Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

1987. november 7. • PETŐFI NÉPE • 5

A KIVÉTEL PÉLDA LEHET

A téeszelnök képviselő

Kiss István 1948-ban Bácsalmáson született. Eredetileg földrajz—biológia szakos tanárnak készült, de a családi tanács a helybeli gimnázium helyett a bajai közgazdasági technikumba irányítja, ahol a kereskedelmi tagozatra jár négy évig. A kiskunhalasi felsőfokú mezőgazdasági technikum diplomájával zsebében jelentkezik munkára a Tataházi Petőfí Termelőszövetkezetbe. Gazdász diplomáját már munka mellett a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetemen szerzi. Később a gödöllői egyetemen mezőgazdasági üzemgazdasági vállalatszervező, Keszthelyen pedig növényvédelmi szakmérnöki diplomáért tanul. 1985-ben a 18. számú országgyűlési választási körzetben képviselőnek jelölik s választják. Eddigi munkakörei: gyakornok, takarmányügyi előadó, vezető üzemgazdász, főágazatvezető, termelési főmérnök, elnökhelyettes, elnök.

W

A Tataházi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke, országgyűlési képviselő eddigi negyven évében jószerivel annyit tanult, ami szerényen számolva három embernek is elég lenne.

— Hobbim tulajdonképpen nincs is. Szabadidőmet 1985- ig a tanulás töltötte ki. Volt olyan iskola, ahová saját jószántamból mentem, máskor a szövetkezetnek kellett olyan irányú szakember. így újból vállaltam a tanulást, — mondja arról, amit ha leírnánk, oldalakat töltene be. v— 1985 óta a képviselőség köti le minden szabadidőmet.

— Az első számú vezető soha ne legyen türelmetlen — folytatja a megkezdett gondolatot. — A buktatók leküzdésével az ellentmondások megoldásával,, a tapasztalatok idővel gyarapodnak. Harcedzette válik az ember. Azért kell egyfajta rátermettség, ami nem sajátítható el az iskolapadban. Át kell érezni a munkahely, a tagság és az itt lakók, gondjait. Elnök elődöm is hasonlóképpen vélekedett erről. így válhatott ez az állandóan fejlődő téesz az 1700 lelkes Tataházán és a 800 lakosú Mátételkén vonzó munkahellyé. De több is annál. Mondhatom: eltartója a két községnek. A két kis falu a legkisebb fejkvótát kapja, így a tanácstól erőnkhöz képest sok feladatot át kell vállalnunk.

— Véleményem szerint — mondja az agrárközgazdász —, egy fejlett technológiával dolgozó, jó adottságú üzemnek az alaptevékenységből meg kell, sőt jól meg kell élni. De pontosan az előbbi okán — száll immár önmagával vitába

— a foglalkoztatási hatékonyságon ilyen esetben melléküzemek létesítésével „rontani” is szükséges. Éppen a napokban írtam alá a Szegedi Ruhagyár igazgatójával egy szerződést. Eszerint a jövőben, élve a kettős alkalmazást lehetővé tevő jogszabállyal, nyolcvan embernek létesítünk munkahelyet. A ruhagyár a főmunkaidőt fizeti, a téesz pedig a vállalkozási lehetőseget biztosítja. Az illetményföldön a dolgozók bekapcsolódhatnak az integrált háztáji növénytermesztési programunkba, így megfelelő „mellékeshez” is jutnak.

— A szabályzók ismereténél és alkalmazásánál maradva

— vetem fel — milyen különbséget vél felfedezni 1985 előtti és mostani önmaga között?

— Amióta részt vehetek az Országgyűlés és szakbizottságai munkájában, látom és érzem, hogy a korábbi, okkal kritizált információáramlás mennyire lassította a termelő egységek vezetőinél a gazdasági döntéseket megelőző elemző, a tervezést megalapozó munkát. Bízom a kormány kibontakozási programjában, miszerint szélesebb fórumra helyezik a társadalmi-gazdasági intézkedések előkészítését. így már a vita során nemcsak a vezetők szűk rétege juthat megfelelő információkhoz. Erre mondok egy gyakorlati példát. Már régóta ismert az ország pénzügyi helyzetéből adódóan az alapanyagok importjának kényszerű csökkenése. Saját fehérjeprogramunkhoz magunk láttunk hozzá. Az időközben napvilágra került MÉM-intézkedés igazolta döntésünk helyességét. Persze ettől függetlenül is megcsináltuk volna, de az Országgyűlés szakbizottságában a program előkészítéséről folytatott vita során olyan információkhoz jutottam, amik segítettek. Ezt nem érzem etikátlannak, mert vegyük dsak példának a Magyar Mezőgazdaságot, alig jelent meg az idén olyan száma, amiben ne lett volna szó a szójáról. Mi az idén 200 hektárról takarítottuk be nem is rossz terméssel. A Sirokkó szárítónk átalakításával és egy szabadalom segítségével tártuk fel a magot. Jövőre már saját fehérjét — 900 ezer kilogrammot— eszik 9 ezer sertésünk.

— A két községes gazdaság irányítása már magában is elegendő feladatot jelent, a családra is kell időt szánni, úgy tudom két fia van. Emellett sokezer lakosú, nem éppen könnyű körülmények között élő, soknemzetiségű térség képviselője. Nem érzi terhelőnek a vállalt feladatokat?

— Aki manapság magánemberként, vezetőként, közéleti személyiségként egyről a kettőre akar jutni, annak vállalni kell a túlterheltséget. A gazdaság vezetése tulajdonképpen egyfajta beszűkülést jelenthet, erre viszont a képviselőség semmiképpen ném adhat alkalmat. Itt a szövetkezetben azt hiszem elfogadják döntéseimet, tudják, alaposan előkészítem, mire a vezetőség elé kerül. Nem félek a munkától. Nem a nyakkendő és az állandóan fényes cipő a jó vezető ismérve. Megnézheti bármikor a háztáji földemet, ott is rend van. De elnökként raktam én már vagont szilveszterkor, és ha úgy kívánja a helyzet, felülök a traktorra is. A legutóbbi parlamenti ülésre sem mentem üres kézzel, helyesebben üres fejjel. Még a törvénytervezet előkészitési szakaszában a hét községben és Bácsalmáson összesen 15 alkalommal — ahogy tudom, én tartottam a legtöbb ilyen gyűlést — tájékozódtam választóim véleményéről. Mondhatom, körzetemnek valóban ismerem elképzeléseit a kibontakozási programról. Meg kell jegyeznem azt is: a munkát csak úgy tudom jól ellátni, hogy a családi környezetem rendezett. Feleségem, aki vezető óvónő, szinte minden otthoni gondot levesz a váltamról. A szövetkezet pedig, hála a közelmúlt erőfeszítéseinek, felszálló ágban van. Az irodában is egyre kevesebben dolgoznak, mert nálunk már egy éve az adminisztráció zömét számítógép végzi. így a havi értékeléskor tudjuk, hol kell egy- egy csavart meghúzni. Mások mondhatják esetleg, így köny- nyű...

Czauner Péter

ff

Nem volt más lehetőségem, mint jól dolgozni

ff

Németh Béla a Békés megyei Endrődön született 1942-ben

kubikos családban. Iskolai végzettsége gépipari technikum,

majd műszaki főiskola, Marxista—Leninista Esti Egyetem szat g®

kosítója. Két gyermeke van, felesége Tiszakécskén a Hazafias

Népfront városi titkára. A pártnak 1968 óta tagja, s 1979 óta

gN ■ jfw

— egy év kivételével — folyamatosan a párt tiszaalpári bizottsá‘«Km

gának titkára. Három nyelven beszél.

ff fi

— Édesapám a felszabadulás után rendőr lett, s az akkori időknek megfelelően sűrűn áthelyezték, így kerültünk véglegesen Tiszakécskére. A technikum után a permetező gépgyárban helyezkedtem el, itt véttek fel a pártba, s egy évvel később a munkásőrségbe. Néhány év után az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat lakiteleki ki- rendeltségénél találtam munkát, igaz, ekkor már megszereztem a magasabb képesítést.

Hogyan lesz valakiből pártbizottsági titkár, hiszen erre a hivatásra aligha lehet előre készülni?

I Felkérésre, ami természetesen nem ilyen egyszerű. Még 1979 októberében keresett meg Horváth Ignác, az akkori járási pártbizottság első titkára, akivel többször találkoztam munkás- őr-foglalkozásokon, s megkérdezte: vállalom-e? Nagyon meglepett a dolog, mert ugyan jól ismertem a községet, mégis rengeteg kérdésre szerettem volna választ kapni, s jó adag szorongás is volt bennem. Töprengésre nem volt sok időm, tudtam, nagy szükség van a politikai vezetés megerősítésére, éreztem a bizalmat, s bár tudtam, hogy nem lesz könnyű, igent mondtam. Két hét múlva egyhangúlag megválasztottak.

A község pedig elfogadta Németh Bélát. A miértre egyszerű a válasz: sokan ismerték, mint vízmű-üzemvezetőt, mint munkásőrt, résztvett minden községi vitában. Mindenütt szívesen fogadták, felajánlották a segítséget.

i Nem volt egyéb lehetőségem, mint jól dolgozni, megfelelni a község kommunistái, lakói és a felsőbb pártszervek elvárásainak. Új lehetőségek teremtődtek meg, amikor Tiszaújfalu és Alpár egyesültek. Úgy véltük, jó alkalom ez arra, hogy növeljük a község népességmegtartó képességét. A valóságból kiindulva jelöltük ki azokat a célokat, amelyeket jórészt sikerült is elérni.

Legfontosabbnak ítélték, hogy megfelelő foglalkozási szerkezetet alakítsanak ki, ugyanis akkor még 900-an ingáztak naponta a községből. Számuk mára 200-ra csökkent. Az MMG-vel kezdték, ahol akkor csupán 16-an dolgoztak. A vállalat jó partnernek bizonyult, telephelyet létesített, ahol ma 200 asszony és lány két műszakban kellemes körülmények között dolgozhat. A Mezőgép volt telephelye is átalakult, ott a VSZM gyár alkatrészgyár üzemében nyolcvanan találtak jó megélhetést. A háziipari szövetkezet, amely azelőtt csak vesszőfonással foglalkozott, idejében váltott, s ma már fatömegcikket, cipőfelsőrészt, vasipari árukat állít elő. A kiskunfélegyházi varrószövetkezet hagyományosan sok asz- szonynak, lánynak teremtett módot a bedolgozásra.

— Jelentős ipar fejlődött, s így jött létre az a foglalkozási struktúra, amely lehetővé tette, hogy a munkaképes lakosság fele az iparban, a másik fele a mezőgazdaságban találja meg boldogulását. Elértünk egy olyan szintet, amely már nemcsak megtartja a népességet, de vonzza is a korábban eltelepü- lőket. Egyre többen jönnek vissza, keresnek munkát szülőfalujukban.

A helybenmaradáshoz önmagában a munkaalkalom kevés. Az emberek ma már igényesek, többet, olyan kényelmet, infrastruktúrát akarnak, mint amilyen a városokban van.

— A komfertközérzetet növelte a vezetékes gáz kiépítése igaz, ehhez, mint mindenhez széles körű társadalmi összefogás, hallatlan szervezőmunka volt szükséges. A mintegy 40 kilométer hosszú utcákban már 36 kilométeren ott van a vezetékes gáz. Sokba került, de van már crossbar telefonunk, s jó néhány nyilvános állomás. A községen átvezető úton kívül a lakosság segítségével, portalanított útburkolatok, belső utak készültek, felépült egy abc áruház, új sütőüzem, sőt, felújították a vasútállomás épületét is. Az iskolaprogram kereteben, elkészült nyolc tanterem, s rövidesen átadjuk a sport- csarnokot. Nagy eredménynek tartom, hogy a községben sikerült megvalósítanunk az egyműszakos tanítást. A harmadik orvosi körzetet is kialakítottuk, s az állást gyermekszakorvossal töltöttük be, amelyre szintén nagy szüksége vari a falunak.

A község pártbizottságának titkára a beszélgetés során mindvégig hangsúlyozta: a felsoroltak, a fejlődés igazi csapatmunkát kívánt, nagyon sok ember áldozatos tevékenységét, a gazdasági egységek önzetlen segítőkészségét.

— A pártmunkában szerény eredményekről adhatok számot, a tizenhét tagú pártbizottság és a négy munkabizottság, valamint a hét pártalapszerve- zet hatásosan dolgozik. A termelőüzemeknél, az egyéb tennivalók mellett a termelés segítésére, ellenőrzésére, a legjelentősebb tennivalóra, a kibontakozási program' megvalósítására, a tag- könyVcsere politikai előkészítésére helyeztük a hangsúlyt. Be kell vallanom: a legnehezebb a pártépítési munka, s nem vagyok elégedett azzal, hogy 1979- ben 182-en, jelenleg 246-an dolgozunk a pártban. Van még kiaknázatlan lehetőség. ..

A pártbizottság titkára Tiszakécskén lakik, de legalább olyan lokálpatrióta, annyira szivén viseli a község politikai, gazdasági, településfejlesztési, infrastrukturális érdekeit, mint egy született községbeli.

Gémes Gábor

TESTVERLAPÜNK ÍRJA:

Országunk fáradhatatlan munkálkodói! Mindenütt és mindenben aktír, előbbre rirő álláspontot foglaljatok el, szakadatlan munkával erősítsétek hazánkat' Fejlesz- szétek a szocialista munkaversenyt!

Az átalakítás energiája szolgálja a szocializmus ügyét!

(Az SZKP KB felhívásából)

A LEGFŐBB GOND — A TERMÉS

Előtérben a bö hozam

0 N. N Zsuravljov vezetőmunkás,

V. I. Vilsun traktorista és a brigádvezető,

N. I. Baranovszkij

0 Aki szánt: N. R. Tvorogov traktorista.

DUMEHIIií

flPflBAfl

Opr oh KpuMCKoro oátomo Komtiiiictu'UCioS napin V cpaiiiiw M otfnaCTWMS COMia MapOAKWX PfitVfTOTO«

Elcsendesült a betakarítás zaja, felszabadultak a gabonatáblák. Ám a földművelők nem ülhetnek ölhetett kézzel. Mint mindenfelé, a Vörösgárdista járásbeli Dubrovszkij szovhozban — ahol egyébként töizskönyve- zettbaromfi-nevelésre szakosodtak — most sürgős, fontos teendő a magvak, a tavaszi gabonák elvetése a jól előkészített talajba.

Az ősziek vetésénél az utolsó hektárok vannak hátra. A vetésforgó szomszédos tábláján a mező őszi szántasa folyik. Az idén több szerves anyagot forgatnak a talajba, mint az előző években. Jól dolgozik a járási agrokémiai központ termékenységjavító részlégé: a szóróberendezéssel fölszerelt négy traktor naponta 1 500 tonna trágyát is kiszór a földekre.

mse.

(Fotó: P. Ziiber

0 Fölszántják a mezőt.

Túl

az éves terven

A krimi kertészeti kísérleti állomáson V. F. Marjaszin brigádja ezekben a napokban teljesítette al- mátennesztési tervét. Sőt, a terv szerinti 850 helyett már mintegy 1 000 tonna termést küldtek el a megrendelőknek. Ez az eredmény a lelkiismeretes munkának és az évek alatt felhalmozott szakmai tapasztalatnak köszönhető. Maga Vlagyimir Fjodorovics Marjaszin csaknem 30 éve dolgozik már a kollektívában. Nem az első évtizedet töltik már mellette a kertészkedés valóságos mesterei: N. M. Beresztovoj, M. I. Kaljusnyicsenko, L. M. Sztyepanyen- ■kov és.másolt.

Nyikolaj Kaszjanov nem túl régen lett a brigád tagja, de ma már kitűnően metsz, formálja a fák koronáját és egyáltalán minden munkához jól ért. Az ember valósággal átéli vele az igazi elégedettséget, amelynek ő jogos részese.

— Hálás vagyok a tanításért a brigád valamennyi tagjának — meséli Nyikolaj —, de mindenekelőtt patrónusomnak, Alekszej Vaszilje- vics Ragyionovnak. A tapasztalat és a tudás, amit átadott, segített hogy megtaláljam helyem a közösségben.

A termés betakarításhoz még júliusban hozzáfogott a brigád, kezdve a korán érő almafajtákkal. Függetlenül attól, hogy az éves feladatukat már teljesítették, a kertészek nem engedték lanyhulni a tempót. Enélkül nem adhatnának le 1020 tonna almát, amire V. F. Marjaszin brigádja felajánlást tett.- Van egy aranyszabály a brigádban: nem tűrni a veszteséget, a hanyagságot a betakarításnál és a csomagolásnál. Ugyanez vonatkozik a munkaidőre, amelynek ésszerű hasz- - nositása nemcsak a brigádon múlik. Mert mi van például akkor, ha nem érkezik meg időben a gyöngyöleg? Vagy nem érkezik meg időben a termést elszállító teherautó?... Nos, ilyesmi itt nem szokott előfordulni. ,

A traktorokon M. J. Gajvoronsz- ' kijés A. V. Orlov kommunisták gondoskodnak a gyümölcs ütemes elszállításáról. Bizonyára a rakodógépen dolgozók is veszteség nélkül tesznek eleget kötelezettségüknek; a brigádból náluk dolgozik most erősítésként Vlagyimir Fjodorovics fia, Szergej Marjaszin.

V. Sarov

TÉNY— KOMMENTÁRRAL

ki élenjárókat nehéz utolérni

A dzsankoji járás Lenin Végakarata elnevezésű kolhozában az utóbbi öt napban hetven hektárról betakarították a vetőmagkukoricát. Hektáronként 69,8 mázsa mag termett. A járásban ez a legmagasabb átlag. A legmagasabb, annak ellenére, hogy az 580 hektárból 200 hibridkukorica, amely nagyon értékes ugyan, de a hozama általában nem túl nagy. Mégis, itt a súlyos csövek kifejlődésében segített a különleges technológia. A szokásos négy helyett a gazdaságban hat sort vetettek a hibridkukorica anyai változatából. Melléjük a szokásos két sort az apai változatból. Hatásos beporozás ment végbe, a csövek nagyszerűen kifejlődtek. A tervezett 25 helyett 50 mázsa magot kaptak egy hektárról ezeken a vetésterületeken.

Hatással volt a termésre a kukorica- termesztők leleményes munkája, viszonyuk a földhöz. A munkacsapatoknak, amelyeket L. V. Vorobej, I. N. Piral és P. P. Dolmatyenko vezet, nem volt könnyű dolguk. Például a gazdaság nem biztosította a szükséges vegyszer- mennyiséget, ezért a gyomokat mechanikai talajműveléssel kellett kiirtani. Végül is felülkerekedtek a nehézségeken.

De mi van a járás többi gazdaságában? Meg kell állapítani, hogy a Lenin Végakarata kolhoz tapasztalatait nem terjesztették el kellőképpen. Sok helyütt lassú a kukoricabetakarítás üteme. Ugyanaz alatt az öt nap alatt háromszor kevesebb tengerit takarítottak be például a Lenin Útja kolhozban, a Gagarin és a „Csongarszkij” szovhozban. Alig több mint negyven hektáron végeztek a termés begyűjtésével a Rosszija, a Lenin és a Rogyina kolhozban, valamint a Március 8. szovhozban. A járás egészében a tervezett 6 300 hektár kukoricának alig több mint felét törték le.

— Nagyon gyakori még a szervezetlenség, az ésszerűtlenség — kommentálja ezeket a munkákat a Dzsankoji Járási Tanács elnökének első helyettese, V. I. Oszin. — íme egy példa. A Lenin Útja kolhozban az összes gépkezelővel, aki a kukoricatermesztésben dolgozik, vállalkozási szerződést kötöttek. De mindez csak formaság volt. Nem tudtak magas teljesítményt elérni. Túlságosan nagyok a csoportok, a semmittevők ügyesen megbújhatnak a legjobb dolgozók mögött. A szakemberek nem ellenőrizték ezeknek a kollektíváknak' a tevékenységét. Ennek következtében a járásban ebben a kolhozban legalacsonyabb a kukorica hozama. Hektáronként csak 20,9 mázsát takaríthatnak be. A Rogyina kolhozban ez a mutató alig valamivel magasabb, 25 mázsa. Az ilyenek csak tengődnek a gazdasági életben, nem képesek például megvenni a nagy termelékenységű Herszonyec 200 típusú kombájnt. Náluk nyilvánvalóan a betakarítás üteme is lassúbb, mint a Lenin Végakarata kolhozban, ahol két Herszonyec—200- ás dolgozik a táblákon.

A járásban hozzávetőlegesen tíz ilyen betakarítógép hiányzik. Kiderül, hogy nem mindenütt van elegendő üzemanyag a gépek feltankolásához. A napokban a Lenin kolhozban fél napig ültek munkátlanul a gépkezelők, mert csak egyetlen hordó üzemanyagot vittek magukkal, ami nem sokáig tartott ki. így aztán a járásban naponta kétszáz hektárnál is kevesebb kukoricát törnek le. Ilyen tempó mellett még legalább fél hónap kell a munka befejezéséhez.

A járási tanács szakemberei bizonygatják, .hogy nem célszerű a járásban ekkora területeket kukoricával vetni be, nagy nehézségek keletkeznek a termesztésnél, a betakarításnál. De ki akadályozza a problémák megoldását?

— A területi felügyelőség — feleli a Dzsankoji Járási Tanács főagronómu- sa, S. V. Nyemikin. — A régi módon onnan diktálják nekünk, miből menynyit vessünk, ránk erőszakolják a túlzó vetésforgó-szerkezetet Pedig mi kisebb területről be tudnánk takarítani ugyanazt a kukoricamennyiséget.

Most a járásban átlag 41 mázsa kukoricát tudnak egy hektáron megtermelni. De a Lenin Végakarata kolhozban ennél jóval többet képesek. Miért nem hasznosítják széles körben a tapasztalataikat?

V. Darkin

a Krimszkaja Pravda tudósítója

(Az összeállítást fordította: A. Tóth Sándor)

„BARÁTOK LETTÜNK”

Minden esztendőben eljönnek Bajára

Horváth László (balról) és a szovjet házaspár a bajai hősi emlékműnél

Úgy emlékszem, mintha ma történt volna, pedig már több mint tíz esztendeje. Szokásom szerint —i már akkor is nyugdíjasként — a kisunokámat sétáltattam, azaz babakocsiban levegőztettem, hiszen pólyában feküdt még. A napot is tudom: március 8-a volt, a nők nemzetközi ünnepe. Ahogy a szovjet hősi emlékműhöz érkeztünk — mindig itt fejeztük be a Déri-kerti sétánkat —, egy könnyező párra lettem figyelmes. Negyven év körüli nő és férfi állt az emlékmű előtt, a virágokat rendezgetve.

Hát így kezdődött az ismeretség. Szveta megkért, hogy vigyázzak a virágokra, öntözzem meg néha. Megnyugtattam, hogy a bajaiak mintaszerűen rendben tartják a szabadságunkért életüket áldozó szovjet hősök síremlékét, éppúgy mint egész Magyarországon.

Természetesen azt is megígértem, hogy édesapjának, Szergej Ignatyevics Ginkovszkij őrnagynak mindig friss virág nyílik majd a sírján. És elegedetten tapasztalják, hogy állom a szavamat:

minden évben felkeresik a sírt, és soha nem mulasztják el, hogy bennünket is meglátogassanak. Sok mindent tudunk már egymásról, hiszen jó barátok lettünk. Magam is kilenc operáción mentem keresztül, amit a háború számlájára írhatok, de Szveta még nagyobb árat fizetett. Soha nem látta az édesapját, mert amikor 1944-ben megszületett, édesapja a Baja „környéki harcokban hősi halált halt. Ö egy Dnyeszter melletti kisvárosban él, Ribnyicában, a Moldvai Szovjet Köztársaságban. Férjezett neve Szveta Berezsnyickaja, és két gyermeke van. Az utóbbi években az egész család együtt jött el Bajára, hogy koszorút tegyenek Szergej Ignatyevics Ginkovszkij sírjára. Majd elfelejtettem mondani: az őrnagy 1905-ben született: még nem volt 40 esztendős, amikor meghalt.

A megható történethez semmit hozzá nem tettem, semmit el nem vettem, csak lejegyeztem, amit Horváth László nyugalmazott boltvezető, 74 éves bajai lakos elmondott. Gál Zoltán