösségekhez, a pedagógusokhoz és a megye valameny- nyi — szűkebb hazája iránt érdeklődő - állampolgárához, hogy vegyenek részt az iskolamúzeum létrehozását szolgáló iskolatörténeti emlékek gyűjtésében.

A megye honismereti mozgalma — valamennyi meghirdető szervvel szorosan együttműködve — úgy kíván részt vállalni e nemes döntésből, hogy kezdeményezi és felajánlja a mozgósítást és részt vesz az iskolamúzeum berendezési, felszerelési tárgyainak, írásos dokumentumainak összegyűjtését segítő szervezésben.

Az iskolatörténeti múzeum 1988. augusztus 20-án nyílik meg Kecskeméten, a Nyomási Általános Iskola felújított épületében. Az iskolatörténeti emlékek gyűjtésével az a cél, hogy a mai Bács-Kiskun megye területére vonatkozó nevelés- és oktatástörténeti tárgyi és dokumentációs anyagokat össze- gyűjtsék, szakszerűen megőrizzék és feldolgozzák, kiállításon és egyéb módon tegyék közkinccsé.

A gyűjtés időhatára: a legkorábbi emlékektől az 1960-as évekig. Tematikája valamennyi oktatási intézménytípus (óvoda, általános iskola, középiskola, főiskola) történetét felöleli. A tárgyak és dokumentumok gyűjtése mellett fontos lenne az iskolák egykori életére, mindennapjaira vonatkozó helyszíni adatgyűjtés, visszaemlékezések feljegyzése, idősebb pedagógusok, hajdani diákok megkérdezése is. A visszaemlékezések magnószalagon, kazettán, tegépelve is beküldhetők.

A gyűjtéshez segédanyagként összeállított két melléklet (a beküldésre várt tárgyak, dokumentumok jegyzéke, valamint az oktatás történetének komplex kérdőíve) a Hazafias Népfront Bács- Kiskun Megyei Bizottsága székházában (6000 Kecskemét, Katona József tér 8. I. em. 12-es ajtó) szerezhető be.

Akiknek birtokában található a Bács-Kiskun Megyei Múzeumigazgatóság által összeállított jegyzékben felsorolt bármilyen nevelés- és oktatástörténeti emlék, juttassák el a Bács-Kiskun Megyei Múzeumigazgatóság (6000 Kecskemét, Bethlen krt. 31.) címére. (A nagyobb tárgyak elszállításáról a múzeum gondoskodik. Amennyiben szükséges, magnókazettákat, filmnegatívo- kat stb. is rendelkezésre bocsát.) Valamennyi beküldött anyagot a megyei múzeum szakgyűjteményében helyezik el.

Beküldési határidőt 1988. május 30.

Szakmai muzeológiai értékük alapján a beküldött tárgyakat, dokumentum

mókát a meghirdető szérvek jutalmazzák. A jutalmakat, elismeréseket az iskolamúzeum avatásán adják majd át.

1 □ □ i ■ • / •'

Képeink egy korábbi iskolatörténeti kiállításon készültek Kecskeméten, a református könyvtárban. Érdemes len- ne a majdani iskolamúzeumban is közszemlére tárni a korabeli dokumentumokat, kecskeméti emlékeket. Természetesen a megye más településeinek érdekességeit ugyancsak időszaki kiállításon lenne helyes bemutatni. így kapcsolódhatnának egymáshoz az oktatás különféle formáinak, szintjeinek képzési formái, azok múltidéző emlékei. (B. T.)

KÉPERNYŐ

V adkalandök

Közelebb

Szombaton kora délelőtt azt ajánlotta Hardy Mihály, hogy délután, aki teheti, kapcsoljon át a moszkvai adásra, érdekes műsort ígér a szovjet rádió- és televizióúj- ság. Gondolom több ezren megfogadták tanácsát. Csak három adóállomás műsorának vételére alkalmas szövetkezeti házunk antennája, így csak irigyelhettem „az első kézből” informálódókat. A magyar rádió egész napos összeköttetést teremtett szovjet és magyar politikusok, tudósok, munkások, újságírók, mezőgazdasági dolgozók, fiatalok és öregek között.

Nincs igazuk azoknak, akik szerint máskor is láthattunk, hallhattunk ilyen szomszédolást. Ünnepit, azt igen. Méltóságteljes, szertartásos, fennkölt, kimondva- kimoncldilnnul a bemutatott formában többnyire csak azon a napon érvényes riportokat, tudósításokat, díszelgéseket továbbított az írott sajtó, rádió és a televízió. Nyilvánvaló, hogy az alkalom élesíti az emlékeket, jót és rosszat egyaránt előhív. Csendes szóval családi összejöveteleken is megbeszélik az örömöket és a gondokat.

Az is természetes, hogy jeles napon általában a tiszta szobába várják a vendégeket, de a rokonok, a

jó ismerősök bekukkantanak a te- refere közben a konyhába, eljátszadoznak a gyerekekkel, sétálnak a kertben.

Természetesnek tartja a jóindulatú érdeklődést a bölcs házigazda, nincs titka szívbéliek körében.

Elsősorban a nagy forradalom hetvenedik évfordulóját ünneplő Szovjetunió megújulásának köszönhető, hogy a korábbiaknál tartalmasabb, életesebb, lelkesí- tőbb volt az évfordulóról televíziónkban kialakított kép.

Az este sugárzott Elő forradalom címével összhangosan minden kockájával a továbbhaladáshoz nélkülözhetetlen kritikai szellemet erősítette. A nyilatkozatok, a bejátszások, a dokumentumok a mindenben kételkedni marxi gondolatra rímeltek. Újra és újra a gyakorlat próbájával ütköztették az elveket, a terveket, (Hiába állítjuk egy személyvonatról, hogy gyorsvonati sebességgel robog, ha közben az expressz-szerelvények elhúznak mellette.) A pálya, a körülmények ismeretében gyorsíthatunk, építhetünk új pályatesteket.

A történelem és napjaink figyelmébe ajánlotta a szerkesztő az Elő forradalom című összeállítást. Hadd tegyem hozzá: sokat tanulhattak ebből a holnap iránt tudakozódok.

Heltai Nándor

Az ősz a vaddisznóesetek évadja, ami ugye pezsdíti lelkületűnket a nyári unalmak után, csak az a félő, hogy nem sokáig, mert — mint évente mündig — most is egyre-másra intézkednek a rakoncátlan jószágok megzabolázására. Úgy kell nekik. Maguk keresik a bajt maguknak. Hol Zala megye erdőiből zúdulnak rá a termelőszövetkezetek földjeire, hol a Kisalföldön lepik el csapatostul a vetéseket, a kukoricát. Erdő- gazdaság, biztosító alig győzifizetni miattuk a sok-sok forintra rúgó kárt.

Nincs mit csodálkozni, ha valóságos hadjárat indul a vaddisznók túlzott reprezentációjának ■ visszaszorítására. S mint ahogy az embervilágban el-elha- rapózó reprezentációnak sem olyan könnyű gátat vetni, ózonképpen a vaddisznók kordában tartása sem egyszerű. Valahogy rájuk is sok ragadt korunk bonyolultságából. Egyre inkább kijátsz- szák az emberi ravaszságot. Bevetették ellenük a vadriasztó szagos kenőcsöket. Néhányszor elfintorították tőle agyarral ékesített orrukat, aztán megszokták. Majd karbidágyúkat sütögettek rájuk, amitől meg-megugrottak ijedtükben, de nem sokáig. Ma már rá se hederítenek. Legutóbb é*r egyelőre elvileg —1 felme-.

rült, hogy nem kellene-e próbálkozni a szarvasmarha-legeltetésnél jól bevált villanypásztorral. ,

Szóval bármerre jár az ember, előbb- utóbb szembetalálja magát a vaddisznórémmel. Hallgatjuk az odavalósiak vaddisznóregéit. Hogy annyi van belőlük arrafelé\ hogy azon fel se háborodnak, ha a falu szélső házaiig beszemtelenked- nek. Akkor fogy el a türelmük, mikpr a határban túlzásba viszik a krumpli, tengeri dézsmálását. Akkor már kapára, puskára kapnak kiverésükre.

Nincs esztendő kaland nélkül. Nyaranta, őszelőn, sötétedéskor falkák kocognak le a Dunakanyarban, inni, fürdeni a Dunára. A katonák reflektorozni szokták őket, de a vadak egy csöppet se zavartatják magukat. Jönnek-vonulnak a hegyi úton, porfelhőt kavarva. Flegmájukra ráfizettek már. Megtörtént, hogy a Budapest-—Esztergom között közlekedő autóbusz penderített fel egy lusta példányt.

Az ám, Esztergom! Gondoltam volna, hogy a levéltári csend olyan bátor embereket nevel, mint Török János barátom? Bandukol egyszer a maróti hegygerincen, az Esztergom közeli Búbánat-völgy irányában. (Erről a tájékról Verne Gyula is írt A dunai hajós című regényében.) Arra lesz figyelmes, hogy pisszegnek rá — valahonnét felülről. Nézgelődik. Meg is pillant valakit egy ösztövér fa tetején, ahogy ujjúval ugyancsak bökdös a sűrűn túlra. Mit lát. Tíz-tizenkét vaddisznó sétafikái, heverész a kis tisztáson. János üt egyet a fejével, figyeljen csak. Tapsol egyet, kettőt, s mire harmadszorra veri össze tenyerét, a vaddisznók hanyatt- homlok . elcsörtetnek.

No, ezt azért is említem, hogy az érdekeltek lássák: vannak „békés módszerei" is a védekezésnek. Keverni is lehet az eljárásokat. Történt, hogy Balaton- boglár közelében a nádasból startolt egy vaddisznó, hogy átvágjon a tó túlsó partjára. Harcias fürdőzők csónakkal vetették magukat a sebesen úszó vad után. Másfél kilométeres evezés után yissza- kényszerítették az állatot. Az partot is ért, s mintegy két óra hosszáig rohangált az üdülök kertjében. Bizonyárai nem kevésbé volt megrémülve, mint az üdülők. Az'Ikarus-üdülő gondnoka, maga is vadász, terítette le végül egy puskalövéssel a vadkant, amely ezek után azt is. eltűrte, hogy megmérjék. Nem sokra ment vele. Sose tudta már meg, hogy 110 kilót nyomott.

Ugyanez a sors jutott osztályrészül annak a vadkannak, amely — mint mondják—pálinkafőzéskor állított be a dömösi téesz udvarára. Nosza, gyűrűbe fogták őkéimét, s addig hajkurászták, míg be nem talált a szeszfőzdébe. Rácsukták az ajtót, és vadászért üzentek.

Mire azonban ő megérkezett, addig az agyaras vendég alaposan belekóstolgatott aföldön szétrakosgatott pálinkás lábasokba. Keresztbe állt a szeme, mikor a puskacső rámeredt.. Apró böffenéséi szinte kuncogásnak hatottak: „Ugyan, mit izéitek?" Majd utoljára, amikor golyót kapott: „Nahát, ez nem volt szép dolog tőletek!"—s kimúlt.

Nemrég két helyen is hatalmas vadkant lőttek le a sikeres vadászok. A Nógrád megyei Herencsény határában a környék két és fél mázsás vaddisznókirályát terítette le egyetlen lövéssél Mátrai István, a hollókői Petőfi Vadásztársaság és a megyei intézőbizottság vadászmestere. A „király" agyara 22,2 centiméter hosszú volt. A másik, „csak" kétmázsás vadkant, amelyre már régóta lestek a Fertő tó menti termelőszövetkezetek vadásztársaságának tagjai, egy tó menti kukoricásban ejtette el az egyik itteni vadász, Simon Antal. A „csepp" jószág agyara le törten is 21 centiméteres volt. Mennyi lehetett ép korában?

Na- most gondoljuk el, -— legalább 6 —8 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy vadkan két-két és fél mázsássá fejlődjön. Ezalatt óriási• tapasztalatra tesz szert, ösztönei annyira kifinomulnak, úgyhogy minden rafinériára szükség van a becserkészéséhez. Itt a vadászteljesítmény felér égy fair play-vei, becsületes sportszerű játékkal, amelynek végén a vaddisznókirály elégedetten .horkantva harap a fűbe: „ Te győztél, nyavalyás!"

Tóth István