Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-05 / 261. szám
1987. november 5. • PETŐFI NÉPE • 5 INNOVÁCIÓS PARKKAL A HATÉKONY FEJLESZTÉSEKÉRT Az úgynevezett innovációs parkok létrehozásának ötlete nem újkeletű a világon. Számtalan fejlett országban működnek együtt immár esztendők óta hatékonyan tudományos intézmények termelő vállalatok szakembereivel. A cél az, hogy a tőkeerőt és a tudást koncentrálva olyan új értékeket hozzanak létre, amelyek hathatósan segítik a termelést. Magyarországon még nincsenek nagy hagyományai e társulási formának, ám a közelmúltban létrehozott hazai innovációs parkok máris re- ménytkeltő vállalkozásokba fogtak. Az idén tavasszal Dél-Alföldi Innovációs Park névvel Szegeden alakult ilyen társulás, amely elsődleges céljának a biotechnológiai kutatásokat, fejlesztéseket tekinti. A park munkájában részt vesz Bács-Kiskun megyéből az Április 4. Gépipari Művek (Á4GM) is. Szabó Lajos vezér- igazgatóval arról beszélgettünk, miért léptek a biotechnológiai fejlesztésekkel foglalkozó társulás tagjai közé? Ügy tudjuk, esetenként már korábban is összefogtak más vállalatokkal egy-egy új gyártmány létrehozása érdekében. Elöljáróban azt kérdeztük a vezérigazgatótól, milyen eredménnyel jártak ezek az alkalmi együttműködések? Biotechnológiai gépgyártás 9 A tavaszi BNV-n bemutatták azt a biotechnológiai fermentort, amelyből már öt működik a Gyógyszeripari Kutató Intézetben. az Április 4. Gépipari Műveknél — Az Április 4. Gépipari Művek már esztendők óta gyárt élelmiszeripari és biotechnológiai berendezéseket. Ezeket a gyártmányainkat folyamatosan korszerűsítjük. A fejlesztésekhez más cégek együttműködésére is számítunk. így például mi gyártjuk a biotechnológiai fermentort, de ennek műszerezettségét és folyamatirányítását a KFKI (Központi Fizikai Kutatóintézet) adja. Emellett szorgalmazzuk az úgynevezett ágazatközi kapcsolatokat is, amikor az Á4GM egy komplett rendszert fejleszt ki, amihez nemcsak a berendezést kínáljuk, hanem a hozzá tartozó, a benne lejátszódó bilógiai folyamatok pontos technológiáját is. Ehhez persze nélkülözhetetlenek a biológusok. Ilyen jellegű együttműködésre a korábbi gyakorlatunkból több példát is mondhatok. Az Izsáki Állami Gazdasággal közösen készítettük el a pezsgőgyártás készülékrendszerét. A Kiskőrösi Állami Gazdaság szakembereivel együtt alakítottuk ki a vörösborerjesztő technológia berendezéseit. Volt, amit megvettek — Néhány egyéb biotechnológiai rendszer szabadalmát is megvásárolták. — Ilyenre is volt példa. A közelmúltban vettük meg a Kőbányai Gyógyszerárugyár egyik szabadalmát. Ez egy állatifehérje-feldolgozó, amely vágóhídi hulladékból húslisztet, vérlisztet, toll-lisztet, csontlisztet és egyéb hasznos anyagokat készít. A Boscoop- tól egy húspép-fermentációs technológia licencét vettük át. De vásároltunk licencet külföldről is: az NSZK-ból egy Bioflamm berendezést, ami nem egyéb, mint egy nyesedék-elgázosító, amely jól csatlakoztatható a mi termogeneráto- runk hőcserélőjéhez. Ezáltal többletenergiát is nyerhetünk a hulladékból. — Az elmondottakból kitűnik, az Április 4. Gépipari Müvek sok energiát fordít bioipari berendezések gyártására, fejlesztésére. Megéri ezzel foglalkozniuk? — Napjainkban az élelmiszergazdaságban egyfajta forradalom játszódik le. A kutatók, tudósok munkájának eredményeként egyre nőnek a hozamok a növénytermesztésben és az állat- tenyésztésben. Ez jó dolog, ám a fejlődésnek árnyoldalai is vannak: a termelés során hatalmas mennyiségű biomassza keletkezik. Ennek jó kétharmada melléktermék, amit nem hasznosítanak. Elenyészik vagy elkallódik, jelentős környezeti károkat okozva. Ezek a károsodások lassan már a termelés gátjává válnak. Á szakemberek világszerte — így hazánkban is — felismerték ezt a helyzetet és változtatni próbálnak rajta. Ezért koncentrálják erőiket és arra törekszenek, hogy e környezeti ártalmakat megszüntessék és a hulladékot hasznosítsák. Ilyen céllal jött létre a Dél-Alföldi Innovációs Park is, aminek mi is tagjai vagyunk. Munkára fogott baktériumok — Kérem, mutassa be az innovációs parkot. És mondja el, mi a szerepe ebben a társulásban az Á4GM-nek. — Tudományos intézetek, mező- gazdasági és ipari üzemek alkotják , a társulást, amelynek elsődleges célja a térség agrártevékenysége során keletkező biomassza-melléktermékek szalma, kukoricaszár — fermentációs feldolgozása. Vizsgáljuk, miként lehet ezeket a hulladékokat mikroorganizmusokkal felbontani, elcukrositva alkoholokat, citromsavat és különböző oldószereket lehet készíteni. A szalmát tehát nem kellene elégetni, mert feltárt (megbontott) formájában esetleg takarmány-alkotórész is lehet. Az elgondolások jók, ám ahhoz, hogy ipari méretekben munkára lehessen fogni a mikroorganizmusokat, komoly ipari alapberendezésekre van szükség. Az innovációs park ezek kifejlesztésében elsősorban a Á4GM gépgyártási kapacitására számít. — Ön a biológiai fermento- rokról szólva fejlesztésről beszélt. A tavaszi BNV-n pedig már láthattuk az Április 4. Gépipari Müvek által készített, működő berendezést is. — A gyógyszerfermentáció egyik berendezését állítottuk ki. Ezt a típust már korábban kifejlesztettük közösen a Gyógyszeripari Kutatóintézettel, ahol jelenleg öt ilyen fermentor működik. Ám ezzel nem akaijuk befejezni a programot. Egész biológiai fermentor- család kifejlesztését tervezzük, 10 literestől 1000 literes űrtartalmúig. Ennek az elképzelésnek a gyakorlati megvalósításához számítunk a Szegedi Innovációs Park mikrobiológusainak segítségére is. — A fennentorokon kívül milyen egyéb fejlesztéseken dolgoznak? — Olyan úgynevezett ultraszűrőket akarunk gyártani, amelyek ionok és molekulák szűrésére is képesek. Ezek alkalmasak akár a vegyületek alkotóelemeinek szétválasztására is. A bor-, sör-, tej- és a konzervipar ma jelentős mennyiségű devizát fordít ezeknek a mikroszűrőknek és fordított ozmózis berendezéseknek a beszerzésére. A Szegedi Innovációs Park, és ezen be-1 lül vállalatunk egyik célja éppen az, hogy részt vállaljon e speciális szűrök hazai gyártásából, s így csökkentse a devizakiadásokat. Ez tehát a másik fontos terület, ahol előre szeretnénk lépni. A harmadik a különböző húshulladékok feldolgozása. El akarjuk érni, hogy a húspépeket, húsliszteket gyártó berendezések ne csak referenciaként, egy-két vágóhídon működjenek hazánkban. Ma ugyanis ez a helyzet. .A Kőbányai Gyógyszerárugyárral közösen telepítettünk néhány vágóhídon ilyen rendszert. De ezt is a gyógyszer- ' gyár szorgalmazta, mert szüksége van az így nyert húslisztre. Környezetvédelem és hulladékhasznosítás — A környezetvédelmi előírások egyre szigorodnak és mégsincs kereslet az említett berendezésekre. Mivel magyarázza ezt? — Mire ezeket kifejlesztettük, beszűkültek a mezőgazdasági üzemek és a húsipari vállalatok anyagi lehetőségei. De nem nyugodhatunk bele ebbe a helyzetbe. Keresni kell a megoldásokat, miként juthatnak az üzemek a hulladékfeldolgozókhoz. Akár több húsüzem, vagy vágóhíddal rendelkező té- esz is vásárolhatnak közösen egy-egy ilyen rendszert. — A környezetvédelemnél és a hulladékhasznosításnál maradva: úgy tudom, foglalkoztak a sertéshígtrágya feldolgozásának, a biogáztermelésnek a technológiájával is. — Sokat és sokan foglalkoztak hazánkban ezzel a témával. Különösen az olajárrobbanást követően. Ám gazdaságos megoldást eddig még nem tudott senki kínálni. Tény: többeknek sikerült megoldani, hogy a kezelt hígtrágya nem szennyezi a környezetet, ám az az energia, amit a gáz előállítására fordítottak, többe került, mint amennyit nyerni tudtak általa. Nekünk ezen a téren is sikerült előbbre lépnünk: a Budapesti Műszaki Egyetem alapkutatásaira építve elkészítettünk egy üzemi berendezést, amit Dunavarsányban, a helyi téeszben ki is próbáltak. Ez a rendszer alkalmas egy 25 ezer férőhelyes sertéstelep hígtrágyájának a feldolgozására, s ráadásul többletenergiát is termel. Új eljárással megoldottuk, hogy a mikroorganizmusok mindössze 36-—37 fokon végzik a lebontást. így a korábbiaknál lényegesen kisebb energiát kell felhasználni. Hozzáteszem, ez a rendszer sem olcsó, hiszen 45—50 millió forintba kerül, de már tapasztaltunk érdeklődést iránta. Reméljük, kelendő lesz, hiszen környezetünk védelmé is ezt kívánja. — Ügy tűnik, az Április 4. Gépipari Müvek hosszabb távon eljegyezte magát a biotechnológiai gépgyártással. — Valóban nagy perspektívát látunk a bioiparban. De hangsúlyozom, itt nemcsak berendezést, hanem komplett eljárást is kínálni kell a vevőnek. Ezt egyedül egy gépgyár nem képes felvállalni, de nem is feladata. Ezért kerestük az együttműködés lehetőségeit a mezőgazdasági szakemberekkel, a tudósokkal, a kutatókkal. Ezért léptünk be az innovációs park tagvállalatai közé is. A . biotechnológiai berendezések gyártását a termékszerkezet-váltásban az egyik kulcskérdésnek tekintjük. Ezért ezt továbbfejlesztjük. Az atom- erőművi és egyéb vízkezelő berendezések mellett ez a másik, nagy pillér, amire az Á4GM hosszú távon biztosan építhet. Gaál Béla A VILÁGEXPORT m ^11 J J EormcmDE | ovabb tart-e paprikánk karrierje? A három-négy évvel ezelőtt Szeged és Kalocsa környékén eluralkodó csípős-haragos hangulat gyorsan átterjedt az egész országra: a paprikahiány sok-sok embernek okozott bosszúságot. Sokan azóta sem értik, miképp, miért juthattunk odáig, hogy külföldről kelljen ezt a piros ételízesítőt megvásárolnunk. Mert bizony ézért a termékért keményvalutát kellett adnunk, ami ez idáig, méghozzá csaknem száz év óta nem fordult elő; a paprika szinte megszakítás nélkül csak hozta az országnak a pénzt. A fűszerpaprika, ha nem is őshonos Magyarországon, az évszázadok alatt a világ szemében speciális magyar növénnyé vált. Nem véletlenül persze, a világhírnév a kiváló minőségnek köszönhető. Volt időszak a század elején, mikor a fűszerpaprikát fogyasztó negyven ország felében magyar őrleményt használtak. Kétségtelen, hogy a hazai fűszernövény rangját még ma is őrzi, bár a korábbi dicsőség kissé már vesztett a fényéből. Ám még így is tekintélyt parancsoló a mostanában évente exportra küldött nyolc—tízezer tonnányi mennyiség, ami körülbelül a világforgalomnak a 25—28 százaléka. Minden évben háború Persze, e tetszetős szám is viszonylagos. Mert bizony volt, amikor ennél többet adtunk el külföldön. De akadt idő, amikor kevesebbet; a néhány évvel ezelőtti háromtonnás export jelentette az ágazat mélypontját. Az akkori bajokon — a szakemberek véleménye szerint— már túlvagyunk. Csakhogy egy csatagyőzelem nem egyenlő a háború teljes megnyerésével — aminek kivívása ezen a mezőgazdasági területen igencsak időszerű lenne. Annak a hosszúra nyúlt háborúnak kellene már véget vetni, ami az agrártermelés számos mezsgyéjén ismételten felborzolja a kedélyeket, ami egyszer túltermeléshez vezet, máskor jelentős hiányokat okoz. Nem is oly rég volt például burgonyaháború, az idén nyáron pedig a málnaütközet keltette a legnagyobb hullámokat a kistermelők körében. A nyolcvanas évek elején fűszerpaprikából az egyik esztendőben az értékesíthető mennyiségnél lényegesen több termett. A fölösleget — félig feldolgozott állapotban — raktárakba tették. Csakhogy a pirospaprika nem bírja a hosszú tárolást minőségromlás nélkül. Ezt a gyengébb állagú őrleményt a következő évben az új terméshez keverték, s igy próbálták azzal együtt értékesíteni. Ám a kevésbé jó minőségű áru már nem volt annyira kelendő, az ára is leesett. Közös kockázatvállalás Az üzemek így elestek a tervezett nyereségtől, s félvén, hogy a kedvezőtlen piaci helyzet nem változik, a megszokottnál sokkal kevesebb kistermelővel kötöttek termelési szerződést. Ezt látván, a háztáji gazdák aggódni kezdtek; bizonytalan is volt, hogy ki kap majd jogot az azelőtt jól jövedelmező termesztésre. Ezek a változások elegek voltak ahhoz, hogy a túltermelésből feszültséget hozó hiány váljék. Persze nemcsak a háziasszonyoknak okozott ez gondot, a termelők és termeltetők közötti üzleti és baráti viszony is elmérgesedett. A bizalmatlanság pedig a kistermelés legfőbb ellensége. A kistermelőket ért bosszúságok legfőbb forrása általában a szervezetlenségre, a koordinálatlanságra vezethető vissza. Arra, hogy a legtöbb esetben egyáltalán nincs összehangolva a termelés az értékesítéssel, mindig csak utólag lehet regisztrálni, hogy az adott évben miből mennyi termett. Le kell szögezni: egy pillanatig se higgye senki, hogy a tervutasításos rendszert kívánja bárki vissza, nem az kell, hogy fentről mondják meg, hogy ebben a községben ekkora földön ezt meg ezt kell elvetni. Ez az út már bebizonyította magáról járhatatlanságát. Az volna a kívánatos, ha a termelő maga dönthetné el, hogy mivel akar foglalkozni. Hogy ez már nálunk régóta így van? Kétségtelenül igaz. Csakhogy a mai rendszerben arra szinte semmi garancia nincs, hogy az egész évi munka megtérül. S elsősorban nem az időjárás kiszámíthatatlansága veszélyezteti az eredményt. A málna és a többiek Hiányzott a közös kockázatvállalás. A fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező országokban a termelő minden esetben kap választ arra a kérdésére: az idén mit neveljek, hogy ne fizessek rá, sőt, hogy a tervezett nyereséget elérjem. A számítógép-hálózat megmondja például, hogy körülbelül hány tonna paradicsomot igényel a kül- és belpiac, meg azt, hogy a termelő érdeklődéséig mennyi áru előállítására vállalkoztak már mások. A piac szabályozásának ez persze csak az egyik eszköze. A másik igen fontos a zöldség- és gyümölcstőzsde, ahol valódi értékének megfelelően cserél gazdát a portéka. Egyelőre Magyarországon az ilyenfajta szervezettség még utópia. Sajnos. Hathatós változást ígérő javaslatokból már bőven volt, de valójában a zöldség-gyümölcs termelésben és forgalmazásban alig változott valami. Főképpen a kertben hajladozók kiszolgáltatottsága nem csökkent, a bizonytalanság, a bizalmatlanság még mindig felfelbukkan. A fűszerpaprikások gondjai a három évvel ezelőtt bevezetett magasabb árakkal mérséklődtek. Javult a kistermelők és az integráló nagyüzemek kapcsolata, a szerződéseket többnyire betartják. Azért csöndesedett el a harci zaj, mert egyik fél sem csalódik most már túlzottan a másikban, kialakult a megnyugtató összhang. De mi lesz az almásokkal, burgonyásokkal, málnásokkal? H.L.I. SZOVJETUNIÓ:___________________ ________ F eltalálók egyesülete Mi lehet a sorsa egy olyan találmánynak, amely úgymond túlhaladja egy adott ágazat kereteit? Ezzel a problémával találta szembe magát néhány évvel ezelőtt Igor Levin moszkvai feltaláló is. Az általa vezetett laboratórium a szovjet repülőgépipar számára létrehozta az úgynevezett EIPOSZ — elekt- roimpulzus-rendszert a jegesedés ellen, jóval megelőzve a Lockheed, a Boeing és Douglas repülőgépgyárakat. A találmány bevezetését követően a repülőgépgyártók már nem érezték magukat érdekelteknek a rendszer továbbfejlesztésében. A konstruktőrök azonban a fejlesztésre és a távlatokra vonatkozóan egészen más véleményen voltak. A terület továbbfejlesztéséhez természetesen megfelelő anyagi támogatásra volt szükség. A laboratórium teljes állománya először az energetikai főhatósághoz, majd a hidrometeorológusok- hoz, majd bizonyos idő elteltével az orvosi műszergyártáshoz került. Minden alkalommal kiderült azonban, hogy a tudóskollektiva által létrehozott újdonságok' túlhaladják az adott ágazati problémákat, a „szomszédok” finanszírozására pedig senki sem vállalkozott. Az impulzushullám-technika alkalmazásával pedig sok esetben csökkenthető, sőt meg is szüntethető a nehéz fizikai munka, csökkenthető az ipar és a mezőgazdaság nyersanyag-felhasználása, igy például a vasúti vagonokban jéggé fagyott szén az EIPOSZ készülékkel darabositható, a városi háztetőkön kialakuló jégcsapok egyszerűen elolvaszthatok. A repülési alkalmazást követően a rendszer azonban mindösz- sze néhány moszkvai háztetőn jelent meg. A szovjet szakemberek által „költségesnek” nevezett gazdasági mechanizmus szinte semmiben sem ösztönözte a műszaki újdonságok gyors bevezetését. Az idei évtől kezdődően sikerült kiküszöbölni a laboratórium termékeinek széles körű alkalmazását akadályozó legfontosabb tényezőt — az önállóság hiányát — mondta Igor Levin. A laboratórium mostantól kezdve a beruházói és az EIPOSZ komplexumok önálló fejlesztőjének jogával, azok felhasználásának ellenőrzési lehetőségeivel is rendelkezik. Az új szervezet gyorsan talált gyártó-vállalkozókra. (A szervezet létrehozását megelőzően egy hónappal már több mint ezer megrendeléssel rendelkeztek.) Felmerült a jogos kérdés: megbirkózik-e az új feladatokkal a mindössze tizennyolc fős kollektíva? Hiszen a laboratórium nem alakult át ideiglenes mérnöki kollektívává vagy hagyományos beruházóvá, hanem a Szovjetunió széles jogkörökkel felruházott első ágazatközi önelszámolási szervezete lett. r»jLétszámnövelésről egyelőre szó sincs — mondta Igor Levin. — Önerőből is megbirkózunk a feladatainkkal. Az érdekelt felhasználók most maguk biztosítják a megrendelések teljesítéséhez szükséges anyagokat, amíg korábban munkatársaink katasztrofális mennyiségű időt és erőt pazaroltak ezek megoldására. Szervezetünk fejlesztési lehetőségei igen jók: termékeink felhasználójává válhat gyakorlatilag az egész ország. így például a tetők jegesedését meggátló műszer alig 100 rubelbe kerül. Ez a műszer teljesen kiküszöböli a kézi erővel végzett munkát: a házmesternek mindössze néhányszor meg kell nyomnia a kapu alatt elhelyezett műszergombot és a tető jégcsapjai leolvadnak. Nem tudományos szervezetet, hanem tudományos fejlesztést finanszíroznak — ebben foglalható össze az új szervezet tevékenységének alapelve. Az önelszámolás és az önfinanszírozás el-' vein működő cég munkatársainak meggyőződése, hogy biztos nyereséggel működnek a jövőben. Még ennél is nagyobb nyereséghez jutnak az impulzushullám technikát alkalmazó vállalatok. De előfordulhat az is, hogy a legnagyobb nyereséghez a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Feltalálói és Találmányi Állami Bizottság jut. A dolog lényege, hogy a teljes önállóság mellett a cég továbbra is a bizottság irányítása alatt áll, attól szervezeti és módszertani segítséget kap. Ily módon nemcsak aZ új ötletek, hanem a beruházási tevékenység korszerű formáinak kipróbálására is alkalmas az új cég. Munkakezdés előtt vagy után? (Tóth Sándor felvétele) APN—KS
