Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-05 / 261. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1987. november 5. „Nincs értéke a szavaknak? Bevallom, a televíziónak a Csalá­di kör című műsorát eléggé ritkán szoktam meghallgatni, megnézni. Részint azért, mert általában más fontosabb dolgom akad, részint pe­dig azért, mert a rádióújság előzete­se után nem találtam eléggé érde­kesnek. Ezen az estén azonban nem mulaszthattam el a megtekintést. A rádióújság tájékoztatása szerint a műsorban azt elemzik, mi a tudás, a tanulás értéke a családban és a társadalomban. Magában véve is nagyon érdekes téma. Az igazi indítékot azonban egy délutáni nyelvi műsor. adta. Au­gusztusban a mihályi kastélyban a Szép Szó mozgalom nyelvi és kom­munikációs tábort rendezett, p tá­bor életéről, résztvevőiről, céljáról és programjáról készült riportokat mutatta be a műsor. Legérdekesebb részei a résztvevők nyelvhasznála­táról szóltak. Nincs értéke a sza­vaknak, nemigen érdekli a diáksá­got, hogyan fejezi ki magát, nem törekszik a szép és változatos be­szédre stb. Ilyen megállapítások hangzottak el a tanulók nyelvhasz­nálatáról. S amikor a riporter az okok felől kérdezősködött, erre vá­laszt adni nem tudtak. A műsornak ez volt az a pontja, amely a Családi kör megtekintésére késztetett. Ha ugyanis azt keressük, miért nem tö­rekszik egy társadalmi csoport ar­ra, hogy szépen és változatosan be­széljen, akkor tulajdonképpen azt keressük, milyen a csoport művelt­sége és gondolkodása. Ha az ismeretei gyarapodnak, a valóság­ról alkotott képe is gazdagabb lesz, és gondolatait, érzelmeit is ponto­sabban, színesebben és változato­sabban tudja kifejezni. A Családi körben elhangzott az a megállapítás — amely persze nem új, hiszen igen sokszor elmondták már mások i$ az utóbbi tíz évben —a mai diákság körében nem „sikk” a tanulás, a folyamatos ta­nulmányi munka. Azért nincs érté­ke nálunk a szavaknak, azért nem tudják szépen és változatosán hasz­nálni anyanyelvűket, mert nem ké­szülnek rendszeresen az órákra, sőt sokan nem is tudnak tanulni, ennek pedig az a következménye, hogy igen szegényes a szó- és kifejezés­készletük. A legtöbb diák beéri az­zal, hogy egyszer-kétszer elolvassa a tananyagot, s a megértését egynek veszi a tudásával. Ha valamelyik órán csak kérdésekre kell röviden válaszolni, ennyiből nagyon jól meg lehet élni. A megértés azonban még nem tudás. Ha a tanuló úgy sajátít­ja el az anyagot, hogy önállóan és összefüggően el is tudja mondani a tankönyv szó- és kifejezéskészleté­hez ragaszkodva, akkor tudja azt. Nagyon fontos az ilyen tudás, hi­szen a szókincse és kifejezéskészlete így napról napra gyarapszik, a nyelvhasználata színesebb és válto­zatosabb lesz. Tehát ez a tanulás nem pusztán az ismeretek gyarapí­tását jelenti. Még azt is elsajátítja így, hogy egy-egy új szó vagy kifeje­zés milyen szövegkörnyezetben használható, s ezzel mondatszer­kesztési képessége is javul. S ha rendszeres tanulás mellett jó szépirodalmi műveket olvas, verse­ket tanul, s az olvasáskor nem pusz­tán a cselekményre figyel, hanem arra is,\ hogyan fejezi ki magát az író, a költő, a szereplők bizonyos beszédhelyzetekben milyen szava­kat, kifejezéseket használnak, ak­kor megtanulja azt is, hogy különb­séget kell tenni a nyelvváltozatok között, az aktuális beszédhelyzet­hez kell alkalmazkodni a szavak és kifejezések kiválogatásában. Az ilyen tanuló előtt van értéke a sza­vaknak, szépen és változatosan tudja használni a nyelvet, a szó- használati és nyelvtani szabályok neki nem korlátokat jelentenek, ha­nem lehetőségeket közlésvágya kie­légítésére. PAKSI ATOMERŐMŰ MŰSZAKI SZAKKÖZÉPISKOLA Nyílt napokon várják az érdeklődőket Elsősorban Tolnából és a környékbeli megyékből - tehát Bács-Kiskunból is — várja elsős tanulóit a Paksi Atomerőmű Műszaki Főis­kola. A Paksi Atomerőmű Vál­lalat a magyar villamosener­gia-termelő ipar egyik nagy- vállalata, és meghatározó szerepe egyre nő az újabb atomerőművi egységek belé­pésével. A speciális csúcs- technológiák kezelését ma­gas szinten képzett szakem­berek végzik. Az iskolát is azért hozták létre, hogy gon­doskodjanak jó felkészültsé­gű, a vállalati életet ismerő fiatal dolgozókról. Az 1988—89-es tanévben a következő szakokra vár­ják a most végző nyolcadi­kosok jelentkezését: atom­erőmű-gépész szakra, amely ötéves, műszaki szakkö­zépiskolai (technikusi) kép­zési forma; alkalmazott szá­mítástechnikai szakra (4 éves, középfokú képzési célú szakközépiskola); műsze­rész szakra, ahol a képzés két — elektronikai és irányí­tástechnikai — ágazaton fo­lyik (4 éves szakmunkáskép­zési célú szakközépiskola); villamosipari — villamos­gép- és készülékszerelő — szakra (4 éves), valamint gépszerelő és karbantartó lakatos szakra (3 éves szak­munkásképzés). A különleges szakismere­teket adó iskolában az álta­lános alapszakmát is elsajá­títják a tanulók, az itt szer­zett végbizonyítvány orszá­gos érvényű. A távolabb la­kók teljes ellátást és diákott­honi elhelyezést kapnak. A felvételi tantárgyak: matematika, fizika, techni­ka, fogalmazás és helyesírás. Aki bővebb felvilágosítást szeretne kapni, és saját sze­mével is látni jövendő isko­láját, várják — szüleivel együtt — november 20-án és december 11-én 14-től 17 óráig a pályaválasztási nyílt napokon. Címük: Paks, Dó­zsa György u. 95. Cybulski, a sötét szemüveges fiú 1927-ben szüle­tett, még csak most lenne 60 éves, és már húsz esztendeje halott. Nemzetközi film­csillag volt, pedig mindössze 13 évig játszott—élt a ka­merák előtt. Mi­ben mjlett vará­zsa? Talán legin­kább abban, hogy egy nemze­déket testesített meg. Hazájában mindenki Zby- szeknek szólítot­ta. Azóta, hogy Andrzej Wajda Hamu és gyé­mántjában Maciekként élt és pusztult el a filmvásznon. A há­ború kitörésekor tizenkét éves volt, a varsói felkelés idején tizenhat. „A kamaszkor és a háború, a felnőtté válás és az ellenállás a maga történelmi ellentmondásaival az életében egybeesett”^ — írta róla egy tanulmányban a Világosság 1974-ben. És folytatva: „Cybulski külön egyéni, személyes tragédiája, hogy nem tudott, vagy nem akart kilépni... a szerep maszkja szinte levehetetlenné vált, így szinte élete végéig, más jellegű szerepeiben, és ami rosszabb, magánéleté­ben is a nemzeti múlt közvetítő közege lett. Nem lehetett más, mert mindenki, a művészbarátok éppúgy, mint a kö­zönség, ezt várta tőle.” Hogy ez mennyire igaz, tudhatjuk mindnyájan, akik film­jeit láttuk. Rendre játszották őket a magyar mozik. Ártatlan varázslók, Az éjszakai vonat, Útban Párizs felé', Jowita hogy csak néhányat ragadjunk ki közülük. S a művésztárs —barát—rendező, Wajda Cybulsky halálát is filmre Vitte. Minden eladó volt a címe. Egy fiatalember rohan a mozgás­ban levő vonat után. Ugrik, de elvéti az ugrást... A filmben Dániel Olbrichsky alakítja. A valóságban Cybulskinak volt ez a halálugrása. Milyen is volt a sötét szemüveges fiú? Vidám és szomorú, sportos és mackós mozgású, örökösen időhiánnyal küzdő, fáradhatatlan és fáradt, rendezői vágyakat dédelgető. És milyen volt Cybulski, a művész? Rövid életében har­mincnál több filmben játszott. Epizód- és főszerepeket. Iga­zán nagy a Wajda-filmeken kívül talán Kawalerovicz Ejsza- ■ kai vonata ban volt. A legváltozatosabb figurákat játszotta el, de voltak vélemények, amelyek szerint sohasem tudott meg­szabadulni Maciek alakjától. Halála után irodalma lett. Tanulmányok kutatták, ki vagy mi felelős a haláláért. Díjat alapítottak a nevével. írtak a Cybulski-stilusról, a Cybulski-jelenségről, életrajzok szület­tek róla. Halála után tíz évvel egy újság körkérdésére, hogy ki az elmúlt harminc év legnépszerűbb színésze, ő került az ötödik helyre. Pedig általában á halott színészeknek nem sok esélyük van az ilyen versengésben. A kettős évfordulón, a születésén és a halálén, amikor rá emlékezünk, felötlik a gondolat: de jó is volna találkozni Zbigniew Cybulski filmjeinek válogatásával a televízió kép­ernyőjén. E. M. A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV ÜTON-ÜTFÉLEN A népszerű humorista. Nagy Bandó András is könyvet írt. Nőiről másról, ha nem önmagáról? Persze, ez így nem igaz. Sokkal több minden van ebben a kötetben. Egy gondolkodó, a világ dol­gai iránt fogékony (és aggódó) magyar ember osztja meg nézeteit, vívódásait. Még ha saját életéből, pályájáról hoz is példákat, általánosítható jelenségek kerekednek ki mondataiból. Például a humor, a humorista helyzetéről, a szó­rakoztatásról, a hakniról, a népszerű­ségről. S ha már humorista rója a soro­kat, az sem árt, ha saját műveit, a rádiókabaréban, televízióban elhang­zott írásait is közli. Ha még ez sem elég, illusztrátor szerepet is felvállal a szerző, ez esetben Nagy Bandó karikatúráit is nyomtatásban kívánta látni. Ez tehát egy saját könyv, a szó szoros értelmé­ben, hiszen a szerző kiadásában jelent meg, immáron többször. Az olvasó olykor-olykor elérzéke- nyül, hogy milyen akaraterős, hűséges, csupaszív, barátságos, hakniellenes negyvenes fiatalember szól hozzá a könyv lapjain. Ám éppen az öntiszte- lés, az önfelértékelés (tévedés ne essék, nem kételkedem Bandó tehetségében!) egy idő után ellenérzést kelt, felvetődik az emberben, tényleg minden ilyen tö­kéletes az amatőrből profivá vált hu­morista körül? Akkor fogtam gyanút, amikor éppen a humor iparoskénti űzéséről elmélkedett a könyv írója, va­lahol a 272. oldalon, én pedig azt hal­lottam, hogy egy bizonyos ünnepna­pon legalább tízszer lépett dobogó­ra ... Ezek után hogyan fogadjam el őszintének a szép sorokat? (A szerző kiadása — Magvetö-Masprint) ÚJ KÖNYVEK: Martin: Siker (Világkönyvtár); Ká- dasi Mária: Kurgáni napló; Keresztúry Dezső: így élt Arany Janos; Dante: Is­teni színjáték. Salvador Dali festmé­nyeivel: Mai gazdasági alapfogalmak; Szabó András György: A marxizmus története a munkásmozgalom kezdete­itől 1917-ig. I. A marxizmus kialakulá­sa, Bányász Rezső: Olof Palme öröksé­ge; Évfordulók 1988; Komornik Fe­renc: Szovjetunió (Képes földrajz); Radnóti Miklós összes (versei és vers- fordításai; Wodehouse: Karikacsapás (Vidám könyvek); Madách Imre: Or­szággyűlés (Gondolkodó magyarok). FOLYÓIRAT A világirodalmi folyóirat legutóbbi számában számos érdekes olvasnivaló akad. Akik a múlt havi számban figye­lemmel kísérték Katajev Kocka című kisregényének cselekményét, ezúttal a történet végére érhetnek, a befejező részt olvashatják. Adolfo Bioy Casares argentin író tizenötévesen publikált először. Legutóbbi novelláskötete El­lenséges csodák címmel látott napvilá­got, ebből vette át a Nagy Világ a Ka- land-oi. Az óceán remeteje, ez a címe a francia Marc Petit novellájának, me­lyet Fázsy Anikó fordított magyarra. „Az aforizma? Tűz, láng. nélkül. Nem csoda, hogy senki sem akar melegedni mellette." Ézt az afprizmáról szóló afo­rizmát a Franciaországban élő, román származású esszéista, E. M. Cioran ir­ta. További bölcsességeit is fellelhetjük a folyóirat oldalain. Arab költők versei mellett amerikai és cseh alkotó művei is szerepelnek. Philip Roth Bázel című regénye az idén jelent meg Ameriká­ban, ebből részletet közöl az októberi Nagy Világ. Az Olvasónapló rovatban Woody Al­len szabadalmáról Hernádi Miklós, a családtörténeti esszéregényekről pedig Dobossy László ír. Lukács György köz­readott írása, Az 1917-es nagy október és a mai irodalom először jelenik meg magyar nyelven, németből fordította Széchenyi Agnes. A Krónika összeállí­tásban Günter Grass hatvanadik szüle­tésnapjáról, Szabó Magda külföldön megjelent műveiről, a rasszisták moszkvai tanácskozásáról és Picasso ismeretlen tevékenységéről szólnak a cikkek. Egyébként az októberi Nagy Világ illusztrációit Picasso rajzaiból válogatták, tehát megismerhetők azok a vázlatok, amelyeket a nagy művész magánhasználatra szánt. n§s§fH5jm RÉGISÉGGYÜJTEMÉNYEK „Oly régiségi gyűjtemény ez, melyhez hasonló a Duna és Tisza közt nincs, sőt az országos intézményeket kivéve a ha­zában is ritkítja párját" — olvasható a kiskunhalasi Thorma János Múzeum pincetárlatának bejáratánál. Az idézet a Halasi Lyceum 1873—74-es értesítő­jéből való. Valóban érdekes látnivalók várják a - látogatót ebben az intézményben, mely az utóbbi hónapokban nem fogadhatta az érdeklődőket tatarozási munkák mi­att. Révész György gyűjteménye (1874- ig), a halasi gimnázium érem- és régi­ségtára (1874—1949), dokumentumok, korabeli fegyverek, kerámiák, haszná­lati eszközök sokasága tekinthető meg ezen az időszaki kiállításon. A városuk múltja iránt érdeklődőknek, illetve a diákoknak különösen sok információ­val szolgáló, tanulságos lehet ez a tárlat — ezért is ajánljuk figyelmükbe. LEMEZ LŐRINCRÉVE NÉPZENÉJE A Maros mente gazdag néphagyo­mánnyal rendelkezik és immáron egy darabka közkincs belőle. Karsai Zsig- mond, Lőrincréve szülötte, a Népművé­szet Mestere Pécelre települt át a hábo­rú után. A Zeneműkiadónál 1982-ben jelent meg könyve szülőfalujának nép­zenéjéről. Több évtizedes gyűjtőmun­kájának újabb gyümölcse az a lemez, amelyen egy ós-muzsikás, Székely Zsigmond (1985-ben halt meg) is szere­pel. Természetesen Karsai Zsigmond sem maradhatott ki szép énekhangjá­val. Lőrincréve népzenéjét Sebő Ferenc dolgozta fel és szerkesztette egységes anyaggá. A különös hangzást adó öre­ges csárdások, pontozók (az öreges csárdással azonos tánc, zenében azon­ban elkülönül) mind-mind remek dara­bok. A Maros-menti táncmuzsika nem eredetiben szól, hanem rekonstruált, tehát újrajátszott. A hangulat, a hang­szeres tolmácsolás viszont az eredetit tükrözi, pem is lett volna értelme más­képp a lemezen való továbbadásnak. Az albumon közreműködik a Tátika énekegyüttes is, és a már említett Szé­kely Zsigmond és Karsai Zsigmond. A Lőrincréve népzenéje című népze­nei lemez 1986-ban látott napvilágot. Hogy miért ajánljuk mégis? Mert a kö­zelmúltban — más kiadványok mellett — ez lett Az év hanglemezei Méltán kapta ez az album e rangos díjat. AZ CLETcs TUDOMÁNY KALENDÁRIUMA 1966 Tulajdonképpen négy könyvet la­pozhat az Élet és Tudomány Kalendá­riumának olvasója. Az első „részben” az 1988-as naptár található — hóna­pokra osztva, sok-sok érdekes infor­mációval. Az Ez történt rovatban a XVIII. század eseményei villannak fel, a jeles napokat is alaposabban megis­merhetjük. Szép hazánkat járva címmel túraajánlatokat kapunk, időjárás, nö­vénytermesztési teendők, állattartási naptár is része az „első könyvnek”. A kalendárium második összeállítá­sa a legterjedelmesebb. Az írások témá­ja a háború és a béke. Az élővilág létért való küzdelméről, a tudományok érde­kességeiről is felfedezhetők cikkek. Né­hány cím: Ki alkalmas űrhajósnak?, Jó- e a lóhús?, Békekonferenciák a hadijog­ról, Diákélet vérzivatarban, A huszár- ság. ' A harmadik „könyvben” főképp múzeumi könyvkiadói tudnivalók sze­repelnek. Konkrétan: a szerkesztők sorra veszik Magyarország közgyűjte­ményeit, közük címüket és hírt adnak a Gondolat Könyvkiadó terveiről. A Múlató címet viselő negyedik kalen­dárium-részben tesztek, logikai felada­tok, keresztrejtvények, sakkfeladvá­nyok kötik le az olvasó figyelmét. ELŐADÁS POR Temesi Ferenc Por című regénye nagy port vert fel. Immáron olvasható mindkét kötet, a januárban, illetve má­jusban, a könyvhéten megjelent szótár­regény. Az A—K a Magvető Könyvki­adó reprezentatív, ötezredik könyve­ként jött ki a nyomdából, kapott is megfelelő hírverést. A második kötet­nek, L—Zr-nek sem kellett sokáig a könyvesboltok polcain hevernie. Mi a siker titka? — kérdezhetjük. Talán'az, hogy a szegedi származású, eleddig hangját nem hallató, fiatal író újszerű formában (szótár) adja közre egy csa­lád regényét, Porlódhoz (Szegedhez) fűződő élményét. Nemzedéki regény­nek is nevezhetjük az ezernél több ol­dalas művet. Hogy mi valójában a Por? Frappáns meghatározást olvastam róla a minap: „A Por regény. Szótár formájú regény. Szópor tár." El sem tudom képzelni, hogyan lehet Temesi művét színpadon előadni. Nos, a velem együtt csodálkozók meggyő­ződhetnek arról, sikerül-e vagy sem színpadi produkciót kovácsolni a Por­ból. A kecskeméti Erdei Ferenc Műve­lődési Központban november 10-én, kedden este hét órakor Bessenyei Fe­renc, Pálfy Margit, Körmendi János ad­ja 'elő Temesi Ferenc Por című szótárre­gényét. MUZEUM MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ: ENYÉSZET Mednyánszky László (1852 1919) bárónak született a Trencsén megyei Beckón. Közvetlen hozzátartozói - apja és két apai nagybátyja — részt vettek a szabadságharcban. Med­nyánszky 1871-ben még mérnöknek ta­nult Zürichben, majd 1872—1875 kö­zött München és Párizs akadémikus festőiskoláiban készült művésznek. Fejlődését jobban meghatározta a ter­mészet alapos és tudatos, megfigyelése. Az 1890-es években gyakran járt Fran­ciaországban, ahol Barbizon, Norman­dia, Bretagne mellett Párizs külvárosai­ban, a nagyváros nyomortanyáin is élt és dolgozott. Itt szerezte tapasztalatait a társadalom perifériáján lévő embe­rekről, sorsukat, szenvedéseiket csa­vargóképein örökítve meg. Ezzel az in­díttatással magyarázható, hogy a világ­háború idején — 62 évesen — hadiraj­zolónak kérte magát a frontra. Itt frontkatonák, sebesültek alakjában áb­rázolta mind lényegretörobben a „szenvedő ember rémét”. Gondoljunk például á Szerbiában című, igen sokat reprodukált, ismert képére. Az 1917 elején Bécsben festett Enyé­szet már nem a tragédia képe. A szín- hatás gazdag. A festményen két, a kép­térben átlósan fekvő halott katonát lá­tunk. Már semmilyen hadsereghez nem tartoznak, a táj részéi. A természet fé­lelmetes pompával vette vissza, tette anyaggá az elesetteket. Valahogy úgy, ahogyan a buddhizmussal és teozóná- val is foglalkozó Mednyánszky napló­jában olvashatjuk: „Minden anyagi összetett, azaz minden, ami érzéki vilá­gunkat képezi, ismét parányokká lesz, feloszlik az ősanyagban, amelyből lett." .Mednyánszky László Enyészet című festménye a hónap műtárgyaként a Kecskeméti Galériában látható.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents