Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-04 / 260. szám
4 1 PETŐFI NEPE • 1987. november 4. • Az új tiszakécskei intézmény. Öröm itt diáknak lenni. TISZAKÉCSKEI OKTATÁSI KÍSÉRLET — VAGY INKÁBB FORRADALOM? A lélek Beszélgetés Angyal János igazgatóval • A tágas, modern gimnáziumban, nagyszünetben. (Somos László felvételei) 9 Angyal János: — Hiszek az emberben ,.. Nagy a forgalom az igazgató szobájában. Szakemberek, újságírók adják egymásnak a kilincset. Miért térnek be Angyal Jánoshoz, a tiszakécskei Móricz Zsigmond Gimnázium igazgatójához? Azért, hogy érdeklődjenek oktatási kísérletükről. Nem mentünk másért mi sem. — Szeptemberig tartott véd- és dac- szövetségünk — emliti az ősz hajú Angyal János. -7— Most már nyilatkozunk. Látjuk, kedvező a kísérlet fogadtatása a diákok; a szülők, az állami és politikai szervek körében. Eddigi eredményeink igazolják elképzeléseinket, melyek gyökeres változtatásokra épülnek. — Mi az új bennük? — A korábbi oktatási kísérletek általában módszerekre, tantárgyakra vonatkoztak. Mi az egész struktúrát, az iskolai szervezetet módosítottuk, nemcsak formai felépítésében, hanem módszereiben, tartalmában is. Ha azt mondjuk, hogy a régebbi kezdeményezések reformok voltak, akkor a miénket forradalomnak nevezném. Bízunk a sikerben! Sajnos én igazgatóként már nem érem meg a kísérlet végét (12 év), mert időközben nyugdíjba megyek. Úgy gondoltuk, az oktatási rendszert alapjaiban kell megváltoztatni. A je-- lenlegi sematikussága, szürkesége nem felel meg a társadalmi elvárásoknak. Hogyan lehet az egyetemes és a helyi követelmények egészséges arányát megtalálni? Ez kardinális kérdés, hiszen ha valamelyik meginog, légüres térben lebeg az egész oktatás. A következőt terveztük: hat osztályban alapo. zó képzés zajlik, utána négy alközépis- kola, majd két főközépiskola következik. Ezt a felépítést sajátos helyzetünk . is követelte, hiszen a kécskei intéz- ménykomplexumban együtt van az általános iskola, a gimnázium és a diákotthon. Valaha /itt adtunk helyet a kisegítő iskolának és a logopédiai foglalkozásoknak is., — Azok a diákok, akik ide kerülnek, tizenkét évig lehetnek az iskola falai között? — Lényegében igen. Egészen korán megfigyelhető, ho'gy ki miben tehetséges. Célunk az, hogy képességeik szerint irányítsuk a tanulókat a középszintű oktatásra. Vehetjük azt egyfajta tehetségmenedzselésnek, amit Kécskén csinálunk majd. — Hol tart most a kísérlet? — Két évi előkészület után kezdtünk a konkrét feladatokhoz. Miután a szülőkkel, az iskola dolgozóival, az OR- szágos Pedagógiai Intézettek a művelődési Minisztériummal elfogadtattuk nézeteinket, terveinket, nem volt akadálya az oktató munkának. Helyi pedagógusok írtak tankönyveket, amelyek egyelőre csak a mi kísérletünkhöz alkalmazhatók. Tavaly indult az első osztály, az idén pedig már a másodikban is az új módszer alapján folyik a tanítás. Hangsúlyoznám; mindez önkéntes alapon történik, tehát senkit sém köteleztünk arra, hogy igenis, részt kell vennie a kísérletben. Nem panaszkodhatunk, hiszen a szülőket inkább lebeszélni kellett, mint biztatni. — Mit tanulnak a nebulók? — Nem tantárgyakat, hanem tantárgycsoportokat. Például az esztétika témakörébe beletartozik a magyar, a rajz, a természeti ismeretek, az ének. Nézze meg, itt vannak a tankönyvek ... — Sokat várnak a tizenkét osztályos rendszertől? — Abban biztosak vagyunk, hogy jobban elősegíti a pályaválasztást, alaposabb műveltséggel indulhatnak tovább a diákjaink. Az sem utolsó szempont, hogy pályát tizenhat éves korában választ a fiatal, nem korábban. Az egységes, úgymond alapműveltségre nagy szükség van, amit hat év alatt szerezhetnek meg. Tulajdonképpen innen indult ki a mi oktatási kísérletünk. Végre úgy válhatnak felnőtté a tanulók, hogy lesz fogalmuk az alapvető műveltségi kérdésekről. Erről hosszasan beszélhetnénk, nem tartom szerencsésnek, ha csak egy-két gondolatot ragadunk ki. Ha mégis tömör véleményt kell alkotnom, azt mondanám, hogy eleddig centralizált volt az oktatás, vagyis központi akarat érvényesült, azt tanítottuk a gyerekeknek, amit meghatároztak az illetékesek. Szerencsésebb az adaptív ismeretanyagra építeni. Azt pedig részben itt, helyben kell eldönteni, hogy mit tanítunk a diákoknak. Tehát: nagyobb önállóságot érdemel egy-egy iskola. — Ennek konkrét jelei is megmutatkoznak? — Természetesen. A fakultatív oktatás bevezetésekor 40—50 témakört ajánlottak: a segédmuzeológustól az áj- lamigazgatási posztokig szinte minden tevékenységi terület szóba jöhetett. Nem hamarkodtuk el, megnéztük, hogy a városiasodó Tiszakécskének milyen szakemberek kellenek. Úgy határoztunk, hogy csak három fakultációt indítunk: a gépírást, a számítástechnikát és a műszaki rajzot. Nem döntöttünk rosszul, kapkodnak az ilyen végzettségű fiataljainkért. Senkinek sincs elhelyezkedési gondja. Másokkal ellentétben, nekünk kedvező tapasztalataink vannak a fakultatív oktatásról. Az új kísérletben ugyancsak teret kap ez fi képzési forma., A szülő óhaja, a tanár ajánlása, a gyerek képessége határozza majd meg, hogy milyen típusú alközépiskolában tanulhat tovább. Később megemelt szintű képzést adunk, nem elhanyagolva a gyakorlati munkát. A helyi ipari iskolával szorosan együttműködünk, tehát ha valaki úgy gondolja, hogy a tizedik osztálytól kilép intézményünkből, megteheti, mehet a szakmunkásképzőbe. — Nemrég készült el az intézmény új épülétszárnya. Kényelmes, modern tantermeket kaptak. — Erre nagy szükségünk volt. Gimnáziumunk huszonöt éves, de eddig nem volt saját tantermünk, mert az általános iskolával közösködtünk. Most végre önálló épületrészt tudhatunk magunkénak, ami persze nem jelent szakítást az általánossal. Örülünk, hogy együtt dolgozhatunk, úgy, mint a diákotthonnal. Szerencsés ez a hármas találkozás. Tizenkét pontban ecseteltem, hogy miért jó ez az együttlét. Csak egyet-kettőt említenék. Ónálló bérgazdálkodást folytatunk, senki sem szól a dolgainkba. A tanári kar létszámáról magunk döntünk, nálunk nem probléma a helyettesítés, a szakos tanár sem hiányzik. A többféle oktatási intézménynek indukáló hatása van, ezt szinte naponta észrevesszük. — Alig kezdték el a tizenkét osztályos kísérletet, máris egy újabb kezdeményezésükről hallottam, a kéttannyel- vi gimnáziumról. L ■í— Mondhatnám, ezt is az új kísérletbe illesztjük. Angol, német és orosz nyelven sajátítják majd el az ismereteket a diákok, nemcsak a nyelvet, hanem a szakanyagot is. Az órákon ritkán hangzik el majd magyar szó. Ennek mindenképpen dupla haszna lesz! Nemcsak lexikális szinten érthetik az idegen nyelvet, hanem mélyebben, szakirányban is. A képzéshez külföldi tanárokat szeretnénk megnyerni, annál inkább, mert a fonetikának ugyancsak nagy a jelentősége. — Még egy újdonságról értesültem, 1988-tól érdekeltségi rendszer alapján tevékenykednek. Erre is megérett az intézmény? ^^Felvetettük az ötletet, megszavazták a kollégák. Ez így megy, nincs ebben semmi bonyolult fordulat. Ha mindenki azonos nevezőn van, hasonló módon gondolkozik, előbbre juthatunk. Az eredmények nem torpannak meg, a színvonal sem csökken. Takarékosan, ésszerűen kell gazdálkodni, saját bevételeinket fokozni: ezt mi sem hagyhatjuk figyelmen kivül. Reformernek tartja magát? — Ez túlzás. Egyszerűbben mondanám: hiszek az emberben. Ott a falon lát egy kifakult falvédőt, még híre sem volt a kísérletünknek, amikor odatettem. A rajta levő szöveg a mottóm: „A mai nevelő feladata óriási. Felszabadítani a lélek minden képességét.” Hogy én ezt teszem-e? A választ a jövő adja meg a kérdésre. Borzák Tibor HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Izsák, a templomos helység Izsák település elnevezései között szerepel az Izsákegyháza név, amely 1421-ből való. (Borovszky S.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. monográfiája Bp. 1910.) Megerősíti ezt az elnevezést a leleszi konvent levéltári írásos emléke (1426-ból), mely Izsákot szintén Izsákhegyházának nevezi. A név utal a templomos helyre. Az egyházközség a váci egyházmegyéhez és a kecskeméti espe- resi kerülethez tartozott. A település temploma kerek templom, régi építmény, mely a Pongrácz-féle térképen látható. A templomról és az egyházközségről a török hódoltság idejéből ez ideig írásos emléket n'em találtak. A hódoltság után a szertartások végzésére- Kecskemétről a piarista papok jártak ki, 1738-tól az anyakönyvezést is bevezették. Ebből arra lehet következtetni, hogy a hódoltság után a településnek nem volt katolikus papja. A reformáció szele a falut is érintette, az 1700-as évek első évtizedeiben a község protestantizálódott lakói elfoglalták a kerek templomot, amiről Dwomikovics püspök ezt írja „Jelentésében:” „... a törvény alapján állva, Izsák község temploma katolikus, jól van felszerelve, de kálvinista prédikátor van benne. (Knauz. Magyar Sión 1869.) Az 1745. évi Canonika Visitátió szerint: „E templom igen régi, faragott kövekből épült és festés nyomai láthatók benne, egykoron a katholi- kusoké volt, amit a protestánsok nem tagadnak.” A katolikusoknak akkor egy kis ideiglenes lelkészséggel kapcsolt kápolnájuk volt, 1747-ben visszakapták a templomukat, amelyet Szent Mihály tiszteletére áldott meg Káló Ferenc kanonok. A plébániát 1745- ben szervezték újjá. 1778-ban az izsáki hívek adományából 270 ki- logrammos harangot vettek. A templom tornyán akkor még nem volt óra, pedig az órára a református lelkipásztor is egy aranyat adományozott. Egy 1792-es kimutatás szerint Izsák egyházközséghez tartozott „lelki ellátás” szepontjá- ból Solt, Szabadszállás, Fülöpszál- lás, Orgovány, Kis-Balázs, Páhi, Ágasegyháza és Hármas határ. 1798-ban Bugacot is Izsákhoz csatolták, mint filiát. Csepela István, a község bírája 1793-ban rendbehozatta az egyházi épületeket, mert eléggé tönkrementek. A/mai templom alapkőletétele 1801-ben volt. A kerek templom már igen rossz állapotban volt, továbbá a katolikusok lélekszáma nagyon megnövekedett, úgy, hogy a kerek templom már kicsinek bizonyult. Az alapkőletételt az 1801- ben Izsákra került plébános, .Balogh Antal végezte. A templom építése nyolc évig tartott. 1809-ben készült el az oltárkép, amely Szent Mihály arkangyalt ábrázolja. 1811-ben Pikkel József adományából elkészült a két mellékoltár képe. A képeket Pesti Schwarz József festőművész alkotta. 1813-ban megépült a plébánia. A templom padlózatát faragott márványkövekkel rakták ki. Ebből néhány kocka még látható. A padlózáshoz szükséges márványköveket csak úgy tudták megvenni, miután az egyházközségnek nagy térhet jelentett a templom és plébánia építése, hogy az egyházközség 1816- ban megkapta a Kolon-tó halászati diját, 300 forintot. 1818-ban újraöntötték a harangot. 1828-ban erős földrengés volt, ami kárt tett a templom épületében is. A váci püspök 373 forintjából és a templom 769 forintjából hozták rendbe. 1843-ban óriási erejű vihar döntötte le a toronysisakot és a templomtetőt teljesen összeszaggatta, a befolyt viz a falakban is nagy kárt tett. Áz 1912 évi földrengés ugyancsak megrongálta a templomot. A falak felső részét biztosítóvasakkal kellett ellátni. Még ebben az évben újrafestették a belső részt, amit Milie Kálmán festőművész végzett el. 1913-ban bevezették a villanyt. 1940-ben a fazsindely-tetőt cserépre cserélték, később palára, tavaly pedig alümíniumlemez-boritást kapott. Kovács Gyula tanár Izsák D€R f€R€fl(: fl ge/ztenyefán túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE D /'J < \4. Hegykőn ellenőrizni tud- fa» J • y tűk, hogy Balassa Sándor és Balassa Sándorné, sz.: Juhár Mária két gyermekükkel valóban 1949-ben költöztek a községbe. Kis házas ingatlant vásároltak, és Balassa kezdetben mezőgazdasági napszámosként, majd Balfon termelőszövetkezeti alkalmazottként, később pedig tagként dolgozott. Gyermekeik már hosszabb ideje elköltöztek innen. Balassát 58 éves korában baleset érte a munkahelyén, amelynek következeiében teljesen megbénult. Nyugdíjas, betegsége gyógyíthatatlan, állandó felügyeletre és ápolásra szorul, amit ugyancsak tsz-nyugdíjas felesége lát el. Kezelőorvosa szerint meghallgatása lehetetlen, mivel a baleset okozta bénasága következtében beszélőképességét is elvesztette, csupán artiku- lálatlan hangokat tud adni, viszont hallása megletösen jó. 5. Az információk birtokában felkerestük házában Balassa Sándort és feleségét. A férfi sovány, koránál öregebbnek látszik, valóban magatehetetlen. Etetni, itatni kell, más egészségügyi szükségét nyögésszerű torokhanggal, a szemével és ujjainak alig érzékelhető mozgatásával jelzi. A látvány lehangoló, mindazonáltal körülötte, s a lakásban rend, tisztaság van, amelyet felesége biztosít. Orvos jelenlétében lassan és tagoltan ejtve a szavakat közöltük vele jövetelünk' célját; információkat szeretnénk kapni a negyven évvél ezelőtti eseményekről, amelyekben — mint már tudjuk — alárendelt csicskásként részt venni kényszerült. Szándékosan fogalmaztunk fölmentőleg, nehogy megriasszuk. Láttuk, hogy ennek ellenére megrémült, és amikor egykori dögcéduláját is megmutattuk, leírhatatlan hangokkal kísért zokogásban tört ki, iszony, félelem, tiltakozás sugárzott belőle egyszerre. Az orvos csillapítót adott neki, és megnyugtatta, hogy semmi baja nem történik, ne féljen, és segítsen nekünk a hajdani események kiderítésében. Engem külön bemutatott, mint annak a megölt határvadásznak a fiát. Lassan megnyugodott. 6. A legnagyobb gondunk Balassa „beszéltetése" volt. Egyrészt: ellenőrizni és pontosítani kellett vele eddigi adatainkat. Másrészt új adatokat és információkat kellett szereznünk tőle, olyanokat, amelyek esetleg támpontul szolgálhatnak további teendőinkhez. A rajtam kívül jelenlévő Károlyi András egyetemi docenssel és Ballagó Ferenc határőr századossal sikerült „beszéltetni" a néma és béna, de eléggé jól halló és a beszédet megértő beteget. Az eddig feltárt és őt illető tényeket, valamint feltevéseket kérdés formájában tettük fel neki. A kérdésekre a szemével igenlőleg, illetőleg tagadólag intett. Betűjeles megoldást is alkalmaztunk. Egy folyóirat nagybetűiből kiraktuk a teljes abc-t és betűnként jelzett a szemével. 7. Arra a kérdésre, hogy a Brugoviczki János százados csicskása volt-e a háború végén, igent intett. Ott volt-e a szélicsi erdőben, ahol a gyilkosság és az elföldelés történt? — Igen! Kényszeritet- ték-e?—Igen! Tudott-e rabolt kincsekről? — Igen! Tudja-e, hová rejtették el? — Nem! Együttmaradt-e a bandával mindvégig és tudja-e, hova mentek? — Nem! Tudja-e a bandavezér nevét? — Igen! Biztosan emlékszik rá? — Igen!... A nem mindennapi kihallgatás közben Károlyi docens kiment és az ajtó előtt sírva találta a beteg feleségét. Kérte, hogy őt is hallgassuk meg, ö tudja ezeket a dolgokat, mert a férje még 1949-ben, idemenekülésük után — így mondta: idemenekülésük után — elmondott neki egy nagy titkot; errefelé elrejtett kincsekről meg az ö halálos megfenyegetéséről, azzal, hogy ha őneki valami baja történne, akkor jelenteni kell a hatóságnak. Amíg Károlyi docens a konyhában a feleséggel beszélt, a betűk segítségével már megtudtuk a vezér nevét. Kadocsa Ernőnek hívták, és szintén századosi rendfokozatot viselt, mint Brugoviczki. — Ez a Kadocsa Ernő ütötte agyon a határőrtisztet? Igenlő szemrebbenés. Es a beteg ’hangtalanul zokogni kezdett. (Folytatjuk) * H« H« H« via al# via via via via «1« «1« via via via ^ via vja vja m aTv ayv ayv ayv 'J' ayv ayv •T* H« H« * Hi H« * Arany- és ezüstékszerek * * * * * SZAKSZERŰ JAVÍTÁSA, * * * GYORSJAVÍTÁSA, * * * ÉKSZERFELÚJÍTÁS, * * egyéb NEMESFÉM-JAVÍTÁSI MUNKÁK Hi * * * a kecskeméti * * óra-ékszer boltban Hi * H« * Kecskemét, Dobó István krt. 3. * * Hi * ÉS ÉKS* * M ■> O a a » Hi * * H« * Hí 2719 * Hí * H« H< H« H< «Ja «ft» «1# «Ja «Ja «Ja via via via via via via vja via ^ via ^ ayv ajv ajv ajv aj* aj* a|% ajv ayv ajv aj* aj* ayv ajv ajv ajv ayv Ht Hi
