Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-10 / 265. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. november 10. Arnold Zweig emlékezete Száz éve született Arnold Zweig, a modern német irodalom kiemelkedő íilkolója. Édesapja szíjgyártó és szállí­tási vállalkozó volt, tönkremenése után családostul Katowiczébe költözött, Arnold fia 1906-ig ott végezte iskoláit, s az utóbbi évhez kapcsolódtak korai irodalmi kísérletei. Első'sikerét 1914- ben a tiszaeszlári pert feldolgozó Ritu­ális gyilkosság Magyarországon című drámájával aratta, mely elnyerte a Kle- ist-díjat. Ezt követőleg Belgiumban, Dél-Magyarországon, Szerbiában és a francia fronton katonáskodott, 1917- töl a Keleti Főparancsnokság sajtó­részlegénél működött, majd a wilnai katonatanács tagja lett. 1918-ban tért haza Németországba és már 1923-ban megtapasztalta a náci terrorizmust. 1933-ban emigrált és Palesztinában kö­tött ki, de onnan is rendszeresen írt a német emigráció európai topjaiba, sőt szovjetbarát társadalmi szervezetet ho­zott létre. Palesztinában íródott A wandsbeki hentesbárd című regénye. 1948-ban hazájául a demokratikus né­met államot választotta, tagja lett a Békevilágtanácsnak, 1950-től a Német Mii veszeti Akadémia és a német PEN kli.b elnöke, képviselő; 1950-ben Nemzeti Dijat, 1958-ban Nemzetközi Lenin-békedíjat kapott; tíz évre rá meghalt. Kant és Nietzsche filozófiájából kiin­dulva. egyrészt a mélylélektan, más­részt a zsidó sors egyéni értelmezésén keresztül jutott el a társadalmi és osztályösszefüggések mind teljesebb belátásáig, s ennek kapcsán korábbi műveinek szereplőit is újból felléptetve, más-más szemszögből nézve őket, fej­lődésüket vagy dekadenciájukat egy­aránt megmutatta. E sajátos írói mód­szer egyrészt párját ritkítóan szervessé, másrészt dinamikussá tette életművét, amelynek középpontjában óriási re­gényciklusa: A fehér emberek nagy há­borúja áll. Ennek legkülönb darabja az épp hatvanéves Grisa őrmester: a hábo­rús társadalom, front és hátország ha­talmas realisztikus körképe. És e legko­rábbi mestermű szereplői sorra felbuk­kannak a ciklushoz tartozó, harmincöt (!) éven.át írt további műveiben (Ver­dun iskolája stb.), melyek nem a törté­nések időbeli sorrendjében íródtak, fo­kozatosan mégis hőseik életének és ide­ológiai-politikai fejlődésének teljes áb­rázolásává lettek. A Grisa őrmester főszereplőjét, Gri­sa Iljics Paprotkint, az orosz hadsereg őrmesterét ugyan — megannyi humá­nus értelmiségi mentőakciója ellenére — 1917. november 17-én kivégezteti a prefasiszta német hadvezetés, de Bab­ka, aki szerelméért szintén hősi módon küzdött, ugyanakkor megszüli gyerme­küket, a jövő — talán a forradalom — nemzedékét... A regény pedig az uniformisba öltöztetett, de a tiszt urak­nak mind kevésbé „parírozó” (szak­munkások szolidaritása egy kicsi, de jelképes tettének példájával Zárul. Az eset tanulságainak hatására pedig min­den, nem reménytelen emberségű sze­replő, főként az értelmiség (köztük Bertin hadnagy, az egész regényciklus­nak önéletrajzi elemeket hordozó főhő­se) a valóság, a humánum és a társadal­mi radikalizmus irányába lép tovább. Ily módon a háború egy szinte jelenték­telen, de tipikus eseményének sokolda­lú ábrázolásával Arnold Zweignek e műben teljes társadalmi, sőt világképet sikerült nyújtania, s ezáltal századunk egyik kiemelkedő, realista remekművét megalkotnia. K. N. I. Illyés Gyula és Dombóvár A Puszták népe topjain Illyés Gyula felidéz — a többi között — egy gyer­mekkori olvasmányemléket is. Petőfi életrajzát olvasgatta a nyári szünidő­ben, s megtudván, hogy a Rácegres- pusztával szomszédos Sárszentlőrincen járt gimnáziumba egy ideig Petőfi Sán­dor, felugrott és átsietett megszemlélni az emlékhelyet. Az epizód felidézését vallomás követi: ettől kezdve a táj „lel­ket kapott”, a történelem, a kultúra múltja bevonult a fiú tudatába, s a jelen mellett már az is formálta. Amiként Illyés számára fontossá vált az, hogy Petőfi já^^ző^ülőföld- jén, úgy vált Dombóvár számára is fontossá az, hogy Illyés (Jyulá kötődik e városhoz. Többféle szála is van e kö­tődésnek. Illyés Gyula itt kezdett gim­náziumba járni: az 1913/J4-es tanévet töltötte itt, az akkor megalakult dom­bóvári gimnáziumban. Meghatározó volt a továbbiakat nézve a családnak ez a döntése: a puszták fiát ez is segítette, hogy Párizs kilátópontjáig eljuthasson. Van még egy életrajzi tény: Az Illyés- szülők elváltak, s az édesanya Pestre költözött (fia őt követte), az édesapa viszont a Dombóvárhoz tartozó Tüs­kepusztán lett főgépész, s itt dolgozott haláláig, itt, áhol őseinek és rokonai­nak jó része is élt. Ezek az egyszerre helytörténeti és irodalomtörténeti tények inditották ar­ra már évekkel ezelőtt a dombóvária­kat, hogy ápolják e hagyományt. Első­ként itt állítottak fel Illyés-emlékmű- vet: a Tolna megyei fafaragók által ké­szített kopjafát. S a 85. születésnapra időzített, most megjelent Dombóvári kalendárium fő témájává az Illyés Gyu­la és a város, illetve Illyés és a mai magyar irodalom kapcsolatát tették meg. S október 24—25-én „ ... a haza meleg' közepében' sí i címmel ünnepi megemlékezést szervezett a városi mű­velődési központ és a Házafias Nép­front Országos Tanácsának Művelő­déspolitikai Bizottsága. Ebből az alka­lomból emléktáblát avattak az egykori gimnázium falán. Veress Miklós, a Magyar írók Szövetségének főtitkára megnyitotta Molnár Edit fotóművész Illyés Gyuláról és kortársairól készített műveinek kiállítását. Sajtótájékozta­tón mutatták be a Dombóvári kalendá­riumot, majd kétnapos irodalmi ta­nácskozás következett Illyés Gyula és a mai magyar irodalom címmel, tehát mintegy a kalendáriumban felvetett kérdéskör folytatásaként. Czine Mihály egyetemi tanár vitain- ditó előadásában kétféle Illyés-képet vázolt fel. Egy ünnepibbet,. amely a magyar irodalom, s általában a magyar kultúra legnagyobbjaként tartja szá­mon az életművet és a belőle sugárzó magatartást, és egy hétköznapibbat, amelyet az 1983-ban meghalt alkotó utóélete mutat fel. A hozzászólók egyetértettek abban, hogy az irodalom történetében szinte törvényszerű az író utóéletének, a befogadói magatartás­nak a hullámzása, de ez sem indokol­hatja azt a növekvő közönyt, amely a fiatalok körében tapasztalható főlégys nemcsak az átlagolvasók, hanem a fia­tal írók körében is. Nincs a magyar társadalom olyan helyzetben, hogy megengedhetné magának azt a fényű­zést; hogy lemondjon mindarról, ami az Illyés-életműből, az Illyés-magatar- tásból sugárzik. Az ifjúságnak eszmé­nyekre van szüksége, s ezeket jövőt se­gítő módon Illyés Gyula műveiben is fellelheti. Nagy a feladata és a felelőssé­ge tehát a közvetítőknek, s éppen ezt ismerték fel a dombóváriak is. V. G. D€fí F€R€Í1C: fl ge/ztenyefón túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE 3 //J/C \ A két polgári ruhás nyo- / mozó — mint két derűs hangulatú cimbora — ment előre a vagonokon. Középtájon figyeltek fel egy magányos, disztingvált, né­met lapot olvasó idősebb úrra, egy első osztályú fülkében. Egyikük megállt a kocsi folyosóján, a másik hozzánk jött jelenteni. Az útlevél- vizsgálat parancsnokát azonnal ér­tesítettük, és két határőr és két vá- , mos megkezdte az ellenőrzést. Ha­ladtak előre a szokott tempóban, végre is odaértek az öregúr fülkéjé­hez. — Jó napot kívánunk. Útlevélel­lenőrzés. Guten Tag, passport kont­roll ... bitte... A férfi magabiztos mozdulattal nyújtotta át útlevelét. Herr Kadsche, Ernst? Ja. Fahren sie zu Wien? ISjSm ... Azaz: igen. Tudok kis­sé magyarul. £ ír— Köszönöm. Minden rendben uram. Tessék az útlevele. További jó utat. S mintha feledékenységből hagy­ták volna nyitva a fülke ajtaját. Herr Kadsche bosszankodva nézett utánuk, és már fel akart állni, hogy behúzza az ajtót, amikor annak ke­retében megjelent előtte Binder. Megdöbbenés ült ki az arcára. — Jó napot kívánok, Kadocsa úr... — Maga itt, Binder? Magának régen odaát kellene lennie. Mit je­lentsen ez? Talán csak ... Nyomban beléptem a fülkébe Ballagó Ferivel. Szemben álltam apám gyilkosá­val. Ereztem, hogy arcizmaim meg­feszülnek, szemem összeszűkül. Ön dr. Ernst Kadsche? — Igen. — Rendőrtiszt vagyok. Közlöm, hogy ön ellen országos körözést rendeltek el a Magyar Népköztár­saságban. Háborús és egyéb bűn- cselekmények elkövetésének alapos I gyanúja miatt letartóztatom önt, Kadocsa Ernő, volt századost. Kadsche-Kadócsa megsemmi­sült. Ballagó Feri már rá is kattin­tottá a bilincset a csuklóira. A hideg vas érintéséreJért magához. Tiltakozom! Tiltakozom! Én szabad nyugatnémet állampolgár vagyok. Dr. Ernst Kadsche Mün­chenből. Ez az eljárás lábbal tiporja a...- Még mindig igen jól beszél magyarul, százados úr tei* vágott közbe Ballagó Feri. — Én nyugatnémet állampol- gár... — E pillanattól kezdve ezt a tényt kénytelenek leszünk másodla­gosan kezelni. Az eljárás során önt megilleti a védelem joga, hívhat, megbízhat ügyvédet vagy ügyvéde­ket r akik segítenek önnek, hogy ezt a jogát gyakorolhassa. Hegyeshalomtól dr. Ernst Kad- sche, alias Kadocsa Ernő nélkül ment tovább a 'Wiener Walzer ... Eddig a történet. A gyilkos visz- szatért tette elkövetésének színhe­lyére, és — társaival együtt.'— el­nyerte méltó büntetését. Apám halálát a törvény, az igazr ságszolgáltatás torolta meg. Most már nyugodtan pihenhetnek marad­ványai a temetőiben, édesanyám hamvai mellett. Mindig díszlik virág a sírjukon. Akkor is, amikor az Öreg, a kol­légák, Ballagó Feri, Károlyi Bandi és Annuska meg én, kimentünk a sírhoz és október utolsó estéjén mé­csest gyújtottunk a fejfájuknál. Vége fiatalokról - fiataloknak Fanatikus őrültek? Pótszék és Partiscum 9 Szabó Zsuzsa és Balogh Gyula a Talpsimogat óból. — Az amatőr színjátszás lassan ki­haló fogalom, rohanó világunkban egyre kevesebben vállalják ezt a „szere­pet” önmaguk és mások szórakoztatá­sára. S ha mégis, ez az akarat sokszor mosolycsalogató, gyakran könnyfa­kasztó, de mindenképpen elgondol­kodtató. Az amatőr színjátszás jelenleg anyagi támogatás nélkül életképtelen. Az, hogy e segítség egy ipari vállalat KISZ-szervezetének feladata lenne, korántsem biztos idézzük az Agri- kon által pártfogolt Pótszék színpad „önéletrajzából”. Nemrégiben a kecskeméti'Katona József Gimnázium adott otthont a Mikszáth Kálmán országos amatőr színjátszó fesztivál megyei selejtezőjé­nek. Összesen két csoport jelentkezett rá, a Pótszék és a Partiscum színpad. — Ennyire megfogyatkozott volna az amatőr csoportok serege?—kérdez­tem Kriskó Jánost, a gimnázium igaz­gatóhelyettesét, aki népművelő is. — Annyira mégsem rossz a helyzet, de sokan nem merik vállalni a megmé­retést. — Miért, ilyen önkritikusak? — Nagyszínházi dramaturgiai sémá­kat kérnek rajtuk számon, s ezt viselik el nehezen. — Értette a tizenéves közönség az ötvenes évek hangulatát idéző Déry Ti­bor Talpsimogatóját (Pótszék), vagy inkább R. D. Laing Tényleg szeretsz „se veled, se nélküled” életérzése állt hozzájuk közelebb? — Talán jobban fogadták mindkét darabot, mint annak hivatalos „bírái”. * Mi egy műkedvelő véleménye az amatőr mozgalomról — kérdezem a Partiscumból Bodor Pált. — Csak fanatikus őrültek csinálják már és kevesen vállalják ezt a fajta „másságot”. Úgy tűnik, átértékelődött az önme'gvalósítás eszköztára. Ma egyéni útkeresők vannak, a közösségek — ahogy a klub- és a beatmozgalom — széthullanak. Nem értékeljük túl magunkat, tudjuk: igenis van különb­ség a profi és az amatőr színjátszók játékának színvonalában, viszont mi sok olyan helyre eljuthatunk, ahová egy nagy társulat nem! És kultúrát köz­vetítünk mi is ... O. Horváth Márta Vitakör teaházban? A kertészeti egyetem kecskeméti fő­iskolai karán a fiatalok mintegy 90 szá­zaléka tagja az ifjúsági szervezetnek. Gombás Attila és Kiss Gábor másodé­ves hallgatókkal, KISZ-bizottsági ta­gokkal a főiskolai KISZ-életről beszél­getünk. — Ma, amikor az egész társadalom érzi a változtatás szükségességét mind a politikai, mind a gazdasági életben, be­szélgettek-e egymás között a fiatalok feladatairól? . — Főiskolánkon csütörtökönként van mozgalmi nap — kezdi Gábor. — Ekkor tartanak az alapszervezetek gyűlést, rövid megbeszélést vagy politi­kai vitakört. Véleményem szerint azon­ban a minden fiatalban meglevő politi- kusság gyakran véletlen alkalmakkor tör felszínre. Egyszer például csoport­bulit tartottunk, és teljesen spontán, anélkül, hogy bárki irányította volna a beszélgetést, nagy vita kerekedett a fia­talok helyzetéről, a KISZ szerepéről. Egy ilyen alkalom mindennél jobban alakítja a fiatalok szemléletét, és többet ér a megszervezett gyűléseknél. Politi­kai élményt nyújt. Épp ezért vélemé­nyem szerint a KISZ-szervezetek egyik feladata, hogy gondoskodjanak azok­ról a közösségi helyekről, ahol a fiata­lok összegyűlhetnek és véleményt cse­Kecskeméten láttuk ezt a fekete „iskolai” táblát. Nem messzire tő­le, a Batthyány utcában reklám­táblával találkozunk, a közeljövő­ben pedig várhatóan felállítják a fiatalok falát is. Azzal a céllal, hogy ezután ne a házak falán, lép­csőházakban, szemétkukákon kelljen hónapokig falragaszokban rélhetnek — tetszőleges témában, vagy pedig irányított beszélgetés során. — Törekedtek-e a főiskolán ilyen kö­zösségi helyek fenntartására, illetve lét­rehozására? ■'y— Nem tudom, mennyire jó példa ,— veszi át a szót Attila — mondjuk, a csütörtöki KISZ-es diszkó. Ez az ifjú­sági szervezet rendezvénye, persze első­sorban a szórakozást szolgálja, de meg­adja a közösségi lét lehetőségét is. így bizonyos értelemben ez is'„esély” á'vé­leménycserére. Távlati tervünk, hogy a belépőjegyek árából befolyt összeget teaház szervezésére fordítjuk. így — ugyancsak a KISZ-klubban — egy-egy este a az ifjúsági szervezet vendégeként halk zene és tea mellett üldögélhetnek, beszélgethetnek a fiatalok. — Melyik KISZ-rendezvénynek volt a közelmúltban a legnagyobb sikere? — kérdezem Gábortól. — A GAMF, a kertészeti főiskola és a tanítóképző KISZ-bizottságai közö­sen szerveztek egy politikai vitakört. Az első alkalommal a három helyről 35-en jöttek el. A beszélgetés témája az értelmiségiek pályaelhagyása volt. Pa­rázs vita kerekedett. Már ezért megérte előkészíteni a sorozatot. Persze olyan témájú vitaköröket kell szervezni, ame­lyek a fiatalokat is érdeklik. , gyönyörködnünk és a grafomán és piktor hajlamú hon fitársaink is kiélhessék magukat — nyilváno­sait. Azt is hallottuk, hogy a táblák szaporodásával egyenes arányban megbüntetik azokat, akik mégis „tilosban” firkálnak. — ohm — Az Art Mobil cáfol Kecskemétre jön Elvis Presley fia A legutóbbi Fiatalokról fiataloknak összeállításunkban Emel(e)t tarifa címmel a Kiskunhalasi Általános Mű­velődési Központ vezetői által elmon­dottak alapjan arról számoltunk be, hogy majdnem meghiúsult az Első Emelet október 15-ei koncertje. Még­hozzá azért, mert a szervező, az Art Mobil Rendezőiroda munkatársa az előadás előtt alig egy órával a szerző­désben megjelölt összeget kevesellte, annak ellenere, hogy azt mindkét fél aláírta... Hogy a koncert ne maradjon el, egy írásba adott újabb megállapodás sze­rint a szervező és a rendező fele-fele arányban osztozkodik a bevétel azon részén, amely az előzetesen megadott 800 jegy ára felett befolyik. Az Art Mobil éppen azt kifogásolta, hogy a Kiskunhalasi Általános Műve­lődési Központ vezetősége a koncert­helyiség befogadóképességének 800 főt jelölt meg — ez alapján állapodtak meg a fellépti díjban, 63 ezer forintban. A helyszínen derült ki, hogy a sport- csarnokba 1600—1700-an is beférnek. A bevétel és a zenekar technikai be­rendezése szempontjából egyáltalán nem közömbös, hogy mennyien tekin­tik meg az előadást és milyen nagyságú helyiségben. Más hangosítás kell ugyanis egy művelődési házban és más egy csarnokban. Az Art Mobil részéről Dörmer Györgyné szervező elmondta,, hogy a zenekarok tarifája nagyban függ az előadás helyszínétől és a lehetséges né­zőszámtól. Ez érthető. Kifogásolja to­vábbá, hogy e tekintetben félrevezették az irodát es a nekik járó összeget ki kellett harcolni a koncert előtt. Ezt azonban mind a mai napig nem kapták meg, mert a .több tízezer forintos több­letbevételből (a kiskunhalasiak részéről 1115 darab eladott jegyről tudnak) csak 953 forintot kaptak meg(?). A művelődési központ ugyanis újra fel­számolta a rendezési költségeket,' 29 594 forintot.. Azt is cáfolják, hogy egy egri koncertért 140 ezer forintot kértek, mint ahogy azt írtuk és a feléért léptek fel végül is. Ezt a szerződés má­solatával bizonyították, amelyben elő­ször 80 ezer forintról volt szó. Ennyit az esetről, reméljük, az Első Emelet e pénzügyi viták miatt nem csú­szik le a földszintre ... Azt Art . Mobil szenzációs koncert- körutat szervez november végén az or-, szágban. Elvis Presley fia, AÄron láto­gat el hozzánk, és 15 koncertet ad, a többi között Kecskeméten is, a sport- csarnokban. Az időpont: november 26-a. (temesi) Firkálótáblák az utcán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents