Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-27 / 280. szám

1987. november 27. • PETŐFI NÉPE • 3 TANÁCSKOZTAK A MEGYEI ÁLLAMI GAZDASÁGOK VEZETŐI M Döntő szempont: a jó eladhatóság regbeszélésre hívta össze a na­pokban a megyei pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztá­lya a megye állami gazdaságainak, kombinátjainak vezetőit. Tóth Ferenc, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője megnyitójában a tanács­kozás indokait is vázolta. Egyebek kö­zött szólt arról, hogy ebben az esztendő­ben kedvezőtlen gazdasági folyamatok tapasztalhatók, a vállalatok pénzügyi helyze­te romlott. Az eddigi számítások szerint az idei nyereség nem éri el a tavalyi 60 százalékát, s a mintegy 270 millió forint elhatárolás (az elmúlt évek veszteségeinek még nem kiegyenlített, s az elkövetkezendő időszakra átütemezett összege) a jövő év gazdálkodását is nehezíti. Jelentősek az exportkiesések, különösen borból és pezsgőből, valamint egyéb alkoholtartalmú italokból volt sokkal kisebb a külföldi fogadókészség. A megyei pártbizottság a helyzet elemzésén túl az elkövetkezendő, időszak stratégiájának és taktikájának lehetséges változatairól, ennek eszközrend­szerérői, feltételeiről kívánt eszmét cserélni a vállalatok vezetőivel. Bizalom és realitás Dr. Horváth Gyula, a megyei pártbi­zottság osztályvezető-helyettese érté­kes elemzést és összefoglalót adott a jelenlegi helyzetről. Megállapította, hogy a megye agrártermelésének fejlő: dése lelassult, a produktum több mező- gazdasági termékféleségből kevesebb, ugyanakkor a kapacitások bővülésével nőtt a feldolgozottság. A múlt évekhez képest kevesebb a tej, a szőlő, a gyü­mölcs, valamint a gabona mennyisége is ebben az esztendőben. Mindez nem jelentene gondot, ha sikerült volna egyéb, értékesebb, a jövedelemtermelő képességet javító egyéb termékekkel helyettesíteni, és nem gyengül a nagy­üzemek pénzügyi stabilitása. Az előadó szólt arról, hogy az elmúlt években ä hazai és. megyei átlagnál di­namikusabban évente mintegy 10 —12 százalékkal növelve termelésüket — fejlődtek Bács-Kiskun megye állami gazdaságai és 1985-ben 664 millió fo­rint eredménytömeget értek el. Ennek ebben az esztendőben csupán 60 száza­lékára van kilátás. Az idén csak két vállalatnál, a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban és a Bácsalmási Állami Gazdaságban növekedik az eredmény, viszont mintegy 30 millió forintos vesz­teséggel zár a Kiskunhalasi Állami Gazdaság. A Szőlő-bor termelő, főként a bor és bőrtermékek előállítására spe­cializálódott üzemek helyzete' nehéz, így a Kiskunhalasi, Helvéciái, az Izsáki Állami Gazdaság, valamint a Hosszú: hegyi Mezőgazdasági Kombinát bevé­telkiesései jelentősek. Aszály és fagykár sújtotta ezeket a vállalatokat, s hasonló hatású volt pénzügyi helyzetükre a szovjet megrendelések csökkenése'is az alkoholtartalmú italokból. Kétségtelen, hogy az elmúlt időszak időjárási (főként a fagykárok miatt be­következett termés- és ’ bevételkiesés) gondjai miatt kevés a fejlesztésekre for­dítható összeg,- ugyanakkor az is két­ségtelen, hogy a gazdaságok bíztak a borpiac kedvező változásában, és ke­vésbé törekedtek új tevékenységek ki- fejlesztésére. A megyei pártbizottság november 18-ai állásfoglalásában aján­lotta, hogy a megyei gazdaságok széle­sítsék termékskálájukat, bővítsék. ter­melési profiljukat és szüntessék meg az egysíkú termelésszerkezetet. Különö­sen fontos ezt figyelembe venniük az egyoldalúan kertészetitermék-előállító és gabonatermesztésre szakosodott gazdaságoknak. Fokozni szükséges az állattenyésztés szerepét, ezen belül kü­lönösen a szarvasmarha- és juhtartás kerülhet előtérbe, a szántóföldi nö­vénytermesztésben pedig a nagyobb pi­aci keresletű és értékű növényeket kell meghonosítani. Egyebek között a vető­magtermelés fellendítésére is szükség van. Ital, tenyészállat, vetőmag A Bácsalmási Állami Gazdaság és a Bajai Mezőgazdasági Kombinát veze­tőinek, szakembereinek előrelátását emelte ki dr. Horváth Gyula, ahol már az évtized elején megkezdődtek a szer­kezetátalakító munkálatok, s megemlí­tette a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaságot, ahol tervezik, hogy újra foglalkoznak juhtartással. Részletesen beszélt a szőlő-bor ága­zat helyzetéről és az alföldi borvidék jövőjéről. Leszögezte: aki nem tartja fejlesztésre érdemesnek ezt a Öorvidé- két, az kizárólag szűk, szakmai szem­pontokat vesz figyelembe. Ezzel Bács- Kiskun megyében nem érthetünk egyet, nemcsak termelési szempontból, hanem politikai okokból sem, mivel a megyében a kertészeti ágazatók a sző­lő-, a bor-, és a gyümölcstermelés az itt lakó emberek megélhetésének, döntő forrásai, több település, körzet eltartó­képességének alapja. Természetesen szükség van arra, hogy a kertészeti ága­zat szerkezete módosuljon, főként a feldolgozásban, és kerüljön előtérbe az alkoholmentes italok gyártása, amire már jó példák vannak több gazdaság­ban. Az elkövetkezendő időszak fej­lesztésében ne a mennyiségi, hanem a minőségi és az eladhatósági szempon­tok játsszak a fő szerepet, amelynek érdekében ki kell használni, vetőmag- termesztésben, a tenyészállat-előállí­tásban, a fehérjetermelésben és -feldol­gozásban rejlő lehetőségéket és piaci igényeket. A megbeszélésen többen mondták el véleményüket, s valamennyien egyetér­tettek az elhangzott értékeléssel. Első­ként Janik József, a Kiskőrösi Állami Gazdaság igazgatója kért szót. Mint mondotta, a szőlőfagykár és a borpiac bezáródása érzékenyen érintette a gaz­daságot, azonban nincs katasztrófa­hangulat, mivel az elmúlt időszakban törekedtek jövedelemhozó tevékenysé­gek meghonosítására, s 'a meglévőek továbbfejlesztésére. A borkészítésben elérték a kiemelkedő minőséget, s en­nek köszönhető, hogy az idén mintegy 20 ezer hektolitert szállíthatnak a tőkés piacokra. Gondot okoz, hogy a sertés- hústermelésben a fehéijehiányos takar­mányok miatt a költségek növekednek, csökken a minőség, és mindezek miatt jövedelmezőségi visszaesés következett be. Mint mondotta, nem tapasztal összhangot a piaci tendenciák és a köz­ponti illetékesek véleménye között: megfogalmazzák, hogy szükség van a juhtartásra, ugyanakkor a felvásárlási árak alacsonyak; nő a szarvasmarha­hús világpiaci ára, ugyanakkor arról hallani, nincs szükség a vágóállat-állo­mány növelésére. (E témához Gádor József, a Városföldi Állami Gazdaság igazgatója még hozzátette: az értékesí­tő vállalatok nyereséget mutatnak ki a marhahús eladásából, a termelőknél vi­szont veszteséges a húsmarhaágazat.) Ugyanakkor megmagyarázhatatlan helyzetnek mondotta Janik József, hogy a kezelésükben lévő vadászterület vadászati jogát — ezzel együtt a vad- gazdálkodás és idegenforgalom fejlesz­tésének lehetőségét — nem kapja meg a vállalatuk, amihez a megyei szervek segítségét kérte. Kedvezőtlen helyzetüket részletesen föltárta Katona István, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság igazgatója (a gazda­ságról rövidesen részletes cikkben, la­punkban beszámolunk), majd hangsú­lyozta, hogy mindent meg kellett tenni­ük, hogy a borforgalmazásban a pia­con maradhassanak, még többletkölt­ségek árán is, .ami a veszteségük egyik forrása. Sikeres volt a két leányvállala­tuk munkája, s ha a gazdaság fennállá­sa alatt most'először állami segítséget kap veszteségei rendezéséhez, egy éven belül helyreállítják a pénzügyi egyen­súlyt. Simon Gyula, a Bajai Mezőgaz­dasági Kombinát vezérigazgatója egye­bek között a vetőmagtermelésről és en­nek koordinálatlan exportjáról, az eb­ből következő veszélyforrásokról, piaci pozícióromlásról beszélt a megoldás igényével. Szólt arról, hogy például az étkezési növények szántóföldi termesz­tésének növelésével, a tejtermelés foko­zásával javítják a kombinát jövedelem- termelő képességét a jövő esztendőben. Dr. Mátjus Gábor, a Hosszúhegyi Me­zőgazdasági Kombinát vezérigazgatója a helyzetelemzés mellett az elkövetkező időszak szerkezetátalakításáról szólt. Alkohol, és ettől mentes illetve ala­csony százalékú — italgyártás techni­kai és technológiai feltételeit megte­remtették, s a szélsőséges, gyorsan vál­tozó piaci igényekhez is képesek alkal­mazkodni. Olcsóbban termelni Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára a jelenlegi helyzet okai kö­zött a természeti csapásokat, az értéke­sítési nehézségeket és az élelmiszerek világpiaci áresését említette. Kifejtette, hogy a felsoroltak miatti gondokat sen­ki sem oldja meg a vállalatok helyett, a tendenciák elemzésével, a tartalékok, lehetőségek föltárásával minden gaz­daságnak saját magának kell gyorsan és hatékonyan cselekednie. Konstruk­tív, előremutató tervek szükségesek, amelyekben megfogalmazódik az is, hogy milyen módszerekkel, módosítá­sokkal lehetséges olcsóbban termelni. A beruházások, létesítmények, szerke­zetátalakítások ugyancsak a költségta­karékosság figyelembevételével szüles­senek. Külön is felhívta a figyelmet a vállalati és szövetkezeti együttműkö­désre, ugyanis ezekre még számos lehe­tőség van a termelésben és a kereskede­lemben egyaránt. Az állami gazdasá­gok eddig is élen jártak, az elmúlt esz­tendők eredményeivel igazolták tettre- készségüket, amit ezután is vár ezektől a szervezetektől a megye és az ország. Ugyancsak a Bács-Kiskun megyei állami gazdaságok elmúlt időszakban végzett kiemelkedő munkáját említette felszólalása elején dr. Herpay Balázs, az Állami Gazdaságok Egyesülésének vezérigazgató-helyettese. Beszélt arról, hogy a mezőgazdasági vállalatokat a szelektív agrárpolitika, a szabályozás­sal megdrágított munkaerő, a szocialis­ta piacon bekövetkezett változások dif­ferenciáltan — a megyei gazdaságok többségét kedvezőtlenül — érintették. Beszélt azokról a javaslataikról, vala­mint lehetőségekről, amelyek a mai helyzet megoldását (kormányzati dön­tések után) elősegíthetnék. Négy állami gazdaság adósságrendezésének elhatá­rozott módjairól (hitelátütemezés, -elengedés, veszteségrendezés), szólt Csóka István, a MÉM osztályvezetője, és beszélt azokról az intézkedésekről, amelyeket a mezőgazdasági kormány­zat szándékozik meghozni az elkövet­kezendő hetekben. Tóth Ferenc összefoglalójában kitért a szőlő-bor ágazat célszerű fejlesztésé­re, amelyet annak figyelembevételével végezzenek az üzemek, hogy miként változik a külpiac és módosulnak az igények. Csabai István Megújulás, menet közben Nem könnyű ma — sok min­den fellazulása közepette — a kommunista hitet vallani. Gya­korolni még nehezebb. Ilyen­kor van igazán mindenki kezé­re, eszére szükség. De a tekin­télyt kiváltó magatartásra is! Mert a szótlan meghúzódás igen könnyű. Amit nem tesz az ember, baj nem lehet belőle. De nem cselekedni akkor, amikor a gondok folyama duzzad és árral fenyeget: vétek! A pártvezetés a megyében több tízezer párttaggal való be­szélgetésről vár segítséget. Vár­ja az aktivitás megajánlását, a részvétel szándékát, és ezzel a sorok egyenesítését. Most sora­kozó van. Mennyi, de mennyi munkaóra telik ezzel is! De ez nem üresjárat, hanem szóértés. A holnap nem ígéri a szivár­vány színeit, a kényelmet, gon­datlanságot. Van javítanivaló a pártéletben, gazdasági és a köz­életben bármerre tekintünk. Mit lehet és kell tennünk? Dolgozni, igazmondó önér­zetes tartással. Ennek van hite­le. Megállni az ellenszélben: fel­adása mindannak, aminek ré­gebben vagy mostanság a szol­gálatába szegődtünk. A párt befolyásolta közélet­ben kimondva-kimondatlanul mindenki érzi önmaga súlyát, jelentőségét. Érzi, mert felké­szülnek a beszélgetésekre. In­formációt adunk és információt kapunk. Az egyenjogúság esz­mecseréjéről van szó. Ez azzal is használ, hogy megnyugtat, sőt tenni késztet. Az elmúlt három hét alatt több ezren érezték a mondandó súlyát. Papírra jegyzett vázla­tok, „puskák” készültek, hogy a tudatos megfogalmazások pontosan táruljanak az illetékes pártvezetőség, pártszerv elé. Kevés volt a végzetes ítélkezés, annál több a józan, feltárandó, a dolgok mélyébe is kutató fel­ismerés, de az aggódás is. Bíz­zanak az önállóságunkban, -*4% hangoztatták sokan — felnőt­tek vagyunk. Elismerjük a jót, de a változtatás szándékát ne fitymálják, ne vegyék félvállról. Ha dolgozunk, kapjunk elisme­rést. Ne felülről lefelé kezelje­nek, viszonyunk a pártvezetők­höz, a pártvezetéshez .legyen kölcsönös oda-vissza áramló. Vannak, akik 4r~ ki tudja mi­óta információhiányra pa­naszkodnak. A sajtó, a tömeg­kommunikációs eszközök való­sággal árasztják a tudnivalók tömegét. Csak éppen oda kell figyelni! Olykor aztán kiderül, hogy az érdeklődés csupán egyes pletykákra vonatkozik. A párttól azonban távol áll a intrika, rendeltetése egészen más! Éppen ez a más az, amit sokan hiányolnak: jó személyi politika, a fizikai és szellemi' munka méltó megbecsülése, szókimondó fórumok működé­se (pl. a rendszeresen megtar­tott párttaggyűlések). A beszél­getéseken fölvetett témák: a gazdasági élet, a termelőmunka szüntelen figyelése, befolyáso­lása, a lusták elmarasztalása, az emberré, a kommunistává ne­velés szüntelen szándéka. A minden hasznosban való ér­dekeltség, az elismerés kérdése. A nyugdíjasok sorsa, hogy ne legyenek megdolgozott évtize­dek után koldussá. Szó és tett azonossága. Folyamatos meg­újulás. A fő, a társadalom ügyét előrevivő kérdésekben a homogénebb gondolkodás. Szem előtt tartani azt, ami pil­lanatokra sem felejthető — summázhatjuk a lényeget ■—, forradalmi, mindig megújulás­ra kötelezett és képes párt va­gyunk! W. D. JÓGA, TÚRA, SZÓJA Sanitas-mozgalom Kiskunfélegyházán „Ami küzdelembe nem kerül, az ér­téktelen” (S. Kneipp). Ezek szerint az egészségnek nagyon értékesnek kellene lennie mindenki számára, mert vissza­szerzése — ha már elvesztettük — sok­szor nehéz és kétséges kimenetelű vál­lalkozás. Sajnos azonban, amíg birto­kában vagyunk, igyekszünk elhesseget­ni magunktól az esetleges betegség gondolatát. Sőt, önpusztító, felelőtlen életmódunkkal — a dohányzással, a töménytelen mennyiségű alkohollal, a helytelen étkezési beidegződésekkel, a mozgásszegénységgel, — mintha még siettetnénk is ezt a folyamatot. Szomo­rú halálozási mutatóinkra az Egészség- ügyi Vüágszervezet (WHO) is felfigyelt, a kormány pedig egészségmegőrző programot fogalmazott meg. Jó példa a tenniakarásra, hogy gombamód sza­porodnak az országban az egészségvé­dő klubok. A meglévő negyvenből egy a szeptemberi zsámbéki egészségne­velési konferencián első díjat nyert — kiskunfélegyházi Sanitas Egészségkul­túra Központ. A „répaevők” A zsíros, fűszeres étrendhez szokott emberek között van még Félegyházán is, aki jobb esetben — csak — moso­lyog az „elit” igyekezetén. Mert valljuk be: értelmiségiek közül kerül ki a re- formkonyha, az akupresszúra, a jóga, a relaxációs programok, a természetjá­rások résztvevőinek többsége. A Sanitas tavaly szeptemberben ala­kult, akkor még egészségkultúra klub­ként. Az érdeklődők és a tanfolyamok számának szaporodása azonban indo­kolta, hogy „átkeresztelkedjenek” a hangzatosabb központtá. A központ egyik védnökével a Vöröskereszt városi titkárával, Mindszenti Lászlónéval be­szélgetünk az első év tapasztalatairól. — Mennyire köztudott a városban, hogy léteznek? —. A központban állandóan hirdet­jük rendezvényeinket, fényképekkel reklámozzuk magunkat. Erre szükség is van, mert még mindig hallani — a sikeres programok ellenére — olyan hangokat: „Ja, a répaevők!” Klub a klubban — Hány tanfolyam működik jelenleg? — Különböző klubok keretein belül: a jóga, a testsúlycsökkentő, a természe­tes életmód, az autogén tréning és leg­újabban a Sanitas Ifjú Barátok Köre dolgozik. Havonta általában egyszer, nevesebb előadókat hívunk, akik töb­bek között a káros szenvedélyekről, a gyógynövény-felismerésről, a sportbio­lógiáról, a táplálkozástudományról tartanak előadást. Tulajdonképpen a Lipid (busaevő) -klubot is mi hívtuk életre. Rendezvényeinken gyógynövé­nyekből készült teát szolgálunk fel. Évente virágnyitó (tavaszi) és lombhul­lató (őszi) Sanitas-napokat tartunk — ilyenkor mindezt túrázással, relaxáció- val kötjük össze. — Más, hasonló klubokkal tartják a kapcsolatot? . — Hogyne, tapasztalatcserére já­runk élr jönnek mások is. A dunaújvá­rosiak, budapestiek, a gödöllőiek, jó­ban vagyunk a „megvédésekkel” (Ma­gyar Egészségvédő Sportegyesületek). &|j5| Nemrég fejeződött be önöknél a pszichológiakultúra hete. SS A kétkedőket szívesen behívnám egy-egy jól sikerült előadásra, mert a zsúfolt terem a legjobb, érezzük, hogy igény van ránk. Fiatalokkal, szülőkkel, pedagógusokkal beszélgettünk a szen­vedélybetegségekről. A középiskoláso­kat tanulni, vizsgadrukkot leküzdeni tanítjuk. Szülőket és leendő szülőket igyekeztünk gyakorlati gyermeknevelé­si tanácsokkal ellátni. Egy-egy nehéz témával, — hogyan közölhetjük orvosként, barátként vala­kivel közelgő halálának hírét — is fog­lalkoztunk. Égy hipnotizőr is vallott az érdeklődőknek a hipnotézisröl. mint a kapcsolatteremtési módszerről. Drága az egészség élnek? Ai Van egy kevés központi keretünk, de a tanfolyamok önköltségesek és a törzsgárda megszavazta a tagdíjfizetést is. Sokba keiül egyébként mindnyá­junknak az egészség. Amíg drágább az étolaj, mint a zsír, magasak a sportsze­rek árai és idő- és pénzigényes a korsze­rű gabonaipari termékek, a szójakocka beszerzése, amíg olcsóbb a zsíros pör­költ, mint a francia konyha, a saláta, addig a látványos sikerek ellenére is nehéz agitálnunk. O. Horváth Márta KEMPINGKALANDOK ÉS EMLÉKEK Világtalálkozó Dániában Ma tartja évadzáró közgyűlését a Magyar Camping és Caravanning Club Bács-Kiskun megyei szervezete, melyen a tagok egyebek mellett idei élményeiket is felelevenítik. VERSENYAUTÓ-KIÁLLÍTÁS A HÉTVÉGÉN • Kesjár a BS-ben. A legeredményesebb magyar pályaautós, Kesjár Csaba is ott lesz a hétvégi versenyautó-kiállításon, s bár egy jó félórára átigazolt a Za kspeed Forma—1 -es csapatba, mégis Forma—3-as gépét mutatja be. Képünkön: Kesjár a Zakspeed F —1-esben a Hungaroringen, mellette jobbra Erich Zakowski csa­patfőnök. A Budapest Sportcsarhokban 1987. november 27—28—29-én lesz a harmadik magyar versenyautó-kiállitás. Ahol versenyautókat, - motorokat és -csónakokat állítanak ki. A ren­dezvény keretében többek kö­zött közlekedésbiztonsági prog­ramok, a helyszínen jelentke­zőknek BMX-versenyek, com­puteres videojátékok is lesznek. Ezen , kívül modellkiállítással, asztalitenisz-show-val szóra­koztatják a vendégeket. Bemu­tatkozik számos versenyző vi­lágnagyság is. Vidékről érkezőknek 50 szá­zalékos kedvezményt ad a MÁV. A felnőtt jeggyel rendel­kezők között kisorsolnak egy Polski-Fiat 126-ost. • Berger a BS-ben. Gerhard Berger, a legutóbbi két Forma—? 1-es világbajnoki futam győztese lesz az idei verseny autó-kiájlitás egyik sztárja. A Magyar Nagydíjon nem szerzett vb-pontot, de ezúttal — Ferjáncz Attila, a házigazda vendégeként — bizonyára sikere lesz a hétvégi fellépésén. Amikor 1985-ben Portugáliában el­jutottunk Európa legnyugatibb száraz­földi pontjára, nem gondoltuk, hogy 1987-ben a Nord Kappot, Európa légé? szakibb szárazföldi pontját is megláto­gatjuk — ezekkel a szavakkal kezdte az útiélmények felelevenítését dr. Fekete László és Kenyeres István, a megyei szervezet tagjai, akik az idén fogták sátorfájukat és bebarangolták Észak- Európát. A dániai kemping-világtalál­kozóra több Bács megyei család is csat­lakozott hozzájuk. — A hajójegy miatt időre kellett Gdanskba érnünk a kikötőbe. Kisebb nehézségek árán sikerült két nap alatt a több mint ezer kilométert megten­nünk. Maga a 30 órás hajóút is élmény volt. Helsinkiben egy emlékezetes na­pot töltöttünk. A következő jelentős állomásunk Rovaniemi volt. Ez az északi sarkkör finnországi állomása, aki átlépi, emléklapot is kaphat. Néhány órai pihenés, nézelődés után útrakeltünk, fel északra, a Nord Kapp felé, ami ide még ezer kilométerre van. Innen elindulva Lappföldre tettük lá­bunkat. Útközben egyre sűrűbben ta­lálkoztunk turistákkal. Az utazók kö­rében ugyanis nagy élmény a Nord Kappra eljutni, mindegy hogy gyalbg, autóval vagy autóbusszal. Amikor legurultunk a kompról, alig vártuk, hogy eléljük a menedékházat, részben a látvány, részben az egyre hű­vösödé idő miatt. Míg korában 30 —35 fokos meleg volt, itt fent csak 0 fok körüli hőmérséklet várt ránk. Le­nyűgözően szép látvány tárult elénk. Persze ilyen borús időben az éjféli na­pot nem láthattuk, de az ezt megelőző napokon, illetve éjszakákon és vissza­felé is volt módunk megcsodálni. Éjfél előtt a nap megáll a látóhatáron,‘majd egy óra múlva elindul felfelé. Egyhetes norvégiai tartózkodásunk -után igyekeztünk eljutni Hemingbe, a dániai kemping-világtalálkozóra. Ott úgy tartják: ha nem fúj a szél, már jó idő van. Erről a 12 napos ottlétünk alatt meg is győződhettünk. Ugyanis két nap kivételével állandóan gyötört minket a záporeső, s a metsző hideg szél. A július 28-ai ünnepélyes megnyi­tóra megkegyelmezett az időjárás, 27 ország lobogóját vonták fel. Magyar- országról 272-en vettek részt, nyolc család Bács-Kiskunból. Jártunk Koppenhágában, így láthat­tuk a királyi rezidencia egy részét, az őrségváltást és a nemzeti múzeumot Visszafelé megtekintettük Odenses ben Andersen, a nagy mesemondó szülőhá­zát. ' Lejegyezte: T. L.

Next

/
Thumbnails
Contents