Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-25 / 278. szám

1987. november 25. • PETŐFI NÉPE • 3 „Tűzoltás” empátiával Családsegítő központok Halason és Félegyházán „MOST A SZENNYVÍZ- CSATORNÁÉRT FOGTUNK ÖSSZE” Egy bajai tanácstag ELADAS, CSERE, EPITES Mi újság a kunszentmiklósi lakásokkal? Az egyre nehezedő gazdasági hely­zetben az értékek és az emberi kapcso­latok válsága következtében természet­szerűen szaporodnak a konfliktusok és csökken a legkisebb társadalmi egység, a család tűrőképessége. Jogos és régi igényt ismert el a kormány, amikor a családsegítő központok létrehozásáról döntött. A megyében — kísérleti jelleg­gel — először Kiskunfélegyházán, La- josmizsén és Csengődön születtek ilyen központok, majd tapasztalataikat fel­használva megkezdődött a hálózat kié­pítése. A kiskunhalasi családsegítő a máso­dik ütemben jött létre, és mindössze fél éve működik. Ám, már eddig is több mint háromszázan fordultak meg itt, kérve a hattagú csoport — a népműve­lő, a röntgenasszisztens, a hegesztő, a szociális gondozó, a pedagógus és az országgyűlési képviselő — segítségét ügyes-bajos dolgaik megoldásához. — Hogyan segíthet hat ember 33 ezer gondjain? S egyáltalán — milyen prob­lémákkal jönnek ide az emberek? — Először is, szerencsére nem min­den családot kell gondoznunk. Azok sem jönnek el mind hozzánk, akiknek pedig kellene. Most már egyre inkább tudnak rólunk a rászorulók. A tanács illetékes osztályai: a gyámügy, az egészségügy, de még a rendőrség is küld hozzánk embereket „utógondo­zásra”.­— A kívülállók közül sokan mégis úgy vélekednek, hogy aki saját problé­máját képtelen megoldani, azon hogy tudna segíteni egy „idegen”? Nem tűzol­tó munka az önöké? — Egymásra néznek, mosolyognak. — Nemrégiben történt, hogy szó sze­rint leégett az egyik ügyfelünk. A tűz­kár felmérésének sürgetésével és na­gyobb összegű gyorssegéllyel tudtunk rajta segíteni. A lumpeneket segélyezik? — Egyeseket — úgy hallom — éppen a segély lehetősége csalogat. — Igen, sajnos, erre is volt példa. Azonban fordultak már hozzánk olya­nok, akiknek meglepő az életben való járatlanságuk. Rendelkeztek elegendő pénzzel, mégsem tudták, hogyan kell lakást vásárolni. Egy asszonynak segí­tettünk beosztani a pénzét, másoknak a gyermekek beiskolázásához adtunk tanácsot. Az állami gondozottaknak viszont életvezetési mintát kell-mutat­nunk, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba: Tervezzük átmeneti szállás létrehozását is, ehhez több hely­ről ígértek anyagi segítséget. — Egyre több ember él önhibájából, vagy másokéból a létminimum alatt és nem mindenki tudja félretenni büszkesé­gét ... Ezeken hogyan leltet segíteni? — Említettük már, hogy a tanácsok különböző osztályaitól, a védőnőktől, a rendőröktől, de a szomszédoktól is érkezik hozzánk bejelentés egy-egy hal­mozottan hátrányos családról, akiket segíteni kellene. Ilyenkor tapintatosan kimegyünk, és elbeszélgetünk velük. Gondozott azonban kizárólag önkén­tességi alapon lehet valaki. A tanítómesterek A kiskunfélegyházi családsegítőnek tekintélyes „múltja” van, több mint kétéves munkára tekint vissza. Ez alatt közel kétezer ember fordult meg itt és több mint ezer családdal kerültek kap­csolatba. Kezdeményezésükre kallódó fiatalok klubja és időseket látogató szol­gálation létre, tartottak lakótelepi, vá­lási szemináriumot és szolgáltatásként gyermekmegőrzést is vállaltak. Az or­szágban egyedül ők tudták létrehozni az ideiglenes szállást. Meghatározott napokon jogi, pszichológiai, pedagó­giai tanácsadást tartanak. — Lehet beleérző képessége annak, akinek magának nincsenek hasonló ta­pasztalatai? — Közöttünk mindenkinek „múlt­ja” van. Akár védőnőként, akár peda­gógusként, akár gyámügyisként dolgo­zott eddig. Mindannyian benne vol­tunk az „élet sűrűjében”. — Milyen most a fizetésük? — Viszonylag jobbak itt a bérek, mint máshol. Ez sokaknak feltűnik. Aki viszont nem idevaló, elhagyja ezt a pályát, és csak az marad, akinek szív­ügye a családsegítés. — Beteg ma a család? Ifi- Sajnos igen. Sok olyan probléma van, amit más hivatalok éppen azért nem tudnak felvállalni, mert nincs ide­jük, módjuk, türelmük egészében nézni a családot. — Ha három kívánságuk lehetne, mi lenne az?-— Először is sürgősen tisztázni kelle­ne jogállásunkat, mert ha segítséget ké­rünk, csak szívességi alapon, személyes kapcsolatok révén tudunk elérni vala­mit. Másodszor nagyobb helyiségre lenne szükségünk, mert sokakat zavar, hogy intim dolgait hárman is halljuk. Volt, aki emiatt nem is jött többször. Két újabb szakember is kellene, mert ennyien .már nem bírjuk a munkát. Kérésükre, nem közöltük beszélgető­társaim nevét, hiszen ők — mint mond­ták — szürke eminenciások, akiknek nem a nevük a fontos. O. Horváth Márta A november 7-ei ünnepi tanács­ülésen vette át Szendrödi József a megyei tanács és a Hazafias Nép­front elismerését, a „Településfej­lesztésért” érdemérmet. Amikor felkerestem, egyetlen kéréshez ra­gaszkodott: írjam meg, hogy a ki­tüntetést nem egymaga érdemelte ki, hanem együtt a sok, lakóhelyét szerető katonavárosi polgárral. A Katonaváros régi és új része Bajának. Mindkét jelző megilleti: évszázadokkal ezelőtt is említik az okiratok, de ahol Szendrödi József lakik, az Epreskert utca környé­kén, még három évtizede trakto­rok szántottak. Most pedig kétség­telenül Baja egyik legszebb lakóne­gyede a Katonaváros, s ebben a tanácstagnak nem kis szerepe van. Póttanácstag nincs is a kerület­ben, majdnem egyhangú volt a sza­vazás. Nem csoda, hiszen Józsi bá­csit mindenki ismeri. (Nyilván a megbecsülés jele, hogy a fiatalok is, az idősebbek is így szólítják.) Itt .született, édesapjától örökölte a szakmát, a szerszámlakatosságot, s hozzá a szakma szeretetét. Jó né­hány éve az Autóközlekedési Tan­intézet elméleti oktatója, önkéntes rendőri csoportvezető, a Közleke­désbiztonsági Tanács tagja. Minden katonavárosilakost is­mer, tudja gondjaikat-bajaikat. A tanácstagi fogadóórát az utcán tartja: bárla, bármikor megszólít­hatja, s biztos lehet, hogy ügyét felkarolja. Nem nyugszik mindad­dig, amíg nem intézte el. Nézzük, mi történt a Katonavá­rosban Szendrödi József tanácstag­sága óta!—Gázt vezettek, járdát es utat építettek. A vízelvezető árkok most készülnek. Háromszáz fát ül­tettek, meggyet és nyárt. A legszebb eredményt az útprogram hozta: egy rövid kis utca kivételével az egész választókerületben megszűnt az embert, gépkocsit próbaló sárten­ger. A lakókat összekovácsolta a közös munka és a közös cél, akik addig ismeretlenül mentek el egy­más mellett, köszönő viszonyba ke­rültek. A nyugdíjasok is kivették a részüket a munkából, a gyerekek pedig a beton locsolásában jeles­kedtek. Az asszonyok szendvicset, pogácsát, süteményt készítettek, s j ólesett a nyári hőségben a jégbe hű­tött málnaszörp. A társadalmi munka koronája volt az utcabál, éj­jel egyig nem feküdt le senki. Azért azt is megtudtam, hogy a közös munka eredményét nem mindenki becsülte meg. El is kese­redtek az emberek, amikor negy­ven kis fácska bánta egy garázda rossz tréfáját — ne higgyük, hogy letörte, gondosan elfűrészelte az il­lető a csemetéket —, de, hamaro­san pótolták a hiányt. És szeren­csére nem szegte kedvüket az eset, most nagy lelkesedéssel dolgoznak a csapadékvíz-elvezető csatornák mélyítésén és kikövezésén. Szendrödi József egy nagy terv megvalósításán munkálkodik. — Nagy gond a kerületben a magas talajvíz. Egy ásónyomra már víz áll, a terület egy részét a nyáron nem lehetett megművelni. Össze­fogtunk br nem kis anyagi áldoza­tot is vállalva — és bízunk benne, hogy — a szervezés befejeztével — a szennyvízcsatorna építése rö­videsen megkezdődik. A Katona- ■ város dolgozó népére mindig szá­míthatok tanácstagi munkámban, és soha nem hiába fordultam a Ha­zafias Népfront városi bizottságá­hoz, vagy a tanács műszaki osztá­lyához. A játszótér építésénél segí­tett a munkahelyem kollektívája, a KPM Közúti Igazgatóság, az er­dőgazdaság, a szeremlei tsz-tői pe­dig eljöttek lekaszálni a füvet. Gál Zoltán Rövid időn belül többen fordul­tak aggodalmukkal szerkesztősé­günkhöz Kunszentmiklósról, lakásügyben. Egy középkorú férfi szerint: — Olyan hír járja felénk, hogy a hatóság mindenképpen értékesíti bérleményüket, s ha elzárkózunk a vétel elől, mehetünk, ahová tu­dunk. Kis jövedelmű szellemi dolgozó kesergett így: — Régebben azzal hitegettek, csak 10—15 ezer forintot kell fizet­nünk előlegként a tulajdonunkba kerülő otthonokért. Most már 30 ezer körüli ez az összeg. Ekkora árváltozással képtelenek vagyunk lépést tartani. Három kiskorú gyermeket nevel Paróczi Péterné, aki ezeket mon­dotta: — Egyik fiam betegsége miatt szeretnek másik lakáshoz jutni. Cserekérelmem teljesítésével azon­ban máig adós a helyi szakigazga­tási szerv, állítólag azért, mert a bérlemények eladása miatt a mini­málisra csökkentek a lehetőségek. Olvasóink szavaiból kiderül, hogy lakásügyükben jó néhány kérdés tisztázatlan előttük. A Kun­szentmiklósi Városi Jogú Nagyköz­ségi Tanács elnökéhez, Mózes Er­nőhöz fordultunk felvilágosításért: — Milyen meggondolásból dön­töttek úgy, hogy eladják a bérlaká­sokat? — Lakossági igény kielégítéséről van szó. Ugyanis kérelemmel for­dultak végrehajtó bizottságunkhoz a Petőfi-lakótelep 36 lakásos A épületének bérlői, hogy megvásá­rolnák az otthonokat. Ehhez hozzá­járultunk. — Mi lesz azokkal, akik nem akarják megvenni? — Összesen hat család mondott le vásárlási szándékáról. Ők termé­szetesen a helyükön maradhatnak, mint bérlők. — Hogyan állapítják meg a la­kásárakat? — Az úgynevezett elidegenítésre kijelölt állami lakásingatlanok árát — a hatályos jogszabályok értelmé­ben — a helyi forgalmi értékek fi­gyelembevételével kell kialakítani. Mi ez alapján, illetve arra tekintet­tel, hogy körülbelül 20 éves az épü­let, meghatároztuk a forgalmi érté­ket. Az építményt szakavatottan fejbecslők viszont nem osztották vé­leményünket, magasabb árakat ké­peztek. Emiatt kell kémünk most több pénzt előlegként. Persze tudni kell, hogy a vételhátralékot — ked­vezményes kamatával együtt — több évtized alatt lehet törleszteni, havi részletekben. — Mit kell tudni a csereigénylé­sekről? —- Magától értetődő, hogy a cse­re lebonyolításához megfelelő laká­sokra van szükség. Jelenleg hárman j— köztük a Paróczi család — vár­ják e kérelmük kielégítését. Ha mód nyílik rá, olvasójuk elsőként juthat az óhajtott erícélyes lakás­hoz. —- Jelenleg mennyi lakásigénylő van a nagyközségben, s kaphatók- e építési telkek? —"Huszonheten várnak új lakás­ra. Ügyükben ez év végén határo­zunk. Ami pedig a telkeket illeti, azok közmuvesjtetten várnak vevő­re, négyzetméterenként 70—110 forintért. Megvásárlójuk — indo­kolt esetben -§= akár 150 ezer forint állami támogatásban is részesülhet. Ezek részleteiről és a lakásokkal összefüggő egyéb tudnivalókról készségesen tájékoztatjuk az érdek­lődőket — mondotta befejezésül a tanácselnök. „ . -j . „ Veiket Árpád A magyar ellenállási mozgalom kislexikona SÁTOROS LAKODALOM — 50 ÉV UTÁN „Békességben élünk” 9 Szabó Antal és felesége tizenkét gyermekével. Fél évszázaddal ezelőtt, zuhogó ha­vas esőben, hat kocsisfogat paripái sza­porán kopogtatták Kecskemét főteré­nek keramitkockáit. Menyasszonyt- vőlegényt és násznépet vittek. A Nagy­templomban egy fiatal pár fogadott egymásnak örök hűséget. Azután egy tanyában hatvanan ünnepelték a nagy napot. * A múlt hét végén csendes eső szemer­kélt. A Nagytemplom oldalánál nem volt üres parkolóhely. Egy személygép­kocsiból sötét öltönyös, kopaszodó- őszülö, apró bajszos bácsi mosolygós arcú, meghatódott, kosztümös asszo­nyával, kart karba fogva, virágcsokor­ral sétált az oltár elé. Előkerült az 50 évvel ezelőtti nagykönyv. Fél évszáza­dos hűséget újrapecsételtetett Szabó Antal és felesége, Horváth Margit, majd elindult a hosszú gépkocsisor ... A ladánybenei út elején, a Belsőnyír 99. számú ház kivilágított udvarán ház- hossznyi sátorban zenekar fogadta az ünneplőbe öltözött násznépet. Aranylakodalom... Régi idők báljaira emlékeztető, ízlé­ses, színpompás díszítés, száznegyven egyforma teríték, a főasztal roskado­zott a virágerdőtől, az ajándékoktól, balról, jobbról érkeztek a gratulálok, a gyereksereg meg táiott szájú kíváncsi­sággal figyelt. A „násznép” seppegő csöndjében érződött a tisztelet, a szere­tet. Másnap reggelig tartott az oldott hangulat, a jókedv. * Az aranylakodalom főszereplőit a hét első munkanapján kerestem fel rö­vid beszélgetésre. — Nálunk mindennap ünnep van, sokan vagyunk, de jut hely mindenki­nek — invitált Margitka néni. — El­elszaladnak a gyerekek. Sokszor kérde­zik a szomszédok: mi volt nálunk, hogy akkora volt a kocsisor? Persze semmi, csak jött a család. — Ez a szeretet azért nem ma fa­kadt ... — így igaz. Mindketten szegény, sokgyermekes családból származtunk. 1936-ban ismerkedtünk össze, egy évre rá megházasodtunk. A semmire. Azaz a gyerekekre, mert akkortájt anyuska meghalt, és a nagyobbra, rám maradt a többi testvérem. Aztán az egyik szomszédban árván maradt egy fiú, Fe­rinek hívják. 0 a legöregebb fiunk, fel­neveltük. Aztán jöttek a saját gyere­kek. Közben háború volt, dolgoztunk bé­relt, feles földön, de ne meséljem... Nehéz, keserves idők voltak azok. — Mekkora a család? — Azért kellett a sátor, mert ilyen­kor, ha mindenki együtt van, gyerekek, unokák, akkor már ötvenen vagyunk. És a többi rokon? Tizenhárom gyere­ket szültem. Közülük kettő már nem él, igy tizenketten vagyunk, a Ferivel együtt. Közben a mamát kisegítik az éppen otthonlévők. Margitka a legidősebb, ő Miskolcon egészségügyi dolgozó. A többiek Kecskeméten élnek. Antal vízvezeték-szerelő szakmunkás, de gép­kocsivezetőként dolgozik. Imre felszol­gáló lett, Veronika a Kincsesboltban eladó, Ferike a vízműnél gépkovács, István bolti ellenőr a Teszövnél, Icuka az Alföld Áruházban eladó, Lacika esztergályos szakmunkás, Jancsika húsbolti eladó, Józsika autókarosszéri­ás, Gyurika, a legfiatalabb pedig bur­koló. — Az unokák pedig — a legkisebbel, a 15 hónapos Dórikával, ő Józsikámé- ké — húszán vannak — folytatta Mar­git néni. — Őket látni kellene, főleg nyáron! Mit csinálnak azok a nagy ré­ten! Ha kell, apuska gyorsan medencét is ás nekik ... Van bicikliverseny, meg versenyevészet. Persze, megtanulhat­tam kenyeret szelni...-1- Meg sütni is — szól közbe az egyik fiú. — Ha látta volna! Mekkora és milyen ízű kenyereket sütött anyus­ka! — Bizony, volt úgy, hogy egyszerre kilencen indultak az iskolába. A papa meg a vízműnél kubikozott. Hogyan, mikor csináltam meg mindent? Forgós napok voltak. Elsorolni sem merem már, az sem hitte, aki látta. Amikor nagyobbak lettek a gyerekek, segítet­tek a kisebbeken. Mindig a jóra taní­tottuk őket. Mi nem veszekedtünk so­ha. Nézzen körül, itt nőttek fel, 1948- ban két kezünkkel épitettük ezt a ta­nyát. A szoba egyszerűen-szépen berende­zett, rend, tisztaság mindenütt. A leve­gő is meleg — a szeretettől. A konyhá­ban ott a sparhelt is a gáztűzhely mel­lett, mert „a nagy lábas csak azon fér el.” A spejz kis kampóját a legkisebb járni tudó unoka is ismeri. A ház végé­ben a kamra, a sok-sok finomságot lá­tott éléstár. Odébb az udvaron tyúkok kárálnak. A kis kerítés ajtaja pedig, mintegy szimbólunként, tárva-nyitva. — Margit néni hamarosan 69 éves, Anti bácsi a nyáron volt nyolcvan. Bol­dog, békés ötven esztendőt éltek eddig együtt. Mi az, amit a most megkezdett „úf házasságban szeretnének még? (A papa a mamára nézett. Beszéljen ő: mit is szeretne hű társa?) •£>- Nem vágyok én sem ötösre, sem nagy házra, csak ez maradjon meg, ami van. Minden gyermekem becsületes, mi békességben élünk. Egymást segítve, mi vagyunk a legboldogabbak a Föl­dön. S ma sem szégyelljük megcsókolni egymás kezét... Pulai Sára • Az unokacsapat Megjelent A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom, 1941—1945 című kislexikon. A Kossuth Könyvkiadó, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös kiadványa több mint száz történész egy évtizedes munkájának eredménye; főszerkesztője Liptai Ervin vezérőrnagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. Mintegy 1500 szócikkben, számos címszóban ismertetik mindegyik jelentős partizánalakulatot és ellenállási szervezetet, ezek kialakulását, tevékenységét, je­lentős akcióit, fegyveres és politikai módszereit. Bemutatják azokat a személyisé­geket, akiknek fontos szerepük volt a fasiszta megszállók, a háború elleni küzde­lemben, a nemzeti függetlenség, a demokrácia, az emberiesség védelmében. A ma­gyar ellenállóknak más országokban kifejtett tevékenységéről is tájékoztatnak, így a többi között azokról, akik a szovjetunióbeli, franciaországi, olaszországi, dániai ellenállási és partizánmozgalmakban, a szlovák nemzeti felkelésben, Ju­goszlávia népfelszabadító háborújában vettek részt. A népi, a polgári, a liberális, a konzervatív, a vallásos ellenállási mozgalmakról, csoportokról, s az ezek nevé­ben fellépett személyekről, az uralkodó körök németellenes csoportjairól, tevé­kenységéről szintén megemlékeznek a kötetben. A címszavakban megemlítették a magyar ellenálláshoz szorosan kapcsolódó nem magyar antifasiszta személyek és szervezetek adatait. Leírták a magyar és a német fasizmus elnyomó gépezete, megtorló szervei ténykedéseit is. A kézikönyv objektív képet ad a fasiszta megszállók elleni magyar ellenállásról, jelentős mértékben hozzájárul a legújabbkori magyar történet, a II. világháború eseményeinek, nemzeti múltunk megismeréséhez, az utóbbi évtizedekben vitatott kérdések megválaszolásához. A szakértőkkel, szerkesztőkkel együtt a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége tevékenyen részt vett e mü megalkotásában. November 25-étői A SZIGMA SZAKÜZLETÉBEN VASÉRT-VÁSÁR Bács megye 6 városában KECSKEMÉTEN (Vasáruház — Szabadság tér 6.) KISKUNFÉLEGYHÁZÁN (Vas-műszaki áruházban Wesselényi u. 1.) KISKUNHALASON (Halasi Áruház. Lenin tér V) BAJÁN (Lakásfelszerelések áruháza. Arany J. u. 3.) KALOCSÁN (Duna Áruházban, Marx tér 11.) BÁCSALMÁSON (Lakásfelszerelési Kisáruház, Lenin u. 48. Egyes termékek ÁRENGEDMÉNNYEL vásárolhatók. November 25-én 14—15 óráig a kecskeméti vasáruházban kóstolóval és szaktanácsadással egybekötött TERMÉKBEMUTATÓ KERÜL MEGRENDEZÉSRE. 3064 »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents